Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-25 / 12. szám
A házinyúl ta В pfekély beteg ség e A betegség etetnie mindössze a talp szőrzetének ritkulásával kezdődik, erre psdig a tonyész tők nem nagy figyelmet fordítanak. A folyamat előrehaladtával azután a szőr hullását iencsényi, később flllérnyl területen a bőr klpirosodása, fájdalmassága és gyulladása követi. Amennyiben az előidéző okokat nem szüntetjük meg, és a bánfáimat nem kezeljük időben, idültté válik, ami szövetszaporodással és fekélyesedéssel Jár. Ekkor már könnyen észrevehetővé válik a seb Is. Az állat nehézkesen és fájdalmasan mozog, amíg megta lálja a helyét. Az elváltozások további súlyosbodásával a nyulak étvágytalanokká válnak és fokozatosan lesoványodnak. Ml OKOZZA? Az előidéző okok között mindenekelőtt a genetikai terheltséget és főként a rokontenyésztés okozta örökletes hajlamot kell megemlíteni. A betegség kialakulásában ugyancsak Jelentős szerepet játszik a kedvezőtlen elhelyezés és a rendszeres takarítás hiánya, amikor a felgyülemlett trágya és vizelet maró hatása nagyfokban elősegíti a baj megjelenését. Kiválthatják a bántalmat különféle mechanikai hatások is, többek között a vizelettől nedves, felrostoződott deszkapad- 16. a durva drótháló, valamint minden olyan tárgy, ami a talp sérülését Időzheti elő, nevezetesen a kiálló szögek drőtrészek stb. Olykor különféle baktériumok behatolása kapcsán tályogok is keletkezhetnek a talp bőr alatti kötőszövetében, majd a talpakon kifejlődő tályogok — minthogy ezek állandóan érintkeznek a ketrec dróthálós fenékrácsával — megnyílnak, Ily módon Is keletkezhetnek fájdalmas, vérző, lassan gyógyuló fekélyek. A kórokozó baktériumok — többnyire sztafilokokkuszok — nemcsak a talp bőrén át, de olykor a vérárammal is bejuthatnak a bőr alatti kötőszövetbe, és ott igen fájdalmas és gennyesedéssel járő gyulladásos folyamatot indíthatnak meg. Tályogképződésnél az egyre nagyobbodó gennyes góc felett a szőrzet letöredezik, majd a tályog megérése után, Igen gyakran ^yérzés kíséretében, feltörik. E folyamatot sokszor az állatok erőteljes dobbantásat váltják ki. MI A TEENDŐ? X. Mindenekelőtt az örökletes lehetőséget kell kizárni azzal, hogy a rokontunyésztést kiiktatjuk. 2. Rendszeresen vizsgálni kell a talp szőrét, hogy Időben elejét vehessük a bajnak, mielőtt még a gyógykezelést kétessé tevő klinikai tünetek megjelennek. 3. Olyan kedvező elhelyezési körülményeket kell teremteni a nyálainknak (megtelelő padozat stb.), amelyekkel a bántalom kialakulását megelőzhetjük. 4. Rendszeres és alapos takarítással gondoskodni kell a higiéniás környezetről, fontos, hogy a talp bőre ne lezuljőn fel, azt semmi se irritálja, ugyanakkor baktériumokkal is kevésbé legyen szennyezett. 5. Az állatok számára bőséges, tiszta, száraz, puha almot kell biztosítani. 6. Súlyosabb esetekben az állatorvost vizsgálat eredményétől függően parentállsan is adagolhatók antibiotikumok. 7. A gyógykezelés eredményességét illetően két dolgot feltétlenül meg kell jegyezni: egyrészt azt, hogy a gyógyulás mindenképpen nagyon hosszadalmas, gyakran heteket is Igénybe vesz, és sokszor bizony a leggondosabb kezelés Is eredménytelen marad, másrészt pedig előrehaladott, lesoványodással vagy fájdalmakkal Járő esetekben, kivált ha a talpon már nagyobb fekélyek keletkeztek, a kezelés hiábavaló. Ilyenkor ajánlatos a nyúl húsra történő értékesítése. „A metszés ábécéje” A Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalatnál a közelmúltban Jelent meg Czáka Sarolta és Valló László »A metszés ábécéje« című könyv, amely elsősorban a gyümölcs-, a szőlő-, a díszfa- és díszcserjetermesztőknek