Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-04-04 / 13. szám

SZABAD FÖLDMŰVES,

1987. április i,

FŐNIX FÜZETEK

Csepécz Szilvia Farnbauer Gábor Feliinger Károly Mízsnyaí Zoltán Hogya György Hodossy Gyula Juhász József К rausz Tivadar Ravasz József 5zentandrási Tibor Tálamon Alfonz

Próbaút

(Vélemények a hazai magyar pályakezdő író- és költőnemzedékről)

Ä hazai magyar irodalmi életben kétségkívül jelentős mérföldkőnek számit, hogy a Szlovákia! Írók Szövetsége magyar szekcióién bellii a közelmúltban megalakult a Fiatal írók Köre. Aki csak egy kicsi! is tájékozott nemzetiségi irodalmunk történéseiben, az nyilván tudja, hogy egy kezdetben helyi jellegűnek induló, később egyre jobban kiterebélyesedő. mind több embert mozgósító kezdeményezés méltó ás megérdemelt célbajutásáröl van szó, amelynek a korábbi neve Irödia volt. Nos, az egykor Érsekújvarutt (Nové Zámky) Hodossy Gyula irányításával szerveződött «oport ma már formailag is. szervezetileg is irodalmi életünk része. S hogy ez mit jelent, az máris felmérhető. A Madách Kiadó Főnix

Fonod Zoltán

Füzetek sorozatában nemrég megjelent a csoport egyik tagjának, Hizsnyai Zoltánnak első önálló verseskötete, Rondó címmel; ezt megelőzően pedig, ugyancsak a Főnix-sorozatban a Próbaút című antológia, amely 11 pályakezdő író és költő eddigi munkásságából készült válogatás. Különösen az utóbb említett kiadvány nevezhető méltán korszakosnak, hiszen ha visszagondolok az eddig kiadott hasonló antológiákra — Fekete Szél. Egyszemű éjszaka stb. —, ezeket mind egy-egy új nemžedék színrelépéseként értékelhetjük. Külön említést érdemel, hogy a két kiadvánnyal végre a Főnix Füzetek sorozaté is „visszatalált“ eredeti küldetéséhez, amely néhány, itt megjelent műnek köszönhetően az utóbbi időben meglehetősen tisztázatlanná vált...

A Fiatal írók Köre nemrég megtartotta első hivatalos összejövetelét. A csaknem egésznapos találkozó központi témája a Próbaút című antológia elemzése volt. Irodalmi életünk olyan Ismert személyiségei mondták el véleményüket a könyvről, mint Zalabai Zsigmond. Dobos László, Tössér Árpád, Fonod Zoltán, hogy csak néhányat említsünk. S mivel ennél avatottabb fórumot bajosan találhattunk volna, az alábbiakban — némileg tömörítve — az ö meglátásaikat tolmácsoljuk irodalmunk legfiatalabb képviselőiről. Előbb azonban dióhéjban bemutatjuk őket magukat, tehát a Próbaút című antológiában szereplő tizenegy szerzi*.

Csepécz Szilvia 1965-ben született Érsekújváron; a štúrovól magyar gimnáziumban érettségizett. Verselni még alapiskolás tanulóként kezdett, s nevével a Tábortűz hasábjain is találkozhattunk, jelenleg népművelőként dolgozik az Érsekújvári járás egvik községében. Barton (Bruty).

Farnbauer Gábor Komáromban (Komárno) született. 1957-ben; ugyanott érettségizett a gimnáziumban, majd a prágai Károly Egyetemen folytatta tanulmányait, fizika szakon, jelenleg a Szlovák Tudományos Akadémia egyik bratlslaval Intézetében dolgozik mint fizikus.

Feli inger Károly 1963 -ban született jókén (Jelka), s a mai napig az Ottani szövetkezet dolgozója. A Palántái (Galantaj Magyar Tannyelvű Cim-Zalabai Zsigmond

rozser nrpno

Dobos László

(A szerző felvételei)

KRAUSZ TIVADAR;

Az én városom

nem mai gyerek'

ismeri a csepürágók trükkjeit

itt mindig ősz van

de nem reumás

itt az ősz díszegyenruhába öltözött nyugalmazott tengernagy aki gondosan ápolja bajszát tekintete acél dereka szálfa

most éppen egy szanatórium erkélyén szívja a magaslati levegőt (az önök gyanúja nem alaptalan] egyszer ha sok pénzem lesz ezt a várost is berámáztatom

Ez volt tehát néhány olyan vélemény a pályakezdő írók és költők Próbaút című antológiájáról, amelyek objektivitásához — az ítészek személyére va)6 tekintettel — aligha férhet kétség. Ezzel együtt természetesen mindenkinek joga van a saját véleménynyilvánításhoz, s ebben az elmondottakkal senkit nem volt szándékunk befolyásolni. Sőt. örülnénk, ba e cikk nyomán minél többen a könyvesbolt felé vennék az irányt, hogy1 a könyvet megvásárolják. Mert úgy érezzük, ott a helye minden csehszlovákiai magyar kultúraszeretö és -ápoló ember könyvespolcán.

VASS GYULA

6

„Próbaút a Parnasszusra"

Az Antológiában szereplő három prózaíró egyike, Hogya György, 1956- -ban született Kiráiyhelmecen (Král. Chlmec), s ma is ott él. A Kassai Magyar Tannyelvű Gépipari Szakközép- Iskolában érettségizett; jelenleg üzemi technikusként dolgozik.

fuhász József Stúrovóban született 1963-ban, de Kéméndröl (Kamenín) származik. Az Érsekújvári Elektrotechnikai Szakközépiskolában érettségizett, majd egy ide'g Bratislavában dolgozott. Ma Érsekújvárban él, és fűtőként dolgozik.

Кгаияг Tivadar rozsnyői (Rožňava): ott született, 1963-ban, az ottani magyar gimnáziumban érettségizett, s ma is ott él. Egy ideig színész volt a Matesz kassai Thália Színpadán. A versíráson kívül prózával, valamint krftikaírással és műfordítással is foglélkozik.

Ravasz József a pályakezdők közül a legidősebb: 1949-ben született Apácaszakállason (Opat. Sokolec). Cigányszármazásft, ami elsősorban a verseiben mutatkozik egyedi, sajátos színfoltként. A Dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Gimnáziumban érettségizett; már hosszabb ideje e városban él, s itt ts dolgozik a helyt cukorgyár munkásaként.

Szentandrási Tibor a próza második képviselője az antológiában, bár csupán egyetlen rövid novella erejéig. Hárskűtról (Lipovník) származik, Rozsnyón született 1963-ban; az ottani magyar gimnáziumban érettségizett, s jelenleg a prágai Károly Egyetem bölcsész szakos hallgatója.

náziumban érettségizett; jelenleg katonai alapszolgálatát tölti.

Hizsnyai Zoltán Rimaszécsen (Rim. Sec) született, 1959-ben. A Kassai (Košice) Magyar Tannyelvű Gépipari Szakközépiskolában érettségizett; később a Matesz Thália Színpadához „szegődött“, majd a Kelet-szlovákiai Vasműben dolgozott mint munkás, jelenleg fényképész. A versíráson kívül irodalomkritikával is foglalkozik.

Hodossy Gyula — az egykori íródra létrehozója és fő szervezőembere — Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) született 1960-ban, s ott végezte el a magyar tannyelvű szakmunkásképző iskolát. 1983-ban Érsekújvárba költözött. ahol két évig a Csemadok helyi székházénak vezetífje volt; jelenleg a járási kórház dolgozója.

Az abc-sorrend szerint utolsó szerző, Tálamon Alfonz az öj nemzedék legfigyelemreméltóbb prózaírója. Dunaszerdehelyen születet 1966-ban. s ma Sládkoviöovón él. A galántai magyar gimnáziumban érettségizett, írásait már gimnazista korában közölte a galántai irodalmi antológia, illetve az Irodalmi Szemle, jelenleg a Komenský Egyetem magyar—történelem szakos hallgatója.

♦♦♦

Most pedig lássuk, illetve halljuk a már korábban felsoroltak véleményét irodalmunk legifjabb nemzedékéről, a Próbaút című antológia tükrében:

Zalabai Zsigmond találóan módosította kissé az antológia címét: Próbaút a Parnasszusra... Alapos és kimerítő elemzésében sorra vette az egyes szerzőket; Csepécz Szilviánál rámutatott az eredendően lírikus alkatra, s verseiben a líra eredeti, ősi funkcióját vélte felfedezni. Kiemelte Félúton című versét, amely egyben jól példázza a hagyományos stíluskontrasztok alkalmazását, egyben a szerző olvkori stiláris ..kettéhasadását“. Feliinger Károly esetében megemlítette az erősen érezhető Pilinszky-hatást; verseinek egyik fogyatékosságaként a személytelenségből eredő monotóniát jelölte meg. Rámutatott, hogy Feliinger költészete egyelőre nem a tapasztalatokból, az átélésből. hanem a reflexiók talajából táplálkozik. Hodossy Gyula érdemeiről szólva nem az antológiában közölt tíz verset tette az első helvre — ami egyébként mennviségileg a legkevesebb a bemutatkozó lírikusok közül —, hanem azt a szervezőmunkát, amelynek eredményeképpen végső soron ez a kötet, s tulajdonképpen az egész mozgalom létrejöhetett bírája viszont Zalabai szerint „kilóg" az antológiából; olykor szép metaforák villannak fel benne, de a tárgvlasításuk vers- és stilustanilag nem mindig elfogadható. Ravasz Júzeffel kapcsolatban helyesen mutatott rá, hogy a szerző koránál fogva az olvasó jogosan számíthatott volna kiforrottabb lírára, ám versei a pályakezdő legtöbb fogyatékosságát magukon viselik. Nem lehet azonban elvitatni tőle a tehetség kétségtelen legveit: bizonvíték erre a Szeretkező, illetve a Dráma című verse. Franbaner Gábor Zalabai szerint a költészet és a filozófia- határmezsgyéién mozog; ennek oka talán természettudományi képzettsége, amely egyébként a stílusán is érződik, minthogy témáihoz a legtöbbször erről az oldalról közelít. Jelzői, képei sokszor lecsupaszított természettudományi fogalmak, már-már „költőietlenek“. . . Hizsnyai Zoltánról mint az antológia egyik legtehetségesebb szerzőjéről szólt; külön kiemelte groteszk szójátékait, fogyatékosságaként rótta fel viszont, hogy lírája egyelőre inkább tárgy-, mint emberközpontú. Krausz Tivadar „megérdemelten kapott nagy terjedelmet* — hangsúlyozta, mivel még gyengébb verseiben Is (Április 11.) felbukkan egy-egy képi telitalálat, stíluslelemény. Különösen érett, találó Iróniával tudott szólni egy-két. kortünetnek számító társadalmi problémáról, mint azt Az én városom című verse, illetve egyetlen prózai műve, a Zrínyi úr kilovagol című mlkronovella bizonyítja. Krausz valóságszemlélete Zalabai szerint reális, illúzióban, lényeglátó. Juhász Józsefnél a nyelvi és szemléleti humort helyezte az első helyre, bár megjegyezte, hogy verseit nagy színvonalbeli egyenetlenség jellemzi. Egyértelműen a legjobbként jelölte

meg a Közép-európai idő című bravúros montázsverset, mint valóságos tobzódást a merész szürrealista-dadaísta képzettársításokban. „Nyelvfacsarása" azonban — amely e vers esetében funkcionál, s így jogosnak tekinthető — sok más esetben kissé túllő a célon.

Zalabai Zsigmond értékelése, bár nem terjedt ki az antológia valamennyi szerzőjére, mégis messzemenően a legalaposabb, legrészletesebb volt. Az utána szólók többnyire áltaszerzőinek figyelmét mindenekelőtt az irodalom társadalmi küldetésére hívta fel. Rámutatott, hogy az antológiában szereplő legtöbb alkotás kizárólag az „irodalom az Irodalomért“ jelszó jegyében született, s hiányzik belőlük a társadalmi felelősségvállalás, ami különösen egy nemzetiségi író-költő esetében elengedhetetlen. Sem a vers, sem a novella nem maradhat meg csupán az Irodalmi esztétikum szintjén, hangsúlyozta nyomatékosan: egy adott társadalmi közeglánosságban. illetve egy-egy sajátos nézőpontból szóltak a kötetről, s főleg arról, amit irodalmunk folytonossága szempontjából a kiadása jelent. Turczel Lajos például — aki egyébként más elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni, s így hozzászólását a résztvevők egyike olvasta fel— örömét fejezte ki afelett, hogy az „Iródiások" egykori mozgalma Immár irodalmi életünk hivatalos fórumává vált. Fónod Zoltán kért szót ezután, aki a Próbautat elhelyezte az eddig megjelent hasonló antológiák — Megközelítés, Oj Hajtások, Egyszemű éjszaka stb. — sorában. Dobos László rendkívül figyelemreméltó hozzászólása következett* aki az antológia

ben születik, abból táplálkozik, s így annak művészi reflexiója is kell hogy legyenl Az utolsó hozzászóló, Tüzsér Árpád áttételesen szintén erre célzott, amikor az egyéni és a nemzetiségi önismeret alapján vizsgálta az antológiában közölt néhány alkotást. Rámutatott továbbá, hogy a költészet abszolút mennyiségi fölénye ellenére az antológia a líra és az epike olyan szintézisét képviseli, amely nemcsak a mai magyar, de a modern világirodaimat is jellemzi.