Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-15 / 2. szám
Amit a buzogányvirágról tudni kell A buzogányvirág vagy ismertebb nevén a dieffenbachia (Dieffenbachla pieta) a kontyvlrág-télék (Araceaej családjába tartozó Dél-Amerikából származó közkedvelt dísznövény. Eredeti hazája Brazília. Európában szobai dísznövényként a 19. század közepén kezdett elterjedni. Kedvező körülmények között nevelve — laza szerkezetű, tápdús talaj, elegendő nedvesség és páratartalom — 1 méternél magasabbra is megnő. Dudvás, később bizonyos mértékig fásodó szára csuklónyi vastagságú Is lehet. Levelei jellegzetesen foltosak, hosszúságuk elérheti a 20—25, szélességük a 10 cm-t. A szakszerűen gondozott növények leveleinek alapszíne haragoszöld, így a rajtuk lévő 9—8 mm nagyságú csontfehér színű foltok rendkívül dekoratív hatást váltanak ki. Kora tavasszal a tojásdad alakú levelek között rövid, zöld buroklevelű torzsavirágzat képződik. A buzogányvirág csak meleg, megfelelő páratartatommal rendelkező helyiségek- > ben fejlődik szépen. Ügyeljünk i arra, hogy a levegő hőiuérsék- 1 lete ne csökkenjen 12 C-fok alá, : Ilyenkor ugyanis vaskos szára, : nedvdús levélnyele megpuhul és rothadni kezd. A dieffenbachia a hajtásvégek vagy a dudvásszárú törzs feldarabolásával a tél folyamán (decemberben és Januárban) szaporítható. Amennyiben módunkban áll, a szaporításhoz kétrügyes dugványokat készítsünk. A szakirodalom és egyes A Dieffenbachia pieta világos levelű változata. (A szerző felvétele) vtrágkertészek tanácsai szerint a dugványok talpát, hogy azokat a rothadástól megóvjuk, faszénporba kell mártani. Mások sokkal hatásosabbnak tartják, ha erre a célra a steril поток és az Orthocid keverékét használjuk fel. Ezt követően a dugványokat ültessük egyenként kétharmad rész tőzeg és egyharrnad rész homok keverékébe. Megpróbálkozhatunk a buzogányvlrág fejdugványokról történő szaporításával Is. A leveleket sodorjuk össze, kössük át rafiával — így kisebb helyet foglalnak el és kevesebbet párologtatnak — majd ültessük el. A dugványok gyökereztetését párás, 24 C-fokos hőmérsékletű helyen végezzük el. A gyökérképződés — a szaporítóanyag minőségétől függően — három-négy hét alatt történik meg. Utána a gyökeres dugványokat ültessük át cserepekbe és 20 C-fokos hőmérsékletnél neveljük tovább. A fiatal növényt a nyár folyamán kétszer ültessük át. Ha a dieffenbachiát nyáron át hígított trágyalével öntö-Aük, akkor lombozatuk dúsabb, színe élénkebb lesz. táradús helyen tartva gyökérzetük sokkal jobban fejlődik. Általában csak az atkák károsítják. Ezeket 0,3 százalékos Mitac 20 EC-vel pusztíthatjuk el. Amennyiben növényeink leveleinek széle száradni, barnulni kezd, ez annak a ’ele, hogy kevés a környezet páratartalma. Ilyenkor az elszáradt részeket — a zöld levéllemez épségére ügyelve — vágjuk le, a növény leveleit langyos vízbe mártott szivaccsal Óvatosan mossuk meg (vagy fürdőkádba helyezve zuhannyal öblítsük le) és párologtatással növeljük a helyiség levegőiének nedvességét. Kevésbé köztudott, hogy a dieffenbachia nemzetség valamennyi faja mérges. Mérgező hatásukat — fogyasztásuk esetén — elsősosrban a száj nyálkahártyájára fejtik ki. szöveteik szabad állapotban lévő sóskasavat, clanogén vegyiileieket tartalmaznak. Az utóbbiakból enzlmatlkus lebontás útján erősen mérgező cián-hidrogén keletkezik. Találtak bennük Ismeretlen összetételű alkaloidokat Is. Az egyes fajok mérgező hatását a dél-amerikai indiánok