Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-27 / 52. szám

1986. december 27.

■SZABAD FÖLDMŰVES

nyelvtudásunk kevésnek bizonyul ahhoz, hogy az Európa távolabbi országaiból érkezőket Is megértsük.

A közelmúltban egy romén kamlonossal látszottam „most mutasd meg“-et. ö aztán meg ts mutatta, hogy milyen húsféléből készült ételt szeretne lakmároznl: két kezét az asztalra eresztette, felét előre tolta, és ló hangosan röfögni kezdett, miközben túrómozdulatokat végzett a telével, igyekezete sikerrel járt, hiszen nem volt nehéz dolgom megfejteni a leibeszédet, dtsznóhúst óhajtott.

A részeg ember nálunk olyan ritka, mint a Pénztelen vendég. Ifjúkori pincéréveim során azonban ilyenekkel is akadt dolgom. A rozsnyói főtér egyik éttermében dolgoztam, ahol gyakran előfordult, hogy az egyik pillanatban még békésen falatozó vendéget egy forduló után már nem találtuk a helyén. Mivel az elfogyasztott étel ellenértéké sem volt még pénztárcánkban, a kollégámmal utána eredtünk: 6 lobbról, én pedig bal felől futottam körbe a teret, s bizony nem egy ízben sikerült megakadályozni a „potyázó“ eltűnését.

Egyszer volt egy józannak látszó vendégünk, aki néhány pohár pálinka elfogyasztása után még egy üveg vodkát kért vastartaléknak útravalóul. Mikor fizetett, még egyenes volt a tekintete, de amikor kilépett a folyosóra. elveszítette a talaft a lába alól. Folyt a vére. a vodkásüvegnek azonban nem esett bata.

Természetesen nemcsak ittas vendég esetlenkedhet. a iózan pincért is érheti ba|. Éppen telt házunk volt, ráadásul líbasorban is toporogtak a várakozók, amikor meghozták a sört. Mielőbb végezni akartam a rakodással. de mivel a ládáknak semmi okuk nem volt a sietségre. (61 áteitettek magukon, s így véresre horzsoltam az orromat. Túróczi Éva kolléganőm pedig pontosan ezzel egyidőben elvágta az ujját kenvérszeletelés közben. Egy ideig gazda nélkül maradtak a vendégek, a sor még hosszabbra nyúlott, de rövidesen minden rendbejött, a rögtönzött „kezelés“ után elfoglaltuk helyünket az étteremben.

S ha a sebesüléseknél tartunk, még egy további történetet kell elmondanom. Egv ftiben karácsony ünnepének előestéién üres volt a csárda. Már azt hittük, hogy az a nap is békességben ér véget, amikor két vendég meg két farkaskutya tért be hozzánk.

A vendégeket hellyel kínáltuk, a kutyákat kiküldtük a „libatoporgóba“. Felvettük a rendelést: két adag sonkát és két adag tőtt kolbászt. Az új munkatársunkra bíztuk az étel felszolgálását. A vendégek a sonkát választották. a pincérnőnek pedig ezt mondták: „Legyen szíves szolgálja fel a kint várakozó kutyáknak.“ Kolléganőnk. Éva. első munkanapján természetesnek vette a kívánságot, s kiment az udvarra, azt remélvén, hogy a kutyusok megörülnek a fejedelmi eledelnek. Illemtudőan, ahogyan az Iskolában tanulta, akarta „felszolgálni“ az ételt. Am a vérebeket nem oktatják pincérttszteletre. Mindenesetre esztétikából jelesre vizsgáztak az ebek. mert a kolbász helyett Éva aranvszálas kendőié után kaptak. Az egyik, még a kolléganő vőlegényétől kapott afándéknadrágiát is alaposan megtépázta. Hát mit mondjak, nem volt kellemes látvány, mert a pincérlány megsebesült.

Most aztán egv vidámabb szilvesztert emlék következik. Egv úgynevezett szeszes eset. Bál volt. — annak rendle és módja szerint. Egy malac volt a főnyeremény, amelyet ládába zárva betettek hozzánk a konyhába. Mivel illemtelenül viselkedett — röfögött és visongott — megkínáltuk egv kis rummal, hátha a vendéglátást hiányolja. De az italt elutasította. Amikor egv szelet kenyérre öntöttük a rumot, rögtön elfogadta. Jgy a díjátadásra szépen elaludt. A nyertes sem akarta venni a fődílat, s azt mondta, hogv neki döglött malac nem kell. Mire a malac kliózanódott. az úi gazda lett pityókás. Végül egymásra találva, nagy egyetértésben „indultak“ reggel hazafelé.

Egv másik alkalommal csaknem hasonló eset fordult elő a díinak szánt kakassal. Csak az volt a különbség. hogv a kakas nem akart elaludni, hanem ellenkezőleg: már élfél előtt elkezdte a hajnalban esedékes kukorékolást... Szintén akkor történt, hogv az éjfélt gongszót követően két Ifjú házaspár különös kéréssel fordult hozzám: hozzak egv üveg pezsgőt és öt poharat. Az ötödik poharat nekem szánják, ha durranni tog a pezsgős üveg. akkor a magaméba Is tölthetek, de ha nem, akkor a poharam üres marad. Bementem a konyhába, a lehűtött pezsgőt a tűzhely fölött egv kicsit átmelegítettem, utána pedig alaposan felráztam. Az üveget a tálcára tettem, s a koccintani vágyók előtt bontottam fel a pezsgőt, amely akkorát szőlt, hogy akár éiféltjelzőnek is beillett volna. A pezsgő természetesen habbá vált. s egy deci híján mind kifutott. A maradékot persze jóízűen elfogyasztottam. mert az kijárt nekem...

Ha a pincér a vendég kárára téved. azt mondják, hogy lop. Ha pedig a sajátjára, azt persze senki sem veti a szemére. A múltkor az egvik vendég Ittfeleltette a táskáját, benne nem kis összeggel: 18 ezer koronával és kétezer liter motorolajra szőlő jeggyel. Örák múlva halálsápadtan visszatért, s megkérdezte, hogy nem találtunk-e egv ... Végig sem hagytam mondani, mert tudtam, hogy a táska az övé. Kezébe nyomtam a táskáját. Ö is tudta az illemet, mert alaposan megvendégelt.

*

— A koktél elkészült, mással nem szolgálhatok, — fejezi be mondandóiét Laicsi. a főpincér. Feláll, mert újabb vendégek érkeznek. Még „utána küldök“ e.ev kérdést, amelyre ezüsttálcán érkezik a válasz: Furcsa, de először nem akartam pincér lenni. Gépjavítónak készültem volna, ám az orvos eltanácsolt, így lettem végül is pincér. Nem sajnálom, mert a mozgás lételememmé vált. Nem dohányzóm. s rendszeresen sportolok. Szeretem a galuskát, s ha egv mód van rá. naponta megeszem ételkülönlegességemet, a bablevest.

KORCSMÄROS LÄSZLÖ

Maga választotta völgyben és mederben kígyózik, puhalombú erdők alián. zöld réteken ezüstösen kanyarog. Partiának földiét szorgalmas palócok művelik. Nekik az Ipoly szülőföldlük éke. Egy országhatár. amely Inkább összeköt, mint elválaszt. Zalabai Zsigmondi Hazahív a harangszó című könyvében ezt tria: „Késpenge kocsmaasztalon: villog az Ipoly. Vagy tükör, amelyben aranyhalát fésüli a jóság?“

Valóban Ilyen az Ipoly? Ilyennek látla-e Milan Prevendarčík mérnök,

a Lévai fLevicel Járási Nemzeti Bizottság mező- és erdőgazdasági, valamint vízgazdálkodási osztályának a vezetője Is?

Milyen is

• Milyen métfszerekkel próbáltak javítani ezen a helyzeten?

— A tíz évvel ezelőtti rendkívül nagy károkat okoző árvíz, melv Ipolyság jSahv) egy részét Is elöntötte, arra kényszerftett bennünket, hogy cselekedjünk. így születtek meg 1977- ben azok a tervek, amelyek az Ipoly szabályozását, a megművelt mezőgazdasági területek védelmét, pontosabban annak módszereit tartalmazták. A mögöttünk levő ötéves tervidőszakban az Ipoly szabályozása során 157 mllllő korona értékű munkálatokat végeztek el a vállalatok képviselői.

— Igen. Ilyennek Is. A kanyargós Ipoly valóban szép. romantikus látvány. Halban gazdag, s a Lévai férés egyik legtisztább, s egvben legszenvnvezettebb tolvóia. A partját tényleg szorgalmas emberek művelik. Persze az már más kérdés, hogv müven sikerrel. Az sem lehet mellékes, hogv az emberek szorgalmát miként jutalmazzák a partján elterülő földek. A Iárás határát, s egvben legtermékenyebb részét 34 kilométeres szakaszon szegélyezi az Ipolv. Tavasszal háromezer hektáros, megművelt területet. lő termést ígérő földet árasztanak el féktelen hullámai. Az Állami Biztosító az utóbbi tíz esztendőben 81 millió koronát fizetett ki az árvízkárosult mezőgazdasági üzemek képviselőinek. Ilyen értelemben módosítanunk kell a folyóról alkotott korábbi véleményünket. Nos, liven is tud lenni az Ipoly. ..

• Hogyan haladnak a terv szerinti munkálatok végzésével?

— A terv tellesftését állandóan figyelemmel kísérik férésünk vezetői. A tesmagl (Tešmak) és a szetel (Kubáfíovol. valamint az ipolybôli (Bielo veej részen és a járáshatár menti folvamszakaszon már befeleződtek a szabályozási munkák. Szeténél és Ipolvbélnél végzik az Ipolyba folyó Korpona és Selmecke patakok szabályozását. a védőgátak kialakítását. A munka ütemének fokozásához jelentős mértékben hozzájárult az a közös szocialista vállalás, amelyet az építésben érdekelt vállalatokon kívül a kerületi és a lárási mezőgazdasági igazgatóságok képviselői is tettek.

• Ez tehát azt (alanti, hogy az

az Ipoly?

idén utoljára garázdálkodott a járás területén az Ipoly?

— A folvő szabályozása befejeződött a járás területén. A víz ária nem kergeti többé el az embert, iszapia, sara nem fedi el a vetéseket. A munkák azonban folytatódnak.

ф Ml teszi ezt szükségessé?

— Mindenekelőtt az. hogy az Ipoly vízmennyiségének a 72 százaléka, az esztendő első telében szinte „átro-v han“ a járáson. Később pedig a földek szomjaznak, nem kapnak elegendő vizet. Ugyanakkor 750 hektáros területről kell lecsapolni a talajvizet. Kézenfekvő tehát, hogy az egyszer vízbő, máskor pedig vízszegény helyzeten változtatni kell. Ezért az Ipoly medrének szabályozását a szikes találok termőre fordítása, a vízgazdálkodáshoz szükséges tárolók és átömlesztő állomások, valamint öntözőrendszerek kialakítása követi maid.

ф A tennivaló tehát nem kevés. Mikor kezdődnek el ezek a munkálatok. a a terv szerint meddig tartanak?

— Nem kezdődnek, mert valóiéban folytatódnak. A tervek szerint 1992- ben fejeződnek be. Ezt követően az Ipolyszakállasl (Ipeľský Sokolec) Egységes Földműves-szövetkezet 252 hektáron, a többi mezőgazdasági üzem pedig szintón számottevő területen gazdálkodik majd jóval kedvezőbb körülmények között.

Ф A talajvizet lecsapolják, a szabályozott mederben ezután ts átrohan a vízmennyiség. Hogyan pótolják a hiányt?

— A déli szakasz vízhiányét víztárolók és átömlesztő szivattyúállomások segítségével a tervek szerint a Dunából pótoljuk. Az öntözőgazdálkodáshoz szükséges vízmennyiséget a lecsapolt területek vizéből nyerjük, fgv 5 ezer 600 hektár öntözése válik lehetségessé.

• Nem szóltunk az ökológiai következményekről ...

— Már érintettük ezt a problémakört is az előzőekben. A beavatkozások tulajdonképpen a természeti egyensúly helvrebillentését szolgálják. Sorolhatnék itt adatokat, számokat, amelyek igazolják a beavatkozások helyességét. Tény, hogv az Ipoly jelentős mértékben meghatározza az itt élő emberek életét. Ml pedig azon igyekeztünk és Igyekszünk, hogv minél kedvezőbb változásokat eredményezzenek a beavatkozások.

*

Nos, ilyen az Ipoly. Késének pengéjét most építők csorbítfák. de ezután is villog majd a megszelídült folyó. Tükör lesz továbbra is, amelyben csak ezután fésüli majd igazán aranyhaját a jóság.

POVAŽSKÝ NORBERT

11

Az éjjeliőr szilvesztere

Ellobbant az utolsó cstllagszóró ts a szövetkezeti éjfeltőr karácsonyfáján. Csillagai szétröpjtentek, mint az 6Őv hónapjai és napjai.

— Hova, nagypapa? — vették körül az unokái, amikor kabátjáért nyúlt.

— Az Istállóba.

— Ott ts van karácsonyfa?

— Nincs — mosolyodon el,

— A ktsbocik akkor mit néznek?

— Egymást — nevetett derűsen. Jeges levegő csapta meg, amikor az udvarra lépett. A szél porhót sziláit rá az ereszről. Gallérját feltúrté, kucsmáját lehúzta, hogy a hóvihar támadását kivédje, így Is kissé át fázott, míg a rövid utat megtette.

*

Az ég sötét volt, a föld fehér. Fent, mint egy óriást kárpiton, mindössze néhány fagyos csillag vlláqított.

— Jó estét — köszönt társának, akt már hazafelé készülődött.

— Magának Is. Es boldog úf évet.

— Viszont.

— Éjfélkor hazaugrlk?

— Nem tehetem — nyomta el cigarettáját az éjjeliőr. — Egy pillanat, s megtörténhet a baj. Jászolba léphet valamelyik tehén, vagy egyik-másik rakoncátlan kisborjú a kőtélbe gabalyodhat. Aztán, idegen Is idetévedhet.

Átvette a szolgálatot, majd körülnézett. Mindent rendben talált: az állataondozök kitettek magukért. A jászlakban friss széna Illatozott. az alom ts frissen zizegett. Minden állat tisztán állt vagy feküdt a helyén; mintha valamenynyit megfürdették volna.

— De fó lenne éjfélkor hazasurranni — futott át az agyán a gondolat. — Néhány perc lenne csak az egész; szilveszter éjszakáján nem kell ellenőrzéstől tartant. Vígadnak a vezetők és a tagok egyaránt.

Később, ahogy az Idő telt-múlt, más dolgok kezdték foglalkoztatni. Fiaira és unokáira gondolt, aktk most otthon várják az esztendő fordulóját, üldögélt a hoszszúlapú pádon, s egész élete lepergett előtte. Hetvenkét év eseményei, állomásai váltották egymást, filmszerű gyorsasággal.

*

Éjfél körül kissé elbőblskolt az öreg. Csupán egy-két másodpercre, hiszen az éjszaka őre csak úgy szundíthat, mint a nyúl: a fél szeme nyitva kell hoay legyen. Ekkor mintha lépések ropogtak volna a hóban. Valaki óvatosan közeledett.

— Barát, vagy ellenség? — szorította meg a fokosát.

Az aftó mögé húzódott és feszülten figyelt. Nem sokáig kellett várakoznia. Az aftó megnyikordult, s egy farmernadrágos, bekecsesprémsapkás fiatal nő, a szövetke. zet zootechnlkusa lépett be.

— Maga az. Marika? — lepődött meg az öreg.

— Én vagyok — szólt a piros arcú, hosszú barna hajú, csinos jövevény.

— Minden rendben ... Nem történt semmi említésre méltó, takarmány ts elegendő van az állatok előtt.

— Nem azért főttem — vágott szavába a fiatal zootechnikus.

— Hát miért?

— Boldog úf évet kívánni.

— Magának ts, kedves — érzékenyült el az öreg.

— És még valamit — folytatta a lány. — Ugorjon haza egy kis Időre. Legyen otthon az unokákkal élfélkor. Addig én őrködöm, maga helyett. Ráérek: a vőlegényem csak holnapután kap eltávozást, az éjfélt kongatást és a himnuszt meg itt ts meghallom a zsebrádiómból.

Az éjjeliőr hálásan szorította meg a lány kezét és gyengéden meg Is ölelte. Örömében még a faragott fokosát is otthagyta, pedtg attól egy percre sem vált meg, amióta a földműves-szövetkezet vagyonát őrzi.

KANIZSA ISTVÁN

A Bodrogköz felől érkezve, a Kassáról (Košice) délnyugati irányban továbbutazó országjáró vándornak az egykori Torna vármegyét elhagyva, Gömörországon át visz az űt|a a Csallóköz felé. A hosszú, fárasztó barangolás során megéhezők és megszomiazók kedvében járva tizenegy évvel ezelőtt, egy messze földön párját ritkító. Koliba nevű. csárdát építettek a Szoroskő hágó tetején. Mire a benzinszekerek felkűszködik ide magukat, bizony felforr a hűtővizük. Az utasokban pedig szó szerint farkasétvágyat gerjeszt a valódi farkasokkal teli zordon hegyvidék ózondús levegője.

Ennek a vendégfogadónak az ajtafán groteszkül mutatna a következő felirat: „Kedves vendég, ha nem térsz be hozzánk, mindketten éhen halunk“. Itt szinte valamennyi átutazó megáll, hogy megtöltse a gyomrát, s ezután kedvére gyönyörködhessen a Rozsnyói völgykatianban, valamint a felújított Krasznahorka várára nyíló idilli panorámában.

Karácsony előtt én is betértem Ide egy tányér babgulyásra, hogy utána még egy iő adag gömört galuskával békítsem ki korgő gyomromat. Mikor a főptneér elémnyúitotta a számlát, előbb fizettem, maid az asztalra tettem iegyzetfüzetemet és bejelentettem riportszándékomat.

— Nagyon ízlett az ebéd. amelyet „plncérsztorikből“ kevert koktéllal szeretnék lenyomatni.

A magas, szőke főúr, iff. Sirgely Lafos, egv cseppet sem lepődött meg szándékomon. Bugyellárisát „átpaszszolta“ a kolléganőiének, iómaga pedig hozzálátott a kért „koktél“ összeállításához.

— Harminc esztendőt már leszolgáltam az életből, s ennek a felét ezüsttálcával a kezemben. Az Itteni, hatvanhat férőhelyes, zsindelytetős csárdának ajtónyitásától kezdve a „fogadósa“ is én vagyok. Télen négyen, nyáron pedig mindössze harmadmagamma] szolgáljuk ki a vendégeket. Nyáron izzadságban fürdŐ- zünk, télen pedig szinte lefagy a lábunk a kőpadlő hidegétől. Naponta közel ezer adag galuskát, levest és más különböző ételeket hordunk ki asztalokhoz, a reggeltől estig kapható tizenegy féle ételt tartalmazó kínálatból. Főldénvben minden jóllakott távozóra két éhes várakozó fut. s nem ritkaság az ajtó mögötti ..libasor“. Miközben a vendégek kívánságait lessük, néha mi ts a tengerpartra képzeltük magunkat, ahol egv kicsit kikapcsolódhatnánk. Nem elég meghallgatni a látogatók kívánságait, hanem azokat szó szerint lesni kell. Mert bizony gyakran előfordul hogy az orosz, német, magyar és szlovák

Magas, sióké férfi - pincérruhában

A __r.____________