Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-11-18 / 46. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. november 18. A Szövetségi Gyűlés kamaráinak 11. üléséről Jóváhagyták a kormány programnyilatkozatát Az elmúlt héten tanácskozott a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Szövetségi Gyűlése kamaráinak 11. együttes ülése, amelyen a csehszlo­vák föderációról szóló alkotmánytör­­vény 69. cikkelyének megfelelően megvitatták a CSSZSZK kormányának programnyilatkozatát Ä legfelsőbb népképviseleti és tör­vényhozó testület tanácskozását Alois Indra, a CSKP KB Elnökségének tag­ja, a Szövetségi Gyűlés elnöke nyi­totta meg. Üdvözölte az ülésen részt vevő Miloš Jakešt, a CSKP KB főtit­kárát, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának elnökét, Gus­táv Husák köztársasági elnököt s La­dislav Adaraec szövetségi miniszter­elnököt. Az üléljjh jelen voltak a CSKP KB Elnökségének és Titkársá­gának további taglal. Ott voltak a Nemzeti Frontba tömörült politikai pártok és társadalmi szervezetek ve­zető tisztségviselői, a szövetségi kor­mány elnökhelyettesei és miniszterei, valamint a prágai diplomáciai testü­let tagjai. 'Alois Indre bemutatta a képvise­lőknek az űl kormány tagjait, s mind­két kamara nevéljen kifejezte jókí­vánságait a kormány munkájához. A CSSZSZK kormányának program­nyilatkozatát Ladislav Adamec, a szö­vetségi kormány elnöke terjesztette elő. Bevezetőjétíen rámutatott arra, hogy a kormány tevékenységének tartalmát és értelmét a mélyreható gazdasági és politikai reform prog­ramja, az átalakítás adja meg. Ä kormány programnyilatkozata fölötti vitában 14 képviselő szólalt fel. Ladislav Adamec szövetségi minisz­terelnök a vitában felvetett kérdé­sekre adott válaszai. Illetve zárszava után a Népi Kamarának és a Nemze­tek Kamaráiénak képviselői egyhan­gúlag jóváhagyták a kormány prog­ramnyilatkozatával kapcsolatos hatá­rozati lavaslatot. Ez azt Is kifejezés­re juttatta, hogy a szövetségi kor­mány bizalmat kapott a legfelsőbb népképviseleti testülettől. Törvénymódosítások és új törvények jóváhagyása 'Alois Indra jelentése alapján a két kamara képviselői egyhangúlag Jóvá­hagyták a Szövetségi Gyűlés Elnöksé­ge 1988. szeptember 21-én hozott tör­vényerejű rendeletének kormányja­vaslatát, amellyel módosítja és kiegé­szíti a nemzeti ünnepekről, munka­szüneti napokról, emlékezetes évfor­dulókról és egyéb jeles napokról szó­ló 93/1951-es Tt. számú törvényt. Ez­zel május 9-én kívül október 28-a is nemzeti ünneppé és munkaszüneti nappá válik. Jan Ste|skal szövetségi pénzügymi­niszter megindokolta a kormány tör­vényjavaslatát a központi elvonások­ról és a jövedelemadóról szóló tör­vény kiegészítésére és módosítására. A miniszter rámutatott: a kormány törvényjavaslata elsősorban a gazda­sági mechanizmus átfogó átalakításá­val kapcsolatos Irányelvekből Indul ki, s a mostani törvénymódosítás csupán első lépés a vállalati elvoná­si, illetve a jövedelemadó-rendszer átalakítása terén. A törvénymódosítás megteremti a szükséges feltételeket a gazdálkodó szervezetek költségvetési, befizetési és jövedelemadó-rendszere 1991. január elsejétől életbe lépő ál­talános rendezéséhez. A törvényjavas­latot a Szövetségi Gyűlés egyhangú­lag jóváhagyta. Jan Stejskal szövetségi pénzügymi­niszter .továbbá megindokolta a kor­mány mezőgazdasági adótörvény-ja­vaslatát. Az új törvény az előző jog­szabállyal szemben teljesen újszerűén módosltle a mezőgazdasági és élel­miszer-ipari szervezetek, valamint a lakosság mezőgazdasági termelésből származó jövedelmeinek adóztatását. Az eddigi mezőgazdasági adórendszer már túlhaladott, nem alakit ki meg­felelő gazdasági nyomást a hatékony­ság növelésére, s nem felel meg a termőföld új minőségi kategóriáinak sem. Az úl logszabály kihat az efsz-ek. állami gazdaságok és más szervezetek gazdálkodására, s hatás­sal lesz e szervezetek közti, illetve ezeken belüli viszonyokra, s nem utolsósorban a lakosság által folyta­tott mezőgazdasági tevékenységre. A törvényjavaslatot a Szövetségi Gyű­lés Kamarái egyhangúlag jóváhagy­ták. Ezután Jan Stérba külkereske­delmi miniszter megindokolta a kor­mány törvényjavaslatát a vegyesvál­­laiatokról. A vegyesvállalatok gazdasági po­tenciálunk fontos, ám csupán kiegé­szítő részei lesznek. Az előterjesztett törvényjavaslat fő vonása a vegyes­vállalatok telles gazdasági önállósá­gának elvei Ezek a vállalatok logi személyek, tehát tevékenységük az It­teni jogszabályokhoz igazodik. A tör­vényjavaslat egyebek közt kellő jog­biztonságot teremt a csehszlovákiai vállalkozás iránt érdeklődő külföldi partnerek számára. A vegyesvállala­­tok bizonyos mértékben elősegíthetik a gazdasági mechanizmus átalakítása céljainak megvalósítását, külgazdasá­gi kapcsolataink fejlődését. A tör­­vénylavaslat tartalmazza a vegyesvál­lalatok létrehozásának és tevékeny­ségének alapelveit. 'A kormány törvényjavaslatát mind­két kamara egyhangúlag jóváhagyta. Jóváhagyás végett a Szövetség! 'Gyű­lés napirendién szerepeltek még to­vábbi törvényjavaslatok, fgy a véd­jegyekről szóló, a csehszlovák koro­nának a külföldi fizetőeszközökkel szembeni árfolyama megszilárdítását célzó, valamint a csehszlovák—nira­­raguai konzuli egyezmény jóváhagyá­sára vonatkozó törvényjavaslat meg­vitatása. „Nincs demokrácia törvényesség nél­kül“ Ä Népi Kamera és a Nemzetek Ka­marája 11. együttes ülése másnap a CSSZSZK Legfelsőbb Bíróság és fő­ügyésze által a szocialista törvényes­ség helyzetéről előterjesztett jelentés és nemzetközi egyezmények megvita­tásával folytatódott. Ä szocialista törvényesség helyze­téről a képviselők elé terjesztett' je­lentéshez • elsőnek Josef Ondrej, a CSSZSZK Legfelsőbb Bíróságának el­nöke fűzött magyarázatot. Hangoztat­ta. hogy az átalakítást kísérő alkotó légkörben, az átalakítás lényegének, a demokratizálásnak a szempontjából közelítjük meg a törvényesség meg­szilárdításának kérdését. „Abból In­dulunk ki — mondotta — hogy nincs demokrácia törvényesség nélkül. Az átalakítás a társadalom magasabb fokú szervezettségét s az állampolgá­rok öntudatos fegyelmét követeli meg. Tapasztalatból tudjuk, hogy a társadalom demokratizálásának fo­lyamatában e törvényesség hiánya anarchiát idézhet elő.“ Ä képviselők a bizottságokban a törvényesség helyzetéről szóló jelen­tés megvitatása során a legnagyobb figyelmet a bűnözésnek, a szocialista törvényesség megszegése legdurvább formájának szentelték. A legfelsőbb bíróság elnöke egyetértett a képvise­lők véleményével, miszerint a bírósá­goknak lobban és átfogóbban, a dif­ferenciált, egyéni megközelítés elvé­vel összhangban kell alkalmazniuk a büntetőjogi eszközöket. Teljes szigor­ral keli ellárni a súlyos bűncselek­mények elkövetőivel szemben. Ebbe a kategóriába tartoznak a megvesz­tegetés. a hatáskörrel való visszaélés, a jogtalan meggazdagodás bűncselek­ményének elkövetői, továbbá a meg­rögzött visszaeső bűnözők s az átne­­veiés minden formájával szembesze­gülő aszociális elemek. A CSSZSZK Legfelsőbb Bírósága és a köztársasá­gok legfelsőbb bíróságai a bírósági felügyelet űtlán úgy irányítják a bí­rósági szervek döntéseit, hogy eleiét vegyék a helytelen megközelítésnek. Beszéde további részében a szónok rámutatott, hogy a fiatalkorú bűnel­követők jelentős hányada felbomlott vagy csonka családból származik. A felbomlott házasságok száma egvre növekszik. Tavaly a bíróságok több mint 39 ezer házasságot bontottak fel, s ebből 30 ezer volt kiskorú gyermekes család. Ugyanakkor elgondolkoztató a munkajogi és családjogi perek szá­mának növekedése, amely az emberi kapcsolatok, az állampolgári felelős­ség s az egyén és a társadalom köz­ti viszonyok romlását lelzi. Nem rit­ka az a felfogás sem, hogy a jogok követelése a kötelességek teljesítése nélkül Is lehetséges. Nyíltan meg kell mondani: A társadalom oly mérték­ben garantálja a jogokat, amilyen mértékben teljesítik kötelességeiket az állampolgárok. A Legfelsőbb Bíróság elnöke az emberi jogokról és szabadságjogok­ról szólva kijelentette: „Ideológiai ellenfeleink támadásai ellenére meg­elégedéssel állapíthatjuk meg, hogy jogrendünk nem csupán a többség, hanem mindenki számára e! ismeri a jogokat és szabadságjogokat, s eze­ket nemcsak kinyilatkoztatja: gya­korlati érvényesülésüket a szocialis­ta társadalom garantálja." Ián Pješčák, a CSSZSZK főügyésze a bűnözési helyzettel foglalkozva ki­jelentette, hogy e téren Csehszlová­kiában az utóbbi évtizedben nem volt tapasztalható emelkedés. Jelentősen csökkent az állam alapjai ellen irá­nyuló bűncselekmények aránya. Ná­lunk ismeretlen (mint tömeges je- * lenség) a maffia típusú bűnözés, a terror és túszszedés. A pozitívumok mellett azonban látnunk kell, hogy más államokhoz képest nálunk túl magas a bíróság elé kerülő ügyek száma, ennek fő oka, hogy bizonyos törvénysértések bíróságon kívüli esz­közökkel is elintézhetők lennének. A főügyész a társadalomellenes te­vékenység egyes új jelenségeiről is szólt. Elmondta: Az utóbbi időben megnövekedett az utcán, sportrendez­vényeken, diszkókban, közlekedési eszközökön, egyházakban, iskolákban, szálláshelyeken, a háztartásokban stb. elkövetett erőszakos durva cselek­mények száma. Az elkövetők főleg fiatalkorúak, s tapasztalható, hogy sok esetben a kapitalista országok példáját követjük. Kísérletek történ­nek szociaiistaellenes párhuzamos struktúrák kiépítésére. Ezeket kül­földről aktivizálják, amint azt a kö­zelmúltban bratislaval, brnói és prá­gai események is tanúsítják, nem riadnak vissza az államhatalmi szer­vekkel való nyílt konfrontációtól sem. A bűnözés terén is vannak új je­lenségek. A CSKP KB Elnökségének a törvényesség, a közerkölcs és a fe­gyelem megszilárdítására vonatkozó levele után is történnek súlyos cso­portos bűncselekmények a szocialista tulajdon ellen, s nem ritka a tör­vénytelen meggazdagodás a szocia­lista ás a magántulajdon kárára, a korrupció és a megvesztegetés bűn­cselekménye. Különösen riasztó je­lenség egyes vezető dolgozók rész­vétele ezekben a bűncselekmények­ben. Nem csökken a lakásbetörések és devizakihágások száma. Az összes vádlott egyharmad része visszaeső bűnös. A büntetőeljárás színvonala javításának szükségét jelzi, hogy a nyilvántartott bűncselekmények 30 százaléka esetében nem sikerült fel­deríteni a tettest. Eduard Vlöek, a Nemzeti Kamara bizottságainak előadója azt hangsú­lyozta, hogy a demokrácia elmélyülé­st folyamatának összhangban kell lennie a törvényekkel. Nem a polgári értelemben vett demokrácia, hanem a tartalmában szocialista demokrácia elmélyítéséről van szó. Ezért a szo­cialista törvényesség és a szocialista demokrácia szervesen kiegészíti egy­mást. Aggasztónak minősítette e köz­rend, a személyi, vagyon- és jogbiz­tonság terén tapasztalható negatív jelenségeket, azt, hogy az elmúlt há­rom év alatt nem javult a szocialista törvényesség helyzete. Kifejtette, hogy a helyzet javulása érdekében a választókörzetekben a képviselők Is többet tehetnek. Pavol Bagin képviselő, a Népi Ka­mara bizottságainak véleményét ösz­­szegezve egyebek között rámutatott: a bizottságokban felhívták a figyel­met arra, hogy a társadalmi és sze­mélyes ügyek intézésekor a lakos­ság bizalmát sok esetben megrendíti a megvesztegetés, a jogkörrel velő visszaélés, a jogtalan meggazdagodás következetlen feltárása és büntetése. Mindez káros hatással van a lakos­ság jogi tudatára. Az kellene, hogy az állampolgárok jobban érezzék az állam gondoskodását az Igazságos­ságról, az emberek nyugalmáról, sze­mélyi sérthetetlenségéről, s biztosak­nak kellene lenniük abban, hogy minden jogsértés megfelelő büntető­jogi következményt von maga után. Az ülés napirendjén nemzetközi egyezmények jóváhagyása is szere­pelt. ... mint a gyökeres társadalmi reform, a mélyreható átalakítás. Ez az SZKP 19. országos értekez­lete határozataiban kifejezett törté­nelmi jelentőségű döntés arra irá­nyul, hogy „jobbon kihasználjuk a szocializmus előnyeit, növeljük vonzerejét, magasabb szintre emel­jük testvéri kommunista pártjaink, nemzeteink és államaink együtt­működését“. Teljesen egyértelmű, hogy országunk számára sem léte­zik a fejlődésnek más reális al­ternatívája. Végérvényesen lezá­rultnak kell tekintenünk a pro­tekcionizmus, a lesállásba helyez­kedés, az üres jelszavak és felhí­vások, a konkrét lépésektől ódz­kodó általános határozatok halmo­zása, az alibizmus és az egymás­­ramutogatás időszakát. „A legfőbb ideje, hogy átgondol­tan és energikusan kezdjünk cse­lekedni“ — hallottuk a szövetségi kormány programnyilatkozatában, melyet Ladislav Adamec miniszter­­elnök terjesztett a Szövetségi Gyű­lés elé. A kormány ebben a doku­mentumban pontosan és világosan körvonalazta társadalmunk célki­tűzéseit; ez egy hosszú távú, nagy szabású program, amelvnek meg­valósítását nem várhatjuk máról holnapra, a hosszabb-rövidebb sza­kaszok feladatainak teljesítésébe mindegyikünknek tevékenyen be kel! kapcsolódnia, kinek-kinek a maga működési területén. Az újon­nan megválasztott szövetségi kor­mány biztosította hazánk polgá­rait: tudja, hogy a széles közvéle­mény azon dolgok határozott és haladéktalan megoldását várja tő­le elsősorban, amelyek az emberek életét közvetlenül érintik, amelyek megnehezítik a munkát és megke­serítik az életet; egyszersmind Ígé­retet tett arra, hogy ezekkel a kérdésekkel felelőssége teljes tu­datában foglalkozik. Ahhoz, hogy méltó helyünk le­gyen a fejlett európai államok kö­zösségében, illetve az országnnk jelenéről és jövőjéről való gon­doskodásban, az életfeltételek ja­vításához kormányunk azt tekinti az első lépésnek, hogy az egész népgazdaság gvors ütemben áttér­jen az új gazdasági mechanizmus feltételeire. Méghozzá minél előbb, lehetőleg már 1990. jannár l-ével, tehát az eredetileg tervezettnél egy évvel korábban. Erre a fontos döntésre, mint azt a programnyi­latkozat hangsúlyozta, azért került sor, hogy minél jobban lerövidül­jön az az időszak, amikor a régi szervezési forma már megszűnik, de az új irányítási múd még nem kezd el hatni. A tömegek szocialista meggyő­ződése országunkban hosszú éve­ken át a szociálpolitikai vívmá­nyokból táplálkozott. Fokozatosan azonban eltolódott a társadalmi fogyasztás és a termelés egyensú­lya; a szociális biztosítás, az egészségügyi ellátás terén rosszab­bodás tapasztalható. Ez kissé meg­ingatta a nép bizalmát, de általá­nos a meggyőződés, hogy az önfi­nanszírozás, az öneiszámolás beve­zetése, az egyenlősdi leküzdése, a nagyobb teljesftésoképesség eléré­se és a takarékosabb gazdálkodás hamarosan érezhető fordulatot eredményez majd a termelésben, ami törvényszerűen kihat a nép életfettételeire. Elsősorban a tar­talékok feltárásával, a hatékony­ság növelésével kell nagyobb eredményeket elérnünk. Nem szá­míthatunk energiahordozók és nyersanyagok további vásárlására, a meglévő mennyiséget keli sok­kal jobban hasznosítanunk. Üj gé­pek és technológiák vásárlása ér­dekében viszont az eddiginél gyakrabban veszünk majd fel köl­csönösen előnyös, célszerű hitele­ket. Ez a döntés a belpiaci válasz­ték bővítése, a jobb ellátás vé­gett született. Ennek érdekében már a jövő évi kiviteli feladatokat is úgy tűzték ki, hogy az ne aka­dályozza a hazai piac szükséges termékekkel történő ellátását. A szerkezeti változások átfogó tervezetében nagy szerepe van a tudományos műszaki fejlesztésnek. Az állami költségvetésben elő­irányzott jelentős összegeken kí­vül megfelelő gazdasági szabályo­zókkal központilag fogják támo­gatni a vállalatok rövid lejáratú, nagy hatékonyságú bernházásait. A’ vállalatok a saját forrásaikból te­remtik elő a fejlesztéshez szüksé­ges eszközöket; rajtuk múlik, hogy saját kutatással, nemzetközi együttműködés útján vagy külföl­di behozatallal szerzik e be az új technikát és technológiát. Amint azt a programnyilatkozat aláhúz­ta, „ebben a küzdelemben versenyt futunk az idővel“, itt nincs helye habozásnak, elodázgatásnak. sem pedig magyarázkodásnak. „Egyes vezetők több időt és energiát for­dítanak a feladatok teljesfthetet­­lenségének megindoklására, mint a gondok megoldására“ — olvas­hatjuk más helyen. Meg fogják követelni a szervezetektől a hosz­­szú távú jövedelmezőséget, s azok kénytelenek lesznek maguk meg­keresni a fejlesztéshez, béreme­léshez ős más szociális igények kielégítéséhez szükséges eszközö­ket. Az irányítás egész rendszere ösztönözni fogja őket a vállalko­zásra, arra, hogy világszínvonalú termelékenységet és konstrukció­­képességet érjenek el. A felső szintű vezetés nem avatkozik a vállalatok gazdálkodásába, rájuk bízza, hogy milyen igényes terve­ket tűznek ki maguk elé. Az ala­csony hatékonyság következmé­nyeit pedig ezentúl nem háríthat­ják az egész társadalomra, a konk­rét termeinknek kell a felelőssé­get vállalniuk. A kormány a nemzetközi, első­sorban szocialista munkamegosz­tásban, a KGST-tagországokkal foly­tatott sokoldalú és kétoldalú együttműködésben az adminisztra­tív módszerek kiküszbölésére, a magasabb szintű együttműködésre, nem hagyományos kapcsolatokra törekszik. Nem elégedett a nem szocialista országokkal folytatott kereskedelmünk nagyságrendjével. Érdekünk, hogy elmélyítsük kap­csolatainkat a fejlett tőkés orszá­gokkal, amit nagyban előmozdít a KGST és a Közös Piac kapcsolatai­nak normalizálása. A kormányprogram több helyütt is kitér a szociális kérdések meg­oldásának lehetőségeire. Bírálja azt a beidegződést, miszerint a szociális terület jelentőségét in­kább csak szavakkal hangsúlyoz­zuk, de a tervben e célra csak a maradék jut. Szociálpolitikánk át­alakítása megköveteli, hogy meg­szüntessük az öncélú termelést, s a szociális szempontok minden tö­rekvés elsőrendű célját képezzék. Megköveteli továbbá a szolgáltatá­sok nagyarányú fejlesztését, annál is inkább, mivel ez népgazdasá­gunk hosszú évek óta érzékeny te­rülete. A helyzet javítása érdeké­ben mind nagyobb teret kap az egyénileg végzett szolgáltató te­vékenység. Az adószabélyzatot úgy módosítják, hogy ne korlátozza, hanem ösztönözze a munkaaktivi­tásnak ezt a formáját. A magán­­vállalkozó bevételének megítélése­kor pedig az az igazságos, ha nem a Jövedelem nagyságát nézzük, hanem azt, hogy rászolgált, illetve megérdemelt-e. Egyébként a kor­mány szükségesnek találta annak felülvizsgálatát is, hogy miért nö­vekszik aránytalanul a lakosság bevétele a tervteljesítéssel ás a teljesítményekkel szemben. A bér­adó, illetve az egész adórendszer ésszerűsítésével véli megoldható­nak a helyzetet. Korunk legégetőbb gondjának, az ökológiai egyensóly kérdésének a kormányprogram is megkülön­bözteti figyelmet szentelt. ígéretet tett arra, hogy az ökológiai beru­házásokat szigorúan figyelemmel kiséri, s e téren a vállalatok ré­széről nem tűri meg a viszako­­zást. Figyelmét a leginkább ve­szélyeztett területekre, Prágára, Eszak-Csehországra ás Bratislavá­­ra összpontosítja. A lakáspolitikával kapcsolatban a nyilatkozat aláhúzza; támogatni fogták az egyéni lakásépítést, va­lamint azt, hogy a lakások szemé­lyi tulajdonba menjenek át. A komplex lakásépitésnél óva int at­tól, hogy a lakótelepeken a böl­csődéket. iskolákat és más léte­sítményeket több évvel a lakások­ba való beköltözés után adják át. A kormánynyilatkozat befejező része a felépítmény néhány lénye­ges kérdésével foglalkozik, az is­­koiaUggyel kapcsolatban leszögezi: vissza kell szerezni a műveltség tekintélyét, az oktatási nevelési rendszert az átalakítás követelmé­nyeinek szintjére kell emelni. A kormány számít a nép bizal­mára. és reményét fejezi ki, hogy a szocialista pluralizmus érvénye­sítése mellett mindenki legjobb képességei és ereje szerint hozzá­járul a közös ügyhöz. [gyepes) „Az előrehaladásnak nincs más útja“

Next

/
Oldalképek
Tartalom