ősidők őta Ismerték és sajátos módon hasznosították Is. Fogjalk ételébe dleftenbachiák levét csepegtették, akiknek nyelve ettől megdagadt. így hosszabb Időre megnémultak s esetleges szökésük után fogvatartóikról nem tudtak információt szolgáltatni. A toxikus anyagok a levelekben, elsősorban pedig a szárban találhatók. Főleg a kicsi, járni tanuló, mindent megkóstoló gyerekek esetében Ügyeljünk arra, hogy — például dugványozás közben mellettünk játszva — ne vegyék szájukba a növény részelt, amelyek súlyos mérgezést váltanak ki. Kisebb gerinceseknél (szobamadaraknál) pedig a buzogányvirág szárának, elfogyasztott darabkája pusztulást Is okozhat.- Id. — ÁH előző évhez hasonlóan az Idén is ajánlani szeretnénk —• természetesen a teljesség Igénye nélkül — a Mezőgazdasági Könyvkiadó néhány, idei évre tervezett kiadványát, melyek a kertészkedéssel foglalkozó, illetve a mezőgazdaságban dolgozó szakemberek körében méltán nagy érdeklődést váltanak majd ki. Elsőként a Biofüzetek című sorozat újdonságaira hívnánk fel a figyelmet. A füzeínyl vastagságú könyvecskék hasznos segítőtársai a kertészkedőknek. Mátyás Ernő A természetes zeolitok használata a biokertben című füzete a zeollt kertészetben való felhasználhatóságát tárgyalj-a. A szerző hangsúlyozza, hogy a zeollt nemcsak talajjavításra és tápanyag-utánpótlásra alkalmas, hanem egyebek között gyógyászati célokra is felhasználható. Snrányi Desső Régi magyar gyümölcsfajták című könyvecskéjéből megtudhatja az olvasó, hogy ezek a fajták nem Igényelnek vegyszeres növényvédelmet, ezért ott van a helyük a biokertben. Termőképességük Jó, a fertőzésekkel szemben ellenállónk, gyümölcsük ízletes és közkedvelt. Fokozott érdeklődésre tarthat számot Győrffy Sándor A biokert szerszámai című munkája, amely a házilag is elkészíthető kerti eszközöket tárgyalja, valamint ezek beszerezhetőségéhez nyújt hasznos tudnivalókat. Кос zog h Ákos A természet időjóslatai c. könyve bizonyára sokunkat segít maid а természeti jelenségekben való jobb tájékozódásban. Oláh Andor Gyógyító elem a föld, a víz, a tűz, a levegő című Ismeretterjesztő füzete ezen természeti elemek gyógyászati felhasználásáról tájékoztat, s egyben megszívlelendő tanácsokat ad az egészséges életmód kialakításához. A Kertünk, házunk, otthonunk sorozat tervezett kiadványai közül két könyvet szeretnénk kiemelni. Az egyik Dobray Endre Gyümölcs, szőlő és zöldség házi tartósítása, a másik Németh Antal Az angóranyú! a kisüzemben című munkája. Az előzőből a gyümölcsök és a zöldségek egyszerű házi tartósítási és gyorsfogyasztásl módszereit, valamint « különböző fconzervek és szörpök készítésének lehetőségeit ismerhetjük meg. Az utóbbi munka pedig az angóranyúl-tenyészet kialakításával, az angóranyúl elhelyezésével, tenyésztésük és szaporításuk módjával, valamint takarmányozásával és a gyapjútermelés tudnivalóival foglalkozik. A Natura kiadványok közül említést érdemel Stohl Gábor Biológiai szófejtő című gyűjteménye, amelyben a biológiában leggyakrabban használt Idegen eredetű szavak elő- vagy utótagjainak (például cito-, fito-, -szóma, kromo- stb.) magyarázatát találjuk. Ezt a könyvet főként lexikon-kiegészítőként használhatják az érdeklődök. Hadd soroljuk fel néhány más növénytermesztéssel és kertészkedéssel foglalkozó kiadvány címét Is: Balogh—Gergely Csepegtető öntözés alapelvei, Bódis László: A szója, élelmiszer és takarmány, Czóka—Valló: Metszés, Az egynyári szálas- és tömegtakarmányok termesztése és felhasználása (szerk. Harangozó Károly), Izsák Béláné: A miniatűrkert és növényei. A kezdő kertészkedőkre ts gondolva ajánljuk Sulyok Katalin—Siklós László Elvetem, majd megeszem című könyvét, amely elsősorban azoknak szól, akik saját ellátásukra termelnek zöldséget. S hogy a vadászokról sem feledkezzünK meg, nekik ajánljuk a Vadászati alapismereték című összefoglaló munkát, amit Borzsák Dezső szerkesztett. Megismerhetjük belőle a vadászati jogot, a vadászkutyákat, a trófeák kikészítésének módját, valamint a vadászfegyvereket és a sportlövészetet. A Mezőgazdasági Könyvkiadó Í988-ra tervezett kiadványai közül ugyan csak néhányat emeltünk ki, de a kínálat gazdagságát ős sokoldalúságát e néhány mü Is jól bizonyítja. Reméljük megvásárlásuk nálunk sem okoz majd különösebb nehézséget. M. s. HELYREIGAZÍTÄS Lapunk 52. számának 10. oldalán „A 88 színes oldal sorozat két kötetéről“ című írás első mondata helyesen így hangzik: „A Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalatnál az Idén jelentek meg a 88 színes oldal a vízi- és a mocsári növényekről, valamint a 88 színes oldal a déligyümölcsökről című könyvek.“ in 4 « (A szerző felvétele) Természetesen egy Ilyen — több falu állattartóit tömörítő — szervezet élén akad munka bőven. Szakelőadásokat kell szerveznie, de ha kell maga is előadóvá válik. Ehhez megvan a felkészültsége, hiszen hoszszú éveken át dolgozott zootechnikusként a szövetkezetben. Nem szabad megfeledkezni a társadalmi munkáról sem, s ehhez járul még a tápok beszerzésének, a nyulak felvásárlásának gondja, baja és felelőssége. — Tagságunk 30 százaléka nyugdíjas, a kenyerem javát már én Is megettem. Néha bizony nem megy minden úgy, mint ahogy kéne. Szívesen átadnám a stafétabotot másnak, de sajnos nincs aki átvegye. A fiatalokat az ilyen fáradságos munka már nem nagyon érdekli... — fejezi be sóhajtva a beszélgetést.- ld. — Szívesen átadnám a stafétabotot... Másfél órás beszélgetés során érdemileg feltárni egy-egy újonnan megismert ember jellembeli és szakmai értékeit, esetleges hibáit, alig lehet. Erre inkább hivatottak azok, akik Gecző Jánost, a Szlovákiai Állattenyésztők Szövetsége (polyszakállasi (Ipeľský Sokolec) Helyi Szervezetének elnökét évek óta Ismerik, s alkalmuk van arra, hogy munkáját saját tapasztalataik alapján ítéljék meg Falusi gyerekként ó is korán kezdett ismerkedni a háziállatokkal, de igazán csak a háború utáni években Csehországban vetődött fel benne tartásuk gondolata. Onnan hazatérve kezdett el velük — elsősorban nyulakkal — komolyabban foglalkozni. Szerencsére otthon Is akadt tanácsadója, útbaigazítója Csutora Imre személyében, aki az Ipolysági (Šahy) Mezőgazdasági Szaktanintézet pedagógusa. Gecző Jánost, valamint még néhány falubéli és környékbeli embert egyre többet foglalkoztatta a helyi szervezet létrehozásának gondolata. F.l határozásukat tett követte, és fgv 1965 júliusában ifj. Marsai Ferenc tanító segédletével megalakult íz új szervezet, amelybe Ipolybél (Bielovce), Szete (Kubáňovo), Lontó (Lontov) és Ipolyszakállas tenyésztői tömörültek. Az elnöki tisztséget a kezdettől fogva János bácsi látta el. Tagja a Szlovákiai Állattenyésztők Szövetsége Lévai (Levice) Járási Bizottságának Is, amely sikeres szervezői és tenyésztői munkájáért több elismerésben, dicsérő oklevélben részesítette, 1978-bau pedig bronz emlékéremmel tüntette ki. János bácsi főleg a nyulakat kedveli. Elsősorban aH új-zélandi, a kaliforniai nyulak tenyésztésével foglalkozik. A szárnyasok közül plimuthokat és pekingi kacsákat tart. Beszélgetésünk folyamán kitértünk a szervezeti élet buktatóira, az állattartással járó nehézségekre Is. Elmondotta milyen nehézségekkel kell megküzdenie annak, aki ma nyulakat, birkákat tart. A takarmányozási gondok közismertek, kevés a táp. kevés a legelő, a Gecző János nyúltenyésztő kaszáló — 80 tagra a környéken mindössze 5 ha Jut. — E problémák megoldásától nemcsak az emberek egyéni boldogulása, de a népgazdaság egyes ágazatainak terv teljesítése is függ — mondja. Jó példa erre a pecsenyenyulak tenyésztésének visszaesése. A takarmányellátásban bekövetkező nehézségek, a felvásárlás árnyoldalai folytán az előző évek sikerei után bizony visszaesés következett be: 1986-ban a tervezett 4600 tapsifülessel szemben szervezetük csak 3200-at tudott eladni. A tavalyi tervek már szerényebbek voltak, így a Brankonak Ígért 4000 nyulat sikerült biztosítani. A múlt évben a Branko minden igyekezetével azon fáradozott, hogy javítson a viszonyokon, helyreállítsa a tenyésztők bizalmát. — Általában kéthavonta jöttek a nyulakért; egy-egy alkalommal 300 —350, de volt úgy, hogy 500 darab pecsenyenyulat is elvittek — közölte. Az állatok birtoklása, közelsége iránt érzett vágy általában egybeesik a gyerekkorral. Persze szép számmal akadnak olyanok is, akiket a gazdasági meggondolások, a kiegészítő kereset reménye visz az állattartók népes táborába. Tapasztalataira alapján mégis azt mondhatom, hogy a tenyésztők többsége már a gyerekkorban eljegyezte magát ezzel a szenvedéllyel. Belőlük válnak később a leggondosabb állatbarátok, dk érnek el egyszerű módszerekkel átlagon felüli eredményeket, ók a mozgatórugói egy-egy helyi szervezetnek. Persze több év telik el addig, míg rájönnek mi is tét-Állattartók és tenyésztők szik nekik igazán, melyok azok az állatok, amelyekkel lehetőségeikhez, tudásukhoz mérten a legjobb eredményt elérhetik. Később már határozott célokat látnak magnk előtt és ezzel összhangban szerzik be és szaporítják négylábú vagy tollas kedvenceiket. Annak ellenére, hogy mellékletünk írásaiban az állattartó ás a tenyésztő főneveket gyakran használjuk szinonimaként, mégis azt kell mondanunk, van köztük némi különbség. Az állattartó is szereti, gondosan neveli oyulait, galambjait, de veszszopanpája mégis csak később válik tudatossá, éri el azt a szakmai tökélyt, hogy kiérdemelje a tenyésztő jelzőt. A tenyésztő egy-egy számára különösen kedves vagy érdekes fajta mellett éveken át kitart, szaporítását tudományos alapossággal végzi. Arra törekszik, hogy a tenyészetében lévő példányok mindenben megfeleljenek a fajta standard jegyeinek. Szakkönyveket olvas, genetikai és állategészség-ügyi alapismeretek elsajátításán kívül még nagyobb tudásra törekszik. Nem sajnálja a fáradságot, a pénzt, bogy értékes tenyészállatokat szerezzen be: Ott van minden jelentősebb kiállításon, legyen az az ország bármely szögletében. Kiveszi részét a szervezeten belüli közösségi életből is. Társadalmi munkát vállal, szervez, átadja tapasztalatait, persze, ha van kinek ... Szívvel, megértéssel bánik az állatokkal. Nem feledkezik meg arról, hogy ami rossz az embernek, az rossz az állatnak is. Sok ilyen embert ismertem meg a Csallóköztől Mátyusföldön át Gömőrlg... Nekik és a hozzájuk felnőni akaróknak kívánunk az áj év kexdetén sok sikert, erőt és örömet! P. R. i ■Ш > aj 01 О О <а и» N СО >ч О О) О) со _ ^ ф
