Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-10-10 / 40. szám

1987. október 9. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Bűil&rkányftcrcks (4) CSIKÓS györgyné pere Kilenc évvel később, 1742-ben Csikósat у Örgy né Fábián Erzsé­bet ellen Indul meg a vizsgá­lat. A vádlott nem tagadja, hogy fürdőket készített, és gyógyított, mint oly sokan ab­ban az Időben. Bátran szemébe mondja bírálnak, hogy hamis tanúk vádolták be őt. Ä tanúvallomásokból az de­rült ki, hogy a különféle gyógy­­füvekből készített fürdőkkel sokakat kezelt, s azok rendsze­rint kigyógyultak nyavalyájuk­ból. Sokáig faggatták, de az el­lene szóló bizonyítékok hiánya miatt valószínűleg ép bőrrel szabadult. Biztosra nem állít­ható, ugyanis a Jegyzőkönyv vége hiányzik... JÁMBOR KATA PERE Jámbor Kata Igencsak híres madart javasasszony volt, s mivel ellensége több volt a kel­leténél, nem csoda, hogy a vármegye kezére került. A ta­núvallomásokból az derült ki, hogy az eddigi „boszorkányok“ közül talán 6 „rontotta meg“ a legtöbb embert. Csikós János madarl lakos egyszer nagyon rosszul lett, és Jámbornét hívták hogy kenje meg. A vádlott azonban a be­teg feleségének sürgető hívá­sára ezt mondta: — Sem gerebent, sem rostát nem adtál kölcsön, ezért én bizony nem megyek hozzátok! A tanú, akinek Csikós János a vóie volt, így folytatta vallo­mását: • Ét szakára kelvén, Jám­boráé ablakiak alá ICstkÓs Já­­nosékbozl ment, meg ugrálta magát háromszor, s úgy meg Vei tálé a vele Csikós Jancsi, hogy egy egész héttg meg nem alutt gyertyáluk jegy hétig virrasztónak mellette), min­denkor kellett Istrázsálnt olly félelemben volt.0 Egy Czut Kata nevezetű ma­­dari fiatalasszonynak a kelle­ténél lényegesen többet Járt a szája és sok rosszat beszélt Jámbornéról Is, akinek ezt siet­tek visszamondani. S ml tör­tént erre? Czut Kata szája fél­­rehúzódottl Úgy elferdült, hogy rossz volt ránézni Is... A jó szomszédasszonyok erre össze­dugták fejüket és többek kö­zött a következő „orvoslást kommendálták" a szájára: ' ... akitől meg rontatott vol­na szálfa, annak vtzelletltUl meg gyógyulna; azt cseleked­tek, hogy bizonyos Asszonyra rája bízták, hogy lesné meg mi­kor vlzellene, ügy cselekedet fámbroné után a húgyos földet föl vette és azzal szálát békö­­tötték, mikor szálán volt azon húgyos föld, mikor fekOI az ágyán egy nagy varas béka ha­sára mászott, a szája helyére a regi Komárom varmegyében ment, a békát hirtelenségei ki­áltvány Annyát, kereste de se­hol meg nem találta." Ez a Czut Kata vallja még: Jámbornénak kamatként Rgý mérő tiszta búzát adott, Jám­­bőmé azonban azt mondta er­re. hogy gaz búzát adott néki, ezért „valamelly szókat szól­­lott" Jámborod ellen, ezért az­tán a keze „össze feketedett és kékült“. Másfél hétig volt a kézéin ez a nyavalya, aztán Jámborné gyógyította meg ... Feró Jánosnétól egyszer tefet kért Jámbor Kata, de az nem adott neki. A fiatalasszony „a­­zon estve betegen ment haza s negyed napig vért h ... .zott, negyed nap múlva pedig Tehe­neinek fejt tejét mind elvitte Jámbornénak így panaszkodván előtte: — Többet vitt volna, úgy­mond, de nem fejhetett többet teheneitől, mert elromlott tehe­ne.“ Jámborné tanácsára, tiszta füvet „hogy főzne neki és ab­ban megmosná, a mellyel meg nem cselekedett, mind az által Tehene estvére meggyógyult, mint annak előtte volt, olyan­ná lőtt." Csikós Jánosné megismétli anyjának, az elsőként kihallga­tott tanúnak vallomását: „Azon étszaka ablakiok alat embernyioálás hallattól, úgy megljet az ura, hogy egy egész hétig csak futó léiben volt lic­itben a nagy félelemnek miat­ta...“ Több tanú eskü alatt vallja, hogy Jámborné megrontotta a teheneiket Varga Jánosné vallomása csak még inkább súlyosbítja a vádlott már amúgy Is remény­telen helyzetét. Tóle mézet kért Jámborné. de nem adott neki. Másnap a boszorkány el­ment a házuk előtt és megszá­llotta: — Mit főztél, örzse? — Levest főztem — válaszol­ta a tanú. — Nem adtál mézet, amikor kértem tőled! — mondta vész­jósló hangon Jámborné és el­ment. De mi történt ezután? Akkor éczaka történt, hogy mikor le akartuk fektlnnl már nagy éüel kemencéteken valamely tüzet piszkáló lyuk volt, a mellyen minden tiszta tűz, a melly a kemencében volt, mind a ház közeplre és széllyel azon lyukon szóródott úgy annyira, hogy az egész há­zak el lepve alig maradhattak meg magok is ieicslnbe múlt, hogy mindnyájan meg nem ég­tek. Kemenczélyekjek szája is be vöt rakva a pitvarban fával és tévővel Ja tévő sárral beta­­pasztottt, félkör alakú vessző­fonás, melyet a kemence szája elé tesznek faluhelyen, hogy meleget bent tartsa), a fának semmi gondgya nem volt.“ Ez volt a legsúlyosabb vád, ami a tanúk kihallgatása során elhangzót«. A gyújtogatás ak­kor, amikor a házak túlnyomó többségét még náddal vagy zsúpszalmával fedték, az Ilyen tűzeset beláthatatlan következ­ményekkel járhatott: koldussá földönfutóvá tehette egész fal­vak vagy városok népét. Varga Jánosné után a férjet, Varga Jánost hallgatták kl, s 6 szinte szóról-szóra ugyanazt mondja, amit a felesége: „Jámbo,rné mézet kért, nem kapott, azon étzaka a kemen­céjük piszkáló lyukán keresz­tül a tiszta tűz beszóródott a szobába, úgy hogy majd mind benn égtek. Másnapra virrad­­fán jó reggel Jámborné hozzá­tok ment, a pitvarban megál­lóit és azt kérdé: — Mint vattak, mt lölt ben­neteket?" A tanú vallomása szertnt. Jámborné sem azelőtt, sem az­óta nem járt náluk! Most már csak az lehetne a kérdés, hogy kl volt a tűz okozója? Valóban Jámborné mesterkedése okoz­ta-e a tüzet, vagy a háziak ha­nyagságának volt a következ­ménye? Még egy tanút hallgattak kl. Szabó István madarl lakos ezt vallja: „Jámborné elment hozzájuk kenyeret kérni. Nem adtak né­ki, és azon éjjel történi, hogy leányának keze annyira öszve dagat és romlott, hogy maga erejtvel reggel még csak Öltő­­zetit Is magára nem vehette. Leányát küldötte, hogy valami orvosságot mondana kézinek, Jámborné Ilyen orvosságot co­­mendált: kilenc legyet, kilenc pókot, kutyasz. л hájjal paran­csolta összetörni s azzal békát­­ni a mellyel harmadnapra szé­pen meg gyógyult.. .* Valóban Szabó István volt az utolsó tanú, nem tudhatjuk, mint ahogyan nem Ismerjük Jámborné további sorsát sem. Aligha kerülte el a megkínza­­tást és a máglyát... A NAGYMEGYERI BOSZORKÁNYOK Most pedig menjünk át me­gyénk csallóközi járásába! 1700-ban Nagyraegyer község elöljárósága azt állíttotta, hogy pallosjoga van. Vagyis az el­ítélt bűnösöket kivégeztethetll Mivel Komárom vármegye en­nek az állításnak nem adott hitelt, megindult a bizonyítási eljárás. Nagymegyer szavahihető ts­­núkat állított, akik azt vallot­ták, hoy „láttak boszorkányo­kat és egyéb bűnös személye­ket“ elítélni és kivégezni Nagy­­megyerea (Komárom várme­gye inquisitiója aziránt, hogy Nagymegyer városiak bírtak-e városi privilégiumokkal, bírta­­nak-e a Jus gladlt törvényes szabadságával.) A bizonyítás! eljárást 1701'. augusztus 23-án ejtették meg Komáromban. A kérdés Így hangzott: „Tudja-e a tanú, emlékezlk-e rá’ hogy ezen Nagymegyer Vá­rosiak privilégiumok mellett adatott jus gladlii törvényes szabadságával ha élte-e vagy nem és ha embert vagy asz­­szonyt maguk törvényével vesz­tettek-e vagy nem?“ Az első tanú, Szendy Balázs, hetvenégy éves komáromi ne­mes, így vall: „Tudja, látta szemeivel, hogy Nagy-Megyer városiak meg­­szentenciázott embert a maguk törvényét szerint akasztanak és a boszorkonyasszonyt is ha­sonlóképen a maguk törvényei szertnt megszentencldzván, el­égették." A második tanú, Posgay Pél várbogyat nemes, aki hetven­hét éves, így vall: „Tudja, hogy ezen Nagy-Me­gyer mezőváros boszorkányasz­­szonyt égetett meg és 0 maga — gyermek lévén —, vizet is vitt italra a boszorkánynak, hogy vallhasson a tűz között. A harmadik tanú. Both Jánoz öregbélel nemes, aki hetvenhá­­rom éves és nagymegyeri la­kos, ezt mondja: ,Tudja nyilvánosan, hogy Nagy-Megyer Városiak a ma­guk törvényei szerint megszen­­tenciázván egy boszorkányasz­­szonyt meg ts égettenek. Az okmányt aláírta Beddy Pál szolgabírö és Nagy Mihály esküdt. A tanúvallomások sze­rint a boszorkányégetés 1630. és 1640. között eshetettt meg. Ab­ból kiderül, a máglyán vergő­dő szerencsétlen asszonynak még Inni is adtak, hogy „vall­hasson a tűz között“... Bizo­nyára azért, hogy végső két­ségbeesésében másokat Is bele­keverjen a boszorkányság ret­tenetes gyanújába! + + + Sötét idők sötét emlékei e­­zek, melyek Kálmán király fel­­vllágosodott szellemének szo­morú és elborzasztó Iróniája­ként oly sokáig béklyóban tar­tották az emberi szellemet. Az­után megszelídült a törvény, mármint a boszorkányokat Ille­tő törvény, de ez emberek hi­tében, tudatában még sokáig voltak boszorkányok. Ezeket azonban már nem a törvény képviselői, hanem maguk az emberek ítélték halálra és vé­gezték kl... Erről azonban majd máskor. (Vége) Összegyűjtötte és feldolgozta: N. László Endre CSONTOS VILMOS*: Még egy lépés Még egy lépés, s gyalogosan, Utolérlek — kerek nyolcvan. Mit sosem hittem volna: Sors kegyét úgy pazarolta Rám, hogy lépjek mind bátrabban, # S virágozzak ki a dalban... Virágozzak, hogy az élet Bennem Is találjon szépet. Olyan gyümölcsöt teremjek, Mit kézbe örömmel vesznek. — Úgy nőttem én porban, sárban. Mint a kalász, tüzes nyárban. S ha csillan a kasza éle: Legyen belőlem dús kéve, Dús kévének olyan magja, Mely kenyér lesz az asztalra. * A költő október 11-én tölti be 80. életévét JEGYZET Kategorizálok Nem tudom, észrevették-e, hogy manapság egyre több ter­mék neve mellé biggyesztenek oda ráadásként egy-két rejté­lyed betűt, amelyek azt hiva­tottak jelezni, hogy valami kü­lönlegessel, az átlagtöl eltérő­vel van dolgunk. Nézzük csak például ez autókat: ma már elválaszthatatlanul a nevükhöz tartoznak olyan rövidítések, mint „L— „LS“— „GLS“— „GT* „GTI“ — „GTD“ — és így to­vább, de ugyanígy felsorolhat­nánk egy csomó más produk­tumot, a fogpasztától a növény­védő szereken át egészen a magnetofonokig. Nomérmost: elgondolkoztam azon, hogy ha minden gyártónak loga van így kidekorálnl, s ezáltal titokza­tosabbá tenni az általa előállí­tott árut, ml a toll emberei mért ne tehetnénk meg ugyan­ezt? Ml talán nem termelünk, s a ml munkánk eredményére tán nem férne rá egy kis ön­minősítő reklám, néhány ele­gánsan hangzó címke formájá­ban? Alaposan meghánytam­­-vetettem magamban a dolgot, minek következtében arra a szilárd . meggyőződésre jutot­tam, hogy ennyi bennünket Is mindenképpen megillet. Leg­feljebb a kritériumokkal akad­hat némi probléma, mert ugye­bár mondjuk az autó az mégis­csak autó, az írás pedig írás: szellemi termék, szürkeállo­mányból fogant matéria, ame­lyet mégsem lehet aszerint mi­nősíteni, hogy dízelolaj-e az üzemanyaga vagy szuperben­zin. X helyzet azonban nem kilá­tástalan, és én úgy érzem, megtaláltam a megoldás kul­csát. Ennek bizonyságául ezen­nel a széles nyilvánosság elé tárom az általam kidolgozott, Írott formában velő megnyilat­kozások — elsősorban újság­cikkek — minősítésére szánt speciális Jelzésrendszert, amely segítségével a mt termékeink Is szépen és egyértelműen be­sorolhatók lennének az őket megillető kategóriába. Módsze­rem természetesen még nincs szabadalmaztatva, de bízom benne, hogy előbb-utőbb erre Is sor kerül; ez esetben juta­lom gyanánt szerényen beérem annyival, ha rőlam nevezik el. Most azonban még ne kerges­sünk hiú ábrándokat: lássuk elébb, miről Is van tulajdon­képpen szó. A sajtótermékek minősítését a többi termékéhez hasonlóan az ábécé nagybetűivel kíván­nám megoldani, Ismert Idegen nyelvű rövidítések alapján. „L“ (Long) jelzéssel lehetne ellát­ni például a különlegesen hosszú, mondjuk ötezer betű­nél többet tartalmazó cikkeket. Ezek ellenpólusaként „E“ mi­nősítés — Economic, tehát gazdaságos — Illethetni meg azokat az írásokat, amelyek nem foglalnak el több helyet a lapban egy bizonyos négyzet­­centiméter-határnál. Az ele­gánsan hangzó „LOW“ szócska — mély, Illetve 'alacsony —1 dukálna az olyan cikkeknek, amelyben a mély hangrendfl magánhangzók száma megha­ladja a matematikai középát­lagot. Ebből egyúttal az Is lo» gikusan következik, hogy a ma­gas hangrendű magánhangzók­ban bővelkedő írások mtnósl­­tése csakis „HIGH“ lehetne, a­­ml ugyebár annyit jelent, hogy magas. A mássalhangzókról sem szabad megfeledkeznünk: „ZGS“-sel jelölhetnénk például azt a sajtóproduktumot, ame­lyet a zöngés, „ZTL“-el pedig azt, amelyet a zöngétlen más­­salhanagzök gyakorisága jelle­mez elsősorban. Az „M“ jelö­lés. tömörsége ellenére ezokat a cikkeket lenne hivatva minő­síteni, amelyekben sok a több­szörösen összetett, hosszú kör­mondat fa „multi-“, mint tud­juk, előtagként többszöröst 1e­­lentj. A szóban forgó monda­tok természetesen külön-kfllön centiméterekben Is mérendők lennének. így az írásnak sze­rencsés esetben kijárhatna a* kár az ,„ML“ JMultl-Jong) mi­nősítés Is. Aztán lehetne még „LIT címke, a „literatúra“ szó­ból: az olyan írásoknak Járna kl Jogosan, amelyekben flek­kenként legalább egy könyv­eim vagy író neve előfordul. Szükségesnek látnám továbbá az „N“ (Numerus) rövidítést, azon úlságíről szülemény ese­tében, amelyekben a számok aránya a betűkéhez képest legalább 50 százalék, Illetve annál nagyobb. Hasznos lenne a „H“ jelzés bevezetése Is, an­nak Illusztrálására, hogy a cikk szerzője honoráriumra tart Igényt. Nagyiéból ennyi, ami így hirtelenjében az e­­szembe jutott; természetesen még majd gondolkodni fogok esetleges további kategóriákon. Elvégre Ideje volt már rendet teremteni ebben a zűrzavar­ban, hogy tulajdonképpen azf sem tudtuk, mit teszünk le az asztalra. Majd megtanuljuk szénen értékelni és minősíteni magunkat, s akkor nem lesz semmi probléma. Tessék?... Hogy hol marad­tak olyan dolgok mlqt minő­ség, stílus, színvonal, műfajt tisztaság? Ugvan kérem; kit érdekel az Ilyesmi? (vass) A Matesz októberi műsora 10., szombat Komárom (Komárno) 13., kedd Kassa (Košice) 14., szerda Kassa 15., csütörtök Kassa 16., péntek Rimaszombat (R. Sob ) 17., szombat Fülek ÍFlfakovo) 21., szerda Štúrovo 22., csütörtök Komárom 23., péntek Komárom 24., szombat Komárom 27., kedd Nagymegyer (Calovo) 28., szerda Érsekújvár JN Zámky) 29., csütörtök Komárom 30., péntek Nagykér (Milanovce) Egy szabad ember 1930 Fácia Negra 19.00 Fácia Negra 19 00 Fácia Negra 19 00 Fácia Negra 1900 Fácia .Negra 19 00 A Doktor Úr 19.00 Bgy szabad ember 19 30 Cseresznvéskert 19 30 Egy szabad ember 19 30 A Doktor űr 19 00 Fácia Negra 19.00 Többgyerekes ... 19 30 Többgyere kés ... 19.30 A színház a műsorváltozás Jogát fenntartja!

Next

/
Oldalképek
Tartalom