Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-08 / 1. szám

A ZÖLDSÉGESKERTBEN Január a kertészkedők életé­ben is a számvetés, a tervez­­getés ideje. Nem árt, ha el­gondolkodunk azon, hogy az eimú t évadban mit tettünk jól, s mi az amin változtatnunk kell. Használjuk ki az alkal­mat és látogassunk el a Szlo­vákiai Kertészkedők Szövetsé­ge által szervezett szakelőadá­sokra. ahol mindig tanulhatunk valami újat és vá’aszt kaphat­tunk a bennünket foglalkoztató szakmai kérdésekre. Azok. akik csak saját fo­gyasztásra termelnek zöldséget kertjükben, jő ha tudják, hogy egv néeyszemélyes család évi sárgarépa-fogyasztását 15, pet­rezselyem , zeller-, káposzta-, uborka- és vöröshagyma szük­ségétét 10 m2-en lehet megter­melni. Korai burgonyával elég 2(1 m’. paradicsommal 6, pap­rikával 5. fokhagymával 2, po­­réhaevmával pedig 1 m?-l be­ültetni. Különböző ritkábbon termelt zöldségfélékre, fűszer­növényekre elegendő, ha 10 m2- nyi területet szánunk. Fűszer­­paprikából, majoránnából né­hány tő is e'egendó. Gondos tervezéssel, mérlege­léssel azt ts elkerülhetjük, hogy egy-egy zöldségféléből bi­zonyos időszakban terményfft­­löslegönk legyen. Ezért foglal­kozzunk az adott faj korai, mind pedig késői fajtáinak ter­melésével is“ illetve a ter­mesztésre szánt területet ősz szűk fel, s fokozatosan 1—2 hetes eltolódással vessük be. A megfelelő fajták kiválasztá­sát a Semex és a Sempra n. v. által kiadott magkatalógu­sok is megkönnyítik. Legyünk óvatosak a több éven át tárolt magvak felhasz­nálásával. Amennyiben azon­ban a magokat megfelelő hő­­mérsékleti és nedvességviszo • nyok között tároltuk, úgy pél­dául az uborka-, a dinnye-, a tökraagvak még 5—8, a salá­tacikória-, a retek-, a sárgaré­pa magvai 4—5 év után is csi­raképesek. A zöldségfélék több­sége (például a zeller, bab, borsó, mangold, paprika, to­­jásgyiimö’cs. paradicsom, salá­ta. spenót) általában 3—4 évig őrzi meg csíraképességét. Má­sok. mint például a hagyma és a petrezselyem csak 2—3. a póré. e pasztinák, a fekete gyökér pedig csak 1—2 évig csíraképes. Rosszul tárolt magvak eseté­ben a fentebb említett határ­idők néhány évvel megrövidül­hetnek. s Ilyenkor jó, ha pró­­bacsfráztatást végzünk (lásd lapunk 1987/5. számában Maf­lák György agrármérnök cik­két!. Tájékoztatásképpen a táblá­zatba fogla'va közöljük mind­azt. amit a gondos tervezés­hez tudni kell.) D tennivalók Január második hetében már hozzáfoghatunk a paradicsom­ős a paprikapalánták nevelésé­hez. Természetesen ez csak fűtött üveghűzban vagy fólia­sátorban lehetséges. Mindkét növény magvai 24—28 C-fokon csíráznak a legjobban. A pap­rikáról azonan eibmondhatjuk, hogy valamivel még hőigénye­­sebb is, ezért jó, ha a fólia­sátorban a levegő hőmérsék­lete nem csökken 25 C-fok alá' Ne feledkezzünk meg. viszont arról, hogy a sziklevelek meg­jelenésekor a növénykék már néhány fokkal kisebb hőmér­séklettel is beérik. Ilyenkor nappal (a fényviszonyoktól függően!) 18—22, éjjel 17—18 C-fok az optimális. Később azonban, mikor a lombleve'ek megjelennek és a növénykéket tűzdelni lehet, a paradicsompa­lántákat 20—25, a paprikapa­lántákat pedig 23—28 C-fokon neveljük. , A zöldségfélék hóigényével kapcsolatban tartsuk szem előtt azt az általános szabá'yt, hogy napfényes időben magasabb, fényszegény, borús időben pe­dig alacsonyabb legyen a fólia­sátor levegőjének hőmérsékle­te. A paprika és a paradicsom palántáinak neveléséhez 6—14 hét szükséges. (Ennek az idő­tartamnak a hossza a magve­tés Időszakától függ. Minél ko­rábban vetettük ugyanis el a magvakat azok annál rosszabb fényviszonyok között kénytele­nek csírázni, Illetve a növény­kék fejlődni. így a palántane­velés elhúzódik.) Tőzdelésükre jól bevált a tőzeg és a homok 3 :1 arányú keveréke. A hónap közepén megkezd­hetjük a retek vetését, vala­mint a fütött fóliasátrakban a fejes saláta palántáinak kiülte­tését. Azokat a karaiánépalán­­tákat, amelyek fütetlen fóliasá­torba, üvegházba szánunk a tűzdelégig napközben 10—14, éjjel pedig 8—12 C fokon ne­veljük. Amennyiben a káposz­tafélék — főleg a karalábé — nevelésekor a hőmérséklet tar­tósan 7—8 C-fokra csökken ak­kor a palánták megfáznak, s megindul a magszárképzódés A rövid ideig tartó lehűlések, a hidegebb hajnalok természe­tesen nem járnak ilyen követ kezményekkel. Ha az esetleges rendkívüli hidegek miatt a ka­ralábé palántáit nem Indiák ki­ültetni. a késleltetést inkább a viz elvonásával, ne pedig ala­csony hőmérséklettel oldjuk meg. mert a hidegben tartott nővénvek maeszárbn mennek A korai zöldségek vagy az úgynevezett hajtatók az alacso­nyabb hőmérséklettel sokkal jobban megbirkóznak, azt ká­rosodás nélkül is elviselik. A hónap vége felé a fűtött termesztőberendezésekben fe­jezzük be a hónapos retek ve­tését. (Elhúzódó szedése ugyan­is késleltetné a következő zöld­ségkultúrát.) A retek hajtatá­sánál nappal elegendő a 14— 15, éjszaka pedig a 10—11 C -fok. Ritkítását lehetőleg szik­leveles korában végezzük, A növénykék szárát a talajszmten csípjük el. A fütetlen üveghá­zakba, fóliasátrakba szánt fe­jes salátát a tüzdelésig nappal 8—12, éjszaka 6—7 C-fokon ne­veljük. Az előcsíráztatásra szánt saláta és az uborka mag­vait homokba, vagy nedves fű­részporba, 3x3 c-m-es, kötésben 0,5—1 cm mélyre vessük. A szaporítőládákba január végén vethetjük ki a zellert (Maxim, Orion), a karfiolt (Ex­­presz, fiinál, Mont Blane), a káposztát (Zora), a hajtatott paprikát (PCR, Vesna), a salá­tát (Kamik, Libán, Rapid. Sa­­fír. Smaragd „S“, Triumf | és az üvegházi uborkát (Leda Fi, Marta Fi). Folytathatjuk a ka­ralábépalánták kiültetését. Itt van az ideje a hajtatott burgo­nya előcsíráztatásának is. A hőmérséklet mellett ügyel­nünk kell a palánták öntözésé­re is. Csírázáskor, s mikor a növény szikleveleket hoz, a paprikát óvatosan öníözzük. A kelleténél gyakoribb öntözés, a sok víz hatására a palán'ák megnyúlnak, törékennyé vál­nak, s könnyebben terjednek a betegségek is. A januárban gyakran fellépő tartós hidegek miatt a terme­lők nem mernek szellőztetni. Pedig az erős fűtés a termesz­tő-berendezésekben a káros égéstermékek fokozott felhal­mozódását okozza. A leveleken látható tünetek alapján Ilyen­kor sokan arra gondolnak, hogy tápanyaghiány lépett fel. Ez azonban téves következte­tés, ugyanis a leveleket az ilyenkor nagy mennyiségben képződő ammónia perzseli !e (ennek fő forrása az éretlen szerves trágya), amely a gyö­kérzetet is elpusztíthatja A szellőztetés hiányára főleg az uborka és a fejes saláta érzé­keny. Az uborka levelei pöd­­rődnek, a hajtásvégek elnvál­­kásodnak. A fejes salátánál két élettani betegség lép fel: az üvegesedés és a lágy levélszár­­barnniás. Az előzőnél a feiek üvegesnek tűnnek, a levelek szövetei folyadékkal teltek. A növény fogékonnyá válik a gombás és a baktériumos meg­betegedésekre. A levélszá-nar­­nulás esetében a fiatal belső