Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-11 / 10. szám
1988. március íl. SZABAD FÖLDMŰVES 5 „TÄVLATOK? - DOLGOZNI FOGUNK...“ Ha zárszámadás, akkor számok tömkelegé, hozamok, átlagok, viszonyítások. Valóban így van, de ez az eseménynek élettelen, szervetlen tartozéka csupán. Igazi főszereplője az ember, aki az eredmények tükrében ad számot munkájáról, helytállásáról. Eseményt említettem, nem alaptalanul, hiszen a földműves-szövetkezet zárszámadó közgyűlése korunk falujában ünnepnek számít, az egész évben becsülettel dolgozók ünnepének. Ezen a napon, amikor a dióspatonyi (Orechová Potu ň | Barátság Egységes Földműves szövetkezet zárszámadó közgyűlését tartotta, az utolsó helyig megtelt a község pazar művelődést házának mozlterme A nézőtéren ünneplőbe öltözőit mezei munkások, állatgondozók, traktorosok, gépkezelők és -javítók, fáradt kezüket ölbe ejtve, nyugodt tekintettel, figyelmesen hallgatták a pódiumról feléjük Intézett elismerő és dicsérő szavakat. Ennél már csak azoknak az öröme volt nagyobb, akiket kitüntetés átvételére szólítottak. Nem túl olajozottan, megllletődve bár, de örömüket nem palástolva ballagtak az emelvényre a „hétköznapok hősei“. Persze, hiányosságokról és gondokról is esett szó bőven, ezeket Is a sajátjuknak tekintik, amelyeket közösen kell majd megoldaniuk, de azért kl-kt felismeri és vállalja a reá eső részt. Ezek bizony már nem is a jövő, hanem a jelen gondjai, tekintve, hogy az új esztendőből mér két hónap mögöttünk van. A FÖLDEKEN A szövetkezet alapjában véve sikeres évet zárt. Az egyes ágazatok részfeladatainak teljesítésében tapasztalt hiányosságoktól eltekintve, amelyeket más téren sikerült pótolni, teljesítették termelési és pénzügyi tervüket egyaránt. A szigorú hangú elnöki beszámoló a jó gazdasági eredmények ellenére a munkát hátráltató és termeléscsökkentő tényezők elemzésére és azok kiküszöbölésének lehetőségére összpontosított. Megállapítása szerint a növénytermesztés több szakaszán akad javítanivaló, tekintve, hogy az ágazat bruttó termelése kissé elmaradt a tervezettől. Bár eddig is jónak mondható, mind azonáltal növelni kívánják a búza, a kukorica, a cukorrépa termesztésének hatékonyságát, de mindenekelőtt a kertészet! növények termesztésében kell megtalálni és felszámolni a hibákat. A sikeresebb búzatermesztés érdekében fontosnak ítélik a vetésforgó következetesebb betartását, a műtrágyák szakszerűbb hasznosítását, a megfelelő vegyszeres kezelést, az öntözési lehetőségek jobb kihasználását és a betakarítás alkalmasabb időpontjának gondos megválasztását. A kukoricatermesztés javítása végett szorosabban kell együttműködni a rendszergazda szakembereivel, s azokkal együtt kell megtalálni az okokat, amelyek hátrányosan befolyásolják a kukorica hozamainak alakulását. Persze, a technológiai fegyelem betartása továbbra is elengedhetetlen. Cukorrépából a cukortartalmat Illetően elérték ugyan a járási átlagot, a terméshozam azonban a vártnál kisebb volt. A legszámottevőbb hiányosságot a vetőmag gyenge minőségében és a vetés technológiájában látják. Azonkívül a sorközi művelés és a répa öntözése Is jócskán alulmaradt a kívánalmaknak. Ennek az egyébként országos gondnak a megoldásából, amelyet a cukorrépa-termelés fellendítése jelent, a dióspatonyi szövetkezet Is kiveszi részét. A tömegtakarmányok esetében Itt is, mint általában, nem annyira a mennyiség, sokkal inkább a nem megfelelő minőség okozott • gondot. A szá razanyag-tartalom növelésében minden bizonnyal segít majd a korai fajták vetése, a betakarítás módjának tökletesítése és nem utolsósorban az új takarmánytároló üzembe helyezése. A növénytermesztési ágazat csekély mértékű mérleghiányát elsősorban a kertészeti növénytermesztés sikertelensége okozta. Hibául rótták fel a jó szervezés és az anyagi ösztönzés hiányát, ebből kifolyólag pedig a palántanevelés, a gyomtalanítás, valamint az öntözés hiányosságait. A vitában felszólaló Kalmár Tibor az öntözőgazdálkodás hatékonyságát és a kockázatvállalást hiányolta e téren. A megtermelt áru eladását, értékesítését is rugalmasab bá kell tenni. A növénytermelési ágazat végeredményben 95 százalékra teljesítette termelési tervét. A hiányt a jövőben a termőföld következetes védelmével, a talaj termőképességének növelésével, megfelelő talajműveléssel, a műtrágyák és a vegyszerek optimális hasznosításával, valamint az öntözőberendezések jobb kihasználásával igyekeznek pótolni. A JÖSZÄG KÖRÜL A szövetkezet állattenyésztési ágazata járási viszonylatban a legeredményesebbek közé tartozik, s termelésének szintje az utóbbi években egyre emelkedik. Húsértékesítési tervét teljesítette, illetve túlteljesítette. A termelés szintje minden mutatóban eléri vagy meghaladja a tervezettet. A szarvasmarha-utánpótlás terén jobb eredmények elérésére törekszenek. A vágómarha-tenyésztést az elért szinten óhajtják tartani, az anyag- és takarmányköltségek jelentős mértékű csökkentése mellett. Az idén tehenenként évi 4 ezer 200 liter tej termelését tervezik, és a tej összmennyiségének 80 százalékát első osztályúként kívánják értékesíteni. A sertéstenyésztés sikeresnek mondható, hiszen sertéshúsból a tervezettnél többet adtak el, kielégítő volt a súlygyarapodás, a malacelválasztások száma, bár az utóbbit* tovább akarják növelni. A sertésszállások tisztántartása és fertőtlenítése terén még akadnak tartalékok. A takarmánycsoport munkája a jövőben jobb szervezést kíván. Meg kell oldani, hogy a zöldtakarmányt a mezőről a jászolba, télen a keverőböl a já szolba szállítsák. Sok az üresjárat, a felesleges átrakodás. A takarmánykeverésnél pedig jobban kell ügyelni a minőségre Az állattenyésztési ágazat bruttó termelése 4 százalékkal haladta túl a tervezett értéket, idei tervük az előző évi szintjén marad, de — a jövőre érvénybe lépő új gazdasági szabályozókra való tekintettel — ezek teljesítése sokkalta szervezettebb és felelősségteljesebb munkát feltételez. Továbbra is nagy gondot jelent a szövetkezet vezetősége részére az állattenyésztésben immár krónikussá vált munkaerőhiány, amelyet főként anyagi ösztönzés segítségével Igyekeznek majd pótolni. MŰSZAKI VONALON A műszaki szolgáltatások ágazata széles körű tevékenységet folytat. Biztosítja a főágazatok zavartalan termelőmunkáját, a műszaki fejlődést, az épületek és a gazdasági udvar felújítását végzi. A géppark karbantartása kielégítő. A részleg figyelmét £ jövőben azokra a szakaszokra kell irányítani, ahol a másik két termelési ágazatban hiányosságok mutatkoznak többek között ilyen a cukorrépa vetése, sorközi művelése és betakarítása, a mütrágyaszórás egyenletessé tétele, a takarmányozás gépeinek műszaki állapota, a tejtermelés gépeinek rendszeres és tökéletes karbantartása. Fontos feladat az üzemanyag-fogyasztás csökkentése, valamint a gépek üzembiztonságának javítása. Az építkezési csoport jóvoltából átadás előtt áll a 2 millió 100 ezer korona értéket képviselő új takarmánytároló és javítóműhely. Olyan űl beruházások kivitelezése vár a csoportra, mint a kisfa'udl (Vieska) trágyatelep, a kertészetben egy szociális épület és a tagok részére nyolc lakásegység felépítése, valamint új utak építése a dióspatonyi telepen. ■ A melléküzemág tavalyi feladata 6 millió koronát képviselő érték termelése volt. A bevétel ennél 20 százalékkal nagyobb volt. A jövőben méginkább alkalmazkodni kívánnak a piac követelményeihez, elsősorban termékfelújítással, ami annyit jelent, hogy új típusú konténerek gyártására kell áttérni. MIND KORSZERŰBBEN A dióspatonyi szövetkezet 7 millió 112 ezer korona tiszta nyereséggel zárta az elmúlt gazdasági évet. ami 7 százalékkal nagyobb volt a 86-os évi nyereségnél és 1,14 százalékkal nagyobb a tervezettnél. Jó irányban halad hát a gazdaság, hiszen, amint az a beszámoló önkritikus hangneméből is kiderült, az elért eredményeket csupán kiindulási alapnak tekintik. amelyre további terveik épülnek, miközben egvre magasabbra emelik a mércét. A szövetkezet vezetősége érzi és érti a jó munkahelyi légkör, a tagok jó közérzetének fontosságát, hiszen végeredményben ez nagyban befolyásolja a termelőmunka sikerét. A szövetkezeti demokrácia elmélyítésére irányuló igyekezetük élő bizonyítéka a tagság között kiosztott kérdőívek segítségével megvalósított közvéleménykutatás is. A falu kulturális élete sem közömbös számukra. Főleg anyagi támogatás formájában segítik a tömegszervezetek munkáját, de keresik az együttműködés további módjait és lehetőségeit. Milyen egyszerű, mégis megkapően bölcs és sokatmondó a cfmbe emelt kijelentés. Valóságos kulcsmondat, amely a jelen gazdasági helyzetben talán a leginkább enyhíthet gondjainkon. Téth Zoltán agrár mérnöknek, a dióspatonyi Barátság Efsz elnökének ez a frappáns megjegyzése mintegy optimista kicsengést kölcsönzött a szövetkezeti gazdálkodás jövőjéről a gazdaság vezetőségének néhány tagjával a zárszámadó közgyűlést követően folytatott beszélgetésünknek. A gazdasági fejlődés meggyorsításával, az ű| vállalati, illetve szövetkezeti törvénytervezettel kapcsolatos javaslatok és vélemények labirintusában egyelőre valóban nem könnyű a tájékozódás. Érthető a termelők kétkedése és bizonytalansága. Ebben a gazdaságban azonban a legfontosabb dologgal tisztában vannak, nevezetesen, hogy a legtöbb tartalék még mindig az emberek felelősségtudatában és a munka minőségében rejlik. Ez a tagság bizonyára nehezebb körülmények közt is megállja majd a helyét, hiszen ez nem légből kapott közösség, nem homokvár, Dióspatony lakossága mélyen eredő, erős gyökerekből táplálkozik. Hogy ezt megsejtsük, elég körültekintenünk a faluban és bepill antanunk a község történetébe. GYEPES ARANKA' A HÁZASPÁR Délelőtt kilenc-fél tíz körül az etetőket meg a kelőket általában otthon találta az ember. Olyantájt éppen leülnek egy kicsit, hogy kifutják magú-' kát a kora reggeli műszakot követően, elfogyasztanak egy kávét vagy az ebédfőzéshez készülődnek. Ekképpen fontolgattam, amikor a Sándor családhoz Indultam Fámádon fFarná). A háziasszonyra azonban nem leltem. A gazda — Sándor Ernő — a kellemes hangulatú szobában pihent, éppen a napi sajtót böngészgette. — Sándor Valériát keresem — adtam tudtára érkezésem célját. — A feleségem orvoshoz ment, infekcióra. Megfázás. A vesék. Tudja, az évek. Már régóta dolgozunk a mezőgazdaságban. Állandóan mennt kell, ha tűz a nap, ha dermesztő a hideg... — A többes szám meglepett. Nem arra számítottam, hogy egy mezőgazdasági családhoz érkezem. Vagy legalábbis egy Ilyen házaspárhoz ... — Pedig mindketten szövetkezeti dolgozók vagyunk A fe leségem 1967 március elsejétől dolgozik a Farnadi Efsz-ben, jómagam pedig 1960-tól. Izsán fi la) születtem s úgy egyéves lehettem, amikor Farnadra kerültem. Parasztcsalád sarja vagyok. Édesapám farnadi születésű. Valamikor tejet hordott, járta a környéket Alapiskolai tanulmányaimat itt végeztem. Huszonöt éves koromban kerültem a szövetkezetbe etetőként. Hogy azóta nem szöktem meg. annak bizonyítéka: megszoktam — mondja tréfálkozva. — Napközben szabad az etető-fejő, de nincs számára vasár- és ünnepnap, esti főműsor a tévében. — Hát ez az. Mit gondol, miért nem jönnek a fiatalok az állattenyésztésbe? Mert péntek este mozi, szombat este diszkó, vasárnap délután meg focimeccs. De hát mi nem válogathatunk. Az állatoknak enni kell, várnak gazdáikra. Így kell nézni a mi munkánkat, teljes egészében. Nem csupán azt látni, hogy tulajdonképpen az egész napunk szabad. Nem mondom, sokat el lehet végezni naoközben. Nekünk például van tizenkét ár szőlőnk, abban tényleg van tennivaló bőven. A borszőlőből valamennyit eladunk, hoqy némileg fedezzük a kiadásokat. Saját szükségletre marad úgy 300—400 liter bor. Annyi azért ■ elfogy. Hol az egyik ismerős jön, hol a másik. Meg a gyerekek is hazalátogatnak ... A tavalyi szőlőtermés egyébként nagyon qyatra volt. Égy pillanat, úgy hallottam, a kapu zörrent... Néhány pillanat múlva a szobába mosolygós képű asszony lép be. — Sándor Valéria vagyok — nuüftfa jobbját üdvözlésképpen. Majd elnézést kér, hogy egy kicsit megvárakoztatott. Az orvosnál tsmét sokan voltak, az injekcióra is várakozni kellett. — A férjem már sok mindent elmondott? — kérdezi szerényen. — Már beszélgetünk egy ideje. De még kíváncsi lennék egy s másra. Például arra, hogy milyenek a munkahelyi feltételeik? — Harminchat darab fejőstehén van kettőnkre bízva. Modern gépekkel fejünk, s a közeljövőben felépül két (egyenként késziíz férőhelyes ) istálló, ahol tovább korszerűsödnek a munkafeltételek. A tej csőve zetéken keresztül kerül majd ki az istállóból, s az etetőknek a trágyát nem fog kelleni csillékre feldobálni Egyébként ha tan voltunk, de valahogy állandóan csökken a létszám. S mi (A szerző felvételei) következik ebből? Az, hogy több állatról kell gondoskodnunk. Szerencse, hogy ha szükséges, besegítenek a nyugdíjasok. Most betegállományban vagyok, a férjemnek egy nyugdíjas néni segít. És azért még egy valamit őszintén meg kell mondani: nem a legszerencsésebb, ha egyszerre betegszünk le mindketten. Tetszik tudni, megszoktuk az állatainkat, jobban szeretjük, ha mi gondozzuk őket. Ezzel egyébként így van mindenki. Nem szívesen bízza senki se a másikra — ha csak tényleg nincs rákényszerítve — hosszabb időre a teheneit. És ez így is van rendjén. A férj még kiegészít. — Persze, ha csupán egy-két etetésről, illetve fejősről van szó, az nem probléma. Csak hosszabb időn keresztül nem kellemes, ha mások segítségnyújtását kell igénybe venni. Hiszen mindenkinek megvan a saját „reszortja“. — Szabadságra azért eljárnak? — Egy hetet mindenképpen szükséges lazítani. Tavaly augusztusban Hajdúszoboszlón voltunk. Szövetkezetünk már több éve baráti kapcsolatot tart fenn a Kocséri Mgtsz-szel. A tavalyi üdülést egybekötöttük egy tanulmányi kirándulással. Az említett magyarországi mezőgazdasági üzemben többek között megnéztük a körfejéses technológiát, megcsodáltuk a klcsempézett fejőházat... — magyarázza Sándor Ernő, aki második esztendeje tagja a szövetkezet vezetőségének. A gyermekeket szóba hozva az anya veszi át a beszélő szerepét. — Két fiunk van. Elég sok — tíz év — köztük a korkülönbség. Az idősebbik nős, Érsekújváron (Nové Zámky ] dolgozik, az Elektrosvitben. Felesége az egyik újvárt szállodában pincérnő. Van egy családjuk, két és fél éves. A másik fiunk Léván I Levice f tanul villanyszerelőnek, a szövetkezet által. Reméljük, megtetszik neki a mezőgazdaság — s kitart, mint mi. — Mi a kedvenc időtöltése egy fejőnőnek? — Hobbi? Én a munkát tartom annak. Valamikor a kertészetben kezdtem. Szerelem a kerti munkát. Ha pedig benn vagyok és tényleg pihenni akarok, szívesen kézimunkázom. — Ha újból választant kellene :lsmét a mezőgazdaságot részesítenék előnyben? — Én mindenképpen — feleli egyértelműen a férj. — Abban születtem, abból tettem meg az első lépéseket, más nem állt hozzám oly közel. Ma már föl tudom tisztán látom a helyzetet ^melyben benne vagyok. Le vagyok kötve, nincsenek ünnepnapjaim. Mégis — ha ismét dönteni kellene — egy pillanatig sem haboznék. — Én meg csakis a férjemmel, még a munkahelyre is — mondja mosolyogva a feleség. — Hiszen a kertészetet csakis azért cseréltem fel az állattenyésztéssel, hogy mindig a férjemmel lehessek. Ha elölről indulnék, talán annyit módosítanék, hogy azonnal az állattenyésztésben kezdeném... SUSLA BÉLÄ t r
