Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-14 / 6. szám
Miért nem sikerül a pecsenvecsirke-neveies? ÉLŐSKÖDŐK ÉS FERTŐZŐ BETEGSÉGEK A pecsenyecsirke tartásával, takarmányozásával kapcsolatos hiányosságok kérdésessé teszik a brojlerhizlalást, az anyagforgalmi megbetegedések rontják a gazdaságosságot és a csirkék minőségét. A parazitás és egyéb fertőző betegségek a veszteségeket tekintve összegezik mindkét előzőt. A kokcidiőzis vagy az idült légzőszervi betegség fa mikoplazmözis) magában is ráfizetésessé teszi a hizlalást. Mivel a háztáji neve1 ésben e két betegség a leggyakoribb, és nem ritkán együttesen i.s előfordul, vizsgál iuk meg közelebbről az okát és a védekezés lehetőségeit. A kokcidiózis a baromfi egyik legrégibb és legismertebb parazitás megbetegedése. A súlyos bélgyulladással járó különféle bélkokcidiőzisok sok áldozatot követelnek. Ha az állatok túlélik is a fertőzöttséget, erősen legyengülnek és bennük más természetű betegségek lobbannak fel. Kórokozóként több Eimeria-faj jöhet számításba. Ezek a spórás véglények következetesen azonos szervekben, sőt a szerveken beiül is bizonyos szövetekben telepednek meg. Ennek megfelelően beszélünk a csirkék vakbél-, vékonybél- és végbél-kokcidiózisáról. A gyakorlatban rendszerint vegyes fertőzöttséggel találkozunk. A kórokozó oociszták takarmánnyal, talajjal a szájon át jutnak a csirkék ernésztőcsövébe. Élettartamuk hosszú, egy évnél tovább is életben maradnak. A kétrétű burkuk még az erős fertőtlenítőszerek hatása ellen is megvédi őket. A fertőzés után az oociszták bonyolult — bélcsatornában történő — változásokon mennek át. A bélnyálkahártyában szaporodó, fejlődó kórokozók a gazdasejtet megnagyobbodásra késztetik. Ez végzetes az állat számára, mivel a kórokozók nagy szövetroncsolást és hajszáleres vérzéseket okoznak. A vakbél-kokc'diózis elsősorban fiatal csirkéknél okoz vérömléssel Járó heveny fertőzést. A fertőzött csirkék lehangoltam kedvetlenül álldogálnak, étvágyuk romlik. A fertőzést követő 4.-6. napon, akkor, amikor a roncsoló hatás már érvényesül, jelentkezik a betegség feltűnő klinikai tünete, a véres hasmenés. Az ürülékben először csak néhány vércsík látható, később a vérzés mind erősebbé válik, annyira, hogy a csirkék látszólag tiszta vért ürítenek. Ilyenkor már gyakori az elhullás. Sürgős beavatkozás nélküli alig néhány állat marad életben, mivel a vörösvérsejtek eredeti számuk 50 százalékára esnek vissza. A betegségre jellemző, hogy csaknem minden kórbonctani elváltozás a vakbélre szorítkozik. Olykor ágy hat, mintha tiszta vér töltené ki ezt. A gyógyulás során a vérzések megszűnnek és a tömegesen elpusztult hámsejtek csakhamar pótlódnak. Kézenfekvő, hogy mélyreható elváltozások után a gyógyulás csak később következik be. A vékonybél-kokcidiózisnál a klinikai tünetek az előzőekhez hasonlóak. Az ürülék azonban sohasem annvira véres, és az elhullás kisebb, mint a vakbél-kokcidiózisnál. Naponként alig néhány csirke pusztul el, ezek az elhullások viszont hosszú Ideig tartanak. Feltűnő a baromfiak súlyvesztesége, vagy a súlygyarapodás elmaradása. Vérveszteségre utalnak a világos lebenyek és a halvány csőr is. A vékonybél-kokcidiózis többnyire a 4—6 hetes csirkék betegsége. Ennek a fertőzésnek nincsenek sajátos klinikai tünetei. Főbb jelei a levertség, az étvágytalanság, a szomjúság, a híg bélsárürítés. A bélsárhoz több-kevesebb vér Is keveredhet. A boncolásnál feltűnik a kloáka és a végbél nyá kahártyájának vérömléses, gyulladásos állapota. Napjainkban a gyógyszeres kezelés elkerülésére törekszünk. Ma a csirketápok olyan kokcidiózis elleni készítményeket tartalmaznak, amelyek meggátolják a csirkék megbetegedését, de nem akadályozzák meg a fertőződést. Így folyamatosan kialakul a baromfiban a megkívánt védettség. A- mennyiben a tápok hiányában a kokcidiózis klinikai tüneteit észleljük, akkor mielőbb meg kell kezdenünk a gyógykezelést, hogy a hél nyálkahártyája minél kisebb mértékben károsuljon. A kezeléshez több szulfonamid áll rendelkezésünkre. A Sulfakombin kizárólag a kokcidiózis gyógykezelésére, folyadék alakjában kerül forgalomba. A használati utasítást maradéktalanul be kell tartani, egyébként a betegség újabb hullámban jelentkezhet. A kokcidiózissal kapcsolatban tudnunk kell, hogy a külvilágba került oociszták még a kemény télben és a nyári napsütésben is fertőzöképesek maradnak. A fertőtlenítés során fontos a trágya stb. mechanikai eltávolítása is. A vegyszerek közül a formalin 3 százalékos oldata bizonyult hatásosnak, de a 60 C-fok feletti hőmérséklet is megöli a kórokozókat. A mikoplazmézis elsősorban a növendék csirkék idült légzőszerv! megbetegedése. A Iégutakat, légzsákokat és az orr melléküregeinek nyálkahártyáját támadja meg. Az általa előidézett idült gyulladásban az állatok erősen lesoványodnak. A kórokozó mikoplazmákon kívül egyéb baktériumok Is társulnak a fertőzéshez, amelyek súlyosbítják a kórképet. Hangsúlyoznunk kell, hogy ez a betegség csak akkor lép fel, ha pl. a hiányos takarmányozás, a rossz higiéniai viszonyok, a hiányos ventiláciő, a vitaminhiányok stb. hatására a csirkék szervezete legyöngül. A betegség leggyakrabban öt hetes kor után jelentkezik. Az á'lománvon belül nem terjed túl gyorsan, később azonban általánossá válik. Kezdetben savós orrfolyás jelentkezik, amely később nyálkássá, szennyezetté válik. Az állatok összebújnak, keveset esznek, gyakran rázzák a fejüket. Később az állatoknál tüszszögés, szörtyögés, sípoló légzés észlelhető. A folyamat az orrjáratokból átterjed a mélyebb részekre is. Közben a megbetegedett példányok veszítenek testsúlyukból, vérszegényekké válnak és végül csonttá-bőrré soványodnak. Elhullás előtt tátognak, levegő után kapkodnak, a taréjuk szederjessé válik. Olykor csak enyhébb náthát, és nagyfokú lesoványodást észlelünk. Boncoláskor a légcső gyulladásán kívül jellegzetesek a légzsákoÄ kórokozók ún. oocisztáit (ábránkon erősen nagyítva) szennyezett táplálékkal, vízzel veszik fel a szárnyasok (Rajzolta P. R.) kai kitöltő pépszerfl anyagok. Enyhébb esetekben a felső légutak és az orrüreg hurutját tapasztaljuk. A betegség gyógykezelésénél Javulást a széles sávban ható antibiotikumoktól, esetleg a Farazol ódontól várhatunk. A leghatékonyabbnak a Tylan nevű antibiotikumot tartjuk, amelyet ivóvízben adagolva (10 literben 5 grammot) 3—5 napon át alkalmazunk. Ugyancsak kiváló a Gallímycin hatása is, amelyből 100 liter vízbe 12,5 grammot adunk. Szintén 5 napon át alkalmazzuk. Mivel ezek a készítmények elsősorban a kórokozó mikoplazmákra hatékonyak, a szövődményt okozó É.colt baktérium-törzsekre azonban nem, megfelelő hatást csak akkor várhatunk, ha a győgykeze’és még a baktériumos szövődmény fellépte előtt, idejében történik. Elterjedt a preventív gyógykezelés is. Lényege, hogy olyan tényezők felléptekor, amelyek a betegség esetleges kialakulásához vezethetnek, megkezdjük az említett antibiotikumok valamelyikével a kezelést, betartva az ajánlott 3—5 napos idő(P. R. illusztrációs felvétele) tartamot. Elsősorban azonban arra kell törekednünk, hogy a megbetegedés kialakulásához vezető hiányosságokat, — pl. a tartás, a takarmányozás, a higiénia stb. terén — elkerüljük, megakadályozva Így a betegség aktiválásában szerepet játszó vírusfertőzést. így végeredményben Itt is, csakúgy, mint ahogy azt az előzőekben Is említettük, viszsza-vlsszatérünk a bűvös kör kezdetéhez, feltárva Így a szoros kölcsönhatásokat. MVDr. KÖRÖSI RUDOLF állatorvos 2 Ж BI0GAZDALK0DAS - BIOKERTESZKEDES ГШNövénvtársítás a veteményeskertben Sajnos, a modern mezőgazdaság nem nélkülözheti a nagy monokultúrákat, amelyek a sző szoros értelmében felborítják az ún. biológiai egyensúlyt — melyet az élet évmilliók alatt alakított ki —. az állatok és növények együttélésének körforgását. Próbáljuk meg kiskertünkben felújítani az eredeti körforgás egyes elemeit. Ennek lehetőségéről szeretnék most néhány szót szólni, tanácsot adni azoknak, akik növénytársltás segítségével vegyszerek nélkül kívánják megtermelni kertfűk gyümölcseit és zöldségeit. A természet soha nem alkot monokultúrákat. A növények együttes előfordulásának megvannak a saját törvényszerűségei. Kertünkben a növényeket úgy csoportosíthatjuk, hogy azok kedvezően befolyásolták egymás fejlődését, így, együtt könnyebben védekezhetnek, elriasztva a kártevőket, azok pusztításai ellen Is. A jól megválasztott társnövények kitűnő lehetőséget nyújtanak a felületi komposztáláshoz; a'gyorsan elkorhadó növénymaradványok kiválóan javítják a talaj minőségét. A biokertészkedés fő alanelve a falai lő egészségi állapotának és állandó termőkéDességének megőrzése annak mulcsozással vagy felületi komposztálással való betakarása. így a tűző napsütés nem szárítja. az erős eső nem ér! közvetlenül, és a takarás megnehezíti a gyomok feltörését. Ma már a kertészkedőnek lehetősége nyílik a növénykultúrák öntözésére. Öntözésnél a vizet mindig a talajt takaró rétegre kell futtatni. A növényt soha ne locsoljuk, főleg a leveleket kíméljük a víztől. Ellenkező esetben kórokozó gombák támadják meg, s így tönkremehet egész évi Igyekezetünk. A talaj állandó borítottságát, azért kell biztosítani, hogy a társnövénv gyökérzete összefüggően behálózza azt. s a növényi gyökerekben levő különböző hatóanyagok mielőbb és folyamatosan a talallakó mikroszervezetekhez kerüljenek. A külföldi szakértők tapasztalatai szerint a talajborítás legjobb módla az. ha a 40—50 cm széles sorközöket parajjal (spenótl vetlük be. A parajt azért ajánljuk, mivel csírázás! ereje kitűnő, a vetőmagja olcsó, levélzete iól árnyékol, és védelmet nyújt a kártevők ellen. Mélyrehatoló gyökérzete lágy állományú. szaponin tartalmú; elősegíti az „Igazi“ zöldségfélék termesztését és ezek hozamát. A paral köztes vetésével egyidőben a többi zöldségfélét — hagymát, borsöt, burgonyát, salátát, retket, tehát a korai növényeket — is elvethetjük. A parajközti vetést így rendezhetjük el: I. vetésterv Az 1.—2. sorköz — sárgarépa „ — hagyma „ — sárgarépa „ — kihagyjuk a paradicsom-palántáknak „ — sárgarépa és a sárgarépa szomszédsága kölcsönös védelmet nyújt számukra sárgarépa- és hagymalégy ellen. A sárgarépa közelsége lötékonyan hat a paradicsomra. П. vetésterv 1.—2. sorköz — Fenntartjuk a zeller és a karfiol palántázására. Kultúráik kölcsönösen védik egymást. — Feies saláta és hónapos reteké a saláta védelmet ad a levélbolhák ellen. — Fenntartjuk az uborkának, addig célszerű retekkel kevert tépősalátát termeszteni itt. — Ide második ültetésű fejes salátát és korai retket tegyünk, utánuk pedig uborkát. — A karfiol, esetleg a korai fejes káposzta és a zeller közös kultúrájának tartjuk fenn. A zeller az összes káposztatélét védi. (ha) 2. —3. 3. —4. 4. -5. 5. -6. A hagyma 1—3. 1—4. 4.-5. 5.-6. Az aranyfarú lepke és az erdei gyapjaslepke elleni védekezés Néhány éve sokat beszélünk és írunk, a kártevők elleni biológa’ védekezésről, egyszóval a b oitinamikas szemléletű kertészkedésről. Ezt azonban a gvakor’atban csak akkor sikerű' megvalósítanunk, ha pl. a kár'evök ese'ében megtanuljuk felismerni őket, és közelebbről megismerkedünk életmódjukkal. Az aranyfarú lepke (Euprootys chrysorrhoea); (aranyfarú pille, aranyfarú szövő). Hófehér szárnyairól, amelyen esetenként néhány fekete pont is van f fesztávolságúk 30—35 mm) és a potroh végén lévő rozsdavörös vagy sárgásbarna „gyapjúcsomórél” — ez főleg a nőstényeknél feltűnő — könynyen felismerhető. A 15—25 mm hosszú, sötétbarna bábokból az imágók június—augusztusban repülnek ki. A lepkék — amelyek nászukat este tartják — nem vesznek fel táplálékot, és csak a fajfenntartással törődnek. A megtermékenyített nőstények petéiket csomókban a gyümölcsfák leveleinek fonákjára rakják. Petecsomóik hoszszúkásak, cslkszerűek; 500—600 petét tartalmaznak. A nőstény a potroh végén lévő fargyapjúiának szőrzetével bedörzsöli, befedi azokat. így alakulnak ki a Jól Ismert, jellegzetes szivacsszerű, világosbarna bevonatok. Az aranyfarú lepkének évente csak egy generációja van. A kis hernyók 14—21 napos embrionális fejlődés után jelennek meg. Pókhálőszerű szövedék alatt együtt maradnak és csak kevés táplálékot fogyasztanak. Nyár végi kártételük ezért Jelentéktelen. A lehámozott levelekből nagy téli hernyófészket készítenek, ebben telelnek át. Fészkeik a levélhullás után könnyen felismerhetők és begyüjthetők. Az áttelelt lárvák először a kipattant rügyeket károsítják, később a leveleket támadják meg, és esetenként Jelentős tarrágást okoznak. Főleg a tölgyesek közelében lévő gondozatlan gyümölcsösöket veszélyeztetik. A kifejlett hernyó kb. 35 mm bosszú, színe szürkésfekete. Szőrzete, amely apró szemölcsökön pamacsszerően helyezkedik el, barna. A 9. és a 10. testszelvényén egy-egy vöröses színű nagyobb, kitolható és visszahúzható szemölcs van. A gyümölcsösökben, erdőgazdaságban dolgozók jól ismerik azt a kellemetlenül viszkető, később égető fájdalomba átcsapó érzést, amelyet a lárvák (Ш. a lepkék) szőrzete okoz. A hernyók tömeges megjelenése (gradáciőja) esetén mérgező szőrzetük a szél által a levegőbe kerül és élőhelyüktől távolabb is allergikus tüneteket okozhat. Az erdei gyapjaslepke (Lymantria dispar); (gyapjaspohók, gyapjaspille) nősténye alig képes repülésre. Szárnyai szürkésfehérek (fesztávolságúk 70—80 mm), az alapszíntől sötétebb 3—4 harántirányú zegzugos vonallal tarkítottak. Jól repülő hímje kisebb és sötétebb. Első szárnyal szürkésbarnák (fesztávúk 30—45 mm), 4—5 barántvonallal. Elterjedésük az előző fajéval azonos, de annál Jobban kedveli a melegebb vidéket., Nősténye 300— 450 petét rak, amelyek megtermékenyülés nélkül is életképesek. Évente csak egy nemzedéke fejlődik. Taplöszerű petecsomóit nem a levelekre, hanem a fák kérgére, kerítésoszlopökra, deszkára rakja. Pete alakjában telel át. de mindegyikben ott van már egy-egy kis hernyó, amely már a nyár végén kialakult, ezért rögtön a kikelés után. kora tavasszal (áprilisban) képes károsítani. Első vedlésig a lárvák együtt maradnak, később szétszőród: nak. Ha nincs megfelelő menynyiségfl és minőségű táplálékuk vándorlásnak Indulnak. Az apró, könnyű hernyókat a szél Is terjesztheti. A velük való érintkezés szintén allergiát okoz. Teljes fejlettségüket június végén, július elején érik el. Ilyenkor védett helyen, többnyire csoportosan bebábozödnak. A bábállapot 8—10 napig tart. Mindenevő (polifág) faj. A gyümölcsfák közül főleg a szilvát. cseresznyét, barackot, szelíd gesztenyét károsítja. Esetenként a körtefa, a mogyoró, a diófa, az őszibarack és az egres levelét is megrágja. Túlszaporodásai általában 10 éves ciklusokban követik egymást, és így 3—4 évig tartanak. Magunk is megállapíthatjuk. hogy túlszapnrodása mikor várható. Ha a fatörzsek alsó részén az előző években kisebb (kb. 40X20 mm), a következőben több mint öt nagyobb (kb. 50X20 mm) petecsomőt találunk, várható a gradáciő. Az utóbbiakban több mint 600 pete van. Kissé fáradságosan ugyan, de mindkét faj ellen tél végén és kora tavasszal mechanikus úton védekezhetünk. Az aranyfarú lepke téli fészkeit levágjuk és elégetjük. A gyapjaslepke petéit késsel stb. válasszuk le a törzsről és gyűjtsük edénybe (soha ne kaparjuk le a földrel), majd égessük el. Petecsomóit petróleummal bekenve is megsemmisíthetjük. A magyarországi szakirodalom szerint „Űjabban gázolajjal (5%) és DNOC hatóanyagú szerrel kitűnő eredményt lehet elérni.” Csak nagyon kevés lárva éli túl ezek alkalmazását. Hernyói előszeretettel gyülekeznek és bábozódnak be védett helyeken. így eredményesen alka'mazhatö módszer, ha arasznyi széles szövetdarabbal, kátránvpaplrral körbekötjük a fát. Az itt megbúvó hernyók, bábok könnyen összegyüjthetők és megsemmisíthetők. A riigvfakndás. a hernyók szétszéledése után Metation E 50-nel. vagy Anthio 25-tel permetezhetünk Az aranyfarú lepke ellen a Rathurin 82 biopreparátumot alacsonyabb koncentrációjú rovaröl őszerekkel (pl. az Anthio 25 0.01 százalékos koncentrációban) együttesen alkalmazhatjuk. E két kártevőt eredményesen pusztítják az erdei vöröshangyák (Formica ruta), így ezek védelme nem lehet számunkra közömbös. Énekeseink közül kertünkben főleg a rozsdafnrkúak. a légykapók, barázdabillegetők megtelepítése hasznos. Dr. POMICHAL RICHARD
