Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-19 / 7. szám

1988. február 19. .SZABAD FÖLDMŰVES. A „nem létező bizottság” létező tilalmi listája 'A hír: A NATO-országok és Japán magas rangú képviselői megállapod­tak, hogy csökkentik a szocialista országoknak Is eladható magas mű­szaki fejlettsége gyártmányaik tilal­mi listáját, de erősítik a COCOM elő­írásai szerint tiltott cikkek kivitelé­nek ellenérzését. És ami a hír mögött van: Először is, mi az a COCOM? A COCOM nem más, mint egy szabadon lebegő, nem hivatalos testület, amelynek óriási a befolyása. A fejlett technológia moz­gásának ellenőrzésére hozták létre, s neve a Multinacionális Exportellen­őrzési Koordinációs Bizottság angol nyelvű rövidítéséből származik. Még a hidegháborús időkben, 1950-ben az­zal a céllal alakították meg, hogy megakadályozzák a stratégiailag fon­tos. a hadiiparban is felhasználható berendezések és technológiákklvitelét berendezések és technológiák kivitelét előtt a Szovjetunióba. A bizottság a NATO-tagéllamok nem hivatalos meg­állapodása révén jött létre, s később Japán Is csatlakozott hozzá. Jogi stá tusa nincs, tehát hivatalosan „nem létezik*. Ennek ellenére nagyon is erőteljesen fejtt ki tevékenységét, szinte egyfajta, kormányok feletti szervként működik és ezek számára kötelező érvényű tilalmi listákat álift össze. Ezek az idő múlásával egyre bonyolultabbak és áttekinthetetlenek lesznek, s ellenőrzésük — hogy be­tartják-e —, szinte lehetetlen. A Reagan-kormányzat 1981-től elvá­rásaival növelte a szervezet jelentő­ségét. Ugyanis a konzervatív ameri­kai körök mind több termékei kíván­tak felvenni a tilalmi listákra, sőt el­lenőrizni akarták azok nemzetközi forgalmát is. Emlékezhetünk inég né­hány kereskedelmiből politikaivá fel­fújt „ügyre“, amelyet éppen a COCOM minősített „stratégiailag kényesnek“. A termékek leírása önmagában két­száz oldalas könyvet tölt meg, és a kisebb vállalatok képtelenek követni a korlátozó Intézkedéseket, de ha megsértik ezeket, mégis súlyos bün­tetésre számíthatnak. Az előírások és szabályok áttekinthetetlenül bonyo­lultak, s nem minden esetben egy­értelműek a tiltások. Ezért az elvi Irányokat általában a 16 tagország miniszteri szintű tanácskozásán hatá­rozzák meg. Az utóbbi időkben a tag­államok részéről egyre több bírálat éri a COCOM tevékenységét. A nyu­gat-európai országok többsége és Japán elavultnak tartja a lista jelen­leg! formáját, és gyökeres reformokat követel. Azzal érvelnek, hogy már az alapelv is téves, hiszen a mestersé­ges exportkorlátozással nem lehet lé­nyegesen befolyásolni a Szovjetunió haditechnikájának fejlődését. Szerin­tük a tiltakozások betartása egyéb­ként is lehetetlen, hiszen egy nem szocialista, de nem is COCOM-tagor­­szágba kivitt termék újraexportálása gyakorlatilag ellenőrizhetetlen. Továb­bi érvük, hogy több területen is ér­zékeny anyagi veszteségek érik a nyu­gati országokat az export korátozá­­sévai. És erkölcsi kár a tudományos információk cseréjének beszűkülése, a tecnnológiai együttműködés akadá­lyozása. Gazdasági hatásokon túl poli­tikai kár, hogy a korlátozás súlyosan hátráltatja a kelet—nyugati kereske­delmet. Az Egyesült Állomok makacsul ra­gaszkodik a COCOM-lista betartásá­hoz, minden eszközzel igyekszik rá­venni partnereit az előírások szigorú betartására, s ennek érdekében szi gorű szankcióktól sem riad vissza. Emlékezhetünk még arra a tavalyi esetre, amikor a japán Toshiba cég­nek a Szovjetuniónak szállított speciá­lis szerszámgépek eladását „megbosz­­szulták". A Versailles-hen most zárult СО­­COM-értekezleten az Egyesült Álla­mok ugyanúgy elérte céiját, mint az európai szövetségesek és Japán. Az amerikaiak belátták ugyan, hogy a COCOM listája elavult, rengeteg köz­kézen forgó, könnyen hozzáférhető cikk is szerepel rajta, ezért felülvizs­gálják és csökkentik a kiviteli tila­lommal sújtott gyártmányok körét. Cserébe a többiek megígérték, hogy szigorúbban felügyelnek a tilalom be­tartására. Ugyanakkor azonban egy párizsi je­lentés felhívja a ügyeimet, hogy az Egyesült Államok az utóbbi hónapok­ban kiterjedt bizalmas tárgyalásokat folytatott a COCOM-hoz nem tartozó délkelet-ázsiai Ipari országokkal és az európai semleges országokkal is, s figyelmeztették ezeket az országokat, hogy kereskedelmi megtorlásokkal él­nek velük szemben, ha nem tartják magukat ugyanazokhoz a kiviteli kor­látozásokhoz, mint a COCOM tagjai. Az új politikai gondolkodásmód, a nyíltál) és nyitottabb tudományos-mű­szaki együttműködés, a közös vállala­tok létesítése iránti érdeklődés, ennek nyilvánvaló anyagi előnyei, a széle­sebb kereskedelmi kapcsolatok lehe­tőségeinek keresése tehát a COCOM „kapuját is döngeti“. Azonban nehéz ott változásokat elérni, ahol az ame­rikai technológiától való függőség — a COCOM-tagoŕszágok túlnyomó több­ségében — nem egy területen meg­határozó. Hogy mennyire lesz szigorú és ter­jedelmes a tilalmi lista? Va’ésrfnű­­leg továbra is az Egyesült Államok ér­dekel döntik el. Miloš lakes, a CSKP KB főtitkára 1988. február 8-án Wojciech Ja­­mzelskinek, a LEMP KB első titkárának, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnökének meghívására baráti munkalátogatást tett Varsó­ban. A szívélyes és barái légkörű meg­beszéléseken a két párt vezetői köl­csönösen tájékoztatták egymást a szocialista építés időszerű kérdéseiről és fő problémáiról, valamint a LEMP X. kongresszusának és a CSKP XVII. kongresszusának határozataiból ere­dd feladatokról. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak az átalakítás fo­lyamatára, a gazdasági reformok be­vezetésére és a szocialista demokrá­cia fej'esztésére. Mindkét fél meg­győződését fejezte ki, hogy a Szov­jetunióban és a többi szocialista or­szágban elfogadott alkotó intézkedé­sek a szocializmus megszilárdítását, a nép élet- és munkafeltételeinek ja­vítását és a világbéke biztosítását szolgálják. Miloš Jakeš és Wojciech Jaruzelski megelégedéssel állapította meg, hogy a parlamentek, a kormányhivatalok, a politikai és társadalmi szerveze­tek, a tömegtájékoztató eszközök, va­lamint a kulturális és tudományos körök közötti együttműködés rend­szeresen bővül. Nagyra értékelték a LEMP és a CSKP szoros és gyümöl­csöző együttműködését, amelyet a kölcsönös bizalom jellemez, s amely a szocialista Internacionalizmus esz­mélnek szellemében megbízható ala­pot teremt a két állam, a két nép sokoldalú kapcsolatainak további fej­lesztéséhez. Teljes támogatásukról biztosították, a kapcsolatok minden formájának to­vábbi fejlesztését, ami hozzájárul a lengyelek, a csehek és a szlovákok, a nyelvileg és kulturális szempont bői közeli szomszéd nemzetek barát­ságának elmélyítéséhez. Véleményük megegyezett abban, hogy a két orszá­got összekötő szálak megszilárdítása érdekében megkülönböztetett figyel­met kell fordítani az Ifjúság további közeledésére. E tekintetben nagyra értékelték a gyermekek és az Ifjúság MILOŠ JAKEŠ ELVTÄRS LENGYELORSZÁGI LÁTOGATÁSÁRÓL Sme ее pteMző вдрнлшкМй szünidei cseréjének jelentőségét, a nevelésben .és a kölcsönös megisme­résben játszott szerepét. Meggyőződé­süket fejezték ki, hogy az ifjúság együttműködésének minőségileg új kereteket kell adni, meg kell hatá­rozni a kapcsolatok konkrét tartal­mát és formáit a gyermekek és a fia­talok lnternaclonailsta nevelésének elmélyítése terén. A két párt vezetői áttekintették Csehszlovákia és Lengyelország gaz­dasági és tudományos-műszaki együtt­működésének hosszú távú, a 2'íOO-ig terjedő időszakra vonatkozó program­ja megvalósításának eredményeit. Egybehangzóan állapították meg, hogy az együttműködés ütemének megőr­zése érdekében a magasabb, hatéko­nyabb formák — a kooperáció és a szakosítás, a közős beruházási prog­ramok megvalósítása és közös válla­latok létrehozása — lényegesen gyor­sabb fejlesztésére ke’l törekedni. Ez lehetővé tenné a kérdések konkrét és közös megoldását a tudomány, a technika és a termelés területén, összhangban a két állam szükségle­teivel. Megvitatták a KGST, a szocialista államok sokoldalú együttműködésé­nek valamennyi eszköze tevékenysé­gének tökéletesítésével összefüggő kérdéseket. Véleménycserét folytat­lak a nemzetköz! helyzet alakulásá­énak alapvető problémáiról Is. A nemzetközi politika kulcskérdé­seiről szólva megerősítették, hogy Mi hat! Gorbacsov és Ronald Reagan wa­shingtoni találkozójának eredményei, és főleg a közepes és rövldebb ha­tótávolságú rakéták felszámolásáról szóló szerződés aláírása megteremtet­te a feltételeket a nemzetközi hely­zet, mindenekelőtt a kelet-nyugati kapcsolatok terén tapasztalható pozi­tív vá'tozások megszilárdításához. A Szovjetunió konstruktív kezdeménye­zésének köszönhetően reális a re­mény földrészünk biztonságának fo­kozására, a kölcsönös bizalom növe­lésére, a fegyverkezés további korlá­tozásához és a leszereléshez, az ál­lamok egyenjogú, kölcsönösen elő­nyös együttműködéséhez vezető, út megnyitására. Aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy egyes nyugati körök a megsem­misítésre kerülő nukleáris rakéták kompenzálásaként a hagyományos fegyverzet és a taktikai nukleáris fegyverek potenciáljának erősítését szorgalmazzák. Megállapították, hogy a biztonság kérdéseit tárgyalások, és nem „pőtfegyverkezés“ vagy a fegy­verkezési verseny folytatása, annak a világűrre való kiterjesztése útján kell megoldani. Ezzé' összefüggésben rá­mutattak a Szovjetunió és a többi szocialista ország azon erőfeszítései­nek Jelentőségére, amelyek a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Ta­nácskozó Testületének 1987. évi ber­lini ülésén elfogadott dokumentumok megvalósítására Irányulnak. Kölcsö­nösen tájékoztatták egymást azokról a lépésekről, amelyeket Lengyelor­szág. illetve Csehszlovákia tett az európai biztonság megszilárdításá­ért, a közép-európai bizalomnak az atom- és a vegyi fegyverektől men­tes övezetek létrehozásával történő fokozását célző kezdeményezések gyakorlati megvalósítása érdekében. Megerősítették, hogy mindkét állam szorosan együttműködik e kezdemé­nyezések további megvalósításában. Hangsúlyozták, hogy az európai bé­ke. biztonság és együttműködés fel­tétele a határok végérvényes, felté­tel nélküli elismerése, a megváltoz­tatásokra irányuló kísérletek feladá­sa, s ugyancsak az összes európai állam területi egységének és szuve­renitásának teljes mértékű tisztelet­ben tartása. Rekontra... A cím nem eredeti. A találékony amerikai sajtó adta hírül e rövid és velős meghatározással a nlcaraguai ellenforradalmároknak, a .kontrák­nak* szánt segélycsomag elvetését. Reagan elnök minden érvét bevetette, hogy megszavaztassa a képviselőhöz­­zaj a 36.3 millió dolláros segélyt, azonban a törvényhozási tagok több­ségének véleménye szerint bármiféle ilyen ..seqttség* súlyosan veszélyez­tette volna azt a békefolyamatot, amely lassanként megindul Közép- Amerikában. E békefolyamathoz Dantei Ortega nlcaraguai elnök nagymértékben hoz­­záfárult, amikor a San fosé-l közép­­amerikai csúcsértekezleten bejelentet­­te, hogy kormánya hajlandó enged­ményeket tenni azokon a pontokon, amelyek Washington szemében a leg­érzékenyebbek. Managua ló szándéka jeléül feloldotta az országban hat éve érvényben lévő rendkívüli állapotot, elrendelte az amnesztiát, tűzszünetet hirdetett és elfogadták a korábban szinte elképzelhetetlennek tartott tár­gyalások lehetőségét ts az ellenforra­dalmárokkal. * Közben azonban kiderült, hogy Wa­shington „ktvánsáqUstáfa* Igencsak változó, s végső célja a sandinista rendszer megdöntése. A legújabb közlemények szerint a nlcaraguai ellenforradalmi csoportok képviselőt, akik az egyesült államok­beli Miamiban gyűltek össze, elutasí­tották a további tűzszüneti tárgyalá­sokat a nlcaraguai kormánnyal. Feb­ruár 10— 12-én kellett volna Guatema­lában folytatniuk a közvetett megbe­széléseket, s azzal indokolták állás­pontjukat, hogy nem lett volna jelen az eddigi közvetítő, Obando y Bravo püspök... Szakértők szerint ez a halogatás az A jószomszédság, a jó szándék és a kölcsönös tisztelet hagyományaihoz híven elégedetlenség és a bizonytalanság je­leként is értékelhető, amiért az USA1 Kongresszusa nem szavazta meg szá­mukra az újabb segélyt. A kontrák egyúttal közölték, hogy az Egyesült Államokban kampányt kezdenek ab­ból a célból, hogy magánszemélyektől gyűjtsék össze a számukra szükséges .eszközöket", s ezenkívül más orszá­goktól is kérnek katonai támogatást. Az ellenforradalmárok elhalasztot­ták a tárgyalásokat, viszont folytatták a terrorakciókat a nlcaraguai lakos­ság ellen. Meggyőződhettek azonban róla. hogy a békés rendezésre, a tár­­nyalásokra és a meaeauezésre való készség az Ortega-kormány részéről nem a ayenqeséq, hanem a jószándék jele. Hiszen — mivel rdkényszerítet­­ték — a sandinista hadserea határo­zottan visszaverte támadásaikat. Az utóbbi napok során sok ellenforradal­márt ttettek ártalmatlanná és erőtel­jesen válaszoltak a támadásokra Ma­­tagalpa, finotege és Chontales tarto­mányokban. Talán érzik az ellen forradalmárok is a harcok értelmetlenségét, ezért fa­­vasalták a tűzszüneti tdrqyalások foly­tatását február 18-29-a között? Állí­tólag időre volt szükségük, hpgy az amerikai pénzüqyi támogatás kong­resszusi leszavazása utáni úf tárgya­lást stratégiájukat kidolgozhassák ... időre, tapasztala okra, érvekre — vagy a hivatalos helyett másfajta amerikai pénzforrásokra? A klbicnek semmi sem drága, hogy következetesek maradiunk a kártyá­ból vett kifejezésekhez. Ebben az esetben Washington eddigi szerepére ez teljes mértékben érvényes. Hogy azért valahogy mégis kényelmetlen volt a fizető klbic szerepe — a se­gélyt, szerencsére leszavazták. Ha azonban megúszhatja .fizetés nélkül, Washington nyilván azután is szíve■ sen belebeszél továbbra ts a ntcara gualak kártyájába,.. fhj Meghatározott előfeltételek alakul­tak jtí az afganisztáni konfliktus po­litikai rendezésére. Jók az esélyek arra. hogy az ezzel foglalkozó genfi tárgyalások következő fordulója az utolsó legyen. A Szovjetunió és Af­ganisztán megállapodott a szovjet csapatkivonás kezdetének dátumá­ban: 1988. május 15. A kivonás tíz hónap alat befejeződik. Erről nyilat­kozott február 8-án Mihail Gorba­csov. az SZKP KB főtitkára. Többek között kijelentette: „Csapataink Afganisztánból történő kivonásának kérdése még az SZKP XXVII. kongresszusán vetődött fel. E felvetésben kifejeződött jelenlegi po­litikai gondolkodásmódunk, új kor­szerű világszemléletünk. Ezzel meg akartok erősíteni azt. hogy hűek va­gyunk a jószomszédság és a jó szán­dék, a kölcsönös lisztelet hagyomá­nyaihoz, amelyek még V. I. Lenintől, az 1921-es első szovjet—afgán szer­ződéstől veszik kezdetüket. Az afgán társadalom vezető erői megértették és elfogadták őszinte törekvésünket a békére és nyugalomra szomszédos államaink között, amelyek hosszá év­tizedeken át példát mutattak a békés egymás mellett élésre és a kölcsönö­sen előnyös, egyenjogú együttműkö­désre.“ Hosszú ideje tart már Afganisztán­ban a fegyveres konfliktus. Mostan­ra megértek a feltételek a politikai rendezésre. Ezek közé tartozik az af­gán-pakisztáni megállapodás is az egymás belügyeibe való be nem avat­kozásról és az afgán menekültek Pa­kisztánból való visszatéréséről; nem­zetközi biztosítékok az Afganisztánt Köztársaság belügyeibe való be nem avatkozásra; dokumentum a politikai rendezés valamennyi elemének össze­függéseiről. Diego Córdovez, az Afganisztán ügyében közvetítő ENSZ-megbízott Kabulban és a pakisztáni fővárosban tárgyalt, JuliJ Voroncov szovjet kül­ügyminiszter-helyettes pedig Oj-Del hlben Radzsiv Gandhi kormányfővel tanácskozott. A megbeszélésekről nem hoztak nyilvánosságra részlete­ket. de az ENSZ-főtitkárhelyettes egy pakisztáni lapnak kijelentette, hogy minden érintett fél egyre inkább kész az átfogó megegyezésre. „Az egyedü II hiányzó láncszem, úgy tűnik, az Ideiglenes koalíciós kormány összeté­tele“ — mondotta a közvetítő. Meg­figyelők a megoldás szemszögéből Jő jelnek tekintik azt ts. hogy az ENSZ- megbfzott Pakisztánban talá’kozott a pesavárl székhellyel működő afgán kormányellenes csoportok képviselői­vel is, akik korábban azt mondták a diplomatára, hogy szovjet érdeke­ket képvisel, és a vele való kapcso­latfelvételt fe’téíelekhez kötötték. A hírek szerint Zlaul Hakk közbenjárá­sára változtattak az álláspontjukon. A vérontás megszüntetése, a konf­liktus rendezése egyértelműen kicsen­gett ezidálg is — és most Is — a szovjet álláspontból. Ahogyan azt nyilatkozatában Mihail Gorbacsov hangsúlyozta: „Minden fegyveres konfliktus — egyebek között a belső is — képes megmérgezni egy egész térség légkö­rét, nyugtalan és aggodalomra okot adó helyzetet teremteni a szomszé­dok számára, nem is szólva már az adott ország saját népének szenve­déseiről és veszteségeiről. Éppen ezért ellenzőnk minden fegyveres konfliktus. Tudjak, hogy ezt az állás­pontot képviseli az afgán vezetés is.“ A nemzeti érdekek összeegyezteté­sére való készségről, a megbékélés mostani szakaszának jelentőségéről nemrég írtunk. Mint ismeretes, az af­gán vezetés, Nadzsibnllahhal az élén mélyrehatóan újraértelmezte azt a politikai irányvonalat, amely a nem­zeti megbékélés hazafias és realista politikájában öltött testet. Ahogyan az SZKP KB főtitkára értékelte: „Rend­kívül bátor és merész lépésről van szó: nemcsak a fegyveres összecsa­pások beszüntetésére való felhívás­ról, hanem arról a javaslatról is, hogy hozzanak létre koalíciós kor­mányt. osszák meg a hatalmat az ellenzékkel, többek között azokkal, is, akik külföldről irányítják a fel­kelők akcióit, s idegen államoktól kapott fegyverekkel és harci techni­kával látják el őket. S ezt egy alkot­mányos jogkörrel felruházott, az or­szágban reális hatalommal rendelke­ző kormány javasolta.“ A nemzeti megbékélés politikájá­nak sikerei már eddig is lehetővé tették, hogy a szovjet csapatok el­hagyják Afganisztán területének egyes részelt. Jelenleg már 13 afga­nisztáni tartományban nincsenek szovjet csapatok, mivel ezekben a tartományokban megszűntek a kato­nai összecsapások. Erről szólva az SZKP KB főtitkára a következőket mondotta: „A nemzeti megbékélés politikája megfelelő po­litikai platform mindazoknak, akik békét akarnak Afganisztánban. Milyen békét? Olyant, amilyent az afgán nép óhajt. A büszke, szabadságszerető, bátor afgán nép, amely évszázado­kon át harcolt szabadságáért és füg­getlenségéért, gazdája volt és lesz saját országának, ams'y Nadzsibullah e'nök szavai szerint politikai téren a többpártrendszerű, gazdasági téren a különböző tulajdonformákra épülő lesz. Maguk az afgánok határozzák meg azt <s, hogy országoknak milyen státusa legyen a többi ál'ara között. Mind többet beszélnek arról, hogy a leendő békés Afganisztán független, el nem kötelezett állam lesz. Mi csak örülhetünk annak, hogy déli hatá­rainkon ilyen szomszédunk lesz.“ A szovjet csapatok kivonása kérdé­sének kapcsán szükségesnek tartotta megvilágítani más szemszögből is a szovjet álláspontot: mégpedig, hogy összefüggésben van-e a csapatkivo­nás azoknak az erőfeszítéseknek a befejezésével, amelyek új, koalíciós kormány létrehozására, azaz a nem­zeti megbékélés politikájának megva­lósítására Irányulnak. A szovjet csa­patokat úgy vonják ki, hogy figye­lembe veszik a rendezés más olda­lait, Ideértve a be nem avatkozás szavatolását. Egyébként a Szovjetunió szerint a szomszédos Iránnak sem kellene kivonnia magát a politikai rendezésből. Más kérdés a nemzeti megbékélés és a koalíciós kormány létrehozása. Ezt csakis maguk az af­gánok dönthetik el, s a Szovjetunió az ezzel összefüggő tárgyalásokon nem kíván részt venni, viszont épp­úgy nem tartaná helyesnek, ha bár­melyik más ország Is beleszólna. Arra a kérdésre válaszolva, hogy a szovjet csapatok kivonása után nem lángolnak-e fel még inkább a kato­nát összecsapások, Mihail Gorbacsov a következőket válaszolta: „Aligha szükséges jóslatokba bocsátkozni, de úgy vélem, hogy az események ilyen alakulását meg lehet akadá'yozni, amennyiben azok, akik testvérhábo­rút folytatnak honfitársaik ellen, fe­lelősségteljes álláspontra térnek át, és tényleg megpróbálnak bekapcso­lódni a békés építőmunkába. Ha eze­ket az embereket nem a józan ész, hanem a fanatizmussal hatványozott érzelmek vezérlik majd, akkor kény­telenek lesznek szembenézni az afgán nép nagymértékben megnövekedett akaratával az ország békéjének meg­teremtésére, és az államok kötele­zettségvállalásaival arra nézve, hogy többet nem avatkoznak be annak bel­ügyeibe. A genfi kötelezettségválla­lások lezárják a kívülről jövő segít­ség útjait azok számára, akik fegy­veres erővel próbálják ráerőszakolni saját akaratukat az egész néura “ /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom