Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-05 / 5. szám

Szalmonellózisok és a csirkék pullórum betegsége Szalmone Dózisnak nevezzük azokat a betegségeket, amelye­ket a szalmonella csoportba tartozó baktériumok okoznak Ezeknek a száma jelenlegi is­mereteink szerint 400 körül van, közülük azonban sok egy­általán nem okoz megbetege­dést A kaparóbaromfiakat, leg­inkább a SalmonePa gal'ina­­rum fertőzi meg; a megbete­gedést baromfitífuszként is­merjük. Paratífusznak azokat a fertőzéseket nevezzük, amelye­ket a szalmoneba csoport egyéb tagjai okoznak. Mint említettük a baromfi­­tífusz elsősorban a tyúkfélék betegsége Kórokozója a Sal­monella gallinarum (S pulló­­rum). Annak ellenére, hogy a kacsa a liba és a legtöbb va­don élő madár fogékony erre a megbetegedésre, az általa ki­váltott tömeges elhullás nem ismeretes. Maga a kórokozó pálcika ala­kú baktérium; csilléi nincse­nek, ezért képtelen az önálló mozgásra. A S. gallinarum és az S. pullórum változatok csak néhány, laboratóriumi úton megállapítható, tulajdonságban különböznek egymástól. Gya korlati szempontból azonban csupán csak az lényeges, hogy a fertőzőképességük megegye­zik. Fiatal, valamint az ivar­­érett baromfiban mindkettő -egyaránt kiváltja a baromfití­fuszt. A kórokozót sokféleképpen lehet behurcolni, mégis ebben a legnagyobb szerepe a fertő­zött naposcsibéknek van. Ha a naposcsibék fertőzött toiásből keltek ki, akkor már a kike­léskor fertőzöttek lehetnek. Máskor az egészségesen kelt naposcsibék a keltetőgép lég­terében kapják el a kórt U- gyanis a fertőzött tojásokból előzőleg kibújt csibék a gép egész légterébe eljuttatják a kórokozót, és így az ott lévő — egyébként egészséges tojás­ból kikelő — csibék jelentős részét megfertőzik. De terjed­het a kórokozó más baktérium­­hordozó állatokkal is. A fertő­ző anyag lábbelire, és egyéb ragályfogó tárgyakra tapadva is behurcolható. Különösen ve­szélyes a keltetői hulladék-A kórfejlődés során az elsza­porodott baktériumok vérfertő­zést okoznak. Míg a csibék nagy része már ennek követ­keztében elhull, az idős szár­nyasoknál általában gyógyulás is bekövetkezhet. Ezekből azonban baktériumgazdák ala­kulnak ki és fertőzött tojás rakásával terhelik az utődállo­­mányokat. így a bűvös kör be­zárul Ráadásul a baktérium­gazdáknál a betegség tünetei csak ritkán észlelhetők. A fer­tőzött tojások sorsa már nem ilyen egyértelmű. Egy részük­ben az embriö kifejlődik, de a tojáshéjat nem képes áttörni, és befullad. Ha tehát az első lámpázáskor a szokásosnál nem nagyobb ugyan a kiesés, de a befulladási arány nagyfo­kú emelkedést mutat, ez a ba­­romfitffusz tünete is lehet. A A betegségek elkerülése érdekében fordítsunk fokozott gon­dot állományunk áilategészség-ügyi ellenőrzésére (—ld — felvétele) felnevelt állományt legcélsze­rűbb vágóbaromfiként értéke­síteni. A legkiválóbb gyógysze­rek közé a Furazoiidont sorol­hatjuk. jó eredményt lehet el­érni Streptomycin vagy Exitet­­racykiin adagolásával is. A' gyógykezelés Időtartama és az adagolás a klinikai tünetek és a betegség lefolyásától függe­nek. — A védekezés alapja a bakté­riumgazdák kiemelése az állo­mányból. Keltetésre a tojáso­kat ugyanis csak fertőzésmen­tes állományból szabad felhasz­nálni. Úgynevezett gyors agg­lutinációs próbával a fertőzött egyedek mintegy 95 %-a ki­emelhető. A szűrővizsgálat a vérben jelenlévő, a tojásrakás megindulásának Idején legin­kább kimutatható, ellenanyago­kat jelzi. A 2—3 százaléknál nagyobb fertőzöttség esetében az állo­mányt minél előbb vágóbarom­fiként kell értékesíteni. A fel­számolás után tartózkodást he­lyüket alaposan fertőtlenítsük. A Salmonella gallinarum okoz­ta betegség az emberre veszély­telen. Külön figyelmet és fegyelmet követel a kisállattenyésztőktől összegyűjtött keltetésre szánt tojás. Ügyeljünk arra, hogy ki­zárólag ellenőrzött tojók­tól szállítsunk tojásokat. Eze­ket a keltetőben meg kel! je­lölni, hogy származási helyük bármikor ellenőrizhető legyen. Amennyiben a keltetés közben befulladt embrióknál vagy a naposcsibéknél — a kiszállítá­sát követő 5 napon belül — a baromfltffuszt akár egyetlen esetben is észlelik a jelölés alapján megállapított tulajdo­nos tojóállományát a további keltetésből kizárják. Ha a fer­tőzés forrása pontosan bem ál­lapítható meg, akkor az illeté­kes állategészségügyi Intéz­mény elrendelheti a gyanús to­jóállományok ellenőrzését, vér­­vizsgálatát. MVDr. Kérési Rudolf fertőzött tojások másik része kikel, de az ilyen csibék kö­zött sok a kelésgyenge, (e ki­fejezés alatt a naposcsibék életképtelenségét értjük); a köldöknyílás nem zárul, a szik­hólyag felszívódása lassú és nem tökéletes. A pihézet bor­zolt, helyenként összetapadt, nyirkos. Kisebb a csibék test­tömege is. Természetesen a kelésgyengeség egyéb betegsé­geknél is előfordul, Így a ba-MiESíiäilfflÄI elég gyakran csak bélgyulla dást, valamint nagyfokú fejlet­lenséget, lesoványodást állapít­hatunk meg. A kór előrehalad­tával a májban, lépben, tüdő­ben, szívizomban és a petefé­szekben gyulladásos eredetű el­­halásos gócokat találunk, s Ivarérett állatoknál nagyon gyakori — a legtöbbször tü­netnélküli — a petefészek­­gyulladás. A kőrmegállapftást, csak kli­nikai tünetek és a kórboncta­ni elváltozások alapján, nehéz elvégezni. A betegség megálla­pításához laboratóriumi kivizs­gálás, a kórokozó kitenyésztése szükséges A gyógykezelés ma már ered­ményesnek mondható, de a leg­kiválóbb gyógyszerek alkalma­zása után is maradnak bakté­riumgazdák. A betegség végle­ges fe'számolásáról tehát nem beszélhetünk. A kezelt állo­mányból ezért nem tanácsos te­nyészállatokat hagyni, s az Így romfitífusznak egymagában nem jellemző tünete. A korai, 3—6 napon belüli, elhullás a csibeál’ományban arra utal, hogy' a fertőzés a csirkét már a tojásban vagy kelés közben érte, a nagyfo­kú elhullás tehát visszavezet­hető a tyúkállományra Leg­többször két járványhull árnot észlelünk, s az 5. hét végére a Járvány rendszerint már le­zajlik. A csirkék kezdeti bágyadtsá ga és étvágytalansága után úgynevezett fehérhasmenés je­lentkezik. Ez a láz következté­ben alakul ki és csupán a fo kozott hügysavkiválasztást jel­zi. A betegségre tehát nem jel­lemző. Gyógykezelés nélkül azonban. 2—3 napig tartó he­veny tünetek kíséretében, a csirkék legnagyobb része elhul­lik. Az ivarérett és a növendék állatokban az Idült folyamatok heveny fellobbanásával talál­kozhatunk. ilyenkor űjből fel­lángolnak a vérfertőzés tüne­tei Az 5—6 napig tartó beteg­ség alatt csak kevés á'lnt pusz­tul el. de nagyon sok közülük baktériumgazdává válik. Ha a gyulladás a petefészekben ala­kul ki. csökken a toiáshnzam. A 10 napos kor előtt elhul­lott állatokban visszamaradott sziktömlőf találunk; a lép duz­zadt és a bél nyálkahártyája hurutos. Idültebb esetekben Óvjuk őket a huzattól, de ne a rágcsálástól! Tél van. Ez az időszak a kistestű rágcsálókat— szírlal aranyhörcsögöket, tengeri malacokat — is könnyen megvi­selheti. egészségüket kikezdheti. Különösen a hideg, huzatos helyen tartott állatok kaphatnak tüdőgyulladást! Ezt arány­lag könnyen felismerhetjük, mert állataink félrevonulnak, magukban gubbasztanak, étvágytalanok, lesoványodnak lég­zésük akadályozottá válik, orrukból hideg váladék tolvik. Ha a betegség súlyos kimenetelű úgy 1—2 hét alatt az ál­latok elpusztulhatnak A kellő meleg, a vitaminokban — fő­leg C-vitaminban — gazdag eleség etetése javulást hozhat. A tüdőgyulladás megelőzhető, ha állataink változatosan van­nak etetve, másrészt terráriumunk nincs szeles-huzatos he­lyen és férőhelyük hőmérséklete nem csökken 18—20 C-folc alá. Mivel a felsorolt állatok rágcsálók, ezért télen is gon­doskodnunk kell állandóan növő fogaik folyamatos koptatá­sáról. Ez könnyen megoldható, ha frissen vágott akácfaágat, száraz kenyeret avagy őröletlen gabonaszemeket adunk ne­kik. Amennyiben nem gondoskodunk a megfelelő rágnivaló­­ről, akkor az állatok metszőfogai aránytalanul megnőnek, ami a későbbiek során végzetes lehet: a szájukat képtele­nek becsukni, a táplálkozás akadályozottá válik! w A galambok vitaminellátasa A vitaminok életfontosságú anyagok, a sejtállomány anyag­cserét segítik elő. Teljes vagy részleges hiányuk a szervezet életműködésének különböző za­varaihoz vezet, ezek a vitamin­hiány-betegségek. A vitaminokat két nagy cso­portba osztjuk, zsírban és víz­ben oldódó vitaminokra. A ga­­lombok számára szükséges vi­taminok közül zsírban oldód­nak az A-, a D-, az E- és a К-vitaminok. Az А-vitamin növeli a bőr és a nyálkahártyák ellenálló képességét, serkenti a növeke­dést. Hiányában a szemek, a légzőszervek, az orrnyílások és a nyelőcső" nyálkahártyája meg­betegszik. Az А-vitamin legna­gyobb mennyiségben a szemes kukoricában, a zöld növényi részekben és a sárgarépában található. A galambok A-vita­­minigényére pontos adatok nincsenek. Az А-vitamin teljes hiányában is képesek egy Ideig szaporodni; a termékenység, a fiókák kelési aránya és élet­­képessége azonban csökken. A fiókák fejlődésének feltétele az А-vitaminban gazdag begy­tej. Csak ritkán és nem meg­felelő takarmányozás következ­tében léphetnek fel A-vltamin hiányára utaló tünetek, beteg­ségek. Ilyenkor adagoljunk gyorsan ható A-vitamln-készít­­ményeket. A D-vitamin segíti a növeke­dést, a csontképzést és fgy gá­tolja az angolkór és a csont­lágyulás kifejlődését, hatással van a toiáshéjképződésre. D- vitamtn a növényi takarmá­nyokban csak elővitamin for­májában található. Az elővita­min napfény hatására alakul át D-vitaminná. A D-vitamin csoportnak több tagja van. A galambok számára a legérté­kesebb a Dí-vitamin Fiatal ga­lamboknak ajánlatos D-vita­­min-készítményeket nyójtani növekedésük, egészséges fejlő­désük elősegítésére. A megfe­lelő D-vltamin-ellátás érdeké­ben a galambok magelesége le­gyen mindig változatos. Az E-vitamin szinte minden szerv egészséges működéséhez szükséges. Mindkét nem ter­melékenységére jelentős hatá­sú. Hiányakor csökken a hí­mek párzási kedve, a tojások kevésbé termékenyek, és na­gyobb arányú az embrionális elhalás,' kevesebb lesz tehát a szaporulat. A К-vitamin hiánya vérzé­kenységet okoz. Változatos sze­mes takarmány etetésével meg­előzhető. Vfzben oldódó vitaminok: a В-vitaminok és a C-vitamin. Я Bi-vitamin nagy szerepet játszik a szénhidrátok anyag­cseréjében és az idegszövet normális működésében. A Bi­­vitamin adagolása jelentősen hat az embrionális fejlődésre, a tollasodásra, valamint az az Ideg- és mozgásrendszerre. A begytej Bi-vitaminban gaz­dag. A galambok rendkivül ér­zékenyek a Bi-vitamin hiányá­ra, mert ilyenkor fokozódik a paratifusz, a himlő, a diftéria és az ornitózis iránti fogé­konyság is. A szemes termé­nyek maghéja és csirája ele­gendő Bi-vitamint tartalmaz. A Вг-vitamin előnyös a fejlő­désre, és a termékenységre. A galambok elesége általában elegendő Вг-vitamint tartalmaz. A Bi2-vitamin növekedésser­kentő. C-vitamint nem szükséges külön adagolni a galambok­nak, mert szervezetük elő tud­ja állítani. (Kistenyésztők Lapja 1987/9) A baromfi számára a szemes kukorica jelentős A-vitarain­­-forrás (—ld.— felvétele) BGBHEEffl-VÍLAS20LUNK S. S. örösi (Strážne) olva sónk a mézgásodást („koldus­csipa“) kiváltó okok iránt ér­deklődött. A leírt tünetek alapján a a csonthéjasok mézgásodásáről van sző. Maga a mézgásodás nem a megbetegedés okozója, hanem valamilyen körfolyamat következménye. A csonthéjasok ugyanis minden fertőzésre vagy mechanikai sérülésre mézgafo­­lyással reagálnak. A tavalyi mézgásodást a kemény téli fo­gyok rovására írhatjuk Tavaly főleg a melegkedvelő kajszi- és őszibarackfák erős fagyká­rokat szenvedtek. A károsodás mértéke pedig az 1986-os tér més mennyiségével, a fák táp­­anyagellátásáva! és egészségi állapotával függ össze. Ha a törzsön vagy a vázágakon egy­két mézgacsepp található, ak-A biológiai kertművelésről A biológiát szemléletű kert­művelés egyre lobban terjed. Sokak szemében úgy tűnik, hogy, egészen új jelenségről van szó, pedig már jóval ko­rábban is létezett, s а XVIII. századig ez a módszer ielentet­­te a kizárólagos kertművelést. Az, hogy a tisztán biológiai módszerekkel művelt kert is­mét az érdeklődés középpont­jába került, nem fcsakj nosz­talgia, hanem a kemizálás mel­léktermékeként szennyezett környezetünk jobbításán mun­kálkodó szándék hatása. A XVII. század második fe­lében nyomtatták ki Lippal Já­nos: Posont kert és Antoine Mizald: Kerti dolgok leírása című műveket, amelyek gyakor­lati útmutatások voltak korunk kertészei számára. A Posonf kert gyakorlatilag három nagy részre tagolódik: Virágos kert, Veteményes kert és Gyümöl­csös kert. A válogatásban sze­replő kert XI—XVI. része bio­lógiai szemléletű szakmai ta­pasztalatokat gyűjt egybe. A Veteményes kert XIII. része a kerti termények tartósításával foglalkozik, a XIV. fejezet pe­dig a zöldségfélék kerti kárte­vői, kórokozót elleni küzdelem 'módszereit ismerteti. A Gyü­mölcsös kertben számos tudni­való található a fák kérgének ápolásával, a fák át oltásával, a kertek kapálásával, öntözésé­vel és gyomlálásával, valamint a betegségek orvoslásával kap­csolatban. A XIV rész szinte kincsesbánya a házi befőtteket készítő asszonyok számára. A Kerti dolgok leírása című eredeti műből olyan fellemző és megalapozott ismereteket tartalmazó részeket sikerült ki­válogatni, amelyek a kártevők ellent küzdelemben, a fák, a be­teg fák és a palánták védelmé­ben fontosak. Egy további rész a kerti növényekből, egyes fo­gyasztható részeikből készíthe­tő ételek hasznosságáról ir, az Orvosi kert című rész pedig egy gyógy- és füszernövényes kertet mutat be, amely nyolc kertrészből, úgynevezett mező­ből áll, hatvanegy növényfaj ágyúsaiból alkotva. A váloga­tásban a második mező négy és a harmadik mező tizenegy faja található. A szerző, Surányi Dezső nemcsak válogatott a két mű­ből, hanem kommentárokkal is ellátta azokat. Az oldaljegyze­tekben arra törekedett, hogy könnyítsen az olvasmány ért­hetőségén és megszüntesse az olvasó tanácstalanságát. A vá­logatás természetesen nem le­het konkurense a biológiai kertművelés mai kézikönyvei­nek, de arra alkalmas, hogy ezekből a részletekből a hajda­ni kertészeti kultúra maradan­dó értékelt megismerjük. A 200 oldalas, a Natura so­rozatban megjelent és a „Ma­gyar biokertek a XVII. század­ban" című könyvet — amely Magyarországon 82,— forintért vásárolható meg — Cluslus XVI. századból származó ötven­egy illusztrációja teszi még ér­dekesebbé. (blmj kor a beteg helyet egészen az egészséges részig éles késsel vágjuk ki. utána ecettel fertőt­lenítsük, majd oltóviasszal kenjük be. Kiegyensúlyozott trágyázás­sal és termésszabályozással, va lamint a törzs tél elején tör­ténő bemeszel ésével a fák fagy­­állóságát növelhetjük P. L. dunaradványi (Radvaö nad Dunajom) előfizetőnk kér­désére szakírónk az alábbi vá­laszt adta: A levélben leírt tünetek alap­ján a lombosfa-rehérmolyról van szó. Kártételét, amely a leve lek aknázásában nyilvánul meg, először a 80-as évek elején Szlovákia délnyugati részein észleltük E’sftsorban az alma­fák és kisebb mértékben a meggyfák leveleiben készíti fel­tűnő 10—15 mm átmérőjű, kör alakú aknáit, amelyekben a középpontból induló és spirá­lisan haladó ürülékcsfk húzó­dik Báb alakban fehér szöve­­dékgubóban a fák törzsén fő­leg kéregrepedések ben telel A lepkék először általában az al­mafák virágzásakor rajzanak Ezért a kártevő ellen az első nemzedék megjelenése idején lehet a legeredményesebben harcolni. Mivel azonban a vi­rágzásban lévő gyümölcsfákat a méhek miatt rovarölő sze­rekkel tilos kezeink a szirom­hullásig várnunk kell. Ezalatt viszont a nőstények a levelek fonákjára lerakják petéiké*, és a kikelő bernyócskák a leve­lek belsejébe rögtön befurakod­nak Ezért a sziromhollás után mélyhatású vagy felszívódó ké­szítménnyel (pl. Metation E 50, Decemfion EK 20. Anthlo 25, Ultracid 40 WP) kell perme­tezni Eddigi tapasztalataink szerint a második nemzedék lepkéinek rajzása egybeesik az almamoly rajzásával Ha tehát az almamoly ellen a szienali­­zácift szerint permetezünk ak­kor egyúttal a lomhósfa fehér­­mnly második nemzedéke el­ten is harcn’unk Téli permetezéssel a ló! vé­dett bábokat nem pusztít ‘uk el de ha van időnk a fák tör­zséről a gubókat roűsnvae ke­fével eltávolíthatjuk, maid el­égethetjük. Maflák György agrármérnök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom