Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-29 / 4. szám
1988. Január 29. SZABAD FÖLDMŰVES, 3 Jelentős dokumentum A Szovjetunió központi lapjai január tizedikén — egész terjedelemben — közölték a kolhozok mlntaalap-szabályzatának tervezetét. A dokumentum, amely mér a gazdálkodás új feltételeiből Indul ki, tizenegy részből és hatvankét pontból tevődik össze. Az első rész a kolhozok céljaival és feladataival, a második rész a tagsági viszonnyal, a kolhoztagok jogaival és kötelességeivel, a harmadik rész a mezőgazdasági földterülettel és annak kihasználásával, a negyedik rész a kolhozok tulajdonéval, az ötödik rész a kolhozok termelési-gazdasági és pénzügyi tevékenységével, a hatodik rész a munkaszervezéssel, a bérezéssel, e munkavédelemmel és a munkafegyelemmel, a hetedik rész a kolhozok jövedelmének elosztásával, a nyolcadik rész a kolhozok szociális fejlesztésével, a kilencedik rész a kolhozcsaiádok egyéni kisegítő gazdaságaival (a kolhozportákkal), a tizedik rész a kolhozok Irányító szerveivel és ellenőrző bizottságaival, a befejező, tizenegyedik rész pedig a kolhozok alapszabályzatának jóváhagyáséval és bejegyzésével foglalkozik. A tervezet jelentős dokumentum, mert e kolhozok saját alapszabályzatai kidolgozásának kiindulási anyagául szolgál. A tervezet alapján kidolgozott saját alapszabályzatot a kolhozok közgyűlésének kell jóváhagynia. Ezt követően az alapszabályzatot az Illetékes kerületi (városi) szovjeteken kell bejegyeztetni. A kolhozok alapszabályzata a bejegyzés után válik kötelező jellegűvé. (hint) Ausztrália 200 éve Äs ötödik kontinens az tdén ünnepli születésének kétszázadlk évfordulóját. Ugyanis Ausztrália történelme hivatalosan 1788. január 28-én kezdődött. Ekkor kötött kt partjain a ma kissé előkelősködve First Fleetnek (első flotténak) nevezet angol hajőraj, fedélzetén a ködös Angliából Ide száműzött fegyencekkel. A térség nem hivatalos története persze sokkal régebbi: már negyvenezer esztendővel ezelőtt kezdtek ldeszálllngóznl a mai őslakossá elődei. A szánalmas, (órészt rovarokkal táplálkozó lényeket először holland kalandorok pillantották meg a tizenhetedik században. Aztán száz év szünet következett, amfg befutottak az új hódítók, az angolok. James Cook 1770-ben szállt partra, de ügy, hogy a százharmlncótödlk hosszúsági körtől keletre fekvő területeket Jő alattvaló módján nyomban őfelsége brit tulajdonává nyilvánította, London azonban csak III. György idején kezdett törődni az üj óriásbirtokkal. Ekkor vált Ausztrália afféle „lerakodóhellyé“, ahol megszabadulhattak az anyaország számára kellemetlen elemektől. Korábban egyes ausztrál történészek megpróbálkoztak azzal, hogy e prózai kezdetet romantikussá varázsolják, mondván, a fegyencek között sok volt a politikai vagy vallási okból üldözött. Ezt ma már nem állítja senki. Az 1788 és 1808 között kiszállított mintegy százhatvankét ezer ember csaknem száz százaléka köztörvényes bűnözőnek nyilvánítva került az ötödik kontinensre. Az ezernyolcszázas években szabad bevándorlók Is érkeztek, akik Tasmanlában, Vlctoriában, Queenslandben, majd Nyugat- és Dél-Ausztrállában telepedtek le. A kezdeti nélkülözések után, amelyek következtében néhány települést elhagytak, importált merlnól fajtára alapozva jövedelmező juhtenyésztést teremtettek. A bevándorlók felsó rétege hatalmas földterületet sajátított kt, s csakhamar lázas földfoglalás kezdődött a mind jövedelmezőbb gyapjúexport miatt. A brit kormány 1850 után korlátozott parlamentáris önkormányzatot adott a kolóniák számára. A tókés fejlődés kiélezte az osztályellentéteket, s a hazájukból elmenekült, politikailag öntudatos erők aktivizálták a munkásmozgalmat. Politikai pártok formálódtak, szakszervezetekbe tömörültek a juhnyírók, a matrózok. Hoszszas belpolitikai csatározás után és és egy gazdasági válságot áthidalandó, kikényszerítették Nagy-Britanniától az Ausztrál Államszövetség megalakulását elismerő egyezményt 1900- ban. A kolóniákat szuverén államokká nyilvánították. Egyesülésük képezi az államszövetséget, amely átvette a közős ügyek Irányítását. Anglia 1906- ban átengedte Ausztráliának új-gulneal gyarmatait, később pedig egyes szigeteit is. 1920-ban megalakult Ausztrália Kommunista Pártja. Az Ausztrál Államszövetség 1939—45 között részt vett a fastszta Németország és japán elleni háborúban. 1942-ben diplomáciai kapcsolatba lépett e Szovjetunióval. A japán támadás veszélye fokozta az amerikai befolyást, és ez Egyesült Államok 1941—42-ben katonai támaszpontokat szerzett Ausztrália területén, majd a már megszerzett pozícióját gazdasági és politikai befolyásának növelésére használta fel. A háborút követő években elmélyült az amerikai imperializmustól való gazdasági és politikai függőség. Nem államosították a nyersanyagipart, sztrájkeltenes törvényeket fogadtattak el, üldözték a haladó szervezeteket, támaszpontokat és rakélakilövőhelyeket engedtek át az angol és az amerikai hadseregnek. Ausztrália 1950-ben részt vett a koreai háborúban, 1951-ben csatlakozott az ANZUS-hoz, 1954-ben a SEATO-hoz, hadseregét amerikai mintára szervezte át. A* amerikaiakat követve ellenséges politikát folytatott a szocialista államokkal és az ázsiai felszabadító mozgalmakkal szemben. 1954— 59 kózött megszakadtak diplomáciai kapcsolatai a Szovjetunióval. Nagy- Brltannlának a kontinens (a Közös Piac) felé fordulása elősegítette a külföldi, főként az amerikai és japán monopóliumok behatolását az ausztrál gazdaságba. 1970-ben az ausztrál iparnak több mint az 50 százaléka külföldi kézben volt. Az akkori kormányzat aktíven támogatta az USA vietnami háborúját és az egész amerikai politikai irányzatot. 1972-ben a Munkáspárt alakított kormányt. Allammonopollsta jellegű reformokat hozott, s az Imperialista nagyhatalmakkal szembeni nagyobb önállóságra törekedett. Lépéseket tett annak érdekében, hogy az országot kivonja az egyoldalú kötelezettségeket tartalmazó Imperialista katonai szövetségekből. Megváltozott a szocialista országokhoz fűződő vi szony, a kormány felvette a diplomáciai kapcsolatot az NDK-val és a VDK-val, megszüntette a szocialista országokkal szemben alkalmazott kereskedelmi megkötöttségeket. 1975-ben a reakciós erők egy alkotmányos államcsínnyel megbuktatták a kormányt, s megpróbálták a dolgo zókra hárítani a súlyos károkat okozó világgazdasági válság terheit. A magas Inflációs ráta 1977-ben több mint 14 százalék, a munkanélküliség 8 százalékos volt. Az ausztrál történelem elsó éltalános sztrájkja 1976 júliusában tört ki a kormányzat gazdasági és szoctálpolitlklája miatt. A külpolitikában Itt Is jól nyomon követhetők a világ változásai. Canberra külpolitikája ma jóval árnyaltabb, az új idők új realitásaihoz idomul. A szomszédos Öj-Zőland magatartása (1984 Júliusában, amikor munkáspárti kormány került hatalomra, bejelentette: nem járul hozzá ahhoz, hogy atommeghajtású, Illetve atomfegyverekkel felszerelt hajók fussanak be az új-zélandi kikötőkbe. (Ez emlékezetes csapást mért az ANZUS szilárdságára és Wellington nyomán a Robert Hawke vezette ausztrál kabinet is korlátozta kikötőiben az amerikai flottamozgásokat.) Hawke 1987 telén Moszkvában tárgyalt Nylkola) Rizskov miniszterelnökkel és Eduard Sevartjnadze szovjet külügymlhlszterrel, majd fogadta Mlhall Gorbacsov is, az SZKP KB főttífeára. Egyetértettek abban, hogy mind politikai, mind gazdasági vonatkozásban fennáll a korábbinál nagyobb együttműködés lehetősége. „Az ausztrál kormányfő tátogatása — hangsúlyozta a szovjet miniszterelnök — azt tanúsítja, hogy a Szovjetunió és Ausztrália kapcsolatai gyorsan bővülnek.“ Az ötödik kontinens neves személyiségeinek részvétele a világ békemozgalmaiban. s a leszerelésre tett szovjet javaslatok ausztráliai fogadtatása az a közös nevező, amely nyilvánvalóan hozzájárul e kapcsolatok bővítéséhez, és ez mindkét fél — és a többi ország — számára csak előnyös lehet. ,,'A találkozó a dolgok mai állása szerint nagyon eredményesen Is véget érhet, de elképzelhető sokkal kevésbé Ígéretes befejezés Is“ — Jelentette ki a helsinki folyamatban részt vevő államok bécsi értekezletéről moszkvai sajtókonferenciáján jurij Kaslev, a szovjet küldöttség vezetője Ne a konfrontáció, hanem az együttműködés szellemében az ötödik, utolsónak szánt forduló előestéjén. Az ötödik forduló célja a zárónyllatkozat kidolgozása. A szöveg hetven százalékban már a koordinátorok rendelkezésére áll, de áz egyeztetés és a vitás kérdések rendezése még több hónapot vesz Igénybe. A záródokumentum terjedelmes lesz, elérheti a száz gépelt oldalt is. A második elképzelhető befejezés, hogy — mint Belgrádban — csak kommünikét fogadnak el az országok. Ennek veszélye több körülmény miatt is fennáll. A NATO ugyanis makacsul kitart amellett, hogy az európai haderők és hagyományos fegyverzetek csökkentésének keretében hagyják figyelmen kívül az úgynevezett kettős, rendeltetésű fegyvereket. Ha ez as álláspont nem változik, nem lehet igazán eredményes az európai fegyverzetcsökkentés folyamata — mutatott rá Kaslev, hangsúlyozva, hogy Illogikus a kézi fegyverek számát csökkenteni, miközben nagy pusztító erejű nukleáris és vegyi eszközöket nem érintene e folyamat. • Jelentősek a nézetkülönbségek az emberi jógák és a humanitárius kapcsolatok témaköbérében. Ezekről szólva, hadd emlékeztessünk egy érdekes tényre: a jogi dokumentumok tanúsága szerint az emberi jogok gondolata kifejezetten európai termék. Lényegében az alkotmánygondolattal együtt született. Ugyanaz az igény, amely az alkotmányt a közönséges törvények fölé emelte, ezzel együtt az állampolgárok Jogai és kötelességei köréből is kiemelte azokat a jogokat, amelyeket különösen jelentősnek ítélt, és amelyeknek a védelmét külön biztosítékkal Is alá kívánta támasztani. A csaknem négy évtizedes Emberi Jogok Kiáltványa számba veszi az ember elidegeníthetetlen, vele született jogait. Az első cikk így szól: „Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és Joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.“ A további cikkek kinyilvánítják, hogv minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyt biztonsághoz. Az öszszesen harminc szakaszból álló okmány a munkához, a tanuláshoz, a pihenéshez, a neveléshez való Jogokat éppúgy tartalmazza, mint az egyének szélás- és gyülekezési szabadságának, helyváltoztatásának tógát. Kimondja továbbá a népek, fajok. nemek egyenlőségét, a nők Jogát a szabad párválasztáshoz, a gyermekek iogát я békés és biztonságos fejlődéshez, a népek és nemzetek önrendelkezési jogát, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságát, a saját nyelv használatának Iogát, a világ élelmiszerkészletének méltányos és a szükségleteknek megfe'eln elosztását, a testi és lelki egészség elérhető legmagasabb szintiéhez való jogot — hogy az ember boldog és teljes életének feltételei közül néhányat kiragadjunk. Az ellentétek kiéleződéséhez hozzájárult, hogy az ember jogait mindmáig egyedül körülhatároló okmányt az ENSZ több tagállama nem ratifikálta, vagyis nem fogadta el magára nézve, kötelezőnek, esetleg a kiáltvány bizonyos pontjait előtérbe helyezte, másokat háttérbe szorított. Ezek- aztán sajátos értelmezésüket hangoztatják a nemzetközi fórumokon is, illetve más országok megítélésében. Különösen ami a határokkal megosztott Európát illeti, hangzanak el elsősorban az egészen más történelmi körülmények között fejlődött USA részéről különféle követelmények. A szocallsta országok kedvelt céltáblája a Nyugatnak, s az egyének szólás- és gyülekezési szabadságát, a helyváltoztatás, Aragyis a kivándorlás jogát kérik a leggyakrabban számon. Amerikai javaslatra nemrég több órán át tartó szovjet—amerikai tévévitát folytattak erről egyenes adásban, tekintélyes politikusok részvételével. Ez a vita is jelezte a felfogások között! szakadékot. Azt, hogy például a Nyugat javasolta, szűnjön meg az érintett országokban az útlevél, töröljék el a vízumokat, az állami vagy szolgálati titkok Ismerete miatt legfeljebb egy évig tagadhassák meg a klutazösi engedélyt, s hogy bármely ország bármiilyen vitás kérdés kapcsán hívhassa össze mind a 35 részvevő fórumot. Nyugati újságíróknak adott Interjújában Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Is leszögezte, hogy a Szovjetunió belügyeibe való beavatkozásnak tekinti, ha legjobb szakembereit különféle kecsegtető ajánlatokkal Nyugatra csábítják, s nem engedheti meg magának ezt a luxust. Most az utótalálkozó szovjet küldöttségének vezetője közölte, hogy a Szovjetunióban a titkosság elévülésének Időtartamát öt-tíz évnél rövldebb időben nem állapíthatják meg. Ami viszont a családegyesítéseket illeti, tavaly mintegy 25 ezer ember — gyermekekkel együtt 33 ezer — utazott ki a Szovjetunióból. Több mint elgondolkodtató az az erőteljes szándék, az a jól szervezett törekvés, amellyel a nyugati országok az emberi jogoknak erre a körére irányítják a figyelmet. Közben a Szahel-övezetben tovább dúl az éhség, s a Közös Piacban azt latolgatják, a túltermelési válság levezetésére premizálni kellene azokat a parasztgazdaságokat, amelyek néhány évig parlagon hagyják termőföldjük húsz százalékát... Pedig az Emberi Jogok Káltványa az éhezők megsegítését Is kimondja, mégsem erről vitáznak Bécsben. A munkához, a művelődéshez való jogot ugyanúgy számonkérhetnék számos nagyon fejlett nyugati országtól, de ezt valahogy nem tartják olyan4 lényegesnek, hiszen végső soron az Egyesült Államok sem ratifikálta e fontos dokumentumot ... Hazánk rendkívüli Jelentőséget tnlajdontt annak, hogy a bécsi utótalá lkozó ötödik fordulója konstruktív legyen. Ahogyan Dušan Rovenský, a Csehszlovák Külügyminisztérium szóvivője nyilatkozatában hangsúlyozta: „Meggyőződésünk, hogy az utótalálkozó jelentősen hozzájárni az európai folyamat további fejlődéséhez." Csehszlovákia számára, amely a két katonai-politikai tömb határán fekszik, rendkívül fontos az európai biztonság erősítése. Azt gondoljuk, hogy a nemzetközi helyzet pozitív változásai — főleg a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról aláirt szovjet—amerikai szerződés — kedvezően hatnak a helyzet további alakulására. Ezeket az új lehetőségeket fel kell használni a huszonhármak konzultációin at európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentéséről szóló Jövőbeli fórum mandátumának kidolgozásával kapcsolatos munka meggyorsítására. A további európai biztonsági és bizalomerősítő Intézkedések megvitatásakor is ilyen erőfeszítéseket kell tenni. A nyilatkozat továbbá leszögezi: „Általánosan elfogadható megadásokat kell találni a kereskedelmi, az ipari, a tudományos-műszaki és ökológiai együttműködés terén is. Azt szeretnénk, ha ehhez hozzájárulna az a favaslatnnk, hogy Prágában rendezzék meg az enrőpai biztonsági és együttműködési konferencia résztvevőinek gazdasági fórumát. Törekedni fogunk arra, hogy a humanitárius kérdések megvitatása ne a konfrontáció. hanem az együttműködés szellemében történjék. Ezért egyik elsődleges fe'adatnnk a humanitárius együttműködés fejleszésévol foglalkozó moszkvai konferencia összehívásának támogatása. Haladást csak akkor érhetünk el ebben az együttműködésben, főleg az emberi foguk tiszteletben tartása terén, ha a bécsi utótalálknző minden résztvevőiének érdekelt kölcsönösen tiszteletben tartják." A csehszlovák küldöttség az utőt,alálkozó ötödik fordulója során a Varsói Szerződés tagállamainak delegációival együtt aktívan kihasználja a jelenlegi nemzetközi helyzet kedvező alakulásából, ez átalakítás folyamatából és a demokratizálásból adódó lehetőségeket arra, hogy az európai folyamat minőségileg magasabb szintre emelkedjék. A bécsi utótalálkozó sikeréhez azonban szükség van minden részi vevő ország jóakaratára. — haraszti —HlrmagyarAzatunk Még azok Is meglepődve kapták - fel a felüket, akik tudták, hogy változnak az idők, s benne Kína külpolitikája is változik. Hát még azok, akik koruknál fogvaélénken emlékeznek azokra az évekre, amikor a politikát karikatúrákon Tajvan a népi Kínára acsargá vérebként szerepelt. Most meg a Kínai Kommunista Párt részvéttáviratot küldött a tajvani elnök elhunyta alkalmából .., Mi történt közben, amíg „nem figyeltünk“? Ennek megértéséhez lapozzunk vissza a történelemben: Tajvan szigete 1949-ben szakadt el az anyaországtól, miután a polgárháborúban vereséget szenvedett Kuomintang egymillió híve, Csang Kaj-sek vezetésével itt telepedett le. A tajvani vezetés, amely azóta ts önmagát tekinti Kína törvényes kormányának, nem mondott le az anyaország vtsszahódításának irreális tervéről. így majd négy évtizedig érvényben tartották „a kommunista lázadás Idejére érvényes ideiglenes rendelkezéseket". Ezeket tavaly júliusban, 12 évvel apja, Csang Kaj-sek haldia után Csang Cstng-kuo elnök oldotta fel. Tajvan a nyugati államok, főként az Egyesült Államok támogatásával 1971-tg bitorolta az ENSZ-ben a Kínai Népköztársaság helyét. Azóta, Kína növekvő nemzetközi tekintélyének köszönhetően, Tajvan diplomáciai kapcsolatai jelentősen beszűkültek. A tajpeni vezetésnek szembe kellett néznie az idejétmúlt tekintélyuralmi struktúrával szembeni növekvő elégedetlenséggel is. E realitások késztették Csang Csing-kuót arra, hogy korlátozott belpolitikái liberalizálásba kezdjen, s hogy bizonyos megkötésekkel engedélyezze a táj-Több mint politikai gesztus vani lakosok kínai látogatását, A Kínai Népköztársaság és Tajvan között nincs diplomádat viszony, bár a közvetítők útján lebonyolított kétoldalú kereskedelem évek óta virágzik. Kapcsolatfelvételre először 198S- ban volt példa, amikor a kél hivatalos légitársaság megegyezett egy Kínában leszállt tajvani repülőgép visszaadásáról. Kína vezetése évek óta Igen türelmes politikát folytat Ta\vannak az anyaországgal való újraegyesítésére. Peking a Kuomlntangnak ugyanazt a megoldást ajánlja, amelyet Honkong és Macao esetében már sikerüli elfogdtatnta az ,jegy ország, két társadalmi rendszer‘ elvét. A kínai ajánlat magában foglalja a tajvani belső politikai és gazdásági autonómia lehetőségét, oagyis gyakorlatilag a kapitalista társadalmi viszonyok fenntartását, sőt saját hadsereget is lehetségesnek tart a szí* get számára. Csao Ce-jang, a Kínai KP KB főtitkára nyilatkozatban ts kifejezte részvétét a Kuomintang elnökének elhunyta alkalmából. A következőket mondotta: .Mélységes együttérzésünket fejezzük ki Csang Csing-kuónak, a Kínai Kuomintang elnökének halála felett. Csang Cstng-kuo úr az ,pgy Kína" elvet vallotta, ellenezte Tajvan fügqetlenséoét, és stkraszállt az ország újraegyesítéséért. Hanaoztatta, hogy nem fog csalódást okozni a történelemnek, és bizonyos erőfeszítéseket tett, hogy feloldja a feszültsérret a tajvani szoros két partián élók között. Most, amikor a Kuomintang vezetése kicserélődik, újólag megerősítjük, hogy pártunk elvet és politikája a kínai haza békés újraegyesítésének kérdésében változatlan marad. Reméljük, hogy az új Kuomintang-vezetés a kínai nemzet érdekeinek és a kínai nép közös törekvésének megfelelően méri fel a helyzetet és annak érdekében fejti ki tevékenyséaét, hogy előmozdítsa azt az ígéretes fejleményt, amely most kezd kibontakozni a kapcsolatokban a tajvani szoros két partján élők között. Reméljük, hogy az új vezetés pozitív módon tárul hozzá az ország megosztottságának a felszámolásához és a békés újraegyesítés valóra váltásához." Kína vezetése tehát kész arra, hogy megvitassa ezt a kérdést Tajvannal, s hogy valóra váltsa az újraegyesítést, amelytől ,д kínai nemzet életerejének felpezsďnését“ várja. Nos, a kínai reformok — úgy tűnik — nemcsak belső, hanem széles körű külső nyitást is jelentenek.
