Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-09-23 / 38. szám

1988. szeptember 23. •

SZABAD' FÖLDMŰVES'

Megérkezett 8z ősz. Äz egységes földműves-szövetkezetekben és állami gazdaságokban már lávában tart a termésbetakarítás, a talaj-előkészítés, a szántás és a vetés. Nemrég pedig még az új kenyérnekvalót aratták ... Számos mezőgazdasági dolgozó szerint azonban az őszt mezőgazdasági munkák a legigényesebbek. Éppen ezért van szükség a fokozott odafigyelésre.

Ä nemesöcsa! (Zemianska Oltía) Csehszlovák Néphadsereg Efsz-ben a

szövetkezet elnökét, Csémi József mérnököt kértem meg. hogy tájékoztasson az őszi mezőgazdasági munkák menetéről.

— Szövetkezetünk 3 ezer 706 mezőgazdasági földterülettel rendelkezik, melyből 3 ezer 603 hektár a szántő. 23 hektáron szőlőt termesztünk, 18 hektár a gyümölcsösünk és mintegy 60 hektár a rét és legelő. Az idén a termőterület 64,4 százalékán szemeseket termesztettünk — ebből mintegy 56 százalék a kalászos gabonafélék aránya —. 7,7 százalékán hüvelyeseket és 27,1 százalékán takarmánynövényeket. Elégedettek vagyunk az idei gabonaterméssel — 1145 hektáron termesztettünk kalászos gabonaféléket ugyanis a

tervezett 6 tonnás hektárhozamot elértük, sőt búzából 7,2 tonna lett az átlagos hektárhozam. Nagyon jól sikerült a 250 hektáron termesztett lencse. Egy hektárról átlagosan 1,35 tonnát takarítottunk be.

Ä silókukorica betakarítását már augusztus végén megkezdtük. Ez egyik nagyon fontos feladatunk, mivel szövetkezetünk nagyszámú

szarvasmarha-állománnyal rendelkezik — 100 hektárra 97 darab szarvasmarha jut.

Megkezdtük már 1000 hektáron a talaj-előkészítést a búza alá, melyből

(—kim és S. BarCák illusztrációs felvétele)

ki új kenyér ünnepe

Az Izsal (I2a) Béke Egységes Földműves-szövetkezet

szántóterülete nem a legjobb minőségű talajok közé sorolható a Komáromi (Komárno) járásban. Am a szövetkezet tagjainak közös összefogása, a jó szakmai és irányító munka, valamint a tudományos-műszaki ismeretek helyes alkalmazása a kalászos gabonafélék idei termesztésében meghozta gyümölcsét, rekordtermést értek el: a 6,24 tonnás átlagos hektárhozam a szövetkezet viszonylatában nagy sikernek számít. Éppen ezért örömteli ünnepnek számított az aratóünnepély.

A Jelenlevők a szövetkezet elnökének, Dušan Masár mérnöknek az idei aratást értékelő beszámolójából sok érdekeset tudtak meg az idei izsal kenyércsatáről. Egyebek között azt, hogy kedvező feltételek között 8 munkanap alatt vágták le és helyezték biztonságba a 125 hektár árpa és a 680 hektárnyi búza termését. A fajtaelemzés során kiderült, hogy a szövetkezet szántóterülete száraz és meleg éghajlati viszonyok között a „Danubia“ fajta biztosítja a legjobb hozamokat. Ezt a fajtát 196 hektáron termesztették — és ezen a területen 6,92 tonnás átlagos hektárhozamot értek el úgy, hogy a 17 hektáros Téglagyári táblán 9,85 tonna búza termett átlagosan egy hektáron.

Az eredmények értékelésénél azonban nem szabad megfeledkezni az emberi tényezőről sem, elsősorban — mint azt a szövetkezt elnöke Is hangsúlyozta — a jő talaj-előkészítés, az agrotechnikai határidők betartása, valamint a növényvédelem vonatkozásában.

Az Izsal Egységes Földműves-szövetkezet azon mezőgazdasági üzemek közé tartozik, amelyek tavaly is jő eredményeket értek el kalászos gabonafélékből. Ez ideig a 8. ötéves tervidőszakra vonatkoztatott tervüket a kalászos gabonafélék termesztését illetően 212 tonnával teljesítik túl.

Az lzsiai gabonatermesztők nemcsak a mennyiségi, hanem a minőségi mutatókra is nagyon odafigyelnek. Az összes eladott búzát élelmiszer-ipari termékként értékesítették, s valamennyi állami eladásra szánt árpájukat első minőségi osztályú sörárpaként könyvelték el.

A szövetkezet elnöke egyúttal hangoztatta, hogy az idei rekordtermés egyáltalán nem ed okot elégedettségre. A még jobb és minőségesebb hozamokért tovább kell folytatni a küzdelmet. Saját parcelláikon is végeznek fajtakísérleteket, de továbbra Is folytatni kell a szorosabb együttműködést a kutatóintézetekkel, tovább kell gyarapítani a tudományos-műszaki ismereteket.

. Az aratással végképp nem fejeződött be a növénytermesztési ágazat dolgozóinak Idei feladata. Sőt... A hosszan tartó szárazság, az évelő takarmánynövények első kaszálása közbeni esőzések súlyos takarmánygondokat Idéztek elő ebben a szövetkezetben Is. A takarmánykészlet biztosítása első számú feladattá vált. A feladat megoldásánál igen fontos szerepe van az öntözésnek.

Kolozsi Ernő

szeptember elsejéig 380 hektáron be is fejeztük a munkát. A hiányzó 620 hektáron csak a silókukorica és a cukorrépa betakaítása után tudjuk elkezdeni a szükséges műveleteket.

Szemes kukoricát 950 hektár területen termesztünk. Sajnos, a betakarítást fékezi majd a szövetkezet MGT típusú szárítóberendezésének kapacitása. Mitegy 2—2,5 ezer tonna szemes kukoricát CCM-módszer alapján dolgozunk fel, vagyis a kukoricacsöveket a kombájnok lemorzsolják, azután a kukoricát daráljuk és silózzuk. Egyik fontos takarmány ez a szarvasmarhák részére. A szemes kukorica betakarítását hét E—516-os kombájnnal, a szállítást ugyanannyi járművel végezzük.

Cukorrépát 220 hektáron termesztünk, s tagjai vagyunk az Ácsi Cukorrépa-termelési Rendszernek. A betakarítást saját kombájnnal végezzük majd, de magyarországi partnerünk kölcsönzi Herlan típusú gépsorát, s valószínűleg addigra megkapjuk a Kleine típusú gépsort. A magyarországi cukorrépafajták minden jel szerint meghozzák a várt eredményt. Az előzetes vizsgálataink alapján már szeptember elején 16—16,5 százalékos volt a cukortartalom.

Kertészeti részlegünkön Is javában tart a betakarítás. Mivel a legnagyobb mennyiségben — mintegy 250 tonnányi termés ígérkezik — paprikát termesztünk, ennek szedésénél Igénybe vesszük a diákok segítségét. Az Idén Is a Nyitrel (Nitra) Mezőgazdasági Főiskola hallgatói jönnek. A szőlő szüretelését szeptember vége felé kezdjük majd.

Az elnöktől még azt Is megtudtam, hogy a nemesőcsai szövetkezetben laskagomba-termesztéssel is foglalkoznak az erre a célra átalakított helyiségekben. Az idén több mint 35 tonna termésre számítanak. Foglalkoznak a gabonatermesztés kiszélesítésének gondolatával.

Nemesőcsán megfelelően felkészültek az őszi mezőgazdasági munkák végzésére. A munkacsoportok rövid instrukelős gyűléseken kapják meg a feladataikat, így a munka a tervezett harmonogramm szerint halad. Az őszi munkák sokkal nehezebhek, sokkal igényesebbek, mint a nyári mezőgazdasági munkák, hiszen közel 90 ezer tonna mennyiségű termés fedél alá szállításáról van sző. Ráadásul a tala (megmunkálást, az őszi gabonafélék elvetését is mielőbb el kelt végezni, hiszen nagyon fontos az új termés, a jövő évi Jtenyérnekvalő megalapozása. —pe—

Vonzódni a munkához

Alacsony, zömök férfi az 57 esztendős Belá József. Vagy húsz esztendeje — Igaz, kezdetben csak látásból — Ismerem őt. A hatvanas években nagy népszerűségnek örvendő ún. Csemadok-napok műsorának jó hangú nótaénekeseként rendszeres szereplője volt. Régóta tudom róla, hogy szülőfalujában, Ipolykeszin (Kosihy nad Ipľom) aktív tisztségviselő.

Egy vasárnap délután előzetes megbeszélés nélkül kerestem fel Belá Józsefet. A szobában, ahol fogadott, az asztalon szétrakott iratok hevertek.

— Ügy látom, nem a legjobbkor jöttem, bizonyára megzavartam a munkájában — mutatok az asztalra.

— Ha arra várna, mikor nem talál elfoglaltság nélkül, akkor talán sohasem tudnék leülni beszélgetni. Nekem mindig akad tennivalóm. Ha nem a takarékpénztár helyi kirendeltségének ügyeit, mint éppen most, intézem, akkor a Honvédelmi Szövetség alapszervezetének, vagy a jednota Fogyasztási Szövetkezet helyi felügyelő bizottságának a papírmunkáját intézem. Vezetőségi tag vagyok a sportegyesületben, tisztségviselő a vadásztársaságnál, de tagja vagyok a Vöröskereszt és a Csemadok alapszervezetének Is. Ha mindehhez hozzáveszem, hogy a Honvédelmi Szövetség, a Vadászszövetség és a Tűz-' védelmi Szövetség járási ellenőrző és revíziós bizottságában is aktívan tevékenykedem, akkor nem nehéz elképzelni, hogy szabadidőm túlnyomó részét felemészti ezzel a sok társadalmi tisztséggel járó munka —* mondja vendéglátóm.

— Honnan indult ez a — ha szabad Így fogalmaznom ^ sokrétű tisztségviselői pálya?

— Fiatal — huszonéves —' korom óta megszakítás nélkül, és újabb meg újabb tisztségek vállalásával a mai napig megszakítás nélkül fejtek ki társadalmi tevékenységet. A katonai szolgálat letöltése után, 1952-ben lettem a Honvédelmi Szövetség alapszervezetének a tagja, ötvennégytől mostanáig az elnöke. Ugyancsak nagyon régtől civilvédelmi oktató is vagyok.

Belá Józsefnek a Honvédelmi Szövetségben végzett munkáját az elmúlt évek során számos elismeréssel méltatták. Viselője többek között a „Példás oktató, a „Példás munkáért“, az „Áldozatkész munkáért“, „A Honvédelmi Szövetség fejlesztésében szerzett érdemekért“ kitüntetéseknek.

Ahogy a korábbi beszélgetésünk alkalmával mondta, nagyon szívéhez nőtt a tűzoltószervezet, melynek kereken 20 éve az plnöke. Most is szívesen hozza szóba a tűzoltók tevékenységét.

— Huszonkét tagja van a szervezetnek. Örülök ugyan, hogy az ötvenes és hatvanas évjáratú tagjaink is aktívan bekapcsolódnak a szervezet munkájába, de mindenképpen szükség lenne fiatalításra, jól együttműködünk a hnb-vel, rendszeresen elvégezzük a lakóházak tavaszi és őszt tűzbiztonsági ellenőrzését, a járási szintű versenyeken az első öt között szokott végezni a csapatunk. Tavaly pl. a ml tűzoltóink tartottak járási bemutatót árvízvédelmi gyakorlatból, és mondhatom, az jól sikerült. Tüzoltószertárunk felszerelésére nem lehet panasz.'Két jó motorfecskendővel rendelkezünk, a tömlők kifogástalan állapotban vannak.

Belá József nyolc községben körzeti ellenőrként tevékenykedik, korábban körzeti parancsnok volt. Előadásokat tart, felkészíti a helyi tisztségviselőket a gyakorlatokra, versenyekre.

Fiatal korában nagy és hosszan tartó szerelme volt a labdarúgás. Harminckét éves koráig aktívan futballozott, de utána sem akasztotta végleg szögre a sportcipőt, mert a járási bajnokság II. osztályában játékvezetőként is sokáig maradt a futball közvetlen közelében. Jelenleg mint a sportegyesület vezetőségi -tagja szakmai tanácsadóként segíti a focicsapatot, amelynek két fia — Árpád és József — is oszlopos tagja.

— Aktív labdarúgó pályafutásom befejeztével új szerelmem a vadászat lett. Az ipolyszécsénkei (SeőiankyJ 30 tagú vadásztársaság tagja vagyok, amely 4 ezer 300 hektáron gazdálkodik. Körzetünkben sok a vaddisznó, őzből is jócskán akad, viszont kevés a szarvas. Ugyancsak kevés a fácánunk, de nyűiből sem bővelkedhetünk. Sajnos, a vegyszerezés mifelénk is kárt tesz az aprővadakban. Figyelmünket nem kerüli el a vadkár elleni védelem. Főleg a vaddisznók dézsmálják meg a kukoricaföldeket. Elriasztásukra védősávot készítünki Azt talán említenem sem kellene, hogy nagy körültekintéssel végezzük e vadak téli etetését, karbantartjuk az erdei forrásokat, az ösvényeket.

Beszélgetésünk további részében arról beszélt a házigazda, hogy a Jednota Fogyasztási Szövetkezet helyi felügyelő bizottságának elnöki teendőit is lassan már húsz év őta látja el, korábban a Csemadok alapszervezetében és járási bizottságában Is tisztséget töltött be. Ugyancsak régóta vezeti a takarékpénztár helyi kirendeltségét. Teszi mindezt napi munkakötelezettségeinek elvégzése után, pedig munkahelyén, az Ipolybalogi (Balog nap Ipľom) Efsz-ben a munkabiztonsági előadói munkaköre szintén egész embert kíván, hiszen a gazdaságnak közel ezer dolgozója van.

— Nem sok ennyi megbízatás egy embernek?

— Igen, feltétlenül sok, kiváltképp már az én koromban. Azon sem lepődtem volna meg, ha azt kérdezi, lehet-e teljes értékű munkát végezni ennyi tisztségben? Nos, én úgy érzem, hogy ha valaki nem kényszerből vállal el egy-egy tisztséget, és van is vonzalma az azzal járó munkához, akkor elfogadható szinten Is lehet csinálni. Legalábbis nekem, úgy érzem, sikerült. Persze, egykét funkciómról már korábban is szívesen lemondtam volna, de senki sem akart a helyembe lépni. No nem azért, mintha nálamnál nem tudná senki jobban ellátni ezt vagy azt a teendőt, Inkább kényelemből nem vállalnak magukra tisztségeket az emberek.

BODZSÄR GYULA (A szerző felvétele]

ШтвИКш:

Mezzanalak, amelyek...

lAz egységes földműves-szövetkezetben már pontosan harminc esztendeje dolgozom. Erre jól emlékszem. Tessék elképzelni: most vagyok negyvennégy éves. A számadózás, úgy vélem, felettébb egyszerű. Fiatalon belekóstoltam a mezőgazdasági munkákba. Annál is inkább, mivel már gyermekkoromban átéltem egyet s mást a mezőgazdasági munkákat illetően. Számomra aztán a szövetkezetben nem volt tenyérfeltörő a villa nyele, nem riadtam vissza semmiféle munkától sem. Kezdetben külön gazdálkodott a szövetkezetünk. Mafd Hidaskürttel í Mostová) egyesültünk, s felvettük a Vörös Csillag nevet. 'Ami munka főtt, mindent vállal-* tam. Először egyszerű gyalogmunkásként kezdtem. Nem volt rám panasz, egy fél szónyl sem, tessék elhinni. A hatvanas évek elején jött a kétéves katonai szolgálat. Miután az letelt, ismét a szövetkezet lett a második otthonom. Akkor mindjárt traktorosként folytattam. Szerettem a masinákat. Ezerkilencszáznyolcvanötig húztam a volán mögött. Aratás idején sokat ültem a kombájn nyergében is. S nem csupán a mi szövetkezetünk határában vágtam a kenyérnekvalót. Arattam Znojmóban meg Vyškovban Is. Eveken keresztül, fő baráti kapcsolatunk volt az említett városok mezőgazdasági üzemeivel.

Az egész napi fáradtság enyhítéseképpen mind gyakrabban tértem be a kocsmába, nyúltam a pohár után. Sajnos, egy alkalommal eléggé ittas állapotban ültem volán mögé. Az eset nem jól végződött. Baleset, vége a traktorosságnak.

Nyolcvanöttől vagyok alkalmazottja az állattenyésztést részlegnek, a szövetkezet vezekényi (Vozokany)

központjában. Mit mondjak? A három év alatt az állattenyésztést is megszoktam. Azt hiszem, most már nem cserélnék, nem mennék át egy másik szakmába. Lehet, hogy úgy tűnik: hát igen, oda került, ott kell lennie — ott jó neki. Pedig nem ennyire kényszerhelyzet az enyém.

Nézze, mennyire remeg a kezem. Megviseltek az élet mozzanatai. Mozzanatokat mondtam, pedig micsoda óriási dolgokról van szó. A feleségem nagyon fiatalon meghalt. Még amikor kicsik voltak a gyerekek. Négyen maradtak rám — három leány meg egy fiú. Felnőttek, családos emberek manapság. Ketten közülük Galántán fGalanta), ketten pedig Bratislavában dolgoznak. A mezőgazda- Ságban egyikük sem maradt. Pedig micsoda szükség volna rájuk. Igaz, nagyon le lennének kötve. Mint péU dóul jómagam. Állandóan menni kell, nem ismerek vasár- és ünnepnapot.

De lehet, hogy majd az unokák. Ez ideig ölükben reménykedhetem ...

(Lejegyezte: susla)

X.

A

Dolgoznak a határban