Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-04-11 / 14. szám

1987. április 11. SZABAD FÖLDMŰVES, 8. Borkóstoló Alupkában Január 16-án csak azok vettek részt az alupkal borkóstolón, akik előre befizettek hat rubelt. A legnagyobb meglepetésemre mindössze huszon­egyen voltunk, ráadásul a nők voltak többségben. Pedig a krtmi, a masz­­szandral borokat jól Ismerik s nagy­ra becsülik a szakértők... Az Alupkában levő degusztációs terem a Masszandrai Borászati Kom­bináthoz tartozik, amely a Szovjet­unió legnagyobb borászati kombinát­jai közé tartozik. Már az épület elő­csarnokában felfigyeltünk a színes, nagyméretű képekre, amelyek a sző­lőtermesztés és a borkészítés egyes fázisait ábrázolták. A borászati kom­binát képviselőjétől — aki készsége­sen válaszolt a feltett kérdésekre is — megtudtuk, hogy a kombinátban évente Í5 millió liter kiváló minősé­gű bort készítenek. A kombinát ha­táskörébe 3500 hektár szőlőterület tartozik, s összesen 24 míniőségl faj­iét termesztenek. A nemzetközi bor­versenyeken a masszandrat borok 142 arany- és ezüstérmet nyertek, egyet pedig a Nagydi) két serlegével tün­tettek kt. A kombinát képviselője a borkósto­lót megelőzően rövid áttekintést a­­dott a krími szőlőtermesztés és bor­készítés történetéről. Megtudtuk, hogy Masszandrában az első nagyüzemi szőlőültetvényeket a múlt század ele­jén telepítették. A krími, a masszand­­drai borok gyorsan meghódították Pétervár, Moszkva és más orosz vá­rosok piacait. A krími borászat létre­hozása elsősorban Lev Goi lein mun­kásságának köszönhető. A maszand­­drat borok többségére jellemző, hogy nem marad el a legjobb francia, spa­nyol és olasz borfajták mögött. A legnagyobb előrehaladást az jelentet­te, hogy még Golícin, a tehetséges borász ideiében felújították a masz­­szandral szőlőskertek nemesített állo­mányát. Még két érdekesség: Masz­­szandrában a múlt század 90-es évei­ben épült az akkori Oroszország leg­nagyobb borpincéje, amely mellett 1957-ben épült egy új, a réginél sok­kal nagyobb pince. A Masszandrat Borászati Komb nátban több mint 30 féle bort érleinek, melyeket több mint húsz országba exportálják. A masszandrai bormúzeumban több mint 700 bormintát őriznek, köztük 100, sőt több mint 200 éves borokat Is. A borkombinát képviselője felhívta figyelmünket főleg a Xeres de la Fil­tere (1775) és a Madeira Ribero Sec­­ci (1837) borokra. A krimi készítésű Óborok közöl megemlíthető a Szape­­raví (1883) és a Tokaj (1892). A má­sodik világháború idején a páratla­nul értékes borgvűjteményt evakuál­ták. majd visszaszállították Masszand­­drába. • A szőlészet és a borászat fejlődése a Krím déli partvidékén szorosan összefügg a Magaracs Központi Sző­lészeti és Borászati Kutatóintézet munkásságával. Az intézet tudósai nemesítették ki és honosították meg az eredeti Fekete muskotályt, a Krí­mi Pedrót, a Bastardo Masszandrát és a Ptno-gri borfajtát, a fehér és a vö­rös portói típusú borokat, valamint az új típusú habzóborokat. Az Intézet közös kutatási program alapján mű­ködik együtt Bulgáriával, Magyaror­szággal és hazánkkal, de kapcsola­tokat tart fenn a nyugati országokkal Is. Most pedig néhány szót a tulajdon­képpeni borkóstolóról. A teremben rendkívüli látványt nyújtottak a sző­lőfürt alakú csillárok, a szép kivite­lezésű asztalok és a fából készült tálcák, amelyeken megszámozva ta­láltuk a legjobb tíz maszandrai bort. A tálca egyik szélén keksz is volt tálalva. Kár, hogy egy pohárban mindössze 25 mllllliternyi bor volt. A m1 csoportunk a következő boro­kat kóstolta meg: 1. Alusta vörös asztali bor. A cuk­rot nem. de a' 10—18 százalék alko­holt -tartalmazó bort a bordói borok mintájára készítik. Két évig hordó­ban érlelik. Ez a bor a nemzetközi borversenyeken egy arany- és egy ezüstérmet nyert. 2. Madeira. Masszandra. Nevét a portugáíai Madeira szigetről kapta. A bor 3 százalék cukrot és 20 száza­lék alkoholt tartalmaz. Bukéla főleg konyak-árnyalatú. A borra főleg az j jellemző, hogv 3—5 nváron a tűző ( napon érleMk. A nemzetközi borver-! senyeken 5 arany- és ugyancsak 5 ezüstérmet nyert. 3. Xeres Masszandra. Nevét a Jerez de la-Frontera spanvol városról kap­ta. A bor 3 százalék cukrot, és 19 százalék alkoholt tartalmaz. Termesz- > tését a Szovjetunióban 1932-ben kezd­ték. A bort négy évig nem egészen teli hordókban élesztő segítségével érlelik. A nemzetközi borversenyeken hat arany- és egy ezüstérmet nyert. 4. Juzsnoherezsnyij fehér portót. A tíz százalék cukrot és a tizennyolc százalék a’koholt tartalmazó bort — ' amely az aszalt körte és az aszalt alma ízére emlékeztet — három évig, ebből egv évig a napon, két évig pe­­d;g a p!ncében érlelik. Termesztése Masszandrában 1890-ben kezdődött. A nemzetközi borversenyeken négy arany- és egv ezüstérmet nyert. 5. Masszandra vörös portól. A ru­­bínvörös színű bor az aszalt szilva és az aszalt meggy ízére emlékezte­tett. A bort. amely 11 százalék cuk­rot és 18 százalék alkoholt tartalmaz, három évig pincében érlelik. 6. Kohur csemege Szurozs. A tokaji borhoz hasonló. A nemzetközi bor­versenyeken négy arany- és két ezüstérmet nyert bor tizenhat száza­lék cukrot és ugyancsak tizenhat szá­zalék alkoholt tartalmaz. 7. Kagor Juzsnoberezsnl]. A csoko­ládé és aszalt szilva ízű bor tizen­nyolc százalék cukrot és tizenhat százalék alkoholt tartalmaz. A nem­zetközi vorsenyeken négy arany- és két ezüstérmet nyert. 8. Juzsnoberezsnl) piros muskotály. A kétéves, rubínvörös színű és rózsa- Illatú bor 23 százalék cukrot és 13 százalék alkoholt tartalmazott. 9. Plno-grl AJ-Danyil Masszandra. Ä masszandrat borok legjobbika. Sö­­tétiantár színű, a hordókban két évig érlelik. A bor huszonnégy százalék cukrot és tizenhárom százalék alko­holt tartalmaz. A fajta Franciaország­ból származik, ahol elsősorban pezs­gőt készítenek belőle. A Krím déli partvidékén ezt a szőlőfajtát a 'Gur­­zuf Szovhozban, pontosabban Aj-Da­­nyilban termesztik. A nemzetközi borversenyeken hét arany- és két ezüstérmet nyert. 10. Vöröskövl muskotály. A masz­­szandral borok büszkesége. Fehér muskotály, amely huszonhét százalék cukrot (I) és tizenhárom százalék alkoholt tartalmaz. A kiváló minősé­get az is fémjelzi, hogy a bort csak 10—12 évenként egyszer készítik! Ml kétéves bort kóstoltunk meg, rendkí­vül finom volt. Ezt az Is bizonyítja, hogy a nemzetközi borversenyeken tizenhét arany- és egy ezüstérmet nyert, ezenkívül a Nagydíj két serle­gével Is kitüntették. Ugyan egy kicsit furcsa nevű bo­rokról volt sző, de mindenképpen megérte. (Folytatjuk) BARA LÄSZLÖ A Szlovák Tudományos Akadé­mia Néprajzi Társasága már közel 30 éve építi szöveges archívumát és gyűjti a szlovák népi kultúrára vonatkozó lefrásokat Az archívum keletkezése óta a hivatásos nép­rajzosokon kívül olyan önkéntes gyűjtők munkái is gazdagítják a gyűjteményt, akik hosszú éveken keresztül átélték, vagy megfigyel­ték a falusi élet szokásait, s eze­ket leírva eljuttatták a Szlovák Néprajzi Társaság adattárába. A Szlovák Tudományos Akadé­mia Néprajzi Társaságának vá-Pályázati felhívás lasztmánya a szöveges archívum további bővítése érdekében az ar­chívum fennállásának 30. évfordu­lója alkalmából egész Szlovákiára kiterjedő gyűjtési pályázatot hir­det „Régi és mai lakodalmi szoká­sok“. valamint „Kelengye és ho­zomány a múltban és ma“ témák­ban. Szlovákia magyar falvaiből természetesen magyar nyelven várjuk a pályamunkákat. Az ér­deklődők Írásban jelentkezzenek címünkön és mi postafordultával megküldjük részükre a módszer­tani útmutatót. Előzetes megbe­szélés alapján a gyűjtési témákat tovább tudjuk bővíteni. A pályamunkákat az előírások értelmében jutalmazni fogjuk. A legaktívabb munkatársakat a Szlo­vák Néprajzi Társaság a jövőben meghívja rendezvényeire. Címünk: Slovenská národopisná spoločnosť pri SAV Klemensová 19 813 64 Bratislava A borászati kombinát képviselőjétől (balrólJ sok mindent megtudtunk a masszandrai borokról (A szerző felvétele) О svaid Záhradník neve nem is­meretlen a színházlátogatók táborában. Legújabb színpadi művét, az Utóiratot (Post scriptum) Horváth Lajos avatott rendezésében láthattuk. Horváth rendezését a nap­jainkban kibontakozó társadalmi megújhodás jellemezte. Vállalva minden felelősséget, c$ak azt mondhatom, hogy az évad egyik legkimunkáltabb színpadi alkotását volt szerencsénk nézni, mér annak, aki eljött az előadásra. Mert sajnos, a bemutató nézőközönsége foghíjas volt, az első ismétlés pedig szánal­masan üres. Ügy tűnik, hogy a kö­zönségszervezés még mindig elégte­len, egyetlen mfisorplakát, kép nem szólított a péntek, illetve a szombat estére. Például a vasútállomás falán lévő Matesz-vftrinek egyikében sem invitáltak az Utőiratra... Boros (Bugár Béla) és Kaszás (Ho­­locsy István) párbeszéde, harca nap­jaink valósága. Boros elvszerű; a munkát, valamint az igazságot ren­díthetetlenül szereti. Bugár Borosa az író mondanivalójához hozzá tudta adni saját magát. Mérnökének ebből fakadt az egyénisége. A sok-sok po­zitívuma mellett gyöngéi: nyers, no meg szívesen „gargalizál“, amiből az­tán a bonyodalmak születnek. Kaszás az ellenkezője: ravasz róka, akinek életeleme a „kapcsolatteremtés“, az összeköttetések építgetése. Holocsy láttán ráismerhettünk Jópár „főnök­re", akik sajnos, tucatjával „színe­zik“ az életünket, szívják a társada­lom vérét... Kaszás ezt Boros sze­mére Is veti: „Papíron egyre maga­sabb a képesítésed, megszállottként gyűjtögeted a különböző címeket és elismeréseket, a szakértő mítoszát terjeszted magadról, de valami min­dig hiányzik. Valami nagyon lénye­ges: a teljesítmény. Az eredmény“. A színjáték tőkéje, hogy Kaszás funk­ciójából eredően zsarolja, sőt meg-OS 43 >s ÖC «в 2 Sommás igazságok a színpadon vereti Borost, de nem ér célt. Azaz a tartás. Mind Bugár Béla, mind Ho­locsy István pontosan ráhangolt a szerző és a rendező elképzelésére, tolmácsolni tudták a mű ma nagyon is aktuális üzenetét. Igencsak elevenen hatott Kárászné (Ferenozy Anna 6. m.J, Gyengéné (Németh Icai, valamint Bence (Bo­gár Gáspár) elvtársi beteglátogatása. A kötelező vizitet egybekötötték a pénteki nagybevásárlással, mintegy jelezve: útközben letudják az üzemi kötelezettségüket. Ugyancsak szép já­tékötleteket hozott Dráfi Mátyás é. m. és Ropog József doktor ura. )ó for­mában mozgott Varsányi Mari Gyön­gyikéje, utcánk modern fruskája. Lőrincz Margit ezúttal is kedélyes volt: Nővérkéjét fiatalos pajkosság­­gal ruházta föl. Tóth Lászlóban (Li­geti), Pőthe Istvánban (Kocka), va­lamint Vörös Lajosban (Rendőr) ez­úttal sem csalódtunk, összefoglalóul leszögezhetjük, hogy a társulat vala­mennyi tagja a jó formáját mutatta, mind a pozitív, mind a negatív szere­pekben. Kmeczké Mihály fordítása példa­szerű, játékos nyelvezete élvezhetővé tette a sok-sok dialógust. Gazdag s árnyalt szókészlettel „dolgozott“. A díszlet és a kosztüm — Matus Gábor munkája — a rendező gondolatiságát segítette, fizikailag is (élezte az utó­iratot, amit a Horváth-rendezés borí­ték-ötlete még képlbbé tett. Hanzsér Arpád m. v. szcenikai zenéje kellő­képpen érzékeltette a darab hangu­latát. A bemutató védnökségét ezúttal az Alsópéteri (Dolný Peter) Egységes Földműves-szövetkezet vállalta. Végezetül úgy gondolom, hogy a színmű értéke, becsületes, nagy mű­gonddal történő előadása méltóbb propagandát, látogatást érdemel. Ha elmegyünk az Utóirat előadásaira, biztos, hogy nem fogunk csalódni! Csiba Géza MARTON IVÁN versel: Mikor az anyám is elhagyott Levélben Jött a válasz, vissza az élet megmutatlanul. Anyám is elhagyott. Poklok tüze. Megfeszített Krisztusok. Mikor ez anyám it elhagyott Férfi lettem. Hölgy az ölemben Ilyen egyszerű Kezdetben nem akartam mást mint fürödni a szerelem tengerében trófeákat gyűjteni akár a hóbortos vadászok s klszögeznl lakom falára lám ki is vagyok én majd azt akartam hogy szeressenek a nők úgy ahogy agg bölcsek mondják ki az Igazat mint őszt tél követ s telet tavasz de ilyen egy se akadt aztán már nem akartam semmit vettem egy kutyát Julit csodamód nyájas hűséges hízeleg örömében körülugrál s én egy rúgással elriasztom és tudom miért nem szerettek a nők ■—’Bocsánat, uram, néhány árára az ölébe kell ülnöm. Nyolc férfit vetett a sors a Dargoo expressz egyik fütkéjébe, nyolcán kapjuk most föl egyszerre a fejün­ket meglgézően lágy, búgó női hangra. Harminc körüli, csinos, szőke szépség intézi hozzánk a szavakat. Hogy melyikünkhöz, azt még nem tudni pontosan, mégis mind­annyian izgatottak leszünk. Néhány percre gördült ki a Bratlslavába induló vonat Kassáról fKoStce), jóformán el sem helyezkedtünk még. Unalmas útra volt kilátás, s ekkor ez a tünemény... Nincs időm ábrándozni, mert a hölgy ezúttal egye­nesen a szemembe nézve is­métli meg a különös óhajt: — Azt hiszem, az ölében kell utaznom... Bambán bámulok rá: — Kell?! Hogy izé... az én ölemben? A többiek vigyorognak, láthatólag élvezik a helyze­tet. Nem úgy én: máris cső­­год rólam a víz. — Ne féljen — folytatja a búgó hang tulajdonosa —, nem vagyok nehéz. Fogyó­kúrázom. Minden második este dzsesszgimnaszttkára járok. — Biztos abban, hogy rám gondolt? — kérdem. — Hát persze. Az öné a 86-os hely, nemde? — De igen. Még tegnap­előtt megvettem a helyje­gyet. Tiszacsernőtől (Čierna nad Tisou) Bralislaváig, vagyis a végállomásig. — No látja. Ёп is tegnap­előtt. Kassától Trenéínig. És nekem ,is ebbe a kocsiba szól, a 86-os helyre. — Az­zal elövette és átnyújtotta a kis kartonlapocskát, a kor­szerű kényelmes utazás e nélkülözhetetlen kellékét. — Semmi kétség — hüm­­mögtem, miután napra, hó­napra, osztályra, kocsira és helyre vonatkozó összeha­sonlításomat elvégeztem — ámbár mégiscsak különös.., — Mt ebben a különös? — kottyant bele a párbeszé­dünkbe a 79-es ülésről egy erősen kopaszodó férfiú. — Nőt egyenjogúság van, nem­de? Osszák meg a helyetI Mindazonáltal fölöttébb saj­nálom, hogy a hölgy jegye nem a 79-es helyre szól — és megigazította a nyakken­dőjét. Nem akarom részletezni, hogy mi történt ezután, le­gyen elég annyi: a különös társasutazás végeztével el­kértem a nő helyjegyét. Bár ne tettem volnaI A két kis kartonlapocska ugyanis a zakóm zsebében maradt, a­­honnan is a napokban a szolgálati út kiszámlázása következtében előkerült — épp a feleségem jelenlété­ben. — Kivel utaztál te együtt a Dargov expresszen?. — szegezte nekem fagyos то­­sollyal a kérdést. Hűvös közönyöm nem volt mesterkélt — Kivel, kivel.., Hát nem látod, hogy mind a két helyjegy ugyanarra a helyre szól? Vagyis magammal utaztam. — ?? — A pénztárosnő azt mondta, olyan nagy darab vagyok, hogy két jegyet kell vennem ugyanarra az ülésre. Ez már az 6 éles elméjé­nek Is sok volt. — Hát ami igaz, az Igaz — enyhült meg egycsapásra —, tényleg leadhatnál vala­mit a súlyodból. Azóta minden héten egy* szer Kassára járok, dzsessz­gimnaszttkára. Kissé fárasz­tó, de sebaj — megéri. Kö­szönöm neked, vasút, te precíz, pontos, csalhatatlan. (illés)

Next

/
Oldalképek
Tartalom