Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-10-24 / 42. szám

1987. október 23,

SZABAD FÖLDMŰVES,

Hatalmas terem. Súlyos, értékes, óriás tloegcsillár lóg középen. Hátul az egész falat padlótól menynyezetig boritó tükör. Tőlem balra, a lépcsőjétjáratnál dobogó, rajta tévé, meccset adnak. A félhomályban, hátul, a tükörnél egy zenész gitározik, bőg az erősítő. Három óriás, kerek asztal, körülöttük székek, ez a berendezés. Egy széken, a dobogóval szemben szép arcú, telt nő ül, a tévét bámulta.

— Péter? — kérdezem.

— Elment valahová — felelt András. — lehet, hogy

visszajön.

Állunk, bámulom a teret, a gitáros böget.

— Fönt is vannak helyiségek — mondja —, gyere.

Fönt a karzat bordó bársonyborítással, mindenféle szobák. Aztán levisz a földszintre, a nagyterem bejáratában gipszszobor, madárijesztőféle.

— Péter csinálta. Szobrokat Is csinál.

Visszamegyünk a nagyterembe. A zenész eltűnt. A szép arcú nő a tévét bámulja. A meccs két kommentátora szövegel, nem túl hangosan.

— Üljünk le — mondja.

leülünk az egyik kerek asztalhoz, rágyújtunk. Van hamutartó. Elmeséli: a próbák nem sikerültek, Péter leállította az egészei, nem lesz a produkcióból semmi, bár ezt még nem lehet tudni biztosan. Talán maid lesz zene, esetleg Nikó énekel, énekelt már pár napja, voltak páran, nagyon jó volt. Neki magának benne van az egész pénze, egyetlen vasa sem maradt. Itt talán maid kiállíthat, valamelyik föntI szobában. Most semmi pénze sincs, mindent beleadott a vállalkozásba, üt most még eltartja a nője, de hát beleadta az egész pénzéi a vállalkozásba, ez itt nagyon kemény.

Ülünk a kerek asztalnál A szép arcú nő feláll, odajön. leül mellém. Nagyon szép feje van. Cigarettát vesz elő, tüzet adok neki. nem köszöni meg. Ültünk némán egy darabig. A nő feláll, kimegy.

— Ki ez? — kérdezem.

— Hát ö a Nikó.

SPIRÖ GYÖRGY:

Rájön, hogy én nem tudhatok mindent, elmeséli, kicsoda az a Nikó A pár évvel ezelőtti három nagy sztár egyike. Fantasztikus nö. Istenien énekel. Német, tizenháromévesen került ki, valahol Angliában él, kitartják a milliomosok, fantasztikus nő.

ülünk a teremben egyedül. Bődületes tér, itt csodákat lehetne művelni. Elmeséli• valaha vendéglő volt az egész, tönkrement, olcsón adiák ki. három közönséges lakás bére egy hónapra. Itt akár lakni Is lehetne, már akkor is megérné, a környék fel fog törnt, csak hát most elfogyott a pénz. semmi sincs meghirdetve. Péter szervez, valahova elment, neki maqának is benne van az egész pénze, meg a többieké is, Ide egy milliomos kéne, rá kéne dumálni egy milliomost.

Visszajön a szép arcú Nikó, leül mellém, megint cigarettát vesz elő, meqint adok tüzet.

— 0 is magyar — mondja neki András.

— ja — mondja a nö.

ülünk, bámuljuk a tévét. Még mindig megy a meccs. Premier plánban lengeti az ütőt a pasas, lengett, lengeti, a közönség tombol, most a másikat mutatják, nektkészül a dobásnak, jobb lábát úgy emelt, mint a kutyák vizeléskor. Nikó ül, ideges.

— Pidör? — kérdi.

— Elment valahová — feleli András, fó a kiejtése. <—>'

Talán visszajön.

— Nekem azt mondta, lesz valamt este — mondta Nikó. Az akcentusa nem Igazán német. Találgatom, mit

szedhetett fel útközben.

— Nekem nem szólt — mondja András. — Lehet, hogy

visszajön.

Nikó felugrik, kimegy. Ülünk, hallgatunk. Megy a meccs. Hosszúak ezek a meccsek, eltartanak két-három órát, úgy öt-hat percenként történik valami. András megpróbálja elmesélni a filmeket, amelyekben Nikó volt a sztár, aztán feladja, látványt, nem lehet elmondani. Csöndben ülünk. Nikó visszajön, leül mellém. Gyönyörű arca van. Lehet vagy negyvenéves. Bámulom a profilját, megszokhatta, nem érdekli.

— Tudsz németül? — kérdi András.

— Tudok.

— A barátom tud németül — mondja Nikónak.

— fa?

— Ja.

Fám pislant, aztán megint a meccset nézi. Rohan körbe a pasas, vetődik a fehér, négyzet alakú lapra, de az ellenfél játékosa előbb kapja el a labdát, a bíró lengeti

о karjait. A pasas nem futott haza.

Ülünk a hatalmas teremben. Itt ma este nem lesz semmi Megnyugszom ettől. Nem kell mindig, mindenütt valaminek lennie, fó lassan ver a szivem, amióta itt ücsörgők. Majd valahogy el kell Indulnom innét eqyedül, akárki leszúrhat — legföljebb leszúrnak, hát aztán. Ez a hatalmas, koszos, sötét csillárral és tükörrel, árválkodó terem, ez sokkal jobb.

Fiatal srác jelenik meg egy kis csajjal, odajönnek,

leülnek.

— Pidör? — kérdi a srác.

— Elment valahová — felelt András talán visszajön. Pidör a bátyám. En Pidör öccse vagyok.

A srác leül. A kis csaj is. Ülünk, nézem a srácot. Nagyon szép és nagyon romlott. Megszólal franciául, Nikóhoz beszél, aki franciául válaszol. A srácnak anyanyelve.

De Nikó is jói beszéli. A kis csaj nem érti.

A srác kis tdö múlva átül Nikó mellé, megsimogatja a haját.

Irigylem a srácot. András ts.

A srác feláll, kimegy.

Olykor megszólal a telefon. Nikó megy fölvennt, néha beszél, máskor annyit mond: nincs itt. Aztán vtsszaül. Olykor egy-egy néger zenész főn, Pldört keresik, csalódottan elmennek. Soványak, kiéhezettek, tehetség árad

belőlük.

Ülünk, hallgatunk.

Bejön egy Illa hajú csaj, mögötte a legjáképűbb magyar hohmecoló, odajönnek az asztalhoz.

— Péter? — kérdi Hóhmec.

— Elment valahová — mondja András —, lehet, hogy visszajön.

Leülnek. A csaj is magyar, két hónapra jött, művésznő. Hamar lila lett a haja. Kiderül, hogy András festő, erre rámászik. Hóhmec kimegy, aztán visszajön. Visszajön a szép srác is. Megint franciául beszél Nikóval. Lakásról, éjszakai szállásról van szó, ennyit megérték. A kis csaj jóindulatúan vigyorog, ö egyetlen szót sem ért.

Hóhmec szerelmesen ecseteli, milyen szépen énekelt a múltkor a Nikó. Hiszek neki. Aztán hallgatunk. A srác angolul dumál a kis csaj fülébe, Nikó váratlanul hozzám fordul.

— Tudod, ki az az Alain Delon?

— Tudom.

— Kicsoda?

— Francia filmszínész.

— Láttad a filmjeit?

— Láttam. Miért?

A fiúra mutat.

— A fia — mondja.

Nézem a szép srácot, tényleg. Nagyon hasonlít. Miért

ne lehetne a fia?

Mondom: nagyon hasonlít rá az apja. De Nikónak

nincs humora.

— A kislány — mondja — nem tudja.

— Nem tudod? — kérdem a csajtól.

Az a vállát vonogatja, ö táncolni tanul, nem tudja.

Mondom a magyaroknak, kinek a fia a srác. Meglepődnek. De mért ne lenne a fia? A lila hajú csaj viszszafordul Andráshoz, lélegzetvétel nélkül dumál neki, a magyar kultúra utóbbi évtizedét foglalja össze. Kedves, okos fiú ez az András, kár hogy nem látom többé.

Ülünk négyen, magyarok.

A meccsnek vége. Nikó feláll, felveszi a köpenyét, malaclopó. A híres atya fia ugrik, kiklséri. A kis csaj bután vigyorog, nem csúnya, csak semmilyen, Ilyenből itt százmillió egy tucat van. Megszánom, megszólnom. Igen, táncol, balettozik, de az elmaradt produkcióban nincs benne. A srác igen, a srác itt ts alszik, fent az egyik szobában.

Á srác visszajön és elmegy a kis csajjal. Ezt nemigen

értjük.

Ülünk négyen, magyarok.

— Péter már nem jön vissza — mondja András. —

El kéne menni.

Éjjel két óra, el kéne menni.

András feláll.

— Szólok Áginak — mondta, és kimegy.

— Ki az az Ági? — kérdezem.

— Hát a Péter felesége — mondja Hóhmec. — Fent

alszik.

Érdekes, gondolom, fent alszik még egy magyar.

A lilahajúnak most esik le, hogy én is magyar vagyok. De azért megkérdi, én is magyar vagyok-e. Azt felelem, hogy magyar vagyok.

— Mióta van kint? — kérdezi cinkosan.

— Négy hónapja.

András visszajön.

— Menjünk — mondja.

Kimegyünk a kapun. Így négyen biztonságosabb. Hátul a lila csaj és András, elöl Hóhmec meg én. Kiégett, elhagyott bedeszkázott házak, a tűzlépcsö kívül, jó állapotban. Imbolygó alakok. Sötétség. Szemben egy romos ház udvarán bódé vagy inkább régi hajó felső része, kéménye is van, az udvarban szabad tűzön bogrács, valamit főznek.

— A Nikó a srác any fa — szól előre András.

— Hogy kinek?

— A srácnak. Ntkó az anyja. Agl mondta.

Ezen eltűnődünk.

Attól még lefekhetnek.

— Attól még nyugodtan.

Megyünk a kiégett, bedeszkázott házak között. Az egyik tátongó ablakpárkányán egy néger ül, kifelé lógatja lábát, fentröl minket bámul.

A sarkon a villanyoszlop kissé megdőlve, egy jókora kocsi motorházának kettészelt közepén. A kocsi valamennyi ablaka kitörve, a bal ajtó harmonikázva lóg. Pár órája még nem volt itt. Megnyugtató, hogy itt is van baleset. Hóhmec felvidul, gyermetegen megpróbálja magát az ülésre gyömöszölni. Jó pár éve egy darabig együtt tanítottunk. Sokat vitatkoztunk, semmiben sem értettünk egyet, megkedveltük egymást. Mindkettőnk nézetet alapvetően változtak azóta, de soha nem úgy, hogy bármiben egyetértsünk. így hát rosszalóan nézem, ahogy be akar ülni az összetört kocsiba.

Feladja a kísérletezést, gyalogol tovább. Kudarcát ellensúlyozandó a környéket ismerteti. Pár utcával lakik arrébb, ez az 6 környéke, büszke rá. Egy most is nyitva tartó kifőzdére mutat, bent néhány imbolygó néger. A múlt héten betért ide, itt egy dollárért tíz sült csirkeszárnyat adnak, őneki csak öt kellett, a boltos nem értette: öt szárny is egy dollár, tíz szárny ts egy dollár, mondta a boltos, ő mégis csak ötöt kért, akkor felállt két drabálts néger, odaléptek hozzá, azt mondták: neked öt szárny, nekünk öt szárny, érted? — így hát megvette mind a tíz szárnyat, ötöt a két néger rögtön elmart, meg se köszönték, járt nekik. Humoros történetként adja elő, szűkebb itteni hazájára jellemző adomaként.

Befordulunk a keresztutcába. Itt már több a fény.

— Jó volt az egész este ott ücsörögni — mondom neki..

— Jó, micsoda?

— Hát ott abban a teremben. Jó volt.

Nem érti. Nem is fogja. Kár volt mondanom. Neki ez elvesztegetett idő volt.

Hallgatok. Megyünk. Már tömeg van. Minden csehö nyitva, az üzletek nyitva, az antikvárium nyitva hajnali fél háromkor. Rendőrautók, tömeg, buzik, kábítások, klspoioárok mint a középkori Párizsban, mint az ókori Rómában: élet.

Felafzottan jön mellettem. Neki ez a karnevál való.

ARANY JÄNOS:*

Oh! ne nézz

rám

Oh! ne nézz rám oly sötéten PátyatárSa életemnek,

Mint midőn az őszi felleg Húzza árnyékát a réten;

Nézz szelíden, nézz mosolyogva: Férfié az élet gondja.

.Bárha csügged hiv barátod, Nincs enyelgő tiéfa nyelvén,

S a kemény sors vésze kelvén Arcom elborulni látod:

A te szíved ez ne nyomja: Férfié az élet gondja.

Dörgve hull a nagy zuhatag, Szirthez illik rémes árnyék; De szélid a rónatájék,

Zengve lejt a völgyi patak, Mely a zöld ^irányt befolyja: Férfié az élet gondja.

Hát ne nézz rám oly sötéten; Zúgjanak bár künn a vészek, Csak ez a kis enyhe fészek Ez maradjon mindig épen: Szívem a bajt könnyen hordja: Férfié az élet gondja.

i

\

* Százöt évvel ezelőtt — 1882. október 22-én — halt mag Arany János

Füles-kötetek a mellényzsebben

A Füles mellékzsebkönyvtára néven ú] könyvsorozatot bocsátott útjára a közemúltban a budapesti Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat.

A második kötet például 816 és Уг viccet tartalmaz. Kun Erzsébet Jean és társai címet adta gyűjteményes összeállításának.

I— Álhatók nálad? — Persze. De magadnak kell megcsinálnod az ágyadat. — Szívesen. — Na, akkor itt a fűrész, kalapács. Szeget meg deszkát találsz a kamrában.)

A kötet az első és ezidátg egyetlen magyar nyelven megjelent tematikus viccgyűjtemény. Összesen 21 viccműfajt tartalmaz, s az oldalakon többek között külön csoportosított jean-vlcceken, százlábúvicceken, kisértetvicceken és abszolútvicceken, valamint krimivicceken is derülhetünk.

I— Te, Józsi! Valaki fosztogatja a műhelyt. — Ml közöm hozzá? — De téged gyanúsítanakI — Mi közöd hozzá? • — Ml az ára ennek az aranygyűrűnek? — Kétezer forint. — Ejhal Hát ennek a másiknak? — Két ejha. • — fean, vendég jön. Vágjunk jó képet hozzá. — A hallban lévő Munkácsy jó lesz, uram?)

Maga Freud mondta, olvashatjuk a papírborítású könyvecske hátsó borítóján, hogy a nevetés biztosítja a gondoktól gyötört ember lelki egyensúlyát.

f— Ha fél árán belül nem tudok ötezer forintot szerezni, főbe kell lőnöm magamat. Tudsz rajtam segíteni? — Boldogan segítenék, de sajnos nincs pisztolyom.)

A viccnek nem csupán stílusa, a

kora, de lelke és divatja is van. Am vannak klasszikus viccmüfajok, mint például a skót viccek, az egér-elefánt viccek, vagy mondjuk a gyermekszáj-viccek és az alapviccek.

I— Melyik a legveszélyesebb betegség? — A szerelem, mert mindjárt két embert dönt ágynak egyszerre. • — Tud maga vezetni, fean?

— Tudok, uram. — Akkor vezesse be a pincébe a villanyt.)

A gyűjteményben természetesen nem csupán vadonatúj, ezídálg nem hallott élcek szerepelnek, hanem régi, ám frappáns tartalmuknál fogva örökzöld viccek is.

(A skótot meglátogatja egy barátja. — Miért van ilyen hideg nálad?

— kérdezi. Mire a skót: — Mert nem tudtam, hogy jössz, és csak egy személyre fűtöttem be. • — Miért szopik a malac behunyt szemmel? — Mert szégyellt, hogy az anyia olyan nagy disznó. • —Hogy hívják azt a nőt, aki nem veszi be az antibébl pirulát? — Maminak.)

Legtöbb, szám szerint 183, a Jeanviccekből szerepel a színvonalas válogatásban.

/— Mi ez a nagy nevetés odaktnt, fean? — Derül az ég, uram. •

— fean, hozza be a tegnap kispriccelt szódavizet. — Annak a szódának már elment az ereje, uram. — Hát aztán? Hisz nem verekedni akarok vele.)

Kun Erzsébet, a sok százezres példányszámban megjelenő Füles rejtvényújság munkatársa ismert viccgyűjtő, s viccfaragó is egy személyben.

„A magyar anekdotakincset elsőként közreadó Tóth Béla szerint -olvasható a válogatáshoz készült előszó vége felé — új adoma voltaképpen nincs is, mert minden éle tüstént születése után réginek tűnik, ha három ember tudja... Az 6 idejében még szeszéi yszíkrának nevezték nálunk a viccet.“

fA kakas elmegy a zeneiskolába, hogy énekelni tanuljon. — Mtnek azt neked tanulni? — kérdi a tanár. — Hiszen amúgy Is híresen szép hangod vaň. — Igen, tgenl — mondja a kakas. — Csakhogy a tyúkok ragaszkodnak a diplomához.)

Nos, jó „étvágyat“ az étlap változatos menüjéhez mindenkinek!

ZOLCZER LÁSZLÓ

(V. Gy. felvétele)

«j

♦

4