Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-01-17 / 2. szám

1987. január 17. SZABAD FÖLDMŰVES, 3 II továbblépés feltételeinek Ha nem is történelminek, korszak­­váltónak bátran nevezhető a Vietnami megteremtéséért Kommunista Párt VI. kongresszusa, amely decemberben zajlott le 1129 küldöttt részvételével. Az 1.9 millió párttag képviseletében tanácskozó legmagasabb pártfórum nyíltan és bátran, kritikus igényességgel tette mérlegre az eddig elért eredménye­ket és tűzte ki a további, célokat, fel­adatokat. A központi bizottság beszámolóját Truong Chinh főtitkár terjesztette elő, aki a bevezetőben hangsúlyozta, hogy a pártnak most olyan határozatokat kell hoznia, amelyek lehetővé teszik a fordulatot, a továbbfejlődés félté, teleinek megteremtését. Ezért az elért sikerek méltó értékelése mellett a f5 figyelmet a gyengeségek, hibák, té­vedések kritikai elemzésének, az okok feltárásának és a kijavítás módoza­tainak ke'l szentelni. A gazdasági helyzet elemzéséről szólva megállapította, hogv a fejlett­ség nagyon alacsony fokán állnak, és ezt hosszú háborúk öröksége sú­lyosbítja. így kell egyidejűleg két stratégiai feladatot megoldaniuk: tel­jesíteni nemzeti feladataikat és e’e­­get tenni internacionalista kötelessé, geiknek. Mindeközben ki kell elégí­teni az olyan alapvető szükségleteket, mint az életkörülmények stabilizálá­sa és lavítása. a szocialista építés alapfainak lerakása, a honvéde'em erősítése. Miközben bizonyos ered­ményeket elért a vietnami gazdaság, a társadalmi termelés visszaesése a hetvenes évek végén. Illetve a gaz­dasági. elsősorban a beruházási szer­kezet 1976 és 1980 közötti hibás meg­határozása súlyos, kedvezőtlen kö­vetkezményekhez vezetett. 1981-től sikerült megállítani a visszaesést. A mezőgazdaság évi átlagban 4,9 szá­zalékkal növelte termelését a mege­lőző öt esztendő 1.9 százalékos üte­mével szemben. Ugyanígy összevetve az évi átlagos élelmiszer-termelés 13,4 millió tonnáról 17 millió tonná­ra nőtt. A második ötéves terv idő. szakában az ipari termelés évi' 9.5 százalékkal bővült, a megelőző öt esztendő 0,9-es átlagával szemben. Ugyanígy összehasonlítva a nemzeti fövedelem évi átlagos növekedésé 0.4-röi 6,4 százalékra futott fel. Özembe lépett néhány száz nagv-. továbbá néhány ezer kis- és közepes beruházás, termőre fordítottak csak­nem félmillió hektár földet. A mező­­gazdaság ösztönzési, munka szerinti elosztásra alapuló rendszere. bár nem töké'etes. mégis az ágazajl fel­lendüléséhez vezetett. Az állam és a nép nagy erőfeszítéseket tett a hon­védelem hátországának szerepében. Ojabb négymillió ember került a»nép­­gazdasági termelésbe. Feilődött a kul­túra az oktatás, a közművelődés, a művészeti élet. A sikerek ellenére sok nehézséggel kellett szembenéznie a szocialista Vietnam népének. Erről Truong Chinh a következőket mondotta: „A termelés növekedése e’marad a lehe­tőségektől. nem elégíti ki áz életkö­rülmények gvors stabilizálásának, az Iparosítást és a honvédelmet szolgá­ló alapok megteremtésének követel­ményeit. A termelés és a beruházá­sok hatékonysága nagyon a’acsnnv. sok szempontból tovább romlik, ösz­­szességében a vállalatok kapacitásaik fe'ének kihasználásával dolgoznak.“ Több millió embert kell még bekap­csolni a termelő munkába, hogy a néo anvagf és szellemi igényeit ki­elégíthessék. A párt vezetésében és munkájában a lenini normák megtartásáért szállt síkra a főbeszámoló, majd a célokról és a leiadatokról szólva leszögezte, hogy az elmúlt tíz évben létrehozták a továbblépés feltételeit, de nem ju­tottak messzire a meglehetősen ala­csony kiindulási szinttől. Most a bo­nyolult társadalmi-gazdasági helyzet olvan döntéseket követel a párttól, amelyek fordulatot eredményeznek és megteremtik a feltételeket a to­vábbhaladáshoz. A kongresszus után meg kell gyor­sítani a szocialista forradalomnak az átmenet Időszakára vonatkozó átfogó programjának kidolgozását. Ennek fö feladata, hogy stabilizálja az élet­körülményeket, s hogv létrehozza a Szocialista iparosítás feltételeit. A konkrét célok a következők: 1. Elegendő élelmiszert kell ter­melni, s ki kell aknázni a belső tar­talékokat. A lakosságot teljes értékű, kalóriadúsabb táplálékkal, elegendő ruházati cikkel kell ellátni, jobban kielégítve igényeit az egészségügy­ben. a közművelődésben és a közié­­kedésben. Részlegesen meg kell ol­dani a lakásgondot, főként a váro­sokban. 2* Meg kell kezdeni az ésszerű, a gazdaság és a termelés feflesztését előmozdító szerkezet létrehozását. Elsősorban a mezőgazdaság, a fo­­gvasztőcikk-termelés és az export­­bővítés felé kell irányt venni. 3. Ki kell alakítani és tovább kell fejleszteni az úi termelési viszonyo­kat a termelőerők jellegével és fei­­lettségi szintiével összhangban. A termelés bővülése, a hatékonyság ja­vítása. a reálbérek emelése céljának követésével kell felleszteni az álla­mi-szövetkezeti szektort, emellett ki­használva és fokozatosan átszervez­ve a nem szocialista szektorokat. felentős pozitív változásokat akar­nak megvalósítani társadalmi-szociá­lis téren, fejleszteni a demokratiz­must. a törvényességet, biztosítani a honvédelem és a közbiztonság meg­szilárdításának feladatait. A szövet­kezett szektorban erősíteni kívánják az irányítás színvonalát, az anyagi­műszaki alapokat, a szövetkezetek termelési kapcsolatát az állami szek­torral és a háztájival. A beszámoló hangsűlyozta. hogy a vietnami nép eltökélt szándéka a szo­cialista építőmunka fejlesztésével, a honvédelem megszilárdításával erősí­teni a haladás pozícióit, hozzájárulni a békéért, a szocializmusért vívott küzdelemhez. A kongresszuson 35 külföldi kül­döttség is részt vett. A csehszlovák küldöttséget josef Kempný, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSNT el­nöke. a szovjet delegációt jegor Li­­gacsov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára vezette. Jegor Ligacsov fel­szólalásában elmondotta, hogv az SZKP és a VKP egységesen közelíti meg a világpolitika valamennyi alap­vető kérdését. Ami Délkelet-Äzsiát illeti, a Szovjetunió álláspontja vilá­gos és érthető. A délkelet-ázsiai prob­lémákat az ottani országoknak ma­guknak kell megoldaniuk a szuvere­nitás. a függetlenség, a területi sért­hetetlenség, a belügyekbe való be nem avatkozás teljes tiszteletben tar­tása alapján. n A kongresszus jóváhagyta a köz­ponti bizottság politikai beszámolóját és a kővetkező öt évre szóló nép­gazdasági fejlesztési programot, majd Nguven Van Linht választották meg a VKP KB tőtitkárává. AZ ÚJ ÉV ELSŐ KÉRDÉSE — Nem kellene ki­szellőztetni? Nagyon áporodott itt a levegő! D. Agaiev raiza 4 Alig hangzottak el az újévi kö­szöntők és ünnepi beszédek, amikor — rögtön az év elején — Ciayton Yeutter, az Egyesült Álla­mok kereskedelmi képviselője közöl­te. hogv az USA legkésőbb január 31-ig 200 százalékig terjedő behoza­tali vámot ró ki a Közös Piac orszá­gaiból érkező mezőgazdasági termé­kekre és egyes alkoholtartalmú ita­lokra. A döntést azzal indokolták, hogy az amerikai farmereket nagv veszte­ség érte a spanyol és portugál gabo­nabehozatali korlátozások miatt. Az aiperikai vámkorlátozások érintik az Európai Gazdasági Közösségből érke­ző egyes fehérborokat, az angol gint, a francia konyakot,-a holland sajto­kat, a konzervsonkát, valamint a gyü­mölcsöket. A Közös Piac ellenrend­­szabályokkal válaszolt Washington kereskedelmi megtorló intézkedései­re. A Közös Piac és az Egyesült Ál­lamok kereskedelmi vitája 1986 ele­ién kezdődött. Ekkor Washington ne­hezményezte, hogy Spanyolország és Portugália belépésével az EGK-ba az amerikai mezőgazdasági termékek elhelyezése e két országban megne­hezült. Nem tekintette kárpótlásnak, hogv ugyanakkor ipari termékei szá­mára a korábbinál nagyobb lehető­ségek nyíltak. Ekkor megtorlásként az addigi egv százalékról 25—40 szá­zalékra emelte a Közös Piactól vásá­rolt tésztafélék vámfát. Idézzük fel az előzményeket. SÚLYOS ELLENTMONDÁSOK A világ agrárválsága a nyolcvanas években állandósult, s a különböző szakértői vélemények és előrejelzé­sek szerint az ezredfordulóig végle­ges megoldására' nem is lehet számí­tani. Az agrárvilág egyik fő oka, hogv a fejlett országok, amelyek a hetvenes évekig mezőgazdasági ter­ményekben importőrök voltak és ön­ellátásuk foka e termékekben átla­gosan 80—90 százalék körül moz­gott, a nyolcvanas évekre az agrár­­termelés forradalmasításával az ön­­ellátottsáe fokét 125 százalékra emel­ték. A Közös Piac országai például a hatvanas években évről évre 20 mil­lió tonna búzát importáltak, a nyolc­vanas években pedig 15—17 millió tonnás exportjukkal a harmadik he­lyen állnak a szállító országok rang­sorában. Ugyanis ezek az országok a mező­gazdaságot ebben az időszakban Je­lentősen támogatták. A Vi'ágbank becslése szerint a fejlett ipari orszá­gokban az agrárszektor támogatásá­nak értéke meghaladta az 50 nvl'iárd dollárt. Ennek nagyságát érzékelteti, hogv ez az összeg egyenlő 500 millió tonna búza árával, s ötször annvi. mint 1985-ben a telies, nemzetközi búzakereskedelem értéke veit. Az összeg nagvnbb'k hányada 173 száza­lék) a Közös Piac országaiban reali-Afganisztán január tizenötödi­kével tűzszünetet hirdetett: nem harcolna többé azok el­len a fegyveres csapatok ellen, ame­lyek kötelezőnek tartják magokra nézve a fegyvernyugvást. Sőt, a ka­­buli vezetés arra is készséget mulat, hogy egyes csoportok, törzsek, etni­­кцток fegyveres semlegességét is el­ismerte. s megbízza őket, hogv lakó­helyükön átvegyék a helyi hatalmat. Hajlandó tárgyalni más, magukat nyíltan kormányellenesnek nyilvánító erőkkel is. Alig hangzott el ez a nagyvonalú békejavaslat, a határ má­sik oldalán szinte azonnal visszauta­sították. Az cllenforradalmárok nem hajlandók tárgyalni, nem hajlandók békét kötni. A bonyolult törzsi és vallási viszo­nyok csak részben magyarázzák ezt a magatartást. A fő ok, amiért még a tárgyalóasztalhoz ülni sem akarnak a „tiszta iszlám kormány“ hívei, hogy az amerikai kormány továbbra is támogatja őket. és egyre jobban ellátja őket korszerű fegyverekkel. Teszi ezt azután, hogy a Szovjetunió az afgán kormány kérésére ott állo­másozó fegyveres erőkből kivont hat ezredet, mivel az afgán fegyveres erők mint többet vállalnak magukra az ország védelméből. Ez a jó szán­dék azonban nem talált visszhangra, az Egyesült Államok nem hajlandó a szovjet elképzelések szerinti rende­zésre. Nemrég beszámoltak arról, hogy az ellenforradalmárok már Stinger főid—levegő rakétákat is bevetet­tek ... Hosszabb ideje folynak a tár­gyalások — persze, még csak közve­tett úton — Pakisztán és Afganisztán között a rendezésről, a szovjet csa­patok kivonásának „menetrendjéről“. Ag afgán kormány nagyfokú rugal­masságról tett tanúbizonyságot, ha­sonló választ azonban nem kapott, a Agrárvilág • záiódott. s 12.2 százalékát képviselte az USA. A fejlődő országokban ezzel ellen­tétes irányzat érvényesül: az agrár­­szektor termékeinek 65—70 százalé­kát erőteljesen adóztatják, mert ez­zel kívánnak fedezetet teremteni az iparosításra és a külföldi hitelek tör­lesztésére. Itt a beruházási lehetősé­gek hiánya, illetve szűkülése nagv csapást mér a mezőgazdaságra. Rom­lik a földminőség, csökkennek vagy stagnálnak a hozamok, nagyok a rak­tározási és szállítási veszteségek. E- miatt a fejlődő országok vesztesége évente 18—20 milliárd dollár. Miköz­ben a feilett ipari országok a hetve­nes évek derekától már exportőrök agrártermékekből, a fejlődő országok 1978 óta egyre nagyobb mértékben importőrök lettek. (Szélsőséges pél­da: Brazília 1986-ban húst importált.) Ilyen kettős arculata van a mai ag­rárválságnak. A KÖZÖS PIAC ÉS A TÖBBI GAZDASÁGI SZERVEZET A problémák elmélyülése szorosan összefügg azzal, hogy a mezőgazda­­sági eredetű termékek nemzetközi piacát szubvenciók, a protekcionista intézkedések, a diszkriminációk szét­szabdalták. A szabadpiaci ármozgá­sok messze elszakadnak a ráfordítá­soktól, az értékviszonyok alapvetően eltorzulnak. A nemzetközi gazdasági szervezetek, a Világbank, a FAO, a GATT ma már síkraszálinak az agrár­kereskedelem liberalizálásáért, a me­zőgazdasági terményekkel folyó gaz­dasági háború ellen, mert attól tar­tanak. hogv az agrárválság nemcsak a nemzetközi kereskedelem, hanem a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok teljes.- átfogó válságát is előidézheti. Az agrárválság megoldásának útla a feilett országok és a. feilődő világ közötti együttműködés kölcsönösen előnyös a termékkereskedelemben. Olyan versenyviszonyokat kellene kialakítani, amelyekben érvényesül­hetnek a természeti-földraizi előnyök, s az állami beavatkozás nem torzíta­ná a cserearányokat. Ettől azonban messze van a világ, mivel a fejlett ipari államok között is egyre mélyülnek az agrárkannso- Iatek közötti ellentétek. Ennek fő erővonala a Közös Piac és az ÚSA között bontakozik ki. 1967-től alakult ki a Közös Piac agrárpolitikája, amelynek lényege, hogv a belföldi termelőknek a világ­piaci árnál magasabb minimális árat garantálnak és annak fedezetét rész­ben ez alacsonyabb importár lefölö­zéséből nyerik. A Közös Piac Például 8.5 milliárd dollárt fordított 1985-ben pakisztáni hatóságok nem zárják le a fegyverek útját a táborokba, s így tovább szítják a konfliktust. Közben a kabuli vezetés — meg­újulva — a társadalmi haladás. Af­ganisztán függetlensége, el nem kö­telezettsége, a Szovjetunióval való baráfsága további megszilárdításán fáradozik. Kabulban tett mnnkalátogatása so­rán erről Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió kül­ügyminisztere a következőket mon­dotta: „A világon aligha van valaki,- gondokkal a búzatermelés ártámogatására, s ä búza belső küszöbára 64 százalékkal volt magasabb, mint a világpiaci ár­szint. Az agrárkassza támogatására 1987-ben 36 milliárd dollárt, költ. E támogatási rendszer következtéd ben vaihegyek. hústornyok és étolaj* tavak lőttek létre a Közös Piacban, de hasonló a helyzet a cukortúlter­meléssel is. Az EGK évente 4 milliárd dollárt költ a feleslegek raktározá­sára Addig remény sincs a kibontás kozásra. amíg nem alakul ki a termé­kek szabad piaca és az értékarányok­hoz közelebb álló nemzetközi ára. Ez a gondo'at vonult végig a Világ­bank legutóbbi és a GATT nemrégen befeieződöttt tanácskozásán. Am a liberalizálódási folyamat is csak összehangolt, fokozatos átalakí­tásokkal hozhatná meg a kívánt ered­ményeket. ellenkező esetben bonyo­lult arányeltolódások jöhetnének lét­re. amelyek tovább rontanák az éhe­ző világ esélyeit. Az összehangolás és a fokozatosság feltételezi, hogy az úi agrárkereskedelmi feltételeket az államok nemzetközi együttműködésé­nek kellene megvalósítania. MI VÄRHATÖ? Egyelőre még csak ott tart a nyu­gati agrárvilág, hogv december ele­ién tárgyalások kezdődtek a vita ren­dezésére az USA és az EGK között. Ezek azonban nem vezettek ered­ményre. Washington szerint Spanyol­­ország és Portugália közöspiaci be. lépésével az amerikai farmerek 60Ö millió dollár jövedelemtől esnek el, s ezért az USA kárpótlást követel. Most bejelentették, hogv ha lanuár folyamán nem sikerül megállapodni, és a hónap végén Washington életbe lépteti a vámrendelkezéseket, a Kö­zös Piac válaszul korlátozást rendel el az Egyesült Államokból importált további termékekre. A francia kor­mány elfogadhatatlannak nevezte az EGK-országok egyes mezőgazdaságt termékeire kivetett amerikai vámo­kat. A trancia kormányközlemény a Punta del Este-i értekezlet szellemé­vel és a készülő GATT-tárgyalások. kai ellenkezőnek minősítette az ame­rikai lépést. A közlemény szerint mindez súlyos konfrontáció veszélyét eredményezheti. Az EGK-országok egyes külkereskedelmi miniszterei szerint a Közös Piac a. szemet sze­mért. fogat fogért elv alapján vála­szol majd az amerikaiaknak. Közben gyűlnek az élelmiszertarta­lékok. a Vaj. a hús és a eukorhegvek — és a harmadik világ tovább éhe­zik. Összeállította: H. MÉSZÁROS ERZSÉBET tett javaslatot Afganisztánban vala­mennyi szembenálló erő támogatni fogja. Ä demokratikus Afganisztánnak számos barátja van. s ezek száma évről évre növekszik, mivel aktív, békeszereíő poliUkát folytat, az el nem kötelezettek mozgalmának egyik aktív tagja. Támogatja a szocialista országok kezdeményezését és prog­ramját a nemzetközi biztonság átfo­gó rendszerének létrehozására, vala­mennyi nnk’eáris fegyver felszámo­lására, az ázsiai biztonsági rendszer létrehozására, s ugyancsak kiállt a történelmi jelentőségű delhi nyilat­kozat mellett. Az országon belüli helyzet konszo­lidálásának nincs más módja, csak „1987 legyen a nemzetközi megbékélés éve” aki nálunk jobban kívánná az afga- a nemzeti megbékélés. Hiszen az el­nisztáni nemzeti megbékélés sikerét, mivel ez a siker békét jelentene az országnak, amely szomszédos velünk, így tehát békét jelentene számunkra is minden szovjet katona hazatérése, akikra családjaik már türelmetlenül várnak." Beszédében megállapította azt is, hogv a Moszkvában megtartott de­cemberi szovjet—afgán csúcstalálko­zó után meghatározó esemény volt afganisztán számára az, am;kor dön­töttek a nemzeti megbékélés politi­kájának megvalósításáról. A szovjet vezetés és személyesen az SZKP KB főtitkára üdvözölte azt a bátorságot, amellyel e bölcs politikai döntést meghozták. Most azért utazott Kabul­ba a szovjet küldöttség, hogy tolmá­csolják az afgán népnek a Szovjet­unió őszinte kívánságát, miszerint sokoldaiaűn hozzájárul a nemzeti megbékélésre törekvő irányvonal gyakorlati megvalósításához. A Szov­jetunió reméli, hogy a tűzszünetre lenforradalmi csoportok egymással is heiháborút folytatnak, nem képvisel­nek semmilyen reális kormányzati alternatívát. Azonban a washingtoni támogatásokkal és uszításokkal ..be­oltott!“ faji és vallási különbözősé­gükkel egymás — és a kaboli veze­tés — ellen fordított csoportok msg­­békéltetése nem lesz könnyű fe’adat. Türelmes meggyőzésről csak akkor lehet szó. ba már a tárgyalások el­kezdődnek. Valószínű, hogy sokkal többet nyom majd a latban, ha lát­hatják a békés fejlődés eredményeit: hazájuk felemelkedésének biztos út­ját. Először azonban arra lenne szük­ség. hogy elhallgassanak a fegyve­rek, s hogy felforgató cselekmények ne romboljanak. Hogy a szembenál­lók is felismerjék, a megbékélésen keresztül juthatnak el a biztonság, a fejlődés, a nemzeti és egyéni boldo­gulás és boldogság útjára. —h-KÜLPOLITIKA! KOMMENTÁR |

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom