Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-08 / 1. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, 1988. január 8. 6 EMLÉKEZÉS -ünnepi hangulatban... A tél nemcsak hiaeget hoz, hanem néha az emlékezés melegét ts. A nyárt események oyors eqymásutánla nem enged Idát összege­zésre, emlékezésre. A meleg téli szoba, az ablakon túli csöndes fe­hérség viszont talán a legjobb időszak az emlékek felidézésére. Most — az ünnepek után, az új év küszöbén — tollal a kezemben én Is emlékezem ... Egy tavaly nyárt, szombat estén szalad fel hozzám a fiam a lakásunk feletti műterembe: telefonon keres­nek ... Lábik János štúrovói műked­velő képzőművész hangja szólal meg a vonal túlsó végén. Régóta ismerem őt, figyelemmel kísérem festészetét, s ha még időm engedi, egy-egy fá­rasztó riportűt estéjén — szóváltásnyi időre — megállók nála. János közli velem: „Ha rááldoznál néhány nap szabadságot, elmehetnénk együtt az Esztergom melletti dömősi alkotótá botba... Tudod, ezt az Esztergomi Labor MIM vállalat alkotócsoportja szervezi, szóltam rólad is, várnak bennünket.. A štúrovói állomás csöndes, a for­galom mérsékelt. Lábikék házát Is hamar megtalálom. János így üdvözöl: „Hát, ezt Is megértük ... este, úgy Istenigazából elbeszélgethetünk, s hadd dicsekedjek el melegében, nem is akármilyen környezetben .. “ Mi­után a ház lakószobájában megittunk egy-egy csésze kávét, felmentünk a volt padlásra, melyből lános kitartó, aprólékos mestermunkával olyan tá; gas, esztétikailag is vonzó műtermet épített ki. hogy azt bármelyik hi­vatásos képzőmű­vész megirigyelhet­né. A tetőgerendá­­zat sötétbarna szí­ne, a fehérre fes­tett borítás össz­hangja, a kandalló valóban kiváló kör nvezetet biztosit megteremtőié szá­mára A tagolt mű­teremben nemcsak „stáfll“, a paletta volt, hanem nagy­betűkkel Írandó TÁJ Is. Vászonra, táblára rögzített plenérlum-együt­­tes, melyeket a Du­na, a Garam és az Ipoly szegélyez: Láblk lános oly­annyira szeretett környezete .. János azonban nem az a „típusú“ alkotó, aki befelé fordul, akit műter­men kívüli világából a megfesthetön kívül nem érdekel más. Ezért most, tervezett utunk előtt főleg azokról a kapcsolatairól beszélgettem vele, amelyek a műkedvelő mozgalom, a? összetartás érdekében fogantak: — A hetvenes évek végén'mind In­kább kezdett nyugtalanítani a kör­nyezetemben élő alkotók elszigetelt­sége — mondta — Tudtunk egymás tói, ám több semmi .. . Aztán Gerst­­ner István festőművésszel — aki gyér mekkori barátom, s akivel most ts kijárunk a természetbe festeni — is beszélgettünk erről. Ennek eredmé­nyekén! a várost művelődési ház ke belében rövidesen megalakult a kép zőmfivészetl kői, s valahogy — kezd tűk magunkat mindannyian lói érez ni. Tehát született egy fórum, ahol elbeszélgethettünk közös dolgainkról, s ahol kiállíthatunk.Korábban — ennek híján — a Csemadok Érsekúj­várt (Nové Zámky) Városi Szervezete képzőművészeti körének voltam tag­ja, melvet a lelkes Balogh György vezet. Sok szép emlékem fűz ehhez a körhöz, Itt Is sokat tanultam, ba­rátságokat kötöttem... 1981 ben Du­­naszerdahelven (Dunajská Streda| a Csallóközi Múzeum rendezte meg — hosszú csönd után — második kiállí­tásomat. Itt Is nacryon sok képzőmű­vészetet szerető emberrel találkoz­tam Mag Gyula Igazgató, Nagy Kor­nélia művészettörténész, az itt élő művészek nagyon sok erőt kölcsönöz­tek nekem De jó kapcsolatban ve gyök a Komárom (Komárno) környé­kén, valamint á városban élő hivatá­sos és műkedvelő képzőművészekkel Kopócs Tiborékkal gyakran találko­zom. képzőművészeti köreink kláilí fásokat „cserélnek". Különben bárhol állítok ki, mindenhol igyekszem fel­venni a kapcsolatot a mflvészpárto lókkal ., К A holnapi kirándnlástink rá a bizonyíték, hogy kapcsolataid a hatá гоп túlra is kiterjednek. Hogyan ala kuitak ki ezek a szálak? —. Ez szintén nem mai keletű .. Rokonaim, barátaim élnek odaát. A két testvérváros — Štúrovo és Esz­tergom — között egy kulturális szer­ződés Is van. Megtudtam, hogy az Esztergomi Műszeripari Müvek hatás­körében működik egy alkotócsoport; gondoltam, megpróbálom ,.. Befogad tak, azóta ts a tagja vagyok. De hát róluk úgy Is megtudsz majd többet, hiszen néhány napra a vendégeik le­szünk... Д Másnap reggel a hajókompon nem voltak sokan, elfért rajta ember, au­tó ... Mivel az alkotótábort a délutá­ni órákban nyitották meg, volt időnk körülnézni, megismerkedni jános ba­rátaival. Az első színhely Végvári János fes­tőművész műterme volt, aki koráb­ban sok hasznos tanáccsal látta el Jánost. A neves művész ottjártunkkor éppen jubileumi kiállítására készült. Elvönt témakörű, gyönyörű színkolo­­rltban megjelenő képeit nemcsak Ma­gyarországon, de a világ különböző híres galériaiban is bemutatták már Aki' Esztergomban jár, bizonyára felmegy a Várhegyre is. A mi utunk a híres Rondellába vezetett. A bazili­ka épület-komplexumába tartozó mű­­emlékházban tavaly gyönyörű kiállí­tótér met építettek ki. jános később elmondta, hogy meg­lepetésnek szánta számomra ezt a táriatlátogátást. Nos, ez a terve — valóban „bejött“. A Labor MIM al­kotócsoportjának tagjai állították itt ki műveiket. Szabadidőmben én is festegetek, így nagy élményt jelentett számomra az, hogy számos festési technikával találkozhattam. Ezen a nagyszerű tárlaton Lábik János ts kiállította két képét. Annyi más alkotásához hasonlóan ezeken is a víz, a folyó a fö motívum — ez­úttal az Európa számos országát ösz­­szekötő Duna. A tárlaton persze nem­csak festményeket, hanem nagysze­rűen megkomponált müvészfotókat, grafikákat, szobrokat és kisplasztiká­kat is láthattunk. Ez a kiállítás való­ban szép meglepetés, nagyszerű él­mény volt... A délutáni órákban elindultunk о tábor színhelye felé, s miközben a Wartburg becsületesen falta a kilo­métereket, nem győztem csodálni a gyönyörű tájat. A természeti szépsé­geken kívül olyan történelmi, kultu­rális értékek és műemlékek találha­tók errefelé, amelyek külön vonzó­erőt jelentenek. A Labor Műszeripart Művek üdülő­jében— amely egy Dunakanyar menti falucskában, Dömösön van — már vártak bennünket az alkotócsoport tagjai. A barátság — úgy éreztem — az első pillanatokban megköttetett; nem is csoda, hiszen a hasonló ér­deklődési körű emberek életét hason ló örömök, gondok szövik át... Az esti beszélgetés során aztán so­kat megtudtam az alkotócsoport múlt­járól, jelenéről. A 37 tagú kör 1980 ban alakult, az esztergomi képzőmű­vészeti és totóskör egyesítése révén A megnevezés — alkotócsoport — nagyon találó a képzőművészet min­den ága megtalálható benne, sőt még vídeo-köre is van. Számomra nagyon rokonszerves volt az, hogy ebben az alkotógárdában együtt dolgoznak hi­vatásos és műkedvelő kénzőművészek Neves festők, jól ismert fotóművészek személyes példáia, a velük való kö­zös munka anélkül fejlesztik a mű­kedvelők művészi látásmódtát. hogy bárki is alacsonyabb rendűnek érez­hetőé Itt magát. Az elkövetkező találkozó, előadá­sok, beszélgetések is mind tartalma­sak. érdekesek voltak, s nemcsak a közvetlen művészt fellődést, hanem a tárgyi ismeretek gyarapodását, a szülőhelyhez való kötődést Is szol­gálták. A csoDort nevét dicsért az a ténv is, hogv több megvet városi ve­zető is — mint például Simon Tibor tanácselnök-helvettes — résztvett né­hány találkozón. A négy nao folya­mán a legkülönbözőbb — vtdeofelvé telekkel tarkított — előadások része­sei lehettünk. A csoport két lelkes szervező embere. Sineki Gyula és Kollár István nemcsak arra flwelt hogv az előadások, a viták gördülő kényén folvíanak. hanem atra is — hogv valóban jól érezze magát min­denki. Természetesen arről is szólni kell, hogv az „anyavállalat" a labor MIM maga Is nagv gondot fordít a! kotócsoDortjának mindennemű támo­gatására. Többen ts mondták nekem, hogv a Dunakanyar Dömös felől nézve a leg szebb. Erről ml is meggyőződhettünk: amikor felballagtunk a falucska felet­ti Prédtkálöszékhez, vagyis a kilátó­hoz, feleíthetetlen látvány tárult elénk: a hegyek között kanyarog a széles Duna. melvnek völgye Helem bátó] Verőcemarosig belátható. A gyö­nyörködő néző láthatja Innen Szobot. Tebegényf. Pllismarőtot. Dömőst, Vi­­sgcrádot és Nagymarost, kelet felől a hegyek közűi DBdtg Pillsszentlászló hazai tűnnek elénk. Szemközt a Szent Mlhálv-hegy és a Hegyestető sziklás ormaiban, a háttérben viszont a Bör­zsöny hegyvonulatában gyönyörköd­hettünk. Ez a káprázatosán szép vidék mág­nesként vonzza magához a képzőmű­vészeket. A „szakmabeliek“ szerint — Itt él s alkot a magvar képzőművé­szeti élet ..krémfe“. Igv mi sem áll tűk meg, hogy néhányukat ne láto­gassuk meg műtermükben, ne beszél­gessünk el velük művészetükről, cél­jaikról, s a tájhoz való kötődésük­ről. Vertei József világhírű bélyeggrafi­kus házát — egyszerűen nem lenet alkeiülni; mar csak azért sem, mert a „Dömös Barátainak Köre“ tájvédő szervezet elnöke, s talán a legtöbbe tud erről a vidékről. Szinte öröm volt őt hallgatni a vidék érdekessé gélről, múltjáról, jövőjéről, s arról, mit is tesz a szervezet — amelynek számos képzőművész is tagja — a táj- és kulturális emléket védelméért. De jártunk Novák Lajos Munkácsy­­dfjas és Kollár György festőművész­nél is, akikkel szintén tartalmas be­szélgetést folytattunk. — Ne nagyon búcsúzzatok, hiszen úgy Is eljöttök majd hozzánk, meg aztán ml is átnézünk majd hozzátok. — Valahogy így búcsúztunk, vagyis — nem is búcsúztunk... Az idén. 1988-ban ismét megrendezik az alko­tótábort, s még egy eseményt: Lábik János Esztergomban, a Rondellában rendezheti meg legújahh — s eddigi legnagyobb — önálló kiállítását. Nagy elismerés az egy csehszlovákiai ma­gyar műkedvelő képzőművész számá­ra, amelynek mindannyian szívből örülhetünk. KALITA GABOR ★ Az alkotöcsoport néhány tagja [A szerző felvételei] „A napsugár kishúga* Sűrűn hull a hó. Dolgozószobám ablakából a havas-fagyos világot bá­mulom, s közben Szvorák Kati Dal­­vándorlás címmel egjelent első nagy­lemezét hallgatom. A hajlékony-ékes hangon énekelt dalok kivitorláznak a meleg szobából, s elvegyülnek a hópehely-kristályokkal, hogy lágysá­gukkal eső-könnycseppekké varázsol­ják a Kárpát-medence dermesztő hő­­zuhogását, mintegy zenében érzékel­tetve a „Dunának, Oltnak egy a hangja“ gondolatát. A lemez borító­lapján Közép-Európa műhold-felvétele látható . A Losonc fLučenec) melletti Pinc­­ről (Pincind) indult „kislányunk" aligha szorul bemutatásra, de hogy mégis felfrissítsem az emlékezetét, a lemez tömör ismertetőjéből (Palotai Erzsi írása) idézek: „...Losoncon született. Pincén volt kislány, Füle­ken (Fiľakovo) gimnazista, Budapes­ten Eötvös-kollégista. A szlovákiai magyarság népdalversenyének (Tava­szi szél... -K. L.) két ízben volt győztese... 1981-ben a Magyar Tele-' vízió által rendezett „Repülj páva" népdalverseny első helyezettje... Na­gyon egyszerűen énekel, mint a lá­nyok a fonóban vagy kukoricafosz­­táskor. Előadót készsége tragikus ak­centusokra is jelhangolódik, de lelki éghajlata mégis a derű, a vidámság, a tisztaság, a dalolás gyönyörűsége, az átadás árama — dalai nyomán felfénylenek az élet színei, valósága. Benső fényforrás ö. A napsugár kis­­húga.“ A minap Budapesten járva felke­rekedtem, hogy „honleányunk* nyo­mába eredjek. Szerencsém volt, sza­badnapja lévén odahaza találtam. Az „otthonról" jövőnek kijáró üdvözlés után elindultunk egy sajátos életút ösvényeinek a bebarangolására. —■ Budapesten lettem valóban el­kötelezett terjesztője a népi kultúrá­nak. Amikor elindultam hazulról, még nem tudtam biztosan, hol taláiok va­lami otthonra. Az EÖtvös-kolléglum fogadott be, az egyetemen a magyar­­könyvtáros szak jelentette a megálla­podást... Tanultam, gyűjtöttem, utaztam; népdalénekesként bejártam Európát, Kínát,' az arab világot, és voltak sikereim. Mégis, talán Finn­országban éreztem meg a legáthatób­­ban, milyen csodálatos hatalom a dal. A finn közönség lélegzetvissza­fojtva hallgatta a székely keservese­ket. Nem értették a szöveget, de érezték, miről szól__ Ma már tu­dom, hogy én is a mi nagyszerű kul­túránknak egyik követe vagyok, ami­kor itthon vagy távol az brszágtól fellépek a színpadra és megszólalta­tom a kincset: zenénket, dalain­kat... Éppen ezért szeretném, ha szlovákiai fesztiválokra is meghívná­nak! Szlovákiába ritkán hívnak, pe­dig oda mennék a legnagyobb öröm­mel... Gyüjtőutamon, Szlovákiában éppúgy, mint Erdélyben, magam is tapasztalhattam, amit fél évszázad­dal ezelőtt Bartók Béla írt: az embe­rek között nincs gyülölség. S ezt a bensőséges összetartozást Igazolhat­ná-e jobban más, mint a népzene? ... Ahogyan fokozatosan megismertem az egyes népek dalkincsét, nemcsak zenei, hanem néprajzi, történeti, iro­dalmi, s mindenekelőtt emberi isme­retekben gyarapodtam. • A szlovákiai magyarok körében gyakran hallani a számonkérésbe hajló kérdést: miért hagytad el szú­­kebb hazádat? — Komoly etikai kérdés. Mégis, eddigi életem azt a meggyőződést alakította ki bennem, hogy itt sokkal jobban és többet tudok szolgálni. Szlovákokkal is barátságok alakul­tak ki: 1985-ben a szlovák televízió­ban. a szénégetőkről készült filmben például magyarul énekeltem... Ha megkérdezik tőlem, mit tekintek ha­zámnak, azt válaszolom: a Kárpát­medencét ... • Milyen fogadtatásban részesült a nagylemezed? — Tízezer darabot adtak ki belő­le, s már elfogyott. Lehet, hogy után­nyomásra is sor kerül. Néhány hete a Dalvándorlás hanganyaga kazettán is megjelent. A kritikusok — Ma­gyarországon és külföldön is — nagy elismeréssel írtak róla. Ezek közül csak egyetlen egy mondatot említe­nék: „Szívből kívánom, hogy célja; a népdaltanulmányban otthonos nép­dalmüvészet iskolát teremtsen; Ko­dály szive vágya valósul meg benne. Rajeczky Benjamin, professzor." A le­mezsikert azonban többek között hű társamnak, Repiszky Tamásnak is köszönhetem, aki a gyűjtésben és a szerkesztésben értő szakemberként segített, továbbá a Vízöntő együttes­nek, és nem utolsósorban a zenei rendező Szörényi Levente igényes közreműködésének is. • Magányös vándornak tűnszl. -. • — Ez már az indulásban is benne volt, hiszen megkésve kerültem bele a magyarországi népzenei mozgalom­ba, amikorra már azon belül kiala­kultak az erővonalak. Evekig nem volt állandó otthonunk; Ismerősöknél, Fotó; Kaiser Ottó albérletben, és legutóbb hosszú időn át egy kazánházban húztuk meg ma­gunkat. Ehhez a lakáshoz augusztus­ban jutottunk hozzá. Végre van e­­hát állandó, igazi otthonunk. Ez azért is nagy öröm számunkra, mert néhány hét múlva várjuk első gyer­mekünk érkezését... О és még mindig szerepelsz? — Persze. Hiszen nincs gondom a légzéstechnikával... A parasztasszo­nyok sem hagyták abba az éneklést vagy a munkát, amikor várandósak voltak. • Jövőképed? — Szeretnék továbbra is boldog és kiegyensúlyozott lenni és messzebbre Jutni az általam választott ösvényen. Ez a lemez több éves periódust zárt le. Végtelen lehetőség van még azon­ban arra, hogy Duna menti honossá­gomnak zenei tényeit tanulmányoz­zam. s elmerüljek bennük. Ф Most veszem észre, hogy beszé­dedből eltűnt a palóc íz! — Otthonról a palóc nyelvjárást hoztam magammal, s ez a minden­napi beszédben sok gátlást okozott, időközben hihetetlen erőfeszítéssel megtanultam a tájjelleg nélküli kiej­tést, s különös, azóta a pódiumon jobban tudom vállalni palócosságo­mat. Magyarországon valami furcsa idegenséggel hallgatják a tájszólás­sal beszélő embert. Sokakban az a meggyőződés él, hogy tájnyelven be­szélni az alacsonyabbrendűség jele. # Kedvteléseid? — Szeretek vadvirágot szedni, ás­ványokat gyűjteni, olvasok ... A beszélgetést befejeztük. Elköszö­­nésem előtt még bemutatják a la­kást. Kellemesen otthonos, és sajátos hangulatot áraszt. Mindenféle zöld növények. A falakon szőttesek, mező­­ségí tányérok, egy Ady-maszk, dedi­kált Ady- és (ász! Oszkár-portré. A könyvespolcon — Szabó Erviné volt — Pincén égetett agyagkorsók, m3- zos edények. És még számtalan csa­ládi tárgyi emlék, amelyeknek meg­van a külön történetük és életük. Akárcsak Szvorák Katalin dalban vándorló üzenetének a tágabb hazá­ban. Lejegyezte; KORCSMAROS LÄSZL0 * Vertei János (baloldalt) házának teraszán Lábik Jánossal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom