Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-23 / 51. szám

1988. december 23. SZABAD FÖLDMŰVES 5 A huszonhat férőhelyes gyermekotthon Dunaszerdahely központjában Ogy mondják, a szeretet ünnepe gyermekek körében a legszebb. A szemükben kigyúlő öröm-lángocskák, boldog izgatottságuk, apró sikkantá­­saik, amikkel egy-egy régi vágy tel­jesülését nyugtázzák — megannyi fe­lejthetetlen pillanat. A téli ünnepek meghittsége. Vajon hány ember gon­dol ilyenkor gyermekei boldog mo­solyát látva azon egykorú társaira, akik nem családi körben töltik az ün­nepi Arákat. Ilyen vagy olyan okbál, de külön élnek hozzátartozóiktól, gyermekotthonokban, melyek „ott­hont“ próbálnak teremteni számukra. A Dunaszerdahelyi (Dunajská Stre­da) Gyermekotthon harminchét éve próbálja pótolni az itt felcseperedók­­nek a szülői gondoskodást. A gyer­mekotthon központi fekvésű utcács­kában, hangulatos, régi épületben nyert elhelyezést. Érkezésemkor han­gos nyüzsgés fogadott a kapunál. A téli szürkületben hancúrozó gyerekek komoly megbízatásnak tettek eleget — hősöprés. Illetve lapátolás volt a feladat — tették mindezt Játszva, örömmel és felszabadultan. Kérdő szavamra azonnal bevezettek birodal­mukba, készségük még csomagjaim cipelésánek felajánlására Is kiterjedt i— megható, egyszersmind ritka do­log manapság effajta figyelmesség öt-hat éves csöppségek körében. A régi épületfalak, magas helyiségek komorságát színes gyermekrajzok, vi­dám rongybabák, saját műhelyből származó játékok hivatottak ellensú­lyozni. A gyerekek alkotó tevékeny­ségének megannyi apró bizonyítéka. Csémi Ilona igazgatónő, első be­szélgetőpartnerem huszonnyolc évvel ezelőtt lépett be először a gyermek­­otthon kapuján, talán még nem sejt­ve, hogy életét szenteli ennek a ne­mes hivatásnak: — 1960-ban, nevelőnőként kezdtem Itt dolgozni, tizenöt évvel később pe­dig Igazgatóvá neveztek W. Gyermek­­otthonunk idestova négy évtizede mű­ködik, annak előtte pedig árvaház volt. 1964 őta különleges nyilvántar­tást vezetek, melyből kiderül, száz­ötvennégy gyermek nőtt fel e falak között. Viszonylag kis létszámú kö­zösség vagyunk, huszonhat férőhe­lyes a gyermekotthon. Hároméves kortól egészen a nagykorúságig lak­nak itt gyermekeink, sőt gyakran még utána is fél-egy évet, amíg nem jutnak lakáshoz a nemzeti bizottság révén. Jelenleg öt óvodás- és huszon­egy iskoláskorú gyermek lakik ná­lunk. Az Itt dolgozó nevelők, tanítók célja Igaz és őszinte emberek felne­velése, akik szeretettel emlékeznek vissza az itt eltöltött gyermekkorra. Gyermekeink, akárcsak a családban nevelkedők, jók és csintalanok, ra­koncátlanok és ügyesek egyaránt — mint minden gyerek. Akad köztük azonban olyan is, főleg a kamaszko­rúak között, aki az erkölcsi, etikai normákat és hát a házirendet csak a felnőttek állandó ellenőrzése foly­tán tartják be. Bár vannak kiemelke­dően jő tanulmányi eredményeket el­érő gyermekek is. a hangsúlyt nem tanulmányi eredményeikre fektetjük. A legfontosabbnak azt tartom, hogy megtanuljanak becsületesen dolgozni, hogy fokról fokra képessé váljanak életük önálló megszervezésére. Mtg a többi Intézménynél (bölcsőde, óvoda, napközi) a nevelés fő része a csa­ládban marad, addig a gyermekottho­nokban dolgozó nevelőknek teljes egészében vállalniuk kell a nevelés felelősségét és helyettesíteni a szü­lői gondoskodást, önkéntelenül Is Makarenko „Szülők könyvében“ írott szaval jutnak eszembe: „... gyermek nő fel, méghozzá az önök felelőssé­gére“! — Milyen gyakran fordulnak Ön­höz örökbefogadási vagy gondosko­dási kérelemmel? — Majd harmincéves gyakorlatom alatt mindössze két gyermeket fogad­tak örökbe. Az örökbefogadó szülők ugyanis előnyben részesítik a fiata­labb gyermekeket, csecsemőket, hi­szen így egészen zsenge koruktól formálhatják egyéniségüket. Az őrök­­befogadni szándékozók tehát' inkább a csecsemőotthonokat keresik fel, an­nál Is inkább, mivel az örökbefoga­dás jogi előírásai szerfölött szigorúak — csak abban az esetben lehetséges, ha nem élnek az államilag gondozott gyermek szülei, vagy legalább fél évig nem látogatják és nem érdek­lődnek Iránta. Az ön által említett „hétvégi gondoskodás“ törvényesen csak szülői beleegyezéssel, avagy ár­va gyerekek esetében a lakóhelyük szerinti helyi nemzeti bizottság bele­egyezésével eszközölhető. Mivel a gyermekek elhelyezése lehetőleg ’ a szülők lakóhelyétől, vagy szülőhe­lyüktől távolabb, más járásban törté­nik, az illetékes nemzeti bizottság — nem ismervén a gondoskodásiránt érdeklődő, más járásban élő házas­pár, vagy egyedülálló személy anyagi helyzetét és főleg erkölcsi színvona­lát — csak nagyon ritkán ad enge­délyt ilyen neveléshez. A nevelés má­sik, törvényes formája a nevelőszülői gondoskodás. Ez esetben a nevelő­szülő jogilag kötelezi magát, hogy a gyermek, vagy gyermekek nagykorú­ságáig bizonyos anyagi térítés elle­nében gondját viseli azoknak. Nálunk ilyenfajta szerződéskötés még nem fordult elő. Egyébként havonta egy alkalommal van látogatási idő, a ta­pasztalatunk az, hogy ennyi idő alatt különösen jó kapcsolat gyerekek és szülők között nem alakul ki. Általá­ban ugyanazon arcokkal találkozunk — azokkal a szülőkkel, akik rend­szeresen fizetik a gondozási illet­ményt, és ezért szégyenérzet nélkül látogatják gyermekeiket. — Küszöbön a háromnapos kará­csonyi ünnep. Hogyan töltik ottho­nokban az ünnepi napokat? — Az ebédlőben állítjuk fel a nagy fenyőfát, amely alatt sok szép aján­dék várja a kicsiket. Az állami ke­ret, melyből ajándékokat vásárolunk, harminc korona, de ezenkívül sok szép ajándékot kapnak a gyerekek patronáló közületektöl, szövetségek­től. Ilyenek az Osvit, a Tesla és a dunaszerdahelyi gyógyszertár dolgo­zói, a Nőszövetség jb és az SŽÄSZ Hodoši (Vydrany) Alapszervezetének a tagjai. Ezek e szervezetek az egész év folyamán segítik anyagi és erköl­csi támogatásukkal otthonunkat. Gyü­mölcsöző kapcsolataink vannak a du­naszerdahelyi iskolákkal, a tanárok minden tekintetben segítik, felkarol­ják gyermekeinket. A karácsonyi ün­nepély elmaradhatatlan tartozéka — az ünnepi vacsora Vacsora után kö­vetkezik az ajándékosztás. A frissen kapott ajándékokat természetesen ki kell próbálni, ezután tehát egy-két órás kötetlen játszadozás és lelken­­dezés. Lefektetjük az óvodásokat, és még egy filmet engedélyezünk a na­gyobb gyermekeknek. — Végezetül még egy kérdésem lenne. Mi az ön véleménye, miben és mennyivel kapnak többet a csalá­di körben élő gyermekek államilag gondozott társaiknál? — Véleményem szerint csak anya­giakban előnyösebb a helyzetük. Leg­alábbis ilyen kis létszámú közössé­gekhez viszonyítva. Itt olyan erős kö­zösségi érzés alakul ki a gyerekek­ben, ekik több éven át együtt élnek, ami felér a családi kötelékekkel. Nagy, száz, vagy több férőhelyes gyermekotthonokban természetesen más a helyzet. Ott mindig fennáll a nevelő-gyermek és a gyermekek kö­zötti kapcsolatok elszemélytelenedé­sének veszélye. Mint ahogy azt a továbbiakban megtudtam, a gyerekeket ellátó sze­mélyzet három é(szakás és három nappalos nevelőnőből, egy takarítónő­ből, egy könyvelőnőből és egy sza­kácsnőből áll. Angyal Rozália, az ügyeletes nevelőnő tizenegy évvel ez­előtt, „családi hagyományt követve“ — mivel már édesanyja is itt dolgo­zott — lépett be a dunaszerdahelyi gyermekotthon nevelői közösségébe: — Szeretem ezt a munkát, melyet véleményem szerint csakis szeretet­tel lehet csinálni, vagy sehogy. Rop­pant időigényes hivatás a miénk, gyakran szombaton, vasárnap, sor­renden kívül be kell jönnünk. Most Is nagyon sok ügyeletet vállaltunk. mivel három munkatársnőnk szinte egyldőben betegedett le. Nagy szere­pet játszik ezért életünkben a család megértő hozzáállása. Szinte mindany­­nyian „bejárók“ vagyunk, és persze családos anyák, akiknek helyt kell állniuk otthon és munkahelyen egy­aránt. Sokat segít munkánkban az út­törőházzal való jó kapcsolatunk. A gyerekek szakköröket látogatnak, könyvtárba járnak, hasznosan töltik szabadidejüket. Nagyon jó az orvosi ellátás, otthonunkat rendszeresen lá­togatja a gyermekorvos, sőt pszicho­lógus és logopédus is figyeli a kicsik fejlődését. A huszonhat itt élő .gyermek nem szerinti megoszlása kicsit aránytalan. Egy fiú és huszonöt lány. Az elsöprő többség két képviselője — Szalay Tímea és Stojka Boženka — beszélt az itteni életről, hétköznapokról: — Korán ébredünk, mert nemcsak magunknak kell elkészülni, segítünk öltözködni, csomagolni a a kicsik­nek — meséli Tímea. — Reggeli után iskolába, Illetve óvodába megyünk, hazaérkezésünk után a kőtelező ta­nulási Idő következik. Vacsora után kicsit nézzük a televíziót, majd mi­után elaludtak az óvodások, kitaka­rítjuk az ebédlőt és lefekszünk ml is. Én szakkörre is járok az úttörő­­házba, tánckörre, mert szeretek tán­colni. — Sokat foglalkozunk házimunkák­kal, megtanultunk varrni, kötni, hí­mezni — kapcsolódik a beszélgetésbe Boženka. — Sőt, amíg nem volt sza­kácsnőnk, a főzésben is sokat segéd­keztünk. Én nagyon szeretem a házi­munkákat, még a takarítást is. A gyerekeket tehát kötelességválla­lásra, munkaszeretetre nevelik. Aktí­van részt vesznek fiatalabb társaik nevelésében, tanításában. A testvére­ket egy otthonban helyezik el, így szinte mindegyikük fiatalabb vagy idősebb testvérével él egyült. Tímea hatéves korától nevelkedik itt húgá­val, Renátával együtt. Szülei betegek, nevelésüket nem vállalták, de a nagymamával együtt rendszeresen lá­togatják. Boženka hároméves korá­ban került Dunaszerdahelyre. őt nem látogatják, szülei nem érdeklődnek iránta. Két kamaszlány. Két sors a sok közül. Az egyiknek „csak“ a ne­velését nem vállalták, a másikat tel­jesen elfelejtették. Apró kis sorsvil­lanások. melyekből néha döbbenetes kép áll össze: szülők, akik szemre­hányó és elmarasztaló levelekkel kö­vetelik a gyerekeik által sajátkezű­­leg festett karácsonyi lapokat. Mert, az nekik jár, mert jólesik. Azoknak is, akik soha nem látogatják'gyerme­keiket, és örökbefogadásukhoz sem járulnak hozzá, kétszeresen determi­nálva Így sorsukat. Hiszen ők a szü­lők! Tiszteletet és szeretetet követet­nek, cserébe pedig nem adnak sem­mit. Pedig a szeretet önzetlen és hosszútűrő, nem keresi a maga hasz­nát és nem gerjed haragra. Jusson az eszünkbe igy karácsony táján, hi­szen a szülői önzés nem mindig ilyen látványos. Leplezett formában, de je­len van soknnk életében. A szeretet ünnepén csakúgy, mint agész év­ben ... ÚJHELYI R0ZÄLIÄ Boženka és Tímea meséi az itteni hétköznapokról A nagyobbak aktívan részt vesznek a kicsik nevelésében NoNo& merülve jA szerző felvételei) \

Next

/
Oldalképek
Tartalom