Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-04 / 9. szám
8 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. március Л, Kismamák divatja Sajnos, boltjainkban rendkívül szegényes a kismamaruhák választéka. Pedig ilyenkor kell igazán a kényelmes és mégis szép, k.inynyen mosható, nem gyűrődő, mutatós, meleg de szellős, többféle kiegészítővel változtatható ruha, szoknya és kabátka. A Pramo-ból ollóztuk ezeket a felvételeket Az elsőn a hosszá, jól takaró, érdekes vállmegoldású mellényre hívjuk fel a figyelmet. A másodikon a blúz — nem is tfinik fel, hogy kismama viseli — a még mindig divatos szabású, hosszú és bó. ejtett vállú. A harmadikon a valamikor „kulikabátként“ ' ismert szabású, de a mai módi szerint feltúrt njjú bő kabátka a nagy rávarrott zsebbel jó kiegészítője lehet többféle öltözéknek. A negyediken a klasszikus kismamaruha nagyon puha. kötszövött (üzleteinkben „úplet“-ként Ismert) anyagból készült. Az ötödik képen látható együttes elegáns kimenőrnhaként és különálló darabokként ZELK ZOLTÄN: Este jó, este Este jó, este jó. este mégis jó. Apa mosdlk, anya főz, együtt lenni 16. Eg a tfiz, e fpzék víznótát fütyül, bogárkarika forog a lámpa körül. A táncuk karikás, mint a koszorú, meg Is hal egy kis bogár, mégse szomorú. Lassú tánc, lassú tánc. táncol a plafon el is éiem már talán, olyan alacsony. De az ágy meg a szék messzire szalad, mint a füst, elszállnak a fekete falák. Nem tólek. de azért sírni akarok, szállók én is, mint a füst. mert könnyű vagyok ... Ki emel. ki emel, ringat engemetl Kinyitnám mév a szemem, de már nem lehet... Elolvad a világ, de a közepén anya fii, és ott Ölök az ölében én. A lepünk 8. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Csalódások, Kemény Simon, Mohács, A kérők, A pártütők, Stibor vajda*. Nyertesek: Galgóczy Tibor, Nagykapos (Veiké Kapušany). Medo István, Zsetlz (Želiezovce), Mokos László, Léva (Levice). Kérjük kedves olvasóinkat, hogy megfejtéseiket postai levelezőlapon küldjék be szerkesztőségünk címére. MEGTUÍESNYERTESEK egyaránt viselhető. A kockás szoknya derékban ráncolt, egymásra hajtható elejü, tehát változtatható szélességű. Lassan ugyan lejár az iskolai stklrándulások Ideje, amikor az alföldi gyerekek közül sokan először ismerkednek a sízéssel, s a hegyek, fenyvesek világával, de azért mégis érdekes lehet, ha néhány fenyőfajtái megismerkedünk. Biztos fö érzés lesz osztálytársaitoknak eldlcselekedni azzal, hogy ismeritek a lucot, a fegenyefenyőt. A Nyitvatermők ősi törzsének a Fenyűfélék osztálya nagyon fontos rendszertani egysége. Már a karbon kor (280—230 millió évvel ezelőtti geol. időszak) végén is a maira emlékeztető tüleveleik ős tobozaik voltak. Több ezer évvel ezelőtt — a jégkorszakban — a síkságokon sem voltak ritkák. Abban az idöbgn természetesen nem az ember telepítette őket oda mint manapság, hanem a hűvösebb éghajlatnak megfelelően uralták a tájat. Kb. 10 ezer évvel ezelőtt még a Csallóköz szívében is voltak nyírfával kevert fenyvesek. A dunai kavicsból több ezer éves fenyőtörzsek ts előkerültek. Sajnos a kisiskolások többsége alig ismer egyet-egyet a nálunk élő tűlevelűek közül, s az sem ritka, hogy csak „karácsonyfa"-ként emlegeti őket, pedig a nálunk őshonos gyakoribb fafokat nem olyan nehéz egymástól megkülönböztetni. Valősznüleg a legkönnyebben a közönséges lucfenyőt ismeritek fel, már csak azért is, mert régebben nagyon gyakori, de még manapság sem ritka, karácsonyfa volt. Magassága elért a 40, sőt а ВО m-t ts. jellemző rá, hogy tüleoelet lehullása után a kopasz, vörösbarna színű ágacskák tapintása érdes, szúrós. Ezt az elfáso-A fenyvesek világa dőlt pikkelyes levéllapoknak köszönheti. Ott dlszllk a legszebben, ahol az ?évi csapadék 700 mm felett van. Tűt rövidek (Iß—2.5 cm), sötétzöldek, *négy élűek. Végűk kihegyezett, szúrós. Kifejlett termős tobozaik mindig lefelé csüngenek. Európa-szerte nagyon fontos ipart puhafa. Bútor-, vagon- és gyufagyárfásra, valamint a cellulóz és papíriparban használják fel. Bányafának kevésbé alkalmas, mert megrepedezik. Karácsonyfaként ismert a közönséges jegenyefenyő is, de nem ezen a néven, hanem ezüstfenyőnek elkeresztelve árulják. Karcsú, kúp alakú 50 méter magasságot ts elérő fa. Sima kérge szürke. Tűi vaskosabbak mint a, lucé, a csúcsuk pedig kicsípett. Tobozaik, mint a gyertyák, egyenesen felfelé állnak. A Kárpátokban 800—1900 m-es magasságban bükkel, illetve luccál, összefüggő erdőket alkot. Fája a lucénál kevésbé értékes és tartós. Ennek ellenére széles körben hasznosítják. Készítenek belőle ablakkeretet, faburkolatot, bútorokhoz furnért, hajóárbócot és bányafát. Míg a luc a szabadban 55, a vízben 100 évig is jó állapotban marad, addig a fegenyefenyő állaga már 35 év alatt erősen megromlik. A botanikusok tűnyalábos fenyők elnevezéssel foglalják össze azokat a fafokat, amelyeknél a tülevelek párosával vagy többedmagukkal állnak. Nálunk a természetes kultúrákban a páros levelű erdei- és a jeketefenyö fordul elő. Mediterrán tájakon és Észak-Amerikában, Azstában több más fajuk is él. Az erdetfenyő hosszú, 3—7 cm-es, párosán álló rugalmas tűiről Ismerhető fel. Ágat és törzsének felső része vöröses. Magassága eléri a 25 m-t. Tobozai lecsüngőek; pikkelyeik erősen szétnyílóak és keményen elfásodottak. Faanyaga az előző fajokénál tartósabb; a szabad levegőn 60. a vízben 500 évig ts eláll. Az építőiparban (ablakkeret, ajtótok, dúcolási, vízépítésben (verőcölöpök, rakparti pillérek stb.), hajfépítésben, továbbá bányafaként hasznosítják. Tuskófából szurkot, kolofőntumot stb, nyernek. Hozzá hasonló a feketefenyő, amelynek több, nehezen elkülöníthető alfaja van. Általában 30 m-es magasságúra nő. A fiatal fák kérge sima, sötét zöldesbarna, később szürke. Levelet sötétzöldek, 8—17 cm hosszúak. Tobozai az előző fajénál nagyobbak. Faanyagának tulajdonságai as erdeifenyőéhez hasonlóak. A hazai fenyőfélék családfába még egy érdekes faj tartozik, a vörösfenyő, amely arról nevezetes, hogy tűlevelei ősszel megbámulnák, s a lombosfák leveleihez hasonlóan lehullanak. A hegyoldalakon kopasz állományaik a többi fenyőfélétől könnyen elkülöníthetők. A vörösfenyőtől nem kell félni, hogy megszűr. Levelei puhák, tompák, szinte selymes tapintásúak. Egy csomóban 30— 40 üdezöld levélke is van. Pompás, 35 m magasra megnövő, kúp alakú koronájú fa. Hajtásai mélyen lecsüngenek. Termőtobozkáínak átmérője 2—3,5 cm; nagyon jellegzetes alakjuk van, aki egyszer jől megfigyelte, az többé nem felejti el. Fája nagyon tartós, amit elsősorban magas gyanta- és csersaotartalmának köszönhet. A szabad levegőn 65, a vízben 500 évig is épen marad. Előszeretettel használják erjesztőkádak építésére. Papírkészítésre nem alkalmas, mivel cellulóztartalma a többi fenyőéhez képest alacsony. Külön családba tartozik a tiszafa. Szélesen kúpos, szétterülő koronája van; 10—20 m-es magasságot ér el, de gyakran el is bokrosodlk. Levelet laposak, szélesek. Hosszuk 1—3 cm, két sorban állnak; színük haragos olaf_ zöld. A tiszafa érdekessége, hogy sok más fenyőfáiétól eltérően toboza nincs. Magányos termős virágából kehely alakú piros húsú magburok képződik, amit egyes madarak fa feketerigó, a süket fájd, nagyfakopáncs stb.) szívesen fogyasztják. Fája igen tartós. Elsősorban díszítések készítésére, esztergált munkákra, művészt faragásokra használják. VédettI POMJCHAL RICHARD