levelek széle bámulni, illetve rothadni kezd. Nagyon veszé­lyes betegség ez. mivel az egész kultúrában könnyen elha­talmasodik. Mindkét kóros Is­tenséget elsősorban a fűtőtes­tektől távolabb — ott ahol ma­gasabb a páratartalom — ta­pasztaljuk. Az elmondottak ismeretében nyilvánvalóvá válik mennyire fontos, hogy még a nagyobb hidegben se mulasszuk el a szellőztetést, hiszen csak így tudjuk elvezetni a káros gázo­kat és csökkenteni a páratar­talmat. Végül pedig ne feledkezzünk el a szabadban hagyott zöldsé­gek — a póréhagyma, a bim­­bős- és a fodros kel — védel­méről sem, amelyeket a nyulak szívesen megrágnak. A zöldség neve Magvainak csfraképes­­sége években A magok szá­ma 1 g-ban Szükséges mennyiségük g . 10 m2 hagyma 1 220—250 10 bah 3 2—4 150 —300 fejes saláta 3 600—800 0 8 borsó 2—3 3—3 289—300 karalábé 3—4 280—320 2 karfiol 3—4 280—320 káposzta 3—4 280—320 kelkáposzta 3—4 280—320 sárgarépa 2 800—Я00 7 naprika 3—4 180—200 petrezselyem 2 600—700 6 paradicsom 4—5 300—350 retek 2-3 100 50 soenót (paraj) 2—3 80—120 30—50 tök 4-5 3—10 1« uborka 7—a 30—35 10 zeller 2—3 1800—2000 (Forrásmunkák alapján: —id.— ) tennivalók A GYÜMÖLCSÖSBEN Г Januárban, ha az idő meg­engedi, fokozatosan végezzük el az idősebb fák metszését, nézzük át és javítsuk ki a szerszámkészletünket, válogas­suk át a tárolt gyümölcsöt és szedjük meg a tavaszi oltás­hoz szükséges vesszőket. Az elmúlt tíz év Januárjai­nak átlaghőmérsékletében igen nagy különbségek mutatkoznak. A legmelegebb — +4,4 C-fok — átlaghőmérséktetü január 1983-ban, a leghidegebb —6,6 C-fokos 1985-ben volt. Tavaly a januári átlaghőmérséklet el­érte a —5,3 C-fokot. (A sokévi átlag —2,3 C-fok.) Bármennyire is hideg hónap a japuár, hacsak nincs hó, dol­gozhatunk a kertben. Metszhet­jük az Idősebb fákat, s az ösz­­szegyűjtött nyesedékből rőzséí vághatunk-A nyulak egy-egy hófúvás után a feltorlódott havon át bejuthatnak kertünkbe, s több­éves szorgalmas munkánk ered­ményét tönkretehetik. A fel­halmozódott havat a kerítés tövéből ezért lapátoljuk el. Fi­gyeljük a fák tövét Is, s ha ott pocokjáratokat találunk, szőriünk ki mérgezett búzát. Most van itt az Ideje az oltó­vesszők megszedésének is. A csonthéjasok vesszőjét koráb­ban, az almástepmésűekét ké­sőbb szedjük. A tavaszra ter­vezett néhány oltás célja egy­részt a meg nem éledt szem­zések kijavítása, illetve az át­­oltások. A csonthéjasok mély téli álma (dormácia) januárban fejeződik be. Ezalatt kell a vesszőket megszedni. Az almá­sok vesszőinek megszedése to­vább is elhúzódhat, de legké­sőbb február elejéig ennek is meg kell történnie. Mindkét esetben ügyelnünk kell arra, hogy csak egészséges alanyról, bevált vagy perspektivikus faj­táról (fáról) vegyünk le vesz­­szőt Arra is figyeljünk, hogy azok zömmel hajtórügyeket tar­­ta'mazó vesszők tegyenek. A begyűjtött vesszőket lás­­suk ei névjeggyel (jeltáblá­val), kössük kis kötegekbe, s vermeljük eL Az almatároló — a magas hőmérséklet miatt — ezek raktározására nem na­gyon alkalmas. Előnyösebb te­hát a vermelés. Vermet az é­­pütetek északi oldalán készí­tünk. s homokba ágyazva itt raktározhatjuk a vesszőket. A- tnennviben ezeket hosszabbra (50—60 cm) hagytuk, flgv vé­gük takaratlanul maradhat. Természetesen a homok legyen nyirkos. A vesszők szedését és vermelését fagymentes időben végezzük. Gondoljunk a permetező, a fűnyírógép, az öntözőpumpa, a gyümölcszúzó, a prés, valamint az egyéb szerszámok és gépek átnézésére és karbantartására is.- Nézzük át vegyszerkészletün­ket. Ismeretes, hogy a két év­nél régebbi vegyszer hatását veszti. Januárban aktuális a váloga­tás is. A fonnyadó almafajtá­kat (pl. ilyen a Golden Deli­cious) tegyük fóliazsákba, vagy — ha nagyobb mennyiségről van szó — a ládákat vonjuk be fóliával. A válogatás alkal­mával gondoljunk a „kiselejte­zett“, de másképjmn még hasz­nosítható alma felhasználásá­ra. Jó tapasztalatom van a Nektár nevű almapréssel, amely a gyümölcsgerezdeket reszeli, majd centrifugálja. Az így ka­pott almaléhez (2 kg almából kb. 1 liter nyerhető) ízlésünk­nek megfelelően adtunk 1—2 kanálnyi kristálycukrot és egy •csipetnyi citrompótlót. Az al­maié ízletes, vitaminokban gaz­dag üdítőital, ami gyerekek­nek, szoptatós anyáknak külö­nösen ajánlható. Belncz János agrármérnök, kandidátus A SZŐLŐBEN Az 1987-es esztendő nem ké­nyeztette el a szőlőtermesztő­ket. A téli kemény fagyok, majd a tenyészidő folyamán fellépő gombás betegségek eléggé meg­tizedelték a várt termést. A fagykárok hatását — főleg a síkvidéki szőlőkben — még az 1988-as évben Is érezni fogjuk, mivel sok helyen újra kell ne­velni a tőkék termőfelütetét, újra kell kezdeni alakításukat. Nem szabad azonban, hogy ezek a nehézségek a termesztők sző­lő iránt érzett szeretetét meg­ingassák, beárnyékolják azokat a reményeket, amelyekkel az új gazdasági évet kezdenünk kell. A szőlész munkája igényes, de változatos és élményekben gazdag, hiszen a csemegesző­lő a legkedveltebb és a leg­szebb gyümölmcsők közé tar­tozik, a bor pedig a legneme­sebb italok egyike. Januárban a szőlőskertekben viszonylag kevés tennivaló akad. Kedvező időjárás esetén azonban legalább kéthetenként nézzük át a tőkéket. Szakít­sunk Időt a kerítések, védőhá­lók javítására, hogy a nyulak kártételét megelőzzük. Különö­sen fontos a fiatal, még ki­alakítás alatt lévő szőlők vé­delme, mivel a nyúl rágta vesz­­sző. törzs kinevelésére alkal­matlan. s így a szőlő termöre­­fordulása egv évvel is elhúzód­hat. Fagymentes napokon foly­tathattuk a fiatal és termő sző­lők ősszel megkezdett vagy el­maradt trágyázását. A termő szőlő tápanyagigényének meg­állapításakor vegyük figyelem­be a múlt évi terméshozamot, a tőkék és a vesszők fejlettsé­gét. Mivel a szőlő gyökérzeté­nek zöme 40—60 cm mélyen helyezkedik el, ezért a trágyát legalább 30 cm mélyen «ell a talajba bedolgozni. A szőlőso­rokban szétterített és be nem dolgozott trágyából sok hasz­nos tápanyag vész el. Gj te­lepítéshez folytathatjuk a ta­laj 50—70 cm mély forgatását, lazítását. Ne feledjük, hogy a telepítés előtti trágyázáshoz mindig több, ún. indító táp­anyagot szükséges a talajba juttatni. Az eredményes szőlőtermesz­tés alapja a gondos tervezés. A tervrajzon ne csak a tőkék számát, de az ültetendő fajtá­kat is tüntessük fel. A fajtákat gondosan válogassuk meg. hi­szen a szőlőt legalább húsz év­re, telepítjük. A helytelen faj­taválasztás később sok bosszú­ságot okozhat. A kiválasztáskor elsősorban kertünk vagy szőlő­­területünk adottságait vegyük figyelembe. Érdemes megnézni, megkérdezni, hogy a környé­ken. a szomszédos kertekben, melyik fajták díszlenek a leg­szebben. Vegyük figyelembe a kert fekvését, talaját, a téli és a tavaszi fagyok gyakoriságát. Csemegeszőlő telepítése esetén pedig az érési sorrendre is gondoljunk. Helyes fajtaválasz­ték esetén augusztus elejétől október végéig szedhetünk sző­lőt. . Javítsuk ki a megrongálódott támberendezést, a szőlőműve­léshez szükséges szerszámokat. A permetezőgépeket hozzuk rendbe, Javítsuk ki, tisztítsuk meg és olajozzuk be azokat. Igyekezzünk beszerezni a szük­séges növényvédő szereket, s fölhasználásukig tároljuk azo­kat száraz, hűvös helyen. Olt­ványkészítés előtt hozzuk rend­be az előhajtatő ládákat, sze­rezzünk be fűrészport, és még a nagyobb hidegek előtt szed­jük meg az oltványkészítéshez szükséges szaporítóanyagot. El­lenőrizzük, s óvjuk a kiszára­dástól a tavaszi telepítéshez megvásárolt oltványokat. Dombvidéki szőlőkben, ahol a téli fagy nem szokott számotte­vő károkat okozni, január vé­gén megkezdhetjük a közép- és magasművelésű szőlők metszé­sét. A szőlők metszése során alaposan vizsgáljuk meg a tő­kéket, a vesszők és rügyek egészségének állapotát. Rügy­vizsgálatkor a rügyeket éles késsel metsszük ketté. Az egész­séges rügyben a fő- és mellék­szemek zöld színűek, a károso­dott szemek barnásfeketék, ke­mények. Leggyakrabban a fő szemből fejlődött hajtáson ta­lálhatók majd a fürtök. A mel­lékszemekből fejlődött hajtá­sok nem minden esetben (In­kább csak a bőtemiő fajták esetében) hoznak fürtöt. A fő­szernek károsodásakor a mel­lékszemek hajtanak majd ki. A BOROSPINCÉBEN Az időszerű tennivalók pon­tos elvégzése mellett nagyon ügyeljünk a tisztaságra is. Ha pincénk nedves, óvatosan szel­lőztessünk, és ha penészedést észlelünk, gondosan kénezzük a helyiséget. Ne feledjük, hogy a jó ízű és állóképes bornak a tisztaság az alapja. Most már a legkeményebb borok elsó fej­tését is fejezzük be, mivel a borseprő a későbbiek folyamán a minőséget már kedvezőtlenül befolyásolja, és a bor élesztő­­ízű lesz. Elmaradhatatlan ke­zelési eljárás a rendszeres, he­tenkénti töltögetés. A bor a hordó dongáinak líkacskáin át állandóan párolog, apad. ezért egy idő után a korábban fel­­töltött hordóban is hiányt ta­lálunk. A párolgás mértéke kü­lönböző (általában havonta 0.1 —0,4 százalék), függ a hordó nagyságától, a pince hőmérsék­letétől és nedvességtartalmától a hordó tájának minőségétől és vastagságától, a bor k?miai összetételétől stb. Az elpárolgott bor helyét levegő foglalia el. A hosszabb ideig darabban tar­tott bor elveszti üdeségőt és Il­latát. A fehérbor színe barnább, a vörösboré halványabb lesz: felületén hnrvlráeeombák. ecet­ei. Töltögetésere a hordóban levő borhoz hasonló minőségűt használjunk. Töltögetés előtt a dugót, Illetve az akonanyílás környékét tisztítsuk meg Ha töltögetéskor a bor felületén virághártya van, a nyálka át­szúrásával hosszú szárú tölcsé­ren. lopón át öntsük tele a hordót, és a felemelkedő hár­tyát fújjuk te. Az akonanyílás környékének kopogtatásával elősegíthetjük a borvirághártya felemelkedését és eltávolítását. Havonta egyszer tökéletesen tisztítsuk meg az akonadugó­­kat és az akonanvílást. A du­gókat forró vízben gyökérke­fével súroljuk meg, majd ká­­liumpiroszulfit oldatában fertőt­lenítjük. Fontos, hogy az ako­­nadugő tökéletesen zárjon, hogy megakadályozza a bor levegő­vel történő érintkezését. A bor­kezelés során használt gumi­csöveket használat után töké­letesen át kell öblíteni, havon­ta egyszer forró vízben áztat­ni. bogv elpusztítsuk a gumi­cső belső oldalán található ká­ros mikroorganizmusokat Is. Töltögetés u*án a hordókat szá­raz törlőruhával tisztára töröl­­jük. Korpás András agrármérnök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom