Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-02-14 / 6. szám

Ahol összhangban van az egyéni és társadalmi érdek 'A tél a kertészkedök' életé Ъеп is a számvetés, a tervez­­getés, a tavaszt munkákra való felkészülés Időszaka. Most zaj­lanak a Gyümölcstermesztők és Kertbarátok Szlovákiai Szövet­sége alupszervezetetnek évzáró taggyűlései Is, amelyek egyik fontos témája az, hogy a ter­melésben az egyéni boldogulás mellett a kertészkedök meny­nyire alkalmazkodnak a társa­dalmi, illetve a vásárlói igé­nyekhez. Ez a sezmpont dominál a Zlaté Klasy központi község csenkei (Cenkovce) alapszer­vezetének munkájában is, a­­melynek elnöke Vass Tibor ag­rármérnök — az egységes föld­műves-szövetkezet gyümölcs­ös szőlőtermesztő ágazatának vezetője. Az 6 szakmai hozzá­értésének és ambiciózus mun­kájának is köszönhető, hogy a céltudatos termelés és az új formák keresése terén a leg­jobbak közé tarttoznak a Duna­­szerdahelyi (Dunajská Streda) Járásban. Az elnöknél először is az iránt érdeklődtem, hogy az olyan szervezetben, mint a csenkei — ahol a kerttulajdo­nosok zömével helyben dolgoz­nék és tagjai az egységes föld­műves-szövetkezetnek, vagyis a földművelés a szakmájuk —•, milyen előnyeik vannak a ker­­tészkedőknek, és ez milyen Irányt szab a háztáji termelés­ben. — Tény az, hogy ez mun­kánknak sajátos jeligét ad. Hi­szen a szövetkezet olyan anya­gi juttatásokban részesíti tag­jait, amelyek a kerttel rendel­­kezők t mentesítik pl. a gabo­nafélék termesztésétől. Követ­kezésképpen kertjükben olyan mennyiségű zöldséget tudnak termelni, amely nem csupán a családi szükségletet elégíti ki, hanem nagy mennyiségben ma­rad eladásra is. így a háztáji kertészkedés a jövedelemszer­zésre irányul. Ezt támasztják alá a következő adatok Is. Szer­vezetünk 130 tagja évente 150 tonna zöldséget, 25 tonna sző­lőt és gyümölcsöt értékesít a felvásárló üzemekben. De nem kevés az a mennyiség sem, a­­mit a piacokon egyéni vásár­lóknak adnak el a kískerté­­ezek. • Ebben az esetben, amikor a* embereket a jövedelemszer­zés ösztönzi a termelésre, ho­gyan hat az alapszervezet az irányba, hogy a kertészkedök egyéni érdekeiket a piac és a vásárlók érdekeivel hangolják össxe? — Ennek érdekében a veze­tőség elsősorban a vásárlást és eladási szerződések előké­szítése, Illetve megkötése ide­jén felvilágosító munkát fejt kt. Kijelenthetem — folytatja az elnök —, hogy e téren az emberekkel nincs gond, s ezt az idei szerződések Is tanúsít­ják. Tagjaink 95 tonna zeller, 10 tonna paradicsom, 10—10 mázsa gyümölcs, és 20 ezer darab karfiol eladására vállal­koztak. A termelési kedv és a társadalmi célok összhangjáról tanúskodik az is, hogy a múlt évben, az aszály ellenére túle teljesítettük az eladási tervet; a zellerből 25 tonnával, gyü­mölcsből pedig 10 mázsával. A tagság rugalmasságát mutat­ja az Is, hogy az Agrofrigor évközben jött kérésére szerző­désen kívül 20 tonna céklaré­­pát termeltünk. A felvilágosító munkánk to­vábbá arra Irányul, hogy a tag­sággal megértessük: nem ren­tábilis sokféle zöldséget ter­meszteni, hanem fóleg olyan fajtákat kell, amelyek a hely­beli klimatikus viszonyoknak a legjobban megfelelnek. Nálunk fólia nélkül a zellernek kedvez a talaj, így tagságunkat ennek termesztésére sikerült megnyer­ni. Piaci termesztésre szerveze­tünkben jelenleg ez a növény dominál, jelentős még a kar­fiol- és a papríkatermesztés is, de ez is inkább csak fólián kí­vül folyik. Ezzel magyarázható az Is, hogy községünkben fó­liasátras termesztést alig látni. • Elnök elvtárs, ma, amikor a népgazdaság fejlődését az intenzív termelési mód hatá­­ruzza meg, mennyire tudják ezt a kertészkedök érvényesí­teni? — Ml ezt a központi irány­elvet úgy érvényesítettük, hogy a föld racionálisabb kihaszná­lására helyezzük a hangsúlyt. Jóllehet, a falusi ember igye­kezett a múltban is jól kihasz­nálni a termőföldet, de csak addig, amíg ez az egyéni ér­dekeit szolgálta. Most, hogy országos viszonylatban növek­szik a lakosság egy főre eső zöldségfogyasztása — amit a jövőben nagyobbrészt a háztá­jiban kell kitermelni —, tí] módszerek alkalmazására ösz­tönözzük a kertészkedőket. Ar­ra, hogy az adott területen év­­ről-évre többet termeljenek- Ennek egyik formája a több­­kultúrás termesztés, illetve a hármas vetésforgó alkalmazá­sa. örömmel közölhetem, hogy tagságunk többsége már meg­értette ennek a jelentőségét és alkalmazza is azt. Piaci célok­ra tavasszal zellert termelnek, ezt júliusban értékesítik, majd helyére őszí karfiolt ültetnek. De léteznek más vetésforgók is, például saláta—paradicsom —téli káposzta vagy fokhagy­ma—uborka—téli saláta. • Nem befolyásolja ez nega­tívan a terméshozamukat? — Nem. Ott, ahol fertőtlení­tik a talajt, megadják a nö­vénynek a kellő tápanyagot, és jó minőségű magból, palántá­ról termesztenek, ott még a szövetkezetben elértnél is ma gasabb a hektárhozam. Persze ez annak is köszönhető, hogy a kertészkedőknek otthon több Idejük van a termesztésre, min­den növényüket Ismerik és naprakészen tudják megvalósí­tani a növényvédelmet Is. Így sok esetben 50 százalékkal is több termést tudnak betakarí­tani, mint azonos fajtából a szövetkezet. • Milyen terveik vannak most, amikor már készülnek az idei termesztésre, milyenek a kilátásaik? — Elvben az 1987-es évre már felkészült a tagság, és megkötöttük az adásvételi szer­ződéseket. Valamivel növelni szeretnénk a múlt évi szintet. Fő piaci növényünk az Idén is a zeller lesz, de vállalták a ta­gok a paradicsom, a paprika, a szántóföldi zöldség és szőlő közellátási célokra való ter­mesztését is. Persze, a kemény tél után nagyon gyors és gon­dos munka vár mindnyájunkra. • Nem említette a fokhagy­mát Mi lesz ennek a sorsa? — A fokhagyma termesztésé­nek kérdése fájó gond. Ha sok van belőle, gond van az el­adással, hd kevés — ami igen gyakori —, akkor fájlaljuk a hiányzó bevételt. Mivel a fel­vásárló a termelőkkel évek óta mostohán bánik, így az idén fokhagyma eladására nem kö­töttünk szerződést. De azért bi­zonyos mennyiséget szándé­kunkban áll termeszteni. A ta­goknak — akik más zöldséget akarnak értékesíteni — köte­lezővé tettük bizonyos mennyi­ségű fokhagyma termesztését is. A kiutat a jelenlegt helyzet­ből abban látom, hogy a felvá­sárló stabil árat hirdet. Ez esetben lesz fokhagyma, és az embereknek nem kell majd csillagászati, 60—80 koronás áron vásárolni a ritkán kapha­tó fokhagymát. • Arra kérném még, hogy ossza meg tapasztalatait az ol­vasókkal azzal az újfajta zöld­ségtermesztőm móddal kapcso­latban, amelyet az egységes földműves-szövetkezettel koo­­operálva a kertészkedök csen­kei alapszervezete alkalmaz. — Szövetkezetünkben a spe­ciális növénytermesztés nagyon sokrétű, és munkaigényes — Hi­szen magas szinten termesztünk almát, őszibarackot, szőlőt és zöldséget —, Így új módszert kerestünk. Mivel a nagyüzemi termesztésben munkaerőhiány, van, ezért a szövetkezet évek­kel előbb megállapodást kötött a kertészkedök kel annak ér­dekében, hogy a szövetkezet­re háruló zöldségmennyisőget megtermeljék. A kooperáció keretében a szövetkezei bizto­sítja a trágyát, a szántást, a vetőmagot, a termények elszál­lítását és értékesítését. A ker­­tészkedőkre pedig a pontos művelés, a növényvédelem és betakarítási munkák hárulnak. Ez a megoldás mindkét fél szá­mára Igen előnyös. A kertész­­kedók ezáltal biztonságot nyer­tek, nincs gondjuk a termés eladásával és nagyobb bevé­telhez jutnak. A szövetkezet viszont így megoldja eladási kötelezettségeit és a felszaba­dult munkaerőt fontosabb te­rületeken tudja foglalkoztatni. Tegyük hozzá, hogy mindez Vass Tibor agrármérnök érde­me is, aki egyszemélyben a szövetkezet speciális növény­­termesztési ágazatának vezető­je, és a kertészkedök alapszer­vezetének elnöke. Magas szak­tudásának és gondos szervező tevékenységének köszönhető, hogy kezdeményezője volt az egyént és a szövetkezeti érde­kek összehangolásának, egy új. gyümölcsöző munkaforma ki­alakításának. major Ágoston «Ül Energiatakarékos palántaneveiés A kiskertész számára korántsem lényegtelen az. hogy mi­lyen anyagi ráfordítással tudja kitermelni palántáit, amelye­ket később a fóliasátrakba ültet át. „Kiváncsi" fényképező­gépünk egy fél hasznosítható ötletet rögzített, melynek lé­nyege a következő: az illetékes kiskertész kiásott egy öt méter hosszúságú, deréknyi mélységű árkot, s föléle egy ala­csony fóliasátrat emelt. A dobozos palántaágyasokat a sátor két oldalán megemelte, így a nafta-, a fűrészpor- vagy a szén­tüzelésű kályha csöve — amely az árkon van végigvezetve — elegendő hőt juttat a dobozok alá, maga a kályhatest viszont a felső légteret fűti. Szakemberek véleménye szerint az alul­ról is fűtött palántaág vasok ban a vegetációs idő lerövidül, a így kevesebb energiára van szükség. jkalíta) (A szerző felvételei Aranyos (Zlatnú na Ostrove) és Ke­­szi (V. Kositiy ) kö­zött tavasztól késő őszig — fiammal a kisülésen — gyak­ran kerekeztem végig a Duna mel­lett húzódó töltés keskeny, kavicsos ösvényén. Az egyik oldalon az ártér füzesei, a másikon óriási gabonatáb­lák. Jelenleg azon­ban tél van, hó és hó mindenütt, csak a védőgát végte­lenbe nyúló sza­lagja töri meg a láthatárt. A folyam fölött a szél az úr, a hókristályokat a vízhez csapja, de a gátoldalban szán­kózó gyerekeket nem tudja haza parancsolni. A töltés közelé­ben lévő gátőrház pajtából meleg birkaszag árad és halk bégdtés hallatszik, öt éves fiam rögtön készen áll ja­vaslatával: Hagyjuk abba a szánkózást, menjünk be, és nézzük meg a birkákatl Csepregi Imrével, az aranyo­si gátőrrel vagy három éve is­merkedtünk meg. Biciklizés közben csaknem minden hétvé­gén találkoztunk vele és a nyájával. Birka, birka mellett. Vagy öt tucat száj ropogtatta a silány füvet. Ha egy-egy ál­lat elbitangolt, vagy a nyáj va­lamitől megriadt és tülekedve nekiiramodott a világnak, a te­lefonoszlop árnyékából morog­va. éleseket vakkantva előron­tott egy gubancos, fekete szőr­csomó, hogy megfenyítse a re­­nitenskedőket. Olyankor Csep­regi Imre botjára támaszkodva elégedetten nézte Bundás fel­ügyelői ténykedését. .Többet ér, mint három bojtár, egyedül nem bírnék B0 birkával” — Csepregi Imre és Bundás segítőtársa, Birkanyáj a Duna-parton — Az állattartáshoz az ötve­nes években fogtam hozzá. — kezdi a beszélgetést Csepregi Imre. — Nyuiakkal próbálkoz­tam, de akkoriban ez még nem volt kifizetődő. így áttértem a birkákra. Először csak 18 da­rabot tartottam. Tizenöt évvel ezelőtt megkaptam a gátőri ál­lást. Ez az állattartás szem­pontjából bizonyos előnyökkel is jár. Akad itt legelő, és több az időm. Munka közben is egész nap szemmel tarthatom a juhokat. így aztán alkalmam nyílott arra, hogy felfejlesszem állományomat. Jelenleg 65 bir­kát tartok. Bizony ennyi állat számára nyáron, a legeltetésre engedélyezel szakaszon kevés Az idei kisbárányok Imre bácsi, Bundás, я pult, no meg a bárányok örökre be­lopták magukat fiam szivébe. („Imre bácsinak lovai Is van­nak. A múltkor is felvett a ko­csira, és megengedte, hogy fog­jam a gyeplőt!”) Most zord az idő, a legelni valót betakarta a tél. A juhok fedett helyen pihennek. Meg­történt az elletés. Húsz csak­nem meztelen, fehér szőrű, ró­zsaszín bőrű kisbárány még csak a pajta homályos, meleg világával és anyja tőgyével is­merkedik. és száraz а Гб. A hőségtől, fő­leg a déli töltésoldalban össze­zsugorodik és megsárgul. [Csak egy arasznyi, tövises cserje, az iglice töri ezt a naptól per­zselt partot, de ebből a juhok nem esznek.) A nedvesebb la­posokban kövérebb a fű, de ott nem legeltelek, mert könnven megmételyesedhetnek az álla­tok. Sokat fáradok azért is, hogy a téli takarmányt bizto­sítsam. Ügy 80—100 métermá­zsa szénát gyűjtök be. Kazal­rakáskor keverek közé másfél mázsa sét, ami az állatok szá­mára nagyon fontos. — Ä birkatartásban csak magamra, no meg a családom­ra számíthatok, pedig elkelne a támogatás — sóhajtja. — Vé­leményem szerint sokkal gaz­daságosabban termeljük ki a gyapjút és a húst, mint a szö­vetkezetek vagy az állami gaz­daságok. A nyáj évi szaporulata 20—30 között van. A kisbárányok na­gyon sok munkát, türelmet igé­nyelnek. A fiatal „előhasi” anyák nem akarnak szoptatni, ne csapódjon le, ne csepegjen vissza az állatokra, ezért a szellőzést is biztosítom. A birkákat főleg a gyapjú­kért tartom. Ha elérik az 5—8 éves kort — ilyenkor a gyap­júhozam már kisebb — leadom őket. A család húsellátásában — legalább is ami engem illet — nem sokat segít a birkatartás. Annyira sajnálom az általam felnevelt állatot, hogy levágni nem tudom. Ha néha-néha mé­gis le kell vágni közülük egyet, akkor ez Ferenc fiamra hárul, de én ilyenkor sem eszem be­lőle. A juhok mellett a szakmá­mat, a gátőrködést szeretem a legjobban, pedig sok munkával jár. Több mint 7 km-es szaka­szom van. A napi munka azzal kezdődik, hogy reggel fél hét tájban kiballagok a folyóhoz, megnézem a vízállást és jelen­tést adok róla. Utána végigjá­rom a szakaszom. Magas víz­álláskor 24 órás a szolgálat. Fi­gyelni kell a töltést és a víz minden rezdülését. Ha elvonul az áradás a sok visszamaradt gallyat, deréknyi fatörzset, sze­metet el kell takarítani a hul­lámtérből. Szerencsére munka­társamra, Hubik László segéd­­gátőrre jóban-rosszban számít­hatok. Sok bosszúságot okoz­nak a felgyelmezetlen autósok is, akik a behajtást tiltó tábla ellenére feljárnak kocsijukkal a töltésre. Nem értik, meg, hogy ennek javítása az 1965-ös árvíz után milliókba került, és megrongálódása árvízveszély esetén komoly következmé­nyekkel járhat. Három évtize­de önkéntes határőrként is te­­vékenvkedek. Szolgálatomat itt is elismerik. Mielőtt gátőr lettem, postás­ként dolgoztam 22 éven át. (Többször is kitüntették, meg­kapta a „Szlovákia Legjobb Kézbesítője” oklevelet Is.) Mi­kor az ötvenes években átvettem a kézbesítést a faluba csak 29 Üj Szó járt. Az év végéig 240- re emeltem az előfizetők szá­mát. Akkor kedveltem meg az olvasást. Előfizetem az Oj Szót, a Szabad Földművest, a Duna­­tájat. Ha foglalkozásom és a juhászkodás megengedi, szíve­sen olvasgatom a napi politH kai eseményekkel és az állat­tartással kapcsolatos cikkeket — fejezi be önmagáról, munká­járól és juhairól szóló valló* mását Csepregi Imre. — P. R.-* (A szerző felvételei) ezért le kell őket fogni, hogy fiaikhoz hozzáédesedjenek. So­kat fáradok azért is, hogy ál­lataim egészségét megóvjam. A legeltptésből haza hajtom őket megitatni, (a Duna zavaros, helyenként kátrányfoltos vizé­ből nemhogy ember, de állat sem inna), minden szükséges vitamint megadok nekik, kerü­löm a mételyes helyeket, ügye­lek a kullancsokra is! Elég sok van itt belőlük, ezért aztán he­tente kétszer is befújom a ju­hokat Arpalittal. Nyáron a ka­rámaljat kéthetente egyszer Szoldeppal permetezem le. Tél­re a pajtát fóliával fedtem le, hogy megőrizzem a meleget, dé ügyelek arra, hogy a pára

Next

/
Oldalképek
Tartalom