Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-10-03 / 39. szám
1987. október 2 SZABAD FÖLDMŰVES 11 KÖZÖS ÖRÖM ES ÖRÖM Felvirradt végre a nagy nap: Rozsnyón (Rožňava) átadásra került a kilenc évig épített új húskombinát. Az átadáson jelen volt: ján PirC, a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság vezető titkára, jozef Hudec mérnök, a Húsipari Tröszt vezérigazgatója, továbbá MVDr. Juraj Hura mérnök, vállalati igazgató, a járási párt- és állami szervek vezető tisztségviselői; az építő- s a technológiát beszerelő vállalatok képviselői, illetve dolgozói. Az ünnepi beszéd és a szalag átvágása után közel félszáz fa húskombinát építésében részt vevő) személyt részesítettek „A járás, illetve a város fejlesztésében szerzett érdemekért“ kitüntetésben. Ezek után a vendégek megtekintették a korszerű üzemet. Tágas, portalanított. tiszta udvar. A főépület labirintusa három részre tagolódik: a sertés- és szarvasmarha-vágóhídra, a daraboló- és sózóüzemre, valamint a termékkészító füstölőre. Látnivaló akad bőven. Az üzem (látszólag) teljes kapacitással működik. A rozsdamentes anyagokból készült gépsorokon — sok hasznos, korszerű segédeszközt működtetve — vágják, kopózzák, kibelezik, tisztára mossák, kampókra akasztják és betolják a hűtőbokszokba a szépre hízott sertéseket, szarvasmarhákat. Arrébb őrölnek, ízesítenek, kevernek; majd a höspépféleségekből szalámit, kolbászt készítenek, amelvet visznek a programozható, automatizált füstölőbe, illetve főzőbe. Néhány perc elteltével már kóstolhatjuk is a kész terméket. „Hát ez igen. ez aztán finom falat“ — nyugtázzák a jelenlévő vendégek, és azzal a jóleső érzéssel vetik le magukról a fehér köpenyt, hogy itt minden csillog-vfllog, a futószalag meg nem áll. a dolgozók örülhetnek a munkájukat megkönnyítő sok szép gépnek. Befejeződött az üzemlátogatás. Az arcokon általában mosoly, sokak zsebében kitüntetés lapul. Süt a nap, mindenki örül, nekem is jó kedvem volna — a tudósítást ezzel he is fejezhetném —, ha nem lenne olvan kíváncsi természetem, s a „kelleténél“ nem nyitom tágabbra a szememet, ha... Am a további magvarázkodás helyett szegődiünk mindjárt a makacs tények nyomába. Miután a vendégek már mind elmentek, én visszalopództam az üzembe, a dolgozók közé. Sejtésem Igazolást nvert. A látvány nemcsak megérint, hanem fel Is sebez. Így aztán nem is tudtam szabadulni tőle, amíg a végére nem jártam. archívum Szemtől szembe találtam magamat a valósággal. Az utamat káromkodó emberek szegélyezik. Dohognak, mert Itt még az új seprő jól seper sem érvényes. Vagyis: a fényes technológia korántsem működőképes. Egy sor berendezés nincsen üzembe helyezve, kipróbálva, átadva. A működéképes(nek vélt) szerkezetek közül is sok már az első órákban felmondta a szolgálatot. A lefolyók, Illetve vízelnyelő csatornák (többnyire rosszul vannak elhelyezve, és kevés Is van belőlük) itt is, otfis eldugulnak. Az elfolyó véres viz pedig az akadozva működő szivattyúk miatt az alagsorban gyülemlik fel. Az üzem szennyvízderítő állomása még különben sem üzemel ... A sertéskopózó berendezés fölé nem szereltek páraelszívót, a lámpákban még nincsenek villanyégők. A mosót sem a célnak megfelelően rendezték be. A végén kiderült, hogy a meglévő berendezéssel a marhabelet nem tudják feldolgozni, tisztára mosni. (Most is a régi vágóhídra viszik a bendőket...) Még sehol semmi, de a falak bélsártól szenynyezettek. ugyanis a levegőnyomással működtetett hulladékátfújató rendszer olykor visszafelé „sül el*. A tehénboncoló állvánvra '3—4 méter magasságban helyezték el) meredek vaslétrán kell felkapaszkodni, ami emiatt rendkívül balesetveszélyes. A vágóhíd Istáliófa — annak ellenére, hogy eevszer már úira építették — sem felel meg a kívánalmaknak: a felgyülemlett trágyát kézzel kell kílapátolni a karámokból. A bendő tartalmát és az egyéb szilárd szerves hulladékanvagokat csővezetékeken keresztül fedetlen konténertartálvokba továbbítják. amelyek alól kifelejtették a kanallzáclót. Különben is a hulladéktárolónak zártnak és hűtöttnek kellene lennie!!! A dolgozóktól és vezetőjüktől azt is megtudom, hogy a mai napon kifejezetten a vendégek kedvéért indították be az üzemet. Egv-egy sertés-. Illetve szarvasmarha-száHítmánvt kisegítő munkaerővel véglggvötörtek a gépsorokon, hngv másnap átadják helyüket a szerelőknek. A rozsnyól mészárosok pedig (legalább néhány napra) visszatértek vénséges, régi üzeműkbe. — Csak azf nem értjük — mondják egyszerre többen is —, hogy mi szükség volt erre a nagy sietségre. Miért nem lehetett várni még néhány napot az átadással — ha már éveket ráhúztak — amíg mindent működőképessé tesznek. — Ráadásul — szólal meg az egyik Húsfeldolgozás Fotó: legidősebb mészáros — még ki is tűntették azokat, akik miatt az egész építkezés elhúzódott, és ilyen körülmények között került átadásra. A mészárosgárda, illetve az üzemrészleg vezetőjétől aztán még sok mindent megtudok: — Az 1978-ban megkezdett építkezést -1981 májusában kellett volna befejezni. De mivel végül is nem a Kassai (Košice) Kohászati Építő vállalat kapta meg a kivitelezés jogát, a szakavatatlan „pót építóvállalatok“ keze alatt olyannyira vontatottan haladtak a munkálatok, hogy e rendkívül fontos létesítményt „lassított beruházássá“ nyilvánították. Közben 3 évig szünetelt az építkezés, majd több építóvállalatot, szövetkezeti kőművesbrigádot és egyéb társadalmi szervezetet is bevontak az építkezésbe. Persze — megfelelő szakértelem híján — egyre nőttek a kiadások. Például a hűtőház belső falait közönséges malterral vakolták ki, majd miután kiderült, hogy speciális saválló anyagot kellett volna használniuk, az egészet leverték és újra ... Végül Is úgy ahogy (az eredeti terveket számtalan helyen módosítva vagy figyelmen kívül hagyva) — 98 millió koronáért elkészültek a hivatalosan Is „közepes minőségűnek“ elismert létesítménnyel. — A technológia beszerelésével, illetve kipróbálásával még nem is végeztek, és máris át kellett adni az üzemet. A Rozsnyói Higiéniai Állomás — a korszerű fertőtlenítőrendszer és a folyamatos vízszolgáltatás hiányában — vonakodott az üzemeltetés engedélyezésétől, s csak ideiglenes jóváhagyását adta... Nagy gondunk a víz. A technológia olyan, hogy itt állandóan csurog a víz a gépsorokon. A húskombinátnak azonban nincs független vízforrása, a városi vezetékre van rákapcsolva, holott köztudott, hogy a város, évek óta krónikus ivóvízhiánnyal küszködik... (Zárójelben jegyezzük meg Mátyus Istvánnak, a városi nemzeti bizottság alelnökének tde vonatkozó nyilatkozatát: „Rozsnyó városának napi vízszükséglete 158 liter másodpercenként. Ezzel szemben csak mintegy 130 liternyi mennyiséget tudunk biztosítani. A közel harminc literes deficithez ezentúl hozzászámíthatjuk az új húskombinát 28 líter/s vízszükségletét is ...) A jövőben — az ígéretek szerint — saját vízforrása lesz a húskombinátnak. — De van itt még valami: a technológia, illetve a kapacitás kérdése. A mindenféle szempontból elavult régi vágóhídon naponta 120—130 sertést, vagy 40—50 tehenet „mészároltunk le“. Az új létesítmény kapacitása 500—700 sertés, (mert két gépsor létezik) és 100—150 darab szarvasmarha. Ha gazdaságosan akarjuk kihasználni a kétségkívül modern berendezést (amihez legalább tizenöt tagú hentesgárda szükséges, hogy gördülékenyen működtethessük, de jelenleg csak hét mészárosunk van), akkor egy nap alatt kényelmesen likvidál juk a járás mezőgazdasági üzemelnek vágósertés-kínáiatát. (A másik gépsor közben kihasználatlanul fog állni!) Erre az igyekezetünkre már csak a dolgozók megnövelt teljesitménynormája miatt is szükség lesz, különben lecsökken a fizetésük!... S most következik a nagy dilemma: ha egy nap alatt levágjuk (mert levágjuk!) a heti sertéskínálatot, a második nap pedig a szarvasmarhákkal is végzünk, akkor mit fognnk csinálni a hét további három munkananián? Osszuk el a felvásárolt állatokat, illetve a munkát öt napra 20—25 százalékos gépkihasználás mellett? Vagyis „sok a fóka és kevés a hal“ — fejezi be a gondok számbavételét MVDr. Kecskeméti István. Kilátástalan volna most elindulni az értelmezések rengetegében. Nem kívánom kritika tárgyává tenni az építkezésnek, a létesítmény átadásának, a jutalmaz^srendszernek, az Ivóvízszükségletnek,' a túlméretezett kapacitásnak eme különösen fura megnyilvánulásait. A vágóhídon dolgozó, gondolkodó emberek a gondokon és a felelősségen való osztoszkodást kérik számon, (ogosan. Egyre kevésbé fogadják el: nincs illetékes, aki felelős azért, hogy ez a helyzet létrejött, s a következményeket pedig nekik, az Itt dolgozóknak kell viselniük?!... A napjainkban, oly sokat hangoztatott felelősségteljes helyzetfeltárás szellemében, a társadalom által is elvártaknak megfelelően tártam fel az esetet, a gondokat nevükön nevezve. Meggyőződésem, hogy a problémák előidézőinek, a hibák elkövetőinek többes számú, első személyü Igeraggal való megjelölése nem lehet megoldás, Hogyan beszélhetünk így felelősségtudatról? Korcsmáros László Rákényszerültek a mezőgépek gyártására Sorközművelő kultivátorok és talajiazítók Az utóbbi években egyre több probléma merült fel a mezőgazdasági gépek gyártásával kapcsolatban. Erre a hiányosságra számos párt- és egyéb fórumon matattak rá. Közülük csak néhányat emelnék ki. A CSKP Központi Bizottságának (elentése a XVI. pártkongresszus határozatainak végrehajtásáról című dokumentum többek között ezt is tartalmazta: „Továbbra is hiányosságok vannak a mezőgazdaságnak szállított termelőeszközök minőségében és komplex jellegében.“ Ľubomír Strougal, e CSKP KB Elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök az efsz-ek X. országos kongreszszusán elhangzott föbeszámolójában többek között megjegyezte: „... a gépek és pótalkatrészek gyártásában továbbra is részt vesz a mezőgazdasági reszort gépipari kapacitása, beleértve a mezőgazdasági nagyüzemek melléküzemági termelését is.“ Az efsz-ek X. országos kongresszusának határozata többek között leszögezi: „... elvárjuk a leszállított gépek és paramétereiknek javítását, valamint energiaigényességük csökkentését." Végül még egy kis Idézet A CSSZSZK gazdasági és szociális fejlesztésének fő irányai az 1986—1990-es évekre és kilátások a 2000-lg terjedő időszakra című dokumentumból: „A szállítóágazatokban gondoskodni kell a mezőgazdaságnak szállított termelőeszközök műszaki paramétereinek és minőségi mutatóinak további javításáról.“ Már ebből a néhány idézetből is következtethetünk arra, hogy a mezőgazdasági gépek és pótalkatrészeik gyártásában nincs minden rendben. A mezőgazdasági reszort a szó szoros értelmében rákényszerült a mezőgépek gyártására, főleg a melléküzemági termelésben és a termelési rendszergazdákon keresztül. Örvendetes, hogy a mrzőgazdaságl gépek gyártását az utóbbi években a gép- és traktorállomások is szorgalmazzák. Az Agrokomplex ’87 országos mezőgazdasági kiállításon számos olyan mezőgazdasági gépet mutattak be, amelyeket az egységes földműves-szövetkezetekben, a gép- és traktorállomásokon, valamint az állami gazdaságokban gyártottak. Közülük adunk most egy kis ízelítőt. Molnár Vilmos gépesítővei, a vágseilyei (Šéfa) Barátság Efsz 4-es számú központjának, az Iparszerű Kukoricatermelési Rendszer képviselőjével a közelmúltban arról beszélgettünk, hogy az utóbbi években milyen új gépeket fejlesztettek ki. — Figyelmünket elsősorban azoknak a gépeknek a kifejlesztésére és gyártására fordítottuk, amelyek hiányoztak 'az IKR gépsorából — mondotta a gépesítő. — Főleg a sorközművelő kultivátorokról van szó. A múlt évi kiállításon már bemutattuk a hat- és nyolcsoros sorközművelő kultivátorok mintapéldányait, amelyek iránt rendkívül nagy érdeklődés mutatkozott. A gyártással kapcsolatban célunk az volt, hogy május végéig, tehát a kukorica sorközi művelésének kezdetéig a hatsoros kultivátorból harminc darabot legyártsunk. Most van folyamatban a nyolcsoros kultivátor gyártása. Az idei év végéig a legyártott sorközművelő kultivátorok számát szeretnénk százra növelni. Az érdeklődés továbbra is nagy. Csak példaként említem, hogy az ön látogatását megelőzően is volt itt egy megrendelő a Špacincei (Trnava! járás) Közös Mezőgazdasági Vállalatból. • Az idei kiállításon a látogatók megismerkedhettek a tizenkét soros sorközművelő kultivátorral és a talajlazítóval. — Igen. Az idei kiállításon a 12 soros kultivátor mintapéldánya szerepelt. A talajlazítóról annyit, hogy csökkentett energia-felhasználással működik, ami főleg a kedvező késkialakításnak és -felfüggesztésnek köszönhető. Jő! beleillik a technológiai gépsorba, s kifejlesztésével és gyártásával sikerült mérsékelnünk a behozatalt. A műit évben tíz, az idén előreláthatólag tizenöt darabot gyártunk. Itt szeretném 'megjegyezni, hogy a tala'jlazítókat csakis megrendelésre gyártjuk. • Gondolom nem volt könnyű feladat az említett gépek, továbbá a nehéz és könnyű tárcsák kifejlesztése és legyártása. Ennek során milyen vállalatokkal, üzemekkel működtek együtt? *-■ Többek között a púchovi Május 1-je Gumigyárral, a plzeni Skoda Művekkel, a Dubnica nad Váhom-i Nehézgépipari Üzemmel, az Agrozet bratislavai kereskedelmi konszernvállatával, a TFineci Vasművel és a Rovinkai Mezőgazdasági Gépészeti Kutatóintézettel. Az említett gépeket kizárólag hazai nyersanyagokból gyártjuk. • Hogyan tovább? * — Ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy a jövőben lesznek még új gépeink, főleg a kukorica- és napraforgó-termesztés szakaszán, amit remélhetőleg piackutatásunk is elősegít majd. ,, Befejezésül néhány gondolat erejéig az egyes gépek néhány műszak! adatáról. A PK 1—0B3-as típusú hatsoros sorközművelő kultivátor munkaszélessége 4,6 m, tömege 790 kp, óránkénti teljesítménye 2.7 hektár. A PK 1—064-es típusú nyolcsoros knltivátor munkaszélessége 6,2 m, tömege 940 kp, óránkénti teljesítménye 3,6 hektár. A PK 1—065-ös típusú tizenkét soros koltivátor óránkénti teljesítménye 5,3 hektár Mindhárom sorközmOvelő kultivátor a 770 mm-es sortávolságig használható. A PB 1—054-es típusú közepesen mély talaflazftó munkaszélessége 5075 mm. munkamélysége 500 mm, a talajlazító kések száma három, öt, hét és kilenc lehet, tömege 1740 kp. óránkénti teljesítménye 1,8—3,5 hektár, ŠT—180-as vagy К—700-as traktorral üzemeltethető. A PK 1—063 as típusú hatsoros sorközművelő kultivátor óránkénti teljesítménye 2,7 hektár A jellegzetes késkialakitású és -felfüggesztésű, PB 1—054-es típusú talajlazító óránkénti teljesítménye 1,8—3,5 hektár (A szerző felvételei) Вага László
