Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-25 / 12. szám
KALITKA KÉSZÍTÉSE Akik rendelkeznek némi kézügyességgel házilag is készíthetnek kalitkát. kell összeállítani. A munkát a kihfizhatá fiók összeállításával zárjuk. Ha nem jár könnyen, csiszolépaplrral dörzsöljük le. A szükséges szerszámok: kézikalapács, csípőfogó, kézifűrész, a szükséges anyagok: 1X1 cm fenyőléc 5 m 1X2 cm fenyűléc 1.5 m 1X5 cm fenyőléc 1 m farostlemez 0.2 m2 0 8 mm farúd 0,5 m 0 10 mm farúd 0,5 m 0 2 mm fémhuzal 25 m vékony szeg 70 db Mindenekelőtt a kalitka méreteit kell megtervezni (a felsorolt anyagok kb. 40 cm hosszú, 30 cm magas, 25 cm széles kalitkához elegendőek). Ha ezt meghatároztuk, akkor az ábra figyelembevételével szabjuk le a megfelelő méretű alkatrészeket. Ezt követően a megfelelő elemekbe fúrjuk be 5 mm mélyen a rácsozat pálciká!nak helyét. Ha megvagyunk vele, máris hozzáfoghatunk az összeállításához. Elsőként a kalitka két végét képező keretet állítsuk össze. Ezt követi a hátsó, maid az első oldalak hozzáépítése. Most szegezzük fel a fenéklemezt. Vigyázzunk, hogy az összeállítást kővetően a furatos elemek megfelelő helyzetűek legyenek! Ezután az ülőrudakat szabjuk le és tegyük a helyére, végeiket kicsit felréselve, úgy, hogy kicsit szorosan álljanak a helyükön. Elhelyezhetjük a rácsozatot képező huzaldarabkákat fez lehet kerékpárkülőből vagy akár hnrkapálcikából is!). Először mindig az alsó keretrészbe, majd kissé meghajlítva pattintsuk be a felső végét is. Erőltetni nem szabad! Ha túl hosszúnak találjuk, inkább csípjünk le belőle egy kicsit. Az ajtót külön Célszerű a kalitka, különösen a fiók impregnálása lakkozással vagy festéssel. A madarat természetesen a festék Makk) teljes száradása után helyezzünk a kalitkába (2—3 napi. (A. 1988/1) A fodros kel a tél fontos zöldségféléje. Előnye, hogy júliustól—márciusig szedhető. A szabadban jól áttelel, nem kell tárolni. Egyéb friss zöldség hiánya esetén fontos vitamlnforrás. A kelkáposztától abban különbözik, hogy magasabb torzsát fejleszt, amelyen erősen fodrozott levelek vannak. Ezek nagy, szabad — a fajta szerint — világoszöld, sötétzöld vagy kékespiros rózsát alkotnak A fodros kel táplálkozási értéke magas. Sok C- és B-vitamtn csoportba tartozó hatóanyagot továbbá karotlnt, vasat, káliumot és kalciumot tarta'maz. Könnyen emészthető zöldség, ezért a diétás ételek többségében is felhasználhatjuk. Konyhai elkészítése a kelkáposzta és a spenót receptjei szerint történik. Értékes tulajdonságait gyors főzés, párolás esetén jól megőrzi. Rövid ideig főzve, vajjal tálaljuk. ízletes leveseket és főzeékeket készíthetünk belőle. Kiváló ízűek a párizsi vagy sajtos tésztába burkolt kirántott levelek. A fodros kel levelei különféle ételek és hidegtálak díszítésére is megfelelnek. Indokolatlanul hagyjuk ki tehát étrendünkből, s érthetetlen, hogy fogyasztott mennyisége miért nem éri el a javasolt, személyenkénti évi minimális 0,5 kilogrammot sem. A fodros kelnek sok típusa van, amelyeket különböző neveken ismernek. Vad formál Európa nyugati partvidékein máig is nőnek. Főleg Németországban és Hollandiában közkedvelt. Bizonyos formáit takarmánynövényként, másokat a levelek színe és dekoratív alak- 1a miatt dísznövényként termesztik. Külseje szerint bizonyos országokban pálmakelnek A fodros kel (- L d. illusztrációs felvétele) nevezik. Másik formája a fa alakú kel, amely a 3 m-es magasságot is eléri, és amelynek torzsájából a Jersev-szlgeten sétapálcákat készítenek. A fodros kelt magvetéssel és palánták kiültetésével is termeszthetjük. A legigénytelenebb káposztaféle. Talaját azonban ajánlatos istállótrágyával flOO m2-re 350 kg) dúsítani. Műtrágyák közül 100 m2- ce 3,5 kg ammónium szulfátot, 3,5 kg szuperfoszfátot és 4,5 kg 40 %-os kálisót adjunk. Áprilistól júniusig vetjük, később — a korai zöldség szedése után — 60X80 om-es távolságra ültetjük. Talaját élandóan porhanyítanl és gyomlálni kell. Szedését késő ősszel, a fagyok beálltával kezdjük, úgy, hogy a leveleit szükségletünk szerint fokozatosan alulról tördeljük. Magtermesztése a további káposztaféléhez hasonlóan történik. Az anyanövények künn telelhetnek, de az állatokkal szemben védelmet igényelnek. Ha magot akarunk termelni, akkor május második felében vagy június elején vessük ki. Palántáit legkésőbb július elejéig 60 X 60 cm-es sortávolságra ültetjük. Nevelésük a fogyasztásra szánt egyedekéhez hasonlóan történik. A megfelelő növényeket gyökérrel együtt október végén, november elején szedjük ki a földből. A növények leveleit eltávolítjuk csak a csúcsuknál hagyunk rózsát, majd mély melegágyakban átteleltetjük. A kiültetést kora tavasszal 70X70 cm-es sor és tőtávolságra végezzük. A fodros kelt mélyebben kell ültetni, hogy jobban meggyökeresedjen. A növények júniusban. Júliusban virágoznak; a mag augusztusban, szeptemberben érik be. Az érett magokat folyamatosan szedjük, majd közvetlenül a föld felett a növényeket levágjuk, kévékbe kötjük és száradni hagyjuk. A fodros kelből hazai fajtánk nincs. Az egyetlen nálunk engedélyezett fajta a Halbhoher Grüner Mookskrauser, amely félkorai zöldség. A növények elérik a 60—70 cm magasságot Is, levélzetük, terméshozamuk gazdag. Magdaléna Valííková agrármérnök, kandidátus A diófák betegségeiről és kártevőiről A diófák legveszélyesebb megbetegedése a gnomoniás barnafoltosság, amelyet a Gnomonia leptostyla nevű gomba okoz. A betegség elsősorban levélfoltossággal és korai lombhullással jár A foltosság 4—6 mm nagyságú barna vagy fekete foltok formájában nyilvánul meg. A leveleken kívül a zöld termést Is fertőzi. A foltok közepe később szürke színűvé válik és megjelennek rajta a gomba fekete pontszerű termőképletei. A kórokozó a lehullott beteg levelekben telel át, innen indul a tavaszi fertőzés, amely általában csapadékos május folyamán következik be. A fertőzött leveken kifejlődött termőtestekből kitóduló spórák az esőben tovább terjesztik a kórokozót, ez már nyár közepén erős lombhullást vált ki, ami, ha az elkövetkező tél folyamán erős fagyok lesznek, komoly következményekkel járhat. A diófák ugyanis nagyon fagyérzékenyek, amit az 1985-ös és 1987-es év jól bizonyít.) Az egyes fák fagykárosodásában azonban nagy különbségek észlelhetők. Ez azzal magyarázható, hogy a gnomőniás levélfoltossággal és a fagyokkal szemben minden diófának más az ellenálló képessége; ezért találhatunk egymás mellett erősen károsodott és csaknem teljesen egészséges fát. A gnomőniás barnafoltossághoz hasonló tüneteket okoz a baktériumos levél- és gyüm'Jlcsfoltosság. A különbség az. hogy a baktériumos foltok közepe nem fehéredik ki ügy, mint a Lcvéltetvek a dió levelén gnomónia okozta foltokon. E két is, amelyeken a foltok megbegedés okozója (Xantho- gyakran összefolynak. Ilyen monas jugiandis) is tavasszal esetben a fertőzés a magbélre és esős időben fertőzi a fiatul Is átterjedhet és jelentős terleveleket, később a gyümülcsö- mésveszteséget okozhat. Vegyszeres kezeléssel mindkét kórokozó ellen lehet ugyan védekezni, de a diófák legtöbbje túl magas ahhoz, hogy az egész koronát bepermetezhessük. Ezért inkább csak a fiatal és alacsonyabb fákat kezeljük. Mindkét kórokozó ellen Kuprikolt használhatunk. Az első permetezést rügyfakadás, a másodikat a virágzás ntán, a következőket csak csapadékos időben, 7—10 napos időközökben végezzük. A kártevők közűi a diófák' lombján levéltetvekkel és gubacsatkákkal találkozhatunk. Az eléggé nagy termetű levéltetvek a levelek színén, mégpedig a főér mentén szívogatnak. Az atkák kétféle tünetet okoznak: vagy apró szemölcsöket (ezeket a zöld termésen Is megtalálhatjuk) vagy pedig nemezszerű fehér, később megbámuló képződményeket. Kártételük Jelentéktelen, ezért nem kell ellenük permetezni. A dió termésének férgesedését az almamoly okozza. Főleg a vékonyabb héjú fajtákat támadja, amelyekbe a második nemzedék hernyót Is be tudnak hatolni. Az almamoly elleni vegyszeres kezelést — de csak ha szükséges — az al-mamoly ellen kiadott szlgnallzácló szerint az almafák kezelésekor végezhetjük el. A diófákon nem ritkaság a szilvapajzstetű előfordulása sem. Szlovákia legmelegebb területein pedig a diófa leveleit az amerikai fehér szövőlepke hernyói fogyasztják szívesen. Matlák György agrármérnök Almapótló zöldség A rebarbara (Rheum rhebarbarum) nálunk nem terjedt el úgy, mint egyes nyugat-európai országokban, ahol szinte egész évben fogyasztják. Különösen kora tavasszal, a vitaminszegény időszakban, amikor a tárolt alma beltartalmi értéke csökken, a rebarbara friss, zsenge húsos levélnyele pótolja az almát. Sok almasavat, A-, B- és C-vitamint. különféle ásványi sókat tartalmaz. Zsenge, kellemes savanykás ízű levélnyele sokféleképpen (kompót, befőtt, lekvár, puding, Ivóié, szörp, bor) elkészíthető. Sütemények töltelékeként vetekszik az almával. Étrendi hatása a bélműködés javításában érvényesül, a vér- és vesetisztító hatása is jelentős. Kedvező tulajdonságai miatt kis- és háztáji kertekben feltétlenül telepítsünk néhány tövet Tőosztással és magvetéssel szanorftható. Tőosztás esetén (ősszel vagy tavasszal) a vastag levélnyelfi. egészséges töveket válasszuk ki, (gy a jó tulajdonságok tovább vihetők, kiegyenlítettebb állományt kapunk, mint magvetésből. Február végi magvetéssel üvegházban vagy fűtött fóliasátorban 8—10 hetes palántaneveléssel, májusi kiültetéssel. még abban az évben egyszer szedhető töveket kapunk. Célszerű azonban a szedést a következő év tavaszán kezdeni Későbbi palántaneveléssel kisebb hozamú tőveket nevelhetünk fel. A vetőmagboltokban Importból származó rebarbara magot ritkán lehet kapni, de csere útján bizonyosan beszerezhető. Akiknek többéves rebarbara magjuk van. nyugodtan vessék el, mert csírázóképességét, a korábbi véleményektől eltérően, huzamosabb ideig megtartja. Vizsgálataink szerint hét-nyolc évig is csírázoképes а ге>?агbara magja. Kísérletekben a különböző korú magvak csírázöképessége a táblázat szerint alakult: Magtermés éve Csírázftképesség. %-ban 1979 1980 1981 1985 1986 74 80 83 87 90 A rebarbarát Nyugat-Európában kiterjedten hajtatták. Nálunk is eredményesen hajtatható. Ehhez legalább 3—4 éves vagy idősebb tövek használhatók. legegyszerűbben szabadföldön haitatható márciusban, amint a hó elolvadt. 0.04 mm vastag ílvnggatott vagv hasogatott! polietylén fólia alatt. Ebhez a töveket fóliával lazán takariuk és a széleket földdel rögzítsük. A takarás hatására két három héttel korábban, vastagabb, zsengébb levélnyeleket tünk. mint takarás nélkül. >K- 5Z‘*
