Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-15 / 2. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. Január lS. Ti is lehettek nyomkeresök fia nem ts olyan híresek, mint J. P. Cooper Nagy tndiánkönyvének hőse. Igaz, erre nem is vagytok rászorulva, de azért sokszor mégis hasznos és érdekes lehet, ha az állatok nyomait ismerve a természet АВС-és könyvé­ben olvasni tudtok. Arra, hogy ennek alapjait elsajátítsátok, legjobb alka­lom a tél, amikor a hóval borított me. tön, vízparton, ösvényeken élesen ki­­rajzolódnak a rókák, nyestek, vidrák és vízimadarak karmos vagy úszóhár­tyás nyomai. A nyomok persze nem­csak arról árulkodnak, milyen állat keresztezte utunkat, de azt is elmond­ják, hogy tulajdonosuk hová tart, élel­met keres-e vagy éppen menekül. esi a valószínűsége annak, hogy a sündisznó, a hörcsög, az ürge vagy netán a mormota nyomaival találkoz. hatunk, hiszen ezek az állatok ilyen­kor mély álmot alszanak. A nyomok tulajdonosainak megha­tározásánál tartsuk szem előtt azok méreteit ts, nehogy az erdő szélén '.engelicékre vadászó cirmos nyomait a hiúiéinak véljükI Nyomkeresó abc-tekből valószínűleg nem fog hiányozni, ha most itt a medve vagy éppen a zerge és a já­vorszarvas nyomait nem ,tanítjuk". Bizonyára sokkal érdekesebb lesz, ha néhány sorban az állatok egyéb ,/iév­­jegyeit" ts megemlítjük. Nyúlrágta facsemetét valószínűleg már sokan láttak közületek. Kertész­nek, erdésznek, természetjárónak egyaránt szomorú látvány, de van en. nél szomorúbb is. A Duna árterének szigetein létesített faiskolákban gyak­ran láthatók derékba tört nyárjacse­­meték. mintha felelőtlen, neveletlen gyerekek garázdálkodtak volna. Per­sze nem így történt, ,fisak“ a szarva­sok csemegéztek itt. Derékba törték a facsemetéket, hogy elérjék és leha­raphassák a nyár csúcsán lévő ízle­tes rügyet. A holtágak, kanálisok kö­zelében lévő kertekben nem ritka je­lenség az sem. hogy egy-egy ma még szépen zöldellő egészséges gyümölcs­facsemete másnap már elpusztult, ki­száradt. Ha ezt közelebbről megvizs­gáljuk rájövünk, hogy a talajból karó módiára könnyen kihúzható. Nem Is csoda, hiszen főgyökerét ék alakban elrágták, szinte kihegyezték. A vízi­vagy kószapocok munkája ez. Hasonló módon, ék alakban rágja el a zöldsé-A borz, a nyesi és a ruka lábuyoma Hogy milyen allot hagyta ott „név­­legyét“ a hóban vagy g sáros erdei úton, nem olyan nehéz megállapítani, ha tudjuk, mely tatok élnek a kor­nyéken, ismerjük életmódjukat, vég­tagjaik anatómiai sajátosságait. Me­lyek is hát a nyomolvasás alapjai? Először is figyeljük meg, hogy a hóban vagy a nyirkos, puha tataion az állat lábfejének egész vagy csak a talp egy részének lenyomata látha­­tó-ei Amennyiben mind a mellső, mind a hátsó lábak valamelyikének egész vagy csaknem az egész talplenyomata látható, s ha azokon öt ujjat külön­böztethetünk meg, akkor a talp egyéb anatómiai sajátosságaitól, az állat életmódjától és élőhelyétől függően minden bizonnyal borz, silndisznó vagy erdei cickány járt arra. Öt-öt ujja van a vidrának, hódnak, görény­nek és a vízi pocoknak Is. Ámde a vidrának mindkét, a hódnak pedig a hátsó lábpária úszóhártyás. A görény útjainak és talppárnájának lenyoma­tai különállóak, a vízt pocokra pedig jellemző, hogy hüvelykujja (így annak lenyomata is) feltűnően rövid. öt ujjas nyomokat hagy hátra a nyesi, a nyuszt, a menyét és a va­kond ts. Ezek a fajok azonban moz­gás közben csak a talp elülső részé­vel érintik a talajt. A nyulak mellső lábán őt, a hátsón négy ujj van. En­nek fordítottja jellemző a hörcsögre, get ts, amelyet fészkébe hord. Az erdőt járva, a fák koronáiban nem ritka látvány egy-egy oda nem ülő, talajon növő gomba, amelyet a mókusok visznek fel az ágak közé. Itt szárítják és tartalékolják ínséges időkre. A téli fenyvesben, a fák alatt a fehér havat gyakran borítják ujjnyi tűlevelű gallyak. A szél nem törhette le őket, hogyan kerülhettek hát még­is a földre? Ha van egy kis türel­münk és csendben meghúzódunk a fenyők' alatt, a lehulló ágacskák pá­lyáját figyelve felfedezhetjük a mó­kust is, amely lehafigálfa, — persze előbb lerágja a porzós virágokat tar­talmazó rügyeket. Az egyes emlősök ürüléke ts na­­gyón sajátságos. A vidráéban például halpikkelyek, szálkák és rákok pán­céljának töredékei láthatók. A nutria henger alakú ürülékének egyik vége hegyes, míg a másik tompán lekere­kített, felszínén pedig több egymással párhuzamos sekély barázda van. A szarvasok ürüléke az év nagy részé­ben szilárd, kb. 2 cm hosszú, henger alakú. Színe világosabb vagy sötétebb barna. A képzett nyomolvasó ezekből a sajátos „nyomokból“ az állat nemét ts meg tudja állapítani: a szarvaste­hén Ürüléke mindkét végén többé­­kevésbé legömbölyített, a bikáé egyik végén bemélyedő, a mástkon pedig csúcsban végződik. A szarvas, a muflon és a dámvad patájának lenyomata (A szerző razjai) az egérfélékre, a mókusra és a pézs­mapocokra. Négy ujj rajzolódik ki a macskafélék, a kutya, a farkas, a ró­ka és a nyestkutya nyomain. A palások jellegzetes nyomait lehe. tetlen más emlősökével összetévesz­teniI Annál jobb szem kell azonban ahhoz, hogy például a muflon és a dámvad nyomott egymástól megkülön­böztessük. Persze a tapasztalt vadá­szok és vadbtológusok a nyomokból ítélve még azt ts meg tudják monda­­ni, lépésben ment-e vagy szökellt a vad. Az elmondottak tudatában azonban arról se feledkezzünk meg, télen ki­'A szarvasok, vaddisznók által la­kott erdőkben a fák törzse — az em. lített állatok testmagasságának meg­felelő helyen — gyakran sáros. A sár­ba olykor néhány szál szőr is bele­ragadt. Biztosra vehető, hogy ezeknek a fáknak a törzsén a dagolyáből ki­kelő szarvasok vagy vaddisznók pró­báltak parazitáiktól — külső élőskö­dőiktől — megszabadulni. Sok érdekes és jellegzetes nyomot hagynak hátra az énekes-, a ragado­zó- vagy a vízimadarak is. Ezekről azonban majd csak később írunk. POMICHAL RICHARD Csinos és praktikus A szülő olyan ruhát, blüzt, szoknyát és nadrágot akar gyermekére adni, a­­melyben az jól érzi magát, könnyen tud mozogni, amelyben nem lesz mele­ge és nem fázik ineg, s ami bírja a gyakori mosást, „tartja a formáját“, csi­nos, mutatós. 1. Klasszikus kislányruha cserélhető fehér gallérral, az .elején egy szembe­hajtással. 2. A mozgékony kisgyerek derekáról mindig felcsúszik a blúz, lecsúszik a harisnyanadrág. Ezért jobb, ha derék­ban szabott szoknya helyett ilyen hón­aljig érő derekú, pántos szoknyát var­runk neki. Arra azonban ügyeljünk, hogy ne legyen szűk, jói tudjon benne mozogni. 3. A kisfiú szerelőzsebes nadrágiának csíkos hajtókája van, anyaga a divatos szabású ing maradéka. Á kislány nad­rágját is csíkos anyaggal szegték tel. Az díszíti a nadrág elejét is. Ügyes meg oldás a két gombbal „működő“ pánt, ahogy nő a gyerek, úgy gombolható lejjebb. Érdemes tehát hosszabb pántot varrni a nadrágra. Idővel a felhajtó Is letűrhető, s akkor a csíkos szegő át­veszi a koptató szerepét. 4. Ennek a puha, nem gyflródó anyag­ból varrott nadrágnak is az az előnye, hogy védi a kicsi hátát, mellét, s nem akadályozza a mozgását [óbb, mint a vastag melegítő, mert nem annyira me­leg, és könnyebben mosható. MEGFEJTÉS­NYERTESEK A lapunk 49. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „A tévedés annál ve­szedelmesebb, minél több benne az igazság.“ Nyertesek: Csókás László, Kéménd (Kamenín), Izsák Tibor, Kürt (Strekov), Luky {ános, Endréd (Ondrejovce). Az 50. számban között keresztrejtvény helyes megfejtése: „A gyermeksereg ma ébren zsi­bong, / a fenyőfa főttét várja mind“. Nyertesek: Mészáros Katalin. Nagysalló (Tekovské LuŽany), Petrezsél Sándor, Ipolynyék (Vinica nad Ipľom), Peszeky Katalin, Nagypeszek (Veľký Pesek),

Next

/
Oldalképek
Tartalom