Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-12 / 6. szám

4 SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1988. fefirnár lí. Elvhűséggel Я Rozsnyót (Roiflaoa) járásban 1948. február 25-én alsóként a Gó­­múrhorkal (Gemerská Hôrka/ Cellu­lózgyárban alakult meg a Népi Milí­cia üzemi egysége, amelynek Hatala János egykori partizán volt az első parancsnoka. Az egykori alapító ta­gok —■ Zachar István, Dusza István, Farkas Béla, Krajlik János, Veres Ist­ván, Ambrúzs Lajos, Kardos László és még sokan mások — közül a 67 esz­tendős Dusza Istvánnal hozott össze a sors. Id. Dusza István iá jó emlékezetű, régi dolgokról szí­vesen mesélő Pista bácsi nyugdíjas­ként él gömörhorkat otthonában, fe­lesége gondviselésének holdudvará­ban, betegeskedve. — Egy kicsit meghúztam magamat az egyik falust társadalmi munka so­rán — panaszolta Pista bácsi —, mert a fiatalok valahogy ott sem jelesked­tek az áldozatkész példamutatásban, pedig a mai világban összehasonlítha­tatlanul kevesebb erőt, szabadidőt kell „mozgósítaniuk* a közösség pártján. De valahogy hiányzik belő­lük az a lelkesedés, eszmei meggyő­ződés, amellyel a ml generációnk győzelemre vitte a munkásosztály akaratát. A tömörített megfogalmazás meg­lehetősen történelemkönyvízű, ezért Pista bácsi az élmény hitelesítő ere­jével, a szemtanú közvetlenségével avat be abba, hogy miként „készül* majd a történelem, hogy alakíthatja azt az emberi bátorság, elszántság. — Édesapám Is ebben a gyárban dolgozott le összesen 42 évet. Alapító tagja és pénztárnoka volt az üzemi pártszervezetnek. Mivel gyakoriak voltak a házkutatások és a razziák, gyűléseiket sokszor a gazdasági épü­letekben tartották. Amikor 1952-ben lebontották a csűrt, ahol egykor gyű­­léseznl szoktak, több mint száz régi pártkönyvecskére és szakszervezeti Igazolványra bukkantak az általa ki­alakított és mindvégig titokban tartott rejtekhelyen... Ekkor 0 már nem élt, de én máig őrzöm — szaval nyomán ■— az egykori idők döntő napjainak emlékét. 'Az 1927-es történelmi jelentőségű pelsöcf konferencia utáni években többször ts tüntettek a gyár leszere­lése ellen. 1933-ban egy Ilyen tilta­kozó megmozduláson a csendörök agyonlőtték Varga Rusza Jánost, majd ezt követően a munkások tu­catjait bocsájtották el. Kommunista tevékenységéért apám ts munka — s ezzel a tíztagú család jövedelem — nélkül maradt. Ml, a könyöradomány­­ból élő munkanélküliek gyermeket, gyakran elszöktünk az iskolából, fel­kapaszkodtunk a hegyoldalon futó vasúthoz, hogy torkunkszakadtából kiáltozzuk, hogy „Munkát, kenyeret, tűrtünk elegetr, amiért tanítóinktól bottal lakoltunk. A röpcédulák, pla­kátok terjesztéséből ts ktvettük a ré­szünket. Gömörhorkán és Lekenvén, meg a környező falvakban lekvárral ragasztottuk ki a kapura, kerítésekre a ikommuntsta párt felhívásait, fél­mondatait. Később tagja lettem a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, amelynek összejöveteleit gyakran szétverte a csendőrség... Az Ipart dolgozók és családtagjaik körében (a 32-es munkanélküliség idején) általánossá vált az elégedet­lenség. A kenyerüket vesztettek közül egyre többen léptek a párt soraiba. Abban az időben a mi pártszerveze­tünk volt a legforradalmibb a járás területén. így ragadt rá falunkra a ,J(is Moszkva* név. A gömörhorkai Népi Milícia egysége — 1970-ben Saját sorsommal folytatva: negy­venkettőben vonultam be katonának. Szerencsére nem vittek kt a frontra. Amikor Horthy lemondott, több, kom­munista érzelmű társamhoz hasonlóan eldobtam a fegyveremet, de színre léptek Szálasiék. Hajtottak volna to­vább, azonban sikerült hazaszöknöm. Itthon kerültem fogságba, valaki el­árult. Egy esztendő múltán, negyven­hat februárjában kerültem haza. Ak­kor indították be a cellulózgyárat. Itt vállaltam munkát. 1948 februárjában léphettem be a kommunista pártba, majd megnősültem. — Egy szál ruhában kerültünk ösz­­sze, még a bútort is kölcsönpénzből vásároltuk — szól közbe Borbála né­ni. — A kevéske földön megtermett bab és gabona értékesítéséből szár­mazó pénzből láttunk hozzá a családi fészek építéséhez. A férjem ekkor három „úrnak“ szolgált. Földet mű­velt, házat épített, és a gyárban dol­FEBRURrfW4Q gozott. Gyakran előfordult, (amikor a gyár érdekeit kellett védelmezni) hogy egy hétig se láttam. Pista bácsi erősíti: — Akkor nem volt fontosabb do­log a gyár és a dolgozók érdekeinek védelménél. A Népi Milícia helyt egy­ségének megalakulása után szekérrel mentünk Rozsnyóra a puskákért, ame­lyeket egy Ideig odahaza őriztünk. Azt ts el kell mondanom, hogy a gyárban a környező települések leg­szegényebbjét Imintegy négyszázan) vállaltak munkát. A módosabb gazdák és a középparasztok megmaradtak a földnél. Egyelőre. Ml csupán 140 áras parcellával rendelkeztünk, így egy­­tdöben voltam ipari munkás és föld­művelő ember, 1950-lg, a mezőgazda­ság szocialista átépítéséig. A helyi szövetkezet megalakítása is az üzem­ben dolgozó kommunisták nevéhez fű­ződik. Pista bácsi negyven évet (ebből 12 esztendőt rokkantként) dolgozott le a cellulózgyárban. A munkásmozga­lomban végzett önfeláldozó munkájá­ért, helytállásáért 1969-ben „A haza szolgálatáért"; 1978-ban pedig „A Né­pi Milícia érdemes tagja“ kitüntetés­ben részesült. A CSKP KB két alka­lommal ítélte oda neki a .februári Győzelem Emlékplakett-et. X jelenleg 850 dolgozót foglalkoz­tató gyárban, Hronyec Sándor pa­rancsnok vezetése alatt — régi, méltó jó hírnevét megőrtzve — tevékeny­kedik a Népi Milícia egy szakaszból álló üzemi egysége. — Nehéz megfelelni az elődeink által magasra állított mércének, hi­szen 1973-ban a szocializmus javára végzett odaadó munkájukért megkap­ták a „Februári Győzelem Érdem­­rend"-et. De igyekszünk eleget tenni az elvárásoknak. Harci felkészültsé­günkről és a munka front fán tanúsí­tott fegyelmünkről vagyunk híresek. A politikai munkából eredő feladato­kat is példamutatóan teljesítjük. Ma­radéktalanul betartjuk a járási törzs­kar utasításait, és )Ö helyezéseket érünk el a többpróbás, járási szintű honvédelmi versenyeken. Munkakö­rünkből eredő kötelességeink mellett foglalkozunk az Ifjú kommunisták eszmei nevelésével. Érdemes tagjaink a februári győzelem előestéjén be­­szélegtéseket folytatnak a környező alapiskolák