Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-20 / 24. szám

i 1987. június 20. ir 24. szám ★ XXXVIII. évfolyam * Ara 1,- Kél шяшштшшяшшшааяшвшишяашааяажшяяяшшаяшшаяшщяяштшяшшяашш A terv követelményeiből nem engedhetünk A vállalatok kétötöd részének prob­lémát jelent valamelyik fontos terv­mutató teljesítése. A korábbi évek­hez hasonlóan a kedvezőtlen télre hivatkoznak, amely sok helyen meg­zavarta a termelési folyamatot. Am a tél számlálóra írnak számos irá­nyítási és szervezési fogyatékosságot is. abban a reményben, hogy most már úgysem lehet ..elválasztani a szemet a pelyvától“. Egyébként nem is erről van szó, hiszen most sokkal fontosabb a hiányosságok felszámo­lása. De hogyan lehet ezeket felszámol­ni — mondják gyakran egyes válla­lati vezetők —. ha a tulajdonképpe­ni ok az eddigi tervezési rendszer­ben rejlik? Állításukban a gazdasá­gi mechanizmus átalakítására vonat­kozó alapelvek azon részére támasz­kodnak, amely bfrálóan mutat rá, hogy az eddigi tervezési módszer e­­gyes elemei fékezik a termelési ha­tékonyság növelését. A vállalati szfé­ra természetesen nem ismeri be, hogy az ilyen elemek keletkezéséhez és ezek kedvezőtlen hatásához szin­tén hozzájárult. A gazdasági szervezeteket egyelő­re aszerint értékelik, hogy miként teljesítik a tervet, s nem a megren­delők igényeinek a kielégítését ve­szik figyelembe. Ennek következté­ben olyan logikátlan helyzetek for­dulnak elő, hogy a vállalat teljesíti ugyan a tervét, de a megrendelé­seknek nem tesz teljes mértékben eleget. Mi ennek az oka? Természe­tesen a helytelen tervezési módszer. Hogyan készül a terv? Az egyik ol­dalát a társadalom további feilődé­­sének a céljai, a másikat pedig a vállalatok lehetőségei képezik. A fe­lettes szerv azonban nem ismerheti pontosan az adntt szervezet lehető­ségeit. csak azokból az adatokból in­dulhat ki. amelyeket onnan kap. A szervezet úgy használja ki ezt a hely­zetet. hogy saját lehetőségeit nem tárja fel teljes mértékben, ugyanak­kor eltúlozza a források Igénylését, tehát csekély hatékonyságú terv el­érésére törekszik Ha ez skerül, ak­kor a rosszul dolgozó szervezetnek sem okoz gondot a terv teljesítése, ha pedig igényesebb tervet kap a szervezet, úgy inkább kétségbe von­ja a realitását, ahelyett, hogv helyes irányba mozgósítaná saját erőit. A terv gazdasági és szociális poli­tikánk alapvető pillérét, a szocialista gazdaság nélkülözhetetlen részét ké­pezi. ezért a gazdasági mechanizmus átalakításában is erre az alapkőre fogunk épfteni. Sürgősen meg kell azonban változtatni a tervezés mód­szerét. Amint arra az említett alap­elvek is utalnak, a szervezetek gaz­dasági tevékenységét a jövőben nem az állami terv mennyiségi és egysé­gekre lebontott mutatóival kell sza­bályozni. hanem a hatékonyság köz­pontilag meghatározott egységes kri­tériumaival Ezek alapját a nyereség, az egvséges gazdasági normatívák, valamint a költségvetési befizetések képezik. Ezáltal a központ olyan fel­tételeket alakít ki a vállalati szféra számára, amelyek a végső gazdasági eredmények maximális növeléséhez, a hatékonyság fokozásához vezetnek. A normatív tervezésre való átállás alapvető változást jelent az állami és a gazdasági tervek kölcsönös vi­szonyában. Eddig a gazdasági tervek az állami terv kötelező mutatóinak Fokozatos lebontása útján jöttek lét­re. E mutatók száma felülről lefelé haladva állandóan növekedett, s gya­korlatilag meghatározták a szervezet tevékenységének minden oldalát. En­nek következtében kevés hely maradt a vállalati kollektívák számára a vál­lalkozáshoz, a kezdeményezéshez, az űi szükségletekre és a lehetőségekre való reagáláshoz. Ez a módszer nem serkentett az optimális megoldások keresésére, emellett kényelmes is volt. mert nem tette felelőssé a szer­vezeteket a hatékonyság növelésé­ért Az új tervezési módszer feltételezi, hogy a szervezetek saját maguk ha­tározzák meg a gazdasági terv mu­tatóinak a többségét, amihez felhasz­nál ják az adott szakágazatra vonatko­zó bel- és külpiaci ismereteiket, ta­pasztalataikat. s ftgvelemhe veszik a megrendelők igényeit. Az állami terv a gazdasági szervezetek számára csak a befizetési kötelezettségeket és a pénzügyi alapok képzésére vonatko­zó normatívákat határozza meg kő­telező jelleggel. Az állami terv bizo­­nvos korlátozott mértékben a kiemelt állami programokkal kapcsolatos fel­adatokat. valamint a hiánycikknek számító anyagi források kereteit is meghatározza. A vállalati önállóság egyik lénye­ges eleméről, az új jogkör fontos te­rületéről van szú. Felmerülhet azon­ban a kérdés, hogy a nyereségre va­ló törekvés nem szorttja-e háttérbe a társadalmi érdekeket. Az alaoelvek szerint a szervezetek adásvételi gaz­dasági szerződések alánján a bel- és a kiilniac reális felméréséből kiindul­va állítják össze gazdasági terveiket. Ez azt ielenti. hogy a termelésnek összhangban kell lennie a megrende­lők szükségleteivel. Az említett feltételek gyorsan ki­kényszerítik annak megértését, hogy a gazdálkodás eredményessége alap­vető mértékben függ az önköltségek, főleg az anyagráfnrdítások csökken­tésétől. a technológiai eljárások tö­kéletesítésétől. a gyártmányfejlesztés­től. a tiidománvns-mtiszaki haladás eredményeinek kihasználásától, vagy­is a termelés intenzifikálásától. Az új gazdasági mechanizmusban tehát megerősödik a terv szerepe, amely továbbra is a gazdasági és a szociálpolitika alapvető pillérét fog­ja képezni. Mivel a jövőben nagyobb hatást fog kifejteni a források létre­hozására. ez kedvezőtlen feltételeket biztosít a 2000-ig szóló előrejelzésben megfogalmazott célok eléréséhez, a lakosság életszínvonalának emelésé­hez és az egész társadalmi fejlődés­hez. Addig azonban, amtg az új irányel­vek nem fejtik ki hatásukat, kitartó harcot kell folytatni az elfogadott terv teljesítéséért, melynek színvonala számos mutató tekintetében megha­ladja ugyan az elmúlt időszakét, de nem éri el a tervezett mértéket. En.­­nek komoly következményei vannak, amelyek az egész társadalomra, s annak minden tagjára kihatnak. (Kp) Jamber Mária több éves kiváló munka iáért májusban „Az építésben szerzett érdemekért“ állami kitüntetésben részült [A szerző felvétele] „A munka becsület dolga...” Kedves ember. Mi remekül érezzük egymással, egymás társaságában ma­gunkat, nagyon tudunk egymásnak örülni. Sötét van. alig pltymalltk még, fá­­tyolfelhös az ég, ma is nehezen szü­letik a reggel. Háromnegyed négyet jelez az óra, hát még a faluvégi Jam­­ber-portán is csend honol. A gondo­san elzárt, emeletes íaólban pihen az apróbaromji, az ajtónál, őrhelyén ter­peszkedő. termetes kendermagos ve­zérkakas is javában szundikál. A kü­szöb előtt, a lábtörlőn, fejét két mell­ső lába közé húzva Dzsipszi, a fekete drótszőrű hajtókutya alszik. Csak a határ jelöli orgonasövény kerítés mé­lyén trillázik-csattog már az apró fü­lemüle ■ . Bent a szobában hirtelen apró da­rabokra hull a csend: a hálószoba éjeliszekrényén élesen jelberreg a vekker. A 34 esztendős Jamber Mária azon hirtelenében jelül az ágyban. „Laci. paskolja meg szelíden, kedves­kedve a férje vállát, ébredj, hamaro­san indulnunk kelll' S Mária asszony öltözni kezd. Sze­me közben a kis asztalkára terített papírlapra téved. Valóság, nyugtázza újfent jóleső érzéssel, május elején nagy megtiszteltetés ért: „Az építés­ben szerzett érdemekért“ állami ki­tüntetést kaptam. Mihelyt lesz egy kis, nyúlfarknyi időm. határozza el magában, a többi oklevéllel egyetem­ben ezt a legkedvesebbet is elviszem Nagykürtösre (Veľký KrtíS), a kép­­keretezőhöz. A takaros, új bútorokkal berende­zett ebédlő egyik szögletében felpánt­­likázott, megviselt, napbarnította nye­ld kézikasza árválkodik. — Ja], tekint szét a szobában: ha­gyományőrző vetélkedőn jártunk a fiammal a hét végén, s úgy látom, mosolyintja el magái, a „főszereplőn-' két“ még nem vitte ki senki a csűr­be. Hiába, mostanság nagy minálimk a felfordulás. Hamarosan jönnek a központifűtés-szerelők... De jó lesz, jövő télre nem kell már minden szo­bába külön befütögetni, tisztább lesz a lakás. Pedig nem vagyok rest, szeretek dolgozni nagyon. A minap is, amikor még nem akadt a ház körül, a kert­ben tennivaló, hogy ne unatkozzam, besegítettem a kézbesítőnknek. Ezidáig még semminemű dolog nem fogott ki rajtam. A férfimunkában is megállóm a helyemet, ropogtatja meg karizmait, de ugyanúgy jól bánok a kaszával, akár a kapával, lapáttal, villával, ásóval, Meg is ölne a tétlen­ség. Nálam a munka becsület dolga. A televíziót ritkán nézem, nem érde­kel, de olvasni és kézimunkázni na­gyon szeretek.- Mária asszony mosdáshoz készülő­dik. A jalitüköTbe pillant. Ujjaival vé­gigsimít az arcán. — Éveimet —» állapítja meg — le nem tagadhatom. Lukanényében jNe­­nincej születtem, veszi számba tisz­tálkodás közben élete-sorsa alakulá­sát, öten vagyunk testvérek. 1971-ben lőttem ide, Bátorfaluba I Bátorová) férjhez. Az uram rendes, lólelkű, bé­ketűrő ember. Nem cigarettázik, a kocsmát elkerüli, szinte nincs is sem­mi káros szenvedélye neki. Az én Lacim vérbeli parasztember. Napközben ki se mozdul a portáról, a ház körül foglalatoskodik, mindig ■talál munkát magának: a baromfi kö­zött, a szőlőben, vagy a kertben szösz­­mötöl. Telente böllérkedni szokott, de most hentesmesterkedése mellett még egy keltetőgépet is összebarkácsolt magának. Marikának vagy Monyának szólít. Apósomék örökségül ránkhagyott házában lakunk. Életük végéig mi gyámolítottuk őket. A férjem apja cselédember volt, ott bábáskodott a helyi földműves-szövetkezet alapítá­sánál. Laciék tizenhármán voltuk test­vérek. A nevesincs patakon túl álló haj­dani szoba-konyhás házikóhoz Jam­­berék új lakrészeket ragasztottak. Két fiuk van: Béla már 16 esztendős, szakács lesz, Rimaszombatban (Ri­mavská Sobotaf tanul, István még csak 12 éves. s a csábi (Cebovcef alapiskolába jár. Hetvenhat óta — számol utána Má­ria asszony —. a lukanényei Vörös Zászló Egységes Földműves-szövetke­zet állatgondozója vagyok: férjemmel együtt 23 tehenet fejünk, etetünk, ápolunk. Az idén helyben dolgozha­tunk, felújítják ugyanis a nyényei Katren-dűlőben épült istállókat, s a bátorfalui mentesítő telep épületébe kerültek az állataink. Nekünk bizony mindennap munká­ba kell állni: reggel négytől hétig, délután pedig fél öttől ugyancsak hét óráig tart a munkaidő. Nyáron ezidá­ig aránylag könnyű volt a dolgunk, kerékpárra pattantunk, és az ország­úton egy fél óra alatt a Katrenba értünk. Télen hófúvások idején, sok­szor csak a házvégi kerítések drót­hálóiba kapaszkodva, a behavazott szántóföldeken át tudtunk eloánszo­­rogni az istállókhoz. S közben nem egyszer derékig süppedtünk a hóba. Nap mint nap helyt kell állnunk: zu­hoghat a zápor, tűzhet hétáqra a nap, kavarhatja, hordhatja a szél a havat, az állataink a megszokott időben vár­nak minket. (Fojtatás a 2-oldalon) A 4-5. OLDALON írást közlünk a mezőgazda­sági újító- és feltalálómoz­­galnm értékeléséről, bemu­tatunk egv kitüntetett állat­­gondozót. továbbá olvasóink i megismerkedhetnek egy Ké­­tvi (Kvittnél kosárfonóval, aki a mesterség bemntatá- i sán tűi még sok egyebet el­mondott. A 1—7. OLDAL fő témája ezúttal a zselizi (Želiezovce) Népművészeti Fesztivál krónikája; előze­test olvashatunk továbbá a Matesz legújabb bemutató­jához. beszámolunk a Tava­szi szél... egyik járási dön­tőjéről és megemlékezünk Karinthy Frigyes születésé­nek 100. évfordulójáról. A S—18. OLDALON olvasóink figyelmébe ajánl­juk a műtrágyák keverhető­­ségéről szóló cikkünket, va­lamint a mikroelemek pót­lására szolgáló műtrágyák választékát. A díszcserjéket, hagymás virágokat kedve­lők számára hasznos tudni­valókat közöl az „Attraktív kerti virágok“ című írásunk. A 11. OLDALON beszámolunk a közszükség­leti és fogyasztási cikkek jubileumi — Immár huszon­ötödik —, árusítással egy­bekötött vásáráról, „A ter­melők és felvásárlók kap­csolatának javítása“ című írásunkban pedig a Tejipa­ri Tröszt és a mezőgazdasá­gi üzemek együttműködésé­ről olvashatunk. A 13. OLDALON megjelent „Rugalmasan al­kalmazzák a tudományos-műszaki fejlesztést“ című cikkben a légi (Lehnice) Csehszlovák—NDK Barátság Efsz úttörő tevékenységét mutatjuk be, amelyet a kor­szerű termelési módszerek és technológiák kipróbálá­sában és gyakorlati alkal­mazásában vállalt magára. / « / V«

Next

/
Oldalképek
Tartalom