Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-08 / 1. szám

1983. január 8. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Márta, a „vidított órabér" K! emlékszik ma mér azokra a régesrégi Időkre, amikor azt ts világlátott embernek tartották, aki a faluja határán túljutott, s más faluk, netán városok Idegen szokásairól, más­féle népeiről mesélt. Nem csoda, ha figyel­mesen, sőt álmélkodva hallgatták, hiszen még jómagam is Ismertem olyan embert, aki sosem tette ki a lábát a falubői, ahol megszületett. „Szerencséje volt, katonának nem volt jő ..., de nem Is tudott az semmit a világról“ —' emlegetik még ma Is. Nos, azöta kisebb lett a világ, közelebbre jött a „messzi“, más lett a „távol“. Tévé és újságok, rádió és útiköny­vek csábítják a legkisebb faluban lakókat is hosszabb-rövldebb utazásra. Ogy módjával él­nek is az emberek a lehetőségekkel. Azon­ban még ma Is akadnak, akik sajnálják erre a pénzt, s Inkább a tapintható, naponta szem­revételezhető javak megszerzésére fordítják. Horváth Márta nem ezek közé tar­tozik. ö — látni akar, minél többet megnézni, bejárni a világból. Megis­merni távoli tájakat, közelről, sze­mélyesen szemügyre venni, hogyan élnek ott az emberek. Talán munká ja — az, hogy emberekkel kell dől goznla — szította fel benne ezt az igényt, ezt a szenvedélyes érdeklő­dést. A Szlovákiai Nőszüvatség Duna szerdahelyi (Dnn. Streda) Jb politikai dolgozójaként számtalan akció, elő­adássorozat, beszélgetés szervezőle és részvevője volt, amelyek egy-egy világméretű probléma, kérdés körébe vonták a hazánkban élő nőket. A há-Néhány héttel ezelőtt Izgatottan és vágyakozással telve indultam el eddigi legizgalmasabb turtstautamra, az egzotikus, vonzó, s oly sokáig el­érhetetlennek tűnő Afrikába, azon be­lül is az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságba. A francia gyar­matosítás alól 25 évvel ezelőtt fel­szabadult ország, területét tekintve a második legnagyob, történelmét, gaz­daságát és politikai súlyát tekintve pedig a legjelentősebb, legfefleitebb afrikai ország. Vadregényes szépsé­gű hegyvidékeivel, s napégette siva­tagi tájaival, virágzó oázisaival, ter­mékeny tengerparti lankáival, sok­színű etnikumával a különlegessé­gek országa, ahol óriási ellentétek közt van jelen a szegény kelet és a leggazdagabb nyugat. Egy több ezer éves múltú nép virágzó hazája ma Algéria. I. e. 1200-ben jöttek Bszak- Afrtkába a föníciaiak, s utánuk gya­kori népvándorlások színterévé vált a térség. A templomok mecsetekké változtak, majd újra templomokká, ahogy azt a történetem forgása dik­tálta. A púnok után négy évszázadig a rómaiak uralkodtak, őket az ara­bok, a bizánciak, s spanyolok, mafd a törökök követték, végül — 1830- -töl — a francia gyarmatosítók. Bi­rodalmak alakultak és szűntek meg, de számtalan formában itthagyták nyomukat. Algéria történelmére az arabok behatolásának és az iszlám térhódításának volt máig ható ere­je. Az őslakosok a berberek voltak, akikkel az arabok keveredtek, s így kovácsolódott össze a soknemzetisé­gű és -törzsbéli nép, amelyet ma al­gériai népnek nevezünk. В népet egy nemzetté nem a nyelv, hanem az Isz­lám és a sok évtizedes függetlenségi és szabadságharc ötvözte. E gazdag múltú és biztató jövőjű ország jelenével való ismerkedésün­ket a fővárosban, Algírban kezdtük. Az első pillanatban világossá vált, hogy nem csupán más földrészre, de egy teljesen más világba csöppen­tünk. A száraz forróság abroncsként Aligha vitatható: Tont Schumacher NSZK belt labdarúgó a világ legjobb „portásai“, futballkapusai közé tar­tozik. Fütyülök rátok... (Sípjel) címmel az NSZK ban 1987 elején megjelent könyvével világraszóló botrányt kavart. Nos, a budapesti Medicina Sportkiadó gondozásában példás gyorsasággal már magyarul Is megjelent „Schumi“ kötete... A világ élvonalába tartoző kapu védőnek biztos helye volt a nemzett tizenegyben Sőt. az anyaegyesülete. FC Köln ts hosszú!e|áratú szerződést biztosított számára, állandó játékle­hetőséggel, jő keresettel, kényelmes, ború pusztította vietnamiak, az éhe­ző etióp gyermekek, a chilei üldözöt­tek, a jogaikért küzdő angolaiak, a fegyverkezés ellen tüntető nagy-brl­­tannlal asszonyok... Málta már ek­kor. ezeknek az akcióknak során fel­lapozta az útikönyveket, figyelmesen tanulmányozta ezeknek az országok­nak a földrajzi, történelmi adottsá­gait, körülményeit, társadalmi hely­zetét. És aztán — csak bele kellett kós­tolnia az utazásba! — nekivágott a világnak. Az Ifjúsági Utazási Iroda leghűségesebb ügyfele lett. szorított benőnket, a tarka emberára­dat hamarosan magával ragadott. Mindenütt pálmafák, délszaki növé­nyek, hófehér házak, villák, lüktető sugárutak, modern üzletek, bankok, középületek. Városnéző sétánkat az arab óváros­ban, a Kaszbában kezdtük, ahol sok XI—XIV. századi műemlék található, többek közt Szidi Abdulrahman me­csetkriptája, a Nemzeti Színház és a csodálatos Nemzeti Múzeum. A mú­zeum a franciák megjelenése előtt a város leggazdagabb urának a pa­lotája volt. Mintha az Ezeregyéjszaka meséinek a színhelyén járnánk. Csip­kézett, mozaikokkal kirakott falak, a hangulatos helyiségek gazdagon díszített kézi szőnyegeket, ékszere­ket, kelyheket és kegytárgyakat, ré­gi algériai népviseleteket, néprajzi értékeket őriznek. A hárem és az úr hálószobája eredeti módon berendez­ve, régi fényében tündököl, s a tör­ténelmi lecke és a helyi szokások ismertetése nyomán képzeletünkben még a múlt hús-vér figurái is meg­elevenednek. A régi korok levegőjé­nek varázsa nem tudja feledtetni ve­lünk a szűk, piszkos utcákat, az om­ladozó házakat, ahol emberek ezret máig nyomorban élnek. A fátyolba burkolődzott asszonyok, a zord arcú férfiak, a bámészkodó, piszkos gye­rekek, a szamárkordék, a vízvezeték és a csatornahálózat hiánya, a tor­nyosuló szeméthegyek mind-mind a nyomorúságos múltat idézik. Lehan­golva tértünk vissza a forgalmas, modern városrészbe, ahol az építé­szeti stílusok szerencsés keveredése folytán boltíves, köcsipkés, mozaikok­kal gazdagon díszített házsorok, s az úf lakótelepi emeletes házak egyéni arculatot adnak Afrika egyik leq­­szebb, legmodernebb fővárosának. Itt található a Kormánypalcta, az egye­tem. melynek 5000 hallgatója van, a Nemzeti Könyvtár impozáns épületei. A fóposta csodaszép épületének fa­lain mozaikképek mesélik el az or­„Fütyülök rátok... biztos megélhetéssel. Ö mégis megírt egy könyvet, ma­gára haragítva vele klubja és a vá­logatott edzőit, vezetőit, de csapat­társait, sőt barátait és Ismerőseit is. Toni Schumacher könyve önvizs­gálatra készteti az egész világ futbal­lal foglalkozó és labdarúgásból élő sportolóit, szakembereit. A szerző kíméletlenül lerántja a leplet az NSZK válogatottjáról, csakúgy, mint a Bundesliga csapatai­ról, Játékosairól. Feláldozza egyene­sen felfelé ívelő karrierjét a „szent ügy“ érdekében. „Fellázadt a sport Jól fizetett rabszolgája“ — írták róla a lapok. Mert a profi labdarúgó igenis rabszolga. Adják-veszlk, mint Spartacus kétezer évvel ezelőtti, fe­hérre meszelt lábú sorstársait. „A szőke óriás könyvével Időzített bombát helyezett a DFB az NSZK Labdarúgó Szövetsége alá, írja a kö­tet előszavában Radnóti László, a magyar fordítás egyik szövegmagya­­rítója. A bomba fel Is robbant, s utána cseppet sem kesztyűs kézzel Jövedelme nem több, mint hazánk­ban egy dolgozó ember átlagos havi fizetése. De erre gyűjt, takarékosko­dik. Igaz, megteheti, független em­ber. Akik Ismerik, elfogadták, hogy Márta — Ilyen. Ez a célja, ez a hob­bija, ez a „mániája“. Akik még nem hallották élményeiről mesélni, fur­csállják, mert ez a felfogás igencsak eltér a Csallóközben most általános­tól. A legtöbb ember csak akkor vág neki ilyen nagy és messzi útnak, ha már másra nem kell, ha már mindene megvan. Vagy azért, hogy külföldről Is hozzon „valamit“. Nos, Márta néhány aprócska, szép emléktárgyon, színes sálon, vékony­ka gyűrűn és finom fülbevalón kívül nem „szerzett“ mást, csak — élmé­nyeket. És rengeteg képet, felvételt. Pedig ez ideig tizenhat országban járt már. A szocialista országokon kí­vül volt Franciaországban, Belgium­ban, Luxemburgban, Nagy-Brltannlá­­ban, Ausztriában, az NSZK-ban, Tö­rökországban, Görögországban és a legutóbb — Algériában. Hogy ne csak ismerősei hallgassák — szűk körben — hanem ml Is ré­szesei lehessünk ennek az utazásnak, leírta élményeit, benyomásait olva­sóinknak Is. Most Dániába készül. Azt mondja, az afrikai forróság után a friss, észa­ki levegőben szeretne „megmáitóz­ni“. De egyelőre tartsunk vele Afrikába! H. Mészáros Erzsébet szág történetét, s aranybetűs Korán­­idézetek intik az igazhlvót Mohamed próféta tanításának feltétlen követé­sére. Megcsodáltuk a város botani­­kuskertfét, melyben a nyúlánk pál­ma- és eukaliptuszjákon kívül jlku­­szók, agavék, leánderek, s más eg­zotikus virágok és fák ezret adnak ízelítőt a földrész flórájából. Pár percre tisztelgünk Abd-el Kader emir, nemzeti hős szobránál, aki 1832— 1870 között fáradhatatlanul küzdött a függetlenségért. A kegyelet virágai mindig hirdetik az Iránta érzett és tanúsított össznépi tiszteletet. Meg­csodáltuk az El Kebik és El Dzsedid nagymecseteket, s Afrika legnagyobb szállodáját, az Interhotel Afrtcát, melyet egzotikus parkerdő vesz kö­rül, s nem utolsósorban a város szí­vében lévő hipermodern katolikus templomot. A késő délutánt órákban felvonóval kapaszkodtunk fel a Szent Rafael dombra, ahol teljes szépségé­ben, büszkén emelkedik az Afrikát Szűz Márta-bazilika. Ez 1868 és 1872 között épült, az Isztambult Aja Sofia mintájára, bizánci stílusban. 1970-ben az algériaiak újították fel a bazilikát, s így nem csoda, hogy a katolikusok szent helyeire nem jellemző keleti pompával, gazdag díszítéssel kapott új köntöst. Mire kijöttünk már tel­jes esti fényárban terült el lábunk alatt a város, lenyűgöző, vibráló su­­gárútjatval, épületeivel, s a hatalmas kikötővel. Felejthetetlen képként rög­ződött bennünk. Az Etnográfiai Múzeum, a Bardo megtekintése óriást élmény volt. A pálmák árnyékában meghúzódó, min­dennemű hivalkodást nélkülöző fehér épület hihetetlenül sok kincset, nem­zett értéket őriz. Bemutatja Algéria sokszínű néprajzát, a Tassili-i ősko­ri sziklarajzok jelentős részét, az ásatások során előkerült kerámiákat, amforákat, vázákat, tálakat, éksze­reket. Látható Itt eredeti módon be­rendezett algériai konyha és hárem is, továbbá edények, régi fegyverek, török korabeli ékszerek, hangszerek, könyvtllusztráctök, játékok, népvtse­bántak el a locsogó, műhelytitkokat, szex- és alkoholügyeket kifecsegő csodakapussal. Hiába no, senki sem szereti, ha könyörtelenül, kíméletlenül szemébe mondják az igazságot. Toni, ,a márványkolosszus“, Mexi­kó egyik sztárja, az 1986-os eszten­dő játékosa vezetői, kollégái, barátai fejére olvassa vétkeiket. Állításai va­lósak, ezért egyetlen mondatáért sem lehetett beperelni ót. De ezek után lássuk, miről is szól a könyv valójában. Harald Schumacher a II. világhá­borúban porig rombolt Düren nyu­gatnémet kisváros nyomornegyedé­ben született. Tizenkét éves korában került a városka futballcsapatához. Hangyaszorgalommal és vasakarattal edzett, gyakorolt. KI akart kerülni a szegénységből, hogy vigye valamire Egyszer aztán leszerződtette öt a nagynevű 1. FC Köln. Szinte minden szabad percét az edzőpályán töltötte. Rengeteg lemondás árán a düreni kis Haraldból a nagy Tónivé érett. A letek, szőnyegek, harci öltözékek, törzsi szokásokat bemutató ruhák, edények, fegyverek, sátrak s még temérdek, érdekes, értékes tárgy és szellemi érték. A múzeum bőségével, sokszínűségével, áttekinthető, ugyan­akkor változatos elrendezésével ejti foglyul a látogatót, s ad ízelítőt a rég letűnt tdök népeinek életéről, munkájáról, szokásairól. Körsétánk kővetkező állomása a város fölé emelkedő emlékmű volt, amely az algériai nép sok áldozatot követelő, de végül is győztes harcá­ban elesett hősöknek állít örök em­léket. A három, magasba törő oszlop boltíves hajlatában elhelyezett három monumentális szoborkompozíció Al­géria újkori történelmének legjelen­tősebb sorsfordulóit jelképezi: a auarmatosítás megkezdésének Idősza­kát, az 1945-ös tragikus eseményeket és 7962. június 5-ét, amikor az ország önállóvá, függetlenné vált. (A második viláaháborúban az al­gériaiak a franciák oldalán harcol­tak. 1945. május 8-án örömmámorban ünnepelték a győzelem napját, és tö­megek milliót követelték az ország függetlenségét. A francia kormány azonban nem tartotta be ígéretét, s ezen a napon Szétifben és Constan- Uneben 45 ezer embert lövetett ha­lomra.) Ezután a város ultramodern be­vásárló és szórakoztató negyedében tettünk körsétát. A szép és drága üz­letekben minden kapható, a nyugati csúcstechnikát jelző márkák sokasá­ga között a hazai termékek Is egy­re nagyobb teret hódítanak. Szemmel­­láthatóan fejlődik az ipar és a me­zőgazdaság, bár a súlyos gyarmati örökséget negyedszázad alatt nem le­het nyomtalanul eltüntetni. A gyar­matosítók semmire sem tanították meg a népet, s mikor 1962-ben el­hagyták az országot, nem volt szak­ember, sőt a kisszámú algériai ér­telmiség még az anyanyelvét sem tudta. Mindent a nulláról kellett kez­deni, következetes munkával leküz­deni az írástudatlanságot, kinevelni a szakembereket és fokozatosan be­indítani az ország gazdasági és po­háború utáni évek legnagyobb né­met kapusának, Toni Tureknek a tiszteletére kapta ezt a második ke­resztnevet. Egy Idő után már helyet követel magának a válogatottban Is. Aztán következett a Battlson-ügy. Erre még jól emlékezhetünk. Az NSZK válogatottja döcögő játékkal, de bejutott az 1982-es labdarúgó VB elődöntőjébe. Sevillában, az NSZK- legénység a . franciákkal mérkőzött. És a német csapat, épp Toni gyatra védésének „köszönhetően“, nem ju­tott a döntőbe. Ráadásul Schumacher az egyik tá­madás során valósággal leterltette az ellenfél csatárát. Patrick Battison-t. Ártatlan vagyok, bizonygatja könyvé­ben a válogatott kapuvédő, a labdá ért folyó harcban véletlenül sebesí­­tettem meg a francia játékost. „Véletlenül?“ Ezért a belemenéséért a franciák, de a németek közül ts sokan meg­vetették. Az egész világ a „sevillai rém“-ként emlegette. Ö azonban pár hőnap múltán lát­ványosan, tv-kamerák, fotósok ős ri­porterek hada előtt kibékült ellenfe­litlkal életét. Nehéz évek voltak ezek, de az algériai nép elszántsága nem­csak a harcokban, de az azt követő építőmunkában ts megmutatkozott. Algír a szivünkbe lopta magát sok­­színüségével, nyugtalan lüktetésével, áttekinthetetlen, minden szabályt, rendszert nélkülöző közlekedésével. Az ügyes rendőrök pontosan eligazodnak ebben a számunkra kaotikus forga­lomban, s aránylag rendben tarifák a hömpölygő autó- és emberáradatot. A rapszodikus közlekedés szinte min­den autón nyomot hagy. No és az autóbusz-közlekedés az valami cso­da — mégpedig elsősorban azért, hogy annyi embert szállít. Az ajtók­ban, a lenyttott ablakokon mindé­­nütt fürtökben lógnak az' emberek. A járdákon hömpölyög a tarka em­beráradat. A demográfiai robbanás félelmetes, s ez a fővárosban ts nyomasztólag hat; lakossága ma már több mint 2 és fél millió. Évente különben mintegy egymillió gyerek születik az országban, mivel az ál­­lám ugyan nem, de a hagyományok a leghatározottabban tiltják a család­­tervezést .., Három napig Ismerkedtünk a vá­rossal, amely lüktetőén csodálatos, piszkos és fényesen tiszta, kedves és félelmetesen zord, afrikai és euró­pai, hagyományosan maradt és mo­dernül haladó. Lefátyolozott nők, s a legújabb párizsi divat szerint öltö­ző csttrik, elegáns urak és rongyos koldusok, a legújabb japán autók ét szamárkordék, düledező házak, s ma­gasba törő üvegépületek, gyönyörű parkok és bűzös szemétdombok, s még számtalan ellentét városa. Sugárút­tal, modern üzletel nem a képzele­tünkben élő Afrikát tükrözik, bár a belvárosban a legsötétebb feudaliz­mus húzódik meg. Algír az évszáza­dok folyamán hol a mélybe süllyedt, hol a csúcsokra hágott, 132 évig volt a franciák legfontosabb afrikot gyar­matának a központja, 1962-től pedig a független Algéria fővárosa, tjpart és kulturális központja. lével. És további parádés védései­vel bizonyította: ezek után ts rászol­gál az 1. számú mez viselésére. De mesél Schumacher egyebeket Is. Bundákról, nyílt és burkolt dop­pingügyekről, a Bundeslígában és a válogatottban uralkodó cseppet sem rózsás- hangulatról is szól. A kemény edzésmunkától soha nem riadt vissza Mert, jegyzi meg az egyik fejezet elején, a labdarú­gás nem ábrándos széplelkek, hanem olyan kemény fickók sportja, akik képesek teljesítőképességük határát Is túllépni. A profi labdarúgásban a játékos mindenekelőtt nagy beruhá­zást Jelent. A sérült vagy formán kívül lévő futballista csak nyűg, te­her. Ezért aztán a klubok csodaedzői, orvosai, nem riadnak vissza „egész­ségesre lnjekclőzásuktől" sem. A könyv vége felé olvashatunk még az Adidas és Puma sportszer­­gyártó cégek párharcérői, a reklám szerepéről, a sportújságírók mester­kedéseiről Is. Toni Írása végén ja­vaslatot tesz a labdarúgás megrefor­málására Is. A kötet Izgalmas olvasmány. ZOLCZER LÁSZLÓ ALGÉRIAI UTAZÁSOK 1. Történelem dióhéjban — Algír (Folytatjuk j Horváth Márta A Nagy Mecset У 1 4 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom