Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-03-18 / 11. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. március 18. A nemzetiségi kultúra és iskolaiii fejlődése az Ersekúpri (M lámW mám Az érsekújvári műkedvelő színjátszó csoport az 1987-es Jókai Napokon zül a legújabb Is közel húsz éves — összehasonlítva ugrásszerű növeke­dést tapasztaltunk a Csemadok-alap­­szervezetek napjainkban kifejtett ak­tivitásában. Csak az előadói tevé­kenység keretében 72 előadást tartot­tak magyar nyelven, amelyeket ösz­­szesen 4500-an hallgattak végig. A magyarlakta helységekben 35 író-ol­vasó találkozóra és 52 könyvkiállí­­tásra került sor. A műkedvelő szín­játszó együttesek 57-szer léptek fel, s előadásaikat több mint tízezer né­ző tekintette meg. Különböző esztrád­­jellegű előadásokra 49 esetben került sor, és a kisszínpadi mozgalom is kezd népszerűvé válni. Számottevő a országos népművészeti sereg­(V. Gy. felvételei) mennyiségben növekedés az énekkari, a tánc- és a zenei mozgalom terén: az énekkarok összesen 124, a tánc­csoportok 94, a zenekarok 61, a folk­lórcsoportok pedig 33 fellépést ab­szolváltak (Az adatok az 1987-es vi­szonyokat tükrözik). A magyar nem­zetiségű amatőr művészegyüttesek a különböző járási, kerületi és orszá­gos seregszemléken is sikeresen kép­viselik járásunkat. Általánosságban e'mondható róluk, hogy jelentősen megnőtt a tagbázis, és a csoportok­ban végzett dramaturgiai munka színvonala is emelkedett. Az évek so­rán rendkívül népszerűvé vált a já­rási dal- és táncünnepély, amelyet minden évben megrendeznek hagyo­mányos színhelyén, a szőgyéni (Svo­­dín) akácosban. A honismereti mun­ka területén is javult a mérleg: ma már több Ilyen jellegű klub műkö­dik a járás magyarlakta települései­ben, amelyek közül az érseküjvári és a átűrovói mutatja fel a legjobb eredményeket. összegezve az elmondottakat, le­szögezhetjük, hogy a nemzetiségi kultúra további fejlődése számára já­rásunkban minden feltétel biztosítva van, s hogy ezeket a feltételeket ha­tékonyan és eredményesen ki Is hasz­nálják. Ezt tanúsítják az elmúlt 40 év eredményei, amelyekről a fentiek­ben legalább vázlatos áttekintést sze­rettünk volna nyújtani. FILLER GYULA, az Érsekújvárt Járási Nemzett Bizottság elnöke (Befejezés a következő számban) Ä) KULTÜRA A Csehszlovákiában élő nemzetek és nemzetiségek kultúrájának fejlő­dése szerves része a CSKP és a szo­cialista állam kultúrpolitikájának. A sikerek, amelyeket az eltelt 40 év alatt ezen a területen elértünk, a csehszlovákiai forradalmi munkás­­mozgalom legjelentősebb történelmi vívmányai közé tartoznak. Bizonyíték erre a csehek és a szlovákok, vala­mint a hazánkban élő nemzetiségek szerves egysége és a proletár nem­zetköziség szellemében való testvéri együttélése. A lakosság nemzetiségi összetételé­re való tekintettel ezek a kérdések mindig Is különösen időszerűek vol­tak az Érsekújvárt járásban, s így van ez ma Is. A társadalnji és a gaz­daság! fejlődés egyik eredménye az ilyen specifikus körülmények között az volt, hogy a járás kulturális in­tézményei egyre jobb feltételeket te­remtenek ahhoz, hogy a magyar nem­zetiségű állampolgárok teljes mér­tékben részt vállalhassanak a kul­turális élet történéseiből, aktívan dolgozhassanak a kulturális és nép­művelő munka minden területén,, s ezáltal szellemi értékekben és mű­veltségben gyarapodjanak. A járás­ban a nemzetiségi kulturális élet az utóbbi Időszakban jelentős fejlődésen ment keresztül, aminek az eredmé­nyei a kulturális és népművelő mun­ka minden területén megmutatkoz­nak. Markánsan mutatkozik meg pél­dául az említett változás a népkönyv­tárak tevékenységében; a könyvállo­mány százalékos összetétele minden magyarlakta helységben megfelel a lakosság nemzetiségi összetételének. A járási népművelési központ mun­kájában szintén messzemenően figye­lembe veszik az illetékesek a több­nemzetiségből eredő sajátos követel­ményeket. Az Intézmény rendszeresen teret biztosít a magyar nemzetiségű amatőr művészeti és népművészeti csoportok fellépésének, az előadói és a szakköri tevékenységhez a szük­ségletek szerint magyarul beszélő előadót, Illetve körvezetőt is biztosít, és magyar nyelven is ad ki mód­szertani segédanyagot. Hasonló a gyakorlat a polgári ügyek testületé­nek munkájában is. A járási képtár, valamint a múzeum szintén két nyel­ven ad ki propagációs és ismeret­­terjesztő anyagot. Azokban a közsé­gekben, amelyekben nagyobb részben magyar nemzetiségű lakosság él, le­hetőség van a községi krónika két­nyelvű vezetésére. A járás nemzetiségi összetételéből eredő igényeknek megfelelő a kul­turális intézmények dolgozóinak nem­zetiségi aránya, tekintettel arra, hogy sok helyütt szükség van a magyar nyelv aktív ismeretére. A felsorolt tények — kiegészítve a kétnyelvű központi és járási sajtóval, valamint a csehszlovák rádió. Illetve televízió rendszeres magyar nyelvű adásaival — a párt nemzetiségi kultúrpolitiká­jának a gyakorlatban való követke­zetes megvalósítását bizonyítják. A magyar nemzetiségű lakosság körében végzet kulturális és népmű­velő munka terén járásunkban fon­tos szerepet tölt be a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövet­sége. A 37 alapszervezetben össze­sen 9781 tag dolgozik. A Csemadok tevékenységének fő területei az is­kolán kívüli nevelés és müve’ődés, az amatőr művészi mozgalom és a közhasznú társadalmi munka. A szö­vetség. amely 1949-ben alakult meg, kezdettől fogva aktívan dolgozott já­rásunk területén, és a nemzetiségi kultúra ápolása mellett olyan jelen­tős társadalompolitikai feladatok megvalósításából Is aktívan kivette a részét, mint a mezőgazdaság kollek­tivizálása vagy az iporosltás volt. A legérdemdúsabb munkát azonban két­ségtelenül az amatőr művészeti moz­galom kibontakoztatása és fejleszté­se terén végezte, és végzi ma Is. Pél­dául 1950-ben járásunk területén 12 műkedvelő színjátszó csoport műkö­dőit, amelyek összesen 84-szer lép­tek fel; számuk 1960-ra már 34-re, a fellépéseké pedig kerek tízszeresére, 840-re növekedett. Az amatőr szín­játszó mozgalom 1969-re ugyan alábbhagyott valamelyest, de még ekkor Is 28 együttest tarthattunk nyilván, amelyek 368 bemutatót tar­tottak. Az énekkarok számában nem történt jelentős változás a közel 20 esztendő alatt: 1960-ben hat magyar nemzetiségű énekkar működött a já­rás területén, 1960-ban öt, 1969-ben pedig bárom; fellépéseik száma az említett évek sorrendjében 58, 130, illetve 12 volt. Határozottan növeke­dett viszont a tánccsoportok száma: 1950-ben még csak négy volt belőlük, fellépéseik száma pedig 92 volt; az 1960-ban nyilvántartott 11 «csoport összesen már 211-szer lépett fel; 1969-re ismét nőtt ugyan a csoportok száma (13-ra), fellépéseiké viszont valamelyest csökkent (208). Különbö­ző műfajú zenekarokból 1950-ben mindössze kettő volta járásban, ame­lyek 28-szor léptek nyilvánosság elé; számuk 1960-ra már 6-ra növekedett, fellépéseiké pedig 115-re. Bár 1969-ig csak egy újabb alakult, a hét együt­tes a múlt évben összesen 324-szer lépett közönség elé különböző alkal­makkor A fenti adatokkal — amelyek kö­A kürti (Strekov) folklórcsoport (balról) és a sKirovói Rajcsúros zenekar egyaránt volt már az utóbbi években szemle résztvevője „Igazi színházi légkör kell...ÍS Horváth Lafos, 1969. október 7-én került a Magyar Területi Színház­hoz. Először mint színész működött a kassai (Košice) Thália Színpadon. Tíz év után úgy döntött, hogy bú­csút mond a színé szi pályának és megpróbálkozik a rendezőivel. 1979- ben felvették a Prágai Szépművé­szeti Akadémia rendezői szakára, ahol 1984-ben szer­zett diplomát. Ez­után előbb a Ma­tesz kassai, majd 1986-tól a komáro­mi (Komárno) tár­sulatának rendező­je- lett. Rendezései közé tartozik töb­bek között Ibsen Nórája; Büchner Leonce ás Léna cí­mű darabja: Mé­száros László Egy tanú idézése (Fáb­­ry) című történelmi körképe; Tolsztoj Aranykulcsocs­­kája; Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmok című műve; Molnár Ferenc A Doktór űr című zenés vlgjátéka. — A Doktor úr előadása rendezésedben a Magyar Területi Színház utóbbi évadainak kétségívlll egyik leg­nagyobb színházi sikeré. A próbák folyamán igazi szín­házt légkör alakult ki: a rendező és a színészek is jól érezték magukat, boldogan formálták Molnár Ferenc figuráit. Hogyan vélekedsz erről? — Számtalan objektív körülmény nehezítette munkán­kat a betanulás során. 120 oldalas a darab, 16 dalbe­téttel, koreográfiával. Minderre összesen 100 órát kap­tunk. Ez nagyon kevés. Ráadásul a szezon végén vol­tunk és egy elég nehéz évad állt, mögöttünk. Az együt­tes jó hangulatát és a próbákat azonban semmilyen kel­lemetlen körülményi nem tudta elrontani. Nagyon jő volt próbálni egy olyan együttessel, amelyik mindenáron bizonyítani akart és azon fáradozott, hogy közös alkotó munkánk a lehető legeredményesebb legyen. Meggyő­ződésem: ez az akarás annak volt köszönhető, hogy már a próbák során Is Molnár Ferenc szelleme „kísértett“ bennünket. Ez a kellemes érzés olyan igazi színházi légkört teremtett amely minden akadályt, problémát és kellemetlenséget segített leküzdeni. Ügy érzem, hogy si­került ezt az előadást úgy megvalósítanunk, ahogyan azt szerettem volna. Minden nagyon jól összejött: a mu­zsika, a tánc, a mondanivaló, a szöveg, a komédiázás. Bizonyítéka ennek az, hogy a darab óriási közönségsi­kert aratott: a premieren 17 perces vastapsot kaptak a művészek és a kilencedik repríz előadáson is telt házzal ment a produkció Komáromban. Ez a Magyar Területi Színház életében igen ritka, éppen ezért nagy jelentő­ségű esemény. — Ogy vélem, hogy a rendezés és a legfelelősségtel­­fesebb munka a színházban: irányítás, együttgondolkodás és a művészi tevékenység önállóságának biztosítása. Véle­ményed szerint ez a három hogyan kapcsolódhat össze és mi határozza meg egy rendező értékét? — Igen, ez tökéletesen igaz. Csak, sajnos, nem min­denkinek ez a véleménye. Kevés ember van, aki ezt tudatosan vállalja és vallja, hogy ez Így is van. A ren­dező — ha nem is egyedül — mégis valamilyen módon a leginkább a meghatározója a színház arculatformáláső­­nak, egy színházi eszme kialakítsának. Az együttgondol­kodásnak van talán a legintenzívebb hatása a három té­nyező közül. Ebhez mindenekelőtt az szükséges, hogy a rendező és a színész minden megoldatlan kérdésben egy bizonyos idő után megtalálja a közös nevezőt. Ha ez megtörtént, az már fél siker. Az irányítás és a mű­vészi tevékenység önállóságának biztosítása viszont csak akkor lehet eredményes, ha a rendezői alkotás folya­matában a rendező szabadon, sftját koncepciója, elkép­zelése szerint alkothat, s nem befolyásolja senki. E há­rom tényező azonban ritka esetben adatik meg egy ren­dező számára. Persze az is hozzátartozik az Igazsághoz, hogy egy rendezőnek kell állnia annyira hivatása, szak­mája és az adott helyzet magaslatán, hogy el tudja dön­teni: most azzal segítünk az ügynek, ha ezt a próbát most eikomédiázzuk, elvtcceljük, vagy pedig azzal, ha vasfegyelmet tartunk. Azt is a rendezőnek kell eldön­tenie, hogy mi a célja az előadás színrevitelével és ennek érdekében minden eszközt meg kell lovagolnia: igenis, ha a helyzet úgy kívánja, hazudnia Is kell, egy bizonyos mértékig félrevezetnie a színészt — természe­tesen a cél elérése érdekében. A rendezőnek tehát ki­tűnő pedagógusnak is kell lennie. A rendezőt munkában mindenekelőtt tehetségre, ala­pos szakmai felkészültségre, elhivatottságra, s ha már nemzetiségi színházról beszélünk — áldozatkészségre és küzdeni tudásra is szükség van. S hozzátenném még: meghatározó tényező egy színházban, hogy falai között szeretet uralkodjék: nemzetiségi színház esetében ennek a szeretetnek is meg kell kétszereződnie. S ha még a felsorolt feltételek egyidejűleg érvényesülnek Is, még akkor sem biztos a siker. Sőt: nem biztos, hogy aminek tapsol a néző, az már művészet... — Mit tartasz a színházi munka összmüködésében a legfontosabbnak és mik a színházépítés legalapvetőbb feladatat? — A színházhoz elsősorban SZÍNHÁZ kell, ahol nyu godt körülmények között lehet alkotó munkát végezni. Ha megvan a színház, akkor természetesen kell egy tel­jes értékű együttes, amely különböző korú, tehetségű, adottságú, felkészültségű, testi-lelki felépítésű színé­szekből tevődik össze. Ezután kell egy jó Igazgató, mű­vészeti vezető, dramaturg, rendezők, díszlet!ervező akik nem kevésbé, mint a színészgárda tagjai, hivatásuk ma­gaslatán állnak. Kell lennie továbbá egy meghatározott, konkrét dramaturgiának, mégpedig egy színházcentrikus, színészcentrikus elhivatott dramaturgiának. A színház élére — különösen egy nemzetiségi szlnhz élére — olyan vezető kell. aki legalább olyan jól ismerei a szín­házat, mint a politikai élet útvesztőit, és itt is, ott ts otthonosan mozog. Nem elhanyagolható szempont a szín­házi vezetők és a rendezők gondolkodásmódja sem. Gondolok itt konkrétan arra, hogy a színészi játék so­ha ne legyen egysíkú: tehát másként kell játszani Brechtet, másként Shakespearet, Csehovot, Moliere-t, Majakovszkijt és megint másképp Molnár Ferencet. — Színészektől azt szokták kérdezeni, van-e szerep­álmuk. Tőled tnost mint rendezőtől kérdezem: yan-e rendezői álmod, van-e olyan darab, amelyet szeretnél megrendezni? ' — Van. Mégpedig elég sok. Mindenekeleőtt jó drámá­kat szeretnék rendezni. Olyanokat, amelyek témái en­gem is mélyen érdekelnek, olyan problémákkal foglal­koznak, amelyeket én magam ts szeretnék megoldani és természetesen amely problémák a mi hazai magyar közönségünket Is foglalkoztatják. Ebben a színházi évadban még Priestley Váratlan ven­dég című színpadi krimijének megrendezése vár Ног váth Lajosra. Sok sikert hozzá. TARICS PÉTER (Szűcs fertő felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom