Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-11 / 14. szám
8 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. április lí. Egy tányér meleg leves „S mit ér a vén? A kanalat elejti, csöppent, etetik s ha 6 etet, a malacok habos vödröstül jellökik.“ (József Attila: Tiszazug) Ki emlékszik ma már a tiszazugi Bregekre, akiknek „étetővel" adták a bögre tejet; a tányér levest édes gyermekeik? Ki tudja ma már, ml volt az „étető“? Bródy Dadája gyufafejeket áztatott tejbe, a megöregedett szülőktől szabadulni akaró tiszazugiak a légypapír mérgét. Ködbeveszó múltunk szégyenét szívesen süllyesztettük feledésbe. Ma társadalmunkban egész intézményrendszerek gondoskodnak arról, hogy az öreg, a tehetetlenné váló embernek ne kelljen kiszolgáltatottságtól, ellátatlanságtól rettegnie, hogy legyen számára egészségügyi ellátás, meleg étel, kályhájába tüzelő. Ismert tény ez, szinte közhely — de Így igaz. Szükség is van erre az átfogó, szerteágazó és egyre fejlődő gondoskodásra, mivel az SZSZK 5 millió 210 ezer lakosából 500 ezer betöltötte a 85 évet. 1986-ban 93 ezer lakos töltötte be a 80. évét és 1990-ben több mint 100 ezer lesz a 80 évesek száma. Népességünk alakulását tehát a közeljövőben erőteljesen meghatározza az az „öregedés“, amelyre az országnak éppúgy fel kell készülnie, mint a születő — fiatal — nemzedékek egészséges életkörülményeinek, ellátásának biztosítására. Egyre több a korszerűen felszerelt nyugdijasotthon, nvugdtjasház, egyre szélesebb körben tölti be küldetését a gondozóhálózat. Ma a hivatásos és önkéntes gondozónők 15 ezer idős lakost látnak el, a 8. ötéves tervidőszak végéig 17 ezer 550 segítségre, gondozásra szoruló magányosan élő, önmagát ellátni már nem tudó idős emberrel törődik majd gondozónő. Meleg étellel való ellátásukat ma már a legtöbb faluban kedvezményesen, rendkívül jó színvonalon megoldják, s egyre közkedveltebb, elterjedtebb a házhoz kötött idős emberek számára az ebéd házhoz szállítása Is, amelyért a nemzeti bizottság, a nőszervezet és a Vöröskereszt helyi szervezetei tesznek a legtöbbet. Mindez megnyugtató és a magányosság, magatehetetlenség nyomasztó és ijesztő rémétől szabadítja meg az idős embereket, azonban nem mentheti fel kötelességük alól a gyermekek nemzedékeit, azokat, akikről így (r az édesanyjuk: „Én a kevésbőt tudtam adni, ők a sokból nem. A párom mondogatta, adjál nekik, majd öregségünkre viszszaadják. Ott a szép, nagy ház, a gyönyörű bútorok, a garázsban a csillogó autó, csak a szívükből hiányzik a szeretet. Névnapomra (ezer szál szegfűjük is van az üvegházban) egyetlen szál sem jutott. Jött a szeretet ünnepe, egy marék káposztát nem hoztak a fazekamba, az újév: elmentek a házunk előtt, még be sem köszöntek, hogy boldog új évet kívántak volna. Beteg, lázas voltam, de a gyermekemtől egy tányér meleg levest nemykaptam. Talán a jólét öli ki az emberekből az érzést, a hajsza, hogy mindenük meglegyen? De menynyit ér az■ a „minden“ — szeretet nélkül? Hogyan tudnak örülni a háznak, autónak, fényes bútornak — nem jut eszükbe az édes szüléjük, akire egész évben rá sem nyitják az ajtót?“ Ezeket a kérdéseket általánosabb érvénnyel ugyanúgy megfogalmazhatjuk, mivel nem kevés esetben szorulnak a több gyermeket fölnevelő idős emberek Is a társadalom gondoskodására, miután a törődést, a „tányér meleg levest“ azoktól hiába várják, vagy eleve nem is remélhetik. Érdekes — közelebbi vizsgálódást igénylő — tény, hogy éppen az idősekről való társadalmi gondoskodás fokozódásával egyidőben fordított arányt mutat a felnőtt gyermekek szülőkről történő gondoskodása. Persze, a teljesség kedvéért szögezzük le, a családok többsége idősek és fiatalabbak Igényeit figyelembe v.éve alakítja ki az együtt- (vagy külön) élés feltételeit, hiszen — főként faluhelyen — a régebbi és az újabb családi ház mindkét megoldást lehetővé teszi, így a szeretet és a segítség egymás közelségében éppúgy jelen van, mint a nemzedékek különböző érdeklődéséből és életmódjából eredő függetlenség. Azonban nem kevés az olyan magatehetetlenné váló ember, akitől a gyermekek megtagadják az ellátást, a segítséget, vagy egyszerűen a szülői háztól kerülnek hivatásuk, családi körülményeik folytán olyan távolra, hogy fizikailag válik lehetetlenné rendszeres hazautazásuk. Valószínű, hogy az egyre intenzívebb társadalmi törődés e tényeit Ismeretében nyújt egyre nagyobb biztonságot, egyre vonzóbb körülményeket életküzdelemben, munkában megtört, sokat próbált Idós nemzedékeinknek. De vajon fölmentheti-» a vér szerinti utódokat, hozzátartozókat az erkölcsi kötelesség alól ez a tudat, ez a tény? Miért hagyja figyelmen kívül a társadalom — munkahely, lakhely, szakszervezet, pártszervezet — az egyes emberek családi életének rendezettségét értékelve, minősítve, hogy milyen az idős szülőkhöz valö viszonyuk, nem bújnak-e ki túl könnyedén kötelességeik alól? Számtalan olyan eset is előfordult már, amikor a gyermeki szeretetlenség, önzés miatt öngyilkosságba menekültek idős emberek. A környezet „tapintata“, cinkossága általában balesetnek tünteti fel ezeket a tragédiákat, s így mind az erkölcsi ítélet, mind a felelősségre vonás alól kibújnak a hozzátartozók. Ha ilyen kényelmessé alakítjuk koruk emberének erkölcsi normált, ennyire fölmentjük ősidőktől fogva létező kötelessége alól, mennyiben tarthatjuk különbnek, mint a Zarándokének vagy a Sokan voltunk — mégiscsak lelkiismeretfurdalástól szenvedő, de — nyomor által kényszerített fiúgyermekét? Hirdettük, fogadkoztunk, hogy nem hagyjuk újratermelődni a farkaserkölcsöt, hogy a ml társadalmunkban nem lesznek Zsaba Márik, Intézményesen így is történt: a szociáis ellátásra fordított milliók, a nyugdíjasotthonokra, klubokra, étkezdékre költött összegek azt tanúsítják, emberhez méltó, a társadalom elveihez méltó valóban ez a gondoskodás. .Ahhoz azonban, hogy az emberek, a családok is méltóak legyenek ehhez a társadalmi magatartáshoz, még többet kell tenni. Falvaink, városaink, üzemeink, a dolgozókollektívák „közvéleményének“ meg kell követelnie minden egyes embertől nemcsak a gyermekeikről, hanem az idős szülőkről történő gondoskodást is. Ahol az egy tányér leves hiányzik, ott azt. Ahol az új évi köszöntés, a jó szó, vagy a névnapi néhány szál virág — ott legalább azt kéne nyújtani. — De hogyan lehet arra kötelezni valal szeressen? Családi ”KI MIT TUD” Az én ezermester nagyapám Gazda Józsefnek hívnak. Nyolcadik osztályos tanuló vagyok. A nagyapámról szeretnék írni, akire én nagyon büszke vagyok. Neve: Bódi István, 67 éves. Oldalfalában (Stránska) lakunk, nagyapám a safárikovól téglagyárban dolgozott A hogy visszalapozok néhány évet az életemben, emlékezetemben fölelevednek az elmesélt tőrlénetek. Képzeletemben egy jófelfogású fiú jelenik meg, akinek gimnazistaként szép tervei voltak. A zeneórán hangja lekötötte diáktársai figyelmét, de orgonajátéka Is tehetséget, majdani sikereket ígért. Szívesen hajlott a biztató szavak ösztönzésére: elhatározta, továbbfejleszti zenei tudását, kibontakoztatja képességeit. Nem így történt. Közbeszólt a második világháború. A rettegés, a halálfélelem évei után jött a felszabadulás. A fiatal férfi ekkor már nem gondolhatott a továbbtanulásra, dolgoznia kellett, hiszen az újrakezdés hosszú ideig mint lőmester. Munkatársai becsülték, sok elismerésben részesült, mert ő is szívesen segített nekik, ahogyan tudott. A társadalmi munkából éppúgy kivette a részét, mint a többiből. A pártszervezet elnökeként is sokáig tevékenykedett. Most már igaz, hogy a nyugdiját élvezi, de még most is sokat segít. A mi családi házunk építésénél is rengeteget segített, falat húzott, vakolt, betonozott, villanyvezetéket szerelt és ácsmunkát végzett. Odahaza kifesti a konyhát is, de ha a tűzhely mellé áll, szakácsnak is nagyszerű. Kertészkedni Is nagyon szeret, a disznóölést Is úgy érti, mint egy hentes. Kaszálni is tud, engem is meg akar tanítani kaszálni, hogy együtt takarítsuk be a szénát, és átadjuk az állami gazdaságnak. Még nem érzi magát nagyon fáradtnak. de azért, amiben tudok, majd segítek neki. Hát ennyit szerettem volna leírni a nagyapámról, nagyon örülnék, ha kitennék az újságba. Gazda József kel dolgozott. Sajnos, korán megrokkant. Ma, 55 éves korában már leszázalékolt nyugdíjasként él. A legnagyobb vigasz számára az orgonajáték. Több alkalommal figyeltem, hogyan siklanak a finom billentyűkön elnehezült kezének ujjal, talán fiatalkori álmait idézi vissza, vagy egyszerűen csak örömét leli a zenében, az orgonajátékban. Elszorul a szivem, ha arra gondolok, hogyan terelte, kényszerítette más irányba édesapám életét a háború, mint amerre képességei, tehetsége által haladhatott volna. Nem válhatott hivatásává a zene, de hozzátartozóinak is örömet jelentő hobbivá igen. Azt hiszem, nem ok nélkül vagyok Húsvéti „előzetes” Hogy receptajánlatainkkaí a készülődés napjaiban adhassunk Ötletet azoknak, akik a hagyományos ételek mellett valami mással is szeretnék meglepni családjukat, vendégeiket, már most közlünk néhány receptet: pontyrudacskAK sörtésztAban Hozzávalók: 1,5 kilogrammos ponty, 2 tojás, 15 dkg liszt, 2,5 d! sör, 2 evőkanál olaj, só, 1 késhegyni fehérbors, Я dl olaj. A halat megtisztítjuk, kifilézzük. (Először a gerinc egyik, majd másik oldaláról leválasztjuk a húst.) Keresztirányban sűrűn bevagdossuk, majd az Így szálkátlanított szeleteket 3—4 cm széles szalagokra vágjuk, besózzuk. A felvert tojásból, a liszttel, a sörrel, kevés olajjal sörtésztát készítünk, sóval, frissen őrölt fehérborssal ízesítjük. Ebben a sűrű masszában megforgattuk a halszalagokat és bő. Forró olajban aranysárgára sütjük. A halrudacskákat tálalhatjuk melegen, (ilyenkor paradicsommártást vagy parajjal ízesített tartármártást kínálunk hozzá) vagy hidegen. Ha hidegen tálaljuk, akkor ecetes, hagymás lével legalább 24 órával előbb leöntjük, összekeverjük. és lefedve a hűtőszekrénybe tesszük, hogy az ízek összeérjenek. TÖLTÖTT BORJÚHŰS Hozzávalók: 60 dkg borjúhús (combja), 4 dkg zsir, 2 dkg hagyma. 2 dkg rizs, 2 dkg zöldborsó, 2 dkg sárgarépa, 2 dkg simaliszt, pirospaprika. só. 2 tojás. A húst nagyobb sze'etekre vágjuk, széleit bevagdossuk, kiverjük, sózzuk. Az apróra vágott hagymát zsíron megfonnyasztjuk, hoz-' záRdjuk a főtt rizst, répát, zöldborsót, a 2 egész tojást, (ha van, zöldpetrezselymet), és Jól összekeverjük. Ezzel a töltelékkel megtöltjük a hússzeleteket, összetekerjük és hústűvel vagy cérnával rögzítjük, zsíron megsüt|ük, felengedjük vízzel és puhára pároljuk. A puha húst kivesszük, a levét liszttel besűrítjük és felfözzük. A felszeletelt húst leöntjük a lével, rizzsel, burgonyapürével zőldsalátával tálaljuk. PLANÉTÁS SORFALATOK Hozzávalók: személyenként 5—6 egyforma gombafej, annyi kolbászkarika, ahánv gombafej, trappislasajt-szeletek, azonos vastagságú kenyérszeletek. A gombafejeket megtisztítjuk, tűzálló edénybe rakjuk és előmelegített sütőbe tesszük. 5 perc sütés után minden kalapba egy kolbászkarikát illesztünk, folytatjuk a sütést. Közben pogácsaszaggatóval kerek sajtszeleteket vágunk, ha a kolbászkarika átsült, a kalapokra egy-egy áajtkarikát rakunk. Mintegy 5 percig sütjük. A kenyérszeletekből a szaggatóval karikákat vágunk, fogpiszkálóval átszűrjük a gombafalatokat és a kenyérszeletekre illesztjük. TÖLTÖTT SZENDVICS Hozzávalók: 1 zsúrkenyér, 1/8 vaj, só, mustár, 30 dkg főtt, füstölt (vagy prágai) sonka, 20 dkg savanyú uborka, 3 főtt tojás. A szendvicset kétfelé vágjuk, vagy a két végét levágjuk, a belét kivájjuk ,hogy a széle 1 cm vastag legyen. A vajat sóval, mustárral, a 3 tojás sárgájával jól kikeverjük, hozzáadjuk az apró kockákra vágott sonkát, uborkát, a tojás fehérjét, /végül a szendvics apróra vágott beiét ts. A töltelékkel megtöltjük a zsúrkenyeret, celofánba vagy alufóliába csavarva a hűtőbe tesszük, hogy jól tudjuk szeletelni. MÄKTORTÄ 20 dkg őrölt mákot 2 dl forró tejjel leforrázunk, öszszekeverjük és hagyjuk kihűlni. Közben 17 dkg félig olvassztott vajat, 10 dkg porcukorral, 8 tojássárgájával habosra keverünk, majd a kiihült mákot, a tojások keményre felvert habját, 10 dkg porcukrot és 10 dkg darált mogyorót hozzákeverünk. Végül pedig 5 dkg lisztet adunk hozzá. Ezt a masszát beleötnjük a tortaformába, amelybe előzőleg a linzertészt^t helyeztük. Lassú tűznél sütjük, s amikor teljesen kihűlt, a tetejét bevonjuk citrommázzal. Linzer tészta: 30 dkg lisztet, 20 dkg vajat, 10 dkg porcukrot, 1 tojássárgáját, fél citrom reszelt héját, jól összegyúrjuk, majd a tortaforma aljába igazítjuk a a tésztát. DÉLIGYÜMÖLCS KOKTÉL Hozzávalók: 2 narancs, 2 banán, fél citrom leve, 5 dl tej, 3—4 kanál cukor, tej helyett lehet tejszín is. A narancsot kockára, a banánt karikára vágjuk, és mixerben jól kikeverjük. Hozzáadjuk a tejet, cukrot, végül a citromlevet. Húsvétkor ez legyen a gyermekek italai kit, hogy H. M aggódjor észáros E , hogy rzsébet de nem s akat. Vor latár: tra rét, majd zerette a zotta, a l ktoroskén a nehéz bezártsát ermészet, t kereste meliorácie ;ot, a faa szabad a kenye>s gépekbüszke az’ édesapámra, Csudái Vilmosra. Lánya, Csudái Valéria, Oroszka (Pohronský Ruskov] fiejtvé— nyűnkben ■far» jtáJt yennek elrejtve fi- & T r Lefektet Kettő« he tű. T T .Lárva fi- 2 V fi-8 j Eáaius* 5-9 Biszáter > £-1 Uránium Lejegye* Csábít к 1 A. kör közepe 1 Kémet . zenekSltB ■ ásvány kómái egy Пуец. zene is ven-ft -f'.Sl’A."“' franciaországi vársa ívűt L. K.l.a. • ■Magyar ez máé ä • » latin , kStBszo Görög betű . /ák.f.A jpzemélýea névmás 8- 2 i Liter •S-Í9 Azonos betűk figyelmeztet# :é$ole MiXXioL xésze S . . Kelek mariit Ittóam, exigéa ik éezstd 2?* 8 — 3 "«утттш nm i «agyar tánez&véet II» gyep JjkSrene* Mé tel* Amerikai millioaoí család Magyarországi, folyó fis#telel Kegyelmed T *1T-[fl II Bóaai ezer Visszás előtag . Személye* névmás Imre Cseh saladé* tnéroig része francia marsall Я-5 f Szerencsé ho.ro tárg; P • i Kegy Sándor Sv« fiúňáe Ittrinm, nitrogén !W 8 & t &«• 4 Személyéé náraáa Eóbert к % MEGFEJTÉS NYERTESEK Lapunk 11. számában közölt keresztrejtvény megfejtése Kassák Lajos szülőhelyére és műveire vonatkozott: „Érsekújvár, Egy ember élete, Földem, virágom, Menekülök, Hatvan év“. , Nyertesek: Knszi Zsuzsa, Tardoskedd (TvrdoSovce), Luky János, Endréd (Ondrejovce), Péterfia Ildikó, Szőgyén (Svodín), Kérjük kedves Olvasóinkat, hogy megfejtéseiket postai levelezőlapon küldjék be szerkesztőségünk címére!
