Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-11-28 / 47. szám

1987. november 27. SZABAD FÖLDMŰVES. „Szabad-e Dévénynél betörnöm Űj időknek új dalaival?” (110 éve született Ady Endre) Irodalmunk nagy családjában Pető­fihez, a lánglelkű forradalmárhoz az a költő — Ady Endre — áll a legkö­zelebb, aki születésének 110. évfor­dulóját november 22-én ünnepeltük. Ady Petőfiről Irt nagy tanulmányá­ban (Petőfi nem alkuszik) vallja, hogy azért tisztelte nagy elődjét, mert nem alkudott, szlklaszllárdan kiállt elvei és meggyőződése mellett, a nép mellett. Ez a meggyőződés Jel­lemző Adyra is, akinek a „magyar ugarral“, a magyar „Pokollal“ vívott csatája Igazi megismétlődése Petőfi forradalmi kiállásának. Érthető te­hát, hogy a két költő ars poeticája is lényegi azonosságot mutat. Ady forradalmlságát, költészetének teljességét vallották és hirdették so­kan kortársai közül is. Mégis viszoly­gás fogja el az embert, ha azt olvas­sa a korabeli tanulmányokban, hogy a hiúság és a gyarló iéltékenység milyen becsmérlő nyilatkozatokra tett képessé olyanokat is, akik a nagy kortárs közelségének érzete he­lyett a szellemi vetélytársat látták benne. S hogy végül mégsem 6 hul­lott kt az Idő rostáján, az aligha magyarázható mással, mint az „ő mil­lió gyökerű életével“, s azzal a köl­tői életművel, mely a világirodalom íegrangosabbjai közé sorolható. A „világ klasszikusai közé tartozó leg­nagyobb lírikus“ — Balázs Béla, a kiváló költő és esztéta szavaival él­ve — „nemcsak az élőknek, hanem a halottaknak is élén“ mindenki más­nál jobban tudja helyét, küldetését, elrendeltetését. Hét évtizeddel az el­ső világháború és a mozgalmas for­radalmi napok után óhatatlanul Is azt kell mondanunk: nincs költő és tollforgató, aki olyan hőfokon örökí­tette volna meg a háború poklát és szenvedéseit, s énekelte volna meg a forradalom „vllláműzte bizonyossá­gát“. mint ő. Űzött vadként szenvedi sorsát, s Ismétli a „különös éjszaka“ rettenetét. Németh László írfa egy helyütt „A halottak élén“ költőjéről: „A magyar Irodalomnak vannak felejthetetlen képei: a török torkában eposzát író Zrínyi, Csokonai . botanikus köre, a sértett Berzsenyi sérelme. Arany Já­nos a szigeti fák alatt. Ady utolsó négy éve mindennél hatalmasabb. Égy nyári éjszakán megjött a hábo­rú, s vele vége a világnak, melyben a költő még élt, s az emberiség csí­rái dolgoztak.. Büszkesége a magyar szellemiség­nek, hogy Ady kiállta a történelem nagy próbáját, amelyben olyan nagy szellemóriások Is meginogtak, mint Thomas Mann vagy Anatole France. Ady hazaftsága harcos Internaciona­lizmussal párosult. És bár véletlen egybeesésről van szó, mégsem mellé­kes, hogy Lenin Októberének 70. és Ady születésének 110. évfordulójára csaknem egyldőben emlékezünk. Ve­zéralakja volt ň a magyar forraoa­­lom előkészítői szellemi elitjének, s tudta, hogy a haladás ügye egy és oszthatatlan. Zárszóként elmondhatjuk róla, hogy emberszívekhez szólt, és „Ifjú szivek­ben“ élt: azokhoz szólt, akiktől azt várta, hogy műveljék a szépet és a jót, és új Ifjúságot neveljenek, új nemzedéket, amely nem ismeri meg soha többé a nyomort, a tüdővőszt, a tömeghalált. Nem feledjük Ady Endre szívünkhöz szóló üzenetét: Intés az őrzőkhöz Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Csillag-szórók az éjszakák, Szent-Jdnos-bogarak a kertben, Emlékek elmúlt nyarakon, Flórenc nyarán s összekeverten Búcsúztató őszi Lidónak Emlékei a hajnali Párás, dísz-kócos tánct termen, Történt szépek, éltek és voltak, Kik meg nem halhatnak soha, Őrzött elevenek és holtak, Szivek távoli mosolya, Reálok néz, aggódva, árván, Őrzök: vigyázzatok a strázsán. Őrzök, vigyázzatok a strázsán, Az Elet él és élni akar. Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba jeneségek. Oly szomorú embernek lenni S szörnyűek az állat-hős igék S a csillag-szóró éjszakák Ma sem engedik feledtetni Az ember Szépbe-szótt hitét S akik még vagytok, őrzőn, árván, Őrzök: vigyázzatok a strázsán. Marták Éva Magyarországról érkezett (A Madách Könyvkiadó magyaror­szági behozatalából kerültek köny­­vasboltjainkba az alábbi kiadvá­nyok.) ,44 + Nem csupán a törökök, hanem a világ különböző tájain olvasók sze­mében Is az elmésség, az elpusztft­­hatatlan életöröm és a bölcs furfang képzete fűződik а XIII. században élt török szerzetes, Naszreddin Hodzsa alakjához, E népi hős életéről és ka­landjairól mintegy háromszáz törté­netet őriz a hagyomány. Ezek nagy jov szovjet író. A könyv az Európa Könyvkiadó Vidám Könyvek soroza­téban lelent meg Illyés Gyula és Je­­katyerína Gutkina fordításában. ♦ 4- + „Sétáljunk végig a világ legősibb »meteorológiai intézetének«, az ele­ven természetnek a laboratóriumain, nézzünk be »műhelyeibe«, »szabadal­mi könyvtárába«, »tervezőirodáiba«. Lehet, hogy a kutatók egyszer majd innen Is merítenek ötleteket a me­teorológia további fejlesztéséhez, a pontosabb műszerek szerkesztésé­hez.“ Ezekkel a szavakkal invitálja az olvasót I. Lityinyeckl) A természet mint barométer című, három kiadó — a budapesti Móra, az uzsgorodi Kárpát! és a bratislaval Madách — közös kiadásában megjelent érdekes ismeretterjesztő iflúságl könyve elő­szavában. A könyv az állatok Idő­járásjelző magatartását mutatja be: a madaraknak, kétéltüeknek, rova­roknak, medúzáknak, halaknak, ten­geri és szárazföldi emlősöknek azo­kat a tudomány -által máig maradék­talanul meg nem magyarázott szervi képességeit, amelyekkel érzékenyen reagálnak hő-mérsékletváltozásokra, a naptevékenység egész csekély vál­tozásaira Is. vagy amelyekkel téved­hetetlen biztonsággal tájékozódnak a térben. A könyv képekkel és rajzok­kal is szemlélteti mondanivalóit. Ajándék a fiamtól — Anyuci! Azonnal dobd el azt a cigarettát! — hangzik fel a hátam mögött kelencéves fiam ellentmondást nem tűrő parancsa. — De édes fiam! Tudod, hogy én nem is cigizek, csak most ügy unalmamban — meg, mivel az apuci nincs a lát­határon — gyújtottam rá. Különben biz'isten eszembe sem jutott volna ... — Akkor is! Nagyon jól tudod, hogy árt az egészségnekI Minden cigarettától egy héttel kevesebbet fogsz élnill (... Hogy miért pont egy héttel, azt ő sem tudja.) — Na jól van. Csak ne hangoskodjI Meghallják a szom­szédok. — Tessék szépen eloltani! — követelőzik tovább hajtha­­tatlanul. Eloltottam. Kicsit szégyelltem is magam. A fiam nevelt (meg) engem. De legalább egy héttel tovább élek — is ezt a hetet a fiamtól' kaptam ajándékba... (szitás g.) Balogh György: Berki részlet II. (linó) (Fotó: Vass) része már a múlt század közepétől fordítások, különféle feldolgozások révén elterjedt szerte a világon. De újabb és ú|abb feldolgozásokkal gya­rapodott s gyarapodik máig Is a rá vonatkozó Irodalom, mert Naszreddin Hodzsa személye — mint az Igazi népi hősöké — kortalan, azaz mindig korszerű: a mindenkori egyszerű nép vágyainak, tgazságérzetének megtes­tesítője, s a mindenkori hatalmasko­­dók réme. A csendháborító címet adta Nasz­reddin Hódosáról szólő regényének az 1952-ben elhunyt Leonyid Szoluv-4-4-4-Ifiúságt könyv a Mőra kiadó Koz­mosz könvvek sorozatában megjelent Elsüllyedt legendák című kiadvány Is, AleVszandr Gnrhnvszklf műve. Az is­mert sei fi szerző egy olyan képze­letbeli utazásra hívja meg olvasólát, mint amilyeneket a jó tudományos­­-fantaszftkus könyvek szoktak tenni. De Gorbovszktt fantáziája ezúttal nem a lövőt fürkészi hanem az em­beriség múltjának egv feltételezett csúcsát kutatja. Gorbovszklj abból a feltevésből Indul ki, hogv volt az emberiségnek a múltban egy maga­san fellett kultúrája, amely valami­lyen katasztrófa következtében meg­semmisült, s az emberi civilizációnak csak egy töredéke maradt fenn. En­nek a feltevésének az alátámasztá­sára a tüdős szerző számtalan érde­kes adatot vonultat fel a történelem, a régészet, a néprajz, a földrajz a meteorológia, a matematika és más tudományágak köréből. egy tü­dős elmélkedése, fennhangon elmon­dott feltevése! és kételyei“ — össze­gezve így jellemzi a könyvet az elő­szóban a szerző egy tudóst« rsa. 44 + „Én tudom, miért nem szeretik magát egyesek a Filmbizottságban, meg bizonyos korifeusok itt a stú­dióban Isi Nem szeretik, és tartanak magától. Azért, mert maga a saját kalocsnljában jár! Ezt pedig nem tudják megbocsátani azzal a gyáva, konformista kis eszükkel! Meg aztán a vajaskenyerüket sem akarják elve­szíteni ..Äz idézetteket egy sike­res szovjet filmrendezőnek, Krimov­­nak mondja fiatal kollégája Jurij Bondarev új. Játék című regényében, amely Soproni András fordításában jelent meg a Magvető Világkönyvtár sorozatában. Az 1924-be született Bon­­darevet, a mai szovjet próza kiemel­kedő alakját aligha szükséges a ma­gyar olvasók előtt bemutatni, hisz már mintegy két évtizede jelennek meg művel magyar fordításban Is. S kicsoda Krimov, a filmrendező, Bondarev különös új regényének fő­­alakja? Egykor — a háborúban — felderítő szakaszparancsnok volt, most, filmrendezőt pályája csúcsán, bizonyos kollégái a Filmbizottságban és a stúdióban rágalomhadjáratot indítanak ellen, s ő „annyira a sa­ját kalocsnljában jár“, hogy még csak nem is védekezik, nem küzd rágalmazói ellen, hanem — szinte Dosztojevszkij szellemében — egy­fajta belső szellemi és erkölcsi láza­dásban tör ki a modern civilizáció ellen, amely, úgy érzi', hamis útra térítette a világot. (f. v.) ’«У öröskörül színes fények villogtak, oszcillográfok k görbéi kígyóztak, mérő­műszerek percegtek. — Laboratóriumunk — ma­gyarázta kísérőm — olyan probléma megoldásán dolgo­zik, melynek óriási a népgaz­dasági jelentősége. Nézzen csak ide fa táblára mutatott), ön szerint ez micsoda? — Tyúk — mondtam szeré­nyen. — Tojóstyük — javított ki a kísérőm. — Hát ez micsoda? — Tojás — jeleltem. — Helyes, de milyen tojás? — Friss — találgattam této­ván. — Badarság! — mondta sér­­tődötten. hogy ha szilárdabb tojáshéját akarunk, akkor a tápszerekbe keményítő anyagokat kell ke­vernünk. Etettük a tojóstyúko­­kát acélporral, krómozott vas• sál, különleges szénvegyületek­kel, és soha nem látott ered­ményt értünk el — a tojások törhetetlenek lettek. Kísérlet­képpen a Moszkva—Vlagyi­vosztok vonalon tehervagonok­ban szállítottuk ezeket a tojá­sokat, útközben többszöri átra­kodással. A tojások Hiba nél­kül megérkeztek. Hálószatyor­ba raktuk a tojásokat, és így szálltunk fel csúcsidőben az autóbuszra. Az eredmény? Egyetlen tojásnak sem történt bajai Néma csodálattal néztem ki-Juirj Borin: — Záptojás? — kérdeztem bátortalanul. Sajnálkozva pillantott rám, majd így szólt: — Tör-he-tet-lenl — Az lehetetlen! — képed­­tem el. — De igent A tyúktojás — mint tudjuk — könnyen törik, mivel vékony a héja. Mit gon­dol, mennyi a kísérleti úton megállapított törékenységi ko­efficiense? Sokat sejtető szünetet tar­tott, élvezte szavainak hatását, majd így folytatta: — A törékenységi koefficiens 321 Ez azt jelenti, hogy min­den ezer tojás közül berako­dáskor, szállítás közben, kira­kodáskor stb. 32 darab tojás törik össze. És most számítsa ki, mennyi lesz az, ha figye­lembe vesszük, hogy naponta tízmillió tojást fogyasztunk el. Képzelje el azt az óriási kárt! Megkövültén álltam. Láttam magam előtt a hatalmas tojás­héj-hegyet, a tojásfehérje-fo­lyamot és a tojássárgájából ki­alakult tavat. Kísérőm foly­tatta: — A probléma megldásához — mondhatnám — ab ovo lát­tunk hozzá, tehát a tolásból, a probléma forrásából indul­tunk ki. Laboratóriumunk kísér­letek ezreit végezte a t.ojós­­tyúkokkal. Megállapítottuk, sérőmre. Annyi érzéssel be­szélt, mtnt valami költő. Igen, költetmény volt ez. Költemény a törhetetlen tojásokról. — A gyakorlatban is alkal­mazni fogjuk eredményeinket — folytatta lelkesen. — Hama­rosan eljön az idő, amikor senkinek sem kell majd pa­naszkodnia, hogy utazás köz­ben összetört akárcsak egyet­len tojása is. Kísérőm elégedetten lehup­pant egy fotelbe és gondola­taiba mélyedt. Csendben ültem, nehogy megzavarjam töpren­gését. Hátha most támadt va­lamilyen még zseniálisabb öt­lete?! Végre kinyitotta a szemét. Gyorsan felugrottam, indultam kifelé. Udvariasan elkísért a kijáratig. Sokáig haladtunk a végelát­hatatlan - folyosókon. Az egyik ajtón véletlenül észrevettem egy táblát: 2-es számú tyúkto­jás-laboratórium. — NahátI — csodálkoztam el. — Van még egy tyúktojás­­-laboratóriumuk? Ez milyen probléma megoldásán dolgo­zik? — Itt a kollégák kísérleteket végeznek, miként lehetne e fel­törhetetlen tojásokat feltörni — felelte unottan. (Sági Tóth Tibor fordítása)

Next

/
Oldalképek
Tartalom