Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-04 / 9. szám
1988. márclns 4. SZABAD FÖLDMŰVES 13 á két Попка Benkóczky Ilona elárusítónő (balra) és Gódány Ilona üzletvezető (Németh István felvételei Rtmécl János, a Közép-szlo. vákial Húsipari Vállalat losonci (Lučenec) üzeme nagykürtös! fVefkf Krtfál részlegének vezetője mostanság módfelett elégedett a közel félszáz tagú lelkes munkásgárda tevékenységével. Erre teljes mértékben megvan az oka. — Azt hiszem megalapozott, s érthető is az örömünk. — újságolja büszkén hivatali szobájában a fiatal szakember —. hiszen sikeresen megbirkóztunk múlt évi feladatainkkal, húsfel. dolgozó üzemegységünk tavalyi tervét túlteljesítette. Nos, ezek után nézzük, mit is jelent mindez a valóságban, a számok nyelvén, adatokkal alá támasztva — Az 1987-es esztendőben a Nagykürtösi Járás mezőgazdasági üzemeiből 89 ezer 281 darab vágóállatot vásároltunk fel: 32 ezer 3(18 sertést és szarvasmarhát helyben dolgoztunk föl. a tőkehús a Járás üzlethálózatába került, míg a többit hűtött állapotban a kerület testvérüzemeibe szállítottuk — tájékoztatott a részlegvezető. — A Nagykürtöst Járás húsboltjalt és a különféle hús. ipari terméket le árusító élelmiszerüzleteit telles mértékben el tudluk látni hentesáruval. Sajnos, az eladók sokszor csak az olcsóbb, s mi tagadás. keresettebb húsféleségekből rendelnek, s ezért bizony előfordul, hogy nem tudjuk az Igényeket kielégíteni. Az üzemegység 1977. szeptember elseje óta üzeme! Addig csupán egv. a kényszervágásra Ítélt állatokat feldolgozó aprócska, elavult felszerelésű vágóhíd működött a Járási székhelyhez közeit Kékkő (Modrý Катей) határában. Az eredeti elképzelések szerint az úl üzemrészleg Is kizárólag kényszervágások végzésére készült, de az Igények miatt menet közben módosítottak a terven. Napjainkban a kevés lélekszámú, ám szakavatott, hozzáértő emberekkel dolgozó üzemegység képes a Járás mezőgazdasági üzemei által tenyésztett gazdasági állatokat maradéktalanul feldolgozni. — Múlt évi ütemtervünk — vette át ismét a szót Rimócl János — Ю ezer 454 tonna vágé. állat felvásárlását trta elő. mi azonbRD a valóságban vágéhfdnnkra 10 ezer 543 tonna sertést Illetve szarvasmarhát szállítottunk, s ezzel hozzávetrtlegesen egy százalékkal túlteljesítettük ez irányú feladatunkat. Szerencsére a környező mezőgazdasági üzemek képviselőivel Jő az együttműködésünk, s egyenrangú partnereknek te. ktntlük egymást. Igyekszünk mindkét fél számára előnvös szerződéseket kötni. Főleg az Ipolybalogl (Balog nad TnTom) és a Palojtal fPlachtlncel Efsz. valamint a helvi állami gazda ság dolgozóival sikeres az együttműködés. Csak az Ipolvvarből (Vrbovkal Ffsz-sze) voltak gondjaink, ugyani' nem teljesítették e szerződésben vállalt hüseladást tervüket Becsülettel helytálltak Beszélgetésünk közben Jókora vágóállat-szállító tehergépkocsi pöfögött el az ablak előtt. — Most már a gépparkunkra sem panaszkodhatunk — válaszolt kimondatlan kérdésemre a részlegvezető —, kilenc teherautóval és három furgonnal szállítjuk az árut. Járműhiány miatt nem akadozik tehát a felvásárlás. s a tőkehús, illetve a különböző termékek, húsféleségek elszállítása is folyamatos. Az üzem 48 munkása közül tizenhatan az állatfelvásárlással foglalatoskodnak, a többiek pedig húsipari dolgozók, általában fiatal hentesek. —Tavaly 3 ezer 302 tonna súlyú állatot kellett volna feldolgoznunk, ml viszont a tervfeladatokat 39 százalékkal túlteljesítve, összesen 4 ezer 592 tonnát dolgoztunk fel. A nagykürtös! üzemegység 1987-ben két ízben is elnyerte a vállalati vándorzászlót, ez is mutatja, hogy sikeres évet zártak. Rimócl Jánost telefonon keresik, Így nyugodtan körbeplllanthatok az irodahelyiségben. A falakat a részleg. Illetve a vezető munkáját dicsérő elismerő oklevelek „tapétázzák“. A negyvennégy éves üzemvezető henteemester több tárcakltüntetéssel Is büszkélkedhet. Azt Is megtudom, hogy az üzemben háiom szocialista brigád működik. — A Nagykürtöst Járás boltjaiba — folytatja az ismertetést beszélgetőpartnerem — tavaly 750 tonna tőkehúst kellett a terv szerint szállítanunk, ám ml 760 tonnányit vittünk az ellátás színvonalasabbá tétele, valamint a választék bővítése érdekében. A feltüntetett mennyiségből 86 tonnát fóliába csomagolva hoztunk forgalomba. Persze gondunk-bajunk Is van elég. Az állatbelsőségeket példának okáért nem tudjuk érté. kesítenl. — Igyekszünk saját készítményeinkkel Is bővíteni, gazdagítani a piacot. Ahált szalonnát, főtt disznótejhúst és háfat is szállítunk az üzletekbe. Csiramentesen tárolt melléktermékeinket. a takarmányozási célokra kiválóan alkalmas főtt marhavért és darált hulladékhúst a mezőgazdasági üzemeknek a sertések etetésére kínáljak. Legutóbb a Szklabonyai (Sklabiná) Egységes Földműves-szövetkezet vásárolta fel a teljes raktári készletet. A vágóhíd egyik szögletében a hús minőségét vizsgáló állategészség-ügyi állomás dolgozói tevékenykednek. — örülnénk — Jegyzi meg Rimócl János —, ha a jövőben a szövetkezetek és az állami azdaságok munkanapokon és Időben szállítanák a kényszervágásra ítélt állatokat. Az üzemrészlegen több társadalmi szervezet képviselői tevékenykednek. A Viera Kyselová vezetésével dolgozó SZISZ-alapszervezetnek például 18 tagia van. A dolgozók részt vesznek környezetük csinosításában, és évről évre rendszeresen besegítenek az övári (Olovár) Egységes Földműves-szövetkezet :agjainak a betakarítási munkák végzése sorén. Hatalmas, emeletes állatszállító Jármű kanyarodik be az üzemegység kapuján. Mihalovies János teheneket szállít. A fiatal Jószágok Idegesen toporzékolnak a deszkapadlón. A vágóhíd szűkös, páradús mészártermében markos férfiak tagiózzák le a remegő orrlyuk, kai, szétvetett lábbal állő iladt állatokat. Néhányan csigákat, csörlőkre szerelt köteleket erősítenek az állatok végtagjaira, s szinte szempillantás alatt aieo'nyúzzák s feldarabolják a ^zölgő tetemeket. Közben az állategészség-ügyi állomás munkatársnője mintát vesz a belsőségekből, s ezt követően az áru a hűtőszobába vándorol. Petrovszky László főraktáros szinte ki se látszik a munkából. — Üzemalapítö tagnak számítok — mondja büszkén egy szusszanásnyi pihenőt engedélyezve magának —, tizenegy éve dolgozom ezen a vágóhídon. Harmincöt éves vagyok, s a társaimhoz hasonlóan én Is Ingázom: Leszenyéről (Lesenlce) buszosom naponta. — Három hűtőhelyiségünk van — vezet körbe „birodalmában“ —, a szakmát egyébként odahaza bölléreskedö édesapámtól tanultam, szerettem meg. A keresetemre sem panaszkodhatom, havonta háromezer korona mindig van a borítékban. Jelenleg az illési (fllaáov) pusztán lakú. tizenhét esztendős Rados István a „keresztfiam“. Pista a félig nyitott előtérben zömök fejcsontokról faraga le a húsforgácsokat. ‘ — Nagypapa kedveltette meg velem a hentesmunkát — büsz. kélkedik —, az Iskola befejeztével itt ,a kürtösi vágóhídon szeretnék állásba lépni. Remek a kollektíva, senkii e sem lehet egv rossz szavam. A feldolgozóteremhen (Írem Józseffel váltok néhány szút. A lukanényel (Néniпсе) fiú már negyedik éve hentes. — Huszonegy éves vawok. a diszkókban, bálokon a lányok ámulva hallgatják, ha a munkámról beszélek. A fizetésem Jó. a társaim befogadtak, megtaláltam számításomat. Hát érdemes még ehhez valamit hozzáfűzni? Z. L. A pódafai IPovoda/ vegyesdru üzlet két elárusitónőfét csak így emlegetik a faluban. Évek óta dolgoznak szerény körülmények között. Az üzlethez nem tartozik kirakat, csupán egy ablak meg egy aftó. A mindössze negyvenkét négyzetméternyi helyiségben tisztaság, a polcokon rendben sorakoznak a különféle áruk, a falakon elismerő oklevelek. Csendes délelőtt, gyakran nyílik az ajtó, többnyire kenyeret, tejet, lisztet vagy mosószert vásárolnak. Hol egyikük, hol másikuk szalad a pénztárhoz. — Két éve rendeztük át így a helyiséget. Azelőtt még olajos volt a padló és az új polcok helyett ormótlan, ósdi regálok foglalták el az amúgy is szűk helyet. Festetés után már sokkal szebben, korszerűbben néz ki a bolt — mondja Gódány Ilona, az üzlet vezetője. — Csak még a fűtéssel van gondunk. Igaz, a fűtőtest modern, csak hát nem fűit be az egész helyiséget. Aztán, ha nagyon hideg van odakinn, többnyire Idehúzódunk melegedni a kályhához. Már készül az új, sokkal nagyobb üzlet száz méterrel arrébb. Ügy volt, hogy decemberben átköltözünk, de sajnos, nem készült el időre. Remélhetőleg a nyáron már ott fogunk árusítani. A legnagyobb gondot azonban az akadozó áruellátás okozza. Nagyon gyakran nem érkezik meg az áru időre. A kétnapos késés nem ritkaság. Olyankor aztán még ebédszünet alatt is dolgozunk, átvesszük és kirakjuk az árut a polcokra. Sokféle árut egyáltalán nem szállítanak, hiába rendeljük meg... Seprű, kefe, füzet egyáltalán nincs, nem ts beszélve a toalettpapírról, amely már évek óta hiánycikknek számít üzletünkben. Mosószerekből is csak nagyon kiest a választék. A tejről csak annyit, hogy minden nap rengeteg a kifakadt tejeszacskó. És még sorolhatnám ... Bizony, nagyon sok vevő elégedetlenkedik, hogy ez sincs, az sincs. Hiába hivatkozunk az áruellátásra, ők csak azt állítják, hogy nincs. Aztán inkább a közeli Dunaszerdahelyen fDunajská Stredaj vásárolnak be. Pedig nekünk Is az lenne jó, ha itt mindent megtalálnának, amire szükségük van, hiszen bennünket ts már a hant forgalom, Illetve bevétel szerint fizetnek, ügy a vevő Is jól járna, meg mi ts. A raktár csak feleakkora, mint az üzlet. Bizony néha magunk sem igazodunk el azon, ml hol található, annyira zsúfolt. Nagyon körülményes onnan ktctpelnt az árut — veszt át a beszéd fonalát Benkóczky Ilona elárusítónő. — Ami pedig az áruellátást illett, azt szeretném hozzáfűzni, hogy szerencsére három éve van mélyhűtőnk ts, úgyhogy a kínálatot fagyasztott áruval ts tudjuk bővttent. Kgymdsra néznek és elmosolyodnak: — Ml meg csak panaszkodunk, pedig vannak ennek a szakmának szép oldalai ts. Nagy öröm ám az nekünk, ha a vásárlók elégedetten távoznak. Aztán Jönnek a vevők és megint velük foglalatoskodnak. Amtkar Ismét magunkra maradunk, megkérem őket, meséljenek magukról Is. Gódány Ilona kezdi: — Udvardon (Dvory nad žttavou] születtem, ott Jártam alapiskolába, majd 1957-ben Érsekújvárba (Nové Zámky) mentem tanulni. Akkor még csak egyéves volt az „elárusítóképző“. Ott is dolgoztam pár évig, majd férjhez mentem, s így kerültem ide Pódafára. Huszonegy éve dolgozom itt. A válásom óta, már csaknem tíz éve, Dunaszerdahelyen lakom. Ma már rendezett, kiegyensúlyozott az életem. Két lányom, Daniela és Henrietta már felnőttek. Vegyipari és egészségügyi szakközépiskolát végeztek. Mindketten már férjhez mentek. Az idősebbik Érsekújvdrott, a fiatalabbik Dunaszerdahelyen lakik. Két ftúunokám van. A második unokám nemrég, február közepén született. Most nagyon boldog vagyok, kevés szabadidőm van, hiszen reggel hattól, este hatig dolgozom. A négyórás ebédszünetben sem pihennek, mert olyankor főzök. Ha mégis akad szabadidőm, akkor tévét nézek, olvasok vagy kézimunkázom. Benkóczky Ilona nem akar kötélnek állni, de aztán 6 Is beszél magáról: — Én pódafai vagyok. Itt születtem, itt is élek. Férjem a helyi efsz állatgondozója. Egy ftam (Ottói és egy lányom (Ilonát van. Mindketten középiskolát végeztek és már házasok. A fiamék Bratíslavában, a lányamék Dunaszerdahelyen laknak. Két fiú- és két lányunokám van. Csaknem minden hétvégén hazajönnek, olyankor aztán feibolydult méhkas a házunk. Szabadidőm nagy részét nekik szentelem. Néha kézimunkázni Is szoktam, meg olvasok vagy tévét nézek. Tavasztól ősziq aztán a kertben is akad tennivaló. Aztán megint csak a munkára terelődik a szó. — Mi ketten 1975-től dolgozunk együtt. Sokszor még betegen Is bejárunk dolgozni, mert nem akarjuk cserben hagyni a másikat, hiszen ezt a munkát elég nehéz egyedül elvégezni. Behordani a polcokról az árut, ki* szolgálni a vevőket, takarítani, meg persze figyelni a vásárlókat — mert bizony nem egyszer megesett már, hogy elcsentek valamit — mindez fárasztó munka, mi mégis szeretjük csinálni. A ,Jcét Ilonka“ nemcsak a munkában segít egymásnak, hanem jó barátnők Is. Gyakran meglátogatják egymást. A sok probléma ellenére mindig vígkedélyűek, sokat élcelődnek, viccelődnek. Mindig van Jó szavuk a vevőkhöz ts, hiszen a faluban mindenkit ismernek, és sokan éppen velük osztják meg gondjaikat. PÖDA ERZSÉBET Rlmúci János Petrovszky Lászlú Mintavétel (A szerző felvételei)
