Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-10-03 / 39. szám

1987. október 2. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Vitältnmt&yíí Balogh Lászlóval, a szímöi (Zemné) Haladás Egységes Földműves-szövetkezet elnökével Szeptember ötödikén én is részt vettem Szímön a dolgozók azon nagy­gyűlésén, amelyet a falusi pártalap­­szervezet megalakításának 60. évfor­dulója, a csehszlovák—szovjet barát­ság, a békeünnepély és a nemzetkö­zi szövetkezeti nap alkalmából ren­deztek. A nagygyűlés előtti percek­ben Balogh Lászlónak, a 4831 hektár mezőgazdasági, ebből 4331 hektár szántóterületen gazdálkodó szövetke­zet elnökének néhány kérdést tettem fel. • Elnök elvtárs, hogyan értékeli a kalászos gabonafélék termesztésé­ben elért eredményeket? — Az idén az őszi búzát összesen 1211 hektár területen termesztettük, de a totális vízkárok következtében a termést csak 1087 hektár terület­ről tudtuk betakarítani. A tavaszi ár­pát 217 hektár területen termesztet­tük. Búzából a tervezett 5,6 tonná­val szemben 5,8, árpából pedig a ter­vezett 5,5 tonnával szemben csak 4,9, összességében a tervezett .5,58 ton­nával szemben 5,85 tonnás átlagos hektáronkénti terméshozamot értünk el. A tervezett termelést a vízkárok következtében csak 96 százalékra tel­jesítettük, a lemaradás 547 tonna volt. Egy kombájnra átlagosan hatvan hektár gabonaféle betakarítása jutott. Az Idei betakarítás során a Kromé­­rm Efsz-ből és a Pferovi Mezőgazda­­sági Középiskolából tizenkét vendég­­kombájnos segédkezett, ők gondos­kodtak a kicsépelt szemtermés el­szállításáról, s Hesston típusú nagy­bálázóval a szalmabetakarítást Is meggyorsították. Mivel a vendégkom­­bájnosok munkájával nagyon elége­dettek voltunk, ezt a kooperációs együttműködést a jövőben is szeret­nénk folytatni. Búzából a harminc hektár területen termesztett Selesta (6,6 t/ha), az 59 hektáron termesztett Zdar (6,5 t/ha), a 197 hektáron ter­mesztett Iris (6,3 t/ha) és a 402 hek­tár területen termesztett Viginta faj­ta (6,1 t/ha) adta a legnagyobb ter­méshozamot. Az idén is ezekre a faj­tákra alapozunk. A tavaszi árpából a Bonus, a Rubin és az Orbit fajtákat részesítettük előnyben. • Kik voltak az aratási szocialista verseny győztesei? — Az E 516-os kombájnok eseté­ben a Balogh Béla és Jóba Ferenc pá­ros 870,3, az Erdei Tibor és Illés Ti­bor pár-s 818,1, az E 514-es arató­­-cséplő gépek esetében a Czuczor Sán­dor és Kutrucz Károly páros 542,5, a Hajdú István és Takács József páros 488,9, az E 512-es kombájnok esetében a Gáspár József és Bak Gyula páros 228,2, a Sebestyén Lajos és Tóth La­jos páros pedig 221,7 tonna gabonát aratott le'és csépelt ki. Az első he­lyen végzett párosok ötszáz-ötszáz, a második helyen végzettek pedig há­romszáz-háromszáz korona célpré­miumban részesültek. А К 445-ös szal­maprések versenyéből Halász Lajos (130 ha), а К 441-es típusokéból pe­dig Martin Farkaš (136 ha) került ki győztesen, akik hatszáz-hatszáz ko­rona célprémiumban részesültek. Az egyéb szalmabetakarítók közül még kiemelném Sajtos Ernőt, aki tizenkét kazalt rakott meg és szintén hatszáz korona célprémiumban részesült. • Milyenek a kilátások a szeraes­­kukorica-termelésben? — Egyelőre ezt nehéz megjósolni, mert május végéig a tervezett 1020 hektárral szemben csak 860 hektár területen tudtuk elvégezni a vetést. Egyébként május végével szövetkeze­tünkben 637 hektár vizes vagy fel­ázott terület volt. A korai fajtákat az idén 160 hektáron termesztjük. • Mi a helyzet az állattenyésztési ágazatban? — Az egész évre tervezett 3801 li­teres tejelékenységből augusztus vé­gével 2794 litert értünk el, ami azt jelenti, hogy a tervfeladat teljesítése érdekében az év hátralevő részében naponta 8,25 liter tejet kell kifejnünk egy tehén átlagában. Szeptember ele­jén 11,25 literes volt a napi egyeden­kénti fejési átlagunk. A szarvasmar­ha-hizlalásban a múlt év azonos idő­szakához viszonyítva jobb, a sertés­hizlalásban ugyanakkor gyengébb eredményeket értünk el. Ez utóbbi a rendkívül erős fagyok számlájára ír­ható. Ugyancsak javulás állt be a bor­­júelhuliés szakaszán. Egy liter tej elő­állításához 0,22, egy kiló súlygyara­podás eléréséhez a hízómarháknál 1,47, a hízósertéseknél pedig 3,65 ki­ló abraktakarmányt használtunk fel. • Hogyan teljesítették az állati ter­mékek értékesítési időtervét? — Augusztus végével a marhahús­értékesítés időtervét nyolc, a sertés­hús esetében három tonnával, a tej esetében pedig 204 ezer literrel tel­jesítettük túl. Sajnos, a múlt év azo­nos Időszakához viszonyítva egy kis­sé leromlott a tej minősége. Míg a múlt év azonos Időszakában a tej 95 százalékát értékesítettük első minő­ségi osztályban, addig az idén az ér­tékesített tej 83 százaléka nyert be­sorolást az első minőségi osztályba. Bízunk abban, hogy az elegendő mennyiségű és kellő minőségű takar­mányalap megteremtésével az idei áruértékesítési kötelezettségeinknek eleget tudunk tenni. A beszélgetést köszöni: BARA LÁSZLÓ Hatékonyan, rugalmasan Szeptember 14—15-én megtartotta közös ülését a Szövetkezeti Földmű­vesek Szövetsége Központi, Csehor­szági és Szlovákiai Bizottsága, az SZFSZ járási bizottságai elnökeinek részvételével kibővítve. Az ülésen többek között részt vett František Pit­­ra, a CSKP Központi Bizottságának titkára, valamint Ignác Janák, az SZLKP KB titkára. Az együttes ülés fő napirendi pont­ja a mezőgazdasági szövetkezeti tör­vény tervezetének megvitatása volt. A résztvevők továbbá hozzászóltak az SZFSZ politikai-szervező munkájának színvonalához, illetve kifejtették vé­leményüket a jobbítással kapcsolato­san. A főbeszámolőt BFetislav Vaŕeč­­ka, az SZFSZ KB alelnöke terjesztette elő. A vitában František Pitra elvtárs is felszólalt. A mezőgazdasági szövet­kezeti törvénytervezettel összefüggés­ben jellemezte azt a légkört, amilyen­ben az elkövetkező hetekben a vitá­nak zajlania kellene, s azt is, mily körülmények között fog a gyakorlati életben realizálódni. Elsősorban ar­ra lesz szükség, hogy a társadalmi érdekeket egybehangoljuk az egyéni érdekekkel. Vitafelszólnlásának további részé­ben Pitra elvtárs kiemelte, hogy a me­zőgazdasági-élelmiszeripari komple­xum folyamatos és harmonikus tevé­kenysége egyik fő tényezője a nép­gazdaság és a hazai piac stabilizá­lásának. Efsz-eink és állami gazda­ságaink — hangsúlyozta — ma már nem csupán a földek és istállók, ha­nem modern laboratóriumok, számító­­központok, különböző egységek, ame­lyek a modern mezőgazdasági gépek gyártására, valamint a biotechnológia fejlesztésére szolgálnak. Tudjuk, a mezőgazdasági termelés vonatkozásában is igényes feladatok megoldása vár ránk, mondotta Pitra elvtárs. Járhatóvá kell tennünk azt az utat, amelyet a CSKP 'XVII. kong­resszusa jelölt meg a mezőgazdaság számára. A tartalmas vitában többen rámu­tattak, tulajdonképpen mik a fékezői jelenlegi mezőgazdasági termelésünk fejlesztésének, s egyben arra is, ho­gyan lehetne a termelést hatékonyab­bá tenni, milyen összefüggésben len­ne mód az előrelépést szolgáló tet­tekre. Ezenkívül sok szó esett az új törvénytervezetről, valamint az SZFSZ szerepéről és küldetéséről az egyes egységes földműves-szövetkezetek vo­natkozásában. Az ülés második napján a vitát Cy­ril Moravčík, az SZFSZ Szlovákiai Bi­zottságának elnöke vezette. Zárszavában Pavel Jonáš, az SZFSZ Központi Bizottságának elnöke hang­súlyozta, hogy a mezőgazdasági szö­vetkezeti törvépy tervezete nem vég­leges, azt a szövetkezeti dolgozók hozzászólásai alapján módosítani lóg­ják. Hozzáfűzte azt is, hogy a vi­tában szükség van az áj módszerek és lehetőségek feltárására, valamint azok rugalmas gyakorlati alkalmazá­sára. (Sb) Itt az ősz, mezőgazdasági üze­meinkben a növénytermesztési tennivalók újabb Jelentős szaka­sza. Az aratás véget ért, ám a beta­karítási láz tovább folytatódik, hi­szen az őszi termés biztonságba he­lyezése úgyszintén Igényes feladatot jelent a növénytermesztők számára. A Nagykürtösi (Vefký Krtíš) járás ’egnagyobb területen gazdálkodó egy­séges földműves-szövetkezete, a záva­­dai Haladás Efsz határában is szor­gos munka folyik. A talajt forgató, a földet vetéshez előkészítő erőgépek minden társközség határában dolgoz­nak. Ugyanúgy a takarmánybetakarf­­tók is, akik a szálastakarmányok be­gyűjtése után most a silőkukorica­­-parcellákon szorgoskodnak. A Brusníkl rétek elnevezésű dűlő­ben dolgozó silókombájnokat a szö­vetkezet agronómusával, Dana Caba­­nová mérnökkel kerestük fel, aki út­közben elmondta, hogy gondosan elő­készített terv alapján láttak hozzá a takarmánybetakarítés őszi szakaszá­hoz. Négyszáz hektárról kell betaka­rítani a silókukoricát, mely az idén gazdag termést ígér. A Dea fajtát ve­tették valamennyi parcellán. D. Cabanová, D. Racka és P. Krnák elégedett a terméssel TELNEK A TÁROLÓK — Hat teherautó szállítja a szecs­kázott kukoricát az alsősztregoval (Dolná Strehová) állattenyésztési te­lepre, ahol már a második hatalmas betontárolőt telítjük — mutat a tá­volodó teherautóra. — Azért biztosí­tottunk több járművet a szállításhoz, hogy a sllókombájnok zavartalanul dolgozhassanak, ne kelljen egy eset­leges járműkésés miatt tétlenül vesz­tegelniük. A gépkocsivezetők Ján Mo­­ravőík, Marian Holek, Ján Klátik és a többiek jő kollektívát alkotnak a kombájnosokkal, közös érdekük a jő teljesítmény elérése. A szövetkezetben tett rlportutunk során meggyőződhettünk arról, hogy a závada! szövetkezetben jól szerve­zett munkával végzik a takarmány­­szükséglet biztosítását. A dombhajlat alján lévő silókuko­rica irányából gépzúgást hallani, ám a gépek szinte elvesznek a tábla túlsó oldalán az ugyancsak magasra nőtt növény mögött. A tábla szélén Du­šan Raöko, a betakarító gépsor Irá­nyítója fogad. Jó hangulatban, ami érthető Is, hiszen a szecskázott anya­got szállító teherautók gyors egymás­utánban indulnak a parcelláról, gyor­san telik meg speciális rakterfiletük. — Az összes silókukoricánk közül ez a parcella ígéri a legjobb termést — mondja, látva, hogy a magasra nőtt kukoricát csodáljuk. — Pedig csak az őszi árpa betakarítása után került itt a mag a földbe és öntöz­ve sem volt. Ez a terület azonban gazdag víztartalmú, korábban rét volt itt, csak az alagcsövezés után került felszántásra, jó termést takarítunk be innen, ezen a 47 hektáros parcellán — az eddigi eredmények alapján 48 tonna körüli átlagos hektárhozam­ban reménykedünk. Dolgoznak Is a sllókombájnok. Pavel Vida és Jaro­slav Petráš csak lassúbb tempóban tud haladni, hogy a gép győzze ap­rítani a magasra nőtt kukoricát. Reg­gel hét órától este hétig dolgoznak. Amíg beszélgetünk, újabb teherau­tó sorol a kombájn mellé, az előbbi gazdag terhével billegve a parcellán kitaposott „úton“ megindul a szom­széd községben lévő silőtárolő felé. A tehergépkocsik gyorsan telnek (A szerző felvételei) Bojtos János Példás állatgondozó Alaksa Vincével, a Kőkeszi (Kamen­né Kosihyl Efsz állatgondozójával egy nyári nap délelőttjén beszélget­tem, szépen berendezett családi há­zában. — Szegény falust szülők gyermeke­ként nagyon fiatalon belekóstoltam a nehéz mezőgazdasági munkába. Ami­kor megnősültem, bizony szegénye­sen kezdtük az életet a feleségemmel, lakásunk nem lévén, egykori cseléd­lakásban laktunk. Mivel nehéz volt a megélhetés, hamarosan hátat fordítot­tam a mezőgazdaságnak. Közel 20 évig a járási útkarbantartó vállalat­nál dolgoztam. Amíg a szomszéd köz­ségben, Sírokon (širákov) üzemelt a kőbánya, lömester voltam ott. Néhány évig ezt a mesterséget folytattam az ipolynyéki (Vinica) kőbányában is. Jó másfél évtizede döntöttem úgy, hogy hazajövök a szövetkezetbe dol­gozni. Kezdettől fogva állatgondozó­ként dolgoztam a tehenészetben. Je­lenleg 50 darab tehén gondozását lá­tom el. Korábban a feleségem is ve­lem dolgozott az istállóban fejőnő­ként. Nekünk, etetőknek, hajnali három órakor kezdődik a reggeli műszak és áltglában fél nyolckor fejeződik be. Délután háromkor már újra az istál­lóban vagyunk és estig szinte megál­lás nélkül tart a munka. Öreg, korsze­rűtlen istállóban dolgozunk, ahol sem­mi sincs gépesítve. Mindent villával és lapáttal kell csinálni. Ráadásul a vasár- és ünnepnap sem szabad. Itt az év minden egyes napján helyt kell állni. Aki nem szereti Igazán az ál­latokat, nem is bírja ki itt sokáig. Persze, nem elég csak szeretni az ál­latokat, több kell ehhez. A munkát iS szeretni kell. Egyedül a jól végzett munka eredményei adnak erőt az em­bernek olyan munka elvégzéséhez is, amely mások szemében lealacsonyl­­tónak tűnik. — Egyesek úgy vélik, ehhez a munkához csak erő kell, semmi más. Pedig ez tévedés — vetem közbe. — De még mennyire, hogy az — kap a szón vendéglátóm. — Nem elég az állatokat csak megetetni és tisz­tán tartani. Ez valóban nem kíván különösebb szakértelmet, A tejterme­lés, a borjúelválasztás eredményeit az állatgondozó, igenis, nagymértékben befolyásolhatja, de nem mindegy, mi­lyen irányban. Figyelemmel kell kí­sérni az állatok egészségi állapotát, laktációfát, ivarzását. Es az sem mind­egy, hogy az állatgondozó miként ké­szíti elő a takarmányt az állatoknak. Ezek előfeltételei a jó eredmények el­érésének. Alaksa Vince szavat mögött tettek rejlenek. Például 100 tehénre számít­va 103 borjúelválasztást ért el. A kol­lektívában, amelyben dolgozik, tavaly a terv 385 ezer liter tej előállítását irányozta elő. A valóságban 456 ezer litert termeltek ki. Alaksa Vince kom­munistához Illő felelősséggel végzi munkáját. Tartósan jó munkaeredmé­nyeiért 1985-ben megkapta „A szocia­lista verseny győztese“ állami kitün­tetést. Ebben az évben pedig az a meg­tiszteltetés érte, hogy nevét bejegyez­ték a járási pártbizottság emlékköny­vébe és fényképe a járás legjobb dol­gozóinak galériájában látható. — Elégedett embernek érzi magát? — Nem véletlenül említettem beszél­getésünk elején, hogy feleségemmel szegényesen kezdtük az életet. Nem szégyelltük, hogy szegények voltunk, bár voltak, akik emiatt lenéztek ben­nünket. Tudja, nem volt rangunk, nem voltunk rangos család. Becsületesen dolgozni, tisztességesen élni és gyer­mekeinket ts erre nevelni — mi ezt tartottuk rangnak és örülök, hogy ezt maradéktalanul sikerült elérnünk. Többre nem is vágytunk. Alaksa Vince szavaihoz hadd te­gyem még hozzá, hogy méltán lehet büszke gyermekeire. Vince fia fiatal kora ellenére kiváló kórházi szakor­vos, Ági lánya pedig szakelőadóként dolgozik. Bodzsár Gyula „Győztesen" aratott Valaha a falvakban nagy becsben tartott emberek voltak a jó kaszá­sok. Azt mondják, még párválasztást illetően is szerepet játszott, hogyan bánik a kaszával a legény. Ma már más idők járnak. Aratás idején óriásgépek vágják az árpát, ro­zsot, búzát. Igaz, maga az aratás nem kisebb esemény, mint régen volt, és bizony vannak olyan posztok, amelye­ken megfelelni ma sem lehet kevés­bé fárasztó, mint annak idején egész nap húzni a kaszát. Például a kombájn nyergében ülve végigcsinálni egy aratási Idényt, igen­csak emberprőbáló munka. És külö­nösen nehéz volt az idén, amikor nemcsak a pelyva, de a rekkenő hő­ség is próbára tette a kombájnosokat. — A pelyvával nincs baj — mond­ja Drága Gyula, a bodolódl (Budolov) Az efsz-ek VII. kongresszusa Efsz kombájnosa. — Az csak az első két nap csípi az embert. Utána meg lehet szokni. Én legalábbis Így vagyok vele. Sőt, az ingemet nem Is állom magamon, félpucéran aratok. De a hőség most tényleg kínzott bennünket. Az én E 516-os kombájnomban nem működött a hűtőrendszer, úgyhogy olyan meleg volt a földeken, mint a bányában. Drága Gyula egyébként ezermester, mindenhez ért, gépeket javít, erőgé­peket vezet, szóval otthonos a szak­mában. A beszélgetésre az adott ürü­gyet, hogy az erre az évre meghir­detett aratási szocialista verseny E 516-os kategóriájában első helyezést ért el a Kassa-vidéki (Košice-vidiek) járásban. — Nem vagyok mostani kombájnos, néhány év már mögöttem van. Az Idén a közepesnél valamivel jobbnak láttam a búzát. Nagyjából a hozam Is így alakult nálunk a közepes­nél valamivel jobban. Mindezt akkor mondta el a kate­góriagyőztes, miután a Šemši Kultúr­palota nagytermében átvette az okle­velet és az azzal járó pénzjutalmat. Nem beszéltünk nagy dolgokról, in­kább apróságokról. Végül is aprósá­gokból tevődik össze a munka. Lát­tam rajta, nem tartja szerencsésnek beszélni a munkáról. Azt vallja, ő Inkább végzi a munkát... (illés)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom