Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-08-22 / 33. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 12-Űrrá lenni a gondokon A Rozsnyói (Rožňava) járásban a CSKP Központi Bizottságának 5. ülése ntán került napirendre a tudományos-műszaki fejlődés ügye, A járási párt­­bizottság és a járási mezőgazdasági igazgatóság az idén már több (zben is foglalkozott a hatékony gazdálkodás eredményességének javítását szol­gáló feladatokkal. Ennek egyik eszköze a műszaki fejlődés meggyorsítása. A 8. ötéves tervidőszakra kidolgozott járási állásfoglalás, programtervezet témája az, hogy mit kell most tenni a műszaki fejlődés közgazdasági és társadalmi feltételeinek biztosítására. Nem új célok megfogalmazására, ha­nem a meglévők elérését segítő eszközrendszer fejlesztési feladatainak meghatározására került sor. Leegyszerűsítve a bonvo'ult összefüggéseket: meghatározott társadalmi feltételek szükségesek ahhoz, hogy a létreho­zott technika gazdaságosan, eredményesen működjön. E dokumentumban a társadalmi-politikai tényezők — a közgazdasági feltételek, a vezetés színvonala, a szervezettség, a munkakultúra, a fegyelem, stb. — állnak előtérben. Ä 8. ötéves tervidőszak első esz­tendejében a legújabb tudománvos­­-mGszakf ismeretek gyakorlati alkal­mazásával — az előirányzott tizenkét feladatból csupán ötöt sikerült meg­valósítani — a járásban 424 ezer ko­rona költségmegtakarítást értek el. Kilenc mezőgazdasági üzemben tér­tek át a konténeres belüzemi anyag­szállításra. Megkezdték — az opera­tív Irányítást elősegítendő — adö­­-vevős rádióhálózat kiépítését, továb­bá a mikroszámítógépeit bevezetését. A tudományos-műszaki fejlődésre mindeddig kevés figyelmet fordítot­tak a járásban. Néhány Idevágó bi­zonyság a növénytermesztésben (ga­bonafélék, takarmánynövények 1 nagy hozamingadozások tapasztalhatók; kevésbé hatékonyan kamatozva térül­nek meg a modernizálásra költött milliók; csak lassú ütemben javul a termékek minősége; aránytalanul na­gyok a betakarítási tárolási vesztesé­gek; az állattenyésztésben szezonjel­legű termelés folyik, és baj van a minőségi mutatók, főleg a hízóáila­­tok, az üszők és a malacok esetében. E helyzetértékelő jelentésből kitű­nik, hogy a tudományos-műszaki ts­­meretek gyakorlati alkalmazásában tapasztalt fáziskiesés, az élvonalhoz viszonyított növekvő elmaradás — az anyagi-műszaki feltételek hiányával, az erőforrások nem kellő hatékony­ságú felhasználásával, valamint az irányító munka fogyatékosságával, és a kutatóintézetek, illetve a mezőgaz­dasági üzemek részéről tapasztalt ér­dektelenséggel függ össze, avagy ma­gyarázható. Az Idén újabb nekifutás, próbálko­zás már jelentőségtellesebb elképze­lésekkel számol. A termelő egységek által 114 kiemelt témakörben tett ja­vaslatból a kutalőintézetek 80 feladat meeoldásá/a kötöttek gazdasági szer­ződést a mezőgazdasági üzemekkel, amelyek felzárkózásukat csak szelek­tív módon érhetik el. Amennyiben ez — a fontossági sorrend betartást sür­gető — szemlélet nem érvényesül a fejlesztési gyakorlatban, már önma­gában is komoly ténvező lehet az el­maradás konzervál sáhan. A műszaki fejlesztés elsősorban vállalati kategória Eredménye a szö­vetkezeteknél, állami gazdaságoknál, szolgáltató üzemeknél realizálódik: új technikában, technológiában. Itt dől el a kérdés tényege is: hogy gazda­ságosan vagy sem. A mezőgazdasági üzemek felelősek a terményszerkezet megújításáért, a hatékonyság és Jö­vedelmezőség növekedéséért stb. Eh­hez azonban olyan körülményekre van szükségük, amelyek kedveznek a műszaki fejlődésnek, amelyek kény­szerítik és érdekeltté teszik a gazda­sági egységeket, termelési ágazatokat a műszaki haladásban. Közvetlen és közvetett módon, sza­bályozás útján olyan helyzetet kell kialakítani, amely az erőforrások jobb összpontosítását, a tudományos intézmények és a vállalatok céltuda­tosabb együttműködését eredményezi; hogy a fejlődőképességüket már bi­zonyított vállalatok és szövetkezetek, kedvezőbb körülmények közé jutva, még előbbre jussanak. Nem a lema­radók állami támogatással történő életben tartása, hanem az élenjárók erejének kibontakoztatása az elsődle­ges feladat. Aki jobban és verseny­képesebben termel, annál maradjon több az eredményből. Ez húzóerőt je­lent a műszaki fejlődés számára és az egész társadalomban megalapozza a teljesítményekhez igazodó érték­­rendszert. A teljesítményeknek ez a fajta elismerése és kezelése segíti a kollektívákat reális önértékelésük ki­alakításában. Igazi érdekeltséget to­­remt a munkahelyt teljesítmények tartalékainak feltárásában. A fejlődés nem általános, minden területre ki­terjedő haladást jelent, hanem az ésszerűnek és a gazdaságosnak előny­ben részesítését és az indokolt visz­­szafejlesztések gondos összehangolá­sát. A járási mezőgazdasági igazgatóság egy műszaki-fejlesztési csoport. Illet­ve központ létrehozásán fáradozik — káderhiány miatt mindeddig sirkerte­­nül. Ennek célját, szerepét így hatá­rozták meg: koordinálná a kutatóin­tézetek és a mezőgazdasági üzemek együttműködését; Irányítaná az újító­­mozgalmat és a melléküzemági ter­melést; alkatrészek és műszaki be­rendezések prototípusainak az elké­szítésével is foglalkozna; állandó fi­gyelemmel kísérné a hazai és külföl­di szakirodalmat, összegezne és szé­les körben propagálná a tudományos ismeretanyagot. Mint már említettem, összesen nyolcvan műszaki-tudományos jellegű feladat vár megoldásra a járásban, ezenkívül a mezőgazdasági üzemek 53 saját célprogram megvalósítására tettek ígéretet. A termelési rendsze­rekbe való belépés előkészítése, a tápanyagok és növényrendszerek kör­nyezetkímélő felhasználása éppúgy szerepel a teendők között, mint a termelési és minőségi mutatók javí­tása; a rostos Istállók átépítése szi­lárd almozott állásúakra; az élelmi­szer-ipart melléktermékek és hulla­dékanyagok, valamint az energiahor­dozók ésszerűbb felhasználása; a hul­ladékhő és a napenergia fokozott hasznosítása, s nem utolsósorban a IНДШШАТ0К SZELLEMÉBEN számítástechnika kiterjedt alkalma­zása ... A műszaki fejlesztés közgazdasági feltételei a szabályozórendszer folya­matban lévő korszerűsítése nyomán feltehetően nem pótolható szerepük van abban, hogy a technikát működ­tető ember felkészültsége, képzettsé­ge a technikával párhuzamosan kor­szerűsödjön. Hiszen az is fontos, hogy a korszerű technika működteté­sében az emberi hozzáértés, a mun­kafegyelem hiányosságai miatt ne ke­letkezzenek veszteségek. Ezért bőví­teni kell a műszaki fejlesztés Iránti befogadóképességet. A tudás általá­nos tekintélyének növelése érdeké­ben Is nagy szerep hárul a vállala­tokra, üzemekre. Az anyagi érdekelt­ség ne csupán önmagában a képesí­tést, a végzettséget honorálja, hanem a teljesítmény váljon igazi differen­ciáló tényezővé. Oj jelentsőséget kap a rend és a fegyelem is. A műszaki színvonal fejlettebb fokán a fegye­1987. augusztus 22. lem hiánya nagymértékben növeli a társadalom veszteségeit. Oj minőség­ben kell megjelennie az emberi fele­lősségérzetnek, hiszen a kis fegyel­mezetlenség, a technológiai fegyelem megsértésének kis hibájából jelentős mulasztás történhet. A tudományos kutatásra és a mű­szaki fejlesztésre rendelkezésre álló erőforrások anyagiak tekintetében korlátozottak, szellemiek tekinteté­ben azonban — ami a kihasználási lehetőséget illeti — szinte korlátla­nok. Éppen ebből következik egy lé­nyeges feladat, hogy a műszaki anya­gi eszközöket a szellemi erőforrások növelésével sokszorozzuk meg. A na­gyobb gond nem is annyira a műsza­ki fejlesztésre fordítható pénzügyi erőforrások szűkössége, hanem a fel­­használás nem megfelelő hatékony-1 sága. S ez az emberi felkészültség minőségének problémája is. Alakítá­sában nagyobb szerepet kell játsza­nia a teljesítményekhez igazodó anyagi elismerésnek a műszaki értel­miség körében. A tudományos kutatásra és a mű­szaki fejlesztésre rendelkezésre álló pénzeszközöket a 8. ötéves terv idő­szakára még tavaly elosztották. A fel­adat továbbra is az, hogy a feltéte­lek javításával és kihasználásával ezt az összeget mindenütt hatékonyan használják fel. Azt a szemléletet kell erősítenünk, hogy a műszaki fejlesz­téstől „megtakarított“ pénz már ma sem nyereség, de holnap biztosan veszteség. S van itt még valami, mit csinál­nak, mennyire vannak kihasználva a mérnökök és a főiskolát végzett me­zőgazdasági értelmiség?... Sajnos az a tapasztalat, hogy a munkaidejük jelentős részében adminisztrációs munkát kénytelenek végezni, ugyan­is több tucatnyi szervezet, in­tézmény kéri tőlük folyamatosan az adattömkeleget. Pazarlás egy képzett szaktudású emberrel táblázatokat szerkesztetnt. Egy „mérnöknap“ — szerényen számolva is — ezreket ér, azaz annyi érték születhet az adott munkaidő alatt a mérnök keze-esze nyomán. Am semmiféle érték nem jön létre azzal, ha az emberünk olyan munkát kényszerül végezni, a­­mely leginkább az adminisztráció profiljába Illene. Talán nem lehet ko­ronákban kimutatni, hogy mivel jár az efféle pocsékolás. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy mi az oka, Leggyakrabban a szervezetlenség. Igaz, máskor meg a munlcaerőh'ány. A CSKP XVII. kongresszusán ezzel kapcsolatban már megfogalmazták, hogy a társadalmi-gazdaság' előreha­ladás alapfeltétele a legfontosabb termelőerőnek, az emberi alkotóké­pességnek és szorgalomnak a haszno­sítása, a jobb munkaerő-gazdálkodás anyagi, erkölcsi, szervezeti feltételei­nek megteremték A un ink-’...“> b vé­konyabb foglalkoztatása megkívánja a munka ésszerűbb megszervezését, a munkaidő céltudatosabb kihaszná­lását. Nemrég még élt és hatott egy olyan elmélet, amely szerint p ar .is többet tudni annál, mint ami éppen ahhoz a munkához kell, amivé1 meg­bíztak bennünket. Ma ezt .megfordít­juk: az megy a zsebünkre, ha tudá­sunk szintjénél igénytelenebb a mun­kánk. De megvan-e minden, szakem­berben a kellő tudásszint? Pazarlás a megszerezhető ismeretek elhanya­golása is. A legújabb párthatározatok megállapítása szerint a műszaki ha­ladás gyorsításában, a szellemi és anyagi tartalékok mozgósításában alapvető szerepe van az érdekeltség­nek, az emberi tényezőnek. A műsza­ki-mezőgazdasági értelmiség teljesít­ményekhez igazodó anyagi és erköl­csi megbecsüléséért a mezőgazdasági üzemek tehetnek a legtöbbet. Sürge­tő a felismerés: törődni kell azokkal, akik magas szintű tudás birtokába jutottak, s képesek alkotni fs. Mert a passzivitásba kényszeritett tudás is pazarlás. Ahhoz azonban, bogy a megfelelő embéreket megfelelő mun­kával lássuk el, stílusváltásra van szükség az Irányításban is. Nem kell feltétlenül félteni a vezetői posztokat attól, ha a fiatalok elfoglalják. Nem is ez a legfőbb céljuk. Tudásukhoz méltó, képességeiknek megfelelő, sze­mélyre szóló feladatokat kérnek. Ad­ni kell nekik. A műszaki fejlődéssel várhatóan együttjáró konfliktushelvzetekre is fel kell készülni. A közösségek eze­ket ne sorscsapásként, hanem a fej­lődés természetes velejárójaként fog­ják fel. Ne passzívan szemléljék, ha­nem aktívan alakítsák a folyamato­kat, csökkentve ezzel kedvezőtlen hatásukat. Csak így adhat a társada­lom, a mezőgazdaság pozitív választ a műszaki fejlődés új és új kihívásai­ra. A kérdés nem az, hogy vállaljuk-e a gondokat, hanem, hogy úrrá le­gyünk rajtuk. KORCSMAROS LÁSZLÓ Л tudományos-műszaki fejlesztésben egyre nagyobb szerepet töltenek be az agrolaboratöriumok Fotó: —kim— A Mezőgazdasági Könyvkiadó Vál­lalat gondozásában a közel­múltban jelent meg Major Ist­ván: Mindennapi termőföldünk című könyve. Az előszóban Stefanovits Pál akadémikus többek között hangsú­lyozza. hogy a szerző könyvében rá­irányítja a figyelntet a termőföldre, jól érthetően leírja fontosabb tulaj­donságait. és rámutat azokra a teen­dőkre, amelyek mindenki számára kötelezőek, ba biztosítani akarjuk mai és holnapi kenyerünket, vala­mint jó környezetünket. A „Mindennapi termőföldünk" című fejezetben e szerző többek között ki­emeli: A termőföld sajátossága, hogy­ha leromlik, belátható időn belül nem tehető újjá, csak nagyon ne­hezen és bosszú idő alatt javítható meg. Fokozottan figyelembe kell ven­ni azt e tényt, hogy a meglevő tér möterűleteken kell eazdáikpdni még hosszú időn keresztül. A második Fejezetben a szerző is­mertet' a termékenység titkát a ta­­lajképzű tényezőket, így a Földtani, a domborzati, az éghajlati és a bioló­giai tényezőket, továbbá a talajok korát, az emberi tevékenységnek a talajra gyakorolt hatását és a talajok változatosságát. A „Homok, por, agyag“ című feje­zet a talajok kötöttségével, a talaj szerkezetével, a talaj és a víz, vala­mint a talaj és a levegő kölcsönhatá­saival. az agyaggal, az agyagásvá­nyok felépítésével, az agyagminőség szerepével, a „Földalatti vegyi üzem“ című Fejezet pedig a makrotápele­­mekkel (nitrogén, foszfor és kálinm), a mező- és mikrotápelemekkel (kal­cium. magnézium, kén, bár. mangán, réz, molibdén, cink, kobalt Fluor, klór és fód), a talaj kémhatásával, az abszorpciós viszonyokkal, a talaj redoxviszonyaivat, a talaj termékeny­ségét gátió tényezőkkel (só, kőpad stb.) és a talajok termékenységével foglalkozik. Az olvasó választ kap arra a kérdésre is. hogy miből áll a humusz. A kémhatás alapján a szerző a tatainkat a következők szerint cso­portosítja 4.5 pH alatt erősen sava­nyú. 4.5—5,5 pH savanyú. 5.5—6,5 pH gyengén savanvú, 6,5—7,5 pH sem­leges. 7,5—8,2 pH gyengén lúgos, 82—9,0 pH lúgos és 9,0 pH felett erősen lúgos talajok. A negyedik fefezet — „Élőlények a tataiban, a termőföld élete“ — a baktériumok a sugárgnmhák. a gom­bák az algák és a talajlakó állatok tevékenységét, valamint a talaj élo­­vi'áeának eevéogs rendszerét, az öföd>'k fejezet pedig Magyarország talajait ismerteti. A felosztás értel­mében a zonális talajok közé tartoz­nak a csernozjomok (öntés-, kilúgo­zott, mészlepedékes és réti csernoz­­jomjés az erdőtalajok (csernozjumos barna erdőtalaj, barnaföldek, agyag­­bemosődás barna erdőtaiajok, podzo­­los és pangővizes barna erdőtaiajok és a kovárványos barna erdőtaiajok), az azonális talajok közé tartoznak a szikes (a szoioncsák talajok, a szo­­loncsák-szolenyec talajok, a szoln­­nyecstalajok és a másodlagosan el­rendkívül érdekes témát ölel fel, meri a víz és a szél bkozta talajpusztulást, az elsavanyodásból, a másodlagos szikesedésből vagy az elsivatagodás­­ból származó termékenységcsökke­­nést, valamint a földkivonásokból származó területcsökkenést ismerteti. A szerző a víz okozta talajpusztulás keretében részletesen leírja a felületi réteg- (lepeleróziót) és a vonalas eróziót, valamint a szél okozta talaj­­pusztulás következményeit. A fejezet fejezet a nap sugara energiájának megkötésével, a tápanyag-utánpótlás biológiai úton való megoldásával, a szére hozzáférhetővé léteiével és az energiafelhasználás csökkentésének lehetőségeivel foglalkozik., A könyv Stafanovlfs Pál akadémi­kus, a talajtan professzorának aján­lásaival fejeződik be. Ha mindezt megfogadjuk, az utánunk következe nemzedék számára is lesz mindenna­pi termőföld: Mindennapi temildik szikesedett talajok), a Téti talajok, ( a szaloncsákos és szolonyer.es réti talajok és a típusos réti talajok — esernozjom réti talaj, réti csernozjom talaj, öntés réti talaj stb. —a láp­talajok és a romtalajok (köves-szik­lás. illetve kavicsos váztalaj, földes kopár és futéliomoktalaj, a lejtőhor­dalék- és öntéstalajok, a humuszos homoktalaj), „A Föld talajtakarója“ címíi fejezet az örök fagy világénak jellegzete ta­lajformáival, az erdők világával, a sztyeppékkel, a prérikkel, a pampák­kal, a szavannákkal, a terjedő sivata­gok birodalmával és trópusokkal fog­lalkozik. majd a fejezet végén ismer­teti azokat a nagy változásokat (ős­erdőirtás. szülőföldhasznosítás stb ), amelyek az emberiségnak hatalmas károkat okoztak. A „Talajpusztulás, a termőföld védelme“ című fejezet végén áttekintést nyújt. Magyaror­szág talajpusztulásáról. „A termőföld orvosat“ című fejezet a mechanikai talajjavítással (homok­javítás. ta’ajcsövezés stb.), az öntö­zéssel, a kémiai talajjavítással ja sa­vanyú talajok esetében meszezés, a szikes talajok esetében pedig a sár­gaföld elterítése, mészkőpor haszná­lata, gipszezés) és a komplex talaj­javítással. a „Vegyszerek, vegyszerek, vegyszerek“ című fejezet a talaj és a műtrágyák, a herbicidek, a fungi­­cidek és az inszekticidek kölcsönha­tásaival, a „Hétvégi talajtan“ című fejezet pedig a termőföld ismeretével foglalkozik. Ezen utóbbi fejezet töb­bek között ismerteti a talajjelző ínitrngénkedvelő. mészjelző. a sava­nyú kémhatást jelző és a sójelző) növényeket. „A holnapi termőföld" című utolsó — Ne foglalj el a természettől több és jobb földet, m'r.t amennyi ok­vetlenül szükséges! — Ne engedd, hogy a víz elrabolja a termőföldet a gondjaidra bízott területről! —• Ne hagyd, hogy a szél elhordja a földet! — Feleslegesen ne taposd, ne tömö­­rítsd a talajt! — Csak annyi trágyát vigyél a talaj­ba, amennyit az elvisel, é; ameny­­nyit a növény kíván' — Csak jó vízzé! öntözz, és csak annyival amennyivel ke'I! — Ne keverj a talajba e! nem bomió anyagot, hacsak nem javítási cél­lal teszed! — Ne mérgezd a talaj élővilágát! — Őrizd meg a talaj 'érmékén-»»égét, és ha lehet, még nőve':! hjvább! — Ne feledd, hogy a talajon nem csak állsz, hanem élsz is! (bara)

Next

/
Oldalképek
Tartalom