Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-27 / 52. szám
Korszerű A faápolási munkákat a növekedés idején — májustól augusztusig — kell elvégezni. Főleg a fiatal fák koronaalakító metszését kell a nyár folyamán befejezni. Szükséges volna az erőteljesen növő koronát alakító vesszők hegyét 2—3 esetben visszacsípni, mert ezáltal erőteljesebb ágrendszert nyerünk. A termőrészek kialakítását 2—3 évvel meggyorsíthatjuk, ha a nyár folyamán visszavágjuk a termőhajtás vesszőit a növekedési erejükhöz mérten és a szükséges aránynak megfelelően. Ez a faápolási munka főleg a kertekben nagy jelentőségű, mert itt a szükséges munkákat a legalkalmasabb időben mindig el lehet végezni. így egyrészt gyümölcsfáinkat hamarább fordíthatjuk termőre, másrészt pedig erősödik ágrendszerük. Az így nevelt fák ágai a gyümölcs súlya alatt még a nagy termést hozó években sem töredeznek le, illetve nem kell alátámasztani azokat. Ezenkívül a szabályosan alakított fa kertünk dísze lehet formás alakjával a téli hónapokban ís. A szakirodalom szerint a többi gyümölcsfajtától eltérően az őszibarackfákat termőrefordulásuk után Is rendszeresen metszeni kell a téli nyugalmi időszakban... Megoszlanak a szakvélemények arról, hogy miként kell elvégezni az évenként Ismétlődő téli metszést. Az egyik javasolt módszer szerint a termő vesszőket 3—4—6 rügyre kell metszeni; az ugarcsapokat 2 rügyre, a letermett termővesszőket pedig tőből ki kell vágni. E módszer szerint metszett fák szép és egyöntetű, exportképes, nagy gyümölcsöket teremnek... Egy másik szakember a termővessző 8—10—12 rügyre való visszametszését tartja Helyesnek, ugarvessző hagyásával. A letermett termővesszőket á téli metszésnél itt is tőből kell e’távolítani. Mindkét eljárásnál az őszibarackfái; szükséges munkálatai közé sorolják a májusi hajtás válogatását. Nagyon eltérőek a vélemények az őszibarackfák nyári zöldmetszéséről. Van, aki egy alkalommal, van aki két alkalommal javasolja a nyár folyamán a termőkorban levő őszibarackfák visszametszését. I- dejét júniusra""júliusra és augusztusra teszik. Különböző meggondolások alapján ezt egy, vagy két alkalommal végzik. E nyári zöldmetszésen kívül néhol a szeptemberben végzett hajtáskurtítást tartják az őszibarackfák legfontosabb zöldápolási munkájának. Ennek az a célja, hogy a megmaradt rügyek — melyék a jövő évre terméshozókká válnak — erőteljesebben fejlődnek és így a téli hideggel szemben ellenállóbbak. Ezért szeptemberben az összes hajtást felére, harmadára, kétharmadára vágják viszsza. A szeptemberi hajtáskurtítást a tél folyamán szakszerű metszéssel egészítik ki. A mások által alkalmazott sokféle metszési mód közül az augusztusi hajtásvisszavágást tartom a legfontosabbnak, melyet a téli fásmetszéssel egészítettem ki. Az augusztusi hajtásvisszavágást úgy módosítottam a következő években, hogy a termés beérése után mindjárt visszavágtam őszibarackfáim zöldhajtásait. Az első években kb. három—négyszeresét hagytam meg a téli metszéshez szükséges rügyeknek, később pedig alig kétszeresét. Ezzel a metszési móddal elértem, hogy őszibarackfáim rügyei hidegtűrőkké váltak. Keményebb telek idején előfordult, hogy más őszibarackfák termőrűgyei 80— 90 %-ban elfagytak, míg az így kezelt termőrügyek 5 °/o-os fagykárt sem szenvedtek. A termés beérése utáni nyári zöldmetszést később módosítottam. és csak a jövő évi termésképződéshez szükséges hajtásokat hagytam meg. Ezeket ágy metszettem vissza, hogy a következő évi termésképzéshez addig szükségesnek tartott rügyeknek másfél-, kétszerese maradt meg. A téli fás visszamets2:ést ekkor már elhagytam. Májusban hajtásválogatást végeztem. Ha sok volt a megtermékenyült virág a májusi hajtásválogatásnál, akkor a gyengébb termővesszőket rövidre vágtam, vagy esetleg tőből lemetszettem. így a meghagyott termések szépen kifejlődtek. Ilyen metszési mód mellett őszibarackfá>mon sok termőnyárs is képződött. A termőnyársak tudvalevőleg az őszibarackfák legértékesebb termőrészei. Semmi emberi beavatkozást nem igényelnek és évről-évre rendszeresen teremnek. Azájtal, hogy a termés beérése után a fölösleges hajtásrészeket eltávolítottam: a termőnyársak elég napfényhez jutottak. Bőséges a tápanyagellátásuk is. így biztosított volt számukra a termőrügyképzés alapfeltétele és a téli fagyokkal szemben is ellenállók voltak. 1979-ben virágzáskor két éjszaka —3, —4 C-fok hideg volt. Ilyen hideg ellen nem nyújt védelmet semmiféle metszési mód. Ez ellen csak úgy védekezhetünk, ha fáinkat mesterséges fagyvédelemben részesítjük. A magyarországi Képes Ojság 1976-ban több cikket közölt az őszibarackfák „győgymetszéséről“. E metszési eljárás egy egyszerű falusi ember megfigyelései alapján született meg. Ennek az egyszerű falusi embernek a községében (Pomázon) évszázados hagyományai vannak az őszibaracktermesztésnek. A község egyik fő jövedelmi forrása ma is az eladott őszibarack árából származik. Neki is voltak és ma is vannak őszibarackfái. Éveken át lehetősége volt a szakirodalom által javasolt különféle ápolási munkákat kipróbálni és kísérleti eredményeit megjegyezni. Megfigyelései alapján arra a következtetésre jutott, hogy az őszibarackfáknak kárára van az erős hajtásvisszavágás. függetlenül attól, hogy ezt télen (a nyugalmi időben), vagy nyáron (a vegetációs időben) végezték el. Sokat foglalkoztatta őt, miképpen lehetne a visszavágást elkerülni. Megfigyelései alapján rájött arra, hogyan lehet az őszibarackfa „életritmusát“ úgy irányítani, hogy a fölösleges hajtások helyett termőnyársak fejlődjenek, így őszibarackfáinak életereje nem osztódott meg a felesleges hajtások nevelése és a hasznos életfolyamatok végzése között. Minden életerejüket hasznos tevékenységre fordíthatták és a „győgymetszést“ két-háromszoros terméseredménnyel hálálták meg. A Képes Ojság arról is tudósított, hogy „gyógymetszés“ cíőszibarackos men ismertetett metszési eljárás szabadalmaztatva van, és 19991-ig védettséget élvez, azonban minden termelő megvásáro’hatja. 1977-ben én is megvettem e szabadalmat. Pomázon járva feltűnt, hogy ott az őszibarackfákat már évekkel korábban „átállították gyógymetszésre“. 1977-ig e szabadalmat több' mint 5 ezer kistermelő vásárolta meg. A szabadalom megvétele után bemutatták, hogy a gyakorlatban miképpen lehet az őszibarackfákat rákényszeríteni termőnyársak képzésére. Megjegyzem, ezt az egyszerű metszési módszert eddig sehol sem láttam. Erre csak az jöhetett rá, aki az őszibarackfák között járva mefigyelte azok életritmusát, és hogy ez az életritmus a különféle külső beavatkozásokra miképpen módosul. Erre csak az jöhetett rá, aki az őszibarackfákkal „pertu“ viszonyba került. A - mesterséges termőnyárs képzéséről szóló elméleti tanítást 1978—1979-ben több községben barátaim őszibarackfáin kipróbáltam. Az így nyert tapasztalataim is megerősítettek abban a tudatban, hogy az őszibarackfa megváltoztatja életritmusát, ha megszokott életrendjébe alkalmas időben, megfelelő módon avatkozunk be. Életerős termőkorban levő őszibarackos is megkétszerezi termését a „gyógymetszés“ hatására. Meggyőződésem azonban, hogy nem érdemes idős fákat átalakítani, hanem korszerű eljárással új őszibarackost kell létesíteni. Az őszibarack-termelés e korszerű technikáját megvalósíthatjuk nagyüzemi viszonyok között is. Közös összefogással létesíthetünk 3—4 méter magas fóliasátrakat is, amelynek közepén egy sor őszibarackfa lenne. Oszibarackfáink így 3—4 héttel hamarább fogják megérlelhi termésüket, mint a hagyományosan termesztettek, emllett a földet használhatjuk zöldségtermesztésre is. Az őszibarackfák tartós +7 C-fokon aluli hőmérsékletnél mélynyugalmi állapotba kerülnek. A legkedvezőbb a +1 C- foktól +5 C-fokig terjedő hőmérséklet. A mélynyugalmi állapot hossza az egyes fajtáknál nagyon eltérő. Vannak fajták, amelyeknek ezer olyan óra sem kell, amikor a hőmérséklet +7 C-fok alatt van. Más fajtáknál 2 ezer óránál is többre van szükségük a +7 C-foknál alacsonyabb hőmérsékletből... A rövid mélynyugalmi idejű fajták januárban befejezik ezt az időszakot és ha a hőmérséklet tartósan eléri a szükséges meleget, növekedni kezdenek. Ha virágzáskor nagyon meleg van, az kedvezőtlenül hat. Virágzás után pedig a tartósan alacsony [+10 C-fok körüli) hőmérséklet nagymértékben csökkentheti a kötődött gyümölcsök számát. A gyümölcs fejlődése +15 C-fokig igen lassú, 18—24 C-foknál közepes, a legyorsabb 25—30 C- fok között, 35 C-foknál nagyobb melegben fejlődése ismét lassúbb lesz és a minősége is romlik. Őszibárackfáink hőigényét figyelembe kell vennünk, ha fólia alatt akarunk nagyobb termést elérni és éré-Ételek kelbimbóból Tarka leves. Hozzávalók: személyenként 10 dkg hámozott kockára vágott burgonya, 1 sárgarépa, 5 dkg kelbimbó, bors. só, zsiradék. Először a zsiradékon a sárgarépát pirítjuk meg, majd ä burgonyával és a félbevágott kelbimbóval 5 percig pároljuk. Feleresztjük vízzel, sóval és törött borssal ízesítjük. Készre főzzük. Tejszínes leves. Hozzávalók: 30 dkg kelbimbó. 2 dkg vaj, 1 pohár tejszín, 3 tojássárgájái petrezselyem és kaporzöld. só. A kelbimbót 7 dl sós vízben megfőzzük, leszűrjük. A tejszínt és a tojássárgát összekeverjük, a levest behabarjuk. Tányérba rakjuk a szűrt kelbimbót és ráöntjük a levest. Póréhagymás leves. Hozzávalók: 30 dkg kelbimbó. 4 póréhagyma fehér része, 4 burgonya. 3 dkg vaj. 1 dl tejföl, só. petrezselvemzöld. A kelbimbót 1 percre forró vízbe tesszük, majd leszűrjük. A póréhagymát felszeleteljük és a kelbimbóval vajon pároljuk. Forró vízzel feleresztjük, beletesszük a burgonyát, sót és puhára főzzük. Tálaláskor tejfölt és petrezselyemzöldet teszünk bele. Borsos'répás kelbimbó. Hozzávalók: 40 dkg kelbimbó, 4 sárgarépa. 4 evőkanál párolt zöldborsó, 1 kiskanál köménymag, 1 tubus majonéz, fél pohár tejföl, töröttbors, só, petrezselyemzöld. A kelbimbót felaprítjuk, ä sárgarépát tökgyalun lereszeljük. A köményt néhány evőkanál forró vízzel leöntjük, majd leszűrjük. Salátástálba tesszük, leöntjük a majonéz és tejföl keverékével. Petrezselyemzölddel díszítjük. Tojásos kelbimbó. Hozzávalók: 20 dkg kelbimbó, 5 dkg vaj, 8 tojás, 4 evőkanál tejszín, só. A kelbimbót puhára pároljuk és palacsintasütőbe, vajra teszszük. Felforrósítjuk. A tolásokat a tejszínnel és sóval felverjük. Összesütjük a kelbimbóval. Pirospaprikával, borssal díszítve tálaljuk. Párolt kelbimbó. Hozzávalók: személyenként 20 dkg kelbimbó. 5 dkg vaj, fél dl hús- vagy csontleves. A kelbimbót 2 dkg vajon megpároljuk. Feleresztjük a húslével és fedő alatt puhára pároljuk. Gyengén sózzuk. Tálaláskor olvasztott vajjal leöntve. hús mellé adjuk. Rántott kelbimbó. Hozzávalók: személyenként 5—10 dkg nagyobb szemű kelbimbó, só, a panírozáshoz olaj, liszt, tojás, zsemlemorzsa. A kelbimbót pároljuk, lecsöpögtetjük a szokásos módon panírozzuk, és olajban kisütjük. si idejét előbbre szeretnénk hozni. Az őszibarackossal együtt az összes zöldségfé'e társítható, A hidegtűrők közül a fejes sa!áta ■ és a hónapos retek fényigényes növények, ezeket a fák alá ne ültessük. Melegigényes növények közül a paprika és a dinnye fényigénye is nagy, ezek se kerüljenek a fák alá. Az uborka megél a fák alatt is, és a hidegtőrő zöldségfélék közül a hagymafélék is. Fontos, hogy a talaj kellően el legyen látva tápanyaggal és még az ősz folyamán fel kell szántani, ásni. A retek 3 C-foknál is csírázik. A sárgarépa és a petrezselyem már 5—6 C-foknál. A talaj felszáradása után tehát a hidegtűrő zöldségfélék’ magvetését, illetve az előnevelt palánták kiültetését minél élőbb végezzük el. A szükségletnek megfelelő arányban vessük, illetve ültessük ki növényeinket, ügyelve arra, hogy & retek és a fejes saláta kerüljön legmesszebbre az őszibarackfák árnyékoló hatásától. Juhász M. Zoltán A sáfránypinty Egyik legkevésbé ismeri díszmadarunk a sáfránypinty (SiCalis flaveola). Dél-Amerika nagy részén elterjedt. Tartása különösebb gondot nem okoz, hiszen beéri’ a köles, fénymag, muhar keverékével. Nagyobb kalitkában könnyen szaporítható, a röpdében jól megfér a vele azonos nagyságú’ madarakkal. Fészkelőhelyüí előszeretettel választja á’ hullámos papagájok tenyésztésénél használatos zárt fészkelőládikát. A fészekanyagot főleg a hím szedegeti össze és hordja párjának az odúba, az alját pedig durvább szénával, pápírszeletekkel, nagyobb toliakkal béleli ki. Itt helyezi el a tojó három-négy fehér tojását. A fiókák tizennégy nap múlva kelnek ki. A kirepülés után a szülők még hetekig gondoskodnak róluk. Ennek hatására gyorsan megerősödnek, majä lassan felöltik a szülők tollruhájával azonos színű tollazatot. A költési időben reszelt, vagy főtt tojással egészítsük ki a szülők étrendjét. A sáfránypinty nyugodt, nem riadozó, bizalmas természete miatt főként a kezdő díszmadártartók figyelmébe ajánlható. K. t.
