Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-10-10 / 40. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1987. oktöSeí 1 BIHARI KAPOK - HUSZONNEGYEDSZER: Jót tett a megújítási Amikor megmutattam a Nagy- gényedett; két év méltán — 1827-ben abonyban (Verké Blahovo) évente — nyomorban halt meg. megrendezett Bihari Napokra szóló Megérkeztünk a kultúrház épületémeghlvót az egyik ismerősömnek, az bez, ahol már ott várakozott Vásártömören csak ennyit mondott: „Nem úti Vontszemű János népi zenekara, érdemes elmenni. Valamikor még A koszorúzás aktusa után előlépett csak ért valamit az egész, de az a tömegből Béres Ferenc, a Magyar utóbbi években teljesen ellaposo- Népköztársaság Kiváló Művésze. Nédott.“ Mivel környékbeli, semmi hány szóval - méltatta Bihari János okom nem volt kételkedni szavai életét, munkásságát, majd elénekelte Igazságában; ennek ellenére mégis egyetlen bizonyíthatóan hiteles nótáfelkerekedtem, hogy megtekintsem ját. Bensőséges, meghitt volt ez a az egyhetes rendezvénysorozatnak rövid ünnepi aktus, méltó tisztelgés legalább az utolsó napi műsorát — a község hires szülöttének emléke amely mellesleg egy ragyogó, verőfő- előtt. nyes, meleg szeptemberi vasárnapra A szabadtéri színpad nézőtere időesett. közben az utolsó helyig megtelt. Leg A Duna szerda helytől (Dunajská alább négy-ötszáz ember tilt ar desz- Streda) alig három kilométerre lévő kákból összeácsolt padokon, várva a községbe érve máris több félreismer gazdagnak és változatosnak Ígérkező hetetlén leiből következtetni leheteti műsor kezdetét. A ragyogó napfényarra, hogy itt „esemény“ folyik. Az ben fürdő szfnpadra elsőként a koünneplöbe öltözött emberek kisebb- szorúzáson már hallott Vásárúti nagyobb csoportokban igyekeztek Vontszemű Jánost és zenekarát szóllugyanabba az irányba, s a falucska tóttá a műsorvezető. A pattogó vertalán egyetlen útkereszteződésén — bunkosok — köztük Bihari néhány rendőr irányította a forgalmat. A fő- szerzeménye Is — percek alatt kítűutca két oldalán tömöttebb sorokban nó hangulatot teremtettek, amely a álltak a gépkocsik, mint egyik-másik továbbiak során sem csökkent. A hevárosi parkolóhelyen, s valahonnan Iyl éneklöcsoport következett, amely pattogó muzsika hangjait hozta a 1981 óta dolgozik rendszeresen; őket langyos szellő. Egy szó mint száz; ugyancsak „hazaiak“, a tavaly megigazi ünnepi hangulat uralkodott a alakunlt citeraegyüttes tagjai követfaluban, és már maga az atmoszféra ték. Hogy a citeramuzsika mennyire szöges ellentétben áilt a barátom vé- népszerű a községben, azt bizonyüotleményével. Nagynehezen találtam ta, hogy ezúttal is három nemzedék egy parkolóhelyet, aztán utat törtem képviselői pengették a patinás népi a tömegben az utca végén, egy kis hangszert, méghozzá kitűnően. Utápark közepén emelkedő szabadtéri nuk táncos lábak vették birtokukba színpad felé. Az még üres volt; a ze- a színpadot; tulajdonosaik pedig nem ne hangszórókból szólt, s a közön- voltak mások, mint a Csallóközi Dalség zöme egyelőre a laclpecsenyés, és Táncegyüttes tagjai. A nap legvirslls, üdltőltalos stb. bódék környé- gazdagabb, legváltozatosabb összeálkén tolongott. Jómagam is ieöblítet- mását nyújtották, amellyel méltán tem az út porát egy üdítővel, aztán arattak viharos sikert. És pergett a elindultam „illetékest“ keresni. Csak- műsor tovább, mint egy élő kaleibamar meg is találtam a helyi nem- doszkóp: a gellei (Holiča) népdalkor zeíl bizottság fiatal, csinos elnökét, falait hallhattuk, majd a zsérei (2i- Edmár Máriát: rany) folklórcsoport mutatott be a — Beszélgetni? Hogyne, nagyon zoboraljai népszokások közül egy szívesen, de ha lehetne, egy kicsit csokorravalót. később... Néhány perc múlva kéz- Körülbelül ekkor lépett oda hozdődlk a műsor, most ellenőrzünk, zám Edmár Mária, bizonyságaként egyeztetünk még egyszer mindent annak, hogy nem feledtette el, amit utoljára; majd valamikor műsor köz- ígért, sőt, „erősítést“ Is hozott a jobb ben, jó? Az első programpont egyéb- tájékoztatás érdekében, mégpedig ként koszorúzás; tartson velünk! Varga László, a Csemadok Dunaszer- Természetesen örömmel csatlakoz- dahelyi Járási Bizottságának titkára tam a legalább száz-százhúsz főből és Kázmér Zsigmond, a kulturális álló menethez. Az új kultúrház épü- szövetség helyi szervezetének elnölete felé tartottunk, amelynek falén ke személyében. Néhány percre „háott díszük Bihari János emléktábla- tat fordítottunk“ tehát a színpadnak, ja. A híres cigányprímásé, aki 1769- hogy arról Is 8zó essék, amit ma nem ben itt, Nagyabonyban született, s láthattunk. innen indult el, hogy meghódítsa a — Sok vád ért bennünket az utóbmagyar népi muzsika kedvelőit. Ti- bi években, hogy a Bihari Napok zennyolc éves ifjúként, kiváló muzsl- rendezvénysorozata elszürkült, unajkusokból álló zenekarral Jött fel mássá és koncepciótlanná vált — Pestre, ahol nemsokára országos hír- kezdi Varga László. (No lém, gondonévre tett szert. E társasággal be- lom magamban, mégiscsak igaza volt járta Magyarországot és Lengyelor- a barátomnak!) — A műsor heveszágot: produkciójukat mindenütt ki- nyészve, kapkodva lett összedobálva, törő lelkesedéssel fogadták. Budán arról nem Is szólva, hogy volt aba nádori, Pozsonyban a koronázási ban már rockzene is, meg minden, ünnepségek alkalmával muzsikált, s ami jött. Ezért határoztuk el, hogy a bécsi udvar báljaira is többször az idén teljesen más szellemben prómeghívták. Itt hallotta őt Liszt Fe- báljuk megrendezni a Bihari Naporenc is, aki elragadlatással méltatta kát, hogy visszaállítsuk eredeti fé- Blharl művészetét. Elismert, ünnepelt nyűket, hangujatoukat, na és nem zenészként érte a tragikus csapás: utolsósorban magát a célt: a Bihart az egri tisztú|ításról hazatérőben sze- személyéről való megemlékezést. A kér« felborult, s ő maga olyan sze- főrendező, a helyi Csemadok-alaprencsétlenül esett, hogy bal karja szervezet mellé mi is felsorakoztunk teljesen megbénult A leggondosabb társrendezőnek, és közösen létrehozorvosl kezeléssel sem tudtak rajta tunk egy szervezőbizottságot, amely segíteni... A virtuóz hegedűs, aki- aprólékosan kidolgozta a „Napok“ nek látékát Izzó szenvedély jellemez- programját. te, zenészként megszűnt létezni a — Ennek az első eredménye az világ számára ... Szomorú napok kö- volt — veszi át a szót Edmár Mária szöntöttek rá, s egyre jobban elsze- —, hogy a rendezvénysorozat az Idén A nagvabonyl citerások legfiatalabb generációja először gyakorlatilag egy teljes hetet őlelt fel. Hétfőn egy könyv- és egy kézimunka-kiállítással kezdődött, majd szerdán este került sor az éneklócsoportok körzeti találkozójára, amelyen a helyieken kívül a hodosiak (Vydrany), az udvernokiak (Dvorníky) és a csallóközkürtiek (Ohrady) léptek fel. Pénteken Ag Tibor népzenekutató Ismertetett meg bennünket tartalmas előadás keretében Bihari életével és munkásságával; az est folyamán becses magyarországi vendégünk, Béres Ferenc Is közreműködött. Ezt a vasárnapi nagyszabású műsort pedig bevallottan a rendezvénysorozat fénypontiának, kicsúcsosodásának szántuk. — Még annyit hadd! tegyek hozzá — kapcsolódik a beszélgetésbe Kázmér Zsigmond —, hogy a rendezvény sikeres lebonyolításában — mart most már azt hiszem, szerénytelenség nélkül annak nevezhetjük — nem kis szerepe volt a hodosi székhelyű Dukla Egységes Földműves-szövetkezetnek Is. Segítettek a Jegyek árusításában, a közönségtoborzásban, ők biztosították az ételek-ltalok árusítását. A rendezvériy lelkes szervezői és támogatói között okvetlen meg kell még említenem a Dunaszerdabelyl Városi Művelődést Ház ú] igazgatója, Jarábik Imre nevét Is. Mindent egybevetve, biztosítottnak látom azt, hogy a Bihari Napok a jövőben is ebben az új formában és a régi — az eredeti — szellemben kerüljenek megrendezésre, ahogyan az idén sikerült ötvöznünk. A legközelebbi terveink között szerepei például egy „vonópárbaj“, azaz prímásverseny beiktatás« a műsorba, és továbbra Is számolunk neves magyarországi vendégművészek közreműködésével. Ez a mondat tulajdonképpen már Béres Ferencnek Is szólt, aki a közönség viharos tapsa kíséretében ebben a pillanatban jelent meg a színpadon, mosolygó arccal. Az Idei, XXIV. Bihari Napok kicsúcsosodásaként, egyben fináléjaként őt, valamint az ugyancsak magyarországi nótaénekest, Taíabér Erzsébetet hallhattuk. S amikor, úgy este hét körül elköszöntek egymástól szereplők és nézők, azt hiszem, mindenki egy szép nap élményeivel távozott. Most már csak bizakodjunk abban, hogy jövőre — és az elkövetkező években — sem lesz ez másként. VASS GYULA ... és Taíabér Erzsébet A Csallóközt Dal- és Táncegyüttes Béres Fereno ... / m icsay Mária Kyárasd fTopoľnt- LC ky) község könyvtárosa. A közelmúltban beszélgettem el vele. — Nyárasdi? — Nem, a szomszéd faluban; Bögellőn /Bohalov) Jakom. Naponta ingázom. — Sitiiét? — Mindketten pedagógusok. Apám a bögellől alsó tagozatos alapiskola igazgatója, anyám óvónő. — Mikor került először kapcsolatba a könyvekkel? — Gyermekkoromban. Amikor megtanultam olvasni, szüleim meséskönyvet adtak a kezembe. Ha a gyermekkoromra gondolok, megállapíthatom, hogy keveset játszottam, inkább a könyveket bújtam. A mesevilág öszszes tájait bejártam ... Apám mint a kis falu „lámpása“ a könyvtárosi teendőket is ellátta. Gyakran vele mentem a könyvtárba. Figyeltem őt, s tetszett a munkája. El-eljátszadoztam a gondolattal, ha felnövök, én is könyvtáros leszek ... — A nyárasdi könyvtár aj első munkahelye? — Igen. Nagymegyeren iCalovo) érettségiztem, majd Bratislavába Jártam kétéves felépítményi szakközépiskolába. 1977-ben végeztem a könyv-Marika, a könyvtáros táros! szakon. Azóta itt dolgozom. könyvtárosok, s bizony kevés volt az — Milyen volt a kezdet? olvasó. Nyomban munkához is lát— Nem volt éppen könnyű. Tudja, tam. A hangosanbeszélőn át Igyekezetnem itt évenként cserélődtek a tem népszerűsíteni a könyvtárat. Fel„Mesedőiután“ a könyvtárban kerestem az alapiskolát, s ifjú olvasókat toboroztam. Könyvkiállításokat, szerzői esteket szerveztem, s így csalogattam be az olvasókat, jelenleg a könyvtárnak 550 olvasója van. — Említette a szerzői esteket; kik voltak eddig a könyvtár vendégei? — Dénes György, Duba Gyula, Ordódy Katalin, Mács József, Kulcsár Ferenc és Bereck József. — Tehát kézen forognak a Csehszlovákiát magyar írók könyvei. — Igen. Egy-egy szerzői est alkalmával megnövekszik az érdeklődés a szerző művel, s általában a csehszlovákiai magyar irodalom iránt. — Mit olvasnak még a nyárasdi olvasók? — A gyerekek a kötelező olvasmányokat olvassák elsősorban, az idősebbek pedig a klasszikusokat. De a kortárs magyar irodalomnak Is vannak hívei. Többen szívesen forgatnák a kertészkedéssel, a kisállattenyésztéssel kapcsolatos szakkönyveket, a nők pedig a kötéssel, horgolással foglalkozó könyveket. Sajnos az utóbbiakból alig-alig található néhány példány .a könyvtárban. — Ön szerint a televízió nincs kedvezőtlen hatással az olvasásra? — Valóban, az emberek' elég sok Időt töltenek tévézéssel. Dr még többet munkával, A falusi emberek többsége szabadidejében tavasztól őszig kertészkedik, fóliázik. „Marika“, mondják kora tavasszal, „viszszahoztuk a könyvet, majd csak októberben jövünk“. De hogy visszatérjek a televízióra az a tapasztalatom, hogy olykor kimondottan segít az olvasás népszerűsítésében. Megfilmesített regények képernyőre vitele után, az olvasók valósággal „megrohamozzák“ a környvtárat, el szeretnék olvasni a regényt is. — Mit olvas a könyvtáros? — Jelenleg Fábry Zoltán műveit, s a Fábry Zoltánnal kapcsolatos Írásokat olvasom. A helyi Csemadokalapszervezet ugyanis benevezett a Fábry centenáriuma kapcsán meghirdetett vetélkedőre, s én is a csapat tagja vagyok. A járási verseny győztesei lettünk, most készülünk a területi fordulóra ... Méltóképpen szeretnénk képviselni a szervezetet. — A könyvtár tavaly óta a Példás könyvtár elmet viseli. — örülik, hogy a felsőbb szervek méltányolták a munkámat, jólesett az elismerés. Ösztönzésként hat további munkámra. Beszélgetett: MARTON IVÄN
