Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-03-11 / 10. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. március ЭГ1 A SZIGETEK ORSZÁGÁBAN Roskilde tartományában ven­déglátónk a Töve og Öle Sll­­vertsin házaspár. A családi há­zat Silvertsln nagyapla építet­te 1862-ben Öle a harmadik generáció, aki házát és a gaz­dasági épületeket valamint a birtokot aplától örökölte Kü­lön hivatala nincs, va’amenv­­nyiünket lakása földszinti ré­szén fogad. Az apai örökség 68 hektár. Ehhez bérben müvei további 32 hektárt, összesen 1П0 hektár megművelhető területen gaz­dálkodik Részletes talaielem­­zést négyévenként, snecifikns vizsgálatot pedig rendszeresen végeztet. Csaknem az egész nö­vénytermesztés az állattenyész­tést szolgálja. A gabonafélé­ket — búzát, árpát, kukoricát — takarmányozás céljára ter­meszti. Takarmányárpán kívül sörárpát is termeszt. A vetés­­szerkezethez tartozik a cukor­répa, az őszi és a tavaszi rep­ce, a takarmányrépa, valamint a takarmánynövények. A növénytermesztés színvo­nala a hozamokkal mérhető: búzából 10, árpából 8—10, sze­mes kukoricából 6. cukorrépá­ból 50, takarmányrépából 60, őszi és tavaszi repcéből 4—5, évelő takarmánynövényekből pedig 6—10 tonnát takarít be hektáronként. Ezek a mutatók mintha a dán szakemberek vé­leményét igazolnák, különös te­kintettel a kukorica hozamára Dánia területe ugyanis nem esik bele az amerikai kukori­catermesztési övezetbe Szarvasmarha-állományának összetétele 70 darab tehéu és annak szaporulata. A világ ke­vés marhafaitájának nemesíté­sében érvényesült olyan céltu­datosság az utóbbi fél évszá­zadban. mint az egyszínű la­­nálymarhák falta csoportjába tartozó „dán vörös“ fajta ki­­a’akftásában. Típusát illetően kettős hasznosítású. Származá­sát az eredeti egyszínű vörös­­marhára lehet visszavezetni Nemesítés céljából ezt több eu­rópai faltával keresztezték íholland. holstelnfrfz). А XIX. század hetvenes éveiben céltu­datos tenyészkiválasztással és szakszerű Cseppvérkeresztezé­­sekkel (jersey, angeln!) a ne­­mesítőrounkát annyira beltnr­­lesftették, hogy 1878-ban már önálló faltaként ismerték el. Az általunk meglátogatott 70 — dán vörös — tehenének évi feiésátlaga 7 ezer liter tej. heg­­jobb tehene az elmúlt laktá­­cióban 12 ezer liter tejet adott, 4,35 százalékos zsírtartalom­mal. Nanonta négy órát legel­tet és kétszer fej. A borjakat 5 napig itatta az anya tejé­vel. A boriakat születés után azonnal elveszi az anya alól és kint tartja őket a szabad­ban, télen és nyáron egyaránt. Egy liter tej előállítási költsé­ge 2,40 dán márka, az értéke­sítési ár pedig 2.65 márka. Li­terenként a nyereség 25 őre (25 fillér). A sertésállomány 70 anyako­cából és annak szaporulatából áll. Kizáróan a „dán lapályser­­tést“ tenyészti. Ez a fajta a századforduló körül még erő­sen zsírtípusú volt, mert a dán sertésexport abban az időben Németországba irányult, s ott a zsírsertés volt a keresett. Ké­sőbb Németország saját sertés­­tenyésztésének fejlesztése érde­kében védővámokkal megaka­dályozta a dán sertések im­portját, s ekkor Dániának új piacok után kellett néznie. így jutottak el az angol piacra, ahol viszont a hústípusú ser­tést keresték. Annak érdeké­ben, hogy a dán sertés a kí­vánalmaknak megfeleljen, nagy­szabású faitajavítási program kezdődött el. mely méreteit és szervezettségét tekintve méltán tekinthető a világ sertéste­nyésztésének az első. tudomá­nyosan is megalapozott te­nyésztési programjának. A he­lyi lapá’ysertéseket kezdetben a középnagy fehér angol és berkshire sertéssel, később a nagy fehér angol sertéssel ke­resztezték. A tenyésztési ered­mények megőrzése miatt Dániá­ból sokáig tilos volt a tenyész­­sertések kivitele. A jelenlegi típust elsősorban a nagyon megalapozott, körültekintő, a takarmányhasznosításra és a vágóértékre egyaránt kiterje­dő szelekciós munkával alakí­tották ki. A farmer sertéstenyésztése kizáróan húsirányú. Kocánként évente 2.5-szer fiazhat. Annyi anyakocát tart, amennyit a sza­Л termelők a szövetkezeti tef- ; üzembe szállítják a tejet, aliol naonnta többek között 1800 ki­­'"•amrn vajat is készítenek (Archívumi felvételek) — alatt helyüket nem változ­tatják. A 90 kg-os súlyban le­vágott sertések húshozama 76 és 80 százalék között mozog, ami levágva 68 és 72 kg érté­kesíthető vágósúlyt jelent. Az évi átlagos napi tömeggyara­podás 750 gramm. Míg egy ki­ló tömeggyarapodás takar­mányszükséglete még a 70-es években 3 kiló volt, addig ma mindössze 2,80 kiló. porulatával a végtermék-érté­kesítésig saját földjéről el tud önállóan látni takarmánnyal. A bérelt földjén megtermett ta­karmányfeleslegét vásárolt ma lacokon keresztül értékesíti. Ko­cái egyszerre átlagosan 11—12 malacot szülnek. Abból 10 da­rabot elválaszt. Évente 2 ezer 500 darab bacon sertést érté­kesít 90 klós súlyban. A serté­sek a hizlalás ideje — 3 hónap Dr. Köteles Ágos­ton mérnök, a Bo­­dolói Eisz elnöke A takarmány beltartalmi ér­téke kifogástalan. Különösen jelentős az Igény a takarmány­ban levő fehérjék mennyiségé­vel és minőségével szemben. A sertés- és a szarvasmarha-állo­mánya betegségektől mentes. A megelőző állategészség-ügyi intézkedések olyan szigorúak, hogy maga a „betegség“ szó ismeretlen. A sertésállomány a szarvasmarha-állománytól elkü­lönítve — egy másik farmon van megelőző állategészség­ügyi meggondolásból — van elhelyezve. Az erőtakarmányo­kat a farmer maga termeli, ma­ga darálja. Maga egészíti ki vitaminokkal és ásványi sók­kal. A táparány adagokat a szövetkezetek szaktanácsadói­nak Javaslatai szerint állítja össze. A takarmányadag táp­anyagegyensúlya nem tolódik el nyáron a fehérjetöbbletbe, télen pedig a szénhidrátfölös­legbe. Ennek felbonthatatlan­­sága, sérthetetlensége a leg­alapvetőbb és legtermészete­sebb feltétele az egészséges ál­lománynak és az ésszerű, ered­ményes gazdálkodásnak. Teheneivel ugyanannyi silót etet télen mint nyáron. A si­lókukoricát 5—8 mm, a répa­fejet és répalevelet pedig 2,5— 3 cm nagyságúra vágja. A ku­koricaszemek sértve kerülnek a verembe. Silóverme júliusban is tele volt. Erjesztve konzer­vált tömegtakarmányának az alapját a kukoricaszilázs, répa­szelet, répafej és répalevél ké­pezi, magas tejelékenységíi te­henei táparánytgényének meg­felelően. A 7 ezer literes átlag­­tejelékenységű fejőstehenek jú­liusi takarmányadagja a kö­vetkező vólt: sörtörköly 8,80 kg, répaszelet 15,40 kg. zöld­­fűszéna 18 kg, siló 12 kg, szé­na 0,90 kg, abraktakarmány 7,40 kg, melasz 1,40 kg, vita­min és ásványi premix 370 g. Az épület szerkezete és an­nak tartástechnológiája egysze­rűségre vall, miközben az ál­­lategészség-ügyl követelmé­nyeknek minden tekintetben megfelelnek. A szellőztetés nem energia és költségigényes, mert nem a technika legkorsze­rűbb vívmányai alapján, hanem természetes megoldással épült. Az Istálló száraz, nyáron hű­vös, télen viszont meleg. Az Itatás temperált vízzel törté­nik. A takarmányozás és a ki­­trágyázás kézlerőigénye mini­mális. Az egy férőhelyre eső költségek alacsonyak, de emel­lett célszerűek. Arra a kérdé­semre. hogy naponta mennyit dolgozik, a farmer azt vála­szolta, hogy kilenc órát, de annál nem többet. Felesleges lett volna elutaznom Dániába a mezőgazdálkodást tanulmá­nyozni, ha meg nem kérde­zem, hogy ennek a gazdaság­nak mennyi a munkaerőigénye. A 100 ha föld megművelésé­vel és az említett állatállo­mány gondozásával Járó mun­kát elsősorban a férj és a fe­leség végzi. A feleségre hárul a háztartáson kívül a bevételek és kiadások feljegyzése — nap­rakész nyilvántartás —, vala­mint a gazdálkodás eredmé­nyességének elemzése és ér­tékelése. Kettőjükön kívül két harminc év körüli férfi dolgo­zót alkalmaznak. Az ötödik személy csak az idénymunkák­ban kapcsolódik be a terme­lésbe. Ez a személy nem más, mint saját gyermekük. A legkisebb és legdélibb skandináv államban évszázados munkát vett Igénybe az ország tájainak gyökeres átformálása, a termőfö’d kultűrképződmény­­nyé történt átlakítása, a jó ta­lajerő természetes úton történő megtartása. Mindehhez pénz kellett és nem kevés. A keres­kedelemből és a sund-vámok­­ból felhalmozódott tőkének a mezőgazdaságba való befekte­tése határozta meg és Jelölte ki a dán fejlődés sajátos út­ját. Fél évszázaddal előzte meg korát, Iparosította mezőgazda­ságát. Idejében felszámolták a tagosítást, és felismerték fenn­maradásuknak és versenyké­pességüknek egyedüli útját: szervezkedést, a tömörülést, a szövetkezetek létrehozatalát. Tették ezt akkor, amikor a vi­lágon ez még senkinek eszébe sem jutott. Hozzájárult mind­ehhez az analfabetizmus korai felszámolása, a kötelező ingye­nes oktatás bevezetése, a nép­főiskolák, a szakiskolák gya­korlati és elméleti színvonala. A mezőgazdasági kutatás és szakemberképzés egy kézből történik. Szaktanácsot és ellen­őrzést csak szakember adhat és végezhet. A takarmánykeve­rők, tejüzemek, húsüzemek nin­csenek monopol helyzetben. Ä dán gazda által vásárolt üze­mi eszközök, és eladott termé­kek minőségét és árát nem az eladó és nem az átvevő hatá­rozza meg. Végzi ezt a tör­vényhozás erejére emelt mező­­gazdasági értékesítőbizottság. Állattenyésztésének világhí­rét, rangját és tekintélyét a céltudatos tenyészkiválasztás­sal, okszerű tenyésztési prog­rammal és ésszerű nemesítő­munkával érte el. A nemesítő­munkának mindig igazodnia kell az elvárásokhoz és a tar­tástechnológiához. Az épület­­tervező is tévedhet, de csak a saját költségére. Ha összegezni akarnám ta­pasztalataimat, elmondhatom, hogy a dán mezőgazdaság mél­tán lehet példaképe mezőgaz­daságunk fejlődésének. Cseh­szlovákiában az állami válla­latról és mezőgazdaság! szövet­kezetekről szóló törvényterve­zet nagyobb önállóságot és na­gyobb felelősséget előlegez a vállalatoknak. A demokratikus rend keretében célozza egész társadalmi és gazdasági ren­dünk újraszervezését.- Hiszünk abban, hogy ez az alkotás, a meggyőzés és a meggyőződés, és nem az erő győzelme. (Vége) Dr. Köteles Ágoston mérnök, a Bodolói (Budulov) Efsz elnö­ke FECSKE MIHÁLY: Növekedési pályák a mezőgazdaságban A szerző az agrárgazdaság legváltozatosabb korszakát, a második világháború utáni időszakot mutatja be. A termelés­sel kapcsolatban a makroösszeftiggéseket vizsgálja, amelyek az agrárpolitika átfogó minősítésében támpontul szolgálhat­nak. Elsősorban azoknak az ágazatoknak a helyzetét elemzi, amelyekben a Magyar Népköztársaságban jelentős sikereket értek el (gabona- és hústermelés), és amelyek az agrár-kül­kereskedelem számottevő tényezőivé váltak. A könyv az első fejezetben a mezőgazdasági termelés ál­talános tendenciáit, a differenciált termelés kialakulását, a termelés alakulását befolyásoló fontosabb tényezőket és a nö­vekedési pályák, a mezőgazdasági fejlődési folyamatai kü­lönbségeinek következményeit, a második fejezetben a mező­­gazdaság nem mezőgazdasági tevékenységét, a harmadik fe­jezetben az élelmiszeripar fejlődését, a negyedik fejezetben pedig a külkereskedelmi tevékenységet Ismerteti. Az utolsó, ötödik fejezet a mezőgazdasággal, az üzemformák közötti együttműködés javításának lehetőségeivel, az élelmiszeripar­ral, a külkereskedelemmel és a biotechnológiával kapcsolatos következtetéseket és javaslatokat foglalja össze. A MEZŐGAZDASÁGI KIADÓ ÚJDONSÁGAI BÜVÄR GÉZA: Művelóutas termelési mód a kalászosokban A Ma újdonság, holnap gyakorlat című sorozatban megje­lent könyv a mflvelőutas — a vetőgép egyes vetőelemeinek elzárásával a vetéskor kialakított két egymás melletti vetet­­len sáv, vagyis egy nyompár — jelentőségével és történeté­vel, a művelóutas termelési módszernek a területkiesésre és a termelés hozamára gyakorolt hatásával, a művelőúton vég­rehajtandó agrotechnikai beavatkozásokkal, fgy a műtrágyá­zással és a növényvédelemmel, továbbá a sorelzárás válto­zása nélküli művelőutas rendszer gépeivel foglalkozik. Az utolsó előtti fejezet a 12 méteres, a 18 méteres és a 24 mé­teres művelőűt-szélesség gyakorlati példáit, ez utolsó fejezet pedig a további fejlesztési lehetőségeket Ismerteti. ■НКШМ6ШШИ1 Szántóföldi gyomnövények és biológiájuk (SZERKESZTETTE: Br. HUNYADI KÄROLY) A szerzők mindenekelőtt a gyomnövény fogalmával és jel­lemzőivel, valamint a gyomnövények életformarendszerével és külső alaktanával ismertetik meg az olvasót. A Fontosabb gyomnövények című fejezet részletesen foglalkozik a téli és a nyári egyéves, továbbá a kétéves, az évelő és az élőskö­dő gyomnövények aprólékos leírásával, s rajzok alapján tör­ténő bemutatásával. A további fejezetek a gyomnövények sza­porodásbiológiájával, kémiai összetételével és az allelopátiá­­val — az élő vagy elpusztult növényi szövetekben olyan ve­­gyületek termelődése, amelyek a szomszédos növény növeke­désére zavaró hatással vannak -—, továbbá a gyomnövények versengésével, a herbicidrezisztenciával és a gyomszabályo­zás módszereivel foglalkoznak. A könyv végén található füg­gelék a parlagi ecsetpázslt, a selyemmályva, a parlagfű, a nagy széltippan, a héla zab, a csattanó maszlag, a ragadós galaj, a termesztett köles, a fenyércirok és az olasz szerbtö­vis elterjedésének 1986-os országos felmérésével kapott ada­tokat tartalmazza. Az első és a harmadik könyv az idei mezőgazdasági könyv­hónapra Jelent meg. (bara)

Next

/
Oldalképek
Tartalom