Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-10-17 / 41. szám

*1 ‘

и-1987. október 18.

.SZABAD FÖLDMŰVES.

Marhabiishianv Európában ?

Nyugat-Európában hosszú távon a marhahús hiányával keM számolni, annak ellenére, hogy 3 év óta a termelés mintegy 10 százalékkal haladta meg a fogyasztást, és a közös piaci készletek teljes két hónap fogyasztására nyújtanak fedezetet — ugyanis az utóbbi években keletkezett felesleg elsősorban a tejtermelés! kvóták miatt Szükségessé vált nagyobb arányú tehénvégásoknak tudható be. A Közös Piac marhahústermelését jelenleg 75 százalék erejéig a tejtermelést szolgáló tehénállomány adja. Az új kvótaelőírások folytán ez az állomány 10 év alatt várhatóan mintegy 30 százalékkal csökken.

Az utóbbi 20 évben a technológia, a genetika, a takarmányozás, az állategészségügy: és a gépesítés terén végbement fejlődés a szarvasmarhatartás komoly növekedését eredményezte. Hasonló hatást lehet várni az új biológiai és genetikai ismeretek elterjedésétől és alkalmazásától Is. De akárhogyan alakul Is a helyzet, a marhahús termelése mindenekelőtt a tehénállomány alakulásától függ a jelenben és a jövőben is; a marhahústermeléshez elsősorban borjúra van szükség, és egy tehén legjobb esetben is csak egyszer ellik évente.

Nyugat-Európában a tejelő tehenek száma 26,6 millió, és ezenfelül 6,7 millió tehén szoptatja a borját. Az elfogyasztott marhahús 75 százalékát a tejtermelést szolgáló tehenek adják. A kétféle állomány fejlődése eldönti a húsellátás középtávon várható alakulását Nyugat-Európában.

1984 tavasza óta a Közös Piac áttért a tejtermelés korlátozására, és mintegy 10 százalékra tudja visszaszorítani a közösségen belül keletkező felesleget. Az ezzel kapcsolatos kötelezettségek 1989- -ig állnak fenn, öt év alatt tehát a termelők a tejkihozatalt 12 százalékkal kénytelenek csökkenteni (ha az 1984-ig kialakult irányzat folytatódik, akkor a begyűjtött tej mennyisége mintegy ugyanennyivel növekedett volna). A korlátozásra törő közös mezőgazdasági politika tartósnak látszik: vagy fenntartják a most érvényben lévő kvótarendszert, vagy a plactámogatő hozzájárulások módosításával csökkentik az átvételi árakat.

Az utóbbi 10 év folyamán az évi fallagos tejhozam átlaga Franciaországban 2,5 százalékkal nőtt. (Franciaországban a múlt évi fajlagos átlag egyedenként 5330 kilogramm volt). A korlátozó kvóták megáljapftása nem változtatott a tenyésztők érdekeltségén, bogy a fajlagos hozamot minél magasabbra emel)ék, mert ez lehetővé teszi a költségek csökkentését. Igv a teftermelők két tűz közé kerülnek, mert korlátozzák a termelésüket, miközben a termelékenység egyre nó; nincs tehát más választásuk, mint hogy csökkentsék a tehénállományt.

Franciaországban 1984 ben még 7 millió volt a tejtermelésben hasznosított tehenek száma, ma már csak 8 millió, és 1995 lg minden valószínűség szerint 4,5 mii Hóra csökken. Ugyanakkor és azo nos okok folytán a Közös Piac 10 tagországban 26 millió helye már csak 17 millió tejelő tehén lesz. Ez azt jelenti, hogy keve sebb lesz a tovább tenyészthető állomány Is, kevesebb lesz a bor jú és így a hús is.

Európának van még egy jelen tős tőkehústartaléka, nevezetesen ha újraszervezi a vágóborjú tenyésztését. Ez Idő szerint Nyugat- Európában évente 7 millió vágóborjút tartanak, ezeket mintegy 120 kilogramm súly elérésekor vágják le, holott 300—350 kilogrammos húsátlagot lehetne ki hozni belőlük, ha tovább és más módon nevelik őket. Ennek eile nére szól azonban, hogy Európa számos országában a fogyasztók ragaszkodnak a borjúhúshoz, és az érdekelt cégek sem változtatnak politikájukon. 1990-ig mind össze 10 százalékkal kevesebb borjút fognak levágni a mai rendszer szerint, ez a tőkehús termelésé ben mindössze 4 százalékos szaporulatot jelent.

Ezek az elemzések indokolják azt az előrejelzést, amely szerint Nyugat-Európában 1990-től kezdve kevesebb tőkehúst termelnek. 1986-hoz viszonyítva, mintegy 10 százalékos csökkenés látszik valószínűnek. Ilyen körülmények között a fogyasztói szükséglet ebből nem lesz kielégíthető, ha az meg- I j marad a jelenleg körülbelül 7 millió tonnás szinten. Számításba veendő azonban, hogy különböző nemzetközi megállapodások alapján Nyugat-Európa, mintegy 450 ezer tonna kedvezményes vámmal kezelendő húst köteles évente átvenni, és ez a mennyiség 1990- -ben — változatlan fogyasztás mellett — csökkenti a várható kiesést.

Az állattenyésztőket azonban 3 év óta komoly válság sújtja. Ez arra vezet, hogy egyre többen mondanak le erről a tevékenységről. Franciaországban például ma több mint 550 ezer termelő, tehát minden második gazdaság foglalkozik szarvasmarha-tenyésztéssel, és vesz részt ily módon a hústermelésben. A gazdák több mint 60 százaléka túl van ötvenedik életévén, és legalább a felének a családjában nincs aki folytathatná a gazdálkodást. 10—15 éven belül a szarvasmarha-tenyésztők számának lényeges csökkentésére kell tehát számítani.

A közöspiaci hatóságok a jelek szerint elsősorban a piaci egyensúly fenntartására törekszenek. A jelenlegi feleslegekkel kapcsolatban felmerülő költségek akkorák, hogy a szerkezetváltásra fordítandók eltörpülnek mellette. Pedig már most tátni kellene, hogy középtávon milyen kihatásai lesznek a jelenlegi termelésszabályozásinak, és ennek megfelelően kellene cselekedni. Különösen nehéz feladat ez a szarvasmarha-tenyésztési ciklus időigényessége j miatt, ugyanis minden intézkedés j csak lassan érvényesül a gyakorlatban.

(Magyar Mezőgazdaság)

VALAHOL AMERIKÁBAN...

„A Szovjetunió érdekelt abban, hogy az északi területek, országok sohase váljanak háborús szintérré, abban, hogy a sarkvidék a béke és az együttműködés övezete legyen.“

(Mihail Gorbacsov murmanszki beszédébőlJ

Világsaerte élénk visszhangot keltett az az újabb békekezdeményezés, amelyet az S*KP H3 főtitkára terjesztett elő Földünk legzordabb táján járva, ahol a kemény természeti teltételek nehézzé teszik az emberek életét. Mihail Gorbacsov abból az alkalomból látogatott Murmanszkba, hogy a várost honvédő háborús helytállásáért Lenin-renddel és a Hős Város címmel tüntették ki. De mint már annyiszor, most. sem csupán az itt élők élet- és munkafeltételei iránt érdeklődött — ellátogatott egy új lakónegyedbe és egy családhoz is —, hanem a nagygyűlésen az egész térség fejlesztésének szempontjából megteremthető legkedvezőbb feltételeket vázolta.

Ezek között az elsődleges, hogy eltűnjenek Földünk „sapkájáról“ azok a fegyverek, amelyek — amíg ott vannak — nemcsak a két nagyhatalom békéjét fenyegeti. A belső átalakítás helyzetének, nehézségeinek elemzése után ezt terjesztette elő javaslatában az SZKP KB főtitkára. ’ Utalt a legutóbbi eredményre, a közepes hatótávolságú és a hadműveleti-harcászati rakéták leszerelésére vonatkozó szovjet—amerikai megállapodásra. E kétoldalú döntéshez nehéz út vezetett, mondotta, amelynek fordulópontja a reykjavfkl találkozó volt. Az események a pánikkeltés, a szkeptikus nyilatkozatok és a kudarcot emlegető propaganda ellenére a Reykjavíkban kijelölt irányban folytatódtak.

Szólt arról Is, hogy nem akar jóslásokba bocsátkozni, de nyilvánvaló, hogy a' Washingtonban született eredmények, s az Egyesült Államok elnökével tervezett találkozója sajátságos békés „láncreakciót" válthat ki a hadászati támadófegyverek dolgában és az űrfegyverkezés megakadályozása terén, s a nemzetközi párbeszéd más aktuális kérdéseit Illetően Is.

Majd a térség mai katonal-hadászatt felhasználásának további megakadályozásáról beszélt, s kijelentette: „A sarkvidék és az észak-atlanti terület küszöbén járva szeretném fetkémi elsősorban ennek a térségnek az államait a már régóta megoldásra érett kérdések megvitatására“. Konkrétan — először — egy észak-európai atomfegyvermentes

KOMMENTÁR

lom felismerése azonban e rendeletek és határozatok figyelmeztető, s szigorúan utasító szabályozóival együtt is csupán az első lépés a természet, az életkörnyezet védelme

Egymásrautaltságunk tudatában

Munkanélküliek egymás közt:

— Mit gondolsz, Bili. ránk is süt majd ennek a napocskának néhány melengető sugara?...

L. Cseprunov rajza

Ma már nyilvánvaló, túlságosan

gyanútlanok — és miért ne valljuk be? tudatlanok voltunk, amikor három-négy évtizeddel ezelőtt úgy képzeltük, hogy a környezetszennyezés. a vizekben, a levegőben és a földben okozható károsodás a tudományos-fantasztikiid írók és az elfogult tudósok rögeszméje; s hogyha valamikor, egy távoli jövőben jelentkezhet is az a sokféle ártalom, amellyel a civilizáció — a vegyszerek, a városok tövébe telepített gyáróriások, a rengeteg hulladék, a gátlástalanul irtott erdők, a kipusztltott állat- és növényvilág — fenyeget, az olyan sokára következik majd be, hogy akkorra réges-régen kitalálják a pusztítás ellenszerét, s megvédik önmagától az emberiséget.

• Am knrunk tudományos-műszaki fejlődésében robbanásszerűen gyors volt a „tempó", olyan gyors, hogy észre sem vettük, szennyezetté vált a levező, a vizekben pusztulni kezdtek a halak és eí kellett kezdenünk mérni zöldségféléink vegyszertartalmát, tanácstalanul álltunk pusztuló fáink mellett.

Most, hogy a CSSZSZK és az NSZK kormányközi megállapodást írtak alá a környezetvédelmi együttműködésről, még inkább tudatosítjuk ezzel kapcsolatos határozataink jelentőségét is. amely feladatunkká teszi környezetünk óvását, erdeink, vizeink védelmét.

A Csehszlovák Sajtóiroda jelentése szerint az NSZK és a CSSZSZK közötti megállapodás sokéves erőfeszítések eredménye, hiszen megfelelő nemzetközi légkörre is szükség volt ahhoz, hogy egymásrautaltságok tudatát a környezetvédelemben a szomszédos országok a kölcsönös összefogás gyakorlatára váltsák.

A dokumentum felöleli a környezetvédelem fontos területét. Mindenekelőtt a mérésekre vonatkozó intézkedésekről és eljárásokról, a légkört szennyező anyások csökkentéséről, a talajvizek és kölszfni vízforrások védelmére vonatkozó technológiákról, az erdőpusztulás okainak megállapinős tájékoztatásra, valamint a Imin mánvos és műszaki információk ál adására.

Mindig két évre szólóan dolgozzál ki az említett megállapodás megváló sítása céljából a munkatervet a Tu dományos-Mfiszaki Beruházási és Fe.j lesztési Állami Bizottság, valamint a: NSZK környezetvédelmi és atoinreak tor-biztonsági minisztériuma között.

jaromir Obzina, a szövetségi kor mány aleinöke. az állami fejlesztés bizottsásg elnöke, valamint Klau: Töpfer, az NSZK környezetvédőim minisztere közös sajtóértekezletei méltatták a megállapodás jelentősé gét, amely a két ország illetékese hároméves intenzív munkájának e redménye.

A dokumentumhoz csatolt mellék let konkrét munkaprogramut tártál máz. amely a környezetvédelem öi területét érinti és hat közüs szakér tői csoport létrehozásával számol, fi két ország jó kapcsolatainak bővíté' sét éppúgy elősegíti a létrejött megállapodás, mint a környezeti ártalmak csökkentését, a tapasztalatok és a tudományos ismeretek cseréjével pedig a sokoldalú együttműködés fejlesztéséhez járul hozzá.

Rendeletek, határozatok, intézkedések. megállaoodások születtek — és születnek még , hogy élelkörnyezetünk további pusztítását, romlását megakadályozzák. A veszély, az áriavolt rendelet és határozat... Ironizálva szemlélik sok helyütt a községek főterén létesített ligetek, díszparkok „alaoozását“ . Rendszerint ’ egykori kanálisok, gödrök helyén ‘ létesítik ezeket. Méghozzá úgy, hogy a cementzsákok, föliák, autóabrnnc csők kerülnek alulra, erre aztán föl- det hordanak. Vajon száz, kétszáz év- múlva, ha régészek feltúrják ezt a- földet, mit fognak gondolni rólunk. ! s ezekről a különös „leietekről?“- Egymás közt felteszik a kérdést az emberek és sa inál kozva nézik a ha■ lak pusztulását is, ha egy egy üzem 1 .„véletlenül rájuk engedi a gyilkos i folyadékokat.

i De hogy falugyűlésen vagy az i üzemben szóvá tennék és követelnék- a személyes felelősség megállapftá- I sát? Remélhetőleg az új vállalati tör■ vény erre is kiterjed. És lassan az emberek közül is egyre többen ráébrednek, saját portájuk, kertjük, lakóhelyük és munkahelyük kornyékén is rengeteget tehetnek a természet, az élet- és lakókörnyezet védelméért, egészségesebbé tételéért.

Mert odáig már eljutottunk, hogy kíváncsi borzongással figyeljük, a világ távoli tájain mi és hogyan pusztítja az erdőket, hol rendeltek cl szmogriadót. De hogy salát kertleinkért és tisztább levegőnként mit tehetünk, végre erről kell legyütt és külnn-külön — egymásra utaltságunk tudatában — beszélnünk. Nyíltan és lényegreföroen, hogy az elhangzott szavakat cselekvés követhesse.

H. Mészáros Erzsébet

Hatpontos szovjet javasiaí az északi

2 * i / / j «I I *

Diztonra es equuttmukodesre

övezet létrehozására gondol a Szovjetunió, amelyért kész garanciákat adni. Ennek érdekében kész tárgyalni, kivonni a Balti-flotta kötelékéből a ballisztikus rakétákkal felszerelt tengeralattjárókat, továbbá — másodszor — üdvözlik Mauho Koivisto finn államfő kezdeményezését, hogy korlátozzák a haditengerészeti tevékenységet az észak-európai tengereken. Ezzel kapcsolatban javasolta, hogy kezdjenek konzultációkat a Varsói Szerződés és a NATO katonai aktivitásának -mérsékléséről ebben a térségben. Ennek része lehetne a kölcsönös tájékoztatásról kötendő megállapodás a nagyobb katonai manőverekről, gyakorlatokról.

Az atomfegyvermentes övezettel kapcsolatban fölmerül a Nova ja Zemlján lévő szovjet nukleáris kísérleti. telep problémája, amelynek a léte aggasztja az északi országokat, mondotta az SZKP KB főtitkára.

„Ez a probléma nyomban véglegesen megoldódna, az Egyesült Államok beleegyezne az atomfegyverkísérletek beszüntetésébe, vagy kezdetben legalábbis abba, hogy a lehető legcsekélyebbre korlátozzuk számukat és erejüket“ — mutatott rá a javaslatot Ismertetve.

A Szovjetunió nagy jelentőséget tnlajdonít — harmadszor — a békés együttműködésnek az északi területek és a sarkkör nyersanyagforrásainak kiaknázásában. Megállapodást javasol ezért Észak-Európa energetikai programjának kidolgozásáról, mivel érdekelt abban, hogy közös vállalatokat hozzanak létre kanadai és norvég cégekkel az Északi-tenger kontinentális talpazata gáz- és olaj készletének kiaknázására. A Szovjetunió kész erre más országokkal Is.

Az egész emberiség szempontjából hatalmas jelentősége van az északi sarkvidék tanulmányozásának. Ezért — negyedszer — a Szovjetunió azt javasolja, hogy 1988-ban az északi államok tartsanak értekezletet a terület tudományos feltárásának összehaneolásáről, egy közös arktiszi tudományos tanács létrehozásáról. Ha partnereik ebbe beleegyeznek, az értekezlet színhelye Murmanszk lehetne.

Az északi országok környezetvédelmi együttműködésének nagy jelentőséget tulajdonít a Szovjetunió. Ezért

javasolja — ötödször — az északi területek környezetvédelmére vonatkozó átfogó program kidolgozását.

Mivel az Arktlszon át vezet a legrövidebb út Európából a Távol-Keletre, a Csendes-óceánra — hatodszor — a szovjet javaslat az, hogy a nemzetközi viszonyok rendeződésének mértékében megnyithatnák az északi-tengeri hajóutat külföldi hajók előtt is, és jégtörókíséretet biztosíthatnának számukra.

Ez tehát a hatpontos murmanszki javaslat, amelyet világszerte élénk érdeklődés kísért, s amelyről a finn államfő úgy nyilatkozott, hogy a Szovjetunió ezzel fejleszteni akarja az együttműködést Észak-Európa biztonságának garantálása érdekében. A norvég miniszterelnök pedig kijelentette, hogy az új javaslatok ismét bizonyították a fokozódó szovjet erőfeszítéseket a nemzetközi együttműködésre Észak-Európában. Hűvösen fogadta viszont a hatpontos javaslatot a Reagan-kormány. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője eltorzítva ezeknek az értelmét és céljait, kijelentette, hogy a Szovjetunió régóta Igyekszik Roflátozni a Nyugat szabad mozgását a nemzetközi légtérben és a nemzetközi vizeken a stratégiai fontosságú északi területeken. Leszögezte, hogy az USA haditengerészeti és légi tevékenysége ezekben a térségekben létfontosságú.

Ez a reagálás még annak a régi beidegződésnek tudható be, amellyel a Szovjetunió törekvéseit Nyugaton a legutóbbi Időkig magyarázták. Az új gondolkodásmód azonban, a békés „láncreakció“ remélhetőleg ebben a kérdésben Is tért hódft majd, annál Is inkább, mivel Mihail Gorbacsov javaslata, hogy Észak-Európa legyen atomfegyvermentes övezet, összecseng a skandináv országok törekvéseivel és elképzeléseivel. Ezért Is utazott készséggel és szívesen a finn államfő a szovjet vezetés meghívására Moszkvába alig néhány nappal a murmanszki javaslat elhangzása után.

E zord és rideg föld természetadta körülményeit csak az emberi öszszefogással, megértéssel lehet melegebbé, enyhültebbé tenni. A fegyverektől mentes víz, föld és ég ezért jelentené az „olvadást“ Északon...

fásáról, ezek csökkentése módjainak kereséséről, a hulladékok keletkezésének korlátozásáról, ezek hasznosításáról és kárt nem okozó eltávolításáról, valamint az életkörnyezetben tapasztalható ökológiai változásuk megfigyeléséről van szó. E célból kölcsönösségi alapon sor kerül szakértői találkozókra, tudományos akciókra, specialisták cseréjére, kölnsö-IC1C.

Mert amíg kisebb és nagyobb gyárak és üzemek inkább megfizetik a büntetést, hint hogy felszereljék a szennyvizeiket, a kibocsátott gázokat tisztító berendezéseket, amíg falvaink körül hulladékhegyek emelkednek, addig azt mondhatjuk, hogy a fülünk botját sem mozdítottuk, hogy ölbe tett kézzel ültünk, hiába

P é I I» _ >____