tanulóifjúságával. Bekap­csolódtunk az önkéntes véradók moz­galmába, és számos tömegszervezet munkáját segítjük. Valamennyien tag­jai vagyunk a CSSZBSZ üzemi szerve­zetének. Munkacsúcsok idején társa­dalmi munkákon veszünk részt a PelSöci (PleSivecf Efsz-ben. Egysé­günk, ha a szükség úgy hozza, a ter­melésbe is besegít. Tavaly például az elhasználódott, ötven méter magas lúgtornyot (munkaidő után) egy hét alatt lebontottuk. Az utóbbi öt esztendőben megfiata­lodott egység átlagéletkora negyven év. Az utánpótlásról az üzemi párt­­bizottság vezetőségével közösen gon­doskodunk. Bokros teendőink mellett időnként szórakoztató kikapcsolódás­ra is szakítunk időt. Dokumentum­mértékű krónikánkat immár tizenhá­rom esztendeje Majoros Ödön vezeti. Szerényen mért szavaiból is kiderül, hogy a mat munkásörök méltó utódai kívánnak lenni apáik nemzedékének. KORCSMÄROS LÁSZLÓ (Fotó: K. L. és Majoros Ottó) Cehszlovákla Kommunista Pártja в XVII. kongreszusának határo­­* zatal a mezőgazdasági terme­lésre Is teljes mértékben vonatkoz­nak. Többet kell termelni, s nem el­sősorban a mennyiségi mutatók előtér­be helyezését szükséges szorgalmaz­ni, valamennyiünknek tudatosítania kell, hogy elsődleges leiadat a minő­ségre való Összpontosítás. Mezőgazda­­sági üzemeinkben Ilyen Összefüggés­ben a szocialista brigádokra valóban vezető szerep hárul. Hiszen azok tag­jai a kezdeményezések úttörői, a pél­dát mutatók, a haladást, a tökélete­sítést előrelendltók. Többek között ezekről szólt Miroslav Toman, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság kor­mányának alelnöke, szövetségi mező­­gazdasági és élelmezésügyi miniszter a tavaly április elején Hradec Krá­­lovéban megrendezett aktfvaértekez­­leten, amelyen az egységes földmű­ves-szövetkezetek és állami mezőgaz­dasági szervezetek szoclalistabrlgád­­mozgalmának helyzetéről, valamint az elkövetkező Időszak legfontosabb fel­adatairól volt sző. A csázt (Dubník) Vörös Lobogó Egységes Földművesszövetkezetben az említett értékelő ülésen elhangzott fő­beszámoló és vita javaslatait, vala­mint a fejlődést szorgalmazó ténye­zőket kellő mértékben magukévá tet­ték. Legalábbis Így vélekedtünk azt kővetően, hogy a szóban forgó mező­­gazdasági üzemben a szoclallstabrí­­gád-mozgalommal kapcsolatos kérdé­seket taglaltuk, valamint szóba hoz­tuk a noszf. Illetve a februári győ­zelem 40. évfordulójával kapcsolatos kötelezettségvállalásokat Az Informá­ciókat Pavol Kamoöattól, a személy­zet! osztály vezetőjétől tudtuk meg. — Bevezetőképpen — a témakör főbb áttekinthetősége szempontjából — talán egy knrta szövetkezet-bemu­tatás ... — A tavalyi év végi adatokkal szol­gálhatok. Kllencszázötvenhárom ál­dandó dolgozónk volt, ebből 336 ná. ötezerkétszáz hektár mezőgazdaság! területen gazdálkodunk, melybő’ mintegy 4 ezer 600 hektárnyi a szán­tó. Társult szövetkezet vagyunk: Sze­mere (Semerovce), Jászó fjasová) és Csúz „összetevőkkel“ — Az öeszlétszám ismeretében most már mindenképpen viszonyítani lehet. Tehát: szövetkezetükben milyen a helyzet a szociallstabrigád-mozgal­­mat illetően? — A Csúzi Eísz-ben huszonkét szo­cialista brigád működik, összesen négyszáznyolcvanhárom taggal. A hu­szonkét szocialista brigád közül hat viseli „A szocialista munka brigád­ja“ megtisztelő elmet. Ez a hat bri­lülmúlták. Itt vetném közbe, hogy mind a nagy októberi szocialista for­radalom 70., mind pedig a februári győzelem 40. évfordulója tiszteletére etsz-ünk egy közös kötelezettségvál­lalást terjesztett eló: teljesíteni a nö­vénytermesztés és az állattenyészés feladatait, s a lehetőségekhez mérten azokat túlteljesíteni. Talán néhány mutató — illusztrációképpen. Kalászos gabonafélékből 1987-ben 6,16 tonna termést takarítottunk be egy hektár átlagában, s ezzel az eredménnyel az elsők Tettünk az Érsekújvári (Nové Zámky) Járásban. Ami a búzát illeti: hektáronként átlagosan 6,36 tonna kenységét, Igyekezetét lehetne ki­emelni, mely brigád könyvelhette el a legnagyobb előrelépést? — A jászöl állatgondozó telepen 1986. január elseje óta működik egy öttagú szocialista brigád, amely a na­pokban kapja meg a bronzfokozatot. Ezen csoport esetében a szó szoros értelmében mindennapos fejlődésről beszélhetünk. Tagjai: Homyák Gyula, Broskovics Géza, Sulák István. Anna Sýkorová és Albert Sykora. Szemlél­tetésképpen kiragadnék néhány ada­tot a brigád tavalyi munkájával kap­csolatosan. A szóban forgó kollektí­va tagjai kötelezettséget vállaltak, A járás legaktívabbjai gád összesen százhúsz tagot tömörít magába, melyek közül huszonöt a nő. — A noszf. Illetve a februári győ­zelem 40. évfordulójával kapcsolatos kötelezettségvállalások csakis a szó­­cialistabrigád-tagok „számlájára“ ír­hatók? , — Végképp nem. A kilenc és fél száz állandó dolgozó közül hátszáz­­nyolcvanan kapcsolódtak be a külön­böző kötelezettségvállalási akciókba. Valamennyi vállalást Illetően egy volt üzemi, 22 kollektív és négyszáz­­hatvan egyéni. S hogy általában mi­re összpontosítottak dolgozóink? Töb­bek között vállalták, hogy megtaka­rítanak 50 ezer kilowattóra elektro­mos energiát, több mint kétszáz hek­toliter üzemanyagot, s összegyűjtünk 850 tonna hulladékvasat. Örömmel nyugtázom, hogy ezen vállalásaink teljesítésével kapcsolatosan nem szük­séges lemaradásról beszétnl. És a tó mutatókat még nem említettem ... — A szövetkezet két főágazatit? —■ Igen. Hiszen a tavalyi év való­ban sikeresnek bizonyult számunkra. S azt hiszem, az eredmények minden­nemű kötelezettségvállalásunkat fe­termett. A legjobban az Iris sikerült (6,8 tonna), a Danubla 6,1 tonnával szolgált, 5,7 tonnát adott a Viglnta, az Ágra pedig ötöt. Árpából hektá­ronkénti átlagban 5,57 tonna termett. Ä szemes kukoricánk szintén jól si­került, 7,35 tonna termett átlagosan egy hektáron. Ezzel a hozammal a járásban a második helyet szereztük meg. A kalászos gabonafélék termesz­tésének a tervét 9,5 százalékkal, túl­teljesítettük. Az állattenyésztés sza­kaszán ugyancsak helytálltunk az 1987-es évben. Hiszen a szarvasmar­hahús eladási tervét 1,2 százalékkal túlteljesítettük, a tervezett kilencszáz tonna sertéshússal szemben 904 ton­nát adtunk el, baromfihúsból pedig csaknem három tonnával adtunk el többet a tervezettnél. Tejből szintén' többet termeltünk a tervben benne foglaltaknál: 91 ezer literrel. Tudom, ez a felsorolás talán a gazdasági eredmények tükrének tűnik, de egy­ben kifejezője dolgozóink aktív hoz­záállásának, az Igényes feladatokhoz való viszonyulásnak. — Visszatérve a szocialista brigá­dokhoz. Az utóbbi időben mely tevé­hogy átlagosan 3 ezer 600 liter tejet fejnek egy tehéntől, a tervezett 3 ezer 400 literrel szemben. S a való­ság? 'Háromezernyolcszáz liter tejl Pénzben kifejezve harminchat és fél ezer korona többlet. Érdekességként megemlíteném, no meg bízva abban, hogy a példa követésre talál, hogy a jászói tejőbrigád tagjaira valóban teljes mértékben érvényes az egy mindenkiért, mindenki egyért elve. Ugyanis közösen dolgoznak, s a pénzt egyenlően osztják el egymás között. Tehát nincs különcködés, nem han­goztatják, hogy ez az én tehenem, ez a tiéd, én ennyi tejet fejtem, nekem ennyi pénzt Jár. Ott mindegyik tehén mindenkié, mindenki egyformán ré­szesül a Jutalomban. De hogy e pél­dás kollektíva egyéb tetteiről is szól­jak. Szocialista kötelezettségvállalá­sukban előterjesztették, hogy megta­karítanak egy tonna szemes takar­mányt. A valóság azonban ezen eset­ben is meghaladta a tervet: 1,1 tonna. A fejőbrigád elsősorban a termelési feladatok teljesítését helyezi előtér­be, de — ha alkalom adódik — él a továbbképzés, a szakmai Ismeretek gyarapításának lehetőségével Is. Ta­valy például a brigád tagjai részt vet­tek Nyltrán (Nitra) az Agrokomplex ’87 országos mezőgazdasági kiállítá­son. A brigádvezető pedig résztvevője volt egy — Beladicében megrendezett — továbbképzésnek. A munkahelyi környezet rendezése-szépltése céljából vállalták, hogy valamennyi brlgfidtag 24—24 órát dolgozik le társadalmi munkában, tehát összesen 120 órát, a tervezett nyolcvannal szemben. — S még néhány, kiemelkedő ered­ményeket felmutató szocialista bri­gád, Illetve -brigádtag? — Hogy igazságos legyek: vala­mennyi kollektíva minden tagja meg­érdemli az elismerést. De ha tényleg a legjobbakat szeretném méltatni... Kiemelném a jászól részleg sofőrbri­gádját, Florián Zubn^r vezetésével, a szemerei részleg gépjavító brigádját, melynek vezetője Péterv István, vala­mint a Kocsis Dezső vezette gépja­vító kollektívát, a csúzi részlegen. — A problémák? — Tavaly a szőlészetben dolgozó szocialista brigádoknak voltak prob­lémáik a tervteljesítéssel, az Időjárá­si viszonyokból kifolyólag. Az említett részlegen négy szocialista brigád fejt ki tevékenységet, amelyek közül egy az ezüstfokozat várományosa. Az elhangzottakhoz még minden­képpen hozzáfűzendő, hogy az Érsek­újvárt járás egységes földműves-szö­vetkezetei közül éppen a csúzi Vörös Lobogó Efsz-ben kapcsolódnak be leginkább a szoclallstabrigád-mozga­­lomba. Persze, Csúzon Is tudatában vannak annak, hogy az elégedettség ilyen eredmények ellenére — s ilyen helytállás tudatában — sem lehet tel­jes mértékű. Tisztában kell lenni az­zal, hogy az igényesség a mezőgaz­dasági termelésben Is napról napra növekszik. S a szocialista brigádok tagjainak egyre erősebben kell tarta­niuk az lrányjelző táblát. SUSLA BÉLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom