Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-04 / 9. szám
I SZABAD FÖLDMŰVES 1988. március L • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADASZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT % VADÁSZAT Ф Március Vadtenyésztés, vadvédelem. A tavasz első hónapjában a vadászat nagyobbrészt szünetel. A magasban feltűnnek Ismét azok a lassan vagy sebesen vonuló mértani alakzatok, melyeket a vonuló madarak csapatai alkotnak. Jó Időjárás esetén e hónapban a medve elhagyja telelőbarlangját. A borz Is kljárogat már vackából egy kis élelem után. A róka többnyire bent fülel, de szép meleg napokon ő Is elhagyja sáncait. A farkas távoli helyekre vonul, s a legsűrűbb vágásokat bújja. A nyúl a szántóföldeken fekszik. A fogoly leginkább vetéseken tanyázik vagy csenderesek, vágások és egyéb fészkelésl helyek környékén tartózkodik. Ä fácán fiatal erdők, nádasok közt lappang. A siket- és nyírfajd kezdi folytatja párzását. A madarak közül párzlk és fészkel a fácán, fogoly, császármadás, nyírfajd, vadgalamb, némely vadkacsa fajta, vadlúd és az erdei szalonka. A ragadozó madarak nagyobb része szintén márciusban kezdi a párosodást. A vadásztársaságok tagjainak tekintet nélkül az Időjárás alakulására, folytatniuk kell a vad téli etetését. A legsürgősebb munka a sózók rendbetétele, hogy a téli száraz eledel után, a mohón behabzsolt zsenge fű okozta sokszor halálosan veszedelmes hasmenéstől megóvjuk a nagyvadat, továbbá könnyítsük a vedlést és elő. segítsük az agancsérést. Ha a téli takarmányféléből maradt még tölgymakk vagy vadgesztenye, helyezzük azt vadjaink elé. A takarmányozásnál sok nedvességet tartalmazó táplálékot — például répát és burgonyát — ne adjunk a vadnak. A vadászható vad. Márciusban Szlovákia területén az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának a vadfajok vadászati Idejéről, módjáról és feltételeiről szőlő 1975/172-es számú hirdetménye értelmében a következő vadfajok vadászhatók: róka, nyestkutya, pézsmapocok (befogással), görény, hörcsög, ürge, varjú, szajkó és a szarka. Március tizenhatodikétól engedélyezett az erdei szalonka vadászata. Az önálló és elismert fácánosokban vadászható a borz, a sün, a menyét és a sirály. Héjakosarak alkalmazásával befogható a héja, egerészölyv és a gatyás ölyv. A tartósan és alaposan körülkerített szőlőskertekben a nyúl egész évben lőhető, ám a nyulakat csak a vadgazda és a vadőr lőhetl kt. A vadászati Jog gyakorlása. Azok a kötelezettségek, amelyek a vadászati jog gyakorlásából a vadgazdálkodás előírásaiból, valamint a vadászati etikából erednek, minden vadász számára mérvadók. A törvény felhatalmazza a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert arra, hogy Indokolt esetben megváltoztassa a védelem Idejét, módját és feltételeit. Ezért szükséges, hogy minden vadász állandóan figyelemmel kísérje a szaksajtóban bizonyos Időszakonként megjelenő hirdetmények tartalmát. felkeresni dürgésl helyeit. Az erdei szalonka száraz Időben alacsonyabb, nedves Időben magasabb helyeken tartózkodik. A vízivad a nyílt vizeket lepi el. A szárnyas ragadozók részben még átvonulóban, részben pedig telepedőben vannak. A szőrmés és szárnyas vadnak március a legfőbb párosodási, Illetve fészkelésl hónapja. A farkas, róka és a nyuszt nőstényei pocakosak. A yadmacska, a nyest, a görény és a menyét még SZAKLEXIKON Dürgés. Így nevezzük a legtöbb szárnyasvadnak, e darunak, a fajdnak, a túzoknak, a császármadásnak, az erdei szalonkának, a fácánnak, valamint a fogolynak a nászát. E fajok kakasainak nászhangját Is dürgésnek nevezzük, azt mondva, hogy dürrögnek. Legtöbbjüknek ez a hangadása lényegesen eltér a máskor hallatott hangjától. Némelyikük más módon Is kifejezi nászát, mégpedig násj tánccal, sátörozással, vagy a fácánkakas a messze elhallatszó, gyors szárnyveréssel. Szalonkacsillag. Az esthajnalcslllag vadászati elnevezése, mert amikor az alkonyatban ez klgyúl, akkor kezdődik a szalonkák esti húzása. Zsfrzótoll. Az erdei szalonka zsírmlrlgyén nőtt, barna színű, kisecset formájú toll, amelyet sokan a szalonkatollekkal együtt trófeaként gyűjtenek és őriznek meg. '(a, j.) Szalonkavonulás idején A természetet járó ember: erdész, madarász vagy vadász egyaránt nagy Izgalommal várja kedves vándormadarunk, az erdei szalonka érkezését. Az erdei szalonka néhány északt sziget kivételével Európa minden országában, valamint egész Észak- és Közép-Ázsiában honos. Elterledése egybeesik az eurázstat kontinens méi)l sékelt övével. A szalonkák zöme megközelítően a 45. és 60. szélességi fok között fészkel. Európában a Pireneusok és Közép-Svédország magasságában húzhatjuk meg költésének határvonalát. Általában lomberdőben fészkel, de északon vagy magasabb hegyvidéken kevert, sőt tiszta állományú fenyvesben is megtaláljuk. Enyhe teleken előfordul, hogy egész éven át több példánya fészkelőhelyén marad. Az Ilyeneket téli szalonkáknak nevezzük. A nagy többség azonban minden ősszel útra kel és Ázsia délnyugati vlléketn, Dél-Európában és Északnyugat-Afrikában telel át. Visszavonulásukat már februárban megkezdik. Tavaszi átvonulásuk Szlovákiában általában március közepétől április közepéig tart. Biztos és pontos időpontot nem jelölhetünk meg, mert a szalonka, az érkezését számontartó vadászt, minden tavasszal új rejtély elé állítja. Vonulást útjuk is nagyon változó. Előfordul, hogy azon a helyen, ahol minden életfeltétel adott, az egyik évben nagyon sok a szalonka, másik évben egy sem fordul elő, pedig a kö\ rülményeket tekintve az ellenkezőjét várnánk. A vonulása szoros összefüggésben van az időjárás alakulásával. Rendszerint akkor tetőzik, amikor az Atlanti-óceán meleg légtömegeinek első hullámat már az Uralt Is elérték. Gyakran ismétlődő Időváltozáskor az átvonulás ts szakaszossá válik. Az erdei szalonka majdnem kizárólag éjjel, széles frontokban vonul. Útvonalait síkságok és alacsonyabb hegyek fölött választja, ott, ahol lépten-nyomon találhat sajátos táplálkozásának megfelelő, lágy talajú mocsaras helyeket. Ahol az nincs, gyorsan tovasurran. A táplálékbőség viszont elldöztett. Magas hegységek és tengerek terepakadályainál a széles frontban érkezők keskeny folyosókba tömörülnek és a hágók, hegyszorosok meg a legrövidebb tengeri útszakaszok megkeresésével igyekeznek enyhíteni az átkelési nehézségeken. A tavaszi vonulás egyben a nász kezdetét ts jelenít. Az észak felé nyomuló szalonkák útközben találnak rá párjukra. Pihenőhelyeiken napközben a langyos, déli fekvésű hegyoldalak, vágások, fiatalosok sűrűjében rejtőznek, és késő alkonyaikor mintegy negyedórán át hajnalban közismert húzásuk alkalmával történik a nászreptilés. Ilyenkor három-négy hím Is űzi egymást a tojóért. Később a földön is folytatódik a nász ceremóniája, amikor a hímek fellazított tollazattal páváskodva udvarolnak. Csak a tojó kotlik, mert a hím, mire teljes lesz a fészekalj, elhagyja a párját. Szlovákiában a szalonka leggyakrabban a mérsékelten hideg, nem túl száraz talajú középhegységek erdeiben költ, de hazánk magasabb fekvésű erdeiben ts költ szórványosan. Fészekhelyéül leginkább a ritkások, a tisztások, erdőszélek közelségében levő, aljnövényzettel benőtt helyeket választja. Szülőföldjükön csak néhány hónapot töltenek a szalonkák, és szeptember végén, október eleién, amikor északi költőhelyeiken végig süvítenek az első hideg szelek, elindulnak délen fekvő téli szállásaik felé. A szalonka érzékelőkészsége, finom ösztöne lehetővé teszi azt, hogy rejtett életet éljen. Amikor lelapul, mesterien érti a rejtekhely megválasztását, mintha tudatában volna annak, hogy fakéreg színű tollazata kitűnő védelmet nyújt számára. A gazdagon beidegzett szalonkacsör már önmagában is jellemzt a faj táplálkozásmódját. A lágy talajú erdei tisztásokon néha rátalálunk az élelem kereséséről tanúskodó,' jellegzetes apró lyukakra, ahol a madár csipeszként használt csőrével a felső talajszintben kutatott. Fő tápláléka a földigiliszta, de számos apró rovart, férget, csigát, lárvát és magfélét ts- fogyaszt. Szlovákiában az erdei szalonka vadászata tavaszt húzáskor március tizenhatodlkától április végéig engedélyezett. Ennek a szárnyas vadnak, ha csekély is a gazdasági jelentősége, a vadászat szempontjából annál fontosabb, mert kedvelt célja a tavaszi vadászatoknak, és az új Idény szimbóluma. Az utóbbi évtizedekben kontinensünk szalonkaállománya feltűnően megfogyatkozott. A hazat statisztikák is híven tükröztk ezt a folyamatot. Ezért minden természetvédő, ornttológus és vadász támogatja mindazokat a hazai és nemzetközi törekvéseket, határozott beavatkozásokat, amelyek az elkövetkező generációk számára Is lehetővé teszik a szalonkahúzás örömeit. ALAKSZA JÁNOS A Szlovákiai Vadászok Szövetségének Központi Bizottsága értesíti a tagságot, hogy az SZVSZ V. kongresszusára 1S88. október 15—18 án Bratislavában kerül sor. Cséfalvay József és Füle Sándor A vadászat oroméi Az utóbbi Időszakban mind több szó esik a vadállományról, a vadászatról, illetve a vadgazdálkodásról. Ez érthető, hiszen napjaink egyik sarkalatos kérdése és feladata az élővilág óvása, a vad pedig a természet részét képezi, Azt, hogy a vadászat természetvédelem-e avagy régi korok űj passziója, nehéz eldönteni, mert esetenként mindkettő Igaz lehet. A Felsőpatonyi (Horná Potflii) Vadásztársaság tagjainak munkájára nem a dzsentrimajmolág, hanem az ésszerű vadgazdálkodás és -védelem a Jellemző. A természet tisztelete, a yadászetika szabályai betartásának a fontossága érződött Füle Sándor, valamint Cséfalvay József szavaiból, akiket a közelmúltban kerestünk fel. Füle Sándor vagy három évtizede vadász. Egy Időben' volt vadgazda, most pedig a vadásztársaság elnöke. Cséfalvay József a hetvenes évek eleétől tag, jelenleg pedig a titkári eendőket látja el. Mindketten a helyi egységes földműves-szövetkezet dolgozót, az előbbi az öntözőcsoportot vezeti, az utóbbi pedig közgazdász-mérnökként a szövetkezet ökonómusa. A protokoll mellőzésével, közvetlenül beszélgettünk Jőről-rosszről egyaránt. — Majdnem kétezer ötszáz hektáron gazdálkodunk — tájékoztatott Cséfalvay József. — Ennek nagy része mezőgazdasági terület, s hozzávetőlegesen 40 hektár erdőnk van. Mindezt a tőzegbánya tavai, a mesterséges kanálisok, a Kis-Duna vize, valamint nádas-mocsaras rétek tarkítják. A szántó jobbára a folsőpatonyt szövetkezeté, négyszáz hektár pedig a Dunatôkési (Dunajský Klátov) Állami Gazdaság patonyréti részlegéhez tartozik. A huszonnyolc tag többnyire szövetkezeti földműves, illetve munkás vagy műszaki dolgozó. Az ügynevezett jobb körökből nincs tagunk, ellenben egy hölgytaggal dicsekedhetünk. Az utánpótlásunk biztosított, rövldebb-hosszabb várakozás után valamennyi kérelmezőt a sorainkba tudunk venni, természetesen csak az erkölcsileg feddhetetleneket. A vadállományról, Illetve a terület eltartőképességéről Füle Sándort, tősgyökeres helybelit kérdezem, akinek az édesapját Is a nemes szenvedély fűtötte, s kinek lánya a családi hagyományt folytatva szintén vadász, (ö az egyetlen hölgytagja a vadásztársaságnak.) — Jobbára apróvaddal gazdálkodunk. Régebben messze földön híres volt a túzokállományunk, ám számuk napjainkra 10—15-re csökkent, s így a faj teljesen védett. Nyulaink száma növekszik, a fácán megállapodott, bár a terület többet is el tudna tartani. Sajnos, alig akad fogoly, fürjjel pedig igencsak ritkán találkozik az ember. E becses klsszárnyasnnk nem. vagy pedig alig tud alkalmazkodni a megváltozott, táhlásftott földműveléshez. Ellenben otthonosan érzi magát a rőtvad, kivált az őz, de a szarvas sem idegen, sőt néha egy-egy vaddisznó is ellátogat körzetünkbe. Vízlmaradaink közül említést érdemel a vadkacsa (tőkés réce), a vízltyűk, átvonuláskor pedig a vadlibával Is szerencsénk szokott lenni. Érdekességként ide kívánkozik, hogy télen 20—30 nagykőcsag telel át, e fekete gólya ugyancsak meghonosodóban van. Ritkaságszámba megy, hogy néhány nagypőllnc fészkelt nálunk a nyáron. Egypár éve rendszeres vendégünk a dankasirály. Az őshonos gőlya pedig a mocsaras területről jön, s bizony az aprővadutődokat sem ■ kíméli. Ezen mielőbb el kell gondol(Fotő: Anda Lajos/ kodnunk. A valamikori népes bíbtohadbél már csak mutatóba akad. Ä víziszárnyas az élőhely függvénye. Mivel változóban van a táj arculata, egyes képviselői eltűnnek, s helyükbe újak lépnek. A természetvédelmi mozgalom felerősödése láttán bizakodó vagyok, hogy lesz mit átadnunk örök* ségül a következő nemzedék tagjainak. — Körzetünk vadeltartó-képessfige megfelelő. Leállították a kevésbé átgondolt láplecsapolást, a mocsár felszántását. A szélfogók ültetése Jobb körülményeket teremt a vadállománynak. A legtöbb vad a kevésbé nyugtalanított területeken található. A Kis- Duna menti körzetünkben, sajnos, észleljük a hétvégezôk Jelenlétének negatívv Jelelt, illetve következményeit A kőbor kutyák és macskák, valamint a varjak és szarkák helyzetével kapcsolatban Ismét Cséfalvay Józsefet kérdeztem. — Nem Is lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire ártalmas és embertelen cselekedet a megunt háziállat „szabadban felejtése“. Az állatorvossal való megegyezés szerinti megoldások sokkal ésszerűbb és megfelelőbb módszereknek bizonyulnak. Körzetünkben a kóbor állatokat általában gyorsan puskavégre kapjuk. Aggaszt bennünket viszont a dolmányos (szürke) varjak és a szarkák dézsmája. A fészekből nem szabad kilőni őket, s portyáikon, mivel óvatosak, nehéz elbánni velük. A többi ragadozót, mint például az Olyvet, vércsét, rókát a kívánt egyensúlyban tudjuk tartani. A rókára kotorékebbel vadászunk. Terjedőben van a nyuszt, s az állományt vissza fog kelleni szorítani. Milyen a viszonyuk a földterület tulajdonosaival, a mezőgazdasági üzemek képviselőivel, érdeklődtem Fül* Sándortól. — Az együttműködés akár példásnak is minősíthető. Eleséghulladékkal segítik az állomány gondozását, mi pedig szélfogókat Ültetünk, őrizzük a termést, segítünk a munkacsúcs idején. A fontosabb teendőket mindig közösen megbeszéljük, s így sikerül elkerülnünk a sárlódásokat. A legfontosabb, hogy mindkét fél képviselői tudatosítsák, hogy csakis közös erűvel lehet ésszerű vadgazdálkodást folytatni. A vadásztársaság elnöke a vadgazdálkodásban elért kiváló eredményekért már több ízben kapott kitüntetést, Illetve elismető oklevelet. Hasonlóan a trófeái is nem egy esetben nyertek első díjat. 1976-ban például Ceské Budöjovlcén őzbaktrőfeájáért ezüstérmet kapott. A szervezeti életről elmondhatjuk, hogy az elmúlt évben egy sikeres kiállítást rendeztek a' helyi művelődési házban, ahol átfogó képet Igyekeztek adni a vadásztársaság tagjainak munkájáról. Kezdeményezésük nagy visszhangra talált, mert élénk érdeklődést tanúsítottak a látogatók — tudtam meg beszélgetőpartnereimtől. Minden évben nagy figyelmet szentelnek a vadgazdálkodás, illetve a vadetetés időszerű tennivalóinak. Több hazai és magyarországi vadásztársasággal tartanak fenn élénk kapcsolatot. Az együttműködés ezen a téren is eredményesnek mondható. Az írott és íratlan szabályok következetes betartását bizonyítja, hogy a vadásztársaságban még nem fordult elő baleset. A Felsőpatonyi Vadásztársaságban tett látogatásom során meggyőződhettem arról, hogy a mezőgazdasági üzemekkel való szoros együttműködés kamatozó befektetésnek bizonyul. Remélhetőleg másutt is igyekeznek követni példájukat. CSIBA GÉZA (Viliam Steffek felvétele)
