Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-10-10 / 40. szám
, A szerkesztőbizottsági tagok egy csoportja a szakmai bemutatón Korpás András (balról a második) szívesen adta át szakmai tapasztalat git Í987. október 9. SZABAD FÖLDMŰVES TAPASZTALATCSEREN Tápunk szerkesztőbizottságénak legutóbbi ülését — Mankovický Istvánnak, a ffírt (Rúbaň) Vörös Csillag Efsz elnökének és Korpás András agrármérnöknek, kandidátusnak, lapunk szerkesztőbizottsági tagjának jóvoltából — a töri művelődési házban tartottuk. Az ülés keretében az efsz-elnök rövid tájékoztatót adott az egységes földműves-szövetkezet gazdasági eredményeiről és célkitűzéseiről, amit az alábbiakban ismertetőnk: „A szövetkezet 1972 márciusában a Frtri és a Kürti (Strekov) Efsz-ek társulásával jött létre. Gyakorlatilag két, egyforma gazdasági eredményeket elérő szövetkezet társult a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztése, a beruházások és a terme- Mankovický István lési befektetések hatékonyabb kihasználása érdekében. A társulást követen szövetkezetünkben megkezdtük a szakosítást, amelyet a mai napig főleg a növénytermesztésben meg is valósítottunk. Az állattenyésztésben is igyekeztünk megoldani a szakosítást, itt azonban tudvalevőleg nehezebb ennek a véghezvitele, mivel jelentős beruházásokat igényel. A hízósertéseket már sikerült egy telepre összpontosítani, jelenleg a tehenészeti telep építése van folyamatban, amelynek átadása a jövő év végén esedékes. Szövetkezetünk — amely 4320 hektár mezőgazdasági, ebből 3918 hektár szántóterületen gazdálkodik — fő jövedelemforrása a növénytermesztés. A jelenlegi árpolitika mellett ez a gazdaságosabb főágazat, mivel a befektetett értékek itt térülnek meg hamarabb. Ez a főágazat két ágazatból, mégpedig a szántóföldi növénytermesztésből és a speciáljsnövény-termesztésből tevődik össze. A szántóföldi növénytermesztés keretében a fő cél a gabonaprogram megvalósítása. A termőhelyi adottságok szempontjából járásunkban a hátrányosabbak közé tartozunk, fgy az eredményeink is ehhez mérten alakulnak évről évre. A gabonatermesztés terén általában a járási átlagot érjük el. Természetesen ezt úgy kell értelmezni, hogy már voltunk az elsők között is, de, sajnos, a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt az utolsók között is. így példán) kalászos gabonafélékből két évvel ezelőtt több mint 6, tavaly nem egészen 4, az idén pedig 5,4 tonna volt az átlagos hektárhozam. Foglalkozunk még a napraforgó (az idei terméshozam 2,8 t/ha, a lencse (1,45 t/ha) és az őszi repce termesztésével. Sajnos, a cukorrépa-termesztés sikertelenebb, ezért az utóbbi években csökkentettük termőterületét. A speciálisnövény-termesztég keretében a társuláskor foglalkoztunk a zöldségfélék termesztésével is, ma viszont a szőlő- és gyümölcstermesztés dominál, s 55 hektáron dohányt is termesztünk. Mind területi, mind termelési érték szempontjából a szőlőtermesztés a legjelentősebb. A 23B hektárból 170 a termő. Szőlőtermesztésünk magas szintű, amit az is bizonyít, hogy az utóbbi évek átlagában több mint 13 tonnás hektárhuzamot érünk el. Nem véletlen tehát, hogy az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma szövetkezetünket bízta meg a szőlőtermesztési rendszergazda szerepkörével. Az sem a véletlen müve, hogy az egész országból érkező szőlőtermesztési szakemberek a tanulmányi kirándulások alkalmából a legnagyobb elismerésüket fejezik ki. Mi szívesen fogadunk minden érdeklődőt, akiknek tapasztalatainkat is átadjuk. Szaporítóanyagot is termelünk. Nagyon szép eredményeket érünk el a több mint 100 hektáros gyümölcsösben is. Tavaly például őszibarackból rekordtermés volt, több mint 20 tonnás hektárhozammal, az idén viszont nem termett semmi, ellenben jó terméssel kecsegtet az alma; A dohánytermesztés terén többször voltunk szlovákiai elsők, az utóbbi években azonban némileg visszaestünk. dolgozhatok, beteg vagyok” zon kevesek egyike a hetiért IBetllarj 68 éves Potymok András bácsi, akt egy lassan elfeledett paraszti életvitel őrzőiéként máig érően magán viseli múltjának minden beidegződését. Róla József Attilával Igazán elmondható: „Reggeltől estig lót, fut, robotol ...” Törékeny, kissé görnyedt alakta, vállára vetett korcossal, kezében vasvtllával, amtnt kilép az istálló ajtaján és a kert felé Indul takarmányért — egy élő történelmi jelkép. Hangjában fáradtság érződik, de a szemében parázs Izzik. Mutatja: a lábán ki-ktújuló seb, a kezét alig bírja felemelni, a köszvény is gyötri.a nyakán operációs vágás, a fejét sem tudja hátrafordítani... S mégsem ... Mégsem tudja abbahagyni. — Ha nem dolgozhatok, még betegebb vagyok — nyugtatja magát (vagy Inkább panaszolja?j. Az Istállóban négy darab szarvasmarha kérődzik. Dél van. Eléjük veti a zöldet, kezébe veszi a sajtárt, maga alá húzza a fejöszéket. Amíg tart a fejés, mélyebben beletekinthetek az életébe. — Az első világháború végén „Ha nem születtem, öt gyerek közül az elsőnek. Csupán két esztendeig járhattam iskolába, mert „kivettek a földhöz“. Akkor nem azt nézték, ki milyen művelt, hanem azt, hogy kinek milyen a keze. Két pár ökrünk volt. Az egyikkel én dolgoztam, a másikkal pedig apám. A mezei dolgok mellett fát ts fuvaroztunk az erdőből a falusi zsidó-nak. Nagyot hallásomnak köszönhetően a háború idején csak kilenc hónapig voltam katona. Negyvenhétben tizenöt marha árán vettünk egy cséplőgépet, amellyel egészen 1961-ig — a szövetkezetbe való belépésünkig — csépeltük a gazdálkodók és a magunk gabonáját. Közben 1955-ben az öcsémmel elmentünk a Sumavába fát fuvarozni. Nehéz öt év múlva jöttünk haza, és utána húsz éven át — nyugdíjazásomig —, és ráadásként még nyolc esztendeig, a szövetkezet kocsisa voltam. Immár két éve nem vagyok munkaviszonyban, mert súlyos beteg a feleségem és gondját kell viselnem — mondja szinte mentégetőzve. Egy fejésnyl időre — nyolc Itter tejet adott a Rtska — kitellett András bácsi múltja, s most újra a jelen dolgai felé fordíthatom a szót. — Hányán tartanak még tehenet a faluban? — tudakolom a sejthető valóságot. — En vagyok az utolsó tehe’nes gazda — közit kesernyésen és mindjárt hozzáteszi: — Miután egy gyümölcsfa ága csúnyán felsebezte a lábamat, ami sehogyan sem akar helyrejönni, elhatároztam, hogy túladok az állatokon. Pedig az ötéves, saját nevelésű tehenem naponta (háromszor fejem) 22 —25 liter tejet ad, másfél kilogramm abrakolás mellett. A két hízódisznót is a tehén „tartja el“. A faköpülőben pedig hetente kétszer rázom össze a tejfelt a vajnak. Ezen (tejen, vajon, túrónj élek, no meg szalonnán, tojáson és kenyéren. A pálinkát nem szeretem, de szerintem nem is férhet össze a tejfel... Szóval a két vemhest — csaknem egy esztendeje — az egyik mezőgazdasági üzem részére nevelgetem, szerződéses alapon. A harmadik az én tehenemtől való, s hamarosan abból jó tejelő lesz. — Nincsenek takarmánygondjai? — óvakodok elő a nagyüzemi gazdaságokban gyakran és Indokoltan feltett kérdéssel. — Évente több kaszálót Is bérbe veszek. Van egy kimustrált Skoda traktorom (harminc évvél ezelőtt szereztem meg rá a „hajtásit"f, egy négydobos kaszálógépem, egy lovas forgatóm és egy nagyfelületű alacsony kétkerekű pótkocsim. Ezekkel gyűjtöm össze (többnyire egyszál magamban) a téli időszakra szükséges 10—12 tonnányi szénát. Itthon pedig egy fújógéppel „küldöm jel“ a padlásra. Közben minden második nap, három-négy órát szecskavágással töltök el, s mellesleg végzem az elmaradhatatlan zöldtakarmányozást — sorolja bokros teendőit az „elnyűhetetlen ember“. Az udvaron hatalmas trágyadomb terjeszkedik. — Miért nem hasznosítja az értékes tstállótrágyát? — Már többször felkínáltam megvételre a Gemerská Poloma-i Ejsz-nek, de nem jönnek érte. Pedig jó érett, ötödik esztendeje gyülemlik, és van már belőle vagy 70 tonna. De az almáskertből sincs sok hasznom — váltja át a szót a kertre. — Tavaly hétszáz kiló, első osztályú almát szedtem le a fákról és adtam el a felvásárlóknak, de csak februárban vitték el. Én raktároztam, ősszel 4 korona 60 fillért ígértek kilójáért, de még ebből is levontak 25 százalékot. Hát érdemes ilyesmivel foglalkozni? Jobban járok, ha a termést feletetem az állataimmal — fejezi be kesergőjét az utolsó hetiért (a szó eredeti értelmében j parasztgazda, majd ösztönösen köp egyet a markába, újra megragadja a villa nyelét, és elindul a mező irányába, takarmányért az állatainak.,. K. £. A ágazatra Is szeretnénk nagyobb gondot tordítani, főleg a tudományos ismeretek bevezetésével. Gondolunk itt elsősorban az olyan tehénállomány kialakítására, amelynél elérhető legalább a 4500 literes évi tehenenkénti tejhozam. Az általános (ellenzésnél meg kell említeni, hegy a gazdasági mutatók elérésében a járásban mindig az el* sok között vagyunk. Nálunk a legmagasabb a rentabilitás hatásfoka, amely több éves átlagban 20 százalék felett van. A fenti eredmények eléréséhez szövetkezeti tagságunk munkája is hozzájárult. Szövetkezetünkben nagyon jó a munkához való viszony. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a szövetkezei élén olyan gazdasági vazetögárda áll, melynek szívügye a mezőgazdasági termelés további fellendítése, a CSKP XVII. kongresszusa határozatainak valóra váltása.“ Ezt követően Mankovický István és Korpás ' András készségesen válaszoltak a szerkesztőbizottsági tagok által feltett kérdésekre. A ) szerkesztőbizottság ülése után a szövetkezet szőlészetében szakmai bemutatóra és tapasztalatcserére került sor. Az állattenyésztés szakaszán is Igyekszünk eleget tenni a népgazdasági elvárásoknak. A jövőben erre az A gazdag termésről felvételünk Is tanúskodik (Vass Gyula felvételei)
