Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-10-03 / 39. szám
f .SZABAD FÖLDMŰVÉ?. A hagyományápolás szép példája / A szalagátvágás ünnepélyes pillanata (Krascsenics Géza felvétele) 1987. október 2. Forma tartalom nélkül (?!) Meg kell szüntetni a formalizmust a szervezeti munkában, oda kell hatni, hogy emelkedjék a SZISZ presztízse, olvasom g sajtóhan több helyütt ifjúsági szervezetünk szlovákiai kongresszusát követően. A nagyszabású tanácskozás dokumentumai és a küldöttek nyilatkozatai egyaránt kíváncsivá tettek. Valóban súlyos hibákkal kell szembenéznünk az ifjúság háza táján, csökkent volna az ifjúsági szervezet presztízse? S ha igen, miben nyilvánul ez meg a gyakorlatban? Ilyen, s ehhez hasonló kérdések által inspirálva kerestem fel az aránylag kis lélekszámú község Alsóbodok (D. Obdokovce) SZISZ-szervezetét. A múlt haladó hagyományainak megmentése és közklnccsé tétele szocialista társadalmunk 'egyik fontos feiadata. E nemes feladat teljesítésére társadalmunk komoly figyelmet és számos esetben tetemes anyagi eszközöket Is fordít. Ezt a Dunaszerdahelyi (Dim. Streda) járásban is számos példával igazolhatjuk. Munkásmozgalmi forradalmi emlékszobák, a csallóközi népi építészet megmentett remekeiből kiállított tájházak és egyéb felújított létesítmények minden szónál ékesebben bizonyítják múltat őrző és becsülő Igyekezetünk eredményességét. A járás több mint húsz emlékszobájában és tájházában összegyűjtött dokumentumok, korhű berendezések hiteles képet adnak elődeink forradalmi helytállásáról, az itt élő ember mindennapi életéről. A népi építészet, a forradalmi emlékszobák és a mezőgazdaságban, valamint a valamikori paraszti háztartásban használatos eszközök gyűjteménye mellett régen dédelgetett tervünk volt egy technikai műemlék megmentése, felújítása is. Csallóközi viszonylatban ilyen jellegű műemlékek közé sorolhatjuk elsősorban a Nagy- és a Kis-Dunán, valamint a tökésl Duna-ágon működő különböző típusú vízimalmokat, járásunk területén Igen közkedveltek voltak a vízimalmok, amit az is bizonyít, hogy a XIX. század második felében még több mint száz működött. S mivel huszonegy községben tartottak nyilván vízimalmot, ebből eredően nyilvánvaló, hogy számos településen több malom Is üzemelt. Vajkán (Vojka nad Dunajom) pl. 15, Bodaknn (Budíky 1 14 és Somorján (Samorin) 13 vízimalomban őröltek. De volt vízimalom oly településeken Is. amelyek ma már meglehetősen messze esnek a folyótól, mint pl. Nagymegyeren (Calovo), Balnnyban (Balon), Dercsikán fjurová). Kisudvarnokon (M. Dvorníky), Hódosban (Vydrany) és Kislúcson (Lúč) Is. A szakirodalom szerint a vízimalmok eredete a római korba nyúlik vissza; hazánkban q XII. század óta ismertek. Szerkezetűket a víz sodrásának erősségéhez igazították: a Dunán és a Kis Dunán alul. a gyorsabb folyású hegyi patakokon felülqsapó vízimalmokat építettek. A malom épület állhatott cölöpökhöz rögzítve a vízben, úszhatott a vízen — ez az úgynevezett hajómalom —, illetve állhatott a parton. Járásunkban mindhárom fajta ismeretes és használatos volt. Úszó malmok főleg a Nagy- Dunán Bodakon, Vajkán, Gabéíkovón, Szapon (Palkovičovo) és Medvén (Medveďov) működtek. Legelterjedtebbek a cölöpökre rögzített, fából épült malomépületek voltak. Sajnos ma már ezekből a malmokból egyetlenegy sincs a járásban, csupán néhány, cölöpmaradvány hirdeti Pozsenyeperjesnn (jahodná) e malmok valamikori fénykorát. Az aíulcsapó parton álló vízimalom elég ritka volt járásunkban, de szerencsére ebből a típusból sikerült egyet Dunatőkésen (Dun. Klátov) megmenteni. E malom utolsó tulajdonosa Cséfalvay Mihály volt. jelenlegi alakját 1920-ban történt átépítésekor nyerte. Ebben a malomban — a tulajdonos visszaemlékezése alapján — a negyvenes években őröltek utoljára. A Csallóközi Múzeum szakemberei már régen felfigyeltek a dunatőkési Cséfalvay-malomra, amelynek téglaépülete aránylag épségben megmaradt. Az új híd felépítésével viszont a vizet elvezették a malomkeréktől, amely az évek során teljesen tönkrement, csupán a vasvázak álltak árván félig az iszapba süllyedve. A legelső lépés a malomépület műemlékké, a közvetlen környezetének pedig védett területté nyilvánítása volt, majd megindult az épület külső rendbetétele és a hatalmas malomkerék felújítása. A munkálatokat — a műemlékvédelmi előírások betartáséval — a Pozsonyeperjesl Helyi Nemzeti Bizottság helyi gazdálkodási üzeme végezte. & mindjárt hozzá is kell tenni, hogy derekas munkát végeztek. Ezzel egytdőben megkezdődött valamikori helyén a vízmeder kiásása és az 1200 milliméteres acélcső — mely egyúttal hidként^is szolgál — lehelyezése. Ezt követően a zsilip ráhegesztésének nem könnyű, szakmailag igényes feladatát kellett megoldani. A malom belső szerkezetének felújítását a szomszédos tomásfkovol cölöpös vízimalom volt tulajdonosa, Maticza Jánus, kiváló molnár irányítása aiatt végezték. E téren is csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk munkájukról, hiszen ügyes kezük és csodálatos szakértelmük folytán minden olyan, mint negyvenegynéhány évvel ezelőtt. A dunatőkési vízimalom újjáépítéséhez és üzembehelyezéséhez szüksé ges nem kis anyagi fedezetet a járási nemzeti bizottság biztosította. A megvásárláshoz szükséges pénzt is a járási nemzeti bizottság bocsátotta a Csallóközi Múzeum rendelkezésére. Ez év augusztusára — a sok sok szervezőmunka nyomán — tökéletesen elkészült a malom belső berendezése, és befejeződtek a környezetrendezési munkák. A helyükre kerültek a Dunaszerdahely és Pozsonyeperjes közötti országút mentén a propagandatáblák is, s így sor kerülhetett 1987. augusztus 21-én a tőkési malom ünnepélyes átadására. Az átadás fölötti védnökséget a két helyt mezőgazdasági nagyüzem; a Pozsonyeperjesl Haladás Egységes Földműves-szövetkezet és a dunatőkési Csehszlovák—Szovjet Barátság Állami Gazdaság vállalta. Az átadást jelképező szalagot Morvay Károly, a járási pártbizottság ideológiai titkára vágta át. A működő tőkési vízimalmot az érdeklődők minden szombaton megtekinthetik, reggel kilenctől délután három óráig. Egyéb napokon az igényeknek megfelelően tart nyitva. Az előre bejelentett látogatók számára minden esetben biztosítjuk a malom megtekintését, üzemeltetését. A felvezető tisztséget Fekete László dunatőkési lakos látja el. Reméljük, hogy a Dunaszerdahelyi járás területén valamikor működő több mint száz vízimalom utolsó megmentett hírnökét fiatalok és Idősebbek egyaránt megtekintik majd a jövőben. Hiszen csaknem hat méter átmérőjű és több mint két méter széles hatalmas malomkerék, s szakszerűen felújított és ízlésesen fonott kerítéssel körülkerített épület már önmagában is szép látvány. És amikor a zsilip kinyitásakor a lezúduló víztömeg forgásba hozza az egész — áttételektől felgyorsított — gépezetet, a kerekeken feszülő szíjakat, az már egyenesen lenyűgöző látvány, felejthetetlen élmény mindenki számára. Ezért hisszük, hogy mind a hazaiak, mind az idelátogató turisták szívesen megtekintik majd a tavirózsák százaival övezett. Igazán vadregényes környezetben tévő vízimalmot. — Alapszervezetünk 49 tagot számlál — kezdi tájékoztatóját Ica, aki mint elnök élvezi a tagság bizalmát. — Többnyire 18—20 év körüli fiatalok. Szervezetünknek évekig helytséggondjai voltak. Hol itt, hol ott kellett meghúzódnunk, osztozni más szervezetekkel kifűthetetlen, a célnak amúgy sem megfelelő termen. A közelmúltban azonban végre elfogadható helyiséget bocsátottak rendelkesünkre a művelődési házban, ahol most már rendszeres klubélet folyik. Igaz, a berendezésünk igencsak szegényes, de része egy tévé, egy lemezjátszó és egy magnetofon. Ami egyéb tevékenységünket illeti, több száz órát dolgoztunk társadalmi munkában falunk szépítésén, műsorblokkot készítettünk különböző évfordulókra, nőnapra — sorolja gépiesen a kimutatásokhoz, űrlapok kitöltéséhez szokott fiatal lány. — Egyébként munkánkat a járási bizottság is értékeli, ezt elismerő oklevél is bizonyítja — mondja kissé leplezett büszkeséggel, majd egy iratcsomót ad a kezembe: — Ezek Itt a gyűléseinkről készült jegyzőkönyvek, ha tüzetesebb áttekintésre lenne szüksége... (Nem, nem, egészen más érdekel, gondoltam. Azért csak fellapoztam a valóban nagy gonddal készült, minta jegyzőkönyveket. A forma egyesre sikerült, de a tartalom ...) Hétvége. Gyülekező az ifjúsági klubban. A vezetőség néhány taela kicsit előbb érkezik — a kedvemért. Kényelembe helyezzük magunkat, háttérzene szól. Nehezen oldódnak a nyelvek, de lassanként csők megered a szó. — Most akár moziban Is ülhetnénk, ha a régen elfogadott határozat, miszerint visszaállítjuk a filmvetítést, nem marad csupán papírra vetett élettelen mondat. Kinek a hibájából?! Hiszen vetítőgép, moziterem adva van — révedezik az egyik kislány, akit Klárának szólítanak. — Hogy ki a hibás? Azt hiszem, nem vesznek minket komolyan. A közöny Folklörcsoportok seregszemléié HruSovban, ebben a partizánközségben máig megőrizték szép népviseletüket a közép- és az Idősebb nemzedék tagjai. A Nagykürtösi (Veľký. KrtiS) járás kulturális szervei és intézményei Így hát nem véletlenül szemelték ki ezt a községet a járási folklórünnépély színhelyéül, idén már harmadik alkalommal rendezték meg itt a falusi folklörcsoportok sznf-ünnepségge! és békeünnepéllyel egybekapcsolt járási seregszemléjét. A három részre osztott rendezvény első részében a gyermek folklórcsoportok léptek színpadra. Stefánia Pišková pedagógusnő egységes műsorblokkot állított össze a nagykürtöst Krtíšanček, a plachtincei Krôčik, a sucháni Suchánik, a kékkői (Modrý Kameň) Perlička folklórcsoport és a lukanyényei (Nenince) gyermek citerazenekar szerepléséből. A gyermekcsoportok saját falujuk népszokásaikból, népdalaiból állították össze műsorukat. A rendezvény második részében a felnőtt folklőregyüttesek váltották egymást a sza; sokszor csirájában fojtja el kezdeményezésünket — veszi át a szót egy tettrekész, ügybuzgó fiatalember. — Hogy mást ne mondjak, itt van például a községi park. Rengeteg munkánk fekszik benne: kigyomláltuk, iákat ültettünk, elkészítettük az ágyasokat — már csak a virágültetés volt hátra —, annak reményében, hogy a tanács megjavítja a kerítést, hogy ne váljék libák portyájává a viruló liget... Azóta újra gyomrengeteg és llbalegelő'lett. Kati mély értelmet tükröző szeme, még komolyabbá válik, amikor megszólal: — Tevékenységünk zömét sajnos a diszkó, a mulatság, névnapok ünneplése alkotja —, amikor bizony egyegy üveg is az asztalra kerül. Ez az ábra gondolom elképzelhető. Fájó, hogy ezeken gyakran kiskorúak, 14— 15 éves gyerekek félkábultan téblábolnak éjfélig... Pedig nekünk Is van esztétikai művelődési igényünk. Alakíthatnánk tánckört, színjátszókört, olvasőklubot, magunk készítette műsorokkal meglátogathatnánk szociális otthonokat, de legalább felnöttszámba vehető ember kellene közénk, aki kézbe fogná a csoportot, akinek autoritása van. A neveléselmélethez nem sokat értek, de arról már meggyőződtem, hogy felelőtlenség sorsára hagyni ötven főnyi öszszejárő, alig húszéves, fékeveszett fiatalt. Kinos volt számomra Kati vádlú tekintete. Az első pillanatban azt gondoltam, ugyan mit nyom a latban egy kicsike falusi SZISZ-szervezet sorsa. Most azonban meggyőződéssel vallom, hogy amíg csak az ifjúság kezdeményezése, az ifjúság jövője a téma, de a legkevésbé sem érdekel bennünket hogyan formálja, illetve deformálja sorsát az egyes fiatal, vagy akár az ország legeldugottabb csücskében szervezetbe tömörülő 10—20 vagy 50 fiú és lány, addig aligha beszélhetünk a formalizmus alkonyáról. badtéri színpadon. Egy-egy népszokás feldolgozásával mutatkozott be a nagyszámú közönségnek a hrušovi, a Vefký Lom-i, a sucháni, a Horné Plachtince-i, a prtbelcei és az tpolynyéki (Vinica) csoport. E müsorrésznek két vendégegyüttese ts volt. Az egyik a szomszédos Zvolen! járás Litava településről, a másik a magyarországi Vanyarc nemzetiségi községből érkezett. Ez utóbbi együttes nagy sikert aratott szlovák nyelven bemutatott összeállításával. A járást folklórünnépély zárórészében a noszf 70. évfordulója tiszteletére mutatta be műsorát a Krtíšán, a Detva és a Písečan folklőregyüttes. Népünk hagyományai elevenedtek fel egy rövid időre a hrušovi szabadtéri színpadon pergő változatos műsorban. Jó volt láfni a felnőtt folklóregyüttesek tagjai között a tizen- és huszonéves tiatalokat, akiknek többsége korábban a gyermekcsoportban szerepelt. Ez és a gyermek folklórcsoportok szereplése is azt bizonyítja, hogy nincs gond az utánpótlással. A látottak alapján elmondhatjuk, hogy az idei III. lárási folklórünnepély a néphagyományok ünnepe volt, s bízzunk benne, hogy ez a rendezvény még sokáig az marad a jövőben ts. A hatalmas malomkerék és az áttételeket védő cölöpös építmény Dr. MAG GYULA a Csallóközi Múzeum igazgatója Sikeres rendezvény lói szórakozott a kultúrát kedvelő közönség 1987 szeptember 5-én, amikor a Csemadok Lévai (Levice) Alapszervezete a városi művelődési központtal és a városi filmszínházak Igazgatóságával együttműködve „Szeptemberi találkozó“ címmel nagyszabású kulturális rendezvényt szervezett. A találkozóra a szlovák nemzeti felkelés 43. és a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulóidnak Jegyében került sor. A városi Csemadok-aTapszervezet szép sikerekkel dicsekedhet, hiszen szép eredményeket érnek el művészen csoport fai, így elsősorban a szín/átsző csoport, a citerazenekar, a nőt éneklócsoport és a tánccsoport. Az utóbbiak bemutatkoztak a szóban forgó rendezvényen Is, s tegyük hozzá, nagy sikert aratva. Örvendetes az a tény, hogy a citerások gondoskodnak az utánpótlásról ts, hiszen Ménkű Milan kezdeményezésére és vezetésével kisiskolásokból álló zenekart is alakítottak, amely szintén fellépett a késó esti órákig tartó kulturális ünnepélyen. A szép számban összegyűlt közönség hatalmas tapssal köszönte meg a Lévai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanulóinak, a pedagógiai szakközépiskola folklórcsoportjánnk és az ipolysági (Sahy) „Kincskeresők" zenekar, színvonalas műsorát. Nagy sikert aratott a Csemadok Zseltzi (Želiezovce) Alapszervezetének énekkara is, mely Horváth Géza karnagy vezetésével szép és gazdag múltra tekint vissza. Szintén vastaps köszöntötte a színpadra lépő fiatal tehetséget, Búra Attilát, akt népdalok előadásával tette színesebbé a rendezvényt. Külön ki kell emelni a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége Központi Bizottságának népművészeti együttesét, a Szőttest, amely közel egy órán át szórakoztatta a közönséget. Műsorukban vendégként fellépett Balogh Márton, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének szólistája, a Röpülj páva győztese. Az Ipolysági V’Rock együttes különösen a fiatalabb korosztály tetszését nyerte el. A kultúrműsort táncház követte, majd az esti órákban „A 4anú“ című magyar film levetítésére került sor. Tánc, zene, jó hangulat. Ilyen légkör uralkodott szeptember első szombatjának délutánján a szabadtéri színpadon. Reméljük, hogy e nagyszabású rendezvény szer vezése hagyománnyá válik, s jövőre újra ugyanitt, már harmadik alkalommal találkozunk a néphaqyományokat és népszokásokat ápoló és terjesztő együttesekkel, szó listákkal és a kultúrát kedvelő közönséggeU *-ti-A vanyarci foiklóregvüttez Kép és szöveg: BODZSÄR GYULA (—anka)
