Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-09-23 / 38. szám

б SZABAD' FÖLDMŰVES 1988. szeptember 23. Dúdor István emlékkiállítása éltként a Zsoltárok Könyvében írva vagyon, az emberi élet fonala hetven, legföljebb nyolcvan évre szabatott. Neki csak a fele jutott, mégis egészet alkotott. Mivel a művészet halhatat­lan, ennélfogva az alkotó sem halhat meg, noha Immár több. mint egy éve annak, hogy az oktalan erőszak ki­ütötte kezéből az ecsetet. Dúdor Ist­ván azóta a képeiben él tovább. Csak nemrég távozott, de máris szép és kevésbé szép történetek, legendák övezik különleges alakját-életvite­­lét... » • • E gyűjteményes kiállítással az egy­kori Tiszti pavilonban működő komá­romi [Komárno] városi ifjúsági klub adózik egykori tagjának, barátjának. A számos tisztelőt, valamikori bará­tot, vendéget Horváth László, a klub vezetője köszöntötte az augusztus 19-i megnyitón. Dúdor István mun­kásságát Farkas Veronika művészet­történész méltatta, a falra került anyagot ugyancsak ő válogatta. Ver­set Varga Mária mondott, Németh Imre (az Ifjú Szívek szólistája) pe­dig népdalt énekelt. A Farkas Vero­nika által kiválasztott képek — az Ikaroszt kivéve — a művész életé­nek két utolsó évében készültek. Van köztük tempera, pasztellel rajzolt kompozíció, tusrafz. akvareli. Mind a tájképei, mind a figurális művel, be­leértve az önarcképet, mély gondola­ti üzenetet hordoznak, a békevágy, az élntakarás sugárzik belőlük. önarcképe lázadó a maga mivoltá­ban. Ikarosza a szárnyalás végét idé­zi föl; megható párhuzam a saját elestével, bukásával... Otthoni fák (ius) Munkáiban gyakran csupán vázlat­­szerűen villantja föl a láttatnivalót, ami nála korántsem hebehurgyaság, hanem látás- és kifejezésmód, ő egyéniség, a képeinek ez önkifejezés adja a hitelét; mesterei, példaképei csupán útrabocsátották, mint a föl­dije Bácskái Béla. František jiroudek, aki a prágai Képzőművészeti Akadé­mián a tanára és mecénással fölérő támasza volt, valamint Derkovits Gyula; Van Gogh nyersesége, lázadá­sa is gyakran átüt a vásznain. Bátran elmondhatjuk, hogy a mű­vészetben nem ismer megalkuvást, ér­deklojalitást. Hadd hozzak föl egy példát: Egy Ízben mondtam neki, hogy miért nem örökíti meg a váro­sunk (Komárom) „jobb házainak“ új­­úriasszonyait, hiszen többen kérték fel, hogy fesse le őket, amivel az örökös anyagi gondjai rendeződné­nek. Nos, köztudott, hogy Pistát a természet nem áldotta meg ökonó-Szénakazal a domboldalon (pasztell) (Nagy István reprodukciói] mlai tudománnyal. Nem állt kötél­nek, mondván, hogy nem akar Der­kovits Gyula sorsára jutni. (Derko­­vltsot ugyanis egyszer megkérte egy nagygazda, hogy fesse meg a felesé­ge portréját. Az amúgy sem elraga­dó, csak testiekben gazdag — értsd: elhízott — asszonyság „bájait“ a mester kubista-naturalista stílusban ábrázolta. A mű elkészülte után a gazda vasvillával zavarta ki udvará­ból a piktort.) Visszatérve a megnyitóhoz: egy ma­gánbeszélgetésen elhangzott hogy jö­vő áprilisban a losonci (Lučenec) Nógrád Galériában kerül majd bemu­tatásra a Dúdor István munkásságát összegező képanyag, s ez később a dunaszerdahelyl (Dun. Streda) Csal­lóközi Múzeumban is megtekinthető iesz. (A Mester a jövő év tavaszán lenne 40 éves). A fenti nemes szándékot üdvözöl­jük, mert amit életében el-elmulasz­­tottak az_ „illetékesek“, most bepótol­hatják. Úgy vélem, hogy osztozha­tunk Zs. Nagy Lajos nézetében: Nem kényeztették őt el, a lapok nem ver­sengtek képeiért, illusztrációiért, me­lyeket pedig a hozzáértők, sokra ér­tékeltek, mert egyéniek, furcsák, meghökkéntők. izgatók voltak. Sok­szor megalázták őt olyanok, akik a művészet terén a bokájáig sem értek; mindezt mosolyogva vette tudomásul.’ Érdemes elidőzni a képei előtt, mert azok a rajzolás, a színek ösz­­szeválogatása, a hangulatteremtés mesteréről tanúskodnak. Lehengerlő őszinteséggel tárja föl a dolgok lé­nyegét, a valóságot, noha gyakran elvontan, csupán utalva rá — de min­dig egyfajta azonnal átérezhető, fér­fias keménységgel. • CSIBA GÉZA' Évfordulók jegyében Lengyelországban az esztendő utol* só három hónapjában három fontos esemény kerek. Illetve félkerek év­fordulójáról Is megemlékeznek. Az egyik szeptember 14-én már meg is történt: negyvenöt évvel ezelőtt, 1943- ban ezen a napon alakult meg a len­gyel néphadsereg. A következő, ha­sonlóan jelentős évforduló: november 11-én lesz hetven éve annak, hogy a lengyel nép kivívta országénak füg­getlenségét, amit a szabad Lengyel­­ország történelmének kezdeteként tartanak számon. És végül: december 15-én emlékeznek meg majd az or­szágban a lengyel munkásmozgalom egyesítésének 40. évfordulójáról. A felsorolt események elsősorban természetesen társadalmi és politikai vonatkozásúak, de a megemlékezések sorozata ennél lóval szélesebb terü­letre ter)ed ki. Magába foglal például számos kulturális rendezvényt is, mégpedig nemcsak Lengyelországban, hanem az ország határain túl is. Er­ről adott részletesebb tájékoztatást Zbygniew Machnlszki. a Bratislavában működő lengyel kulturális és infor­mációs központ igazgatója. (A város centrumában, a Szlovák Nemzeti Fel­kelés Terén található intézményt még azok Is 161 ismerhetik, akik csak rit­kábban iárnak a szlovák fővárosban, hiszen a földszinten lévő üzletben igen sokszínű és valóban figyelemre méltó a választék Közkedveltek a nagyméretű, színes plakátok, a „bé­lyegformátumú“ festmények, a kitűnő zenét reprezentáló hanglemezek, az Ízléses, fiatalos, viszonylag olcsó ék­szerek és bizsuk, és még sok más egyéb.) A lengyel néphadsereg megalakulá­sa évfordulójának tiszteletére a kul­­túrközpont is egész sor rendezvényt szervezett, amelvek közül )6 néhány már le is zajlott. Szeptember 14 én nyitották meg például ..A honvéde­lem — kötelesség“ címet viselő ki­állítást, amely előzőleg Varsóban, a Művészetek házában volt meg­tekinthető, s egyenesen onnan érke­zett a szlovák fővárosba. Ezekben a napokban zajlik, ugyancsak a köz­pont épületében az a kisfilmszemle, amelynek darabjai, részben korabeli felvételek felhasználásával, a lengyel néphadsereg győzelmes harcait ábrá­zolják a második világháborúban, egészen Berlinig.' A megemlékezések sorozatát egy érdekesnek Ígérkező beszélgetés zárja Wojcíech Zubrow­­skival, a Lengyel írószövetség elnö­kével. A beszélgetés témája: a hábo­rú ábrázolása a lengyel irodalomban. A Lengyelország függetlensége ki­vívásának 70. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségsorozat szintén bő­velkedik majd színvonalasnak ígérke­ző kulturális rendezvényekben. No­vember 6-án érkezik Bratislavába az ismert lengyel történész, Tadeusz Garnicki, aki háromnapos előadásso­rozatot tart а II. lengyel köztársaság megalakulásáról. E másik évforduló alkalmából is lesz filmszemle: a két világháború közötti húsz év lengyel filmtermésének legjobb darabjai ke­rülnek bemutatásra, s ezek között, mint tudjuk, valóban figyelemre mél­tó alkotások is vannak. „A szabad és független Lengyelország“ című film, amely szintén e sorozat keretében kerül bemutatásra, ugyan napjaink­ban készült, de rendkívül sok kora­beli filmdokumentum felhasználásá­val; éppen ezért kitűnően érzékelteti azt a politikai és gazdasági atmosz­férát, amely Lengyelországban az I. világháború befejezése után kialakult, s amely a függetlenség kivívásához vezetett. A vetítéssorozatot szintén előadások egészítik majd ki, az év* forduló előestéjén, november 10-én pedig kamarahangverseny lesz a Po­litikát Művelődés Házának Mozart­­temiében. jeles lengyel művészek közreműködésével. Két kiállítást Is fartatmaz a program, mindkettő szín­helye a kulturális központ épülete lesz. Az első „Visszatérés Európa tér­képére“ — címében is, témájában is közvetlenül kapcsolódik a jeles jubi­leumhoz; a másik tisztán képzőmű­vészeti jellegű lesz, mint ahogyan azt a címe — „A lengyel tájképfestészet а XIX. és az XX. században" — is el­árulja. A harmadik említett évfordulóról való megemlékezés az első kettőnél valamivel szűkebb körű lesz, de azért ebből az alkalomból is sor kerül né­hány figyelemre méltó rendezvényre. A legérdekesebbnek talán Zaworski új filmjének, a „Királyok anyjá“-nak bemutatója ígérkezik, amely hazánk­ban itt lesz látható először; az elő­adások közül pedig A lengyel mun­kásosztály egysége negyven év távla­tából címűt emelhetnénk ki. Befejezésül általánosságban Ismer­tetnénk néhányat a lengyel kulturális és információs központ közeljövőben: rendezvényei közül. Novemberben ér­kezik három Ismert színház — a krakkói Bagalell, a varsói Targowka és az Oopolei Bábszínház — igazga­tója Bratislavában, ahol film- és vt­­deovetítésse] egybekötött beszélgetés­re várják az érdeklődőket, elsősor­ban természetesen a színházkedvelő­ket. Sokkal „közérdekűbb“ viszont a már hagyományosan év végén meg­rendezett akciójuk, a, nagy karácso­nyt vásár, amely nemcsak a bratiš­­lavaiak, de a környező falvak-városok lakóinak körében is ismertté és nép­szerűvé vált. Érthető is, hiszen a köz­pont amúgy is gazdag választéka ilyenkor még tovább bővül, s az ide­látogatók közül ezekben a napokban biztos, hogy senki nem távozik üres kézzel. Bár ez még messze van — nem árt meglegyezni, és december közepére is Időzíteni egy esetleges bratislavai látogatást. ss A hagyományőrzés szép példája Romániában 'Alig akad olyan ember, aki ne érte* sült volna a romániai kormány falu­­pusztító szándékáról. Az ott éló nem­zetek évszázados kultúráját készülnek lerombolni, illetve részben már le is rombolták a buldózerek. Ennek, és' általában az ott uralkodó állapotok­nak a következtében magyarok, szá­szok, sót románok hagyják el hazá­jukat, válnak meg családjuktól. Igazán örvendetes tény, hogy még ilyen nehéz körülmények között is akadnak emberek, akik ápolják a néphagyományokat. Felehetnénk a kérdést, hogy vajon mi is az, ami ösztönzi ókét. A válasz azt hiszem egyértelmű — a munka szeretete, valamint a hagyományőrzésért való felelősség, mely egészséges optimiz­mussal párosul. Ilyen embereknek si­került megismernem az alsócsernátoni testvérek, Haszmann Pál és József személyében. Szülőfalujukban, mely Kézdivásár hely tói kb. 10 km-re talál­ható, fajaragással és a helybéli mü­íulipánnal, búzavirággal vagy levelek• kel öltöztetnek fel. A helybéli iskolá­ban fafaragó szakkör ts működik a gyerekek számára, akik nagyon szí­vesen lesnek be a Haszmann-műhely titkaiba. • Dicséretet érdemlő vállalkozásuk az is, hogy minden év augusztusában faragótábort szerveznek olyan kör­nyékbeli fiatalok részére, akik kedvet éreznek a fafaragáshoz. Természete­sen jönnek idősebbek is, akik már régebben is tártak a táborban, és sze­retnék hobbijukat magasabb szinten művelni. A tábor ideje alatt minden­ki készít egy mintadarabot (az ügye­sebbek többet is), amelyet az utolsó tábornapon közösen elöírálnak. 'Amennyiben a mintadarab megfelel a követelményeknek, az alkotó szá­mára lehetőség nyílik a „faragó dip­loma“ megszerzésére. A diploma anyagi előnyt jelent mindazok számá­ra, akik a fafaragásban, vagy vala­Előtérben egy székelykapu, mellette egy múlt századi vályogház, háttérbeil pedig a kúria, amely a múzeumnak ad otthont zeum rendezésévé! foglalkoznak, me­lyet édesapjuk alapított. A tájmúzeu­mot — ahova kisébb-nagyobb szé­kelykapukon keresztül lehet eljutni — évszázados fák övezik. A kertet múlt századi parasztházak teszik gazdagab­bá, melyeket elemeire bontva fárad­ságos munkával más vidékekről hoz­tak. A fészer alatt megtalálhatjuk a parasztok által használt munkagépe­ket, de akadnak olyan tárgyak is, amelyek tnár az iparosítás jegyeit vi­selik. Maga a múzeum egy kúriában kapott helyet. Az ott található szövő­székek és különféle használati eszkö­zök is jelzik, hogy a környék népha­gyományokban rendkívül gazdag. Haszmannék családi háza és a mű­hely is a múzeumkertben található. Ok minden érdeklődőt szívesen meg­tanítanak a fafaragás fortélyaira. Ál­­sócsernátónban nagy hagyománya van a fafaragásnak, így az embereket in­kább csak a motívumok rajzolására kell tanítani. Székelykapukon nagy előszeretettel használják az indás mo­tívumot, amelyet azután liliommal, milyen rokon szakmában 'dolgoznaV, de birtokában több fizetést kap pél­dául egy kirakatrendező is. A tábor résztvevőt nemcsak a szakma forté­lyait sajátíthatják el, hanem az esti előadásokon megismerkedhetnek a fa­faragás múltjával, Illetve különféle néphagyományokkal is. Hogy jól ér­zik magukat a tábor résztvevőt, azt bizonyltja az a tény is, hogy évről évre egyre többen jönnek, sőt aki te­heti, az év más szakában is megláto­gatja Haszmannékat. Hagy kár, hogy a ml környékünkön nem nagyon hallani • hasonló jellegű törekvésekről. Pedig, ha most nem hívjuk jel a fiatalok figyelmét a nép­hagyományok ápolásának, az őst szak­mák szeretetének fontosságára, akkor félő, hogy néhány évtized múlva már. hiába fogjuk keresni azokat a meste­reket, akik szívesen átadnák tudásu­kat. (köd)] Egy másik, ugyan­csak díszes szé­kelykapu; a kép jobb oldalán Hasz­mannék háza, a bal oldalon pedig a fa­ragóműhely [A szerző felvételeijj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom