Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-29 / 4. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES.

1988. január 29.

Hl SZLKP KB Tiüngüsei! új tagja

E tény kiemelését azok az ú] igények indokolják, amelyeket pártunk a sajtóval szemben támaszt most, a szocialista demokrácia elmélyítésének Időszakában. Az SZLKP KB január 14-f ülésén hangzottak el ezek az elvárások: a nagyobb bátorság, szakavatottság, bíráló szellem, pártosság és magas fokú politikai felelősségtudat mint az újságírói munka meghatározó tényezői. Ugyanezen a plénumon mind a Pravda, mind az Űj Szó főszerkesztőjét az SZLKP KB Titkárságának tagjává választották.

Kiss József elvtárs, az SZLKP KB Titkárságának tagja, az Oj Szó főszerkesztője 1944. április 28-án Nagykapóson /Veľké Kapušany) született. A bratislavai Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karán folytatott tanulmányait befejezve, az Oj Szónak, az SZLKP KB napilapjának szerkesztőségében és a Csemadok KB-n dolgozott. 1970 és 1986 között az SZLKP KB Marxizmus—Leninizmus Intézetében levéltáros, majd tudományos munkatárs, később pedig osztályvezető volt. 1978-ban megszerezte a történelemtudományok kandidátusa tudományos fokozatot. 1986-ban az Oj Szó főszerkesztője lett.

A CSKP-nak 1969 óta tagja. Több tisztséget töltött be a pártban és a társadalmi szervezetekben. Az SZLKP

1986. évi kongresszusán megválasztották az SZLKP KB tagjává. Oj tisztsége betöltéséhez, az újságírói munkával szemben támasztott igényes követelmények teljesítéséhez sok sikert kívánunk Kiss József elvtársnak.

ITTHON TÖRTÉNT

Országos aktívaértekezletet tartottak a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok képviselői a Valašsaké MeziiiCí-l Efsz-ben. Áttekintették, hogyan járuljanak hozzá a CSKP KB 7. ülésén hozott határozatok és a gazdasági mechanizmus átalakítása terén kitűzött feladatok teljesítéséhez. A tanácskozáson részt vett František Pitra, a CSKP KB E'nökségének póttagja, a KB titkára és Vasil Mohorita, a SZISZ KB elnöke. Beszámolójában a SZISZ KB elnöke kritikusan értékelte a mezőgazdaságban dolgozó SZIS-tagok tevékenységét.

Felszólalásában František Pitra méltatta a SZISZ és az ifjúsági kollektívák eredményes munkáját, s kiemelte, hogy a SZISZ IV. kongresszusán a fiatalok jelentős érdeklődést tanúsítottak a mélyreható társadalmi változtatásokba való bekapcsolódás iránt. Leszögezte, most az a cél, hogy minden fiatal minél jobban megértse a vá’tozások lényegét. Mezőgazdaságunk ma magas színvonalon van, de a XVII. pártkongresszus határozatai alapján ezt a színvonalat még tovább kell emelni.

Szlovákiai pártaktíva-értekezletet tartottak Bratielavában, az SZLKP KB székházában. A résztvevők a szakmunkásképzésnek és až ezzel kapcsolatos politikai nevelésnek a további javításáról tanácskoztak a párthatározatok szellemében.

A tanácskozást Ľudovít Pezlár, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára nyitotta meg. Felszólal az értekezleten Jozef Lenárt is, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZKP KB első titkára. Köszönetét mondott a szakmunkásképzés rendszerének átdolgozásáért, s hagyra értékelte a vállalatok, a szakágazatok és a nemzeti bizottságok hozzájárulását a szakmunkásképzés jobb feltételeinek megteremtéséhez. Hangsúlyozta az ifjúság sokoldalú szakmai felkészítésének fontosságát a tudományos-műszaki fejlődés folyamatában való aktív részvételben.

