Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-31 / 4. szám
1987. január 31. / SZABAD FÖLDMŰVES. 3 Űj feltételek között (H.) évtől kezdődően vezessék be az üi, Az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsának múlt évi határozata^ értelmében az 1987-es évvel kezdődően a szövetségi és az autonóm köztársaságok, valamint a területek és a körzetek részére nem írták szét az állami felvásárlás terveit. Minden közigazgatási egység részére csak azt határozzák meg, hogy mennyi terméket kell a központi vagy a köztársasági készletbe szállítani. Mindaz, amit a gazdaságok e mennyiségen felül termelnek, a helyi hatóságok rendelkezésére áll. Ily módon reális lehetőség nyílik arra, hogy a helyi készletekből javítsák a kis- és nagyvárosok ellátását. Az élelmiszerek mennyiségi és választék szerinti szállításáért a szövetségi és az autonóm köztársaságok minisztertanácsai, a területi és a körzeti végrehajtó tanácsok és az állami agráripari tanácsok a felelősek. A központi vagy a köztársasági készlettel szembeni lemaradást a köztársaság, a terület vagy a körzet forrásaiból kell pótolni az esedékes negyedévben, félévben vagy egész évben. Az államnak a mezőgazdaság fejlesztésére gyakorolt gazdasági, ösztönző befolyása ezáltal lehetővé teszi. hogy az egész ország érdekeit figyelembe vegyék. Ugyanakkor a közigazgatási egységek, a gazdaságok és minden egyes dolgozó kezdeményező szerepére gyakorlatilag korlátlan lehetőséget nyújt. Ugyanis azok az alapelvek érvényesülnek maid a jövőben, hogy ha minél több terméket állít elő a gazdaság a rögzített felvásárlási terven felül, annál nagyobb lesz a jövedelme, és hogy ha a központi készletbe szállított mennyiségen felül minél többet termel a körzet, a terület, annál jobb lesz a területén elhelyezkedő üzletek és piacok kínálata. A tervezés gyakorlatilag a mezőgazdasági termények és termékek felvásárlásával kapcsolatos irányszámok. a beruházási keretek és a legfontosabb anyagforrások értéke alapfán valósul meg. természetesen figyelembe veszik a termőhelyi adottságokat. főleg a falai termőképességét, továbbá a munkaerővel és egyéb forrásokkal valő ellátást. A gazdaságok terveiket a munkaközösségek gyűléseit követően terjesztik a felettes szervekhez. Az állami felvásárlás terjedelmének meghatározásánál abból az alapelvből indulnak ki. hogy az ne legyen kisebb, mint az előző ötéves tervidőszak évi átlaga volt. Ez az alapelv teljes mértékben csak azután valósul meg. ha majd a tervezés új normatíváit kiszámítják és tudományosan megalapozzák, vagyis az egyes gazdaságok és körzetek potenciális lehetőségeitől függően megállapítják a stabil felvásárlási terveket és mennyiségeket. Az úi normatívákat előreláthatólag az idei év folyamán vezetik be. A határozat értelmében a már említett közigazgatási szervek a felelősek az állattenyésztési terme:és igényeit kielégítő, nagy fehérjetartalmú abraktakarmánvok szállításáért és ésszerű felhasználásáért. Az 1987-es évtől kezdődően a keveréktakarmánvok. a fehérje- és vitaminos kiegészítők gyártásának terjedelmét és választékát szintén a szövetségi és autonóm köztársaságok minisztertanácsai határozzák meg. A gyártás biztosítása során élni kell a kolhozok. a szovhozok. a további állami mezőgazdasági és Ipari vállalatok helvf nyersanyagforrásai kihasználása adta lehetőségekkel Is. Viszont a régi alanelv szerint járnak el a baromfifarmok a nagv állattenyésztési komplexumok és a speciális megretide'ők esetében. A közigazgatási szervek feladata az is. hogy az 1987-es a termékegységre számított kisebb abraktakarmány-fogyasztási normatívákat. Ez azonban csak akkor valósítható meg, ha az országban növelik a növényi és az állati eredetű fehérjék gyártását. A határozat megállapította azt is, hogy az 1987—1990-es években is szükséges azon mezőgazdasági termékek, termények felvásárlási áraihoz felárat adni, amelyeket a kevésbé jövedelmező vagy a ráfizetéses, valamint a kedvezőtlen termőhelyi adottságokkal és gazdasági feltételekkel rendelkező kolhozokban, szovhozokban és további állami mezőgazdasági vállalatoknál állítanak elő. A már említett közigazgatási szervek kapták feladatul, hogy intézkedéseket dolgozzanak ki a kevésbé jövedelmező vagy a ráfizetéses gazdaságok fellendítésére, főleg a mezőgazdasági termelés gyors ütemű nővelésére, a nem produktív jellegű kiadások és az önköltségek csökkentésére, a munkatermelékenység fokozására és a termelés jövedelmezőségének növelésére. A zöldség- és gyümölcstermelésben keletkező veszteségek és a kolhozpiacokon bevezetett árak csökkentése érdekében az említett közigazgatási szerveket felruházták a zöldséges gyümölcsfélék, a szőlő, a burgonya és további, gyorsan romló termékek, termények kiskereskédelmi árának meghatározásával. A kolhozoknak. a szovhozoknak és a további állami mezőgazdasági vállalatoknak engedélyezték, hogy a fogyasztási szövetkezeteken vagy a kolhozpiacokon keresztül — előre megszabott áron — értékesítsék a burgonya, a zöldségfélék, a bogyősgyümölcsűek és a szőlő tervezett mennyiségének 30 százalékát, valamint a terven felül előállított termékeket, terményeket. A fogyasztási szövetkezetek a gazdasági 'állatokat és a baromfit az előre megkötött szerződések értelmében közvetlenül a lakosság személyi kisegítő gazdaságain vagy a kolhozokon és a szovhozokon keresztül vásárolhatják fel. természetesen a fogyasztási szövetkezetekben érvényes árak alapján. A közigazgatási szervek feladata, hogy kidolgozzák az ezzel kapcsolatos mintatervezetet. A határozt értelmében a kolhozok, a szovhozok és a további állami mezőgazdasági vállalatok feladatul kapták. hogy a lehetőségekhez mérten növeljék a takarmánygabona, a tömeg- és szilázstakarmányok, a vetőmagvak és az ültetőanyagok, valamint a növendékállatok és a barom fik lakosságnak való eladását, nagyobb se gítséget adjanak a személyi kisegítő gazdaságoknak a talaj megművelése, továbbá agrokémiai •és állat-egészségügyi szolgáltatások nyújtása során. A szovhozokban és a további állami mezőgazdasági vállalatoknál a bélüzemi önelszámolás alapelveinek megszilárdítása érdekében döntés született arról Is, hogy az 1987-es évtől kezdődően maguk a gazdaságok hozzák létre a szükséges béralapot az egész ötéves tervidőszakra, mégpedig a száz rubel értékű bruttó mezőgazdasági árutermelésre számított stabil normatíva alapján. A béralapképzéssel kapcsolatos normatívák kidolgozása a már említett közigazgatási szervek feladata. Ha a gazdaságok terven felül értékesítenek mezőgazdasági termékeket, terményeket, akkor a béralapot a túlteljesítés egv százalékra vonatkoztatva átlagosan a 0,8-aS koefficienssel számítják ét. Forrásanyagok alapián: BARA LÄSZLÖ (Folytatjuk) A JÖVÖ MÚZEUMÁBAN / — Ettől a szörnyedétől rettegtek elődeink. Szerencsére már kipusztult. I. Cserepanov rajza A szocialista muÉiiepsztas korszerűsítése a KGSHaeorsziyolben Egyre több értekezés, tudományos igénnyel készült elemzés, szakcikk jelenik meg napjainkban a KGST-tagprszágok együttműködési rendszeréről, az agrárviszonyok fejlesztésének időszerű kérdéseiről, termelési szakosodásáról. A Novoje Vremja hasábjain Jurij Sirja|ev, a szocialista világrendszer gazdasági kérdéseivel foglalkozó nemzetközi intézetének igazgatója megállapítja, hogy a világ nemzeti jövedelmének negyedét megtermelő KGST-országok szerény helyet foglalnak el a világkereskedelemben. Ahhoz. hogy külkereskedelmük összhangba kerüljön, külpiaci műveleteiket két és fél—háromszorosára kellene növelniük. Szerény a KGST-tagországok külkereskedelme a kulcslontosságú szektorokban, például a tudományos-műszaki szolgáltatásokban is. Ezért vált halaszthatatlanná a KGST egész együttműködési rendszerének átalakítása, és az, hogy az erőfeszítéseket a legújabb technikák és technológiák kifejlesztésére összpontosítsák. A külgazdasági kapcsolatok túlzott központosítása nem felel már meg a termelőerők jelenlegi színvonalának, a nemzetközi munkamegosztás iellegének és követelményeinek, gátolja a mobilitást, a rugalmasságot. A vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok kiépítésének ebben a vonatkozásban igen nagy tartalékai vannak. A nemzeti gazdaságok között a kapcsolódási lehetőségek növekedése szükségszerűvé teszi az egyes országok népgazdasági mechanizmusának átalakítását, korszerűsítését is. A KGST-tagországok nemzetközi mechanizmusát olyan gazdasági és szervezeti-jogi eszközökkel kell ellátni, amelyek lehetővé teszik, hogy ezek az országok együttműködésüket az úi koncepció szerint valósíthassák nteg. Ennek jegyében gazdaságilag jobban meg kell alapozni a tervkoordinációt. Olyan hatékony rendszer kidolgozására van szükség nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt, amelyben maguk a vállalatok vennének részt, jelenleg a termelők és a felhasználók gyakorlatilag ki vannak zárva a döntéshozatalból. A kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztése végett közös vállalatok létrehozására van szükség azért is, mert a megfelelő tapasztalatok hiányában igen nehéz volna a többoldalú együttműködés megvalósítása. Az áru- és pénzviszonyok hatékony kihasználása élénkítené a KGST-piacot. hozzájárulna a termékminőség javulásához. A fejlődés gyorsításának következtében a KGST-országok gazdasága mind nyíltabbá válik a világgazdaság felé. Mindez egyeztetett stratégiát követel, főként azt, hogy a KGST-országok összpontosítsák erőfeszítéseiket a műszaki-tudományos komplex program megvalósítására, megtörve azt a kedvezőtlen tendenciát. hogy a technikaigényes termékek KGST-exportia fokozatosan csökken. Egyúttal le kell küzdeni azt a tendenciát, hogy az új technikák és tephnolőgiák piacát a legfejlettebb tőkés országok monopolizálják. A szocialista országok tudományos-műszaki potenciáliának következetes kihasználása a cél — szögezte le végül Siriajev. * A Nemzetközi Mezőgazdasági Szemle Oleg Bogomolov akadémikus, a SZTA szocialista világrendszer gazdasági Intézetének Igazgatója írását közli az agrárviszonyok fejlesztésének Időszerű kérdéseiről a KGST- tagországokban. A szerző bevezetőben megállapítja, hogy a szocialista közösség országai társadalmi-gazdasági fejlődésének jelenlegi szakaszát a termelőerők és a termelési viszonyok minőségi változása jellemzi. A hangsúly egyre inkább az újratermelés intenzív tényezőire helyeződik, arra, hogy megteremtődjenek a feltételek az emberi tényező aktivizálására, a további társadalmi átalakítások számára. Az agrárkapcsolatok területén ezeknek a tényezőknek a hatékony felhasználása csak akkor lehetséges, ha növeljük a gazdasági ösztönzés szerepét, szélesítjük a vállalatok gazdasági önállóságát, korszerű termelésszervezési formákat alkalmazunk. Tovább folynak a kutatások annak érdekében, hogy ésszerűen összehangolják a nagy- és kisvállalatokat, a közös és az egyéni kisegítő gazdaságokban folyó termelést. Tökéletesítik a földhasználati viszonyokat, a járadék-mechanizmust. N6 a szocialista kooperáció szerepe és mérete, többek között a gazdaságközi kapcsolatokban, valamint a nemzetközi együttműködésben. Szélesednek a vállalatok jogai, fejlődik a termelési demokrácia, javul a központi irányítás hatékonysága. Figyelembe véve az agráripari szférában folyó úlratermelés sajátos feltételeit, a gazdasági kapcsolatok egyre rugalmasabbak lesznek. Ez azonban megkívánja. hogy megfelelően áttörmáliák a tervirányítást és az egész gazdasági mechanizmus stílusát és módszereit. Az utóbbi tíz évben a KGST-tagországokban lényeges változások mentek végbe az agráripari komplexum irányítási rendszerében, a mezőgazdasági termékek termelésének jelentős növekedése mellett. 1981—1984- ben (1976—1980-hoz képest} a mezőgazdasági termékek termelésének évi átlagos volumene a KGST-tagországok egészében 5 százalékkal növe«kedett, Csehsz'ovákiában 9, Bulgáriában és Romániában 8, Magyarországon 12, az NDK-ban 6, a Szovjetunió« han 5 százalékkal. Csak Lengyelor* szágban csökkent 3 százalékkal, — azonban Lengyelország mezügazdasá. ga is fokozatosan kilábal nehéz hely* zetéből. 1984-ben (1980-hoz viszonyít« val a szocialista közösség országaiban az élelmiszeripari termékek bruttó volumene 15 százalékkal növekedett. Ennek köszönhetően fokozódott a KGST-tagországok élelmiszerrel való önellátottsága, favult a lakosság élelmiszer-ellátása. Az agráripari komplexumon belüli gazdasági kapcsolatok tökéletesítésének alapvető célja az, hogy e viszonyok aktív hatást gyakoroljanak и fejlődésre és a mezőgazdaság anyagiműszaki bázisának minőségi (avulására. A KGST-tagországokban a mezőgazdaság iparszerűsítésével gyors ütemben nőtt azon gépek és berendezések szállítása, amelyek közvetlen hatást gyakorolnak a munkatermelékenység emelkedésére. 1960 és 1984 között a gabonabetakarítő kombájnok mennyisége 1,8-szeresére emelkedett, miközben átlagos teliesítményük 76 százalékkal növekedett- A mezőgazdaság energetikai kapacitása 4,7-szeresére nőtt. Mivel a KGST-tagországokban a mezőgazdaság és a vele kapcsolatos ágazatok integrációja egyre szélesedik, a korszerű agrárkapcsolatok átfogják a mezőgazdaság valamennyi ágazatát. Az utóbbi években csökkent a szocialista közösség országaiban is a mezőgazdaság beruházási lehetősége. Emiatt fontossá vált. hogy keressék az áttérés útjait a gazdasági növekedés intenzív tényezőire. Több KGST- tagország gyakorlata azt bizonyítja, hogy az agráripari komplexum struktúrája tökéletesítésének eredményeként az élelmiszer-ellátottságot növelni lehet akkor is, ha a mezőgazdasági beruházások arányát viszonylag. vagy abszolút értelemben csökkentik. A Jelenlegi szakaszban a KGST- tagországok áttérnek az újratermelés intenzív típusára az agráripari komplexumok kereseiben. Ennek megfelelően megváltoztatják a terviránvításl rendszert, speciális élelmlszerprogramokat dolgoznak ki. Egyeztetik az agráripari komplexum fejlesztésének politikáját az együttműködéssel kapcsolatos területeken a kölcsönösen előnyös szempontok alapján, a szocialista közösség gazdasági ereiének gyorsabb és intenzivebb szilárdítása érdekében. összeállította: — mészáros — HlRMftGYARÄZATUNK Takarékossági programmal indul az osztrák koalíciós kormány Mikorra lapunk megjelenik, valószínűleg elhangzik már a kormánynyilatkozat Is a Nemzeti Tanácsban, a parlament alsóházában, s Ausztria megismerheti új kormánya programját. Január 21-én tette le az esküt Kurt Waldheim államfőnek az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ), és az Osztrák Néppárt (ÖVP) koalíciós együttműködésével létrejött kormány. A szövetségi kancellár Franz Vranitzky lett, az alkancellári és a külügyminiszteri tisztséget Alois Mock tölti be. A szocialista kancellár és a néppárti alkancellár televíziós nyilatkozatából kitűnt, hogy kompromisszumos alapon, de egybehangzóan határozott takarékossági programmal törekednek az ország gazdasági gondjainak megoldására. A válsággal küzdő állami ipar — a szocialisták szavazóinak tízezreivel — ugyanígy kap majd még egyszer utoljára milliárdos költségvetési támogatásokat, mint az Osztrák Néppárt mögött álló mezőgazdasági termelők. A közös cél azonban az állami támogatások leépítése, a gazdaságossági szempontok messzemenő érvényesítése, a nagyobb mértékben magánkézbe adandó állami üzemeknél csakúgy, mint például a súlyosan egyensúlyhiányos államvasútnál. A költségvetés mind súlyosabb hiányát csökkentendő, egyebek között mérséklik a közalkalmazotti létszámot. Mind Vranitzky, mind Mock hangsúlyozta első nyilatkozatában, hogy a szocialisták és a konzervatívok közös külpolitikát folytatnak, függetlenül attól, hogy a külügyi tárca most az utóbbiakhoz került. A külügyminiszter kijelentette, hogy Ausztriának folytatnia kell enyhülési politikáját keleti szomszédaival. Számunkra, Ausztria közvetlen szomszédja számára megnyugtató, hogy kapcsolataink változatlanul kiegyensúlyozottak és a további együttműködés lehetőségeivel kecsegtetőek. Íanuár 16-án kibővített ülést tartott a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága. Az ülésen Hu Jao-pang önkritikát gyakorolt: elismerte, hogy hibákat követett el fontos politikai kérdésekben, és megsértette a kollektív vezetés elvét. Azzal a kéréssel fordult a központi bizottsághoz, hogy foglalja el lemondását a főtitkári tisztségről. Az ülés résztvevői Hu Jao-pangot komoly és elvtársi bírálatban Űj főtitkára van a Kínai KP KB-nak részesítették, s egyidejűleg elismerték munkájának eredményeit Is, majd egyhangúlag elfogadták lemondását. A 72 éves Hu Jao-pang személyében a Kínai KP egyik legrégibb vezetője távozott a párt éléről. A főtitkári tisztséget 1980-től töltötte be. Utódja, ügyvezető főtitkárként a 67 éves Csao Ce-jang, a kínai párt legtekintélyesebb gazdasági vezetője, 1980-től kormányfőként látja el a belső gazdaságpolitikai feladatokat és építi Kína nemzetközi kapcsolatait. A főtitkári tisztségben történt változást Pekingben összefüggésbe hozzák azokkal a diáktüntetésekkel, i amelyekre 15 kínai városban került sor december és január folyamán. Kinal sajtővélemények szerint ezeknek bizonyos mértékig szocialistáéi lenes jellege volt és nyugatbarát tendenciáknak is hangot adtak. Rendteremtő Intézkedéseket foganatosítottak, néhány lapot betiltottak, Illetve felfüggesztettek. A KKP KB Politikai Bizottságának kibővített ülése felszólította a párt tagjait, hogy folytassák annak a vonalnak és politikának a végrehajtását, amelyet a KKP KB 1978 decemberében tartott ülésén és azt követően dolgoztak ki. Ragaszkodjanak a négy alapelvhez, amely szerint Kína kitart a szocialista út, a népi demokratikus diktatúra, a kommunista párt vezető szerepe, valamint a marxizmus—leninizmus és Mao- Ce-tung eszméi mellett. Harcoljanak a burzsoá liberalizmus ellen, tekintsék továbbra is központi feladatnak a gazdasági építést, összpontosítsák erőfeszítéseiket a társadalom termelőerőinek fejlesztésére. Folytassák az átfogó reform, a külvilág felé nyitás és a kínai gazdaság megerősítése politikájának végrehajtását. Törekedjenek a szocialista demokrácia előmozdítására, a szocialista törvényesség megjavítására és a hazafias egységfront szélesítésére. A sajtó ugyanakkor egységre és fegyelemre, a párt vezető szerepének megszilárdítására szólít fel, a politikai és az ideológiai nevelés elmélyítésének szükségességére figyelmeztet. \ Л
