Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-05 / 5. szám

Tapasztalataim a biokeitésádéssel A szintetikus vegyi anftígok nélküli zöldségtermesztést kül­földi szerzők könyveinek alapos tanulmányozása után kezd­tem el Módszereiket lehetőségeimnek és igényeimnek megfe­lelően alakítottam, és így 100 négyzetméteren hat ember részére sikerült elegendő zöldséget — nyárt időszakban bur­gonyát is — megtermelnem. Termesztést módszerem lényege a következő pontokban fog­lalható össze: — a zöldséget ágyások helyett hosszú sorokba ültettem, illetve vetettem el; — felhasználva az egyes növények egymásra kifejtett kedvező hatását vegyes kultúrákat alakítottam ki; — a vegetációs időszak elején és végén n sorközökben árnyé­kolt» növényeket termesztettem a nyár folyamán pedig a sorközöket lekaszált fűvel, kerti növényekből származó hul­ladékkal takartam; i— s végül, de nem utolsósorban az ültetéskor, de a felületi trágyázásra Is. bloknmposztot alkalmaztam. A tél folyamán általában tervet készítek, s azt felvázolom. Háromféle sorokat tervezek, illetve alakítok ki Az A sorokba viszonylag bosszú vegetációs idejű növények kerülnek. А В sorokba olyan növényeket termesztek, melyek az év folyamán két termést Is adnak. A C sorokba évente háromszor termő növényeket ültetek vagy vetek ki. Az egyes sorok a követke­zőképpen váltom: ACBCACBCA...AZA sort hosszú, a В-t közepes, a C sort pedig egy rövldebb karöval jelölöm meg. Tavasszal, a talaj felszínének száradása után, egymástól 0,50 méternyi távolságra kijelölőim az egyes sorokat. Minden sorköz közepére spenótot vetek. A sorokba a növényeket agro­technikai és hőmérsékleti Igényeiktől függően fokozatosan altetem, illetve vetem ki. Közben gondolok az utóveteményre Is, ezért a távolságot úgy választom meg, hogy lia az elővetemény betartása késik, akkor közültetéssel a főnövény vagy az ntávelemény ültetésének agrotechnikai idejét be le­hessen tartani. Ahogy már azt az előző részben megemlítettem a vegysze­rek nélküli termelésben nagy szerepe van a biokomposztnak. Ezt részben a vetés előtt, a tervezett sor helyére szőröm ki és bedolgozom a földbe. Utána pedig elkészítem a növény igényeinek megfelelő mélységű árkot, melybe a magokat elve­tem. A palántákat rendszerint biokomposzt és föld keveréké­vel töltött műanyag poharakba plkírozva nevelem. Klülteté­­sükkor minden gödröcskébe egy maréknyi blokomposztot szú­rok. Hasonlóan járok el n burgonya ültetésénél is, csak ott az elöcstráztatott. ültetőgödörbe dobott gumóra két-hárnm lapátka blokomposztot teszek. A blokomposztből a talaj felü­letére ts hintek. A palánták megeredése után a paprika, a paradicsom, az uborka tápanyaglgényét a növény töve mellé, valamint a gyökérzet fölé, a talajra szőrt komposzttal bizto­sítom. Tavasszal először a spenótot vetem ki, amellyel a sorközö­ket takarom. A spenót kikelése után segit abban, hogy a többi növény számára megfeleld mikroklímát alakítsak ki. Az alatt az Idő alatt, mfg a zöldségfélék kikelnek és megerősödnek, a spenót árnyékolja a sorközöket gátolja a talaj kiszáradását, valamint kedvezően befolyásolja a talajlakó szervezetek éle­tét. Étkezési célokra e növénynek csak csekély részét hasz­nosítom. Később azonban, mikor megfelelő növekedési sza­kaszba lép, éles kapával a talajszlnt alatt kivágom, és ott­hagyva, a talaj további takarására használom fel. A nyár fo­lyamán a spenótot lekaszált fővel és különféle kerti növények maradványaival helyettesítem. Az utóbbiakat, ha szükséges, telaprftom. A sorközök takarásának jelentősége abban rejlik, hogy gátolja a párolgást. A fű és egyéb növényi maradványok szétterítve a talajon gyorsabban lebontanak, és így serkentik a talajlakók életfo'yamatait. A különféle baktériumok, gom­bák és állati szervezetek a biokértészkedésnek szintén fontos elemei. Az egymás mellé ültetett zöldségféléket igyekszem úgy meg­választani, hogy alapvető tulajdonságaik révén egymást köl­csönösen serkentsék és védjék. Ehhoz a szakirodalomból szer­zett Ismereteket és saját tapasztalataimat használom fel. Például a hónapos retek közé palántázott fejes saláta gátolja a káposztabolha elszaporodását, a zeller illata pedig zavaró­lag hat a káposztalepke petézésére. Ezért tanácsos a zellert a káposztafélék sorai közé ültetni. A karalábé, a karfiol kedvezően hat a paradicsomra, ezért termesztését elővete­­ményként és a szomszédos sorokban javaslom Szeptember dereka után a megürült sorokba még hónapos retket sem tartok érdemesnek vetni. De, hogy az „élet“ to­vább folytatódjon, a sorokba ős a sorközökbe is mustármagot szórok. A mustár a fagyok beálltáig 5—15 centiméteres nö­vénykévé fejlődik, majd a hideg hatására elpusztul. Marad­ványai azonban tavasszal kiváló táplálékot nyújtanak a talaj­­lakó élőlényeknek, főleg a földigilisztáknak. Ügy érzem, eddig teljesen Ideális vetéstervet még nem sike­rült összeállítanom — mindig figyelembe kellett vennem a lehetőségeket és családom igényelt is —, de a tavalyiról el­mondhatom. hogy jól bevált, ezért Ismertetem a beültetett sorok rendjét: A hónapos retek, fejes saláta -t- paprika, fodroskel C magról vetett hagyma, fejes saláta + korai borsó В pelrzselyem, fejes saláta + hőnapos retek, fejes saláta C korai sárgarépa, fejes saláta + téli káposzta, zeller A korai karalábé + uborka, kapor C dughagyma + karalábé, zeller В korai burgonya + téli káposzta C korai kel + sárgarépa A korai karalábé + paradicsom, fekete retek C karfiol, zeller + karolta B koral kel + padlizsán, paprika C karalábé, zeller, bimbóskel, cékla A burgonya + zöldbab C zöldborsó + vöröskáposzta, zeller В karfiol, zeller + kínai káposzta C karotta, saláta + endivia, retek A gyümölcstermesztésben szintén felhasználom a biomőd­­szereket, amelyeket elsősorban A. Seifert Kertészkedés mér­gek nélkül cfinö könyvéből Ismertem meg. Ennek hatására felhagytam a permetezéssel és a műtrágyák használatával ts. A gyümölcsfák koronája alatt lekaszált fűvel takartam a ta­lajt, s a tápanyagok pótlására itt is hasznosítottam a bio­­komposztot. Az első próbálkozásaim azonban nem voltak ép­pen eredményesnek nevezhetők. Az őszibarackfáimat levéltet­­vek lepték el, az almafák termésének felét tönkretette az al­mamoly. Ezek a kellemetlen meglepetések bizony elszomorí­tottak, de elhatározásom mellett kitartva, a munkát tovább folytattam. Szeptemberben a gyökérzet fölé blokomposztot szórtam, ezt iekaszált fűvel borítottam és a nyári metszés alkalmával levágott, felapritott gallyakat takartam le. Később a gyümölcsfák törzséhez húztam a lehullott faleveleket is. Erre — elsősorban azért, hogy a rágcsálók itt ne telepedje­nek meg — aprított bodzát tettem. A fák blokomposszttal való ellátását és a takarást a következő években Is elvégez­tem, így folyamatos és harmonikus tápanyagüllátást sikerült biztosítanom. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy egyre több ős egészségesebb gyümölcsöt sikerül vegyszerek nélkül megtermelnem. Igaz viszont, l»9gy a különféle kártevők és az egyes betegségek jelen vannak kertemben, de káros hatásuk egyre inkább csökken. A kórokozók és a kártevők ellen mechanikai és biológiát beavatkozásokkal küzdők. A levéltetvek által megtámadott ágakat lemetszem és a talaj takarására használom fel. (Meg­figyeléseim szerint a levéltetvek nem kerülnek újra vissza a fára.) Hasonlóan járok el a llsztharmatos ágakkal Is (Ta­pasztalataim arra engednek következtetni, hogy a fa tövében lévő szerves anyagon élő mikroorganizmusok a lisztharmatot rövid időn belül felszámolják.) A fagykárok elkerülése érdekében december végén, január elején, elsősorban a csonthéjasok törzsét, mésztejjcl kenem le, esetleg fehér papírba burkolom. A csonthéjasok aietszését csakis a vegetációs időszakban végzem, ilyenkor ugyanis а sebek gyorsabban gyógyulnak és így kisebb a gombafertőzés veszélye. A biológiai módszerek közül a fák között jól bevált a ve­gyes kultúrák nevelése. Az itt termesztett szamóca finom gyökereivel javítja a talajt, a fokhagyma elriasztja a kárte­vőket. a mák uegatívan hat az almamolyok petézésére, a me­télő hagyma gátolja a varosodé* terjedését. A katicabogarak segítségével pedig eredményesen küzdhetünk a levéltetvek ellen. Sajnos azonban tavaly almatermésem, az egyes fajták­tól függően az almamolyok kártétele folytán, 10—25 százalék­ban értéktelenné vált. Ennek ellenére nem szándékozom a jövőben sem permetezni, hanem a biológiai védekezés újabb formájával, a Trichogramma nevű apró fürkészdnrázs betele­pítésével akarok próbálkozni. KÖTELES GABOR SZERKESZTŐI FELHÍVÁS Kérjük olvasóinkat, hogy Köteles Gábor módszereivel kapcsolatos véleményeiket, biokertészkedéssel kapcsola­tos tapasztalataikat Írják meg lapunknak. Minden kri­tikus vagy helyeslő észrevételt örömmel fogadunk, s ha lehet, lapunk melékletében közöljük. 4 Január elején a Szlovákiai Állattenyésztők Szövetsé­ge Dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) járási Bizottsá­gától egy sokat ígérő értekez­letre kafjtam meghívást. Az összejövetelnek egyetlen — ám­de annál Igényesebb és bonyo­lultabb — napirendi pontja volt- a Branko közös mezőgaz­dasági vállalat képviselőjével megvitatni annak lehetőségét, hogyan lehetne megállítani a pecsenyenyúltenyésztés roha­mos visszaesését. A Dunaszerdahelyi járás te­nyésztői szlovákiai viszonylat­ban az eladott állatok abszolút számát tekintve már néhány éve az első helyen állnak. Mö­géjük az élvonalba — de vagy 10 ezer példánnyal lemaradva — csak a Lévai (Levice) és az Érsekújvár! (Nové ľámky) já­rás tenyésztői zárkóztak fel. Tavaly még a gyengének mondott 1986-os évhez viszo­nyítva is aggasztó visszaesés következett be. Aggasztó bi­zony, hiszen egyetlen vállalat­ra sem vet jő fényt, ha vala­melyik tervmutatőját mindössze 68.4 százalékra teljesíti. Még- Inkűb akkor, ha ennek követ­keztében a népgazdaság jelen­tős mennyiségű devizát veszíti Nem csoda tehát, ha január 10-én, vasárnap délelőtt vagy ötvenedmaga-mmal türelmetle­nül vártam a Branko képvise­lőjének érkezését. Nem újság­írói túlzás, ha azt mondom érezni lehetett, hogy „valami van a tevegőben“ Az egybegyűlteket — a he­lyi szervezetek képviselőit —, valamint Ladislav Kysler mér­nököt, a Branko kereskedelmi igazgatóhelyettesét Hodúr Im­re, a SZÁSZ járási bizottságá­nak titkára üdvözölte. Szlovák és magyar nyelven elemezte a jelenlegi helyzetet, s Ismertette a jb állásponját. Elmondotta, hogy a nyúltenyésztést Irányító szakbizottsággal közösen olyan intézkedéseket terveznek, ame­lyek mind a felvásárlás mene­tét, mind a takarmánybeszer­zést megkönnyítik. Ennek érde­kében tervezik, hogy felújítják a járási szervező munkakörét. Arra azonban nem kerülhet sor, hogy az átvevő- illetve a gyűj­tőhelyek számát (jelenleg a járásban 52 van) tovább növel­jék. Megígérte, hogy tárgyalni fognak az Illetékesekkel annak érdekében, hogy tápot évente ne csak kétszer, hanem például négy alkalommal állítsanak elő, mert a tenyésztőknek ez jobban megfelel. Felhívta a jelenlevők figyelmét — élni kell a lehetőséggel és Kysler mérnök előtt bo kell számolni a problémákról, kö­vetelni kell az igazságos felté­telek megteremtését. Nem egy gyűlésen, különfé­le összejövetelen vettem mar részt. A hallgatóságot többnyi­re szinte kérlelni kellett, az Istenért szólaljon fel már vala­ki! Most azonban alig hangzot­tak el Hodúr Imre szavai, ke zek emelkedtek a magasba s a következő órákban volt mit tennie a vállalat képviselőjé­nek, hogy a kérdéseket megvá­laszolja, feljegyezze a jogos panaszokat, megnyugtassa a ke­délyeket, s az esetleges téves nézeteket eloszlassa. A legtöbb kritikát a Branko felvásárlói kapták. Felvetették, hogy tavaly — Hódosban (Vyd­­ranyl például három alkalom mai — megtörtént, a felvásár­lók későn és megrakott autó­val érkeztek. A bejelentett, ösz­­szegyííjtött állatokat tőlük már nem vitték el, de még csak vissza sem tértek értük, pedig ezt régente megtették! A nyu­­lak a ketrecekben éheztek, tép­­tép egymás szőrét — rossz volt nézni, hogyan szenvedtek. Kys­ler mérnök elismerte, hogy Ilyen esetek megtörténhettek, de ennek elsősorban az volt az oka, hogy a felvásárlást szer­vező helyi megbízott valame lyik faluból előzőleg kevesebb nyulat jelentett be, mint amennyi végül is összegyűlt, így aztán az utolsó átvevőhe­lyen a nyulak már nem fértek fel az autóra. A ketrecekben az előírtnál több állat nem zsú­folható össze, mert szállítás közben elpusztulnak Megoldás­ként azt javasolta, hogy a jö­vőben a szervezők végezzenek gondosabb, felelősségteljesebb munkát, adjanak meg pontos adatokat. A hallgatóság csak részben értett vele egyet, és megjegyezték, a Branko hasson oda, hogy a felvásárlók minde­nütt csak annyi nyulat vegye­nek át. amennyit bejelentettek Ne azokat érje kár, akik má­sok felelőtlenségéről nem te­hetnek. — Tudjuk — mondta az egyik felszólaló a Branko­­nak minden nyúlra szüksége van, így örömest átveszi a többletet, de oda küldje vissza felvásárlóit másnap! Olyan javaslat Is elhangzott, hogy a felvásárlásokat a hét­végeken végezzék. Ladislav Kysler Igazgatóhelyettes ezt a lehetőséget azonban technoló­giai okokra hivatkozva kizárta: — Vágóhídunk kapacitása na pl 5500 darab, s mivel a nyúl­­hús csak két napig állhat, hét­közben is kell vágnunk így a folyamatos munka biztosítása, valamint a szabvány betartása érdekében a szállítás nem kor­látozódhat a hétvégekre — kö­zölte Intézkedést ígéri viszont az eladási lehetőségek számá­nak növelésével kapcsolatban — Olyan körzetekbe, ahol so­kan foglalkoznak nyúltartássul, havonta 2—3 a'kálómmal Is el­látogatunk — Jelentette kt. Az egybegyűltek közül töb­ben sérelmezték azt Is, hogy piszkosak a szálítóketrecek így megtörténhet, hpgy közvetíté­sükkel a tenyésztő fertőző be­tegségeket hurcolhat be álló mányába. Több keserű és bizonyára jo­gos, bíráló megjegyzés hangzott el a felvásárlók magatartásá­val kapcsolatban. Előfordul, hogy önkényesen, nem a szab­ványoknak megfelelően osztá lyozták a nyíltakat, majd azo­kat a minősítéstől függetlenül egy ketrecbe rakták Az embe­rekben bizony joggal vetődik fel a kérdés: vajon mikor a felvásárló elszámol, a másod­­osztályúként átvett állatokat másodosztáyúként adja-e át? Nem egy alkalommal megtör­tént, hogy a mérleg nem volt kisú'yozva (Ezzel kapcsolatban azt javasolták, hogy a méré­sekhez használjanak más típusú mérleget, amelyet nem kell ki­­súlyoznl, és a mért értékeket könnyebben lehet jeolvasnl.) — Ha pedig va'amít szóvá te­szünk. goromba vagy éppen nyegle választ kapunk: „Ha maguk nem tenyésztenek, majd tartanak nyulat Ltptőban.“ — sérelmezték többen. A vállalat képviselője biztosí­totta a jelenlevőket, ha a jö­vőben ilyen esetek előfordul­nak, jelentsék, s a felelősségre vonás egyetlen esetben setn marad el! Kritikus felszólalások hang­zottak el a tápok szántásával* és minőségével kapcsolatban Is. A Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat 6 tonnát meg­haladó mennyiséget köte es lenne kiszállítani, ezt azonban nem teszi meg. Ha a tenyész­tőknek kell a táp, bérelhetnek traktort, s van úgy, hogy a va gont Is nekik keli kirakniuk. Baj van a minőséggel Is! Bizo­nyos összetevők a keverékből sorra kimaradnak. — „Hiányoz­nak belőle a nyome'emek Ne tegyenek bele kukortcaszárat lucernaliszt helyett!“ — hang­zottak a felháborodott közbe­szólások. A Branko képviselője ezzel kapcsolatban megjegyez­te, hogy a SZÁSZ a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Minőségvizsgáló Intézetben kér­vényezheti a tápok minőségé­nek ellenőrzését. Igaz azonban, hogy ez hetekig elhúzódó fo­lyamat. Felvetette annak lehe­tőségét, hogy a Branko a ke­veréktakarmányok helyett haj­landó szemes takarmányt biz­tosítani, persze ebben az eset­ben a tenyésztőnek kisebb tö­meggyarapodással kel! számol­nia. A tenyésztők hangot adtak azon véleményüknek is, hogy ilyen körülmények közepette a pecsenyenyulak tartása a Bran­ko számára nem gazdaságos, a felvásárlási árak alacsonyak. A vállalat vezetői tehát ne cso­dá kozzanak azon, ha a járás­ból a tervezett 127 ezer pecse­nyenyúl helyett mindössze 86 ezret tudtak beszerezni' Ladislav Kysler mérnök ezt követően felszólította a jelen­lévőket, hogy amennyiben a je­lenlegi árakat alacsonynak te­kintik, indokaikat foglalják írásba, és azt küldjék el a vál­lalatnak. Ilyen tárgyú elemzés a Brankohoz mindeddig nem érkezett, így a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium­mal folytatót! tárgyalásoknál nem volt mire hivatkozni. Olyan megjegyzések is el­hangzottak, hogy a járási bi­zottság ne fogadja el az 1988-as évre tervezett 130 ezer darab pecsenyen.yűl biztosítását, hi­szen ez a jelenlegi feltételek között irreálisan nagy mennyi­ség. A Branko képviselőjének véleménye szerint azonban nem szabad ilyen pesszimistán meg­ítélni a helyzetet, közös erő­vel, egymás érdekeinek a tisz­teletben tartásával ki lehet kü­szöbölni a nehézségeket, meg lehet szüntetni a hiányosságo­kat, A parázs felszólalásokat hall­gatva még a kívülálló is rá­döbbenhet arra, hogy itt nem újkeletű, felszínes problémák­ról van szó Gondolom, ezzel a Branko már a múltban Is tisz­tában vö t, s a tenyésztői kedv fellendítése érdekében tett Is bizonyos intézkedéseket (pld. emelték a felvásárlási árakat). Ideje volna azonban végre tu­domásul venni, hogy a partneri kapcsolatok terén nem a prob­lémák „foltozgatására“, hanem erélyes intézkedésekre van szükség! Potnichal Richárd Erélyes intézkedésekre van szükség!

Next

/
Oldalképek
Tartalom