Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-09-05 / 35. szám

2

SZABAD FÖLDMŰVES

1987. szeptember 5,

Az első

Szeptember elsején valamennyi iskolánkban a békének szentelték az első tanítási órát. Tudom, köttök klasszikussá vált, közismert és gyakran Idézett versein kívül nagy gondolkodók mondásait éppúgy segítségül hívhatja mondandója hatásának fokozásához a pedagógus, de eriélkül is — kevés is ehhez egyetlen tanítási óra — adatokkal, tényekkel bizonyíthatja, fennállása óta menynyit tett a Szovjetunió a békéért. Mennyi javaslattal, milyen erőfeszítésekkel igyekszik a lenini békepolitika eszméjét és tételeit megvalósítani és a többi szocialista országgal együtt elöbbrevinni a leszerelés ügyét, megőrizni Európa és a világ békéiét.

Elég é az az egyetlen óra? Aminek az elmondására, továbbadására kijelölték, arra bizonyára elég. A leszerelési javaslatok, a genfi és g bécsi tárgyalások, a békemozgalmak jelentőségét bele lehet sűríteni. Azonban azokra a kérdésekre, amelyek ennek az órának a kapcsán a gyermekekben, fiatalokban felvetődnek, majd a többi tanítási órán, a tanév többi napján kell felelni.

Mert valószínű, hogy megkérdezik a pedagógusoktól e jóra, szépre és nemesre szomjas gyerekek azt is, amit egy békenagygyűlésen kérdezett egy ötgyermekes édesanya: „Eljöttem a gyűlésre, s mindig elmegyek, hg a békéről van szó. Aláírásommal is követelem, ha szükség van rá. De úgy érzem, ez kevés. Azt mondják meg, hogy én, személy szerint és konkrétan mit tehetnék a békéért?“

A cselekvő ember tenniakarását sürgető kérdés ez, és mielőtt még elhangzik — vagy ha fölteszik a kérdést —, felelni kell rá. Jó lenne, ha- sallangtalan szavak,nélkül, egyszerűen sikerülne elmondani, hogy a béke viszálykodás nélküli, nyugalmas együttélést, egyetértést is jelent. Hogy az ország biztonságát és ereiét népének becsületes munkája, az emberi-társadalmi kapcsolatok tisztessége gyarapítja. A társadalmi tulajdon szétlopkodói, a hanyagok, a felületesek, a közömbösek — a munkamegosztás minden szintjén a selejtet gyártók, a munkaidőt ellógók, s csupán önmaguk hasznát keresők gyengítik hazájukat.

Áttételesen tehát munkánknak, magatartásunknak van köze, köze van a békéhez. Konkrétan és személy szerint mindannyian ügy és annyit teszünk érte, ahogyan dolgozunk. Magatartásunk, jellemünk alapvonásai már iskolás korunkban felismerhetők. Apát, anyai példa, az iskolai nevelés formálja. Mégis, hogy mennyi lesz bennünk felnőtt korunkban a „Sors, nyiss nekem tért / hadd tehessek az emberiségért valamit“ szándék és hivatásérzet, sok minden mástól is függ. A szülő, a pedagógus, a történelem és az irodalom kínálta példák mellett meghatározó a kot társadalmi ösztönzése. Az időé, amelyben élünk.

Szükebb környezetünkben becsületesen dolgozó és harácsoló egyaránt akad. Felnőtt értékítéletünk taszítja egyik vagy másik felé a figyelő gyermeket. Kiről'szólunk elismerően és megbecsüléssel, kiről elítélően. Kit dicsérünk és kit vélünk nevetségesnek. Melyik példát véljük elérhetőnek tágabb horizontok felé tekintő fiunk és lányunk számára. Mert szárnyaló kedvét szeghetjük, ha eleve azzal „biztatjuk“, minek lelkesedsz, minek töröd magad, azt úgysem érheted el; pedig miért ne lehetne Szent-Györgyi Albert kapacitású tudós?

Nagy példaképek, nemes küzdelmeket Vállaló személyiségek, tragikumukban is fölemelő sorsok korában élünk. Martin Luther Klngtől Olof Fáiméig kínálják a másokért élni, nagy ügyekért síkraszállni magatartásmintáit a politikusként, polgárjogi harcosként, tudósként és művészként közismert emberek.

Az atomhalál, a pusztulás réme ellen, a béke érdekében fordítsuk felnövekvő nemzedékeink figyelmét a nemes emberi értékre, s mindazokra, akik ennek védelmezői és hordozói. Mert csak az ezeket felismerő és megbecsülni tudó ember értheti meg és érezheti át a maga teljességében, mit óvunk és őrzünk, amikor a békét féltjük. —haraszti—

Olof Palme-békemenet

„A kiváló politikus előtt tisztelgünk, de egyúttal azt is kifejezésre szeretnénk juttatni, hogy mennyire óhajtjuk az európai atomfegyvermentes övezet létrehozását — s ennek érdekében szervezzük meg az Olof Palme-békemenetet“ — hangsúlyozta Martin Kapiaš, a Szlovák Béketanács alelnöke azon a sajtóértekezleten, amelyet az elmúlt héten tartottak meg Bratislavában.

A jelen lévő újságírók többek között megtudhatták, hogy az első Palшн-békemenet a Szlovák Szocialista Köztársaságban augusztus 28-án indult Érsekújvárból (Nové Zámky) Lévára (Levice). Szeptemberben pedig Szlovákia további 23 községében és városában rendeznek hasonló békemenetet. Amint azt a sajtóértekezlet szóvivője kiemelte, hazánkon kívül az NDK-ban, Ausztriában és a Német Szövetségi Köztársaságban szerveznek hasonló békemenetet. A

A Honvédelmi Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága az idén immár negyedszer szervezi meg a honvédelmi heteket. A rendezvénysorozatra először 1984-ben, a szlovák nemzeti felkelés 40. évfordulója tiszteletére került sor, és már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a kezdeményezés életképes. Szlovákia-szerte nagy tömegek — elsősorban fiatalok — kapcsolódtak be és vettek részt a rendezvények tucatjain, amelyek változatosak, sokrétűek és vonzóak voltak. Csak egy adat: már az első évfolyam során mintegy 200 ezer volt a résztvevők száma, amely évről évre növekedett, s tavaly elérte a 900 ezret.

A kezdeményezésről annyit még feltétlenül el kell mondanunk, hogy a mintát a szovjet honvédelmi szövetség, a DOSAAF szolgáltatta. A Szovjetunióban ugyanis már hosszú idő óta létezik hasonló mozgalom, amelyet a legjobban a honvédelmi aktivitás hónapja elnevezés fejez ki. Szlovákiában ennek mintájára először 1983-ban rendezték meg a „honvédelmi aktivitás hetét“ néhány kiválasztott járásban; a következő évben, mint már említettük, az sznf és a kárpát-duklai hadművelet 40. évfordulója tiszteletére egész Szlovákiában megrendezésre került. Minden évben más központi jelszó jegyében zajlik, tematikai irányvonalát pedig az időszerű nemzetközi és világpolitikai események adják, különös tekintettel a béke és a biztonság kérdéseire. Ennek megfelelően az idén a rendezcsehszlovákiai rendezvények egy részén az említett országok képviselői Is részt vesznek. Viszonzásképpen hazánk is küld békeharcosokat a szóban forgó országok rendezvényeire.

— Tudjuk-tapasztaljuk, hogy mi, akik békében élünk, nem is nagyon tudatosítjuk, mily értékről van szó. Szinte automatikusnak vesszük, mindennapi életünk szerves részeként könyveljük el — húzta alá Martin Kapiaš. — Persze, annak is tudatában vagyunk, hogy a békét veszélyeztető erők mennyire hatalmasak. Éppen ebből kifolyólag leszögezhető, hogy az Olof Palme-békemenet elsődleges célja:; a békére való nevelés. Arra, hogy széles tömegeket vonjunk be a béke megőrzéséért, a jövőnk biztonságáért folytatott harcba.

vények — elsősorban természetesen az elméleti jellegűek: előadások, beszélgetősek, szemináriumok — fő témái a Szovjetunió békepolitikájával, a szocialista államok honvédelmi stratégiájával, az imperialista államok agresszív katonai törekvéseivel, valamint az űrfegyverkezés veszélyeivel kapcsolatos kérdések lesznek. A rendezvénysorozat központi jelszava az idén így hangzik: „A szocializmus védelme — egész népünk ügye.“ Az eddigi évek gyakorlatának megfelelően az események Szlovákia-szerte augusztus 29-én a szlovák nemzeti felkelés kitörésének évfordulóján — kezdődtek meg, és október 6-án, a hazánk felszabadulásának kezdetét jelentő kárpát-duklai hadművelet évfordulóján, a csehszlovák néphadsereg napján fejeződnek be.

S hogy mire számíthatunk a több mint öt hét során? Lapunk megjelenésének időpontjában több rendezvényről már múlt időben beszélhetünk, de a gazdag, változatos eseménysorozat java még kétségtelenül előttünk áll. Már az előkészítő munka folyamán az az elv vezette a rendezőket — elsősorban természetesen a Honvédelmi Szövetség valamennyi szintű szervezetét és bizottságait —, hogy ne csupán szokványos rendezvényeket kínáljanak, hanem minél több legyen az attraktív, valóban nagy tömegeket vonzó látnivaló. Néhány példa erejéig lapozzunk bele a honvédelmi hetek bratisiavai programjába:

Aki részt vesz a békemenetben. felhívást írhat alá annak érdekében, hogy Európában hozzanak létre atomfegyvermentes övezetet. Bratislavában erre a rendezvényre szeptember kilencedikén kerül sor, amikor a Béke téren gyülekeznek a főváros öt körzetének polgárai. Ebből az alkalomból az osztrák békemozgalom háromtagú küldöttsége látogat el Szlovákia fővárosába.

S még néhány helyszín és időpont, ahol szintén Olof Palme-békemenetet szerveznek: szeptember 10.: Galánta (Galanta) és Dnnaszerdahely (Dunajská Streda), szeptember 11.: Malacky, szeptember 12.: Rimaszombat (Rim. Sobota), szeptember 18.: Komárom (Komárno), szeptember 29.: Losonc (Lučenec). (Susla)

• Szeptember 21—25.: Filmhét a Metropol Filmszínházban, amelynek során honvédelmi témájú, illetve a csehszlovák és a szovjet hadsereg életét bemutató filmeket láthatnak az érdeklődők;

® Szeptember 19—20.: Kiállítás a városi honvédelmi szakkörökben folyó munka eredményeiből, különös tekinntettel az eletronikára és a rádiótechnikára (Művelődési és Pihenőpark);

• Október 3.: Országos kntyakiállitás a ligetfalusi (Petržalka) lóversenypályán;

• Október 6.: „Nyitott kaszárnyák napja" (Vajnory);

• Szeptember 27.: Az RC V2-es repülőgépmodellek nyilvános versenye (Vajnory);

• Október 3.: Kismotorosok ügyességi és tájékozódási versenye (Exnár utcai autóiskola).

Már ennyiből is nyilvánvaló, hogy valóban változatosnak és sokrétűnek ígérkezik a programajánlat, s feltehetően ez nemcsak Bratislavában lesz így, hanem valamennyi járásban. A tömegesség az idén a tavalyinál is nagyobbnak Ígérkezik, mivel a rendezvénysorozat ideje alatt Szlovákia valamennyi üzemében és iskolájában tartanak egy honvédelmi napot; fontosabb azonban, hogy az idei honvédelmi napok központi jelszava és vezérgondolata minőségileg is magas színvonalat ígér.

VASS GYULA

(Befejezés az 1. oldalról)

tünk egy kis földet. Végül sikerült befutnom a csucsomi fGuémaj antiтбп-bányába, ahol kereken 24 évet dolgoztam a föld alatt.

AZ ESZMÉLÉS ÉVEI

— A bánya egy biztos — bár korántsem biztonságos — munkahelynek számított. A háborút is elkerültem, mert a fö munkásokat nem hívták be. Amíg nem volt autóbuszjárat, tizenegy éven át télen-nyáron biciklin jártam be a munkahelyemre, és onnan haza. Ez naponta 32 kilométert jelentett. Amikor műszak után kijöttem az aknából, a nadrágomból csurgóit a víz. Biciklire ültem, s amíg hazaértem rámfagyott a ruha. A feleségem úgy húzta le rólam. Nuáron, a bányából a mezőre vitt az utam, ahol sokszor még éjjel is dolgoztam, s másnap onnan mentem munkába. Mindez olyan keserűséqesen fárasztó volt, hogy naponta úgy éreztem: már nem bírom tovább. Azt pedig a negyvenes évek táján még álmomban sem reméltem, hogy meg tudom majd tenni azt a negyvenéves küzdelmes, emberi utat, amely jellemezte további életemet, ami rám várt.

A kicsi szobában, ahol most beszélgetünk, hirtelen elalszik a villany. Kint vihar tombol. Lajos bácsi gyertyát gyűlt. Közben mindketten hallgatunk. Alakja, árnyéka rávetül a falon lévő esküvői képre, a több mint fél évszázados emlékre. A feleségét tizenegy éve kísérte ki a temetőbe. Azóta egymagában lakta a szerény portát, a faluban élő Borbála lányának gondviselését élvezve. Kintről hűvös sötétség úszik be a gyertyafényhez. A csend ismét beszélgetésbe lágyul:

— Elünk, vagyunk, tesszük a dolgunkat, és maholnap lehanyatlik a bennünk égő láng. Ennyi az élet? — mondja kérdőn, s kicsit bánatosan, de pici bajusza tartja magát, mint őszi erdőben a sombokor. Jólesik neki a sző. Hiszen régóta nem volt ilyen ■— múltjára kíváncsi — álhatatos beszélgetőtársa. Kérdéseket csiszolgatok. Keresem a szavát, a véleményét arról az oldaláról, amelyet még nem ismerek.

— Gyermekkorom élményei folytán érzékennyé váltam az igazságtalanságokra és az aránytalanságokra. Egyszer egy kocsmában egyik cimborámmal arról elmélkedtünk, hogy miért gazdag a gazdag, és mi okból szegény a szegény?! Meghallották ezt a sarokban ülő csendőrök, ránktámadiak, összevertek lazítás ürügyén. Ez volt az első ráeszmélősem arra, hogy valami „különöset“ kezdek hangoztatni. A bányászok közül elsőként léptem a kommunista pártba. Az alapszervezetet egy Franciaországból hazakerülő, Rusznyák József nevű bányász alakította. Titokban tartottuk gyűléseinket. A munkások meggyőzését (a propaganda tevékenységet) helyeztük tevékenységünk előterébe. Harcoltunk a munkások önkényes elbocsájtása ellen. Szerveztük a május elsejei felvonulásokat. Ekkori pártmunkánkban és meggyőzdésünkben még több volt az ösztönösség, mint a tudatosság. Két évig működő szervezetünket 1936-ban a csendőrök feloszlatták ...

Mindez csak rövid tömörítése annak, ami Mogyorósi Lajossal élete első 38 évében történt. A „front után" háromhónapos politikai tanfolyamon vett részt Kassán (Košice). Alapító tagja, s egy ideig elnöke is volt a falusi pártszervezetnek. Ekkor már érezte azt a társadalmi, forradalmi erőt, amely később politikai valósággá érett.

— Mindig az élet sűrűjében dolgoztam. Nehéz évek voltak az efsz-szervezésének, a falu szocialista átalakításának az évei. Sokat dolgoztunk. Soknak ráment az egészséged Ёп bírtam erővel. Éjjel-nappal dolgoztam, jártam a falut, a határt, hogy most

utólag visszagondolva: nem tudom hogyan bírtam.

LERAKTUK AZ ALAPOKAT

— A szövetkezet megalakítása irtán

egy évig nem tudtuk fizetni, de a nép — le a kalappal a kiskovácsvágásiak előtt — nem hagyott bennünket cserben.

— Másoktól tudom, hogy „az alapok lerakásánál“ mennyire lelkiismeretesen végezte feladatát, mennyire törődött az emberekkel.

— Bizony, azt az alapot, a szocialista fundamentumot a párt rakta le, amelynek szerény munkása voltam mindvégig. Bátran merem mondani: jók voltak a kapcsolataim az emberekkel, jártam a házakat. Mindenhova be mertem menni. Minden mezőgazdasági munkához értettem. A járásban az elsők között hozzákezdünk egy hatalmas — ma is párját ritkítja a környéken — kultúrház építéséhez. Akkor még iskola is volt a faluban, ma már óvoda sem létezik. Néha megittunk egy-egy pohár bort. Ezt nem utasíthattam vissza, mert az sértés lett volna. De semmi mást soha senkitől el nem fogadtam. Nagyon szegényen éltünk az asszonykával, hat gyermekünket neveltük, akik sokat nélkülöztek. Valamennyien párttagok.

— Mégis szeretik, megbecsülik..,

— Ha nem így lenne, nem lett volna 46 családtag — gyerekek, kilenc unoka, tizenhárom dédunoka... — a

80. születésnapomon. Azóta már kevesebbet búsulok a közelgő elmúláson, s egyre több derűvel áraszt el a családi összetartozás érzése.

Arca most sokkal fiatalabb, mini ősz haja sejtetni akarja. Nehezen megnevezhető elégedettség meg boldogság sugara fonja körül.

ÉRDEMES VOLT

— Huszonhat éve vagyok nyugdíj jas, de azóta még egy napot sem hiányoztam a munkahelyemről. Kezdetben a szövetkezetben voltam csoportvezető, maid — ioqutódjában — az állami gazdaságban vállaltam munkát. Jelenleg nappali őr vagyok egy szarvasmarha-telepen. Álmatlan éjszakáimon sokat tűnődöm öregségemen, néha halálraítéltnek érzem magamat, de ha reggel fél ötkor megcsörren az ébresztőóra, menten elszállnak sötét gondolataim. Felöltözöm, megiszok egy feketét, s újra felszabadult vagyok. Jólesik, életerőt ad számomra a munka.

A születésnapi ünnep szépsége szétterült az arcán. A sovány szülőföld, a keserves sors, a szigorú élet, a nehéz évek, a veszélyt árasztó tárnák. Sorskönnyítő emlékezés:..

— Aztán túl a nyolcvanon, már minden kicsiségnek örül az ember. A jó szónak, a puha kenyérnek, mindennek, ami az aggastyánnak szívét még melegíti.

— Mennyi ennek a nyolcvan esztendőnek a summázata?

— Ha az anyagiakra gondol, szinte semmi. Nagyon mélyről jöttem, nyomorból, a nélkülözök, a kisemmizettek rétegéből. Az unokáim alig hiszik el, hogy én még felnőtt fejjel is szolga voltam. A 80-ból negyvenkettőt szabadon éltem meg, de nagyon nehéz körülmények között változtattuk meg körülöttünk a világot.

A csend ellopott pillanataiban szép reménységgel, lappangó agaódással összefonia ujjait, lelkének árva kapaszkodásával belenéz a gyertyalángba, majd a megöregedett ember bölcsességével még ezeket mondja:

— Bizsereg bennem valami, amit boldogságnak szoktak nevezni, a sok szép új ház, a virágzó kertek, a korszerű gazdaságok, a qazdasáaon termő földek láttán. Néha — nem szégyellem — egy-eqy könnycsepp is kibuggyan a szemem sarkából. Megérte. Nincs már cselédqyerek, a szegénységnek az a mélysége, amit mi még megéltünk,. Ha másért nem, ennek az eléréséért érdemes volt élni.

Korcsmáros László

Megkezdődtek a honvédelmi hetek

■ Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök munkalátogatást tett a Dél-csehországi kerületben. A vendéget a kerület határán Miroslav Slavik, a kerületi pártbizottság vezető titkára. Miroslav Šenkýŕ, a kerületi nemzeti bizottság elnöke és a Píseki járás tisztségviselői fogadták Dél-csehországi körútját Husák elvtárs a čfžovái November 7. Egységes Földműves-szövetkezetben kezdte meg, ahol arról beszélt, hogy szeptember elején közzéteszik és nyilvános vitára bocsátják a földmiivesves-szövetkezetekről szóló törvény te zetét Innen a píseki Jitex vállalatba látogatott és ttt is szívélyesen elbeszélgetett a dolgozókkal. Ezt követően Gustáv Husák elvtárs Ceské Вцdéjovicében megtekintette az Éltető Föld országos ipezőgazdasági kiállítást.

■ Politikai párt-aktívaértekezletet tartottak Prešovban a járás idei fejlődéséről, amelyen részt vett Vasil Bifak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, Ignác ]anák, a CSKP KB? Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára, Ján PirC, a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság vezető titkára és több más vendég. A tanácskozáson Vasíl Btfak elvtárs is felszólalt és tolmácsolta Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök üdvözletét. Társadalmunk átalakításával kapcsolatban kiemelte, hogy ez az emberektől nemcsak vitát, hanem — és elsősorban — cselekvést követel meg. Hangsúlyozta, hogy ez a folyamat több joggal és demokráciával, egyszermind azonban több kötelességgel és felelősséggel jár. Az állami vállalatról szóló törvény tervezetével foglalkozva rámutatott, hogy ilyen törvényre Szükségünk van, de önmagában, az emberek kezdeményezése és arra irányuló erőfeszítése nélkül semmit sem old meg, hogy ne csak önmaguknak, hanem egyúttal az egész társadalom számára dolgozzanak.

■ Prágában a Valdštejn-palotában

tartottak ünnepi gyűlést a szlovák nemzeti felkelés 43. évfordulója alkalmából, amelyen részt vejt a CSKP KB, a Csehszlovák Nemzeti Front KB és a szövetségi kormány küldöttsége, Josef Kempnýnek, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a Cseh Nemzeti Tanács elnökének vezetésével. Ünnepi beszédet Zdenék Horení, a CSKF KB Titkárságának tagja mondott, amelyben hangsúlyozta, hogy a szlovák nemzett felkelést a csehszlovákiai nemzeti és demokratikus forradalom kezdetének és a szocialista változások bevezetőjének tekinthetjük.

■ Bratislavában a Csehszlovák Rádió hangversenytermében tartották meg azt az ünnepi gyűlést, amelyet a szlovák nemzeti felkelés 43. évfordulója alkalmából rendeztek. A főváros és a Nyugat-szlovákiai kerület dolgozói és fiataljai itt emlékeztek meg e történelmi eseményről, amely mélyreható társadalmi változásaink erőforrása ma is.

A díszemelvényen foglalt helyet

többek között Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZSZK mielső titkára, Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, a SZSZK miniszterelnöke, valamint a CSKP KB Elnökségének, tagjai, a Szlovák Nemzeti Tanács és az SZSZK Nemzeti Frontja KB neves személyiségei, tisztségviselői. Ott voltak a felkelés résztvevői, veterán párttagok és élenjáró dolgozók, valamint számos vendég. Beszédet Ivan Goňko, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsának elnöke mondott, amelyben méltatta a szlovák nemzeti felkelés jelentőségét és rámutatott: népünk saját meggyőződéséből választotta a népi demokráciát és a szocialista távlatok felé vezető utat, amelyre 1948 februárjában lépett.

Mönnvitő emlékezés