Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-10-24 / 42. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1987. október 23< >r, 11 Két ágazat közös gondjai KOMMENTAR Barát a boltban ÚJ GÉPEK ÉS BERENDEZÉSEK A MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEKBŐL Lapunk 33. és 40. számában már beszámoltunk a vágsellyel (Sala) Barátság és a budkovcei Aranykalász Efsz-ben gyártott gépekről és konténerekről. Most további gépeket és berendezéseket mutatunk be. A Lakšárska Nová Ves-1 Borský Mikuláš“ Efsz-ben (Senicai járás) gyártják a PK9—004-es típusú rotációs burgonyatöltő gépet A vágfarkasdl (Vlöany) Haladás Efsz-ben gyártott, különféle hasznosítású paletták magassága 950 mm, szélessége 1000 mm, hosszúsága 1670 mm A zelatovicéi Győzelmes Február Efsz-ben (Prerovi járás) gyártják az ASA 981-es típusú ötsoros zöldségpalántázó gépet K£p és szöveg: —Wm JEGYZET Alap vagy ellátás ? Egy nagyon érdekes és fölöttébb tanulságos ágazatközi tanácskozásnak lehettem tanúja a közelmúltban. Az SZSZK Ipari Minisztériumának képviselői és a fafeldolgozó vállalatok vezetői az erdőgazdaság szakembereivel találkoztak, hogy megpróbálják tisztázni az együttműködés során évek óta problémákat okozó kérdéseket. Nézzük azonban, hogy mely területekre, pontosabban kérdéskörökre összpontosult leginkább a tanácskozás résztvevőinek figyelme. A kialakult kedvezőtlen helyzet vázolását és a főbb ütközési pontok ismertetését azzal kezdem, ami szerintem a legtöbb probléma kútforrása, s ez pedig a kölcsönös bizalmatlanság légköre. A fafeldolgozással foglalkozó vállalataink, bútorkészftő üzemeink képviselői gyakran elégedetlenek a nyersanyag minőségével, formájával, a fafajták szerinti' összetételi aránnyal. Véleményünk szerint az egyes szállítmányok közötti jelentős minőségi különbségek akadályozzák a fafeldolgozó ipar továbbfejlesztését, gátolják a szerkezetváltási program gyorsabb ütemő teljesítését, az új piaci elképzelések megvalósítását. A másik fél képviselői, az erdőgazdasági szakemberek, objektív nehézségekre hivatkozva azzal védekeznek, hogy ők csak olyan fát termelhetnek ki, amilyen az erdőkben található. Természet- és környezetvédelmi, erdőrendezési, valamint gazdasági okok miatt az elöregedett, vihar pusztította fák kitermelése fuutos népgazdasági feladatnak számít., Az erdészek hangsúlyozzák, hogy bár a lehetőségekhez mérten a legoptimálisabb arányban igyekeznek meghatározni a fakitermelés menynyiségt és minőségi mutatóit, a különböző tényezők kedvezőtlen hatásait nem tudják megakadályozni. Az erdőgazdaságnál maradva vessünk fel néhány időszerű problémát. Köztudott, hogy a hatvanas és a hetvenes években a fakitermelés üteme alaposan meghaladta a tervezett mennyiségi mutatókat. Csak a termelés csölífcentésével lehetett megakadályozni az erdőterületek zsugorodását. , .Főleg azért hangsúlyozzák a szakemberek a minőségileg megfelelőbb összetételű erdők telepítésének szükségszerűségét, mert ezen a téren lehet a leggyorsabban pótolni a lemaradást, helyrehozni az elkövetett hi-, bákat. č , Az utóbbi években sok helyütt a talajvíz szintjének csökkenése nagy károkat okozott a faállományban. Európa-szerte jelentős nehézségek adódnak a fák megbetegedéséből, a kórokozók gyors ütemű terjedéséből. Mindkét említett tényező nagyon kedvezőtlenül érinti a faállomány fejlődését. Ha ehhez hozzászámítjuk az ipari szennyeződéseket .nyilvánvalóvá válik, hogy erdeinkben a faállomány milyen mostoha körülmények • között sínylődik. Ahhoz, hogy az er, dő és a benne levő faállomány egészségesebb és kedvezőbb összetételű legyen, elengedhetetlenül szükséges a korszerű erdőrendezési és -telepítési módszerek alkalmazása. Az új állománynak helyet adó fák ésszerű ipari felhasználásáról tehát minél rovidebb Idő alatt gondoskodni kell. A fát, mint nyersanyagot, feldolgozó üzemek és vállalatok képviselői jogosan bírálják az alacsony színvonalú műszaki bázist, amely gátolja a fa komplex hasznosítását. A jelenlegi gépek és berendezések még korántsem teszik lehetővé a kitermelt fa mennyiség teljes feldolgozását. A külföldi példák bizonyítják, hogy miként lehet a fakitermelés és -feldolgozás során keletkező hulladékot népgazdasági szempontból megfelelően hasznosítani. Energíaínséges korunkban a feldolgozóiparban hasznosítatlan hulladék kazánokban történő elégetésével nemcsak hőenergiát nyerhetnénk, hanem Jelentős mennyiségű drága üzemanyagot is megtakaríthatnánk. Azért a feltételes mód, mert ebhez hiányzik a megfelelő műszaki-anyagi bázis, kevés az Ilyen célra hasznosítható kazán. A Brntislava-vidéki járásban levő Pezinokban például már évek óta nem tudják hasznosítani a feldolgozás során keletkező hulladékot. A tervek szerint erre csak a következő ötéves tervidőszakban kerülhet sor, mert a kazánokat importálni kell... i A tanácskozás résztvevői általában ágazati hovatartozásuknak megfelelően igyekeztek magyarázni a bizonyítványukat. Az erdőgazdaság képviselői és a fafeldolgozók is csökönyösen állították saját igazukat. Az évek óta felgyülemlett problémákat nem lehet az egyik napról a másikra orvosolni. Azt viszont tuáatotsítani kellene, hogy kizárólag az ágazati érdekek figyelembevételével a jövőben sem fog sikerülni kedvező változtatásokat eszközölni. Az ágazatközi megbeszélés ismertetett negatívumai magyarázatul szolgálnak, hogy mi gátolja a gazdasági szerkezetváltás gyorsabb ütemű megvalósítását. A kiragadott példa, sajnos, tipikusnak is mondható. Ezért elsődleges népgazdasági érdeknek tekinthető, hogy végre legyőzzük az ágazati szűklátókörűséget, s közös nevezőre jussunk a legfontosabb gazdasági kérdésekben. BÁRDOS GYULA Fakitermelés a Duna menti erdőkben (Kontár Gyula felvétele) A belkereskedelem fejlesztésének -két főbb iránya figyelhető meg Európa országaiban. Az egyik: a nagy és még nagyobb üzletek hálózatának továbbfejlesztése; olyan üzleteké, áruházaké, bevásárlóközpontoké, amelyekben teljes az önkiszolgálás, legkorszerűbb a gépesítés, s ezért az eladás is teljesen „személytelen ‘ A másik irányzat: a kis boltok újbóli felvirágoztatása. Míg az első típusú üzletekben a vásárlás kényszerű szükségesség, az utóbbiakban kellemes időtöltés. A hazai belkereskedelem az üzletek mennyiségét, szervezettségét és gépesítését tekintve elmaradt attól a színvonaltól, amit a mai árualap és áruválaszték igényelne. A mennyiségi elmaradás — tehát az, hogy kevés a bolt — jórészt, de nem teljesen, az anyagiak szűkösségével indokolható. Nemcsak anyagi és sokszor egyáltalán nem anyagi kérdés viszont a boltok technológiájának, technikájának és szervezettségének növelése. És mert e téren nem annyira a pénz beszél, mint inkább a hozzáállás a döntő — érdemes elgondolkodni elmaradásunk lényein, okain és a teendőkön. Nézzük például az önkiszolgálást. A hatvanas években, amikor az első önkiszolgáló boltok megjelentek, hazánk belkereskedelme e téren nemzetközileg is az élen haladt. Az önkiszolgálás célja, s egyben kizárólagos értelme az, hogy a bolt azonos alapterűleten, azonos idő alatt kisebb személyzettel nagyobb forgalmat bonyolít le. Az ipartól kölcsönzött terminológiával szólva: nő a termelékenység, a hatékonyság, javul a kapacitás — a kereskedelem kapacitása a bolt — kihasználtsága. A belkereskedelmi minisztérium tanácskozásain az utóbbi időben gyakran megemlítik, hogy a hazai önkiszolgáló boltok csak 70 százalékban önkiszolgálók, a forgalom 30 százaléka ezekben a boltokban is a régi, hagyományos módon bonyolódik le. A személyzet 40 százaléka foglalkozik ezzel a 30 százaléknyi hagyományos kiszolgálással. Ez részben mun- I kaerö-pnzarlás, részben a vásárlást I lassító, gátló tényező. Nyilvánvaló, g hogy több áru esetében az előrecso- i magolás hiányzik, amelyről évek óta £ mind többet beszélünk, vitázunk, de az eredmény — néhány dicséretre méltó kísérleten kívül — csupán a viták élesedése. A sorbanáliás még bosszantóbb az önkiszolgáló boltok pénztárai előtt. A felmérések szerint csúcsidőben a nagyvárosi élelmiszerboltokban a pénztár előtt átlagosan 4,8 percet kell várakozni, ami egyes túlzsúfolt városrészekben elérheti a 10—15 percet is. Ennek nyilvánvaló oka. bogy pénztártechnológiánk elmaradt, elavult. ma már nem felel meg az igényeknek. A szakemberek jól tudják, hogy a miénknél számottevően, gyorsabb pénztárgépek vannak. Ezek az elektronikus vezérlésű gépek áraznak, összeadnak, pénzt számolnak, leltárt vezetnek. A nálunk ma alkalmazott önkiszol- 1 gálás már nem mindig jár a forga- 1 lom gyorsításával, de nem jár együtt j szükségképpen a dolgozók létszámá' nak csökkentésével sem.. Bizonyos 1 kereskedelmi szakmákban — például '■ a vegyi árukat, vas- és műszaki cik• keket árusító boltokban — az egy ' dolgozóra jutó eladási forgalom ön• kiszolgálás esetén kisebb, mint a hac gyományos módon. Ennek a feje te- 5 tejére állított helyzetnek az is oka, 5 hogy a boltok igen jelentős részében 1 a szükségesnél több embert, a kelle■ ténél nagyobb létszámot alkalmaz* • nak. Mindebből levonhatjuk a következtetést: nem mindig a munkaerő kevés, inkább a munkakör feieslege-5 sen sok! Amikor húsz-valahány évvel ez- előtt egyes kereskedelmi szakembe• rek féltek az önkiszolgálás jövőjétől, • nem volt igazuk. Ma viszont igazuk s von azoknak, akik kimondják: a mai b módon. így, nem sok jót várhatunk •- a jövőben az önkiszolgálástól. Ma a forgalom meghatározó meny-• nyiségét bonyolítják le az önkiszol- I- gáló boltok. A vásárlók is, a kores- S- kedők is megbarátkoztak ezzel a kereskedelemszervezési móddal. Must I- meg kellene barátkozni a gépekkel c- és — főként — az üzemszervezökkel i- is. A szervezőkkel, akik a mai boltin jainkbúl szinte teljesen hiányoznak, i- s akik rendkívül sokat tehetnének a ;i, kereskedelmi munka javításáért, ha e. a helyi vezetők igényelnék őket, ha a- nem kukacoskodókat, ellenőröket, hiá- bakeresőket látnának bennük, hanem mint harátokat kérnék, hívnák és fogadnák őket. Városainkban és központi községeinkben egyre kevesebb a kisboltok száma, amelyek olyan árut kínáltak, amiért nem érdemes a nagy áruházakba menni, tolongani, sorba állni. Sorra bezárják őket, ezért a nagy önkiszolgáló boltok zsúfoltsága egyre inkább elviselhetetlen. A kisboltokat azért kell megszüntetni — mondják —, mert nincs rájuk igény. Ez tévedés. Csak az olyan kisboltokra nincs szükség, amelyekben nincs áru. Azt is mondják: a kisboltok üzemeltetéséhez nincs ember. Ami ugyancsak aligha megvédhető állítás, ha a vásárló, vagy ha a jó kereskedelemszervező véleményét hallgatjuk meg. Az új típnsú kisboltok azt az ellátási űrt pótolják, amit a korszerű nagyboitok óhatatlanul hagynak maguk után, ezért az utóbbi években megállíthatatlanul gyarapodnak külföldön, és ismeretesek ma már a CSSZK-ban is. Hazánk ezen országrészében egyre több olyan kisbolt működik, melyek pultjai fölé ezt a táblát tették: „Aki itt kiszolgál, az az Ön barátja!“ Jó lenne 4 sok-sok ilyen barát, aki a vásárlót valóban barátnak, s nem „ellenségnek“ nézi. CSIBA LÁSZLÓ Az alapellátás" fogalma azt jelenti, hogy a kereskedelemben, bizonyos nagyságrendű településeken nem kapható minden, hanem csupán az, ami az élethez elengedhetetlen. A döntés és a koncepció tökéletes, hiszen aligha várható el, hogy egy-egy, néhány száz lakosú községben ugyanazt lehessen kapni, mint egy város áruházában. Tehát nem az elvvel, hanem annak gyakorlatával támadt pörölhetnékem. Most kizárólag arról az Igényről szólok, mely beletartozik az „alap“ fogalmába. A falusi igények, éppen az ott végbemenő kommunális, technikai fejlődés eredményeként jelentősen módosultak. Ha úgy vesszük, ma alapkérdés lehet a szódásszijon, vagy kávéfőző gumija, a többféle színit, díszítésű harisnyanadrág, a kozmetikumok jó része, hogy ne szóljak bizonyos élelmiszerekről, húsárukról, hűtőipari termékekről. Az egyik bodrogközi boltos jó kapcsolatai révén villanybojlereket, mosógépeket, hűtőszekrényeket is árul, viszont élelmiszerekből hiányos a napi ellátás. Ám forgalmi tervét így mindig túlteljesíti. Az alapellátás szintjének meghúzása, új, módosított változata már azért is fontos, mert egyre többször teszik szóvá a kisebb településeken: minden, a faluban nem kapható áru beszerzési költsége az utazást kiadásokkal hő, nem is beszélve arról, hogy mennyi időt vesz Igénybe az utazás. Fél nap terheli azt a vásárlást, amit városban kell végezni. Nem volna szerencsés, ha későn eszmélnénk, s csak fáziseltolódással vennénk tudomásul: a falu és a város közti különbség növelője lehet a sok pluszköltség, a napi szükségleti cikkek utáni fuikosás. Nem használ a munkaidőnek sem, ha jónéhány dologért mindenképpen útra kell kelni. Kevésbe növeli egy-egy kisebb község megtartó erejét, hogy a bolt kínálata az eléggé önkényesen megválasztott „alaptól“ függ. A kereskedelmi dolgozók sokat tesznek egy-egy falu, terület jobb ellátásáért. Helyesnek vélhető, ha újra felmérnék mi is az alap, s mi az, amit esetenként mozgóbolttal vihetnének a helyszínekre. Olcsóbb lehet egy ilyen rakománnyal megrakott busz túráztatása, mint a vásárlók utaztatása, időpazarlása amiatt, hogy helyben nem kapják, amit keresnek.. A korszerű kereskedelem nem rekedhet meg azon a szinten, hogy a városok nagy áruházakat, kisebb helyek kis boltokat kapnak. A legkisebb falvakban is olyan emberek élnek, akik állampolgári jogon kívánhatják meg, hogy a legjobb, a lehetőségek maximális kihasználásával megszervezett, ellátásban részesüljenek. (illés)’
