Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-04-04 / 13. szám

1987. április 4. SZABAD FÖLDMŰVES. 7 7. Az alupkai kastélymúzeum Január 15-én végre kellemes kirán­dulóidőben, 11 — 12 C-fokos melegben látogattunk el Alupkába. a Jaltától 16 kilométerre levő kis üdülővárosba, amely mintegy négy és tél kilométe­ren át húzódik a tengerpart mentén. A tengertől nézve Alupka — szanató­riumaivá' és csodálatos parkfáival — egy hatalmas háromszöget alkot, a­­melynek csuesa az AJ-Petri-hegynek támaszkodik. A hegy csúcsa egyéb­ként 1234 m magas. A kastélymúzeumhoz közeledve, e­­löseör az alupkai parkba (ütöttünk, amely több mint negyven hektáron terül el. A 19. század eleji orosz és egyetemes parkmüvészet remek alko­tása, több mint 200 fa- és cserjefajta található meg benne. A parkot a raj­ta keresztül haladó útvonal két rész­re: az alsó és a felső parkra osztja. Kár, hogy a park megtekintésére már nem futotta időnkből... más kiváló orosz festők portréi és tájképei díszítik. Ezután jutottunk a vendégszobába, amelyet kínai szobá­nak is neveznek, mert a falak felső részét kínai gyékény borítja. A gyö­nyörű hímzéseket orosz (obbágynők készítették. A szobában két ablak ta­lálható, az egyik a tengerre, a má­sik az Aj-Fetri-hegyre néz. Hasonló elosztással más szobákban Is talál­koztunk. Zord és borongós hangulatot árasz­tott az úgynevezett orientális előszo­ba. amelynek az északi és a déli homlokzathoz is van kijárata. A sú­lyos tőlgyfamennyezet szinte nyomasz­tóan hat az oda látogatóra. Az össz­hatást |ól e’mélvítik a domborművek kel díszített és a diabázzal borított kandallók. Felettük Voroncov felesé­ge szüleinek arcképei függnek. A következő helyiség, az égszínkék vendégszoba falait vlrágmintás stuk­kó díszíti. A kései orosz klasszicista stílusú díszes bútort az ogyesszai Vo­­roncov-kastélyból hozták ide. A fal ktszögellései és a kihúzható függö­nyök színpadra és nézőtérre osztot­ták a vendégszobát. A télikertben egzotikus növényeket A kastély bejárati oldala Az üdülőváros és a park legfőbb nevezetessége az alupka! kastélymú­zeum, amelyet Voroncov-kastélynak Is neveznek. A dúsgazdag Mlhall Vo­roncov, a Novorosszljszkl határvidék főkormánvzőja Alupkában megvett néhány telket, amelyen kastélyt, nyá­ri rezidenciát építtetett magának. A kastély tervét Edward Blor, az angol király udvari építésze készítette. Az építkezés 1828-től 1848-tg tartott. Ez­zel egyidejűleg Kari Kebach híres német kertész vezetésével létesítették a már említett parkot. A kastélyt a nagy októberi szocialista forradalom után államosították, és termeiben kultúrtörténeti múzeumot rendeztek be. A második világháború Idején a palota csak csodával határos módon maradt fenn: a fasfszták mindent el akartak pusztítani, de ezt a krtmi partizánok megakadályozták. 1945 februárjában, mint ahogy arról már beszámoltam, a faltai konferencia idején Itt volt a brit küldöttség re­zidenciája. A kiállított tárgyak a központi épület földszinti termeiben is az egy­kori ebédlőben láthatók. A Mihail Voroncov fókormányzó fogadószobá­­jába vezető folyosó falán levő térkép a főkormányzó hatalmas birtokait ábrázolja, a képeken az építkezés egyes mozzanatai láthatók. A fogadó­szobában megcsodáltuk a tapétákat, a falak tölgvfaburkolatát, a tölgyfá­ból készült ajtókat, a mennyezetet, a bútorokat. A dívány felett Voroncov arcképe, a másik képen a kastély úr­nője lálhatő. A fogadószobából az úgynevezett karton szobába jutottunk. Falait — amelyet kartonnal vonlak be — AJ- vazovszkij, Borovlcklj, Scsedrln és — pálmákat, brazíliai araucariát stb. — láttunk. A kert üvegezett falánál II. Katalin cárnő, továbbá a kastély ura, annak apja és felesége, valamint If}. Wiliam Pitt angol miniszterelnök — olasz márványbői készült — szo­borportréi sorakoztak. A télikertből a dtszebédlőbe jutot­tunk. Néhány érdekesség Itt is meg­ragadta figyelmemet. Például az ab­laktalan északi falon levő kis karzat, amely a jobbágyzenészek számára készült, alatta egy kandallő formájú szökőkút majolika lemezekkel kirak­va. Az ebédlő bútorzata angol stílus­ban készült. A falakat Gustav Robert francia festő pannől díszítik. A következő helyiség a biliárdte­rem, amelyben a 16—18. századi né­­metálföldl, olasz, francia stb. meste­rek festményei függnek. A múzeumból a kastély déli hom­lokzatához jutottunk ki. A homlokzat központi kapuzata a delhi nagy me­cset portáljára emlékeztet. Az építész felhasználta az angol gótika és a hindu-muzulmán építészet néhány ha­sonló elemét ts, ezért a déli hom­lokzat portálja nem hat Idegennek az egész kastély építészeti megoldá­sában. A keleti motívumok szervesen illeszkednek bele a kései angol góti­kába. A látogatást a déli homlokzat előt­ti, úgynevezett oroszlános terasznál fejeztük be, amelynek közepén két fehér márvány szökőkút van. Kifelé menet még megálltunk egy piramis alakú emlékműnél, amelyen ez volt olvasható: „A hős vörösgárdisták em­lékére, akik a szovjethatalomért ví­vott harcokban estek el 1918—20- -ban1*. (Folytatjuk) BARA LÁSZLÓ ft ehovot játszani ünnep. Ilyen |j§ ünnep volt a komáromi (Ko­márno) Cseresnyeskert-bemu­­tató Is. Immár a Magyar Területi Színház új otthonéban színre vitt mű méltó a nyitáshoz, amelyről a legille­­: tékesebb kritikus, a Néző elégedetten térhetett haza. Csehov sokak szerint unalmas, má­sok viszont Shakespeare mellett a legnagyobbnak tartják. Clgy vélem, hogy az élet az utóbbit igazolja. Cse­hov szemével a hétköznapjainkba te­kinthetünk be, anélkül, hogy hétköz­­! napivá válnánk. Tehát a slkere-ku­­darca a művészektől függ, ami azt jelenti, hogy a Csehov-darabok szín­­revitelénél föl kell kötni az a bizo­nyos alsónemút. . . A Cseresnvéskert az értékek pusz­tulásáról szól, amit hol komédiaként, hol pedig tragédiaként hoznak tető a'á. Takáts Ernőd rendezése vígjá­tékként bocsátotta útjára, bár... Lju­­bov Andrejevna Ranyevszkaja, azaz Németh tea Párizsból érkezik meg az isten háta mögötti orosz birtoká­ra. Fizetéskéntelen. Így a messzi föl­dön híres-szép cseresznyéskertje a kalapács alá kerül; Lopahin — Ho­­locsy István —, az újgazdag kupec csap le rá. Könyörtelenül juttatja koldusbotra a ház úrnőjét, családjá­val és számos cselédjével együtt. Ra­nyevszkaja gyógyírt remél a külhoni zaklatottságára, de az életmódján változtatni már képtelen. Könnyelmű­sége folytán őszt levélként sodródik az elkerülhetetlen végzet felé. A Németh Ica által megszemélyesí­tett Ranvevszkajában volt valami az álmodozó vidéki, amolyan „krúdys“ úr iasszony okból. Florentln-kalapban, kesztvfibon, cselédkfsérettel érkezik már-már zajos kúriájába. Ljuba sze­szélyesen ábrándozó, akár a süldő !ányok könnyelmű, mint a gyermek. A művésznő hitelesen ábrázolta a su­gárzó és melegszívű asszonyt, vala­­m!nt a szorongó és tehetetlen nőt, aki fölött már eljár az Idő. Hű volt Csehovhoz, kinek a nőalakjait a ter­mészet nem vértezte föl küzdelemre, akik „szép hullásukat“ önmaguk „te­remtik“. Bizonvára régi vágya telje­sült, amikor Ranyevszkaja kosztümét ölth ette magára. Mi, nézők, Is örü­lünk neki, hogy az ő avatott tolmá­csolásában látbattuk-hallhattuk a szerző üzenetét: az állóvíz mélyén lévő értéket Holocsy István legyőzi egykori urait, ám hozzájuk kíván törleszkedni, akinek mindene meg­van, csak „előkelő“ társasága nincs, pedig manapság divat, ml több, kö­telező „jobb“ körökhöz tartozni. Ho­locsy mindezt kiteregeti; játékának ez a legfőbb tőkéje. Nála jut a leg­inkább kifejezésre, hogy ha az elnyo­mottból lesz az elnyomó, megfeledke­zik erről, honnan jött... A fölfelé dörgölődző, lebegő, gyakran tétova, de az üzletet veszni nem hagyó Lo­pahin' gondolatébresztő, az új sze­lekre rámutató. (Gondoljunk pl. arra a maszekra, kocsmafőnökre, főlláző­­ra, z öldségfelvásárlóra stb., akinek fia-lánya a hozománya-pénze révén „följebb“ kerül, s „finomabb“ újro-A szépséges liget bolyongó asszonya konsága előtt előbb-utőbb nevetsé­gessé válik esetlen-szánalmas szno­bizmusával.) A vén diák, Trofimov, Mikula Ró­bert f. h. megformálásában válik élő­vé. Fennkölt szavaiban — amelyeket Lopahinhoz intéz — elénk tárul az élet dialektikája: „Maga gazdag em­ber, hovatovább milliomos. És ahogy a természet körforgásában ragadozó állatokra is szükség van, mert len­niük kell olyanoknak, akik az útjuk­ba kerülő több élőlényt felfaják, ép­pen úgy magára Is szükség van a A déli humlokzat központi kapuzata (A szerző felvételei) szociális élet körforgásában.“ Mikula Róbertról csak az elismerés hangján szólhatunk. Sokszínű, markáns egyé­niségéről adott tanúbizonyságot. Bogár Béla Gajevje, a bőbeszédű fivér eltalálja a hangot, 6 Is gyer­metegen hisz a meglevő (akkori) vi­lág rendíthetetlenségében, akár Ra­nyevszkaja. Bugár egyéni ízzel gaz­dagította a cselekményt. Szimennov­­-Piscsik kettős szereposztásban ké­szült, Turner Zisgmonddal és Dráfi Mátyással. A premieren Dráfi é. m.­­szel találkoztunk. Dráfi Mátyás sej­tette legfőképp a csehovi világot, azt a titkot, ami nem is titok. Pontosan ráhangolt a már félúton el-elhaló lendületekre, akaratokra. A műben lévő legapróbb dolgokra is odafigyel­tetett. Szimeonov-Piscslkje szelíd, jó­­akaratú, de tehetetlen, örökös pénz­zavarral küzdő Csehov-lélek. Remeklés volt Bogár Gáspár öreg Inasa, őt a szerző is segítette. Élt, és (Szűcs (end felvétele) jól sáfárkodott. Firsz szerepével. El­lenben fiatal inasa Jasa — Ropog Jó­zsef — inkább piperkőcöt, vagy ne­tán „világfit“ hozott, mint szolgát. Szerepe talán dramaturgiailag is tisz­tázatlan maradt. Egy kis „műtét* bi­zonyára ráfért volna. A továbbiakban Pőthe István könyvelője, Cs. Tóth Erzsébet nevelőnője, Házi Tánya f. h. Anvája. Mák Ildiké, Varjája, Varsányi Mari szobalánya. Vörös Lajos Ván­­dorleeénye, valamint a meghívott SÍ- poss Jenő állomásfőnöke és az ugyan­csak vendég Rekos Márton postames­tere mind-mind a tudása legjavát nyújtotta, noha nem mindig sikerült nekik megtalálniuk az oly sokszor emlegetett csehovi miliőt. Takáts Ernőd rendezése nem utá­nozta a hagyományosat. Volt indulá­sa és megérkezése. Egységet terem­tett. Lírai és a realista vonalon egy­szerre haladt. Talán a korunk való­ságára bátrabban mutathatott volna rá. (Ki tudja miért, néha a közép­­útón rekedt; talán a „nem árt az óvatosság“ jelszavát követve?) No, de azért az Iróniának is helyet adott, s pálcát tört a délibábosság fölött. A négyfelvonásos művet két részben, négy színben játsszatta, így is hosz­­szúra sikeredett. Platzner Tibor dísz­lete hangulatteremtő, viszont a kosz­tümé kevert. A mai élre vasalt pan­­ta'ló kilóg a romantikus pelerinfel­­őltő alól. A dramaturgiai munkát Hor­váth Lajos, a koreográfiái teendőket pedig Varga Ervin m. v. látta el. A bemutató fölött a Perbetei (Pri­­beta] Egységes Földműves-szövetke­zet vállalt védnökséget. összegezésül bátran elmondhatjuk, hogy a Cseresznyéskertet érdemes volt színre vinni és megnézni. Csiba Géza A Madách Könyvkiadó a Könyvszemle ‘87 kiállításon Az elmúlt könyvhónap eseménye volt a szlovákiai könyvkiadók nagyszabású kiállítása: a Könyvszemle '87. A régi szokástól eltérően az idén két városban rendez­ték meg: a hagyományokhoz hűen a fővárosban és első Ízben Kassán (Košice). Mind a két helyen jelen volt a Madách Könyvkiadó is. A bratislavaí Szakszervezetek Házában mintegy két és fél héten át, a kassal Csehszlovák—Szovjet Barátság Házában tíz napig nyltvatartott kiállítás Madách-tárlóln ott találhatták a látogatók a Madách Könyvkiadó egy évi könyvtermését; a méretében nagyobb fővárosi kiállí­táson azonkívül kis válogatásban helyet kaptak azok a könyvújdonságok ts, amelyeket a kiadó Magyarországról hozott be a hazánk és a Magyar Népköztársaság közötti közös könyvkiadási egyezmény keretében. XXX A Madách Könyvkiadó gondozásában a tavalyi év so­rán megjelent 52 kiállított könyvnek — regénynek, ver­seskötetnek. ifjúsági és gyermekirodalomnak, tanul­mánykötetnek, ismeretterjesztő műnek — mintegy tele szlovákiai magyar mű, a másik fele fordítás a cseh és a szlovák irodalomból. A több mint 35 éves hazai magyar könyvkiadásnak a néprajz a legújabb keletű műfaja. Ha ennek úttörő da­rabjait főleg Gál Sándor, Gágyór József és Zalabai Zsig­­mond falutörténeti és néphagyomány gyűjtő munkáiban tarthatjuk 1980-töl kezdve számon, úgy most a műfaj gyarapodására figyelhettünk fel Bódék Zsigmondnak a népi csillagászattal foglalkozó Harmatlegelö és Liszka Józsefnek alapfokú néprajzi ismereteket nyújtó Agas­­-bogas fa című könyvében. A hazai magyar szépirodalom legjobb alkotásait 1977 óta egységes külalakban közzétevő CsMl-sorozat új könyve Grendel Lajos: Éieslövészet-Galeri-Attételek cí­mű, az elmúlt években itthon Is, külföldön is nagy visszhangra talált kisregényei. A sorozat másik könyv­­újdonsága a Turczel Lajos összeállításában megjelent Ének az éjben című gyűjtemény amely a szlovákiai ma­gyar írónak 1939—1945 között keletkezett válogatott írásait teszi számunkra hozzáférhetővé. Utóirat címen szép, önéletrajzi könyve jelent meg Dávid Teréznek, s új, Öt perc az élet című regényét láthattuk Lőska La­josnak. Kortárs költészetünk Kulcsár Tibor: Arcképünk tükör­ben és Sóoky László: Pillanatfelvételek című új verses­kötetével volt jelen. Próbaút című gyűjteményükkel a kiadó Főnix Füzetek sorozatában pedig most először léptek — túlnyomó többségükben versekkel — a nyilvá­nosság elé a hazai legifjabb nemzedék írói, közülük egy, Hizsnyai Zoltán, külön, önálló kötettel is. Az irodalomtörténeti tanulmányok, irodalmi esszék, kritikák műfaja az előző évek gyakorlatához hasonlóan e bemutatáson is az évi termés viszonylag Jelentékeny hányadát tette ki. A régebbi korok magyar irodaiméhoz és magyar—szlovák—cseh irodalmi kapcsolataihoz nyúl vissza Csanda Sándor: Szülőföldünk régebbi irodalmi hagyományai című tanulmánykötete, míg Gyüre Lajos: Kassai Napló 1918—1929, Szeberényi Zoltán: Visszahang és reflexió, valamint Fonod Zoltán: Tegnapi önismeret című kötete a csehszlovákiai magyar irodalom kialaku­lásának és fejlődésének egy-egy időszakával, jelenségé­­gével, alkotójával foglalkozik. Meglehetősen gazdag válogatásban prezentálta a kiadó magyar fordításban a szlovák és a cseh irodal­mat. Az olyan klasszikus írók mellett, mint pl. M. Ku­kučiu: (Ház a hegyoldalban), F. Svantner: (Arccal a harmatban), vagy mint J. Hašek: (Švejk) és К. Čapek: (Harc a szalamandrákkal) megtalálhattuk a cseh és a szlovák kortérs irodalom csaknem minden nemzedéké­nek és több műfajának képviselőit is. Így a szlovák iro­dalomból többek között L. Ballek: Akácok, D. Mitana: A játék vége című regényét. J. Solovič színmüveit, R. Fábry válogatott verselt, V. $abík: Az irodalom tudata elmen kiadott tanulmánykötetét. A Cseh kortárs szerzők közül hadd említsük meg legalább B Hrubel: Sörgyári capriccio, J. Otčenášek: Rómeó, Júlia és a sötétség című könyvét, Z. PluhaF: Halkor az Astoriában, M Ka­­pek: Aki mer, az nyer és M. Kubátová: A boldogság re­ceptje című regényét. A gyermek- és ifjúsági Irodalom Is hazai magyar szerzők tollából, és válogatott cseh és szlovák művek fordításából adta ki a?t a színes sort, amely felöleli ezt a témacsoportot a legkisebbeknek írt verses és prózai képeskönyvektől a serdülő Ifjúságnak szánt ismeretter­jesztő olvasmányokig. Az utóbbiak közű] megemlítjük Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra, és L. Svili­­ran: Barátunk Verne Gyula című könyvét; a kisgyerme­keknek kiadott képeskönyvek közt láttuk a Hogyan kell repülni? című, hazai magyar szerzők írásaiból össze­állított mesegyűjteményt, Reszeli Ferenc: Kajla Fülöp kalandjai, és Zs. Nagy Lajos: Megfogtam a tündér sarkát című kötetét, valamint a cseh E. Petiška: Volt egyszer egy vakond, és M. Lukeüová: Akaromka című képes gyermekkönyvét. (pvj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom