Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-07-25 / 29. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVEK 1987. július 25. Uagvobb ipvességgel Prágában, a CSKP KB székházában a mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint az erdőgazdasági reszort párt-, állami, gazdasági és társadalmi szerveinek és szervezeteinek vezető tisztségviselői a kerületi pártbizottságok mezőgazdasági titkárainak részvételével júiis 15-én országos ülést tartottak. A CSKP KB Elnökségének július 1-i határozatával összhangban értékelték az állami terv teljesítésének idei első félévi eredményeit és a jövő évi terv kidolgozását. A továbbiakban áttekintették a gazdasági mechanizmus átalakításé nak menetét az említett ágazatokban. Az ülést František Pitra, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB titkára vezette. A tanácskozáson löbbek között részt vett Ignác janák, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára, Miroslav Toman szövetségi miniszterelnök-helyettes. szövetségi mezőgazdasági és é’elmezésügyt miniszter. Rudolf Vanéo, az SZLKP KB osztályvezetője és Július Varga, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere. Beszédében Fvantišek Pitra bírálóim rámutatott az idei tervteliesítés gyengéire, amelyek főleg az áliattenyésztéshen, az élelmiszeriparban és a beruházások terén tapasztalhatók. Részletesen foglalkozott a minőségi tervmuíatók teljesítésének problémáival. E fogyatékosságok fő okának az irányító- és a szervezőmunka elégtelen színvonalát nevezte, amely nem felel meg a CSKP XVTI. knngreszsznsán megszabott követelményeknek. A jelenlévők bírálóan mutattok rá arra. hogy a legtöbb konszern és tröszt nem nyújt hatékony segítséget a tervteljesítésben elmaradó vállalatoknak nyitott problémáik megoldásában. Mindenütt, ahol nem teljesítik a tervfeladatokat. intézkedéseket kell tenni az idei terv, főleg a minőségi mutatók teljesítésére. Növelni kell az igényességet és a vezptők felelősségét a termelési feladatok megbízható és minőségi teljesítéséért, valamint a hatékonyság növeléséért — emelte ki František Pitra. Az Idei terv konkrét feladatairól folytatott vitában Ondrej Vanék. a CSSZK és Júlins Varga, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere is felszólalt. Még leírni is kellemetlen, de a tények — megmásíthatatlanok: a szocializálődás évei óta a tűzbiztonsági testület főfelügyelőségének naplói olyan aratást még nem „jegyeztek“, amikor tüzeset nem, vagy csak kisebb számban keletkezett volna. Vagyis a társadalmi, anyagi ráfordítással sohasem volt arányban az a népgazdasági kár, ami a kenyércsata idején keletkezett. A jelzett tényezőkre a legtöbb olvasó — bizpnyára — így reagál: „emberi hanyagság...“ Valóban. A társadalom évente a közös kasszából — óriási összeget költ a tűzbiztonságra, ám a meglévő eszközökkel nem mindenütt sáfárkodnak helyesen. Egy-két példa: az Idén, amikor a tűzbiztonsági szakemberekkel néhány gazdaságban ellenőrzéseken vettem részt, a „kép“ sokszor valóban szomorú volt: egyik szövetkezetünkben például olyan kombájnt is „volt szerencsénk“ látni, amelynek forgó alkatrészeiről még a tavalyi aratás „nyomait“, tehát a szalmát sem távolították el. A tűzbiztonsági felszerelések vagy használhatatlanok voltak, vagy „elfújta“ őket a nyári szellő. De láttam olyan arató-cséplő gépeket is, amelyek minden szempontból fel voltak készítve az aratásra. Ezek „pilótái“ betéve tudták kötelességeiket, s fel tüdták mutatni azt a kártyát, amely azt hivatott igazolni, hogy az illető gépkezelő a nyári csűcsmunkák előtt részt vett munka- és tűzbiztonsági oktatáson. Az ilyen gazdaságokban egészen biztosan kisebb a lángok „esélye“ a kárt okozó pusztításra. Tűzbiztonsági szakemberek derítettek például fényt arra is, hogy a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás 338 kombájnosa közül mindössze 19 rendelkezik felújított, tehát érvényes szakjogosítvánnyal. Sajnos, más járásokban is hasonló a helyzet. A mezőgazdasági üzemekben az elmúlt évben összesen 410 tüzeset történt, amelynek következtében 14 mil® A CSKP KB Elnöksége júlins 13-i ülésén értékeltess gazdasági fejlődés idei első félévi eredményeit, s megvitatta az 1988. évi állami végrehajtási terv, állami költségvetés és valutaterv javaslatát. Megállapította, hogy a dolgozók kezdeményezésének köszönhetően fokozatosan sikerűit bepótolni a rendkívüli fagyok következtében az első negyedévben keletkezett kieséseket. Egyidejűleg az elnökség éles bírálatnak vetette alá azt, hogy a népgazdaság íntenzifikálásának menete mindeddig nincs összhangban a tervvel és a XVII, pártkongresszuson kitűzött célokkal. E fogyatékosságok fő okának a CSKP KB Elnöksége azt a tényt jelölte meg, hogy az irányítás és a tervezés színvonala az irányítás minden területén, a központi szervektől kezdve egészen a vállalatokig nem felel meg az új, lényegesen igényesebb követelményeknek. A CSKP KB Elnöksége a továbbiakban megtárgyalta azokat az intézkedéseket, lió 392 ezer 500 korona kár keletkezett. Ebből az aratás idején a tűzbiztonsági szervek 138 esetet jegyeztek, kárértékűk összesen 5 millió 416 ezer 800 korona volt. Ez 39 tűzesettel több, mint a múlt évi aratás idején, s a kár is 2 millió 120 ezer koronával volt nagyobb. « A Szlovákiai Tűzbiztonsági Testület Főfelügyelőségének illetékesei tudatában vannak, hogy a helyzet — ezen a téren rosszabbodott. Éppen ezért a tél folyamán és tavasszal új intézkedések egész sorát léptették életbe, s végrehajtották a szigorított májusi és a közvetlen aratás előtti ellenőrzéseket. Ezek eredményei a főfelügyelőség jelentése alapján arról adnak számot, hogy a legtöbb mezőgazdasági üzemben precízen kidolgozták az új intézkedések egész sorát, de a gyakorlatba ebből keveset ültettek át. Ügv látszik az idén sem szolgált tanulságul az elmúlt év, amikor is az ellenőrzéseket végző szervek az aratás folyamán 2 ezer 562 „kiszállás“ alkalmával 3 ezer 462 tűzvédelmi hiánvnsságot állapítottak meg, összesen 321 ezer korona nagyságrendű büntetést szabtak ki az illetékes vállalatokra, vagy személyekre. Emellett két üzemegységet állítottak le, s 8 tárgyat, gépet, berendezést — vontak ki a forgalomból azért, mert tűzveszélyt rejtettek magukban. A Szlovákiai Tűzvédelmi Testület Főfelügyelőségének parancsnoka, Emil Hnitka ezredes találkozásunk alkalmával elmondta, hogy az idén — a imi-k közreműködésével — szorosabbra fűzték a mezőgazdasági termelőegységek illetékeseivel való kapcsolataikat :a személyes találkozások, megbeszélések — utalok itt a tűzrenamelyeket a szövetségi, a cseh és a szlovák kormány a CSKP XVII. kongresszusán hozott határozatok végrehaitása céljából a belkereskedelem területére vonatkozóan hagyott jóvá. • Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának vezetésével országos ülést tartottak Prágában a kerületi pártbizottságok, valamint a prágai és a bratiSlaval városi pártbizottság vezető titkárai. • Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök fogadta Viktor Lomakint, a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövetét, és megvitatta vele a csehszlovák—szovjet együttműködés néhány időszerű kérdését. • A belkereskedelem irányítási mechanizmusa átalakításának kérdéseivel, a kereskedelem tevékenységének javításával, a vendéglátóipar színvonalának emelésével foglalkoztak a július 14-én Bratistavában tartott aktívaértekezleten Szovákia kereskedelmi szervezeteinek vezetői, valamint párt- és szakszervezeti tisztségviselői. A főbeszámolóban Jaroslav Zeiko, az SZSZK belkereskedelmi minisztere többek között hangsúlyozta, hogy 1988. Január elsejétől új irányítási mechanizmust vezetnek be kísérdészeti szakemberekre és a gazdaságok tűzbiztonsági előadóira — sok-sok probléma gyors megoldását tették lehetővé. Az említett testület szakemberei megállapították, hogy sok esetben a törvények nem ismerése, az informálatlanság — beleértve sok vezető beosztású dolgozót is — volt a gondok hátterében. Ez a kapcsolaterősítés a következő szempontok miatt is fontos: 1987-ben például a növénytermesztésnek 6,9 százalékkal kell növekednie az elmúlt évhez viszonyítva, ami egyben több, műszakilag bonyolultabb gép, berendezés bevetését is követeli, tehát nagyobb a tűzveszély is. Az idén például a tervek szerint több mint 3 millió tonna gabonát kell termelnie a mezőgazdaságnak. Ez a feladat azonban veszélyeket is hordoz: egy-egy gabonatábla leégése, magtár vagy kombájn kigyulladása milliós károkat okozhat a népgazdaságnak. Az ilyen „elveszett“ Összegek megmaradnának, ha a tűzvédelmi felkészülés alapos, a személyes felelősségérzet nagyobb lenne. Belügyminisztériumi rendelet szer’nt az idén jóval szigorúbban bünteťk azokat, ak:k a terménytárnlással kapcsolatban komoly mulasztásokat követnek el. Tavaly például hibás villanyvezetékek és motorok, ventillátorok stb. miatt több raktár — és a benne lévő termény égett porrá. A legfigye’meztetőbb példa a Šurany! gabonatárolóban bekövetkezett hatalmas robbanás. A kár sok milliós tételekben mérhető A paradoxon az, hogy az „élő“ példák után is volfak szép számban olyan gazdaságok — erre a tavaszi tűzbiztonsági ellenőrzések vetettek fényt —, ahol az illetékes felelős dolgozók nem rendelték letlleg néhány kiválasztott kereskedelmi szervezetben. A kereskedelemhez hasonlóan a vendéglátóiparban is bevezetik a hasonló irányítási mechanizmust, mégpedig 1988. január 1- -tő! valamennyi vendéglátó-ipari és Interhotel vállalatnál. m CSSZSZK kormánya júlins T4-i ülésén a fontos észrevételek fontolóra véte’e után jóváhagyta az áí'ami vállalatokról szóló törvényjavaslatát, konkrét intézkedéseket tett a termelésben és a hatékonyság növelésében az első félévben keletkezett kiesések benótlá'ára, javaslatot fogadott el a belkereskedelem és a vendéglátóipar feilesztésével. ezen belül az irányítási rendszer tökéletesítésével kapcsolatban. A kormány megvitatta az 1988. évi állami költségvetés tervezetét, amelyet jóváhagyás végett a Szövetségi Gyűlés elé terjesztenek. A kormány javasolta a köztársasági elnöknek, hogy a bányásznap kapcsán magas állami kitüntetéseket adományozzon az azokra érdemes dolo.gzóknak. Végül a kormánv a lakosok által az állami s a gazdasági szervekhez és szervezetekhez 1986-ban beérkezett panaszok és javaslatok intézésével foglalkozott. el raktáraik indikátorokkal való felszerelését. Ezek a műszerek a termény belső hőmérsékletének mérésére valók, és időben jelzik az öngyulladás veszélyét. Minden, 7 ezer köbméternél nagyobb befogadóképességű raktárban kötelezően ott kell lenniük. A Tűzbiztonsági Testület Főfelügyelősége öt típusú ind'kátor használatát engedélyezte. Számos gazdaságban kifogásolták, hogy képtelenek beszerezni ezt a munka- és vagyonvédelem szempontjából nagyon fontos műszert. Persze kiderült az is, hogy ebből a berendezésből eleget gyártanak, de gondok vannak a forgalmazással. A jmi-k — a tűzbiztonsági szervekkel karöltve — kanták feladatul, hogy ellenőrizzék, valóban azok a gazdaságok jutnak-e ezekhez a berendezésekhez, amelyeknek erre szükségük van. Minden évben hangsúlyozzuk: az emberi tényező érlási szerepet játszik a tűzbiztonság alakulásában. Sok helyütt sajnos, csak kimondják ezt a tételt, de tettekkel nem bizonvítiák. Megállapítást nyert, hogy ott, ahol a vezető doleozék elhanvagoliák a hármas ellenőrzéseket, a mnnka- és tűzbiztonsági oktatást, ahol a dnigoző aláírása csak a „papírkimutatás“ és az „alibi“ miatt fontos, ott valóban a „levegőben van“ a tűzveszély. Ezt bizonyítják azok a felmérések 1s, amelyeket a szakemberek végeztek egy-egy nagvobb tűzkárt szenvedett mezőgazdasági termelőegységben. Tehát hadd Ismételjük meg újra és újra a tételt: a közvagyon és az életvédelem érdekében — mind a mostani aratási csúcsmunkák, mind az egész év fo’yamán — mindannyian vegyük komolyan a tűzbiztonságra vonatkozó szabályzatokat. Ezek ugyanis nem azért születtek, hogy papírra róva lobogtassuk őket. Betartásuk, megkövete’ésük a lényes, ugyanis, csakis a konkrét tettek révén csökkenhet a tűz pusztításának veszélye. KALITA GÄBOR • M:roslav Vélek nemzeti művésznek, az SZLKP KB Elnöksége tagjának, az SZSZK kulturális miniszterének 60. születésnapja alkalmából a CSKP javára kifejtett sokéves áldozatos tevékenységéért és a szocialista kultúra fejlesztéséhez való jelentős hozzájárulásáért a köztársasági elnök a Győzelmes Február Érdemrendet adományozta. A magas állami kitüntetést július 16-án Bratislavában Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára adta át a jubilánsnak. * Alois Mock, az Osztrák Köztársaság szövetségi alkancellárja, külügyminisztere július 16—18-án hivatalos baráti látogatást tett hazánkban, melynek során megbeszédéseket folytatott Bnhuslav Chüoupek csehszlovák külügyminiszterrel. Alois Mockot Gustáv Husák köztársasági elnök is fogadta. A légi fLehnicel Csehszlovák— NDK Barátság Efsz-ben július 17-én tartották meg az új technika napját, amelyen a szakemberek megismerkedtek a lengyel gyártmányú Bizon kombájn műszaki paramétereivel és alkalmazásával. Aratást - tűzesetek nélkül... BELPOLITIKAI KOMMENTÁR íveniit, hallom a község krónikásától, hogy kevesebben születnek, mint amennyien meghalnak, hogy egyre magasabb az átlagos életkor, hogy sorra elköltöznek a fiatalok, hogy már tíz, már harminc — utcányi — ház áll üresen ... Hogy fogynak a falvak! Miért hagyják? Miért nem tesznek ellene valamit? Kérdezem a hnb elnökétől, a szövetkezet agrnnómusátől, a népművelőtől. A válasz attól függ, hogy hol hangzott ei a kérdés. A Csallóközben és a Mátyusföidnn nyugodt lelkiismerettel magyarázzák, hogy későn ngvan, később, mint kellett volna, de észbe kaptak, s teszik, amit még lehet. Folyik a közművesítés — ha még hem volt rendben —, vannak jól felszerelt iskolák, óvodák, vannak kutak és sártalan út, gyalogjáró. S ami a legfontosabb: van megfelelő munkalehetőség, és adhatnak ki építkezési engedélyeket, hogy letelepedhessenek, saját elképzelésük szerint építkezhessenek lakhassanak a fiatalok. A Bodrogközben aznnhan még nem ilyen megnyugtató a kapott válasz Ott még m-nd'g a távolabbi város fvárosok) közelében összpontosulnak a nem mezőgazdasági üznmek, s megközelítésük körülményes. Az építkezési engedélyek kiadása is késeit — késik — nagyon sok kisebb faluban. S amíg ez ígv van. addig az elköltözés, a falvak fogyása folytatódik Régen volt, lelkes naivitásunk korában, amikor úgy képzeltük, hogy az ország csak távol a szülőfalutól, városban épül, ott keli építeni. Tény, hogy ott is szükség volt a munkáskézre. s a boldogulásnak, megélhetésnek, biztatóbb lehetőségeit kínálta a város, mint a falu, a közös gazdálkodást még csak próbálgató mezőgazdaság. Mi lesz a Azóta már megtanultuk jelentősége szerint becsülni a mezőgazdaságot, s a kenyeret termelő emberek életkörülményeit is ennek arányában javítani, korszerűsíteni. A falvak felvirágoztatásának. a szocialista mezőgazdaság fellendülésének évtizedei után — és közben — azonban már-már azt hittük, mindent megteltünk az egyensúly egészséges alakulásáért, olyannyira, hugy többre már nincs is szükség. Az egyik oldalon láttuk a távlatokat: hogy a mezőgazdasági termelésben egyre kevesebb munkáskézre lesz szükség, hiszen új technika, korszerű technológiák helyettesítik. A másik oldalon viszont nem gondoltuk végig, hogy a feldolgozóipar és a szogáltatások fejlesztésére nem egy-egy távoli központban, hanem ott lesz szükség, ahol a hús és a kenyér, a zöldség és a gyümölcs terem. A központi falvak, a körzetesftett iskolák tökéletességének Ígéretében lemondtunk a helyi lehetőségekről, nem mértük fel, mit jelent a pedagógus, az elérhető közigazgatási központ még a' legkisebb fain számára is. Szociológusok vizsgálják időrőlidőre, ki a tekintély egy-egy lakóközösségben, úgy is mondhatnám, ki a „lelke“ a falunak. Nos, lehet, hogy a társadalmi ranglétrán a tanító a régebbi helyről hátrább szorult, azonban erkölcsi kisugárzása, jelenlésorsuk? te nélkül ma is széthull és tartását veszti az amúgy is átalakulóban, változóban lévő falnközössőg. Tegyem hozzá az igazság kedvéért, hogy leginkább akkor van ez így és ott, ahol még a szövetkezet központja is más faluban található, s ha az agrárértelmiség sem vesz részt a közélet és a kulturális élet alakításában, ha jelenlétük nem érezhető, érzékelhető határozottan. Más szóval: ahonnan elmegy lakni a „fain eleje“, ott csak az marad, aki már nem tud mozdulni sehová. Félreértés ne essék, nem a központi falvak létjogosultságát vitatom. Ezeknek tulajdonképpen az ügyintézést kellene közelebb hozniuk minden kis településhez, az egyetlen — sokszor távoli — járási székhelyről elérhetőbb közelségbe hozni minden szükségest, ami a jó küzellátás és szolgáltatások szempontjából fontos. A jól fölszerelt központi iskoláknak is ez lenne a dolguk. De ezt nem minden áron, az emberek rovására, hanem — értük kellene megvalósítani. Ügy, hogy éppen ott, a kisebb falvakban javítsanak és könnyítsenek az életkörülményeken. Nem hallgathatom el, hogy sok központivá lenni akaró község, vagy már központi község vezetői „hajtják saját malmukra a vizet“, szinte még a levegőt is elszívnák a körzetükbe tartozó kisebb falutól, s a fejlődés összes lehetőségét, az utak, gyalogjárók építését, víz- és gázvezeték beszerelését, a középületek tatarozását vagy építését is „központosítják“, hogy a hatáskörükbe tartozó, tellát rájuk bízott kisebb falvak valamiféle „mostohagyerekké“ válnak. Persze, tudjuk, olt vannak a különféle bizottságok, a képviselők, akiknek joguk — illetve kötelességük — harcolni választóik érdekeiért. De embere válogatja, hol hogyan tudnak érvelni, küzdeni vagy ügyeskedni. S ha ezen múlik az új üzlet átadása, vagy hogy van-e gyermekorvosi rendelés legalább a hét egy-egy napján, hogy találnak-e egy elfogadható helyiséget, ahol a fiatalok „normális“ kiubtevékenységet folytathatnak ..., akkor érthető, miért húzódnak oda a földhöz, a mezőgazdasághoz kötődő fiatalok, ahol mindezért nem kell verekedni, mindez adva van. Tudom, ez sem minden. Hogy még a legmodernebb, legjobban fölszerelt községek lakossága is öregszik — tisztelet néhány kivételnek. Viszont ez a néhány kivétel azért megmutatja, mi kellene — kelt — ahhoz, hogy falvaink ne fogyjanak el, hogy hagyományaikra építve továbbvigyék a föld, a táj szeretetét, s országunk arca város és falu fejlődésének teljességében szépüljön tovább. Elérhető, a kor követelményeinek, a jövő igényeinek megfelelő munkalehetőségek kellenek, s az otthonteremtés feltételei. Féltjük a termőföldet. Hát nem éppen az üres házak és utcák kínálják új építkezési telekként magukat, hogy ne kelljen kertekből, megművelhető területekből kihasítani új házhelyeket? Sok község vizsgálja felül lelkiismeretesen, önállóan — nem várva „felsőbb“ utasításra —, mit tehetne annak érdekében, hogy régi lakéi helyébe azok leszármazottjait „viszszacsaija“ a faluba. Építészmérnököt, bútoraszta'ost, tévészerelőt, fodrászt „csábítanak“, s nemcsak házhelyet, az építkezéshez segítséget is ígérnek. Ki ismerheti jobban a falut — azt, hogy kire. mire van helyben szükség —. mint aki olt él? És ki kötődhet jobban oda — hogy a közösség erejét, alkotókedvét, öszszetartozását is megsokszorozza —, mint aki nagyszü’ei. szülei nyomdokába léphet. Értelmünkre büszkén vállaljuk hivatásunk, foglalkozásunk lehetőségeit. De szépséget és kedvet, belső hevületet adhat hozzá a helyhez kötő érzelem. És ezt bátran merem állítani — a falvak útravaiójával elindítottak többségéből -— ma sem hiányzik. H. Mészáros Erzsébet