Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-10-17 / 41. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. október 16. A burgonyatermesztés jelentős helyet foglal el a Prešov! járás mezőgazasági üzemelnek vetésszerkezetében. Évente átlagosan 3350 hektáron termesztik a járásban. Noha a burgonyatermesztési munkálatok már viszonylag magas fokon gépesítettek, a betakarítás minden évben problémát okoz. Az Idei esztendő eredményeiről és gondjairól Viktor Karolim, a járási mezőgazdasági igazgatóság vezetője tájékoztatott. — A burgonya betakarítását járásunkban szeptember második hetében kezdtük el. Több gazdaságban a talaj magas nedvességtartalmára való hivatkozással késlekedtek a burgonyaszedés beindításával, ezáltal értékes napokat veszítve. A burgonyakombájnok több gazdaságban késéssel kezdték a munkanapot, nem működtek zavarmentesen, így a gépjavítóknak gyakran a helyszínen kellett a hibákat kijavítaniuk. Járásunkban most már mind az et 59 kombájn működik és a tervek szerint 1400 hektárnyi területről kellene a burgonyát betakarítaniuk. Jelenleg a gépek már teljes kapacitással dolgoznak. — Ezek szerint már teljes ütemben halad a burgonya betakarítása? — Ezt nem mondanám: Ugyanis a burgonya szedésénél, naponta 3000 —• diák segédkezik. Az üzemek, vállalatok dolgozói vállalták, hogy a járásunkban 600 hektárnyi burgonyát felszednek. Habár a társadalmi munkában szorgoskodók szállításával sok a gond, viszont a munka jó ütemben halad. Sajnos, nehézséget, külön problémát okoz az a tény is, hogy nem mindenütt érett a gumó. Tehát a biológiai érés bizonyos fajtáknál és parcellákon még nem teljes, még egy kicsit várni kell a szedéssel, mert különben a minőségi követelményekkel lennének problémák. Már eddig Is előfordultak a minőséggel kapcsolatban reklamálások. A vegetáció eltolódása következtében például Sárišské Bohdanovcében a burgonya jelenleg még nem felel meg a minőségi követelményeknek. A vlzeseb területeken pedig a gépi eszközökkel egyszerűen lehetetlen dolgozni, mert a nedves gumókat károsodás éri. — Ezek szerint az idei burgonyaidény eltolódik? — Sajnos, úgy néz ki, hogy valóban eltolódik, de ha minden jól megy, október második felében sikerül befejeznünk a burgonya szedését. Nagyon jól haladnak a betakarítási munkálatokkal a Petrovani Efsz-ben, ahol a régi gépi eszközöket teljes mértékben hasznosítják és a termés fele már raktáron van. De szorgalmasan munkálkodnak a Prešovi Állami Gazdaságban is. A burgonya gyorsabb ütemű begyűjtése érdekében az iskolák és a nemzeti bizottságok között szocíalistamunka-versenyt hirdettünk meg. — Ügy tudom, hogy a napokban a járási párt- és állami szervek átfogó ellenürzéstt végeztek minden gazdaság határéban, hogy megállapítsák, milyen ütemben haladnak a betakarítási munkálatok. — Valóban így volt. Ugyanis Nyugat-Szlovákiának meg kell gyorsítani a burgonya szállítását. Sajnós, az állomásokra kevés vagont állítanak be. Gyakori, hogy a vagonok piszkosak, a műtrágyától nincsenek kellőképpen kitisztítva. Remélem, hogy e tekintetben is rövidesen javulás áll be. A burgonya betakarításával egy időben egész sor más munkálatot is el kell végezni. Örömmel mondhatom, hogy a trágyázást, valamint a vetőszántást az összes mezőgazdasági üzemben befejezték. Sajnos, probléma mutatkozik a szilázsolásnál. A silókukorica betakarításánál gyakori a gépek meghibásodása. Az északi gazdaságok segítenek a déli gazdaságoknak a szilázsolásnál, sőt a Stará Luboviía-i járásból Is segítenek például a lemešanyi szövetkezetnek. A gazdaságok többségében a késő órákig dolgoznak a határban, készítik a talajt a vetés alá. Az őszi repce vetéstervét 115 százalékra teljesítettük, befejeztük az őszi árpa vetését is, akárcsak a rozs vatését, s a búza vetése úgyszintén jó ütemben halad. A Kassa vidéki (Košice-vldiek) járásban kiszáradt legelők mellett haladunk. A határ képe siralmas, de ezekben a napokban nem a siránkozáson van a sor, hanem a következő esztendő megalapozásán. A járási mezőgazdasági igazgatóságra Igyekszünk, ahol František Danko agrármérnöktől megtudjuk, hogy a gazdag termés megalapozására a mezőgazdasági üzemek körültekintően felkészültek. Részletesen megtárgyalták az őszi mezőgazdasági munkák politikai-szervezési tervét. Egész sor konkrét intézkedést hagytak jóvá a munkák gyors, Időben és jö minőségben történő elvégzése érdekében. — Járásunkban mi mindent kell elvégezni az ősz folyamán? — érdeklődtünk a fiatal szakembertől. — Az őszi mezőgazdasági munkák manapság már sokkál nagyobb szervezettséget igényelnek, mint az aratás. Az őszieket 16 ezer 620 hektáron kell agrotechnikai határidőben elvégezni. A tervezett 1300 hektár rozsot már elvetettük, valamint 1760 hektáron až őszi takarmánykeveréket is. Őszi árpából keveset vetettünk, viszont az őszi repce vetésterületét több mint tíz százalékkal túlteljesítettük. — Tavaly a búza rekordtermést adott, most milyen fajtákat vetnek? — Ezúttal mindenekelőtt az Ágra, a Danubia, a Vala, a Košútka, a Viginta és a Roxana fajtákkal próbálkozunk. A legnagyobb gondot a silókukorica begyűjtése okozza, hiszen 7 ezer 405 hektárról kell a takarmányt tartósítani. Bár a hosszan tartó aszály nagyon befolyásolta a hozamok alakulását, mégis megvan rá a remény, hogy a mezőgazdasági üzemek 50 ezer tonna szllázst készítenek. ILLÉS BERTALAN Őszi helyzetjelentés Д hétköznapok szerénv Mse A gépkarbantartóknál épp az imént ért véget a hagyományos reggeli munkaeloszt ás. A 42 esztendős férfi vállára akasztja szerszámostáskáját — és a nagyjavításra „előállott“ traktormotorhoz megy. — Na, látom — diinnyög —, ma sem fogok unatkozni, lesz tennivalóm elég. De hát így van ez rendjén, meg aztán engem a munkára nem kellett nógatni sohasem. Ferencz Ferenc, a Rappi (RapovceJ Egységes Földműves-szövetkezet gépkarbantartója már yermekkorának nagy részét gépalkatrészek között töltötte Nagyapja a falu kovácsa volt, hát édesapja is a fémmegmunkálás módfelett nehéz ám szépséges feladatát vállalta hivatásul. A kis Feri gyerek pedig ugyancsak gyakorta ott téblábolt szüléje kovácsműhelyében. — Boldog voltam, ha segíthettem apunak ezt-azt — tolakodnak elő egyszerre az emlékek — igaz, már suttyó legénykoromban is megkövetelte, hogy jól bánjak a fogóval, kalapáccsal Szabadidejében drága édesapám szívesen tanitgatoit. Egyszer, úgy emlékszem, mintha tegnap délután történt volna, a kezembe nyomott egy kicsinyke hulladékvasat és azt mondta: „No fiam, most megmutathatod, ha akarod és tudod, hogyan is készül a lópatkó," Többet nem szólt, csak letilt a fújtató mellett álló jókora fémtökére és nézte■ftgyelte ügyködésemet. Mit tagadjam, alaposan megizzadtam a munka közben. Mire elkészültem „vizsgadarabommal", patakokban csörgött az arcomról a verejték. Félve apu elé álltam és átnyújtottam neki készítményemet. Tanítómesterem sokáig nézte, forgatta a patkót, hümmögött hozzá egu sort. aztán kurtán-röviden csak annyit jegyzett meg: „Nem is rossz. Megjárja.. — Mikor bús arcomba nézett, felcsilllant a tekintete. „Azért fel a tejfel, klsinas. Ha Mátyás királyunk most megint errefelé, Gömörorszáqban járna, nyugodt szívvel ajánlanám munkádat о legszebb lova lábára.“ — szólt és én nagyon boldog lettem hirtelen. — Apuka mindig is saját maga készítette a szerszámait. A szivattyúteleppel bíbelődő férfinak újabb gyermekkori történet ötlik az eszébe. — Egyik barátom rászedett nagyon. Tegyem 'az egyik kezemet két forgó fogaskerék köré — bizonygatta — megnyúlnak majd az ujj aim, s jobban ki tudom szedni az odvas fák mélyén lapuló madárfészkeket. Jobb kezein mutatóujja azóta kacska maradt. Hasznos tapasztalatcsere A közeimül tban a Duoaszerdalielyi (Dunajská Streda) járásban tett tanulmányi látogatást a baráti Mélnfki járás mezőgazdasági szakembereinek küldöttsége. A két Járás közötti barátság már néhány évtizedre tekint vissza, miközben a legeredményesebb együttműködés a mezőgazdasági üzemek között alakult ki. Örvendetes jelenség, hogy ezek a kapcsolatok rendszeresek és a szakemberek folyamatosan kicserélik tapasztalataikat az Irányítás, a munkaszervezés, a jutalmazás és egyéb szakterületeken Is. Nem volt ez másképp a mostani látogatás alkalmával som. hiszen a baráti Járás küldöttségében helyet kaptak a járást írányítószervek— főképpen a járási mezőgazdasági Igazgatóság, valamint a mezőgazdasági üzemek — szakemberei. Ladislav Matiaško mérnök, a Dunaszerdahelyi Járási Mezőgazdasági Igazgatóság helyettes vezetője, aki a küldöttséget kísérte megelégedéssel szólt a kölcsönös tapasztalatcseréről, melyet hasznosnak és célszerűnek tart. — Mi ennek a barátságnak nagy Jelentőséget tulajdonítunk, .hiszen a Mélníki járásnak és a ml Járásunknak sok közös vonása van, főleg a mezőgazdasági termelés szakaszán. A természeti adottságok Is lényegében megegyeznek, ily módon van összehasonlítási alap és ,g tudjuk beszélni azt Is, hogy mi( csinálunk jól és miben vannak hiányosságaink A csehországi elvtársak behatóan érdeklődtek a mezőgazdasági termelés szervezéséről járásunkban, a gabonatermesztési program teljesítéséről, a kettőstermesztési rendszer alkalmazásáról, a tej- és hústermelés növelése érdekében hozott intézkedéseink hatékonyságáról stb. A vendégelj ellátogattak a Gellei fHotice) Egységes Földműves-szövetkezetbe, mely a mezőgazdasági termelésben magasfokú rentabilitást ért el. Megtekintették a korszerű tehénfarmot és nagyon elismerően nyilatkoztak az ott látható tisztaságról, a környezetvédelmi előírások következetes betartásáról. — Ebben a szövetkezetben nemcsak a munkahelyi környezetet tartják rendben, hanem nagy jelentőséget tulajdonítanak a minőségi mutatóknak is. Ez vonatkozik mind a növénytermesztési terményekre, mind pedig az állattenyésztési termékekre is. A közös gazdaság a tej túlnyomó többségét első minőségi osztályban értékesíti és eleget tesz a húseladás terén támasztott minőségi követelményeknek Is. A járási mezőgazdasági igazgatóságon az intenzifikáclós program célkitűzéseiről és annak megvalósítási módozatairól beszélgettek az illetékes szakemberekkel. Sok szó esett az új mezőgazdasági szövetkezeti törvénytervezetről is, melyet fontos dokumentumnak tartanak a mezőgazdasági termelés további fejlesztésében. A jelenlegi időszakban mindkét járásban behatóan tanulmányozzák annak egyes rendelkezéseit, majd a véleményeket összegezik — és elküldik az illetékes szervekhez. A vásárúti (Trhové Mýto) Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz-ben a speclálisnövény-termesztésről, a hústermelésről, valamint az öntözés kihasználásáról érdeklődtek a baráti járás képviselői, Határszemlét is tettek, melynek során elsősorban a Bajai Kukoricatermesztési Rendszerben termesztett szemes kukorica ragadta meg a figyelműket. A vendégek egyúttal megismerkedtek ennek az egyesített szövetkezetnek a fejlődésével, s a gyümülcsészetben a csepegtetős öntözési módszer ragadta meg a figyelmüket U- gyanakkor nagy érdeklődést tanúsítottak a szövetkezeti dolgozók munkahelyi és természeti feltételei iránt. A látogatás befejeztével az Agrofrigor közös mezőgazdasági vállalatba vezetett az útjuk, ahol a korszerű virág- és zöldségtermesztés iránt érdeklődtek. Megtekintették az üvegházakat, valamint a gyümölcstárolókat. A nyílt, őszinte és baráti eszmecserék alkalmával szó esett arról is, hogyan lehetne még intenzívebbé tenni a két járás mezőgazdasági szakembereinek további együttműködését. Mérlegelték azt Is, hogy a hasonló gazdálkodási feltételek ellenére a két járás között sok _ vonatkozásban nagy különbségek vannak a munkatermelékenység, a belterjesítés, valamint a hatékonyság szakaszán. Mindent egybevetve elmondható, hogy a látogatás új ösztönzést adott a két járás mezőgazdasági szakembereinek a további együttműködéshez, melyre az átalakítás Időszakában még nagyobb szükség van. SVINGER ISTVÁN Aztán teltek-múltak az évek, Ferencz Ferenc az alapiskola beje/eztével a Buzitai (Buzitkaj Mezőgazdasági Szaktanintézet diákja lett. Előtte majdan munkaviszonyt biztosító szerződést kötött a rappi szövetkezettel. Három éven át tanult >szorgalmasan, de közben alig várta már, hogy ismét hazakerülhessen, s igazi gépek javításába fogjon. — Még alaposan össze sem olajozhattam azonban a kezemet — mosolyintja el magát —, máris bevonultam katonának. Az angyalbőr levetése után váltam igazán mezőgazdasági gépkarbantatóvá. Mindez még 1963 derekán történt. Akkoriban a mi falunk egyedül gazdálkodott, most viszont már hat község tartozik szövetkezetünk irányítása alá. És, hej de megváltozott azóta minden! — Eleinte egy kis. istállóból elrekesztett omladozó helyiségben dől(A szerző felvétele) goztam másodmagammal, /elenlég pedig már korszerű, jól felszerelt műhelycsarnokokban láthatok több mint harminc társammal egyetemben naponta munkához. Régen csupán lógónk, kalapácsunk meg jorrasztópáicánk volt, ma azonban okos gépcsodák és agyafúrt szerszámok segítenek dolgunk maradéktalan elvégzésében. — Aratáskor különösen ritkán lát a családom. Nyújtott műszakokban dolgozunk, állandó ügyeletet tartunk. — Hej — sóhajt —, csak az alkatrészellátással ne lenne annyi gondunk! De egy kis leleményességén mi sem megyünk a szomszéd gazdaságba, de nem1 ám! Ha kell. saját készítésű darabokkal pótoljuk a boltban beszerezhetetlen alkatrészeket. Ferencz Ferenc nős, három lánya van, közülük kettő már iskolába jár, a legkisebb —* Lucia — óvodás. — A helyre pofozott szülői házban lakunk. Sajnálom, hogy fiam nem született, így nemigen lesz, aki tovább vigye az örökséget, aki folytassa majd a családunkban immáron apáról fiúra szálló kovácsmesterséget. Nem hallgathatom viszont el, hogy Ingrid, a legidősebb leány, szeret fúrni-faragni, gépeket bütykölni. A fiatalember munka után, odahaza sem ül ölbe tett kézzel. Ha nem akad javításra váró háztartási kisgép, hát a ház körül foglalatoskodik. — A vasasszakmát választó fiatalokkal szíves-örömest foglalkozom. Tudásomat, tapasztalataimat igyekszem másokkal is megosztani. Ferencz Ferenc több elismerő oklevél tulajdonosa. Nemrégiben -pedig „A mezőgazdaság és az élelmezésügy kiváló dolgozója" ágazati kitüntetést kapta. ZOLCZER LÄSZLÖ Mm az iioyMz, Mseg a tapiz Az 58 esztendős Páll Géza, az Almás-Görgői (jablonov nad Turnou- Hrhov) Egységes Földműves-szövetkezet traktorosa nemrégiben „A mezőgazdaság és az élelmezésiigy kiváló dolgozúja“ ágazati kitüntetésben részeáült. Bär már kora reggel elindultam a „megkeresésére“, mégis nehezen akadtam a nyomára. Körtvélyesi (Hrušov) otthonának ajtaját zárva találom, s csak hosszas kérdezősködés után sikerül őt . „becserkésznem“ a görgői határ egyik távoli fertályában ... A szénaforgatö acélrúgól lecsendesedve megállnak, a traktor ajtaja kinyílik előttem, és bebocsájtást nyerek a Zetor 6911-es erőgép utasterébe, Géza bácsi „dolgozószobájába“. — Immáron több mint húsz esztendeje töltöm napjaim nagyobbik felét ilyen összkomfortos fülkében — céloz megszokottá vált életformájára csendes beszédű riportalanyom. — Ez a negyedik „lovam" (már kilencéves) a két évtized alatt — utal jól megbecsült munkaeszközére. — Lovat mondok, mert egykori parasztgyerekként ezt a kifejezést szoktam meg. A lóról pedig most hirtelenjében eszembe jutnak egykori ökreink, amelyekkel a második világháború Idején tizennégy évesen szántottam. Namármost, egyszer, negyvenöt elején, berontottak hozzánk a román katonák és elhajtottak, engem az ökrökkel együtt tűzharc közepette szalmát hordani a csúszós „hadiútra“, a falu határába. Szilánkot is kaptam, majdnem odavesztem. Hát Ide és eddig jutottam: ökrösfogattól a hengeres-dugattyús lóerőig; a háború félelmétől és a nélkülözéstől az állandósult békéig, a becsületes munkámmal tisztelt szocializmusig. — Mire emlékszik még múltjának egyre halványuló eseményvilágából? — próbálom visszacsalogatni az öregkor felé tartó ember egykori gyermekségét. Mosoly önti el az arcát, és a röpke visszarévedésnek némi emlékhozadéka is van: — Hatan voltunk testvérek. A három lány után én voltam a negyedik gyerek a családban, s apám után én lettem a „legkomolyabb“ férfi munkaerő. Gyermekkorom nyarait többnyire anyai nagyanyámnál játszadoztam át, a magyarországi Bódvalenkén... A serdülőkorral beléptem a mezei munka világába. Tíz hold földön gazdálkodtunk. Apám, nyáridőben, hajnali két-három órakor így ébresztgetett: „Fiam, vidd ki az ökröket a legelőkre, s ha Jóllakattad őket, a früstök után mégy velük szántani.“ Szigorúan nevelt az apám; nemet sohasem mondtam neki. Szerette a hosszú beszédet. A mulatozást sem vetette meg. A beléivódott munkaszereteten és szüleim intelmein, tanításán kívül, nyolc 'évfolyamnyi tudással kezdtem önálló életet. A magángazdálkodás felszámolása után két évig a Tornai (Túrna nad Bodvou) Állami Gazdaság szőlőjében dolgoztam. Megnősültem. Ötvenhétben hazajöttem a szövetkezetbe, az építkezési részlegen vállaltam munkát, majd 1966-ban megszereztem a traktorvezetőt jogosítványt és azóta egyfolytában „'kerekezek“. — Ezzel el is érkeztünk a máig... — Az esztendőket évszakok szerint élem meg. A tavasz meg az ősz a műtrágyaszórás és a boronálás ideje A nyár a szénabegyűjtéssel telik el. A telet pedig pihentetőbb javítómunkával töltöm el. — És otthon; a családban, a faluban?. .. — Van szép gyümölcsöskertünk, ezer tőke szőlőnk, Aprójószágot, sertést is tartunk. Tagja vagyok a Csemadok, a Vöröskereszt és az SZKSZ helyi szervezeteinek. Alkalomadtán a községi közmunkákból is részt vállalok. — Szórakozás? Művelődés?... — Vagy egy féltucatnyi újságot járatunk. Szeretünk olvasni, nótázni, tévézni. Feleségemmel — aki ugyancsak a helyi szövetkezetben dolgozik — olykor-olykor autóba ülünk és elmegyünk valamelyik fürdőhelyre, vagy felutazunk a Magas-Tátrába egy kis erőgyűjtésre ... A nap hetedmagával süt. A száradó takarmányt forgatni-soroini kell. Lejárt a beszélgetés Ideje. Amikor lekászálódtam a traktor nyergéből, Géza bácsi még int egy vtssziátot a kezével, majd hosszasan melegen, szerelmesen belenéz a tájba és folytatja munkaútját. Addig nézek utána, amíg a szénarendek zöldsávjal között, a délibábos örvénylő-remegő forró levegő beleolvasztja alakját a szőnaiilatú nyárba. KORCSMAROS LÁSZLÓ