ajánlható. A szerzőpáros az első fejezetben általános ismeretekkel, a metszésmódokkal, így a fás- és zöldmetszéssel, továbbá a kiegészítő munkákkal, így a vesszOlékötözéssel, a gyümölcsrttkífással és a vadalással foglalkozik. Az olvasó a továbbiakban választ kaphat a ,Mikor és miért metsszünk?" kérdésre, s megismerkedhet a metszés során használatos eszközökkel, Így a met sző ollóval, a gallyvágóval, a sövénynyíróval, a fűrésszel, a kacorral és a létrával. „A gyümölcsfák és -bokrok metszése" című második fejezetben részletes leírás található a korona, így az ágcsoportos sudaras és a katlankorona alakításáról, az intenzív koronaformákról, a termökaros orsóról, a Hungária sövényről és a karcsú orsóról, továbbá a termőkori metszésről, az tfjitásról és néhány apró fogásról, például a rügy feletti és a törzserősítő bemetszésről, valamint a gyűrűzésröl. A fejezet további részében az olvasó részletesen megismerkedhet az almatermésűek falma, körte, birs és naspolya!, a csonthéjasok (cseresznye, me<jgy, szilva, kajszi- és őszibarack), a héjasok f mandula, mogyoró, dió és gesztenye) és a bogyósok f málna, ribiszke, köszméte, riszméte és tüskétlen szeder) metszésével. A harmadik fefezet a szőlő metszésével kapcsolatos alapismeretekkel, a metszésmódokkal, így a rövtdcsapos metszéssel, a hosszúcsapos és szálvesszős (félszálvesszősf váltómetszéssel, valamint a leíveléssel, továbbá a termöalap Ifjltásdval és váltásával, a zöldmunkákkal (csonkázás, hajtásválogatás, -vezetés és -kötözés), a műoelésmódokkal, így a fej- és bakműveléssel, a középmagas kordonnal, a középmagas Guyotműveléssel, a Moser-féle magasműveléssel, az ernyő- vagy Iveit szálvesszős műveléssel, az egyesfüggöny-műveléssel, a lugasokkal, a kenősfüggöny- (GDC-f műveléssel és a Duplex műveléssel. A szerzők a kiegészítő munkák közé az oltványok alanyából előtörő hajtások eltávolítását, a gyökeres európai szőlők alulról előtörő hajtásainak eltávolítását, a tőkealanyon képződött hajtások, a nyakhajtások eltávolítását, a törzsből előtörő hajtások (vesszők} eltávolítását és a harmatgyökerezést sorolják, végül néhány hasznos tanácsot adnak. „A díszfák és díszcserjék metszése“ című negyedik fejezetben az olvasó megismerkedhet többek között az orgona, az aranyja és a japánbtrs metszésével, a sűrű sövény titkával, a rózsák (teahibridek, remoniáns rózsák, polyanthák és polyantha hibridek, park-, vad-, kúszó- és mlnirózsák, rózsafák) metszésével és a fenyők alakításával. A könyv gyakorlati jelentőségét a százhuszonkét ábra még fokozza, amelyekről az olvasó a metszéssel kapcsolatban minden tudnivalót könnyűszerrel leolvashat. (bara) * Nagycsalomiján (Vefká Calomia| 1980 őszén alakult meg a Szlovákiai Állattenyésztők Szövetségének helyt szervezete. Az előkészítő munkák oroszlánrészét Keresztes László vállalta magára. — Ezerkilencszáznyolcvan nyarán — újságolja a fiatalember — a feleségemmel Nyitrán (Nitra), állatkiállftáson jártunk. Nejemmel azonnal elhatároztuk, hogy mi is nekilátunk az állattenyésztésnek. Kisfiú korában Keresztes Lászlónak volt néhány tapsifüpező tyúkunk és kacsánk van. Keresztes Lászlőék 1982 óta cslrkekeltetö-gépet Is üzemeltetnek. Jutányos áron, helyben vásárolják fel tagtársaiktól a tojást. Évente mintegy ötezer darab naposcsibét kínálnak eladásra. — Juhtenyésztéssel is kísérleteztünk — veszi át a szót Magdi asszony, a feleség —, ám kezdeményezésünk néhány hóap után dugába dőlt. Máröt-hat személy rendelkezett nagyhozamú juhokkal, ám legelő hiányában fel kellett hagyni „Tizennyolcán kezdtük a munkát“ lese, ezért úgy döntött, hogy nyúltenyésztéssel kezd foglalkozni. — Vásároltam húsz fajtatiszta új-zélandl anyaállatot — emlékezik —, és tágas, szellős ólakat is építettem számukra. Aztán Jánošík Józseffel, Vanda Tamással, Pásztor Józseffel és a feleségemmel egyetemben, a nyár végén összedugtuk a fejünket, s némi tanácskozás után leszögeztük: megalakítjuk falunkban az állattenyésztők alapszervezetét. Az elhatározást hamarosan tett követte. — Tizennyolcán láttunk hozzá a szervezett tenyésztésnek — sorol újabb adatokat —, és az a'akuló közgyűlésen, összejövetelen rám esett tagtársatm választása, közbizalommal én lettem a szervezet elnöke. Most már huszonnyolcán vagyunk, de mostanság újabb jelentkezők tagfelvételi kérelméről tudok. A legtöbben. Keresztes Lászlóikhoz hasonlóan baromfltartással is foglalkoznak. — Mások nyulakat Is tenyésztenek — tudom meg az elnöktől —, én viszont már teljesen felhagytam a tapsifülesek nevelésével. Kőbor kutyák ugyanis, rövid Idő leforgása alatt három ízben is megdézsmálták szépen gyarapodó állományomat és tönkretették a ketreceket. Jelenleg mintegy őtven darab törzsállományt kőelképzeléseinkkel. Az elnök 4 éves, Laci névre hallgató fia már élénken érdeklődik az aprőállatok iránt. — A gyerek — bök a körülöttünk téblábolő csemetére a családfő — úgy látom, apja nyomdokain halad majd: leginkább a nyulakat kedvelt. — A tápot, amely lehetne több Is, rendszeresen kapjuk — vált témát Magdi asszony de nagyon jó a kapcsolatunk a felvásárló vállalattal is. A Branko rimaszombati (Rimavská Sobota) üzeme jó néhány nappal e’őre jelzi az átvevő kocsi ér-., kezésének várható időpontját. Panaszra hát a nagycsalonil tenyésztőknek ezen a téren nem lehet okuk. Az elnökön és az alapító tagokon kívül Varga Lajos bácsi is a legjobb állattartók közé tartozik. Az idős ember a szárnyasokon kívül Juhokkal és nyulakkal is foglalkozik. Aztán az állattartás formairól beszélgetünk. — Állatainkat zárt helyen tartjuk — szól a fiatal férfi, s úgy tűnik, valóban igaz a mondás, miszerint a gazda szeme hizlalja a jószágot. Nyáron nem egyszer kiülök a kifutók elé, s elgyönyörködöm a nyüzsgő seregletben. A csaloml klsállattenyésztök A keltetőgépet Magdi asszony kezeli, a fehér bundájú nyúl a kis Laci híi barátja (A szerző felvétele) alapszervezete nyúlból mintegy 600 darabot ad el évente. S a felvásárléüzem képviselői mészszemenően elégedettek a minőséggel. —- Két lányom közül az egyik — büszkélkedik a férj — Magdi. nagy állatbarát volt mindig. Most képzett állattenyésztési szakember. Kicsi korában bogarakat. meg lepkéket gyűjtött, de szíves-örömest segített állataink takarmányozásában is. — Szabadidőnk zömét jószágaink ellátására áldozzuk — állítják mindketten —, de mi nem sajnáljuk ezeket az órákat. jő eredményeket kizárólag alapos, körültekintő munkával lehet elérni. A férj megmutatja az állatállományt, a feleség a keltetőgéphez kalauzol, a kis Laci gyerek pedig kedvenc, hófehér bundájú, szelíd „nyúlbarátját“ ráncigálja elő. A jókora állat békésen majszolja az elé rakott takarmányt. —• A könyvelést — árulja el Keresztes László —, szervezetünk adminisztrációs ügyelt a feleségem végzi. A szervezet tagjai zömmel fiatalok. A járási állatkiállításon 3 csalomi tenyésztő 3 tyúkfajtával szerepelt, s mindanyian megállták a helyüket. A szervezet tagjai már több, munkájukat elismerő oklevéllel is büszkélkedhetnek. — Ha a juhlegeltetést Is mag tudnánk valahogy oldani — kesereg búcsúzás közben az elnök — teljes lenne az elégedettségünk. Mindenesetre tovább keressük, kutatjuk a problémakör orvoslásának a lehetőségeit. És természetesen más, egyéb állatfajták meghonosítására is gondolunk Nos, minden terv annyit ér, amenyit sikerül megvalósítani belőle. Zolczer László 1