Az utóbbi években rendszeresen részt vesz íek a Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia (CSSZMA) plenáris ülésein, így betekintésem van abba is, hogy a CSSZMA Elnöksége milyen kérdésekkel foglalkozik. Az elnökség általában havonta egy alkalommal ülésezik, š a CSSZMA XXVIII. és XXIX. plenáris ülései közötti időszakban többek között a következő kérdésekkel foglalkozott:

9 az agrotechnika új irányai;

9 a tudományos-műszaki fejlesztés hatása a mezőgazdasági—élelmiszer-ipari komplexum szerkezetére és fejlesztésére;

• a tudomány feladatai a hústermelésben;

• a CSSZSZK vadállományának jelenlegi helyzete és a civilizációs tényezők hatása;

— a komposztkészítés folyamatának szabályozása és irányítása;

9 a termelésből átmenetileg kivont földterületek erdőtelepítésre való felhasználásának koncepciója;

9 az új gépek szállításának mennyiségi és minőségi javaslata 201D-ig; 9 a gazdasági állatok ürüléke biogáztermelésre való felhasználásának értékelése;

9 az élelmiszer- és takarmányipar nyersanyagainak minősége;

9 a tudomány és a kutatás feladatai az ésszerű táplálkozás feltételei között, főleg a csecsemő- és gyermektápszerek. valamint a diétás élelmiszerek gyártásában;

9 a biológiailag aktív anyagok hasznosítása az á'lattenyésztésben;

9 az embrió-átültetés irányított módszere kihasználásának koncepciója a CSSZSZK-ban;

9 a növénytermesztés szerkezete az ipari szennyeződéssel károsított körzetekben;

9 a tudományos-kutató bázis fiatal dolgozói versenymozgalmának értékelése;

• a CSSZMA 1986. évi tevékenységének értékelése;

9 a CSSZMA szervezési és ügyviteli szabályzatának javaslata;

9 a mezőgazdasági földterületek termőképességének növelése és észszerű kihasználása;

9 a talajkutatás jelenlegi helyzete és távlatai a CSKP XVIT. kongreszszusának határozatai értelmében; 9 a műtrágyák választékának és minőségének időszerű kérdései.

* • *

Az elnökségnek a CSSZMA XXIX. és XXX. plenáris ülései közötti tanácskozásain többek közölt a következő napirendi pontok szerepelek:

■ a szántóföldi növénykultúrák hozaraképzésének genetikai kilátásai;

■ az erdőgazdasági talajjavítás fejlesztése;

■ a mezőgazdasági—élelmiszer-ipari komplexum gazdasági mechanizmusának átalakítása;

■ a CSSZSZK táplálkozáspolitikai

Értékelések és feladatok

problémái a kilencvenes években;

■ a gazdasági állatok genetikai alapjának megőrzése;

Я a CSSZSZK erdeinek Jelenlegi helyzete és fejlesztése;

И a tudomány feladatai a baromfihús-termelésben;

■ a tudományos-műszaki haladás legújabb vívmányainak hasznosítása a mezőgazdasági—élelmiszeripari komplexumban;

H az enzimek gyártása és felhasználása; ,

Я az erdőtalajok termőképességének megtartása és növelése;

Я a CSSZSZK földalapjának ésszerű kihasználása;

■ a biotechnológiával kapcsolatos szakemberképzés a mezőgázdasági-iparl komplexumban;

■ a mezőgazdasági—élelmiszer ipari komplexum tudományos-műszaki fejlesztési egységes tervének javaslata a kilencedik ötéves tervidőszakra;

H az élelmiszer-ipari gépgyártás problémái és az élelmiszeripar korszerű technológiainak kihasználása;

■ a CSSZSZK rétjeinek és legelőinek hatékony intenzifikálása;

Я a mezőgazdasági laboratóriumok fejlesztésének fő irányai 2nl0-ig. Már a felsorolásokból is kitűnik, hogy a Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia Elnöksége l.S87-hen általában a mezőgazdasági—éle'miszeripari komplexummal kapcsolatos legfontosabb kérdésekkel foglalkozott. Természetesen az elnökség üléseinek napirendjén számos egyéb kérdés is szerepelt.

* • *

/

A Csehszlovák Mezőgazdaság! Akadémia 1988. évi fő feladataival lapunk mű't évi 48. számában már részben foglalkoztunk. Az akadémia idei évi tevékenysége főleg а XXV. plenáris ülésén elfogadott szintetikus célfeladatokból indul ki. Általában évente két plenáris ülésre került sor.

Az idén az e’ső, a tavaszi ülés napirendién a mezőgazdasági területek termőképességének növelése és észszerű hasznosítása szerepel. Az említett témakör megoldása megkövetelt számos alapelv kidolgozását, amelyek többek között a mezőgazdasági földalap ésszerű kihasználásával, a nehéz, kötött és á szennyezett- talajok •termőképességének' növelésénél, "ai' öntözőberendezések : kihasználásával; az agrotechnika -ftp-irányaival,, a- »öv vénykuitúrák tudományosan irányított széfhelyezésével, a nemesítés genetikai alapiaival, valamint az integrált- tápanyageliátással és növényvédelemmel kapcsolatosak.

A második — az őszi — plenáris ülés köznonti témáiét a mezőgazdasági—élelmiszer-ipari komplexum teljesítményének és hatékonyságának növelése képezi. A kilencedik ötéves terv előkészítésével kapcsolatban a plenáris ülés értéken majd a -mezőgazdaság alapvétő feladatának — a lakosság élelmezése biztosításának, az élelmiszerekből valő önellátás megszilárdításának — teljesítését. A figyelem középpontjába többek között Olyan kérdések kerülnek, mint a hazai piac állandósításának megszilárdítása, az élelmiszer-termelés költségeinek csökkentése, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzete -a népgazdaságban, a mezőgazdaság részaránya a nemzeti jövedelem képzésében a munkatermelékenységgel, a gazdaságossággal és a tudományosműszaki haladás vívmányainak gyakorlati érvényesítésével kapcsolatos tartalékok feltárása, a gazdasági mechanizmus átalakfíásának hatása a mezőgazdasági—élelmiszer-ipari komplexum gazdasági és szociális fejlesztésére, a mezőgazdaság teljesítményének és hatékonyságának növelése a ki’encedik ötéves tervidőszakban.

• * •

A szintetikus célfeladatok teljesítésével összefüggésben az akadémia tudományos szervei az idén többek között a következő kérdésekkel a foglalkoznak:

4 a gazdasági állatok takarmányozása tudományosan Irányított központjai tevékenységének értékelése és mődoítása;

4- a tudományos-kutató bázis fő irányai az állati eredetű élelmiszerek minőségének javításában:

4- a tehenek betegségeinek és anyagcserezavarainak diagnosztizálása, megelőzése és gyógyítása;

4 az élelmiszer-ipari hasznosítású mezőgazdasági nyersanyagok minőségének javítása;

4- az erdőgazdaság fejlesztésének gazdasági feltételei;-+• a biotechnológia hasznosítása az erdőgazdaságokban;

4- a bioszféra védelmének módszerei |. és problémái;

4 a mezőgazdasági gépek kihasználásának e’emzése a mezőgazdasági nagyüzemekben.

* # *

A CSSZMA tudományos munkahelyei idei tevékenységüket lényegében háromféle szempontból végzik. Gazdasági szempontból a termelési és egyéb' költségek csökkentése, biológiai szempontból & talaj’ termöképes-• ségének a növelése, ökológiai szempontból pedig a környezetvédelem a legfontosabb feladatok egyike. A tudományos munkahelyeken az eddigieknél nagyobb figyelmet szentelnek az élelmiszeripar fejlesztésének, a biotechnológia adta lehetőségek kihasználásának. (bara)

BELPOLITIKAI KOMMENTÁR

A kettő — az egyéni érdek és a közügy — összeegyeztethetőségéről, illetve azonosságáról beszélgettem nemrég egy hnb elnökével. „Figyelje meg, hogy az emberek csak addig mozgósfthatók közérdekű tennivalók elvégzésére, amíg egyéni érdekük fűződik hozzá“ — magyarázta. Nem értettem, miért tekinti ezt bajnak. Nyilvánvaló, hogy mindenkit elsősorban a saját portája előtti út vagy gyalogjáró építése érdekel, hogy a napközi létesítése annak fontosabb, akinek óvodás vagy iskoláskorú gyermeke van. A hnb vezetőinek, dolgozóinak vagy képviselőinek pedig éppen az a feladatuk, hogy Rzeket az „egyéni érdekeket“ felmérjék, s fontossági sorrendbe csoportosítva, megoldásukat — közérdekké tegyék.

Ez ideig is így volt ez, s éppen a lakossági igények és szükségletek figyelembevétele lendítette előre falvaink üzlehálőzatának, szolgáltató házainak építését, a közművesítés fejlesztését, az óvodák építését. Most azonban még az eddiginél is nagyobb felelősség, több feladat hárul a helyi nemzeti bizottságokra.

A CSKP KB 7. plénuma leszögezte, hogy a területi egységek átfogó szociális-gazdasági fejlesztésének biztosítása, az emberek alapvető szükségleteinek kielégítése során pótolhatatlan szerepet játszanak a nemzeti bizottságok. Az átalakítás megköveteli, hogy nyomatékosan erősödjön a szerepük a gazdasági fejlesztésben és a társadalmi viszonyok demokratizálása folyamatában.

Ezzel kapcsolatosan az SZLKP KB Elnökségének beszámolója a januári plénumülésen rámutatott; „A nemzeti bizottságok nem eléggé élnek jogkörükkel és nem használják ki szerepüket. ami negatívan mutatkozik meg a kerületek, járások, városok és községek fejlődésében. Az átalakítással összefonódó szociális politika határozott fordulatot tesz szükségessé a lakossági szolgáltatások méreteit és minőségét illetően “

Elsősorban a kerületi és járási nemzeti bizottságoknak kell — az illetékes reszortok támogatásával — növelői a területi egységek átfogó szociális és gazdasági fejlesztése hosszú és középtávú tervei kidolgozásának színvonalát, nekik kell naamit javasolnak, falrahányt borsó marad, mert a falu vezetői saját hatalmukból olyan bástyát emelnek, amely mögött minden más fontosabb, mint a lakosság igényei.

Volt idő, amikor azzal hárították át a felelősséget, hogy ez meg az — nem rajtuk múiik, hogy „ott fent“ született ez vagy az a döntés. Akkortájt a rázós úton döcögő busz utasai a két falut összekötő út minőségéért is a fővárosban székelő központi szerveket hibáztatták. Odáig azóta már eljutottunk, hogy a lakosság zöme tudja, lakóhelye, közvetlen környezete állapotáért a helybeliek — vezetők és dolgozók — tehetik a legtöbbet.

lakosság bizalmából élvezett — jogkörrel, minden esetben számot kellett-e adniuk az elmulasztott lehetőségekért?

Most, amikor még nagyobb jogkörrel, önállósággal kell majd tevékenykedniük a nemzeti bizottságuknak, vajon jut-e elég idő a lakossági észrevételek, javaslatok és igények felmérésére? , Elegendő-e a falugyűlés hogy ott hangozzék el a tanácsi számadás és a lakossági értékelés?

Ogy gondolom, a képviselőknek sokkal nyitottabb szemmel és füllel kell körzetükben élniük, sokkal tevékenyebben kell eljárniuk egy-egy jogos kérés vagy panasz intézésében. És amit nagyon-nagyon másképpen

Egyéni érdek és közügy

gyobb önállóságra törekedni, mégpedig hatékony és jó minőségű saját termelésükből, a szolgáltatásokból, a válla ati átutalásokból eredő kiegészítő jövedelmük növelésével.

Rendkívül fontos, hogy a nemzeti bizottságok szüntelenül fokozzák befolyásukat a környezet alakítására és védelmére. Az említett beszámoló leszögezi: „Az átalakítással összefonódó demokratizá’ódási folyamat megköveteli, hogy a nemzeti bizottságok tevékenységében lényegesen elmélyüljenek a demokratikus elvek. Jóval nagyobb mértékben kellene kamatoztatniuk a lakosság, a dolgozókollektívák és a társadalmi szervezetek javaslatait.“

Tény, hogy az egyéni érdek felismerésétől a közérdekért vállalt munkáig hosszú az út, s amíg néhány tevékeny ember évről évre példamutatóan odaáll a lapát, a csákány mellé, ha óvodaépítésről, ha parkosításról van szó, addig olyan is van, aki még a saját háza elé ültetett rózsák mellől se tépi ki a gyomot. Viszont azokon sem lehet csodálkozni, akik belefáradnak közérdekű észrevételeik ismételgetésébe, ha minden,

Most, amikor társadami igénnyé válik a szocialista demokrácia kibontakoztatása, nyíltabban kellene beszélnünk arról is, miért, hogyan születhettek falvaink egész sarában olyan kiváló eredmények, hogy a városok megirigyelhetik, s miért nem történt semmi azokban, amelyekből szinte elszivárgóit a lakosság, mert sem a közművesítés, sem a közellátás nem mozdult előre. A fejlettség eleve adott eltérésein és különbségein tói is szinte döbbenetes eltérésekkol találkozik az ember. És ezért valaki — valakik — felelősek. Természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül egyes járásaink eltérő gazdasági fejlettsége sem, akár az élelmiszeripar, akár más üzemek elérhető munkalehetőségeit vagy a falvak megmaradásának alapfeltételét, a háztépítés engedélyezését nézzük.

Vajon ezek megítélésében hogyan és mennyire érvényesüllek a lakossági igények, követelmények, s ha nem érvényesülhettek, ez mennyire volt indokolt? Hol játszotta el a lehetőségeket az önelégültség, az önkény, a közömbösség? És akik viszszaéltek ezzel az eleve bizalmi — a

— talán éppen úgy, mint harmincnegyven évvel ezelőtt — kellene szervezni, az a társadalmi szervezetek munkája. Az adminisztratív jellegű

gyűlés-jegyzőkönyv-jelentés-gyűlés körforgás helyett ismét konkrét, a tagság érdeklődését és igényeit kielégítő tevékenységet kellene végezniük, s mivel a szervezetek vezetőinek helyük s szavuk van a hnb-on, tulajdonképpen az emiirek életének, körülményeinek minden területére kiterjedően serkenthetnék és sürgethetnék — de segíthetnék is — az életkörülmények javítását. De sokkal „egyszerűbb dolgokban“ is újítani kellene: a fiatalok szórakozási és művelődési — szabadidő — lehetőségeinek megteremtése a kor követelményeinek megfelelő tudományosnépszerűsitő előadássorozatok, a jogi tanácsadás, az egészségügyi felvilágosítás stb. vagy a korszerű videotechnika alkalmazásával történő ismeretterjesztés megszervezését is a Nemzeti Front szervezetein kell számon kérnünk.

Persze, ez még csak néhány elképzelés. És mire megyünk velük, amíg olyan „apróságok“ hátráltatják egyegy próba vagy előadás megtartását, hogy nincs „tüzelőkeret“, vagy nincs fűtő egy-egy faluban, hiába a szép klub, az óriási kultúrotthon. Kinek a tehetetlensége, közömbössége miatt kerül egyre több községben ez a .banánhéj“ a kultúra útjába, amelyen a népművelői jó szándék kitöri a lábát? Ez is olyan kérdés, amelyre — ahol előfordul — ott helyben keli megkeresni a választ. A választ, amely mögött mindig megtalálható a konkrét „illetékes“, a felelős ember.

Társadamunk. meghirdetett feilesztési programja szerint gondoskodásunk középpontjában az ember áll. Az ember elégedettsége, lehetőségei, legjobb képességei kibontakoztatására. Az ebhez szükséges anyagi és szellemi feltéte’ek megteremtése. Olyan feltételeké, amelyek között az egészséges ivóvíz, a zavartalan, korszerű fűtés, az időveszteség nélkül elérhető közellátás és szolgáltatások, a kulturális lehetőségek^ gazdag kínálata, a jó közlekedési körülmények éppúgy szerepelnek, mint az eddigi ötéves tervek programjaiban az óvodák vagy az egészségügyi gondoskodás — ma már viszonylag jói kiépített — hálózata. De hogy e program keretét a helyi körülmények és igények még milyen tartalommal töltik meg, az a nemzeti bizottságok felelősségteljes hozzáállásán múlik. Én sok helyütt elvárnám tőlük a nők számára létesítendő munkahelyek, kisüzemek kialakítását, a szövetkezetek melléküzemági termelésének ösztönzését éppen ilyen, szociális meggondolásból. De remélhetőleg — a plénum kritikus és Igényes szellemében — mindenütt érzik és tudják, felismerik saját igényeiket. És hogy ezek teljesítéséért több történjen, mint ez ideig, saját kapujától mindenki megtalálja az utat a községházáig.

a mészáros Erzsébet

i