Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-09-23 / 38. szám

4 SZABAD’ FÖLDMŰVES 1988. szeptember 23. Zöldségérés, szüret idején '— Ä paprikater­mesztés tervét — büszkélkedik Szle­­ziak Sándor ker­tész — túl is telje­síthetjük ÄZ Ipolysági [Šahy) Vörös-Lobogű Egységes Földműves-szövetkezet úgy* szólván megalakulása óta foglalkozik zöldségfélék termesztésével is. jelen­leg Kecskés Károly agrármérnök a négy település (Tesmag — Tešmák, Ipolyvisk — Vyškovce, Pereszlény — Preselany nad Ipľom és Ipolyság) határát, termőföldjeit egyesítő közös nagygazdaság speclálisnövény-ter­­mesztési ágazatvezetője. — Kertészetünk 30 hektáros — új­ságolta a fiatal szakember hivatali szobájában —, zömmel szabadföldi zöldségtermesztéssel foglalkozunk, fóliasátraink 1 hektárnyi területet foglalnak el. Ä szőlőterület 45 hek­tárt tesz ki, fűszerpaprikát pedig 40 hektáron termesztünk. Még az egye­sülés előtt minden taggazdaság kü­­lön-külön is foglalkozott kertészke­déssel. A környéken az ipolyviski kertészetnek volt a legnagyobb híre, neve. Jelenleg viszont már csupán Ipolyságon és Ipolyvisken működik kertészet. A kertészet — fóliasátrakban és a szabadföldön egyaránt, emelek még ki újabb tényeket az adatnyalábból —, zömmel paprika és paradicsom termesztésével foglalkozik. A paradi­csom túlnyomó része Ipolyságon, a paprikáé pedig Ipolyvisk határában terem. Ezen túlmenően gyökérzöldsé­get is termeszt a szövetkezet. Most 1 ha-nyi területen sárgarépa érik, 4 hektáron pedig petrezselyem várja a mielőbbi betakarítást. — Nem rendelkezünk gyökérzöld­ség művelésére és betakarítására al­kalmas gépekkel — folytatja a szak­ember —, pedig mindkét zöldségfé­leség eléggé munkaigényes, jobb hí­ján traktor vontatta eke ássa, for­gatja ki a termést, aztán lányaink, asszonyaink kézzel tisztítják, osztá­lyozzák és csoportosítják, csomagol­ják az árut. Ráadásul a gyökérzöld­ség érésének és betakarításának idő­pontja rendszerint egybeesik egyéb, fontosabb növénykultúrák betakarítá­sának az Idejével is. No meg aztán — folytatja Kecskés Károly keser­nyés mosollyal — az ára sem serken­ti a gazdaságokat a termelésre. A szakágazat 30 állandó dolgozóval rendelkezik. A munkások leginkább nők: kevés közöttük a fiatal, legtöbb­jük Idősebb, sok a nyugdíjkorhatárt is túllépő asszony. — Éppen ezért —1 magyarázza' a vezető — idénymunkások segítségét is kénytelenek vagyunk igénybe ven­ni. Egy, Banskjá Štiavnica-i szakkö­zépiskola diákjai példának okáért már évek óta rendszeresen kisegíte­nek bennünket. Mintegy 40 leány jár váltakozva, egyhónapos időtartamra hozzánk. S meg kell vallanom, mód­felett elégedettek vagyunk a teljesít­ményeikkel. A kitermelt áru, legfőképp ä pap­rika és a paradicsom jelentős hánya­da, az érsekújvári (Nové Zámky) Ze­lenina nemzeti vállalat helyi felvá­­sárlőtelepére kerül. A paradicsom fennmaradó részét a lévai (Levice) Hronfruct Konzervgyár vásárolja fel. A Szövetkezeti Földművesek Szö­vetségének Szlovákiai Bizottsá­gára szeptember 12-én különle­ges ügyben látogattunk el. Ott fel­kerestük Ľubomír Kotleba mérnököt, a szövetkezeti földművesek üdülteté­sét biztosító osztály vezető dolgozó­ját, aki felelős beosztása mellett nemzetközileg is elismert kosárlabda­bíró. Olyannyira, hogy résztvevője ä szöuli nyári olimpiának. Mintegy 24 órával az olimpia helyszínére való el­utazása előtt beszélgettünk vele. ■ Mikor tudta meg, hogy ismét ne­vezték az olimpiára — és hogyan fo­gadta a hirt? — Május elején Bratislavában nem­zetközi játékvezető szeminárium volt, amelyen a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA) képviselője szólt a szöuli olimpián való részvételemről. Természetesen nagyon örülök, hogy Moszkva (1980) és Los Angeles (1984) után Szöulban is részese lehetek e nagyszabású sportrendezvénynek. ■ Egy kis emlékidézés: az említett olimpiákon mely nagy jelentőségű mérkőzéseket vezette? —Moszkvában többek között a fér­fiak bronzéremért folyó küzdelmét, Los Angelesben pedig úgyszintén a bronzérem sorsát eldöntő találkozót a férfiak versenyében, valamint a női döntőt. ■ Volt valamiféle különösebb Jelle­gű felkészülése a szöuli olimpiára? — Az a véleményem, hogy az én esetemben a legfontosabb az, hogy állandóan ellenőrizzem (s szükség esetén reguláljam) a testsúlyomat. Szóval mindenekelőtt az étkezéssel •— A palántákat leginkább mi ma­gunk neveljük r-> vált témát az ifjú agrármérnök —, és a kiültetéstől a betakarításig, az összes lehetséges munkafolyamatokat majdnem kizáró­lag kézi erővel végezzük. A zöldség, tudjuk jőj, nagyon fontos és szük­séges vitaminforrás, mégsincs ele­gendő jő minőségű, modern munka­gép az előállítására. Pedig ma már a nagyüzemi zöldségtermesztést egy­szerűen nem lehet hatékony, nagy teljesítményű gépek, illetve gépsorok nélkül elképzelni. Mi az egyes kul­túrák ápolását kénytelenek vagyunk a fontossági sorrend alapján végezni. Kecskés Károly határszemlére in­vitál. Ipolyviskre indulunk. kell vigyáznom. Természetesen a rendszeres futás nem maradhat el, de ha valaki ügyel az ésszerű táplál­kozásra, a helyes életmódra — nem szükséges annyit szaladgálnia. Csak szemléltetésképpen: például ha 18 órakor kezdődik a mérkőzés, amely­nek én vagyok a játékvezetője, a reg­gelim egy csésze tea, az ebédem pe­dig, mondjuk, tojásrántotta. Ennyi az egész. S a szakirodalom és a tapasz­talatok szerint négy órával a mérkő­zés kezdete előtt nem tanácsos vég­képp semmit sem enni. ■ A mérkőzés előtti pillanatok? — Általában a mérkőzés előtt egy órával az öltözőben vagyok. Ott el­beszélgetek a másik játékvezetővel — az otthoni dolgokról, a kosárlabdá­ról, magáról a meccsről. S körülbelül 20 perccel az első sípszó előtt már kint vagyunk a pályán... ■ Már jőnéhány kosárlabda-mér­kőzést vezetett, hiszen a hazai pályá­kon 1963 óta bíráskodik, míg a FIBA- nak 1975-től a tagja. Milyen mérkő­zéseket vezet szívesen? — Sosem voltam kedvelőle a ke­mény játéknak egyik sportágban sem. — Vegyük' szépen sorban — ösz­­szegez útközben —: paprikából ta­valy jó eredményeket értünk el, de szép hozamokkal büszkélkedhetünk az Idén is. A paradicsom viszont, sajnos, gyenge termést ad. Tavasszal a palántázást követően gyors egy­másutánban három felhőszakadás sújtotta a vidéket, s a sebes esők sok helyen teljesen tönkretették, ki­mosták az enyhén lejtős talajból a kiültetett egyedeket. Persze, lényege­sen megnövekedtek ezáltal a terme­lési költségeink is. Nem kímélte táb­láinkat a kolorádóbogár sem, a csí­kos kártevő meg-megújuló támadá­sait azonban, időbeni permetezéssel, sikerült minduntalan visszavernünk. Mindig a könnyed, technikás, szóra­koztató játékért rajongtam. Nem pe­dig a durva, túlságosan erőltetett csatározásokért. Azt hiszem, ebből vi­lágosan kitűnik, hogy mely mérkőzé­seket- irányítom előszeretettel. Ilyen szempontból számomra a legnagyobb élmény a férfiak vonatkozásában a spanyolok és a brazilok játéka. Ök még valóban nem felejtettek el ját­szani, a szó legszorosabb értelmében. De hát nem öröm nézni például a brazil labdarúgók játékát Is? ■ A nemzetközi porondon kik azok a játékvezetők, akikkel a legszíveseb­ben együtt bíráskodik? — A szovjet Dávidov, a görög RI- gász és a francia Mainini. Persze, azért még több jó kollégám is akad. ■ Különböző országok, különböző emberek — s ebből kifolyólag nem egyforma kosárlabda szurkolók. Mi­lyen érzés egy mérkőzés irányítása? — Tényleg nagyon sok függ a kö­zönségtől a játékvezető esetében Is. Hiszen lehet egy sportcsarnokban akár 15 ezer néző is, he azok a játé­kosság kedvelői, fegyelmezett szurko­lók, nem annyira bonyolult a mérkő-Ä fűszerpaprika vetéssel került a talajba. Megérkeztünk. Egy tízhektáros pap­rikatábla mellett szállunlt ki az autó­ból. A húsos, jól megtermett, sárga szí­nű, meg enyhén színesedésnek indu­ló paprikafejeket ügyes kezű lányok, asszonyok szedik vödrökbe, ládákba. — Ígéretes a termés — büszkélke­dik Szleziak Sándor kertész —, most szeptember első hetében még minden reményünk megvan rá, hogy szabad­földön a 105 tonnás tervünket túl­teljesítsük. — Azért — veti közbe Tóth Erzsé­bet, a megbízhatóan, jői, gyorsan dolgozó asszonycsapat rangidős tag­ja —, az Időjárás bármikor közbe­szólhat. Egy nagy eső vagy jégverés komoly károkat okozhat bármikor. Éppen ezért igyekszünk minél előbb leszedni a még száron lévő termést. Tóth Erzsi néni 65 esztendős, 1951 Óta a kertészetben dolgozik. Nem bír­na odahaza tétlenül lebzselni, jegyez­te meg nevetve, pedig felcseperedett gyerekei váltig unszolták: hagyja a munkát már másnak, ne fáradjon nap mint nap a szélben, meg a tűzp na* ! pon, pihengessen Inkább a lakásban. Nem fogadta meg a tanácsukat. Hisz világéletében megfogta a dolog vé­gét, nem akar most se ölbe tett kéz­zel ücsörögni. Sorszomszédja, a 20 éves Pánár Valika mindössze másfél esztendeje szövetkezeti dolgozó. — Leginkább Erzsi, néni mellett szeretek dolgozni — áll meg az ifjú leány egy szusszanásnyi időre —, ő a munkában a példaképem. Egyéb­ként hetente mintegy 20 tonnányi paprikát takarít be lelkes kis csa­patunk. — Paradicsomból 485 tonnányit kellene kitermelnünk — sorol újabb adatokat immár a szőlő felé tartva a szakágazat-vezető —, de mint már említettem is, a természeti csapások miatt nem tudjuk teljesíteni vállalt kötelezettségeinket. Mintegy 30 szá­zalékos az összkárunk. Fűszerpaprika-tábla mellett visz el az utunk. — Leginkább „Hodonínska“ és „Karmina“ fajtákat termesztünk' — magyarázza kísérőm —, az értékesí­tést hosszú távú szerződés biztosítja. A paradicsomnak ártott az eső, fű­­szerpaprikánk viszont szépen fejlő­dött. Az aszály okozott ugyan némi kárt, de ettől függetlenül a tervün­ket így is teljesíteni tudjuk. A szőlőben már tart a szüret, Igaz, egyelőre csak a csemegeszőlőt szü­retelik a munkáskezek. — Túlnyomó részben rizllngjelnk vannak — tudom meg a mérnöktől —, s zömmel régebbi telepítésű sző­lőfajtákkal rendelkezünk; 1985 óta talán az idén sikerül első ízben el1 érni a tervezett hozamokat. Persze, kora tavasztői alaposan odafigyel­tünk az egyes munkafolyamatok szakszerű elvégzésére. A jövőben a gazdaság Selmecbá­nyán saját szövetkezeti zöldségboltot szeretne nyitni. És természetesen, az Igényeknek megfelelően, sorolja dé­delgetett terveit, elképzeléseit, az Ipolysági születésű agilis agrármér­nök, új zöldségfélék termesztésére Is sor kerülhetne. Szeretnének új, tágas üvegházat is építeni.. < zés Irányítása, mint ha összejön két­ezer, a kosárlabdát nem is olyannyi­ra élvező, csakis saját kedvenceik győzelmét elviselni tudó ember. Hogy is jellemezhetnénk röviden? Mondha­tom így: minél délebbre megyünk, annál tüzesebb a közönség. В Szöulba mintegy 18 órás utazást követően jut el. Ez az ön számára, gondoljuk, végképp nem jelent prob­lémát, hiszen rengeteg órát töltött már repülőgépen, számos országban járt. Melyekre emlékezik vissza közü­lük a legszívesebben? — Valóban sok helyütt megfordul­tam, voltam a világ valamennyi kon­tinensén. Nem fogja elhinni, ha azt mondom, hogy Nigéria és Togo véső­dött be emlékezetembe a legmélyeb­ben. Ezekben az országokban a Nem­zetközt Kosárlabda Szövetség megbí­zásából előadóként jártam. S hogy miért éppen ezekre az országokra emlékszem vissza a legszívesebben? Szeretem azokat az országokat, ahol teljesen másképpen élnek az embe­rek mint nálunk. Más az élet menete, az emberek magatartása, a külföl­diekhez való viszonyulás. És az emlí­tett két országban ezt teljés mérték­ben tapasztaltam. ■ Még egy utolsó kérdés: már most tetszik tudni, hogy milyen mér­kőzéseket vezet az olimpián? — Nem. A játékvezetőket ugyanis a mérkőzést megelőző napon, a késő esti órákban nevezik. * Kellemes utazási és színvonalas mérkőzéseket kívánunk! SUSLA BÉLA „Nem csupán az én érdemem“ s"3 Écsi Pál 1965 óta dolgozik a Mezőgazdasági Építővállalat duna­­szerdahelyi (Dunajská Streda) üzemében. Kezdetben sofőr, volt, je­lenleg darukezelő. Jól végzett munkájáért többször kapott kitün­tetést, elismerő oklevelet. Az idén „A mezőgazdaság és az élelme­zésügy példás dolgozója“ ágazati kitüntetést vehette át. Munkájáról, életéről így vallott: •— Nagyon sok építkezésen részt vettem már az egész országban. Mostanában a legtöbbször Duna­­szerdahelyen, Sládkoviőovóban, Tešedíkovóban vagy Perbetén (Pri­­beta) dolgoztunk. A mi. munkánk afféle „vándormunka". 1972 óta együtt dolgozom a feleségemmel. Egyik építkezésnél ugyanis elége­detlen voltam kollégám munkájá­val és dühömben azt találtam mon­dani, hogy inkább, magammal ho­zom a feleségemet, mert még 6 is jobban el tudja végezni a munkát, mint a kollégám. Otthon aztán mindezt elmeséltem a feleségem­nek, aki nem is találta rossz öt­letnek az egészet. Megszerezte a gépkocsivezetői jogosítványt, — s azóta együtt dolgozunk. Ami azt illeti, veszélyes munka a 17 mé­ter magas daru kezelése, de én nagyon szeretem ezt csinálni. Meg aztán sok utazással jár, sok érde­kes emerrel ismerkedhetett meg, aminek nagyon örülök. Vélemé­nyem szerint ennél a munkánál a kollektíva a legfontosabb. Ha jó a kollektíva, öröm dolgozni — s ez az eredményeken is meglát­szik. Ez a kitüntetés nem csupán az én érdemem, hanem az egész munkaközösségé, Hroboňovóban lakom családom­mal együtt, két fiam és egy lá­nyom van. Bizony, ha messzebbre mentünk dolgozni, néha egész hé­ten át nem találkozhattunk velük, de szerencsére feleségem édesany­ja nagyon sokat segít. Fiaim szin­tén a Mezőgazdasági Építővállalat dunaszerdahelyl üzemében dolgoz­nak. Az egyik fiam mint autósze­relő, a másik mint gépkocsiveze­tő. Csak a lányom dolgozik má­sutt, a helyi óvodában. Négy uno­kám van. Szabadidőmben a legszívesebben kertészkedem. Tagja vagyok a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsé­ge helyi alapszervezetének is. Most ugyan egy ideig nem végez­hettem kerti munkát, mert prob­lémám volt a derekammal, de nem szeretnék felhagyni ezzel a ked­venc időtöltésemmel. Télen az építkezéseknél segédkezem. Szíve­sen veszek részt a faluszépítési akciókban, a társadalmi munkák­ban. Écsí Pál munkaszerető ember. Ez kitűnik szavaiból, s ezt bizo­nyítják a munkában elért kiváló eredményei is. Becsületes, jól vég­zett munkájáért megérdemelten vehette át a MÉM kitüntetését. Mi pedig mindehhez gratulálunk és további munkasikereket kívánunk neki. (-daer-) ÍTőth József felvétele) — Leginkább rizling fajtáink vannak — mutatja a fürtökkel tömött tőkéket Kecskés Károly mérnök szakágazat-vezető (A szerző felvételei)' Harmadszor az olimpián ZOLCZER LÄSZLÖ

Next

/
Oldalképek
Tartalom