Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-10-17 / 41. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1987. október 18. Szlovákia északnyugatl része, nevezetesen Árva t Orava/ vidéke az idők és a történelem során több lelzöt Is kivívott magának. Sokszor elmondták már például, hogy évtizedeken keresztül Szlovákia legelmaradottabb része volt, mert a természet itt ugyan gyönyörű, de mostoha, az időjárás pedig zord és szélsőséges A Szlovák Beszkidek, az Árvái Magura, a Chtcst hegyek lejtőin vagy a Magas-Tátra nyugati nyúlványain a gyér füvű legelők jelentették a szerény állattenyésztés egyedüli lehetőségeit, a hűvös, csapadékos völgykatlanokban ledig legleljebb a burgonya. esetleg némi zab termett meg. Ilyen körülmények között éllek az itteni apró hegyi falvak — Brestovrí, Zuberec, Osobitá, Pálenice, Vellčná, Zábrei, Habovko — lakói, akik a nehéz hegyi terep, az alig járható utak és a közlekedési eszközök kez-r detleges volta miatt sokszor egy életen keresztül ti nem mozdullak szítlölatui'/khól. Az azonos életkörülmények, a megélhetés egyforma terhet fokozatosan egymáshoz egyre hasonlóbbá formálták ezeket az embereket — noha. mini már említettük, gyakorlatilag el voltak szigetelve egymástól. Am ahogy a természeti formák is mindig a legoptimálisabb megoldás felé közelítenek, ágy váltak Itt ts egyre hasonlatosabbá a földművelés eszközei, a házak belső berendezése és külalakja. és általában, az árvái ember egész életvitele, életformája Kialakult egy — a szó legtátfbbb értelmében vett — sajátos hegyvidéki népi kultúra, amely nemcsak a vidék dalkincsét, táncait, népviseletét foglalta magába, hanem mindent, ami az Itteni emberek éleiéhez tartozott s ami csak erre a tájra volt jellemző. Maguk a falnak is — a célszerűség szigorú parancsára — úgy hasonlítottak egymáshoz, mint egyik tolás a másikhoz. A természetes építőanyag — a fa — korlátlan mennyiségben adott volt, s a házak formáját a célszerűség szabta meg, hiszen mindenütt egyformán kellett szembenézni a természet viszontagságaival. A meredek, magas zsindelytétők nem engedték felqyülemleni magukon a sokszor hetekig egyfolytában hulló hovat, a pici ablakok pedig föl őrizték a szoba melegét. Az udvar, a szérű, az istálló, a szénatároló tartozéka volt minden portának, s elrendezésük szintén a szükségletekhez és a gyakorlati szempontokhoz Igazodott. Mindezek együttesen szabták meg és formálták az árvái falu sajátos arculatút, amely több évszázadon keresztül szinte változatlan volt, s csak századunk közepétől, a felgyorsult technikai fejlődés és a mélyreható társadalmi-politikai változások következtében kezdett megváltozni, a korszerűsödés irányába. Napjainkban ezt a vidéket már éppen úgy modern, emeletes házakból álló falvak, széles műutak, nagy ipari létesítmények jellemzik, mint hazánk bármely más tálegységét. Elég, ha megemlítjük a AUlná nad Oravou-t TESLA üzemet, ahol Csehszlovákiában egyedül gyártanak televíziós készülékeket, köztük a legkorszerűbb, távirányílhaló „színeseket“; vagy gondoljunk csak az ötvenes években épült oízduzzasztó gátra, amely a legnuqyobb mesterséges 'avat hozta létre hazánkban, s amely a turizmuson, az idegenforgalmon és az üdülési lehetőségen keresztül gyökeresen átformálta a vidék természeti képéi, szociológiai struktúráját, söl bizonyos mértékig még az éghajlatára is hatással volt. Mindennek elkerülhetetlen következményeként azonban egyre nagyobb veszélybe került az a páratlan kincs, amelyet az itteni sajátos néphagyományok képviseltek. Elsősorban 6s mindenekelőtt a népi építészet ..szennendte meg" a korszerűsödést: a zsindelytetős deszkaerkétyes, apró ablakos faházak sorra tűntek el, s velük az utcák sajátos hangulata, az árvái falu jól ismert képe is. A népdalt szalagra vagy lemezre lehet venni, a néptáncok életben tartásához elég egy lelkes csoport, a régi ruhák is kevés ráfordítással megőrizhetők — az épületekkel szemben azonban az idő nem ismer könyőrületet. Így ma. Árvában utazgatva már megáll a szem egy-eqy ottfelejtett, jellegzetes sötétbarnára mázolt gerendákból őszszedcsolt, magas tetejű fahátnn, amely immár ttt, ezen a vidéken is különlegességnek számít. Lakál — ha vannak — többnyire már öregek; az övéikével együtt így a ház napjai ts meg vannak számlálva. Egyre sürgősebben rennt kellett tehát valamit, hogy a régi falusi életformának ezek a páratlan értékű, semmivel sem pótolható dokumentumai ne tűnlehek el nyomtalanul, s hogy mint egy darabka élő történelem, emlékeztessék az utódokat apáik, nagyapáik életére. Így főtt létre a kivételes műgonddal felépített, rendkívüli etnikai és kulturális értéket képviselő, s nem utolsósorban csodálatosan szép természeti környezetben elterülő árvát falumúzeum, Brestová község határában, a Zakopane—Dőlni) Kabin—Rulomberok főútvonaltól mintegy tíz kilométernyire. • •• 'A tátraalfl fenyvesekből ózondós illatot hoz felénk a szellő. Az erdő mélyén kanyargó szerpentlnút váratlanul kiszélesedik, a horizont Is kitágul; tágas parkolóhelyre érkeztünk. Balról jellegzetes ,jereszes“ deszkakerítés nyúlik el hosszan; közvetlenül mögéje nem látni, csak a hatalmas ívű hegyvonulatok erdörengeteggel borított háta emelkedik ki a távolban. A kapun belépve aztán — évtizedeket ugrunk vissza az időben. Egy igazi, hamisítatlan árvái falu utcáján találjuk magunkat: a jellegzetes faházak katonás rendben sorakoznak egymás mellett, az ablakokban muskátli, a kapu félig nyitva, mintha éppen most fordult volna be rajta a szénával feltornyozott szekér ... Balról, egy kis lér közepén áll a harangláb, fellebb, a domb tetején a színién fából épült, aprócska tornyü templom... A házak mögött szénatároló pajta, kerekesküt, ilt-ott néhány más. a mai ember számára már ismeretlen rendeltetésű épület... Es mind-mind fából, éppen csak léhántott fenyőlörzsekhöl gondosan összeácsolva, a sarkokon elmésen egybeillesztve, s mindegyiken ugyanaz a meredek, magas, pontos illesztésű zsindelytető... Semmi sens zavaria ezt az idillt; a modern világ, dübörgésével, füstjével valahol kívül maradt. Itt a levegő ózondús, szinte harapni lehet, s a természet csendlét csak a madárfütty és a sebes hegyt patak csobogása töri meg. De az igazi élmény az a múltul Idéző aprócska világ, amely itt körülvesz, hangulatával átitat, és egy pilanat alatt letörli recehártyánkról a civilizációt. Bekukucskálunk egy ablakon: az aprócska szoba kél oldalán magasra veteti ágyuk,, mögöttük a komód, középen asztal, székek; hátrább, a kamrában szép rendben sorakoznak a gazdasági szerszámok, a szérű alatt ott áll nemcsak a parasztszekér. de az ezen a vidéken '*Af > "/" n nélkülözhetetlen szán ts; a tágas udvart teljes hosszában ólak, istállók, szénapajták szegélyezik; falukhoz támasztva vagy az ereszük alá akasztva kasza, háromágú' favilla, arasznyi jogú fagereblye... Az ember szinte várja, hogy mikor lép ki az ajtón a gazda, vászonnadrágban és széles bőrövvel, hogy akkurátusán nekilásson soros teendőinek; szénát vetni a jószág elé, vizet húzni a kerekes kittből, esetleg ma ts egy kis tűzifát hasogatni télire, hiszen abból olyankor soha nem elég... Persze, nem lép ki senkt: a bennünket körülvevő varázslatos világ, bármennyire élő és valóságos is, csupán egy hatalmas, kimerevített mozdulatlan kép a múltból. Az a kapu már soha nem jog csikordulni, azokban az ágyakban már nem fognak nyugovóra térni, azzal a kaszával már senki nem fog sarját, rendet vágni.,. Mégis: így némán, kihalton is lenyűgöző látvány. És mindenekelőtt: felejthetetlen élmény. • •• A; árvái falumúzem létesítésének gondolata még a hatvanas évekből származik, s 1967-ben láttak hozzá a megvalósításához A cél és a szándék egyértelmű volt: megőrizni a vidék sajátos népi építészetének legjellegzetesebb emlékeit, egyben keresztmetszetet adni néhány évszázad építkezési stílusaiból, formáiból. így a „falu“ tulajdonképpen több részre oszlik, amelyek külön-külön a terület egy-egy részi álegysegének építészetéi mulatják be, együtt véve pedig komplex képet • nyújtanak az árvái falvak arculatáról, a XVI-tói a XIX. századig. Az első részt például Zakamenné, Mutné és Zuberec faluk épületei alkotják, amelyek közül többet valóban az említett községekben szedlek szét. és hoztak át ide. A második rész Déb-Arva jellegzetes lakóházaiból áll, amelyekkel általában egybeépült ól. Istálló, szerszámoskamra. s amelyek udvarára tipikus „ernyös“ kapun őt leheteti bemenni. Itt külön csoportot alkotnak a viszonylag módosabb gazdák vagy Iparosok magasított földszintíi házai, emelettel és körbefutó földszinti fatornáccal, s ugyancsak itt látható néhány kezdetleges ipari berendezés, amelyek elsősorban a víz erejét hasznosították: malom, fűrész és hasonló. A skanzen harmadik része — a falun keresztül csörgedező Hidegpatakon túl — Közép-Árva, illetve a Magarán túli vidék építészetét őrzi. Ezeknek a házaknak a tetőzete lóvol meredekebb, és a felső harmadában megtörik; a hruStíni típust ezen kívül még a kétszeresen megtört homlokzat is jellemzi. A negyedik rész a Beszkidek alil elszórt goról települések mintájára épült, ahol a — többnyire kétosztatú — házak tetőzete hátrafelé folytatódva befedte a szérű< és az istállókat is. Külön említést érdemel a falu legrégibb épülete, a 7,ábbreiböl áthozott fatemplom; eredetileg a XVI. században épült, s noha csak részben építhették újjá eredeti' elemeiből, ■**:illseie és belseje egyaránt korhű. A már említett ipari berendezéseken kívül Itt tsi található néhánu. amely sokáig jellemző volt a vidékre: ilyenek voltak a házI vászonkészítés és posztószövés eszközei, de működött itt kékfestő műhely és elterjedt volt a fazekasmesterség is. Az előbbit eredeti formáidban láthattuk a falumúzeumban, de yan itt ugyancsak régi eredeti égetőkemence is, amelybe egyszerre 3600 edényt lehetett elhelyezőt. Ezeken kívül — illetve ezek mellett — megtalálható itt minden, ami egykor az emberek mindennapi életéhez tartozott ezen a vidéken: a zsindelykészítők, kerékgyártók, bognárok, kádárok, szerszámai, na és természetesen a földművelés eszközei. Turisták tízezret keresik fel évente a brestovái falumúzeumot. Az od» látotgatýs az év minden szakában lenyűgöző élmény, mint ahogyan az árvái falunak is minden évszakban megvolt a maga szépsége. Aki arra jár — legyen bármily sietős az útla mondjuk a tó mellé, vagy akár a Magas-Tátrába — feltétlenül szánton rá néhány órát. Biztos, hogy nem fog/a megbánniI VASS GYULÄ (A szerző felvételei) A Meicii Kiadó uidonsäoaibol U) MINDENES GYŰJTEMÉNY Összeállította: Balia Kálmán Kiadónk évkönyvének újabb kötete tanulmányokat tartalmaz, amelyek Dél- és Délnyugat-Szlovákia történetének, múltjának különböző korszakait és eseményeit dolgozzák fel. A szerzők szlovákiai magyar történészek és néprajzkutatók, akik az- említett terület kulturális, gazdasági, népi hagyományait vizsgálják A kiadvány mellékletében rajzok, fényképek és helységnévtár található. Ara 18,— Kés. * Grendel Lajos: BŐRÖNDÖK TARTALMA A szerző új kötete műfaji szempontból többé-kevésbé szabályos. hagyományosnak tetsző novellákat tartalmaz. — történteket, amelyek azonban a valóság és a fantasztikum határán keletkeztek. A szerző lrőt módszere mégis realista, bölcseleti érdeklődése nem csábítja az emberi és társadalmi problémák elvontabb, esszéisztfkus megközelítésére Ellenkezőleg — realista stílusénak köszönhetően — az olvasó úgy érzi, ezek a furcsa, bizarr történetek vele is megeshettek volna. Ara 11,— Ke» A HŰSÉG NYELVE (antológia) CSEHSZLOVÁKIÁI MAGYAR fRÖK AZ ANYANYELVRÖL Összeállította: Zalabai Zsigmond A gyűjteményben a költő, a nyelvművelő, a regényíró, az országjáró riporter, a kritikus, a versfordító, a gyakorló pedagógus, orvos és jogász más-más megvilágításban, saját tapasztalataiból kiindulva láttatja anyanyelvűnk jelenlegi helyzetét s figyelmeztet a legsürgősebb tennivalókra a nyelvromtás elleni küzdelemben. A sikeres könyv 1985. évi első kiadása már elfogyott, most második kiadásban jelent meg. Ara 29,— Kés ★ KONTEXTUS ’87 Összeállította Tözsér Arpád A kötet kiadónk Irodalmi és irodalomtudományi évkönyvének második száma. A szlovákiai magyar Írók 1985—1986-ban készült alkotásait bemutató gazdag szépirodalmi anyag mellett a következő témákról közöl tanulmányokat: a szlovákiai magyar irodalom és a csehszlovák Irodalmi kontextus, új Irányzatok költészetünkben és prózánkban, a szlovák nyelvből készülő műfordítások problémái, Madách Imre öröksége kiadónk tevékenységében, kritikák új könyvekről- Ara 13,— Ke* * Jakab István: NYELVI VÉTSÉGEK ÉS KÉTSÉGEK Nemzetiségi nyelvi kultúránk kiváló szakértője a mai magyar, de különösen a csehszlovákiai magyar mindennapi nyelvhasználatot érintő, annak jelenségeit tárgyaló időszerű írásait és előadásait gyűjtötte kötetbe. A könyv, amelyet tárgymutató egészít ki, fontos kézikönyv a magyar pedagógusok és a nyelvművelés iránt érdeklődő olvasók számára. Ara 15,— KiS* Csáky Károly: HALLOTTATOK-E MAR . HfRÉT? A fiatal szerző, akárcsak a Hont! barangolások című, sikeres első kötetében, ezúttal Is szülőföldje néprajzi hagyományaival foglalkozik. Az év Jeles napjaihoz fűződő hiedelmeket és babonákat írja meg a tudományos-népszerűsító irodalom eszközeivel és stílusában. Kutatási területe a Középsö-Ipoty mente mintegy húsz községe. A szöveget fényképek és dalgyűjtemény egészíti ki. / Ara 12,- Ke* Reszeli Ferenc: HÓKUSZPÓKUSZ Illusztrálta Kopécs Tibor A szerző egy sikeres mesekönyv után ezúttal gyermekverseit gyűjtötte kötetbe. Versei ízét és karakterét a szavakkal és gondolatokkal való sziporkázó játék adja, valamint kiváló megfigyelőképessége, amellyel a hétköznapok szürkeségében Is felfedezi a rendkívülit, a csodálatost, a nem mindennapit. (Első osztályosok Ajándék Könyve.) Ara 17,— Kő*
